A BAROMFIFÉLÉK SZAPORÍTÁSA

A BAROMFIFÉLÉK SZAPORÍTÁSA

A baromfiállományok szaporítása kezdetben a természetbõl ellesett módszerekkel és technikával zajlott. A szaporítás céljára jól kotló, szilárd szervezetû és kitûnõ konstitúciójú állatokra volt szükség, tehát a kotlásra, mint a tojástermelõ képességre ható tulajdonságra még nem szelektáltak. A kotlókat elkülönített épületben, ( fészer, pince, padlás, stb.) helyezték fészekre, majd próbaültetés után az arra alkalmasnak ítélt állatok alá fajra és testméretre jellemzõ számú tojást raktak. A hosszú kotlási idõ, a kotlóláz és a kotlás elsõbbsége miatt kialakult önsanyargató életmód igen megviselte ezeket az állatokat. Az elhasználódás mértékét fokozta az is, ha a kotló alá fajidegen tojásokat tettek, mert a megváltozott kelési idõ alaposan összezavarta az állatok "biológiai óráját". Ez utóbbi gyakorlat elterjedt volt a gyengén kotló fajok (pl. kacsa) keltetésekor, ezeket a tojásokat általában tyúkok ülték meg és költötték ki.

A természetes keltetés számos hátrányos tényezõvel terhes:

Þ- Kotló állatokat kell fenntartani és takarmányozni, melyek tojást nem

termelnek.

Þ- Nagy a munkaerõ igény, kicsi a hatékonyság.

Þ- A szaporulat elszórtan kel, ez nem támogatja az árutermelést, nem ad  lehetõséget nagy állományok egyidejû letelepítésére.

Þ- Nehezen biztosítható a naposállatok higiéniai igénye, nagy a kotlótól való     fertõzõdés veszélye.

A hátrányok mellett a természetes keltetés elõnye lehet a jobb kelési arány, a kotlóval járatott csibék nagyobb vitalitása és fokozott ellenállóképessége, illetve a mérsékelt neveléskoti elhullás. Utóbbi elõnyök nem elhanyagolhatóak a természetszerû technológiák megalkotásakor és a bioárutermelés alapfeltételeinek biztosítása érdekében.

3.1. A tojás felépítése, képzõdése

A tojás a madarak petesejtjébõl és az azt körülvevõ fehérjerétegekbõl, héjhártyákból és toj 121f55b áshéjból épül fel. A szerkezet elemei egyrészt mechanikai és biológiai védelmet nyújtanak a fejlõdõ embriónak, táplálják azt, másrészt biztosítják létfunkcióinak zavartalan mûködését.

A petesejt maga a tojás sárgája, melyet a vékony szikhártya vesz körül. Középsõ részén, az ún. latebrán a szikhártya alatt található a csírakorong, mely a megtermékenyített és osztódásnak indult zigótát tartalmazza. ( népiesen ez a tojás "szeme" ) A latebra kis sûrûsége miatt a csírakorongot mindíg felsõ állásban tartja a tojás térbeli helyzetétõl függetlenül. Ha a tojás sokáig mozdulatlan, a csírakorong a belsõ héjhártyához letapadhat, az embrió ettõl rendellenesen fejlõdik. A kotló ezért forgatja át naponta többször is a fészket, s ezért kell mesterséges körülmények között is gondot fordítani a tojások forgatására.

A tojás sárgája szikrétegekbõl áll. ( fehér- ill. sárga szik ) A petesejt (tojássárgája) a madár bal oldali petefészkében képzõdik. A jobb oldali petefészek még embrionális korban elsorvad. A petefészekbõl a petesejt a hormonális hatás által vezérelt tüszõrepedést követõen a petevezetõ elsõ szakaszába, a tölcsérbe jut, ahol hímivarsejtek jelenlétében megtermékenyül. (A peteérés és tojásképzõdés megtermékenyülés nélkül is zavartalanul lezajlik, így pl. az étkezési tojás elõállításához nincs szükség kakasokra.) Tüszõrepedéskor -fõleg idõsebb tojók esetén- vércsepp juthat a szikhártyára (vérfoltos tojás) illetve hámsejtek kerülhetnek a tojásfehérjébe, (húsfoltos tojás) melyek nagyban rontják a keltetésre szánt tojások minõségét.

