HÁZIKACSA- ÉS PÉZSMAKACSA TENYÉSZTÉS, MULARDKACSA- ELÕÁLLÍTÁS

HÁZIKACSA- ÉS PÉZSMAKACSA TENYÉSZTÉS, MULARDKACSA- ELÕÁLLÍTÁS

A házikacsát tulajdonképpen kizárólag hústermelésre használjuk. Bár tojása nagy tápértékû, kiváló sütõipari minõsége van, a szalmonellafertõzés veszélye miatt étkezési célra tilos felhasználni. A kacsatoll minõségét tekintve jóval kisebb értékû a lúdtollnál, és bár némely feldolgozók foglalkoznak a forgalmazásával, a toll értéke nagyságrenddel elmarad a kacsa által megtermelt hús értékétõl. A pecsenyekacsa 7 hetes hízlalás után 2,5 kg körüli élõtömegben kerül vágásra. Sajnálatos minõségi hiba egyre több fajtánk és hibridünk esetében a nagyarányú bõr alatti és hasûri zsírlerakódás, ami a vágóértéket nagymértékben rontja. A kacsa 1 kg élõtömeg elõállításához 3,0-3,7 kg, egy tojás megtermeléséhez 450-500 g takarmányt használ fel. Tojástermelése egyébként kiváló. Egy év alatt 140-180 db, 80-100 g tömegû tojást tojik. A tojástermelési "év" januártól augusztusig tart. A házikacsával és a pézsmakacsával meddõ fajhibridet hozhatunk létre (mulard), amely hús- és kacsamáj-termelésre egyaránt kiválóan alkalmas.

8.1. A kacsa kor, ivar és hasznosítás szerinti elnevezései

- Napos kacsa              - 24 óránál nem idõsebb, még nem etetett fiatal egyed.

- Kiskacsa                    - Fiatal állat, nemre és hasznosításra való tekintet nélkül a szûzvedlésig. (3. hét)

- Növendék                  - Tenyészutánpótlás céljából felnevelt f 414e43e iatal kacsa, ivarérésig (30-31. hét) ivar szerinti megkülönböztetésben növendék gácsér, növendék tojó

- Törzskacsa                Kifejlett, tenyészérett, tenyésztojást termelõ állat. Ivar szerinti megkülönböztetésben:

Gácsér, Tojó

- Pecsenyekacsa           Fehér tollú 7-8 hetes korú, 2,2-2,9 kg élõtömegû vágóállat.

8.2. A legfontosabb kacsafajták, és- hibridek

A kacsa egyoldalúan hústermelésre szelektált gazdasági baromfifajunk. A fajták és hibridek csoportokba sorolásának ezért egyedüli szempontja az élõtömeg lehet. Az élõtömeg szerinti csoportosítás ugyanakkor igen kis eltéréseket takar. A mini kacsák 1,5-2,0 kg és a super maxi kacsa 3,0-3,2 kg-os vágáskori tömege közt pl. a pulykafaj mértékeivel mérve igen csekély különbség tapasztalható.

A hazai viszonyok között kialakított kacsafajta, a magyar nemesített kacsa, jóval kisebb jelentõséggel bír, mint a lúdfajban a magyar nemesített lúd. Míg a lúdfajban nagy jelentõsége van a honosulást elõsegítõ õsi tulajdonságoknak, addig a kacsafajták között több, jól honosuló, szilárd szervezetû fajta található, lényegesen kedvezõbb gazdasági tulajdonságokkal. A magyar nemesített kacsa a parlagi fajta többszörös nemesítõ keresztezésének eredménye. Mai szemmel nézve késõn érõ, gyenge húsformákat mutató, gyengébb szaporaságú fajta, így jelentõsége évtizedek óta csekély.

A pekingi kacsa viszont világfajta. Valamennyi gazdasági szempontból lényeges hibrid alapjául szolgál, szuperszelektált vonalai jelen vannak minden jobb genotípusban ("pekingi típusú" hibridek). Testformájára a meredek testtartás, (kissé hátrányos!) a széles, mély testalakulás, a finom szerkezet jellemzõ. Szaporasága kiváló, ugyanakkor fiatalkori növekedési erélye, húsformái is a legjobbak közé emelik. Takarmányértékesítés tekintetében közepes eredményeket mutat, ami részben élénk, izgága vérmérsékletének köszönhetõ (takarmány-pazarlás).

