A REZGÉSI ENERGIA

A REZGÉSI ENERGIA

Moray szerint mindenféle energia kulcsa az univerzum rezgési energiáiból, erejéből származik. A kérdés most már csak az, hogy hogyan használhatja ki az ipar ezt anélkül, hogy az ismert módsze­rekhez nyúlna. Még egy érdekes gondolatot érdemes idézni:

"Az elektromos motort és generátort soha nem fedezték volna fel, ha nem alkalmaztak volna szigetelőanyagokat. Amennyiben valaki kidolgozza azt a szigetelő csövet, amivel az univerzum energiáját lehet szigetelni, és ezt a készüléket rezonanciába hozza a világegyetemmel, akkor megkapja a választ az univerzum energi­ájának kinyerésére! Az egyik ilyen módszer a gázok ionizációja, gerjesztése, ahol az atomban elnyelt energiát megfelelő módon, egy lazán kötött elektronnál az elektront gerjeszthetjük, ionizál­hatjuk. Az ionizálás vagy gerjesztés több lépésben is megtörténhet különböző mennyiségű energia elnyelésével. Amint az ionizált atom azután visszatér eredeti alacsony energiaállapotára, elektro­mágneses sugárzást bocsát ki.

Ekkor az elektromos energia kap­csolatban van az univerzum rezgési energiáival, ami a Földre érke­zik, mint kozmikus sugárzás. Minél nagyobb a frekvencia, annál nagyobb az ionizáció mértéke. Ez természetét tekintve kinetikus... (Emlékezzünk rá, hogy Tesla fő kérdése is az volt, hogy kinetikus vagy statikus-e az energia, ami kívülről érkezik.)

...Óriási mennyiségű energia érkezik kívülről a Földre. Ez azon­ban másfajta, mint amit általában látunk magunk körül. A legtöbb esetben nem is vagyunk tudatában ennék az energiának. Ezek pe­dig testünk minden részébe behatolnak, tele vagyunk ezzel az energiával. Azok a generátorok, melyek ma az elektromos áramot »termelik«, nem termelnek elektromosságot, pusztán irányítják, szivattyúzzák a már meglévő elektromosságot. A tér tele van ilyen vibrációkkal, rezgésekkel, energiákkal, kétségtelenül elektromos jellegűek melyek természetüket tekintve. A tömeg és az energia, az energia és a tömeg egymásba való átalakulása állandó, folyamatos rezgéssorozatnak tekinthető.

A térből jövő rezgések sokféle hullámhosszon és frekvencián érkeznek. A Moray-készülék úgy van megtervezve, hogy a sze­kunder oldalon sokkal alacsonyabb a frekvencia, mint a primer ol­dalon, és majdnem tökéletes rezonancia van köztük. Biztos vagyok benne, hogy az univerzum energiái onnan származnak, hogy az anyag energiává és az energia anyaggá alakul át állandóan. (Ezek alapvető gondolatok a készülék és más hasonló szerkezetek műkö­désének megértéséhez!)

Az ionizáció és a rezonancia valószínűsége akkor a legna­gyobb, ha pontosan a rezonancia vagy ionizációs potenciálon va­gyunk. Attól távolodva a valószínűség exponenciálisan csökken, majd újra emelkedik, amikor a következő potenciált elérjük. Az biztos, hogy a gerjesztés és ionizálás valószínűsége egy adott gáz­ra (ami az elektron szabad úthosszából számolható) a gerjesztési potenciálnál maximális. Ezután ennek valószínűsége gyorsan esik, amint az elektron sebessége nő.

A Moray-féle apparátus más ismert alkatrészekkel van egybe­építve, különlegesen elkészített csövekből áll, amely szelepként is felfogható vagy »nyomásátviteli« szerkezetként mint érzékelők és oszcillátorok. Ezek a csövek nem egyenirányítók olyan értelemben, mint ahogy a rádiócsövek a váltóáramú vagy nagyfrekvenciás jele­ket egyenirányítják. Ezeknek valóban van egy olyan szerepük, hogy az energia áramlását megállítsák (ami ugyanolyan oszcilláló, mint a tenger hullámai) anélkül, hogy az energia visszatérne a külső áramkörbe. Ugyanúgy, ahogy egy fal megállítja a hullámo­kat, és nem engedi visszatérni őket a tengerbe...

A berendezés többi csöve szintén eltérő és különleges működést mutat. Bár semmilyen új energiahasznosítási módszert nem kellett felfedezni ezeknél az eszközöknél, a felhasználás módja teljesen egyedülálló, és az energia előállítása itt inkább csak a rezgések kihasználásán alapul. Ezek a detektorcsövek egy különlegesen kifejlesztett oszcillátorral és nagy faradikus kapa­citással vannak szinkronizálva, így lehetővé teszik, hogy az osz­cilláló energia egy különlegesen kialakított csőre juthasson, ami­nek az a feladata, hogy lehetővé tegye az első lépcsőben levő de­tektorral való közös rezgést, de meggátolja az energia vissza­áramlását a külső (antenna) körbe. Ezt egy olyan automatikus, változtatható kapcsolás teszi lehetővé, ami megengedi, hogy a primer körben olyan rezgések ébredjenek, melyek az univerzum rezgésével megegyeznek. Így megfelelő óvintézkedésekkel a su­gárenergia-csövek nem blokkolhatók, az ott oszcilláló töltés nem disszipálódik és a kapacitásokban így összegyűlik a töltés.

