Gyakorlati jegyzet Hengeresférgek - Nemathelminthes

Miről is lesz szó?

Ha figyelmesen elolvassuk a borítón található szöveget, az már sok mindent elárul a jegyzetről: növényvédelem, állattan és gyakorlati jegyzet, azaz gyakorlati oktatás. Tehát az állatokat (ezek több mint 90%-ban rovarok!) a növényvédelem oldaláról közelítjük meg, nagyrészt csak olyanokkal foglalkozunk, melyek termesztett növényeinkkel táplálkoznak, tehát számunkra kártevők. Ahhoz, ellenük védekezhessünk, először is fel kell őket ismernünk, kell tudnunk az életmódjukról, hány nemzedékük van évente, hogyan telelnek, milyen lárva, bábtípusuk van stb.

A jegyzet a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának Rovartani Tanszékén folyó nappali oktatás gyakorlati anyagának egy részét öleli fel, azzal a különbséggel, hogy a csak mikroszkópokkal megfigyelhető anyagot videó-filmekre játszottuk át, melyet a távoktatásban résztvevők a konzultációik során tekinthetik meg.

Összefoglalva tehát:

- a gazdaságilag legfontosabb kártevőkről, azok életmódjáról, lárva és bábtípusaikról valamint az általuk okozott kárképekről fognak tanulni;

Célkitűzések

A jegyzet áttanulmányozása és a konzultációk után Ön képes lesz:

felismerni a legfontosabb kárkép-típusokat, valamint azt, hogy mi okozza azokat;

felismerni és megkülönböztetni egymástól a növényvédelmi szempontból legjelentősebb kártevő állatokat (főleg rovarokat!), azt hogy milyen családba, rendbe tartoznak, hogyan telelnek, hány nemzedékük van évente;

felismerni és megkülönböztetni egymástól a leggyakoribb lárva és bábtípusokat, valamint, hogy milyen rendekre, családokra jellemzőek;

felsorolni a növényvédelmi szempontból legjelentősebb állatrendek és családok jellemzőit;

Hogyan használja ezt a jegyzetet?

Ez a jegyzet a Növényvédelmi állattan gyakorlatain elhangzó tananyag nagy részét tartalmazza, melyet a nappali kertészmérnök képzés keretén belül két félév során oktatunk.

Ahhoz, hogy a jegyzetet és a hozzá kapcsolódó oktatási csomagot minél eredményesebben használja, a következőket ajánlom:

gondosan tanulmányozza át a jegyzet bevezetőjét, használati útmutatásait;

egy-egy tanulási alkalomra válasszon rövid, jól körülhatárolható részeket;

két fejezetet: A kárkép fogalma, a kárképek osztályozása, gyakorlati jelentőségük valamint a Rovarok fejlődése, lárva és bábtípusok címűeket igen alaposan sajátítsa el, ezek ugyanis az egész tanulási folyamat minden szintjén szükségesek;

elvileg az anyag tanulmányozását akár a jegyzet végéről is el lehetne kezdeni, ezt viszont a konzultációk kötött programja nem teszi lehetővé;

a jegyzet olvasása közben mindig legyen keze ügyében a Kárkép-gyűjtemény, így ha erre a megfelelő ikon utal, azonnal megnézheti (gondoljon arra, hogy a nappali képzésben is ugyanígy történik!);

ha a szövegben dölt-félkövér kiemeléssel találkozik, forgasson a jegyzet végére, mivel ott az illető kifejezés magyarázatát találja a Fogalom-magyarázó c. részben, esetleg további információ szerzési lehetőséget zárójelben;

az állatokról a jegyzetben csak rajzokat talál, ezért ne feledje a konzultációs központban az illető állatot eredetiben, a rovar-gyűjteményben is megtekinteni;

ha valami az anyag tanulmányozása közben nem világos, ha elakadna, ha kérdései merülnek fel valamivel kapcsolatban, azt gondosan jegyezze fel, hogy majd a konzultáció során megkérdezhesse;

ha valamilyen oknál fogva az egyik konzultációra nem tudna eljutni, vagy kérdése sürgős, a konzultációs központjában az első alkalommal megtudhatja azoknak a konzultációs tanárainak a címét, telefonszámát, esetleg e-mail számát, akik bármikor készségesen állnak az Ön rendelkezésére;

A jegyzetben a következő ábrákkal (ikonokkal) találkozhat:

 

 

  

                  818g63i      

félkövér, dőlt

szöveg

dőlt szöveg

A kárkép fogalma, a kárképek osztályozása, gyakorlati jelentőségük

A fejezet olvasója meg fogja ismerni

hogy mit értünk a különféle növényi sérüléseken és sebeken,

a növényen fellépő kóros szín és alakbeli változásokon,

mi a növényi gubacs,

mi okozza a növényi részek hervadását, száradását,

miről árulkodik a növényen fellelhető állati ürülék, váladék vagy szövedék.

