A TERMÉSZETTUDOMÁNY ORFFYREUS KORÁBAN

A TERMÉSZETTUDOMÁNY ORFFYREUS KORÁBAN

Tekintsük most át nagyjából, hogy mit ismert a kor tudósa, mit tudott a kor tudománya abban az időszakban, amikor Orffyreus először bemutatta szerkezetét. Mikor Orffyreus alkotóereje teljében volt, akkorra Newton már régen kiadta a Principiát, amit joggal te­kinthetünk a klasszikus természettudomány első hírnökének, kez­detének, hiszen ő kapcsolta össze először a matematikai analízist a fizikával. Bár munkásságának nagy része metafizikus spekuláció, ennek ellenére kétségtelenül ez az első igazán tudományos munka, aminek máig ható érvénye maradt. Newton gyakorlatilag csak egyetlen tömegpont mozgását írta le, és ez a lehetséges esetek körét nagyon beszűkíti. A Principiában, Newton főművében nem esik szó pontrendszerekről, merev testekről, esetleg több merev test kölcsönhatásáról. Ezek a problémák jóval később jelennek meg. Csak mintegy száz év múlva kezd kikristályosodni, hogy milyen nehézségek is jelentkeznek ilyen esetek kiszámolásánál. A forgó mozgás megjelent Newtonnál, és a centripetális, centrifugális erő­ket is kezdte tárgyalni, számolási formulát is adott rá, de érthető módon ez még nagyon messzire volt attól, hogy Orffyreus gépének titkát, ha nyilvánosságra került volna is, az adott tudományos szin­ten megérthessük. A mechanika megértése, a problémák tisztázása a Principia utáni évtizedekben abbamaradt. Leonhart Euler mind­össze tizenegy éves volt, amikor Orffyreus bemutatta gépét. Leg­feljebb az öreg, haldokló feltaláló tudott volna értekezni a már érett és ereje, alkotótevékenysége teljében levő Eulerrel, de ők sajnos sosem találkoztak.

Euler csak 1752-ben közölte azt a cikket, ami a mai formájában ismerteti Newton II. törvényét, azaz hogy az erő egyenlő a tömeg és a gyorsulás szorzatával, hiszen Newton az impulzus időbeli változásával azonosította az erőt. Látjuk tehát, hogy mintegy hetven évig a kor tudósai nem foglalkoztak érdem­ben a mechanikával, túlságosan nehéz problémának bizonyult a számukra. Hogyan is várhatnánk el akkor, hogy megértsenek va­lami olyan készüléket, amely sokkal bonyolultabb, mint amit a kor tudománya magyarázni tudott. Egy svájci kortárs, Johann Bernoulli kezdte csak sejteni az energia egy egyszerű fogalmát és az energiamegmaradás elvét. Egy másik kortárs tudós, Leibniz azonban találkozik az Orffyreus-géppel, sűrű levelezést folytat ezügyben, támogatja azt, ezért később majd még találkozunk Leibniz nevével. Sajnos tragikus, hogy Leibniz és Newton egy prioritási vita miatt utálták egymást, ezért ha bármit is tett a má­sik, azt igyekeztek lebecsülni. Leibniz számára sejlik fel először, hogy az impulzus, ami tömeg x sebesség, valami más, mint az energia. Az energiát persze még "eleven erőnek" nevezi, ami a tömeg x sebesség Leibniz ismeri fel először, hogy létezik potenciá­lis energia, és ő próbálkozik meg elsőként az impulzusmegmaradást az ütközésekre is alkalmazni. Mindez azonban túlontúl kevés ahhoz, hogy a kor tudományos szintjén megérthessük Orffyreus találmányát.