A tölcsért követõen a megtermékenyült pete a petevezetõ öbölben, majd a szorosban és a madárméhben folytatja útját, ahol egymást követõen két-két sûrû- ill. híg fehérje réteg rakódik rá. Folyamatában elsõként a jégzsinór és a hozzá kötõdõ belsõ sûrû fehérje (2,7%), a belsõ híg fehérje (17,3%), majd a külsõ sûrû fehérje (57,0%) és a külsõ híg fehérje (23,0%) épül fel. A fehérjerétegek még az öbölben képzõdnek, ám a külsõ híg fehérje már a madárméhben nyeri el végsõ állapotát. A jégzsinór feladata, hogy a tojás sárgáját központi helyzetben tartsa.

A tojás eddig említett struktúráját kétrétegû héjhártya rögzíti, melyek anyaga a szorosban képzõdik. A szoros szûkülete az addig hozzávetõleg gömb alakú tojást megnyújtja, ezáltal kialakul a tojás jól ismert ovoid alakja. A tojás formája lehetõvé teszi a rá nehezedõ nyomás erõvonalainak levezetését, a tojáshéj így nagyobb erõhatást képes törés nélkül elviselni.

A tojást kívülrõl mészhéj borítja, melnek funkciója a tojás mechanikai védelme és ásványi anyagokkal való ellátása. Anyagának zöme kalcium-karbonát, mellette kis mennyiségben magnézium-karbonátot, kalcium-foszfátot, nátrium és káliumsókat tartalmaz. A mészhéj több eltérõ szerkezetû rétegbõl épül fel, a levegõ és a pára ki- és beáramlása számára pórusok biztosítanak lehetõséget. A mészhéj a madárméhben képzõdik, felrakódásához igen sok idõre van szükség.

A tojás külsõ, igen mobilis rétege a kutikula , mely szintén a madárméhben termelõdik, majd rákenõdik a mészhéjra, s a megtojást követõen rá is szárad. Feladata a tojás bakteriológiai védelme, a légcsere szabályozása és a kiszáradás elleni védelem.

A tojás szerkezetének utolsóként kialakuló eleme a légkamra, mely a kikelõ állat számára az elsõ légvételhez szükséges levegõt biztosítja. Általában a tojás tompa végén képzõdik. Kialakulását a tojásrakás pillanatában fellépõ belsõ hõmérsékletkülönbség teszi lehetõvé, a lehûléssel összehúzódik a belsõ struktúra, a héjhártyák elválnak és a közöttük keletkezett rés levegõvel telítõdik.

A tojás rendellenes képzõdése számos érdekes ám semmire sem használható formát hoz létre. A gyakoribb tojásképzõdési rendellenességek az alábbiak:

- Abnormális tojásméret. Okai: túl korai ivarérés (kis tojás) genetikai késztetés, túlhajtott takarmányozás a tojóidõszak végén (óriás tojás)

-Abnormális tojásforma. (gömbölyded, hosszúkás) Genetikai és egyedfejlõdési adottság, a szoros túl tág, vagy túlságosan szûk.

- Léha tojás. ( a sárgája hiányzik) Gyakori az ivarérés kezdetén.

- Bõrhéjú, vagy törékeny héjú tojás. okai: kalciumhiány. Takarmányozási hiba, vagy túl magas léghõmérsékleten kialakuló alkalózis.

- Krétás, v. krétafoltos tojás. Fokozott szerkezet nélküli kalciumkiválasztás a madárméhben. Az egész tojás felületén, vagy csak foltokban porlik a mészhéj

- Duplaszikû tojás. Peteleváláskor egyszerre két pete érik be. Gyakori a tojástermelés 2-6. hetében.

- Vér- és húsfoltos tojás. Lásd korábban.

- Bordázott, gyûrûzött héjú tojás. Egyenetlen mészhéjkiválasztás. Okai: mechanikai sérülés, (pl. kloáka kicsípés) vagy mikrobiális eredetû gyulladás a madárméh nyálkahártyáján. (pl. paratífusz)

3.2. Az embrió fejlõdése

A tojásrakás idõpontjában a zigóta már erõsen barázdálódó állapotban van ( 256 sejtbõl áll ) A megtojással véget ér az ún. "korai embriófejlõdés", mely már a peteleválás után 5 órával, a petevezetõ szorosban elkezdõdött.

