|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 | kategória |  | ||||||||
|
| ||||||||||
 |  |
| | |
|
| ||
| |
|
||||||||||
A rezgömozgást végzö testnek a nyugalmi helyzettöl mért maximális kitérése a rezgömozgás amplitúdója. Jele: A. Az az idö, amelynek elteltével a rezgö test kitérése és sebessége újra a kezdeti értékekkel egyezik meg, a rezgésidö, jele: T. Az egy másodpercre jutó rezgések száma a frekvencia, jele: f. A rezgésidö és a frekvencia között igen egyszerü kapcsolat van: T = 1/f.
Harmonikus rezgömozgásról beszélünk, ha a kitérés az idö sinusos függvénye. Az a w t szög a rezgés fázisa.
Az A × w kifejezést sebesség amplitúdónak is nevezzük, ez a rezgömozgást végzö test legnagyobb sebessége.
Az A × w2 kifejezést gyorsulás amplitúdónak is nevezzük, ez a rezgömozgást végzö test legnagyobb gyorsulása.
Elöfordulhat az is, hogy a T = 0 idöpontban a körmozgást végzö testhez húzott sugár nem vízszintes, hanem azzal j szöget zár be. Ez a j szög a kezdöfázis vagy fázisállandó.
Ha egy rugó kézben tartott végét period 959d39j ikusan fel le mozgatunk, megfigyelhetjük, hogy a frekvencia növelésével a létrejött rezgés amplitúdója is nö, és egészen nagy amplitúdó is kialakulhat. Ha tovább növeljük a frekvenciát a gerjesztett rezgés amplitúdója, csökkeni fog.
Az egészen nagy amplitúdó létrejötte a rezonancia. Ekkor a kényszerítö rezgés frekvenciája közelítöleg megegyezik a rezgöképes rendszer szabad rezgésének a frekvenciájával az úgynevezett "saját frekvenciával".
Egy hosszú rugó rögzítetlen végét ütemesen mozgassuk fel és le, megfigyelhetjük, hogy a rugón hullámhegyek illetve völgyek futnak végig, ha a fel le mozgatás harmonikus, akkor a rugó egyes pontjai is ugyanolyan frekvenciájú és amplitúdójú harmonikus rezgömozgást végeznek csak idöben kissé késöbb, mint a kezdöpont. Találhatunk olyan pontokat a rugón, amelyek azonos ütemben mozognak. Két ilyen szomszédos azonos ütemben mozgó pont távolsága a hullámhossz.
Ha a rezgésállapot terjedési sebessége c, ekkor a hullámhossz az a távolság, melyet a zavar pontosan a T rezgésidö alatt tesz meg, azaz l = c × T.
Hullámmozgás terjedési irányára meröleges kitéréssel mozgó "zavar" transzverzális, míg a terjedési iránnyal megegyezö kittéréssel mozgó "zavar" longitudinális hullám.
Ha egy megfigyelt pont rezgési iránya mindig egyetlen egyenesbe esik lineárisan poláros hullámról, beszélünk. Ha egy megfigyelt pont rezgésének iránya egyenletesen körben jár, akkor cirkulárisan poláros a hullám.
A beesö és visszavert hullámok terjedési iránya a beesési merölegessel azonos szöget zár be.
Ha egy hullám új közegbe ér, akkor a beesési és törési szögek sinusai úgy aránylanak egymáshoz, mint a terjedési sebességeik.
A hullámok találkozása az interferencia, ha a hullámok azonos fázisban (hegy a heggyel) találkoznak, akkor erösítik, ha ellentétes fázisban (hegy a völggyel), akkor gyengítik egymást. Általában az interferencia észlelhetöségének feltétele az, hogy a két hullámforrás fáziskülönbsége idöben állandó, ez az úgynevezett koherencia-feltétel.
Az elektromos állapotban lévö test elektromosan töltött illetve a testnek elektromos töltése van. Az azonos töltésü anyagok taszítják, az ellentétesek pedig vonzzák egymást. Töltés a semmiböl nem keletkezhet, nem is tünhet el. Zárt rendszer töltése állandó.
