A MORAY TÖRTÉNET HÁTTERE

A MORAY TÖRTÉNET HÁTTERE

Most következzen kicsit részletesebben a 30-as években kifej­lesztett Moray-szerkezet históriája, mert ez is példaértékű és jel­legzetes. Nagyon sokban hasonlít a Moray-történet kezdő esetünk­höz, az Orffyreus-gép történetéhez. Moray olyan szerkezetet ké­szített, amelyből elektromos energia jött ki, ám az effektus fizikai lényegét nem értette. Hiába próbált meg szabadalmi védettséget kapni, a szabadalmi ügyvivők sem értették meg gépének működé­sét, ezért elutasították, anélkül, hogy megvizsgálták volna. Annak idején a fejlesztésbe bekapcsolódott egy Eyring nevű kutató is, aki az 1930-as, 1940-es években a gázkisülések egyik ismert szakem­bere volt. Ez azonban nem segítette az ügyet, mert messze a gázki­sülések tulajdonságain túlnyúló ismeretek kellettek volna ahhoz, hogy megértsék, mi is történik a Moray-féle szerkezetben.

Meg­próbálták megnyerni annak a Millikannek jóindulatát is, aki az elektron fajlagos töltésének kiméréséért kapott Nobel-díjat. (Hozzá kell tenni, hogy a díj odaítélésének jogossága kétséges, hiszen előt­te Ehrenhaft mérte ki ezt az értéket, ő találta ki a mérőberendezést, és sokkal jobb, pontosabb méréseket végzett, mint Millikan. Azt is tudjuk utólag, hogy Millikan "szépítette a mérési jegyzőkönyve­ket, így egyszerűbb értékekhez jutott, ezek alapján kapta a díjat.) Ami történetünk lényegét illeti, Millikan felelőtlenül elhárította magától a Moray-féle készülék megvizsgálását. Ha a Nobel-díj te­kintélyével a háta mögött Moray mellé áll, akkor talán lett volna egy hajszálnyi esély arra, hogy Moray a megérdemelt figyelmet 6s kutatási ráfordítást megkaphassa. Millikant azonban sokkal jobban érdekelték a tudományos közéletben zajló apró kis intrikák, rangjá­hoz méltatlannak vélte, hogy leereszkedjen egy kívülállóhoz. Így ez is hozzájárult a Moray-féle szerkezet elsüllyedéséhez. Követ­kezzen most a Moray-történet.