|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
A televízió közösségteremtő ereje az információs társadalom tükrében
Dolgozatomat három fő részre osztom. Az elsőben a közösséghez tartozásról, annak fontosságáról írok, hiszen ezek gyakran felmerülnek az elkövetkezendőkben, így fontosnak tartom, hogy már az elején tisztázzam. A második részben bemutatom, hogyan éltek az emberek a televízió megjelenése előtt, illetve a televíziózás első fázisában. A harmadik r 414d38e észben napjaink televíziózását mutatom be, erről szeretnék objektív képet adni.
A közösség fogalmát a legegyszerűbben úgy magyarázhatjuk, hogy olyan személyek csoportja, kiket összeköt egy közös cél, érdeklődési kör vagy aktivitás. Közösségről több értelemben beszélhetünk, így biológiai értelemben az élőlények közösségéről, társadalmi értelemben emberi közösségről, politikai értelemben, pedig államközösségről.
"Az emberi közösség az embereknek a családnál nagyobb, együtt élő, illetve szoros társas kapcsolatokat fenntartó csoportja. A közösségre jellemző, hogy tagjai a magánéletüket önként megosztják egymással, segítik egymást, pénzüket és szabadidejüket a közösség javára fordítják. Általában nem nevezzük közösségnek az egyesületeket, társadalmi szervezeteket és politikai vagy társadalmi mozgalmakat, amelyek ugyan szintén sok önkéntes munkát igényelnek, de tagjaik elsősorban csak egy-egy konkrét tevékenységre, feladatra szövetkeznek. Ugyancsak nem hívjuk közösségnek azokat az egyházakat és politikai pártokat sem, amelyek a hivatásszerű, fizetett munkára épülnek."
A közösséghez való tartozás fontosságának mentén segítségül hívom a Maslow-féle szükséglethierarchia piramist.
Abraham Maslow a fent ábrázolt piramisban az emberi szükségleteket helyezte el, aszerint, hogy azok hogyan épülnek egymásra. A piramis alján a legalapvetőbb emberi szükségletek találhatóak, majd erre épülve a puszta túlélés szempontjából nem annyira fontos szükségletek következnek. Az viszont, figyelemre méltó tény, hogy a hovatartozást, azaz a közösséghez való tartozást Maslow a harmadik szinten helyezte el, közvetlenül a legalapvetőbb szükségletek fölé.
A televízió megjelenése előtt a családok, közösségek nagyon sok időt töltöttek együtt, például csuhét hántottak a tűz körül és történeteket meséltek egymásnak. Szerényebb körülmények voltak, mégis ebben rejlett a varázsa.
A televíziózás első fázisában is az előzőekhez hasonlóan alakultak a dolgok, de ott a tűz szerepét átvette a televízió, bár ebben az esetben úgy működött, mint a tűz, hiszen a család a tévé köré gyűlt, és együtt nézték. Sőt, az első tévék megjelenésekor nem csak magát a családot hozta össze, hanem olykor az egész utcát, vagy az egész falut. Ebből fakadóan a televíziózás kezdetben közösségi élmény volt, hiszen a nappaliban állt a család egyetlen televíziója. Ebben az élethelyzetben, ezek az emberek úgymond passzívan sodródtak az eseményekkel, ugyanis nem ők választották, hogy mit néznek, függtek a műsorszórástól.
A harmincas években a tévé csak a szerény rokona volt a rádiónak. A műsorokat nagyon szegényes anyagi keretekből kellett az akkori tévéseknek megoldaniuk. Ennek ellenére hangversenyeket, baletteket, drámákat és interjúkat is közvetítettek. A második világháború idején Angliában megszűnt a műsorszolgáltatás. A brit kormány attól tartott, hogy az alexandriai - palota az ellenséges bombázóknak célpontjává válik. A műsort félbe szakították. A nézőknek hét évet kellett várniuk, az akkor játszott Mickey egér rajzfilm befejezését. A háború közben a technika mindennek ellenére tovább fejlődött.
"Az Egyesült Államokban és Angliában 1945 után a televíziózás elterjedt. A világ többi része csak az ötvenes években zárkózott fel. A televíziózás klasszikus kor sokak szerint 1953. június 3.-án kezdődött meg. II: Erzsébet, angol királynő megkoronázásával. Az eseményt mindenki látni akarta, így vásárlási láz tört ki. Mindenki tévé készüléket akart. A világ többi országa is érdeklődött a brit televízió után. A nevezetes napon hét ország nézhette a BBC által készített felvételt. Annak ellenére, hogy mekkora volt az érdeklődés, először elutasították a tévések kérelmét, hogy a Westmister apátságban forgassanak, azonban maga a királynő bírálta felül a döntést.
