ÁRAMOK HARCA

ÁRAMOK HARCA

A balszerencse azonban nem tartott sokáig. A gazdasági élet újra fellendült és Teslának lehetősége kínálkozott, hogy régi tervét, a vál­tóáramú rendszert megvalósítsa. Találmányának, ötletének híre má­sokhoz is eljutott; és nagy szerencséjére a fiatal feltaláló és pénzem­ber, George Westinghouse fantáziát látott a váltóáramú rendszerek­be 939c22j n. Teslának lehetősége nyílt a találmány kidolgozására. A Wes­tinghouse-tól hatvanezer dollárt kapott, ötezer dollárt azonnal kész­pénzben, a többit részvényekben. Azonban royaltyt, nem elhanya­golható díjat kapott minden megtermelt áramegységért, ami a későb­biek során a Westinghouse Társaságnak kemény fejfájást okozott.

Mindenesetre havi kétezer dolláros fizetéssel indulhatott. Abban az időben ez a szegény Teslának óriási jövedelmet jelentett. Több, mint negyven szabadalmat jelentett be ebben az időszakban a vál­tóáram termelésével és elosztásával kapcsolatban.

Edison számára ez új háború kezdetét jelentette. Edison egyszer már kemény harcot vívott a gáztársaságokkal, mert abban az időben a gázt használták világításra, fűtésre és néhány helyen gáz­motorokkal hajtották munkagépeket is. Edison úgy győzte le a gáz­társaságokat, hogy újságírókat fizetett meg, jelentsenek be nagy hírveréssel minden balesetet, minden gázrobbanást, minden gázzal kapcsolatos sérülést, és így kemény propaganda segítségével szép lassan egymás után tette tönkre, szorította vissza a gáztársaságokat.

Edison különleges háborúba kezdett a váltóáram ellen. Iskolás gyerekekkel darabonként 25 centért kutyákat és macskákat lopa­tott, azután váltóárammal megölette őket, majd visszadobatta a tu­lajdonosokhoz. Egyidejűleg propagandaanyagot, szórólapokat ter­jesztett, amiben felhívta a figyelmet á váltóáram veszélyeire, mi­szerint sokkal könnyebben lehet áramütést kapni, mint az egyená-ramtál. Tesla nem vette ki részét ezekből a háborúskodásokból.

Egymás után gyártotta ötleteit és szabadalmait, melyek közül a leg­fontosabbak az IV/2. és IV/3. ábrán láthatók.

Edison ezután kapcsolatai révén azt próbálta elérni New York ál­lam törvényhozóinál, hogy korlátozzák a maximális feszültséget 800 voltra. Így a váltóáram igazi előnyei sohasem mutatkozhattak volna meg. Westinghouse azonban perrel fenyegetőzött és végül is sikerült a törvényhozókat meggyőzni arról, hogy önmagában a feszültség nem ártalmas. Edison ekkor újabb trükkhöz folyamodott. Egy isme­rősével megvásároltatta Tesla három váltóáramú szabadalmát, és a Sing-sing börtönben váltóáramú villamosszéket készíttetett. A bör­tön igazgatója hamarosan bejelentette, hogy ezután nem akasztani fogják a rabokat, hanem váltóárammal fogják megölni őket.

Egy William Kamler nevű gyilkost akartak először kivégezni, vagy ahogy ezt Edison elnevezte, westinghouse-álni ezzel a mód­szerrel 1890. augusztus 6-án. Kamlert beszíjazták a villamosszékbe és a kapcsolót lezárták. De Edison mérnökei tévedtek, amikor a gyilkoláshoz szükséges feszültséget megállapították, mert eddig csak kisebb állatokon próbálták ki a váltóáram hatását. A feszült­ség túl kevésnek bizonyult, a gyilkost csak félig sikerült megölni. Az eseményre meghívott újságírók azt írták a többszöri kísérlet után, hogy szörnyű látvány volt, sokkal rosszabb, mint az akasztás. A kérdést végül is a rablóbáró, Pierpont Morgan döntötte el, mert érezte, hogy a különböző áramok háborúja nem jó az üzletnek, nem lehet igazi monopóliumokat, versenymentes helyzetet teremteni.

Az már látszott, hogy a váltóáram jobb az egyenáramnál, azonban elterjesztésének volt egy súlyos akadálya: az, hogy Westinghouse kemény pénzt ígért Teslának minden eladott teljesítményegységért. Elvileg Westinghouse adóssága néhány év alatt tizenkét millió dollárra emelkedett, s ezt nem tudta megfizetni. Westinghouse arra kérte Teslát, hogy a szerződésnek ezt a részét adja fel, mert ebben az esetben lehet csak elterjeszteni a rendszert, csak ekkor lesz  eléggé versenyképes ahhoz, hogy az egyenáramú rendszerek fölé kerekedjen. Tesla annyira fontosnak tartotta találmánya elterjeszté­sét, hogy beleegyezett, önként lemondott járandóságáról. Minden­nél többet jelentett neki, hogy Westinghouse akkor is bízott benne, amikor sorra-rendre visszautasították az elképzeléseit mások. Ezért mondott le minden további javadalomról. Tesla végkielégítésként kétszáztizenhatezer dollárt kapott. Így a váltóáramú rendszer ösz­szes joga a Westinghouse cégé lett.

IV/2. ábra: Mérföldkő a technikában. Tesla többfázisú generátorának szabadalmi rajza és a leírás egy része. Először egy budapesti park porába rajzolta le elképzelését.

IV/3. ábra: Az első rádió távirányítású robot szabadalma. Az 1898. no­vember 8-án megadott szabadalom címe: "Eljárás és berendezé.s mozgó hajók és járművek szabályozó mechanizmusára

Ez a pénz nem volt kis összeg és még legalább egy évtizedig Tesla tudta kutatásait finanszírozni, azonban később ez a pénz elfogyott és megint nehéz anyagi körülmények között folytatta munkáját.