Ezek­kel a készülékekkel a töltés és feltöltődés kinyújtható, és a hatás ideje hosszabbítható. Ekkor a vevőcsövek és oszcillátorok az áramkörben a megfelelő energiahullámot befogják és a "többfa­lú" csöveken keresztül továbbítják a másodlagos körbe. A végső csövek "energianyomás"-átadóként foghatók fel, ami a konden­zátorok rövidzárását, teszi lehetetlenné egy különleges szer­kezettel. Ez megakadályozza a kondenzálás akkumulációját a csövek bázisánál, így ez az ionizálást nem tudja blokkolni.

Az energiakibocsátási sávokat különböző vonalakra, sávokra kell bontani (ezt bárhogy elnevezhetjük), és ezek az energiavona­lak a fénysugaraknál magasabb frekvenciasávokban helyezkednek el. Ezek a rezgések ezért nem egyszerű rezgések, hanem olyanok, melyek az univerzum működése, az ott lezajló kölcsönhatások mi­ att az energia áramlásai során keletkeznek, amit talán az inercia keletkezésének nevezhetünk.

Amikor inercia keletkezik, akkor a hatás továbbra is tart a koz­mosz rezgése miatt, máskülönben az energia teljes eltűnése, disszipálódása következne be, és nem lennének további rezgések. A rezgések továbbra is tartanak ugyanabban az időperiódusban, a potenciálra való tekintet nélkül, azonban az eszköz rezgésszáma attól fog függeni, hogy alkatrészeinek milyen a kapacitása, hogy van behangolva

Ezek a meglehetősen nehezen értelmezhető mondatsorok talán hozzásegítenek bennünket a Moray-féle sugárenergía-készülék alapvető törvényeinek megértéséhez. Maga a feltaláló semmilyen részletesebb leírást nem adott meg arra, hogy hol is kell keresni, milyen hullámhosszaknál ezeket az "energiacsomagokat , vagy milyen ennek az energiának a természete, s főleg hogyan kell a ké­szüléket legyártani, működtetni, milyen konstrukciós tapasztalato­kat lehet szerezni. Az energiát persze el kell nyelni ahhoz, hogy használjuk. Az elnyelés olyan energiaforrásra is vonatkozhat, me­lyet ma nem használunk, s átkonvertálhatja több lépcsőben elektro­mos, mechanikai, hő stb. energiává.

Moray készülékét nem sikerült elterjeszteni. Ez a magányos fel­találó, gondolkodó, jól ismert sorsa. De Moray esetében a "végki­fejlett talán még a szokásosnál is rosszabb, kegyetlenebb. Azok az "urak , akiket bizalmába fogadott és akikkel együtt céget alapított a készülék gyártására és fejlesztésére, el akarták lopni Moray ötle­tét és önállóan, a feltaláló nélkül szerették volna a találmányt gyár­tani. Amikor ezt Moray megtudta, pert indított. Vetélytársai addig merészkedtek, hogy több ízben megpróbálták lelőni vágy lelövetni őt és családtagjait. Végre úgy tűnt, hogy a helyi elektromos társa­ság támogatja a feltalálót, azonban nem Moray kellett nekik, csak a készülék - amelyet miután megkaptak, kalapáccsal össze is zúzták nem akartak versenytársat.

Láttuk eddig, hogy a merev testek mechanikájával, folyadék­mechanikával és gázkisülésekkel is elő lehetett állítani olyan válto­zó görbületi sugarú pályákat, ahol tömegpontok, vagy töltött ré­szecskék mozogtak, s oly mértékű volt a szimmetriacsökkenés, hogy az energiamegmaradás többé nem teljesült. Mind a Curie-féle szimmetriakivonásból, mind a Noether-tétel megfordításából kö­vetkezően az energia többé nem állandó az ilyen folyamatokban.

De ezek a tételek nemcsak tömegpontok mozgására érvényesek, ugyanúgy kiterjeszthetők energiával és impulzussal rendelkező mezőkre is. Pusztán csak az kell, hogy a mezők alakja, elrendezése emlékeztessen például spirálra. Ha ezt figyelembe vesszük, talál­mányok újabb sorát tudjuk megérteni és besorolni az előbbi kate­góriába. Ilyen alapelven polarizálható közegekben is jöhet létre energiatöbblet vagy hiány. Természetesen véletlenül újra és újra rábukkantak erre a lehetőségre is, és nemcsak mágnesesen, hanem elektromosan polarizálható anyagokban is kidolgoztak ilyen eljárá­sokat. Ezeknek a találmányoknak a rövid története következik most a VI. részben.