Coulomb törvénye szerint két pontszerü Q1 és Q2 töltés között ható erö egyenesen arányos a két töltés szorzatával, és fordítottan arányos a közöttük lévö távolság négyzetével, azaz F = k × Q1 × Q2/r2. A k arányossági tényezö értéke közelítöleg k = 9 × 109 N×m2/C2.
Az elektromosan töltött testeket elektromos erötér (mezö) veszi körül. Az elektromos tér egy adott helyén az oda helyezett próbatöltésre ható erö és a próbatöltés hányadosa független a próbatöltés nagyságától, így csak az elektromos tér adott helyére jellemzö. E = F/Q. A téreröség vektormennyiség, iránya a pozitív próbatöltésre ható erö irányával egyezik meg, egysége N/C.
Ha egy pontban egyszerre több töltés erötere is jelen van, akkor az eredö térerösség az egyes térerösségek vektori összege.
Az erövonalak olyan elképzelt görbék, amelyek a pozitív töltésböl indulnak, a negatív töltésen végzödnek, és az erövonal érintöje minden pontban a térerösségvektor. Minden ponton csak egy erövonal halad át. Ha a térerösség E nagyságú és a felület A nagyságú, akkor a felületet metszö erövonalak száma y = E × A. Ez a mennyiség az elektromos fluxus, jele: y, egysége: Nm2/C.
Zárt felületre az elektromos fluxus egyenlö a bezárt össztöltés 4kp-szeresével. y = 4kpQ. Ez a Gauss-tétel, avagy Maxwell elsö törvénye.
Az elektromos tér eröt fejt ki a benne lévö Q töltésü próbatestre, ezért a próbatest mozgatásakor általában munkát végzünk F = Q × E. Ha a nyugvó töltések által keltett elektromos térben egy rögzített A pontból egy B pontba viszünk Q töltést, akkor a végzett munka független az A-ból B-be vezetö útvonaltól, és csak az A és B pont helyétöl függ, azaz WAB/Q = állandó.
Zárt görbe mentén a Q töltésen végzett összes munka zérus, azaz zárt hurokra a körfeszültség nulla. Ez az elektrosztatika 2. alaptörvénye, avagy Maxwell 2. törvénye.
A feszültség egysége a volt, jele V. Az elektromos tér két pontja között 1 V a feszültség, ha 1 C töltést 1 J munkával vihetünk át egyik pontból a másikba.
Az elektromos térben egy Q töltésen akkor végzünk munkát, ha van térerösség irányú elmozdulás. Ha az elmozdulás mindig meröleges a térerösségre, akkor nincs munkavégzés. Így az ilyen felületen elhelyezkedö pontok közötti feszültség nulla. Ezek a felületek úgy is jellemezhetök, hogy egy általunk kiválasztott nullaszinthez képest megadjuk azt a munkát, amelyet végeznünk kell a térben ahhoz, hogy a töltést a kérdéses felületre juttassuk. Ekkor azt mondjuk, hogy Q töltés helyzeti energiája egy adott szinten W, így a W/Q hányados erre a szintre jellemzö érték, neve potenciál, jele U: U = W/Q.
Ha egy fémtestre töltés viszünk, akkor a test potenciálja a rávitt töltéssel arányosa nö, feltéve, hogy a fémtest környezete közben nem változik. A magányos vezetöre jellemzö a rávitt töltés és a létrejött potenciál hányadosa, neve töltésbefogadó képesség vagy kapacitás, jele C. C = Q/U. A nagy kapacitás azt jelenti, hogy a testre sok töltés vihetö fel úgy, hogy a potenciálja kicsi marad. A kapacitás egysége a farad, jele F.
A síkkondenzátor lényegében két azonos kiterjedésü párhuzamos fémlemez, amelyeket +Q illetve -Q töltéssel látunk el. A síkkondenzátor kapacitása egyenesen arányos a felülettel és fordítottan arányos a lemezek távolságával.