A tojás a külvilágra jut, majd lehûl. Ha a hõmérséklet 24 c-fok alá süllyed, az embrió fejlõdése megáll. (élettani 0-fok) Ha a lehûlés túl gyors, (pl. télen a szabadban) a fejlõdés idõ elõtt áll le. Az élettani alaphõmérsékleten a tojások 3-10 napon át még jól tárolhatóak, így egyszerre nagyobb mennyiségû, többé-kevésbé azonos fejlõdési stádiumban lévõ tojást rakhatunk be a nagyobb kapacitású keltetõgépekbe. ( a természetben is be kell várni, míg egy fészekalja tojás összegyûlik) A keltetés elõtt a tojásokat kissé felmelegítjük, így az osztódó csíra optimális méretûvé alakul. A keltetõgép ( kotló) szabályozott klímaviszonyai között az embriófejlõdés zavartalanul folytatódik.

Az embrió kelés alatti fejlõdését két szakaszra osztjuk:

- embrionális szakasz (tyúknál 0-9 napig) Jellemzõi: gyors, fõleg minõségi változások, szervek, végtagok kifejlõdése.

- magzati szakasz ( 9.nap után) Jellemzõi: fõleg mennyiségi változások, fokozatos növekedés, anyagcsere változásai, a helyes fekvési póz felvétele. (a fej a jobb szárny alatt, közel a légkamrához, a felhúzott lábak a hegyes vég felé, ujjak a héjhártyához szorulnak)

Az embrió életfolyamatait az extraembrionális (embrión kívüli) hártyák segítségével folytatja le. A burokszerû hártyák:

- A sziktömlõ táplálja az embriót. A keltetés utolsó napján maradéka a magzat testébe záródik, s ott kelés után 24-72 óráig táplálékot biztosít a fiókának, emellett biztosítja a szikimmunitást. (5-6 nap után felszívódik)

- Az amnion a magzatot közvetlenül körülvevõ burok. Véd a mechanikai sérüléstõl, a kiszáradástól, az extrém hõhatásoktól. Folyadéka a fejlõdés kései szakaszában táplálja a magzatot.

- A chorion valamennyi extraembrionális hártyát körülöleli. Egyesülve az allantois-szal és a belsõ héjhártyával az ún. "chorio-allantois membrán"-t hozza létre, mely az anyagcsere közvetítésében kap szerepet.

- Az allantois az embrió bélcsatornájának kiöblösödésébõl alakul ki a keltetés 3. napján. Az amnion és a chorion közti térbe hatol és összeforr az utóbbival. Fehérjét foglal magába, erekben gazdag bolyhai aminosavakat továbbítanak az embrió számára. Szerepe van a tojáshéjból való kalcium-transzportban is. (csontfejlõdés) Az allantois által körülzárt, folyadékkal telt üreg a kiválasztásban is közremûködik (húgysav, ill annak sói) Vérerein át zajlik az embrió légcseréje is.

Az embrionális anyagcsere szakaszai

1. szakasz (0-7. nap)  szénhidrát alapú anyagcsere. Az oxigénigény kielégítésére kezdetben a szénhidrátbontás (glikolízis) szolgál. A 7. nap után a szénhidrátok a májban glikogén tartalékot képeznek, mely a kelés során fel is használódik.

2. szakasz (7.-10. nap) fehérje alapú anyagcsere. A szikben két-, a tojásfehérjében ötféle protein található. A proteinek zömmel a testépítést szolgálják, kis részük energiatermelésre fordítódik.

3. szakasz (11-21. nap) zsir alapú anyagcsere. Az embrió fõ zsírforrása a tojás sárgája. A zsirnemû anyakok közel fele energiatermelõ, további harmada a sziktömlõben marad a kelés utáni felhasználásra. A maradék beépül az embrió szervezetébe. A 11. nap után jelentõsen megnõ a zsírégetésbõl eredõ hõtermelés, a tojásokat hûteni kell.

Az embriófejlõdés kritikus szakaszai

1. szakasz: 0-2. nap: A szív és a véredényrendszer kialakulása. A szív az embrión kívül helyezõdik, összeköti a szik és az embrió véredényeit. Létrejön a velõcsõ, az idegrendszer kezdeménye.

2. szakasz: 19. nap: A szikzacskó a testüregbe záródik, a csõr felszakítja a belsõ membránokat és a légkamrába hatol. A tüdõ mûködésbe lép, rövidesen a tüdõlégzés lesz az egyetlen oxigénforrás. A fióka feltépi a mészhéjat és kikel.

