AZ EDISON CÉG ALKALMAZOTTJA

AZ EDISON CÉG ALKALMAZOTTJA

Amikor Tesla az Egyesült Államokba ért, Thomas Alva Edison már híres feltaláló volt harminckét évesen. Nem sokat tudott a fizi­káról, és matematikai képességei csak a pénz számolására voltak elegendők. 515j97f De mindig azzal dicsekedett, hogy neki nem kell bírnia a matematikát, bármikor felfogadhat egy matematikust. Rendkívül praktikus ember volt. Nem járt semmiféle felsőfokú iskolába, min­dent magától tanult meg.

Az Edison-féle egyenáramú rendszert New York több pontján is használták, a gazdagabb emberek lakásaiba és néhány ipari üzembe bevezették. Abban az időben nagyon kevés alkalmazottja volt a cégnek, s azon a napon, amikor Tesla egy ajánlólevéllel zsebében megérkezett Edisonhoz egyszerre három helyről is je­lentették: baj van az egyenáramú rendszerrel, sürgősen meg kell javítani. Edisonnak. azonban nem volt szakembere, így az aján­lólevéllel érkező fiatalember kapóra jött. Azonnal elküldte, hogy egy hajóra szerelt rendszert javítson meg, mert a kikötőben vesz­teglés a tulajdonosnak nagyon sok pénzébe kerül. Tesla egész éj­jel dolgozott. Hajnalra mindkét generátort megjavította, ezzel ki­vívta Edison egyértelmű elismerését.

Nagy hiány volt ebben az időben az elektromossághoz elmélet­ben és gyakorlatban is értő emberekben, mert csak két amerikai egyetemen lehetett egyáltalán elektromosságról hallani, a többi nem is foglalkozott vele, hiszen a kor tudománya még mindig a mechanikát és az optikát tartotta a fizika igazi birodalmának, az elektromosságot afféle játékként tartották számon.

Edison egyenáramú dinamóját Pierpont Morgan - ahogy kortársai nevezték, a rablóbáró finanszírozta. Morgan a nagy hatalmú, nagy­pénzű iparmágnás fantáziát látott az elektromosságban, tudta, hogy mindenkinek szüksége van, vagy szüksége lesz elektromos energiá­ra, így pénzének egy részét nemcsak bányákba, acélművekbe, vasúti társaságokba, és a hajózása fektette, hanem az elektromos áram gya­korlati felhasználásába is. Annyira értékelte az elektromosságot, hogy saját kis házi erőművet is építtetett. (Ez persze rossz hatásfokú és hangos volt, úgyhogy szomszédai perrel fenyegették.)

Tesla munkája abból állt, hogy a primitív és állandóan meghibá­sodó Edison-féle generátorokat, motorokat és hálózatot kellett ja­vítania. Néhány napi munka után megtalálta a rendszer fő hibáit és felajánlotta Edisonnak, hogy tökéletesíti dinamóját. Edison megér­tette a javaslat lényegét és ötvenezer dollárt ígért Teslának, ha megcsinálja mind a huszonnégy generátort. Tesla a szokásos nagy vehemenciával látott munkához. Mind a huszonnégy dinamót újra­tervezte, és automatikus szabályozásokat alakított ki. Olyan új eljá­rásokat vezetett be, melyeket később szabadalmaztatott is.

Tesla és Edison kapcsolata azonban kezdettől fogva fagyos ma­radt. Edison nem szerette Teslát, mert túlságosan kulturáltnak, teo­retikusnak, tojásfejűnek tartotta. A Menlo-parki varázsló tudta, hogy Tesla igen jó képességű, de úgy vélte, hogy csak azt tudja, hogy mi miért nem működik. Önmagát praktikus embernek tartot­ta, aki próba szerencse alapon dönti el, mi az, ami működhet. Tesla véleménye szerint viszont Edison nem volt eléggé képzett. Mint mondta: "Ha az a feladat, hogy egy tűt meg kell találni a szalmaka­zalban, akkor Edison minden egyes szalmaszálat megvizsgál szor­galmasan, pedig egy kis elméleti tudás segítségével a munka 90%-a elhagyható. "

Az alapvető különbségek mégsem személyiségeikből adódtak. Az ellenségeskedés fő oka az volt, hogy más áramellátási koncep­cióban gondolkodtak. Edison úgy érezte, hogy az ő egyenáramú rendszerét fenyegeti Tesla ötlete - azt gondolván, hogy az akkor még csak születőben levő izzólámpagyártásnak hátrányos a váltó­áramú rendszer. Edison féltékenyen őrizte találmányát.

Tesla azonban ennek ellenére tovább dolgozott Edisonnál, na­gyon keményen, éjt nappallá téve, hogy a rosszul működő áramfej­lesztőket megjavítsa. Majdnem egy évig folytatta ezt a munkát, és amikor teljes sikerrel befejezte, főnökéhez ment, hogy felvegye az ötvenezer dollárt.

Edison azonban a következőket válaszolta: "Tesla maga nem érti a mi amerikai humorunkat."

Teslát másodszor is becsapták az Edison Társaságnál. Ezen fel­mérgesedve bejelentette, hogy elmegy: Bár Edison heti tízdolláros fizetésemelést ígért be neki, Tesla nem fogadta el, és soha többé nem tért hozzá vissza. 1886 tavaszától jó egy esztendeig, hihetetlen nélkülözések árán utcai munkával kereste kenyerét.