Soros kapcsolás: kondenzátor kapcsolása két pont között soros, ha a két pont között nincs semmiféle elágazás. Sorosan kapcsolt kondenzátorok esetén az eredö kapacitás reciproka az egyes kapacitások reciprokainak az összege.
Párhuzamos kapcsolás: párhuzamos a kondenzátor kapcsolása, ha a csatlakozási pontok egy-egy oldalon, azonos potenciálon vannak. A párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok kapacitásai összeadódnak.
Az elektromos töltések adott helyen való áthaladása az elektromos áram. Az áram intenzitását az áramerösség jellemzi, amely megmutatja, hogy mennyi töltés halad át az adott helyen egységnyi idö alatt. Jele: I, nagysága I = DQ/Dt, ahol DQ jelenti a vezetö teljes keresztmetszetén Dt idö alatt átáramló töltés mennyiségét. Az elektromos áramerösség egysége az amper, jele: A. Az 1 A erösségü áram esetén a vezetö minden keresztmetszetén 1 s alatt 1 C töltés halad át. Egyenáram esetén az I = DQ/Dt hányados állandó értéket ad, függetlenül a Dt nagyságától.
Egy hosszú fémes vezetön az áram erössége és a két végpont közötti feszültség egyenes arányosságot mutat: U/I = állandó. Az állandó értéke független a fogyasztóra kapcsolt feszültségtöl vagy a rajta átfolyó áramtól, így kizárólag az adott fogyasztóra jellemzö. Neve elektromos ellenállás, jele: R. Az ellenállás egysége az ohm. Jele: W. Egy vezeték ellenállása akkor 1W, ha 1V feszültség hatására 1A erösségü áram halad benne. Fémes vezetök ellenállása függ az anyagi minöségtöl és a hömérséklettöl.
Soros: Egy áramkörben az ellenállások kapcsolása két pont között soros, ha a két pont között nincs semmiféle elágazás. Egy sorosan kapcsolt ellenállásokat tartalmazó áramkör eredö ellenállásán azt az ellenállást értjük, amelyet ugyanarra az U0 feszültségü telepre kapcsolva, ugyanaz az I áramerösség jön létre.
Párhuzamos: Párhuzamos az ellenállások kapcsolása, ha a csatlakozási pontok egy-egy oldalon, azonos potenciálon vannak. Kirchoff 1. törvénye. A csomóponti törvény: Egy hálózat minden elágazási pontjára (csomópontjára) igaz, hogy a beérkezö és kifolyó áramok elöjeles összege zérus. Ik = 0. Kirchoff 2. törvénye. A huroktörvény: egy hálózat bármely, zárt hurkot alkotó részében az ellenállásokra jutó feszültségek összege egyenlö a körben levö elektromotoros erök összegével. IjRj = U0, ahol Rj a telepek belsö ellenállását is tartalmazza.
A mágneses mezöben egy vezetéket mozgatunk v sebességgel, akkor a vezetö két végpontja között feszültség lép fel, ez az indukált feszültség. Ha zárjuk a vezetö két végét, akkor abban indukált áram folyik, ez a mozgatási indukció.
Az elektromágneses nyugalmi indukció következtében, minden olyan tekercsben, melyben változik az áramerösség, indukált feszültség indukált áram jön létre.
Az indukált áram irányát Lenz törvénye szablya meg, mely szerint az indukált áram iránya mindig olyan, hogy az öt létrehozó áramerösség változást csökkenti.
Ez a tekercsek váltakozó árammal szembeni többletellenállása, jele: XL. A másik következménye az önindukció, a tekercsek áramkörbe való be és kikapcsolásakor lép fel.
A nyugalmi indukció elvén müködnek a transzformátorok (feszültség-átalakítók). Ez tette lehetövé a váltakozó áram elterjedését, csak váltakozó áram feszültségének átalakítására alkalmas.
Nagy frekvenciájú elektromos áram elöállítására alkalmas berendezések a rezgökörök.
A mágneses mezöt erökifejtés szempontjából az indukcióvektorral jellemezzük. Az indukcióvektor nagyságát az indukciófluxus segítségével határozzuk meg.
Találat: 1560
