A SCHAUBERGER-TURBINA

A SCHAUBERGER-TURBINA

Victor Schauberger fiatal erdészként az osztrák Alpok hegyeiben járkálva gyakran figyelte meg a hegyi patakokban úszkáló piszt­rángokat. Ő azon kivételes, természetes tehetségek közé tartozott, akik nemcsak néztek, hanem 525d31f láttak is. Schauberger észrevette, hogy a pisztrángok úgy állnak egy helyben a zúgó, vágtató hegyi patakokban, hogy csak néha-néha mozgatják uszonyukat, azt is in­kább csak azért, hogy egy irányban maradhassanak. Mindezt teszik huszonnégy órán keresztül naponta, és a már említett módon úgy, hogy nem kemény izommozgással, uszonymozgással tartják ma­gukat egy helyben. Feltűnt Schaubergernek, hogy ezt csak a piszt­rángok tudják, más halfaj nem volt képes meghódítani a gyors patakok életterét. Ezért vetődött föl benne, hogy a pisztrángoknak van valami "találmányuk , ami segíti őket az előrejutásban, a gyors hegyi patakokban.

Évekig tanulmányozta a pisztrángok felépítését és mozgását, míg rájött a titokra: pusztán a csigák házára emlékez­tető áramlási csatornát kell kialakítani. Ha a víz a szélesebb ol­dalon áramlik be, akkor a keskenyebb oldalon nagyobb energiával lép ki, mint amilyennel belépett. Magyarán olyan ennek az áramlá­si csatornának a hatása, mintha valahol egy "szivattyú" lenne ben­ne elrejtve, amely a vizet hajtja, megnyomja. Schauberger nem állt meg pusztán a csodálkozásnál, hanem verejtékes munkával egymás után épített olyan csatornákat, melyek szűkülő, kúpos spirálra em­lékeztettek.

Próbálta a lehető legpontosabban lemásolni a pisztrán­gok találmányát, és idővel ez sikerült is. Hosszú évtizedekig tartó munkába kezdett, hogy az általa kifejlesztett implóziós (azaz befelé gyorsuló, befelé robbanó) elvet népszerűsítse, folyóiratot is kiadott. Őt tekinthetjük 'az osztrák természetvédelem talán első elindítójá­nak. Számos szabadalmi kérvényt adott be és kapott is meg, fárad­hatatlan harcosa lett az úgynevezett vízenergía-ügynek. Munkája már-már sikeresnek látszott, amikor a háború alatt minden eredmé­nye elveszett, mindent kezdhetett elölről. A várva várt nagy áttörés nem született meg, lényegében szegényen és elhagyatottan, csaló­dottan halt meg, a nagy betonfalat ő sem bírta áttörni. Tipikus és tragikus példája az amatőr feltalálónak, aki megfigyel egy termé­szeti jelenséget, és próbálja bevenni a hivatalos tudomány bástyáit.

Mire az 1930-as években rájött erre a nagy titokra, addigra az ener­giamegmaradás elve már oly mélyen gyökerezett a köztudatban, hogy szélmalomharcnak bizonyult minden erőfeszítése. Mégis Schauberger kiemelkedik a többi titokzatoskodó feltaláló közül abban, hogy ő nyilvánosságra hozta szerkezeteinek legalább az el­vét, ha nem is a pontos méretezési eljárást. Az osztrák, a francia és a portugál, valamint a brazil szabadalmak meglehetősen homályo­san fogalmaznak, ám az ábrák eléggé egyértelműen mutatják a szerkezeti megoldás lényegét.

Egy különleges, spirál alakú áramlá­si csövet kell elkészíteni, és ha ezt jól méreteztük, és megfelelő tö­megfluxus megy át ezen az áramlási csatornán, akkor több ener­giával és impulzussal távozik a kilépő folyadék, mint amennyi­vel belépett. A távozó folyadék energiája, impulzusa és impulzus­ nyomatéka tehát nagyobb, mint a belépő folyadéké. Ez az a hatás, amit a pisztrángok fölhasználnak, de más halak nem.