A televízió a társasági élet eszköze lett, hiszen lehetett csoportosan nézni, beszédtémát szolgáltatott, ugyanakkor információforrásként is szolgált (hogyan öltözködjenek, hogyan viselkedjenek stb..), valamint segített egy fantáziavilágot kialakítani, ahová lehetett menekülni a való élet "unalma" elől.
Sokan nem tudják, de az interaktív televíziózással már ebben az időben is kísérleteztek, mely inkább ötletesnek bizonyult, mint hatékonynak. Például a CBS társaság Winky Dink and You című gyermeksorozata egy speciális játékra hívta nézőit. A helyi trafikokban lehetett megvásárolni egy műanyag védőréteget, amelyet a televízió képernyőjére ragasztva a gyerekek filctollal "mutathatták meg" a rendszeresen veszélybe kerülő rajzfilmhős Winky Dinknek, hogy miként menekülhet ki szorult helyzetéből. A kísérlet egyik legfőbb hátránya az volt, hogy sok gyermek nem vásárolta meg a műanyag borítást, hanem egyszerűen a tévé képernyőjére rajzolt filctollával. Voltak televíziós műsorokhoz kapcsolódó közönségszavazások, nemcsak Amerikában, de Európában is. Ennek egyik kezdetleges formája az a Magyarországon is ismert megoldás, amikor valamely közmű bekapcsolásával - például a villany felkapcsolásával - kell szavazni egy adott műsorszámra, és az nyer, akinél a szolgáltató mérése szerint leginkább kileng a mutató. Ugyanennek a műfajnak egy modernebb változata a telefonos közönségszavazás, amikor a nézők különböző telefonszámok felhívásával nyilváníthattak véleményt. Ezeknek a kísérleteknek három buktatója is volt.
Egyrészt rengeteg technikai probléma merült fel, az alkalmazott megoldások még sokszor kezdetlegesek voltak, meglehetősen megbízhatatlanul működtek. Másrészt a szükséges felszerelés igen drága volt, a tesztelésben résztvevő háztartások többsége önerőből képtelen lett volna megfizetni a hardver eszközök árát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a piaci sikerhez elengedhetetlenül szükséges a költségek csökkentése. Harmadrészt a technológiai kérdések mellett szociológiai problémák is felmerültek, hiszen - mint minden innováció - ez is szükségessé tette a fogyasztói szokások megváltozását. Ezt a kísérletek vezetői sokszor nem vették figyelembe, és így a tesztek éppen a résztvevők ellenállása miatt buktak meg.
Az interaktív televíziózás tömeges elterjedésének lényege, hogy a fogyasztói szokások átalakuljanak, és az eddigi, fotelben ülő (időnként elalvó, máskor popcornt ropogtató) passzív néző sztereotípiájával szemben kialakuljon az új, aktív nézői viselkedés.
A fejlett országokban azonban időközben megjelent a második, majd számos helyen a harmadik készülék is, így a tévézés lassan individuális tevékenységgé vált. A televízió csak átalakul, nem tűnik el, csupán az a merev, egyirányú média tűnt el, amely előre ütemezett műsorokat szórja a nézőkre.
"A leglényegibb változás a TV estében az interaktivitásnak tudható be. Az egyre szélesebb - és valószínűleg egyre inkább specializált szolgáltatásokból összeálló - tartalom-kínálat egyre inkább a felhasználót teszi a "műsor" végső szerkesztőjévé. De nemcsak a műsor egésze, hanem az egyes "műsorszámok" végleges tartalma is a felhasználó döntésétől függ: a digitális televízió lehetővé teszi, hogy a néző határozza meg a közvetítés kamera-állását, a hálózati vitafórumok tartalma, pedig teljes egészében a felhasználók párbeszédeiből jön létre. Az interaktivitás eredményeként a média tartalom személyre szabott tartalommá, a médiafogyasztás passzív szórakozásból aktív tevékenységgé válik. Egy digitális csatorna mellé az adott frekvencián nem csupán újabb és újabb csatornák modulálhatók, hanem kiegészítő digitális tartalmak is az adott tévéműsorhoz (amelyek opcionális jellegűek), valamint olyan lehetőségek is felkínálhatók, amelyekkel beavatkozhatunk a folyamatba, illetve befolyásolhatjuk azok megjelenését a képernyőnkön. Így kiléphetünk (ha akarunk) a passzivitásból, és magunk is befolyásolhatjuk, mit nézünk, így a technológia e szintje aktív felhasználóvá avanzsált bennünket. Ezen okból származik az interaktív televízió kifejezés." Beteljesedik az a folyamat, amelyben a tömegkommunikációnak a közös médiaélményen alapuló közösségteremtő ereje egyre csökkent, ugyanakkor a média olyan interaktív fórummá válhat, amely a közösségteremtés új minőségét jelentheti.