A kárkép fogalma

Kik a kártevők? Egészen egyszerűen: állatok, melyek általunk termesztett növényekkel táplálkoznak. Ezzel nekünk kárt okoznak, ezért kártevőnek szoktuk nevezni őket. A sérült növény pedig a kárkép.

A kárképek osztályozása:

I. Sérülések, sebek - rágó szájszervű kártevők által okozott kisebb-nagyobb szövethiányok. Főleg a leveleken figyelhetők meg.

1.1. Külső sérülések - a kártevők a növénynek csak a felszínét károsítják

1.1.1. Szabálytalan rágás - a hiányzó növényrész alapján nem könnyű a kártevő azonosítása.

Burgonyabogár - Leptinotarsa decemlineata - kárképén a burgonya leveléből sokszor csak a levélerek maradnak

Kőrisbogár - Lytta vesicatoria - a kőrislevélen megfigyelhető szabálytalan rágás.

1.1.2. Szabályos rágás -- a kártevő a növényből szabályos darabokat rág ki, elég ritka kárkép.

Szabóméh - Megachile sp. - szabályos félkör vagy ovális alakú lyukak a legkülönbözőbb növények levelein.

1.1.3. Hámozgatás -- olyan sérülés, amely csak a növény szöveteinek a felszínét érinti, egy vékony sejtréteg eltávolításával jár. Leggyakoribb a leveleken, ilyenkor a kártétel helyén a levél áttetszővé válik.

Füstösszárnyú levéldarázs - Caliroa limacina - kárkép

1.2. Belső sérülések -- a kártevő a növény belsejében rágva okoz sérülést.

Lehetnek:

1.2.1. Szabálytalan rágás -- a szárban vagy levélnyélben

Kukoricamoly - Ostrinia nubilális - kárképe

1.2.2. Aknázás -- közvetlenül a bőrszövet alatt, vagy levelekben a két bőrszövet között rágott csatornák vagy üregek. Fajra jellemzőek.

Almalevél-aknázómoly - Phyllonoricter (Lithocolletis) blancardella

II. Kóros szín- és alakbeli változások -- olyan állati kártevők által okozott elváltozások, melyek kis számban kóros elváltozást, nagy számban betegséget idéznek elő.

2.1. Kóros színelváltozás -- igen különféle lehet

2.1.1. Antocián képződés -- piros színeződés, a nyál hatására beállott színanyag (antocián) képződés következménye.

Levélpirosító alma-levéltetű - Dysaphis devecta - kárképe

2.1.2. Klorofill elhalás -- a zöld színanyagnak (klorofill) a nyál hatására beálló pusztulása.

Takácsatka - Tetranychus urticae - kárkép

Rózsakabóca - Edwardsiana (Typhlocyba) rosae - kárkép

2.1.3. Ezüstös elszíneződés -- a kártevő által kiszívott sejtekbe levegő hatol be.

Dohánytripsz - Thrips tabaci - kárkép

2.2. Kóros alakbeli elváltozás -- a kártétel következtében a növények alakja és térfogata is megváltozhat.

2.2.1. Térfogat nem változik -- ilyenkor csak alakbeli elváltozást figyelhetünk meg.

Fekete cseresznye-levéltetű - Myzus cerasi ssp. pruniavium

2.2.2. Térfogat csökkenés -- a szivásnyomok helyén, a nyálban található hatóanyagok következtében, a növény megáll a fejlődésben, horpadások látszatát keltve.

Piros körtepajzstetű - Epidiaspis leperei - kárkép

2.2.3. Térfogat növekedés -- a szívásnyomok helyén, a nyál hatására, sejtburjánzás lép fel, "daganatok" keletkeznek.

Vértetű - Eriosoma lanigerum - kárkép

2.3. Kóros szín és alakváltozás -- úgy színbeli mint alakbeli elváltozás is megfigyelhető.

Levélpirosító alma-levéltetű - Dysaphis devecta - kárkép

III. Gubacsok -- rovarok vagy atkák hatására képződő fajspecifikus képződmények

(alakváltozás és térfogat-növekedés), melyek rendszerint csak ritkán (virág vagy termés gubacsosítás), elsősorban tömeges megjelenéskor jelentenek kárt tápnövényük számára.