III/ 1. ábra: Spirális mentén áramló folyadéktérfogatok áramlása. A ki­választott folyadék térfogata állandó marad, de alakja folyamatosan torzul a forgás és gyorsulás miatt, az áramvonal mentén. Látszik hogy egy belépő folyadékelem az áramlás során változtatja alakját, saját ten­gelye körül is forog, a gyorsulás mellett.

Nézzük meg a III/1. ábrán látható spirál karok közt történő áramlás esetén a viszonyokat. Ha a Curie-féle szimmetriakivonási szabályt alkalmazzuk, azt látjuk, hogy kétféle nempotenciálos erő­tér található ebben a rendszerben. Egyrészt a forgó folyadék örvé­nyes, emiatt nem potenciálos erőteret hoz létre, másrészt a szűkülő áramlási csatornában gyorsul a folyadék, és így a nyomás értéke sebességfüggő lesz, ami szintén egy nem potenciálos erőteret ad, és ebben az erőtérben az energiamegmaradás nem teljesül többé. A két nempotenciálos erőtér egyikében sem teljesül az energiameg­maradás, így a Curie-szabály alapján egy olyan hatást kapunk, ahol befelé tartó, implóziós, gyorsuló áramlás esetén megfelelő mérete­zéskor többletenergiát és többletimpulzust kapunk.

Ha a Noether-tétel megfordítását használjuk fel, akkor is azonos eredményre jutunk. Bármely folyadékrészecskét megvizsgáljuk az áramlásban, azt látjuk, hogy pontról pontra változik a sebesség nagysága, iránya valamint a gyorsulás nagysága, iránya, és az ösz­szes többi magasabb deriváltnál is ezt találjuk. Ezért a dinamikai tulajdonságok az áramlás bármely pályagörbéje mentén pontról pontra megváltoznak, azaz semmi sem állandó egy ilyen pálya mentén. A folytonos szimmetriacsökkentés az energia és impulzus mint szimmetria lecsökkenését okozza, így nem lesz integrálási ál­landó sem az energia, sem az impulzus, sem az impulzusnyomaték. Márpedig ha ezek nem állandóak, azaz nem szimmetriák, akkor ez a három mennyiség nem marad meg, azaz többé nem invariáns.

Ezt az "egyszerű trükköt találjuk meg az élővilágban, sokezer példányban, működőképesen. A természetben az egyre csökkenő he­gyi patakok világában tetten érhetjük ezt a szép találmányt működés közben, ha figyeljük a pisztrángok mozgását. Ám hiába látja ezer és ezer ember ezt a mozgást, egyedül csak Victor Schaubergernek tűnt fel, neki volt türelme, tehetsége és elegendő elszántsága ahhoz, hogy ezt az ügyet megpróbálja végigvinni de természetesen ő is belebu­kott, a dogmák erősebbnek bizonyultak. Victor Schauberger nem íróasztal mellett, vagy laboratóriumi munkaasztalnál talált rá erre az effektusra, hanem az erdőket járva. Felfedezését igyekezett népsze­rűsíteni, nagyon sok nem szakmabelit megnyert ügyének, számos ember szimpatizált vele, mégsem tudott semmit sem elérni. Akkor még nem létezett a bionika mint tudomány, amely nyíltan, bevallot­tan az élővilág nagyszerű technikai megoldásait próbálja ellesni és utánozni. Ma ez a téma már valamelyest elfogadottá vált, a bioniku­sok mégsem ismerik Schauberger nagyszerű eredményeit, munkája mára már feledésbe merült. Követői kisebb tehetségű emberek, mint Schauberger volt nem értették meg az alapeffektus lényegét, bár erre maga Schauberger sem volt képes. Nagy hévvel, nagy ener­giával, de kevés szakmai megalapozottsággal próbálta eredményeit népszerűsíteni. Csak az utóbbi években jelentek meg az ő munkáján alapuló találmányok. (Részleteket lásd a Bevezetés a tértechnológiá­ba című könyv 2. kötetében.)

S most nézzük kicsit részletesebben Schauberger életét, milyen stációkon, milyen nehézségeken ment át, lássuk felemelkedését és bukását.