HÚSGALAMB TENYÉSZTÉS

HÚSGALAMB TENYÉSZTÉS

8.1. A házigalamb faji sajátosságai, elnevezései

A házigalamb az egyedüli nagyobb jelentõségû baromfifaj, amelynek fiókái fészeklakók. Ez azt jelenti, hogy mind a kikeléshez, mind pedig a felnevelkedéshez szülõi segítségre szorulnak. Így a szaporításban sem a gépi keltetés, sem a fiókák mesterséges felnevelése nem jöhet szóba.

A galamb sajátos, a többi baromfifajtól eltérõ életmódbeli sajátosságai speciális technológiák, tartási és takarmányozási módszerek kialakítását eredményezte. Ezek az életmód-belli sajátosságok a párba állás, a fészeképítés, a szabad párzás, a költés és a fiókák nevelése.

A párba állást rövidebb - hosszabb udvarlás elõzi meg. Az udvarlásra reagáló tojót a hím "fészekre hívja", majd rövidesen kezdetét veszi a fészekrakás. A párok kialakulása néhány órától 6-8 napig tartó idõn belül befejezõdik. A hagyományos szabad párba állás gyakorlata ma már tenyésztési szempontból nem kívánatos, ehelyett a gondos, a tenyészkiválasztáson alapuló párosítás a célravezetõ.

A fészekrakás az egyes húsgalamb fajták szélsõséges szelekciója nyomán többé kevésbé "jelképes" tevékenységgé vált. A fészek minõsége elsõ 323j97d sorban a hím "szorgalmától" függ. Vannak olyan párok, amelyek szinte a csupasz fészkelõhelyen költenek.

A párba állás utáni néhány napot követõen egyre gyakoribb a párzás. A pár két db 20-25 g tömegû tojás lerakása után megkezdi a költést. (a párba állástól 10-12 napra)

A költés során általában a hím nappal, a tojó éjjel ül a tojásokon. A fiókák a költés 17-18. napján, 15-20 g élõtömeggel bújnak ki a tojásból.

A fiókák nevelése a mindkét szülõ által termelt begytejjel kezdõdik. A fiókák 4-5 napos korig kizárólag ezzel táplálkoznak. A begytej kezdeti összetétele:

Víztartalom 66%

Fehérje tartalom 14%

Zsírtartalom 11%

Szénhidrát tartalom 5%

Ásványi anyagok 2%

A,B vitamin, egyéb 2%

ÖSSZESEN     100%

Késõbb a begytej kissé darabossá válik, szárazanyag-tartalma egyre nõ. A szülõk a nevelés elsõ hetét követõen puhított magvakkal keverve etetik a begytejet. A begytej-termelés kéthetes korra megszûnik. A párok nevelõképességérõl a megfelelõ tömeggyarapodáson túl a két fióka arányos fejlõdése is tájékoztat. A fiókák elválasztása optimális esetben 28-35 napos korban történik.

9.1. A házigalamb kor- és ivar szerinti elnevezései

- fióka                         napos kortól 28-35 napos korig (választásig) a szülõk által nevelt utód.

- tenyésznövendék     tenyész utánpótlásra szánt, abból a célból felnevelt egyed, választástól (38-35 napos kor) a tenyészérettségig (7-8 hónapos kor)

- tenyészgalamb                     kifejlett, tenyészérett, 7-8 hónapnál idõsebb egyed. Az ivarok szerinti elnevezés hím és tojó

- vágófióka                             28-50 napos korú, hús-haszonvétel céljából felnevelt (hizlalt) egyed.Tömege 500 g fölötti. Az egyéb követelményekrõl az Msz. 08-1120-79 szabvány tájékoztat.

9.2. Speciális haszongalamb fajták

A kedvtelésbõl és sportcélból tartott galambok mellett igazán nagy gazdasági jelentõségük a speciális haszonfajtáknak van. Ezek kitenyésztésekor az elsõdleges cél a gazdasági értékmérõk (húsformák, testnagyság, szaporaság, nevelõképesség, ellenállóképesség, stb.) javítása volt.

King (királygalamb)

Az USA-ban különbözõ húsgalamb - fajták keresztezésébõl hozták létre. Kiállítási és haszontípusa egyaránt ismert. A kiállítási típusnál kívánatos az 1 kg-nál nagyobb testtömeg, az impozáns megjelenés, a zömök, tömeges testalkat. Gyakori színváltozatai a fehér, a kék és az ezüst. Tenyésztésében kizárólag küllemi szempontok szerint szelektálnak. A haszontípus (utility king) ezzel szemben a gazdasági értékmérõket tekintve elõnyösebb tulajdonságokat mutat. Kisebb testtömege egyszersmind jobb szaporasággal jár. Szelídebb természetû a kiállítási változatnál. Gyakori színe a fehér, de létezik autosex (szín szerint szexálható) változata is.