Rózsa gubacsdarázs - Rhodites rosae - kárkép

Szőlő nemezes gubacsatka - Eriophyes vitis - kárkép

IV. Növényi részek hervadása, száradása - vagy a táplálékfelvétellel vagy az utódokról való gondoskodással kapcsolatos. Például:

Barackmoly - Anarsia lineatella - kárképe, a hernyó az őszibarack vagy mandula hajtásaiban járatot rág, aminek hervadás, száradás a következménye.

Szivarsodró eszelény - Byctiscus betulae - kárképe, az anyabogár a fajra jellemző növényrész (levél) nedvellátását rágásával megakadályozza, az eszelénylárvák érdekében, ezzel hervadásukat okozva.

V. Ürülék, váladék, szövedék - a kártevő azonosítását könnyíti meg

Recés levélpoloska - Stephanitis piri - ürüléke levélen

Levéltetvek - Aphidoidea - váladéka (mézharmat) növényrészeken

Amerikai fehér szövőlepke (medvelepke) - Hyphantria cunea - szövedéke (nyári hernyófészek)

Önellenörző kérdések

Úgy érzi, hogy a továbbiakban meg fogja tudni különböztetni egymástól a legfontosabb kárkép-típusokat?

Jól megfigyelte a példákban felsorolt növényeket ? Képes ezeket a Kárképgyűjteményben is felismerni?

Figyelem!

A hallgatók nem kis százaléka nem ismeri fel olyan közismert növények lepréselt levelét, mint az alma, körte, cseresznye stb. Ha ilyen hiányossága van, azonnal pótolja, e nélkül ugyanis a kártevőt sem fogja tudni meghatározni!

Feladatok

Nyissa ki a kárkép-gyűjtemény mappákat.

Próbálja meg csoportosítani a kárképeket a fő kárkép-típusok alapján !

Ne zavarja meg, ha sok esetben a különböző kárkép-típusok együttesen jelentkeznek ("a természet már csak ilyen")!

Ha befejezte, ellenőrizze magát a jegyzet végén található Feladatmegoldások c. fejezet segítségével!

Maradt még egy kis ideje és energiája? Akkor próbálja meg az első két fő csoportot tovább bontani a már tanult alcsoportokra!

Színes ceruzák segítségével jelölje ki őket a Feladatmegoldások c. fejezet listáján (pl. kék a hámozgatás, piros a színelváltozás stb.), majd a legközelebbi konzultáción beszélje meg csoporttársaival!

Törzs: HENGERESFÉRGEK - NEMATHELMINTHES

Testük hengeres, szelvényezetlen. Méretük 0,5-től mm több méter. Életterük: szárazföld, édesvíz, tenger. Fito-zoo-humán paraziták, közömbösek vagy hasznosak.

Osztály: FONÁLFÉRGEK - NEMATOIDEA

Megnyúlt testű, kb. 1 mm nagyságú állatok. Egyes fajokra az ivari dimorfizmus jellemző. Zömében váltivarúak és ovipárok, de akad ovovivipár és vivipár is. A káros fajok szájszuronnyal (stylus) rendelkeznek, ekto- vagy endoparaziták. Közvetlen kártételükkel a növény fejlődését késleltetik, majd elhalását okozzák. Közvetett kártételük a különböző (baktériumos, gombás, vírusos) betegségek terjesztése. A hasznos fajoknak a biológiai védelemben van jelentőségük. A szájszuronnyal nem rendelkezők a szervesanyag lebontásában játszanak szerepet.

Család: Levél-fonálférgek - Aphelenchoididae

A növények föld feletti részeiben, elsősorban a levelekben károsítanak.

Krizantén-fonálféreg - Aphelenchoides ritzemabosi

Leírás: a nőstény 0,7-1,2 mm hosszú, a hím kisebb.

Életmód, kártétel: sok nemzedék/év. Lárva vagy imágó telel. Polifág. Legszembetűnőbb a krizantémen. Erek közötti sárguló, barnálló foltok, száradás, felkopaszodás.

Jelentőség: veszélyes kártevő. Krizantém termesztésünk legveszedelmesebb károsítója.

Család: Szívogató fonálférgek - Anguinidae

A szájszurony kis gombszerű duzzanatban végződik.

Szár-fonálféreg - Ditylenchus dipsaci

Leírás: a nőstény 1-2,2 mm, mozgékony, a hím kisebb.

Életmód, kártétel: több nemzedék/év. Lárva telel növényi maradványokban, vagy élő növényen. Polifág: gabonafélék, burgonya, főzeléknövények, vörös és fokhagyma, pillangós takarmánynövények, hagymás dísznövények, uborka, dinnye, stb. A kárkép tápnövényenként változó.