Az Aylesbury (Ájszböri) fajta a dél-angliai Aylesbury város környékén alakult ki a múlt század második harmada táján. Külleme kevésbé tetszetõs, lilás színû, rücskös csõre és lába miatt. Testalakulására a libaszerûen vízszintes testtartás, a széles és hosszú méretek jellemzõek. A vízszintes testtartás nemesítõ keresztezéseiben a mellhús- kihozatalt javítja, mivel a mell csontos alapja ilyen testtartás mellett hosszabb és szélesebb, így a felépíthetõ hústömeg mennyisége is nagyobb. Tojástermelése igen jó, de a tojástömeg - érthetõen kisebb. Takarmányértékesítõ képessége és ellenállóképessége gyengébb.

A Khaki Campbell kis testû, vadas színû, eredetileg étkezési tojástermelésre kitenyésztett, angliai eredetû fajta. Az étkezési kacsatojás a potenciális szalmonella veszély miatt ma már nem lehet termelõi cél. A fajta- kistestûségébõl eredõ csekély vágóértéke miatt- így mai értelemben használhatatlan lenne. Történtek kísérletek a fajta tojóinak tõkés récével való átkeresztezésére. Az utódok vadas jellegûek, hizodalmasabbak a tõkés récénél, ám röpképességük elvész. Ilyen formában a vadászható vadkacsa- utánpótlást nem szolgálhatják, viszont szúrt vadként (elvéreztetve, tollában értékesítve) fõként Itáliai piacokon eladhatók. Az ilyen jellegû végtermék - elõállítás azonban ma még igen csekély volumenû.

8.3. A kacsák takarmányozása

A nevelés takarmányozási programja

A nevelés törzsállományok esetén 26-28 hetes korig, pecsenyekacsa esetén 49-52 napos korig tart. A nevelési technológiák hazai változatai az alábbiak szerint alakul:

Zárt, intenzív nevelés

- elõnevelés                1-50 napos korig fûtött és fûtés nélküli fázisok

- utónevelés    51 napos kortól - törzsesítésig szabadban, legelõn, ill. kifutón

Átmeneti forma

- elõnevelés                1. fázis: 0-14. nap fûtéssel, drót rácspadlón

2. fázis: 15-28. nap fûtés nélkül, drót rácspadlón,

kifutóval

- utónevelés              29. naptól 26-28. hetes korig szabad kifutón

Félintenzív nevelés

- elõnevelés                - mélyalmon 0-18 napos korig fûtéssel

- drót rácspadlón - 0-10 napig fûtéssel

- 11-18 napig fûtés nélkül

- utónevelés                19. naptól 20-22 hetes korig

- szabad kifutón

- halastavon

A pecsenyekacsa nevelés takarmányozási rendszerei

1.) Hagyományos nevelés

19. TÁBLÁZAT:

Az ismertebb kacsafajták

20. TÁBLÁZAT:

Kacsahibridek

2.) Halastavi nevelés

A Tenyészkacsa nevelés takarmányozási programja

A tenyészkacsa-növendékek elhízásának megakadályozása végett az 50. naptól kezdve takarmánykorlátozást (adagolt etetés) vezetünk be. A takarmányt emellett "hígítjuk" gazdasági abrakkal, fõként búzával 50-50 % arányig (táp-búza).

A tápok formája:

- Indítótáp                       3-4 napig morzsázott

5-14 napig 3 mm granulátum.

Fogyasztás egész idõszak alatt kb. 0,5-0,8 kg állatonként

- Nevelõtáp                     15-18 napig 3 mm-es granulátum

naptól 5 mm-es granulátum

A tenyésztojás- termelés takarmányozási programja

A tojó kacsatáp ajánlott beltartalma.

8.4. A házikacsa-tartás technológiája

Pecsenyekacsa-nevelés

Az elõnevelés - mint azt már leírtuk, lehet drót rácspadlós és mélyalmos egyaránt. Az utónevelés technológiai változatai a kifutó, illetve az úsztatófelület jellege alapján különböznek egymástól. Eszerint megkülönböztetünk:

- beton úsztatócsatornás

- természetes vízi kifutós

- halastavi és

- szárazföldi utónevelési technológiákat

Az elõnevelés technológia elõírásai:

alomigény:                     15 cm vastag szecskázott szalma (4-6 kg/m²)

hõmérséklet:                  20 cm magasan mérve 32-34 ^oC naponta 1 ^oC-kal csökkentve,

10. naptól megszûntetni a fûtést

fûtõberendezés:              teremfûtés (25 ^oC)

helyi fûtés vagy mûanya (32 ^oC)

1 gázinfra-mûanyára 500 kiskacsát számolunk

szellõzés:             4 m³/óra/élõtömeg kg

relatív páratartalom:       65-70 %

légsebesség:                     maximum 0,2 m/s

világítás:               elõnevelés elsõ fázisa: 23 óra 3 W/m²

elõnevelés második fázisa: 14-16 óra 1,5 W/m²

elõnevelõ rácspadozat: 15 x 15 mm lyukbõség

padozattól 0,8-1 m magasság

0,5-0,6 m magas kerítés

1000-1500 állat egy csoportban

etetõ-berendezések:

Vízigény

0-10 napos korig                    0,4-0,6 1/db/nap

11-18 napos korig                  2,0-2,5 1/db/nap (úsztatócsatorna)

Az úsztatócsatorna felül 120 cm, alul 60 cm széles, a víz magassága 10-15 cm

Az utónevelés technológiai elõírásai:

telepítési sûrûség: (db/m²)

etetõtér-szükséglet:

- 1 állatra 1,5 cm vályúhossz szükséges

- Az etetõket a kifutó szilárd burkolatú részén helyezzük el, úsztatócsatornától és itatótól legalább 2-3 m-re.

- Az etetõ lehet gyári sertés-önetetõ, vagy házilag gyártott, 200-300 kg egyszeri

befogadóképességû önetetõ. Az etetõ mellett 40 cm szélességben helyezzünk el kármentõ lemezt, amely a kipocsékolt takarmányt felfogja.

itatótér - szükséglet:

- 1 állatra 1,0 cm vályúhossz + fürösztõcsatorna, illetve természetes vízfelület.

- az itatók elhelyezését lásd az etetõknél

- az itatóvályú mellett alakítsunk ki egy ráccsal fedett elvezetõcsatornát (árkot),

mely a kipocsékolt ivóvizet elvezeti, a kifutó nem nedvesedik el.

Tenyészállományok nevelése és tartása

Tenyészállat-nevelést lehetõleg pecsenyekacsa-nevelõ területtõl távol (1,5-2 km) egymással nem összefüggõ vízfelületen folytassunk.

Az elõ- és utónevelés technológiai paraméterei megegyeznek a pecsenyekacsánál leírtakkal. A továbbiakban csak az eltérésekre térünk ki:

Megvilágítás                 0-14 napos korig 23 óra, 3 W/m²

15-28 napos korig fokozatosan áttérünk a természetes megvilágításra.

28-56 napos korig természetes megvilágítás (14-16 óra)

56 napos kortól elõkészítésig 8 óra, 2,5 W/m² mesterséges sötétítés

Elhelyezés: kis csoportokban (250-300 db)

Ivararány: 1:4 illetve 1:5

Szelekció ideje:

1., az utónevelõbe való áttelepítéskor

2., 49-52 napos "pecsenyekorban"

3., tenyészólba való telepítés elõtt.

A tenyésztojás-termelés technológiája

A kacsa tojástermelése elterjedtebb módon félintenzív technológia mellett folyik. A technológia hasonlít az utónevelõ technológiához.

Természetes vízfelületre, illetve úsztatócsatornára az állat higiéniai igényei miatt szükség van.

Nagyméretû fedett, 300-400 kg befogadóképességû etetõket alkalmazunk.

Az etetõket a kifutón helyezzük el, 2-300 tenyészkacsára számolunk 1 db-ot.

Gondoskodjunk mészkõgrit-etetõrõl. Erre a célra megfelel a tyúktartásban használatos, fémbõl készült hengeres önetetõ is.

- A tenyészkacsák itatását legegyszerûbben esõcsatornából kialakított szint-tartós, vagy túlfolyós vályúk segítségével oldhatjuk meg. Gondoskodjunk az elfolyó víz levezetésérõl. 1 db 2 m hosszú itatóvályúhoz 200-250 kacsát számoljunk

- Az ólban helyezzünk el tojófészkeket. A fészkek 40x40x50 cm méretûek legyenek. 1 db-ra 4 tojókacsát számítsunk. A tojófészkeket 3-4 héttel a tojástermelés kezdete elõtt helyezzük az ólba. Semmiképpen se építsünk tojófészket túl világos, vagy huzatos helyre.

- Hagyományos törzskacsa-tartás esetén a következõ telepítési sûrûséget alakítsuk ki:

ólban  3-4 db/m²

betonozott kifutón     2,5 db/m²

földes kifutón                        1,5 db/m²

úsztatócsatornán 12-14 db/m²

természetes vízen                  1,5-2 db/m²

csoportlétszám                     200-300 db

- A törzskacsák hagyományos tartásban nem igényelnek mesterséges világítást. A tojástermelés elõrehozásának, illetve a tojástermelés hosszának növeléséhez azonban fényprogram szükséges. A mesterséges világítás idõtartama a természetes fényperiódus csökkenésével áll arányban, azt 14 órára egészíti ki.

- A törzskacsa hõmérséklet-igénye könnyen kielégíthetõ. Optimuma 10-15 oC. Minimum érték 5 oC. 20 oC fölött a hõleadás nehézkes, 25 oC fölött már a takarmányfogyasztás is csökken. Ha tovább növeljük a hõmérsékletet, az állomány megvedlik és leáll a tojástermelés.

- A törzskacsa érzékeny a nedves levegõre, a 70 %-nál magasabb páratartalmú helyeket kerüli. Elõfordulhat, hogy a törzsólban éjszakánként 3 m3/óra/élõtömeg kg mértékû szellõzésrõl gondoskodni kell. Ha zárt, intenzív technológiával tojatunk, a szellõztetési igény 8-8,5 m3/óra/kg értékig emelkedik.

8.5. A pézsmakacsa tartása , mulardkacsa elõállítás

A pézsmakacsát vagy más néven a pézsmarécét hosszú éveken át helytelenül a kacsafajták között emlegették. Sokféle elnevezés ismert (némakacsa, mosusz, török, barbari), melyek egy részében a "kacsa" szó megtalálható. A látszat ellenére a pézsmaréce a házikacsától eltérõ rendszertani csoportba, a fényrécék közé tartozik.

Hústermelõ képessége igen jó. Nagy az ivarok közötti eltérés. A gácsérok 12 hetes korban 3,5 kg, a tojók 10 hetes korban, 2,5 kg tömeggel vághatóak. A pézsmaréce 1 kg élõtömegre 3,1-3,5 kg takarmányt használ fel. Jellegzetesen vadas jellegû, vörös színû húst ad, mely igen ízletes, porhanyós, mert a zsírt az állat szervezete a kacsáéval ellentétben az izomrostok közé építi be.

Tojástermelésére az évenkénti 80-90 db, 70-90 g tömegû tojás jellemzõ. Gyenge a tojások termékenysége és keltethetõsége.

A faj igen jó májtermelõ. 12-14 napos hízlalás során 30-35 dkg-os májakat állít elõ. A házikacsával való keresztezésében ezt a képességét kiválóan örökíti. A mulardkacsa 12 napos töméses hízlalás alatt egyöntetû, 400 g körüli tömegû májakat termel. A kacsamáj kiváló exportcikk.

A pézsmaréce elnevezései a házikacsához hasonlóak. Egyedül a hústermelésre szánt végtermék kora és élõtömege változik. A nagyfokú ivari dimorfizmus miatt a tojók 9-10 hetes korban 2-2,5 kg végtömeggel, a gácsérok 11-12 hetes korban, 3,5-3,7 kg végtömeggel vághatóak..

A pézsmakacsa és a házikacsa összehasonlítása

A pézsmakacsa a meleg égövrõl származik, így lényegesen melegigényesebb. Környezeti alkalmazkodóképessége gyengébb, érzékenyebb faj, ennek ellenére a hústermelésre és a májirányú keresztezésekre szánt állományok tartása és takarmányozása a házikacsához hasonló módon történik.

A mulárdkacsa a pekingi kacsa és a pézsmakacsa fajhibridje. (nevében is az öszvérre utal) A fajhibrid elõállításra két anyai pekingi és egy apai pézsmakacsa vonal bekapcsolásával történik.

Az anyai ágon a nagyanyai partner egy tojástermelésre szelektált, a nagyapai partner pedig egy hústermelésre szelektált pekingi vonal. Az ezek keresztezésébõl létrehozott nemzedék hímivarú egyedeit pecsenyére értékesítik, a tojókra pedig terminál-partnerként keresztezik a pézsmaréce májtermelésre szelektált gácsérjait.

A keresztezési séma említett elvû kialakításának fõbb okai az alábbiak:

- A pekingi fajtát jobb szaporasága anyai vonalként determinálja.

- A pekingi gácsérok a színellenszenv miatt nem szívesen párzanak a tarka pézsma tojókkal.

- A pézsma- tojásoknak gyengébb a keltethetõsége.

- Amennyiben a pézsmaréce képviselné az anyai ágat, érvényre jutna a nagyfokú ivari

dimorfizmus

A mulardkacsa - tojások keltethetõsége sajnálatos módon így is csupán 30-35 %-os, s ez a nagy genetikai "távolságnak" tudható be. A végtermék egyébként az öszvérhez hasonlóan - csökevényes ivarszervei miatt - nem szaporítható tovább.

A mulárdkacsa hús- és májtermelésre egyaránt alkalmas. A pézsmarécéhez képest számos elõnyös tulajdonságot mutat. Ezeket az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

- Fokozott környezeti (alkalmazkodókézség) és szervezeti (betegségekkel szembeni) ellenállóképesség.

- A mérsékelt, testtömegben megnyilvánuló ivari dimorfizmus

- 10-15 %-kal nagyobb vágáskori élõtömeg, jobb vágóarányok

- Kedvezõbb takarmányértékesítés

- Mérsékelt röpképesség, olcsóbb tartástechnológia.

- Nyugodtabb vérmérséklet.

- Jobb májtermelõ képesség, könnyebb tömhetõség.

8.6. ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK

1.- A házikacsa hasznosítása, termelõképessége

2.- A pézsmakacsa hasznosítása, termelõképessége

3.- A mulárdkacsa fogalma, elõállítása, hasznosítása

4.- A házikacsa kor és ivar szerinti elnevezései

5.- A házikacsa hasznosítás szerinti elnevezései

6.- A naposkor határa, a kiskacsakor kezdete és vége

7.- Fontosabb kacsafajták

8.- A pekingi fajta jellemzése, használata

9.- A khaki campbell

10.- Melyik hibridet nevezik "angol hibridnek"?

11.- A kacsa elõnevelés technológiai változatai

12.- A hagyományos pecsenyekacsa takarmányozás fázisai

13.- A tavi pecsenyekacsa utónevelés takarmányozási elvei, módszere

14.- Törzskacsák élõtömegének karbantartása a takarmányozás útján

15.- A tojó kacsatáp ajánlott beltartalma

16.- A pecsenyekacsa utónevelés technológiai változatai

17.- Miért nem telepítünk törzskacsát halastóra?

18.- Mennyi pecsenyekacsát telepíthetünk egy hektár tófelületre, miért?

19.- Törzskacsák telepítési sûrûsége istállóban és kifutón

20.- Optimális ivararány a törzskacsa tartásban

21.- Etetõ és itatóberendezések, és elhelyezésük

22.- Milyen tojófészkeket alkalmazunk a törzskacsáknál?

23.- A pészmakacsa és a házikacsa összehasonlítása

24.- A mule és a hinny kialakítása, a mule nagyobb gazdasági értékének okai

(miért a házikacsa az anyai partner?)