Texán

Az Egyesült Államokban, Texasban tenyésztették ki az 1950-es években. A fajta alapját az autosex king és a mondain hamuvörös változata adta. Jellemzõje az autósex jelleg. Leggyakoribb színváltozatai a kék és az izabella-fakó. Testformái izmoltak, feje kicsi, lábai széles állásúak. Közepes testnagyságú, jó takarmányhasznosító, szaporasága kiváló. Nevelõkészségében elmarad más fajtáktól.

Óriás posta (giant homer)

Alapját különbözõ versenygalambok adták. Az USA-ban, mint haszonfajtát, testtömegre irányuló szelekcióval állították elõ. Testét a postákhoz hasonló tömör, kemény tollazat fedi, szárnyevezõi és kormánytollai viszont jóval rövidebbek. Gyakori színei a kék, fekete, vörös, sárga, fakó és a fehér. Autosex változata is ismert. Magyarországon létszámát tekintve kisebb jelentõségû.

Carneau (Kárnó)

Francia és amerikai - francia változata ismert. Az utóbbit az eredeti francia fajtából alakították ki speciális haszonvételi céllal. Az eredeti változat kiváló tulajdonságokkal rendelkezõ, mezõre járó fajta. Izomzata telt, háta széles, testalakulása mély. Színe élénkvörös. Az amerikai  - francia változat jóval nagyobb testû, húsformái is kedvezõbbek. Vörös és sárga színváltozatai gyakoriak ugyan, ám Amerikában legkedveltebb a fehér Carneau. Magyarországon szintén igen ritkán fordul elõ. (A fajták jellemzését lásd: 45. táblázat.)

.21. TÁBLÁZAT:   Speciális haszongalamb - fajták

Egyéb gazdasági fajták: Strasser, Magyar óriás, Mondain, Cauchois, Montauban

9.3. A húsgalamb takarmányozása

A hagyományos galambállományok (mezõre járó fajták) nyári idõszakban szinte teljes napi takarmányukat maguk szerezték be. Téli idõszakban is kiválóan eltarthatóak voltak más célra nem használható gabonahulladékokon. A haszongalamb - fajták intenzív növekedéséhez természetesen ez már nem elegendõ. A húsgalambok jóval igényesebbek mind a tartás, mind pedig a takarmányozás tekintetében. Folyamatos árutermelés esetén az alábbi megoldásokat alkalmazhatjuk:

- Gabonamag - keverék és ásványianyag - vitamin kiegészítés

- Gazdasági abrak és koncentrátum

- Tápetetés

Az elsõ esetben az optimális táplálóanyag - tartalom érdekében nagy körültekintést igényel a gabonafélék arányainak meghatározása. A második módszer elõnye, hogy folyamatosan állandó szinten tudjuk tartani a beltartalmi értékeket. Hátrányos lehet, hogy az elkülönített etetési mód miatt a párok ízlésük szerint eltérõ arányban veszik fel a gabonát és a koncentrátumot. Kétségkívül a táp etetése teszi leginkább lehetõvé a kiegyenlített táplálóanyag ellátást, ám jóval költségesebb az elõbbi két módszernél.

Az éves takarmány-felhasználás nagymértékben függ a felnevelt és választott fiókák számától , a választási testtömegtõl is, hiszen a létfenntartásra és a táplálásra fordított hányad nem különíthetõ el egymástól. Átlagosan egy 30 napos korig tartó nevelési idõszakban a galambpár napi 120-140 g takarmányt fogyaszt el. Folyamatos költést feltételezve ez a mennyiség évi 40-45 kg takarmányt jelent. A tápok beltartalmának kialakításakor arra kell törökedni, hogy egyaránt szolgálja a költés alatti és a nevelési idõszak igényeit. Ez igen nehéz feladat, eleve kompromisszumokra ítéli az állattartót.

A gabonamagvak minõsége döntõ jelentõségû nem csupán beltartalmuk, hanem mikrobiológiai tisztaságuk alapján is. A galamb a többi madárfajhoz hasonlóan igen érzékenyen reagál a gombatoxinokra. Ezek káros hatása elsõsorban a szaporaságon mutatkozik meg.

Koncentrátum és gabonamagvak együttes etetésekor a gazdasági abrak (kukorica, búza, borsó, cirok) és a koncentrátum aránya 50-50 % kell legyen. A koncentrátum beltartalma az alábbi:

- Nyers fehérje 28-29 %

- Nyers zsír 2,2-2,7 %

- Nyers rost max. 6-6,5 %

- Ásványi és vitamin-kiegészítés 2,5-3 %

A galambtápok ajánlott beltartalma

A tenyésznövendékek takarmányozásakor - csakúgy, mint minden húsra szelektált baromfifajta (hibrid) szülõpár-állománya esetén - alapelvként kell kezelni az elhízás elleni védekezést. A felnevelés elsõ három hónapjában még tápetetés esetén is alkalmazhatunk ad libitum mennyiséget, ám ezt követõen a 7-8 hónapos tenyészérésig korlátozni kell a táplálóanyag - felvételt. Különösen nagy az elhízás veszélye a tojók esetén a vedlést követõ idõszakban.

A korlátozás módszerei az alábbiak

- adagolt etetés (az étvágy szerinti mennyiség 70-75 %-a)

- napkihagyásos etetés ( az etetési napokon ad libitum)

- minõségi korlátozás (alacsonyabb energiatartalmú takarmány)

Az adagolt etetés esetén számolni kell arra, hogy az állomány kiegyenlítetlen lesz. A rangsorban elõl álló, erõsebb egyedek a kevés takarmányból is jóllaknak, a gyengébbeknek nem marad takarmány. A napkihagyásos módszernél az üres napokon fokozott vízfelvételre kell számítani, ami emésztés-élettani problémákhoz vezet. Korlátozott vízfogyasztás esetén jól alkalmazható. A minõségi korlátozás a galamboknál igen jól bevált. Egyedüli hibája, hogy az energiaszegény takarmány-összetevõk (pl. korpa) nagyobb aránya indokolatlanul növeli a nyersrost - tartalmat.

9.4. A húsgalamb tartás technológiája

A hagyományos, mezõre járó állományok igénytelensége lehetõvé tette, hogy tartásukat minél egyszerûbben és olcsóbban megoldhassa az állattartó. A gazdasági érték növelése együtt járt az állatok környezeti igényeinek növekedésével, mára a legértékesebb húsgalamb - állományok tartása el sem képzelhetõ extenzív viszonyok között.

A tenyészgalambok tartását csoportos tartásban oldjuk meg. Általános szabály, hogy az egy csoportban tartott galambok megközelítõleg azonos korúak legyenek, így az állomány könnyebben összeszokik. Lényeges az ivararány (1 hím-1 tojó) pontos beállítása, mert a pár nélkül maradt egyedek folyamatosan zavarják a többieket.

A galambház kialakításakor törökedjünk a lehetõ legnagyobb tisztaságra, tisztíthatóságra. A padozat és a falak simák legyenek, anyaguk bírja a fertõtlenítõszerek okozta vegyi terhelést is. Zárt tartás esetén megfelelõ mesterséges világításról szellõzésrõl és fûtésrõl kell gondoskodni.

A galambház méretezésénél 25-30 pár együttes tartására érdemes felkészülni. Ehhez fülkénként 9-10 m2 alapterület szükséges. Ha nem ragaszkodunk a szigorúan zárt tartáshoz, a fülkékhez röpdéket (volier) is építhetünk. Így galambjaink a nap egy részét levegõn tölthetik, a tartás természetszerûbb lesz.

A tenyészgalamb fülke fõbb klímaparaméterei az alábbiak:

hõmérséklet: 15-18 oC

relatív páratartalom:                        60-65 %

légcsere:                            5-6 m3/óra/testtömeg kg max. 0,3 m/s. légsebesség

világítás                              14-15 óra, 2-3 W/m2

A berendezések közül a költõszekrény kialakítása az elsõ fõ feladat. Házilag könnyen elkészíthetõ berendezés ez, számtalan változata létezik, és valamennyi galambász saját konstrukciójára esküszik.

Alapvetõ követelmények:

Tisztíthatóság, fertõtleníthetõség

Könnyen hozzáférhetõ legyen

60 x 80 x 30 cm minimális méret

Páronként 2 fészekhely

Rossz hõvezetõ-képességû anyag

A költõszekrény fülkéjét almozhatjuk, vagy fészektányérokat helyezhetünk el benne. A fészektányérokat 25 x 30 cm-es méretben, 8-10 cm mélységgel készítsük el. (önthetjük pl. gipszbõl is) Ez esetben is gondoskodni kell megfelelõ fészekanyagról (pl. búzaszalma). Az  etetõk egyszerû vályúk, vagy önetetõk lehetnek.