Jelentőség: veszélyes kártevő. A legelterjedtebb fonálféreg faj. Virághagyma-termesztésben különösen sok gondot okoz.

Család: Cisztaképző fonálférgek - Heteroderidae

Gazdaságilag a legfontosabb család. A hímek és lárvák fonál alakúak, a nőstények kemény falú cisztát képeznek. Külső élősködők.

Répa-fonálféreg - Heterodera schachtii

Leírás: a nőstény cisztája citrom alakú, barna színű. A hím fonálféregszerű.

Életmód, kártétel: több, 5-6 nemzedék/év. A ciszták telelnek a talajban. Tápnövényei a libatopfélék és keresztesvirágúak. Leggyakrabban a cukor és takarmányrépa "szakállasodását" idézi elő. Mennyiségi és minőségi kárt okoz.

Jelentőség: kötött és magas vízállású talajokban okoz súlyos veszteségeket.

Család: Gyökérgubacsképző fonálférgek - Meloidogynidae

A nőstények palack- vagy gömb alakúak, fehérek, átlátszóak. Petezsákot képeznek. Belső élősködők, a növények gyökerén gubacsot idéznek elő. A hímek és a lárvák fonál alakúak.

Kertészeti gubacs-fonálféreg - Meloidogyne incognita

Leírás: a nőstény fehér színű, gömbölyded, a hím nagy testű (2 mm), fonál alakú. Melegkedvelő. Hazánkban szűznemzéssel szaporodik.

Életmód, kártétel: nemzedékszáma sok, növényházban egész évben megszakítás nélkül szaporodik. Szabadföldön nem telel. Polifág: hajtatott zöldségféléken és dísznövényeken egyaránt károsít. A gyökereken gubacsok képződnek, a növények gyengén fejlődnek.

Jelentőség: termesztő berendezésekben és szabadföldön egyaránt károsít. Növényházakban a 3.- 4. évben lehetetlenné teszi a termesztést.

Szabadföldi gubacs-fonálféreg - Meloidogyne hapla

Leírás: a nőstény citrom, a hím fonál alakú.

Életmód, kártétel: szabadföldön 2-3, növényházban 8-10 generáció/év. Egynyári növényeken a pete, évelőkön bármely fejlődési alak telelhet. Polifág: kb. 350 ismert tápnövénye van. Gyökereken gubacsokat és a növények gyenge fejlődését okozza.

Jelentőség: öntözött területeken különösen nagy mértékű a károsítása.

                  818g63i             A növényvédelmi állattan kézikönyve, 1 kötet, 17-142 oldal.

Törzs: PUHATESTŰEK - MOLLUSCA

Szelvényezetlen testű, nyálkás bőrű állatok, rendszerint meszes héjat viselnek. Kertészeti jelentősége a meztelencsigáknak van.

Család: Tarajos házatlancsigák - Limacidae

Nincs meszes anyagból készült házuk, testük nyálkás. A fejük mögött ellipszis alakú, un. "pajzs" található. Ez alatt van a légzőnyílás. A húsos állományú növényrészeken jellegzetes rágásfelszínt hoznak létre. Kártételük felismerésében segít a megszáradás után ezüstösen fénylő csiganyál, ami a növényen marad vissza.

Kerti házatlancsiga - Deroceros agreste (Agriolimax agrestis)

Leírás: hosszúk 3-4 cm, hússzínűek, sötétebb foltokkal v. csíkokkal.

Életmód, kártétel: egyéves fejlődéstartama van, tojásait a nedves talajba rakja. Polifág kártevő, főleg a zöldségféléket és dísznövényeket károsítja. A károsított növényen a rágásfelszín igen jellegzetes.

Jelentőség csapadékosabb években és nedvesebb helyeken okozhat jelentősebb kárt.

Család: Símatestű házatlancsigák - Arionidae

Zömök testű csigák, a kifejlett állatok háta legömbölyített, nem tarajos, pajzsuk alatt apró mészlemezke található. Lomha mozgású, nagy nedvességigényű fajok.

Kerti házatlancsiga - Arion hortensis

Leírás: 3-5 cm, kékesszürke, barnás v. szürkésfekete, oldalai világosabbak, egy-egy hosszanti sávval.

Életmód, kártétel egyéves fejlődésű, pete alakban telel. Fejlődésének a nedves, hűvös nyarak kedveznek. Nálunk elsősorban kertekben károsít, károsítása a kerti házatlancsigáéra hasonlít.

Jelentőség: Magyarországon helyenként és időnként tömegesen fordul elő.

