A HORVÁTH-ESET

A HORVÁTH-ESET

Hasonló elrendezésű a Horváth István-féle vízautó, mely dielek­trikumként a mindenütt megtalálható vizet használja. Ebben az esetben azonban nem elektromos áram formájában veszi ki a több­lettel 616i82g jesítményt, hanem a víz fölbontásával durranógáz képződik.

Ennek segítségével belső égésű motort hajtott Horváth, és ezt pró­bálta tömeggyártásba vinni. (A szabadalmi leírás egyes részletei és a megadott szabadalom száma a "Bevezetés tértechnológiába 2. kötetében található.)

A magyar származású Horváth István egyik szabadalmából egy oldal. Vízautóját többen is látták működni.

Történetesen ismerem azt a két kanadai férfit, akik az ausztráliá­ban élő Horváth találmányának finanszírozását vállaltak. Több mil­lió dollárt fektettek a fejlesztésbe, de részben Horváth paranoiája, gyilkosságtól való állandó félelme, másrészt az Ausztrália és Ka­nada közti nagy távolság igen lassúvá tette a haladást. Mire Hor­váth kérései és előírásai szerint felszerelték a vizsgálatra alkalmas laboratóriumot, és megfelelő szakképzett kutatógárdát verbuváltak, Horváth az egyik pillanatról a másikra nyomtalanul eltűnt, senki sem bukkant a nyomára. Más forrásokból azt tudtam meg, hogy ha­lálos autóbaleset érte. Tény, hogy senki nem tud biztosat a sorsa fe­lől; és az általa hátrahagyott iratokból nem rekonstruálható a készü­lék. Valószínű azonban, hogy gondos, szorgalmas, verejtékes mun­kával újra meg lehetne találni azokat a technikai paramétereket, ahol a készülék működőképes, ahol megjelenik a többletenergia.

A Horváth-féle készülékben egy vasmagos szolenoid helyezkedik el a munkahenger közepén, körülötte víz a dielektrikum. Itt is kiala­kulhat a víz dipólúsaira ható spirális alakú erőtér, jó méretezés esetén: