A LÁTÁST IS TANULNI KELL

A LÁTÁST IS TANULNI KELL

Furcsa dolog a látás, mert a közhiedelemmel ellentétben azt is ta­nulni kell. Ha egy kismacskát olyan környezetben nevelnek föl, ahol csak vízszintes csíkok vannak, akkor néhány hónap után már nem ismeri fel a függőleges csíkokat és tárgyakat. Ezért az így fel­nevelt mac 242c21c skák például nekimennek egy függőleges rúdnak, beve­rik a fejüket egyszer, kétszer, százszor, de hiába, ekkor már a fáj­dalom sem tanítja meg őket a helyes látásra. Egyedül az embernek van meg elvileg az a képessége, hogy élete végéig képes tanulni, újat észrevenni, de ahogy láttuk, ez azért egyáltalán nem általános.

Az emberek közül az átlagosnál képzettebbek, okosabbak arra is képesek, hogy meg nem történtté tegyenek, táthatatlanná tegye­nek olyan dolgokat, melyek megtörténtek, melyek láthatóak. Igaz, ennek a mesterei a történészek és a politikusok, valamint a hasz­náltcikk-kereskedők. Sajnos a tudomány vezetői, hangadói között általános ez a mentalitás.

Láthattuk, hogy a természetben, az élővilágban itt-ott megfigyel­hető, a technikába is átvihető, felhasználható megoldásokat sokszor a szőnyeg alá seperték, nem létezővé kiáltották ki. A pisztráng hiá­ba győzi le a vágtató hegyi patak sodrását sajátságos találmányá­val; hiába szintetizál magának sok élőlény hiányzó elemeket, hiába állítanak elő csavart alakú molekuláink különleges, a technikában eddig még nem látott erőtereket, mezőket, mindez nem számít. Le lehet mindezt tagadni, sőt egyes "vezetők" számára ez egyben fon­tos feladat is.

Ebben a fejezetben megpróbálom körvonalazni hogyan történt, miért történik mindez, a tudás, az új ismeretek e célból fizetett, erre a célra "eltartott" emberei és intézményei a hasznos, új isme reteknek miért a legfőbb ellenségei. Menet közben arra is választ kapunk talán, hogy miért nem születnek a fizikában legalább öt­ven éve a technikában is felhasználható eredmények, sőt olyan eredmények sem, amelyekre egyáltalán érdemes odafigyelni, mert valami igazán új, hasznos és szép, érdekes született, ami az átlag­ember figyelmét is felkelti. Fontos erre válaszolni, hiszen az 1950-es évekig szinte évente születtek olyan eredmények, ame­lyeket nem sok pénzzel, hanem szorgalommal, ötlettel, intellektu­ális éhséggel megáldott (vagy megvert) kutatók értek el. Az 1950-es évekig a fizika motorja volt a technikai haladásnak (bár a témáinkban fékje is). Azóta viszont csak a technikai és emiatt a gazdasági, társadalmi haladás fékje, hátráltatója.