Embriófejlõdési rendellenességek (Bogenfürst, 1987. nyomán)

rendellenes fekvés

- fej a combok közt

- fej a tojás hegyes végében

- fej a bal szárny alatt

- fej a légkamrától távol

- láb a fej fölött

- fej a jobb szárny fölött

- keresztfekvés

rendellenes fejlõdés

kis- v. torz fej, agysérv

- dülledt szem, fejletlen szemek, szemek hiánya

- papagájcsõr, keresztcsõr, rövid csõr

- görbe gerincoszlop

- terpesztett lábállás

- vastag láb, görbe ujjak, rendellenes combok

- nyak és lábak paralízise

- szárny hiányzik

- fel nem szívódótt sárgája

- be nem gyógyult, vérzõ köldök

- ragacsos, v. fejletlen, v. göndör pihetollak

- törpeség

- általános gyengeség

- nagy, duzzadt has

- halvány bõr

-nyaki ödéma

3.3. A tojások elõkészítése a keltetésre

A tenyésztelepen a keltetésre sánt tojásokat összegyûjtik, majd a keltetõbe szállítják. A tojások gépbe rakásáig a legfõbb feladat azok keltetõi minõségének megóvása, az optimális kelés elõfeltételeinek biztosítása. A feladatok az alábbiak:

- Szállítás. A tojások szállítása kartondobozokban, konténerekben történik. A tojások számára megfelelõ hõmérsékletet és páratartalmat kell biztosítani mindvégig. ( 17-18 c-fok, 75-80 %R pára) Óvakodni kell az erõs rázkódástól, mert a jégzsinór tömegével sérülhet.

-Válogatás. A válogatás szempontjai: méret, alak, héjszilárdság, törésmentesség, szennyezettség. A tojás alakját a fomaindex segítségével objektív módon is elbírálhatjuk. ( tojáshossz osztva a legnagyobb átmérõvel. értéke 1.1-1.3)

- Tisztítás. A viziszárnyasok tojását a szalmonellafertõzöttség miatt mosni, fertõtleníteni kell. A tyúkfélék tojásainak mosása a kutikula sérülékenysége miatt tilos. A szennyezõdéseket ilyenkor finom csiszolópapírral, törléssel távolítjuk el, a fertõtlenítést gázosítással végezzük.

- Tárolás. A tojásokat a tárolási idõ növekedésével  egyre alacsonyabb hõmérsékleten tároljuk. A lehûtést fokozatosan végezzük el. A tárolás alatt uralkodó páraviszonyoktól függ, hogy a tojás megõrzi-e optimális struktúráját. Száraz levegõn a tojás "beszárad", nõ a sûrûfehérje aránya, s ez kedvezõtlen hatással van az embrió fejlõdésére, Lehetõleg óvakodjunk a tojások 10-12 napon túli tárolásától. A tárolás klímaigénye az alábbiak szerint változik:

tárolási idõ             hõmérséklet R. páratartalom

nap c-fok %

4 18-19 75-80

7 17-18 80-85

14 16-17 80-85

21 10-11 85-88

A túl hosszú tárolás rontja a keltethetõséget, késlelteti a kelést és károsan befolyásolja a késõbbi növekedést is. A tárolás során a csírakorong letapadásának lehetõsége miatt gondoskodni kell a tojások forgatásáról.

- Osztályozás, tálcára rakás. A kelési eredmények javíthatóak azzal is, ha egy gépbe közel azonos méretû és -tömegû tojásokat rakunk be. A méretfrakciók válogatógéppel grammra pontosan szétválaszthatóak. Hátránya, hogy a manipuláció növeli a törés veszélyét. Az elõkeltetõ tálcára rakást (tálcázást) közvetlenül a berakás elõtt célszerû elvégezni. A tyúktojásokat tompa végükkel fölfelé, a viziszárnyas tojásokat vízszintesen tálcázzuk.

- Keltetés elõtti felmelegítés. A tojásokat már a keltetési hõmérsékletre melegítve rakjuk gépbe. (fokozatosság!) Gépbe rakás elõtt 4-6 órával az elõkeltetõbe toljuk az elõkészített keltetõkocsikat, a tojások felveszik a terem hõmérsékletét. (22-24 c-fok) A tojások felszínén a pára kicsapódása káros, a terem levegõjét szárazon kell tartani. A felmelegítés másik módja az " elõzetes keltetés", ahol a tojásokat elõször (a csíra barázdálódásának érdekében) 38 c-fok fölé melegítjük, majd berakás elõtt teremhõmérsékletûre hûtjük.