Tápetetéskor az  együregû etetõ is alkalmas lehet, vegyes gazdasági abrak etetésekor célszerû ún. "cafeteria" rendszerû etetõt készíteni, amelybõl minden abrakféleséget külön-külön rekeszbõl vehetnek fel az állatok, ízlésük szerint. Célszerû az etetõ alá kármentõ lemezt elhelyezni, a kiszórt takarmány hasznosítása érdekében. Etetõvályú alkalmazása esetén ügyelni kell arra, hogy az állománynak egyszerre legalább egyharmada enni tudjon. Egy állat számára 2 cm vályúhossz szükséges.

Az itatók kialakításakor tekintettel kell lenni arra, hogy a galamb más baromfifajokkal ellentétben az itatóból felszívja a vizet, így megfelelõ vízmélységrõl kell gondoskodni (3 cm). A 30 párra méretezett fülkébe 2 db 5-6 liter kapacitású önitatót telepítsünk.

A tenyészgalambok idõnként fürdõvizet is igényelnek. Nyári idõszakban 2-3 naponta, télen havonta célszerû fürdetni. A fürdetõedényben az optimális vízmélység 8-10 cm. Lényeges, hogy fürdési lehetõséget ne biztosítsunk folyamatosan, mert a víz elszennyezõdik, s ez betegségek forrása lehet.

Tenyészgalambjaink számára - amennyiben szemes takarmányt is etetünk - gondoskodni kell kavicsfelvételi lehetõségrõl is. Ezt külön edénybõl oldhatjuk meg 2-3 mm szemcseméretû, gondosan átmosott kavics adagolásával.

A tenyésznövendékeket célszerû ivarilag elkülönítve felnevelni, mert a korábban érõ egyedek hamar párba állnak, s ez legtöbbször nem a tenyésztõ elképzelésének megfelelõ párosítást eredményezi. Az ilyen párok szétszedése és az újra párosítás nehéz feladat.

Tenyésznövendéknek hagyományosan az év elsõ felében kelt fiókákat hagyunk meg, a tavaszi fotóperiódus kedvezõ hormonális hatásai miatt. Mesterséges fényprogrammal (a természetes fény 14 órára való kiegészítése) kedvezõen befolyásolhatjuk a késõbb kikelt fiókák ivarérését is. Az utónevelõ kialakításakor nagyobb csoportokat képezhetünk, mint a tenyészállományoknál. A nevelõházat a jobb takaríthatóság érdekében célszerû léc-, vagy rácspadlóval ellátni. A növendékek számára kedvezõ, ha megfelelõ számú falra rögzített pihenõdeszkát szerelünk fel. (20x30) cm. A nevelõház legyen még télen is 10 ^oC-ra felfûthetõ, a kívánt páratartalom maximálisan 60 %.

A pecsenye (brojler) galamb vágótulajdonságai (Ballay A. 1981.)

9.5. ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK

1.- A házigalamb faji sajátosságai

2.- Mi a jelentõsége, hogy a galamb fiókája fészeklakó?

3.- A házigalamb elnevezései

4.- A galamb ivarérettségi életkora

5.- A párosítás módszerei, elõnyök, hátrányok

6.- Az udvarlás és a fészkelés

7.- A párzás és a tojásrakás

8.- A költõpár feladatmegosztása a költés alatt

9.- A fiókák táplálása

10.- A begytej keletkezése, összetétele kezdetben és a nevelés elõrehaladtával

11.- Speciális haszongalamb fajták

12.- Egyéb haszonfajták

13.- A húsgalambok takarmányozástechnológiai változatai

14.- Etetõtípusok a galambok számára

15.- A tápetetés és a vegyes takarmányozás összehasonlítása

16.- Galambtápok ajánlott beltartalma

17.- A takarmánykorlátozás gyakorlata a galambtartásban

18.- A tenyészgalambok tartástechnológiájának fõbb elemei

19.- Az itatók kialakítása a galamb speciális igényei szerint

20.- A galambok fürdetése (téli, nyári idõszak)

21.- A költõszekrények méretezése, kialakítása, költõtányérok

22.- A végtermék vágótulajdonságai