A Média- Galaxis című könyvből megismerhettem azokat az okokat, melyek mintegy 50 évre odaszegezték az embereket a televízió képernyője elé, kezükbe adva a távirányítást. Erre alapozva azt mondhatom, hogy azért nézünk TV-t, mert:
Valószínűsíthető, hogy - amennyiben az interaktivitás valóban hozzájárul a szórakoztató érték növekedéséhez - a fogyasztói szokások is változni fognak, azonban az is biztosra vehető, hogy ehhez még hosszú idő kell. Az működésének feltétele, hogy a nézők valóban hajlandók legyenek "válaszokat", reakciókat küldeni a tévékészüléknek, és ne csak a műsorválasztásban, de magában a műsorkészítésben is érvényesítsék egyéni preferenciáikat. Külön probléma lehet, hogy a nézők többsége könnyed, passzív szórakozásnak tartja a televíziózást. Végül, de nem utolsósorban arról sem szabad elfeledkezni, hogy az interaktív televíziózás sokkal inkább alkalmas az egyéni preferenciák kifejezésére, mint a hagyományos tévézés, és éppen ezért - a konfliktusok elkerülése érdekében - egy háztartásban gyakorlatilag annyi készülékre lenne szükség, ahány tagja van a családnak.
Ebből az összehasonlításból szeretném levonni a konklúziót, mely szubjektív, ugyanis az én véleményemet is tükrözi.
A televízió a közösségteremtés pozitív eszköze volt, hiszen összehozta a családokat (együtt nézték a műsorokat), beszédtémául szolgált az emberek között, és azzal szemben, hogy sokan úgy vélték, hogy elmagányosodást okoz, és irányítja személyes viselkedésünket, mégsem hatott igazán negatívan ránk. Inkább felkészített bennünket, az előttünk álló forradalmibb változásokra. Azzal, hogy most már mi szabjuk meg, mit és mikor nézünk - vagyis saját és környezetünk időbeosztásához igazítjuk az általunk használt szórakoztatási eszközöket-, ezzel megnyertük azt az időt is, amit egymásra fordíthatunk. Rohan a világ, és ehhez szükség volt olyan innovatív technikák kifejlesztése, amivel megtarthatjuk a szabadságunkat. Bárhol felhívhatjuk szeretteinket, bárhol kapcsolatba léphetünk velük különböző eszközök segítségével, bárhol elvégezhetjük munkákat (pl.: laptop segítségével), bárhol társaságra találhatunk az interneten is, és ami a lényeg, hogy bármikor. Ez az az időtényező, amit kaptunk a kényelmi digitális technológia birtoklásával. Kapcsolataink ugyanúgy fenntarthatók most is, mint korábban, csak a módja változott meg.
Az információs-kommunikációs eszközök használata mindenki számára számos előnnyel jár, azonban vannak olyan társadalmi csoportok (pl. fogyatékkal élő emberek, idősek, szegények, romák, hátrányos helyzetű településen élők), amelyeknek az információs társadalom vívmányaihoz való hozzáférés esélyegyenlőségük megvalósulása szempontjából döntő jelentőségű lehet. a tv szerepét átveszik az új médiumok, átadva a felhasználónak nemcsak a táv-, hanem a tényleges irányítást is. A fent említett jellemzők, az internet esetében más megvilágítást nyernek. Immár az emberek nemcsak megfigyelői a folyamatnak, hanem aktív résztvevői és alakítói. A televíziózást ma minden idők leghatásosabb kommunikációs médiumának tartják. Hatalma a hihetetlen mértékű meggyőző és befolyásoló erejében, képességében rejlik.
Első hivatkozás:
Aronson, E.: A társas lény, 2003., 21.
Atkinson, Hilgard: Pszichológia, 2005., 507.
:
5225