3.4. A mesterséges keltetés technológiája

A keltetés fizikai tényezõi a hõmérséklet, a páratartalom, a légcsere, a légnyomás. A fény, a légnyomás és a légsebesség hatásai csak részben ismertek. A  mechanikai tényezõk: a tojás térbeli helyzete, a tojások forgatása. A modern keltetõberendezések kialakításakor mindezek kelés alatti összhangját kell figyelembe venni.

A keltetõberendezések kialakításuk és kapacitásuk alapján az alábbi típusokba sorolhatóak:

Asztali keltetõgépek. Kis kapacitás, (30-300 db) kiegyenlítetlen klíma, olcsó megoldások, közepes eredményesség.

Keltetõszekrények. Nagy kapacitás, (30-70 ezer db) automatizált klímakarbantartás, jó kezelhetõség, jól szervezhetõ és ütemezhetõ keltetõi munka.

Termes keltetõk. Óriáskapacitás (150-500 ezer db) rétegzõdõ, egyenetlen klíma, nehezen átlátható és- kezelhetõ, kockázatos.

A keltetés klímaigényeinek kiszolgálása

- Hõmérséklet. 37,5-37,8 c-fok (99,5-100,0 f-fok) A hõlépcsõk kialakulását el kell kerülni. Az utókeltetés ( bújtatás) hõigénye alacsonyabb. (36,1-37,2 c-fok, 97,0-99,0 f-fok) A magas hõmérséklet gyorsítja a kelést, a túl alacsony hõmérséklet késleltetõ hatása mellett növeli a helytelen fekvések gyakoriságát.

A keltetés harmadik harmadában a tojások túlmelegedhetnek, aktív hûtésrõl kell gondoskodni. A folyamat automatizálható, ám a viziszárnyarok esetében periodikusan, a keltetõkocsik kihúzásával hûtkük a tojásokat.

- Páratartalom. A szabályos fejlõdés érdekében a tojásnak a kelés alatt meghatározott mértékben párolognia kell. A fokozott párolgás szárítja a pórusokat, míg a nedvesség elzárja azokat. Károsodik az embrionális légcsere. A párolgás mértékét (beszáradás) a légkamra nagysága jellemzi. A párolgás függ a héjvastagságtól, a meszes héj szerkezetétõl éps a tojás tömeg-felület arányától is. Átlagos tojáshabitust feltételezve az optimális keltetéskori páratartalom 0-19 napig (elõkeltetés) 50-60 R%, 19-21. napig (bújtatás) 75R% körül alakul.

- Légcsere A kelés során termelõdõ széndioxidra kis mértékben szükség van a kalcium tojáshéjból való mobilizálásához. ( max. 0,5 %) Ezen túl megnõ az embrióelhalás mértéke. Az oxigéntartalom optimális mértéke 21 %, efölött és alatta rohamosan romlik a kelés eredményessége. A légcsere a feleslegesen termelõdõ önhõ elvezetését is szolgálja. (13. naptól) 1000 db tojás napi frisslevegõ- igénye a kelés elején 0,1 m3, közepén 0,5 m3, végén pedig 6,1 m3 körül alakul.

- A tojások forgatása. A tojásokat a megfelelõ fejlõdés érdekében 1-3 óránként forgatni kell. A forgatás a keltetõkocsin elhelyezett tálcák elfordításával történik, a vizszintessel bezárt 45 fokos szögben. Az ellenkezõ oldalra való átfordításkor a tojások állásszöge így 90 fokot változik.

- Lámpázás. Az embriófejlõdés ellenõrzése a keltetés 7-8. napja táján, homogén fénnyel való átvilágítással (lámpázás) történik. Ilyenkor a jól fejlõdõ embrió vérér-hálózata a tojáson belül kirajzolódik. A terméketlen tojások "üresek", a korán elhalt embrió széles vörös sávot rajzol ki a tojás belsejében (véres tojás) Elõfordul, hogy az érhálózat látszik, ugyanakkor a véredények szakadozottak. A tojást ez utóbbi esetben is selejtezni kell.

3.5. A naposállatok leszedése, feladatok a keltetõben

A csibék leszedését azok 95%-ának felszáradásakor kell végrehajtani. A korai leszedés árt a csibék életképességének. A késõi leszedés kiszáradáshoz, legyengüléshez vezet, megnõ a telepítéskori elhullás. A leszedéskor osztályozzuk a csibéket, értékesíteni csak jól fejlett, elsõ osztályú állatokat szabad. A kelésgyengéket selejtezzük. A válogatás szempontjai az alábbiak:

- A csibe ne legyen torz, deformált.

- Szabványos testtömeg

- Ne legyen "ázott", vagy túl száraz.

- Fajtára jellemzõ szín.

- Záródott köldök, a szikzacskó felszívódott, a hasfal nem lágy tapintatú.

- Szilárd, nem imbolygó állás

- élénk tekintet és hang

A vevõ igényei szerint elvégzendõ speciális feladatok:

- Szexálás (ivarmeghatározás)

- Tarajkurtítás

- csõrkurtítás

- lábjelölés

- vakcinázás, oltás

A csibék szállítása

A szállítás különös gondot igénylõ feladat. A szállított mennyiség a vevõ által jelzett igényen túl 2% ráadást is tartalmaz az úti elhullások és a válogatási hibatényezõk miatt. A szállítást csak fertõtlenített légterû, zárt, erõs légmozgástól védett, fûthetõ és jól szellõztethetõ gépjármûvel végezzük. A szállítási hõmérséklet 28-32 c-fok között optimális.

A fontosabb baromfifajok tojásainak kelési ideje (Bogenfürst, 1987. nyomán)

Házityúk

tojófajták, hibridek         20-21 nap

hús típusú fajták, hibridek 21-22 nap

kettõs hasznosítású fajták 21 nap

Gyöngytyúk 26-27 nap

Pulyka                                       27-28 nap

Házikacsa                                             27-28 nap

Pézsmakacsa                            35 nap

Mulardkacsa                            31-32 nap

Lúd                                                        29-31 nap

Házigalamb                               16-18 nap

Japán fürj                                             16-17 nap

3.6. ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK

1.- A természetes baromfikeltetés elõnyei, hátrányai.

2.- A tojás, mint biológiai objektum. (fogalma, funkciója)

3.- A tojássárgája képzõdésének helye, felépítése.

4.- A tojás-szik felépítése.

5.- Hol található az osztódó zigóta a tojásban?

6.- A petevezetõ részei.

7.- Hol zajlik a megtermékenyítés?

8.- Mibõl áll a tojásfehérje?

9.- A jégzsinór keletkezése, funkciója.

10.- Hol képzõdnek a tojásfehérje-rétegek?

11.- A belsõ héjhártyák elnevezése, funkciója, képzõdésük helye.

12.- A szoros feladata.

13.- Mi a madárméh, milyen szerepe van a tojásképzõdésben?

14.- A tojás alakjának jelentõsége a keltethetõségben.

15.- A mészhéj felépítése, összetétele, funkciói.

16.- A légkamra kialakulásának helye, ideje, a légkamra funkciója.

17.- A vérfoltos és húsfoltos tojások kialakulásának okai.

18.- A tojások lágyhéjúságának okai.

19.- Mi a krétafoltos tojás és mitõl jön létre?

20.- A bordázott héjú tojások kialakulásának okai.

Þ

21.- mikor zajlik le a korai embriófejlõdés, mi történik ez alatt?

22.- mi az embrionális küszöbhõmérséklet jelentõsége? (élettani 0 fok)

23.- Milyen szakaszokra különül el az embriófejlõdés? - Mi jellemzi a szakaszokat?

24.- Sorolja fel az extraembrionális hártyákat!

25.- A sziktömlõ szerepe.

26.- Az amnion szerepe.

27.- A chorion szerepe.

28.- Az allantois szerepe.

29.-Az embrionális anyagcsere szakaszai, jellemzõik.

30.-Az embriófejlõdés kritikus szakaszai.

31.-Embriófejlõdési rendellenességek (felsorolás)

Þ

32.-Milyen feladatokat takar a tojások keltetés elõtti elõkészítése?

33.-A tojások tisztítása, fertõtlenítése.

34.-A tálcázás módja, ideje.

35.-A tojások keltetés elõtti válogatásának szempontjai.

36.-A tojás- tárolás alapelvei, módszerei.

37.-A keltetés fizikai, mechanikai tényezõi.

38.-A keltetõberendezések technológiai típusai. (elõnyök, hátrányok)

39.-A keltetés hõmérsékletigénye.

40.-A keltetés páraigénye.

41.-A keltetés légcsere-igénye.

42.-A tojások lámpázása.

43.-A csibék leszedése, elbírálása.

44.-A csibék szállítás elõtti kezelése.

45.-A csibék elszállításának módja, követelményei.

46.- A fontosabb baromfifajok tojásainak kelési ideje