Törzs: ÍZELTLÁBÚAK - ARTHROPODA

Testük szelvényekből épül fel. Kültakarójuk kemény, külső váz és védelmi szerepe van. Anyaga kitin, ha szervetlen sók is rakódnak le benne, akkor kitinpáncélt alkot. Egy testszelvény 4 lemezszerű részből tevődik össze:

Testükön 3 testtájat különböztetünk meg: a fejet, a tort és a potrohot. Legfontosabb bélyegük az ízelt lábak. Ezek a kültakaró csőszerű kitüremkedései, amelyen az ízeket izületek kapcsolják egymáshoz, valamint magához a testhez. Ez a törzs a földön a legnépesebb állattörzs, közülük kerül ki a legtöbb kertészeti, illetve mezőgazdasági kártevő.

Állatrendszertani felosztásuk (Bakonyi G., Állatttan, 1995)

Törzs: ÍZELTLÁBÚAK - ARTHROPODA

Altörzs: Rákok - Crustacea

Altörzs: Légcsövesek - Tracheata

Osztály: Ezerlábúak - Myriapoda

Alosztály: Százlábuak - Chilopoda

Alosztály: Ikerszelvényesek - Diplopoda

Osztály: Rovarok - Insecta

Altörzs: Csáprágósok - Chelicerata

Osztály: Pókszabásúak - Arachnida

Altörzs: RÁKOK - CRUSTACEA

Zömmel vízben élő ízeltlábúak, a fajok egy része szárazföldön is megél. Kitinpáncéljukban mészsók rakódtak le, ami nagyban növeli a kitin keménységét. A legtöbb fajnál a fej és a tor összenőtt, és úgynevezett fejtort (cephalothorax) alkotnak. Általában váltivarúak, de egyes fajok szűznemzéssel is szaporodnak.

Család: Pinceászkák - Porcellionidae

Összegömbölyödni nem tudó ászkák tartoznak ide.

Érdes pinceászka - Porcellio scaber

Leírás: 18 mm -es szürke színű, kültakaróján finomabb és nagyobb szemcsézettség figyelhető meg. Teste csak kissé boltozatos, csápostora 2 ízű.

Életmód, kártétel: évente egyszer szaporodnak, tojásaikból a kifejlett egyedekhez hasonló kis ászkák bújnak ki. Synanthrop faj, nálunk pincékben, üvegházakban nedvdús terményeket károsíthat Igen gyakori, a szabadban is előfordul, nyirkosságkedvelő. Csíranövények, húsos növényi részek megrágásával okoz károkat.

Jelentőség: alkalmi kártevő, üvegházakban lehet veszélyes.

Alosztály: IKERSZELVÉNYESEK - DIPLOPODA

Többnyire megnyúlt testű, összepöndörödni képes, kemény kültakarójú állatok. Testük fejre és törzsre tagolódik, szelvényeiken pedig 2-2 pár láb helyezkedik el (ikerszelvényesek). Főleg korhadékevők (szaprofiták), de találunk köztük fitofágokat is. Nálunk növényvédelmi szempontból csak kevés fajnak van jelentősége.

	Egy szelvényen, két pár láb

Alosztály: SZÁZLÁBUAK - CHILOPODA

Az ide tartozó állatok teste megnyúlt, hát-hasi irányban lapított. Szelvényenként 1 pár lábuk van, amivel igen élénken képesek mozogni. Fejlett erős rágóik vannak, ami ragadozó életmódjukkal áll összefüggésben. Éjszaka aktívak.

Osztály: ROVAROK - INSECTA

Az állatvilág legnépesebb csoportja. A leírt fajok száma meghaladja a 700.000 fajt, annyi mint az összes többi állatfaj együttvéve. Nincs olyan életközösség a földön, amelyben a rovarok nagy egyed- és fajszámmal ne lennének képviselve.

Külső alaktan (morfológia)

Testük az ízeltlábúaknál már említett három testtájból: fejből, torból és potrohból áll.

Fej (caput) - 6 szelvény építi fel, ezek összeolvadnak és kitintokot alkotnak. Ezen helyezkednek el az érzékszervek:    - szemek (2 összetett szem + 3 pontszem)

                  818g63i             - 1 pár csáp (tapintó + szaglószerv), ízekből áll

száj - szájszervek:

rágó szájszerv                   818g63i                  szúró-szívó szájszerv szívó szájszerv nyaló szájszerv

                  818g63i                   818g63i                   818g63i                   818g63i                   818g63i                   818g63i              (pödörnyelv)

Tor (thorax)   - 3 szelvényből áll (pro-meso-meta thorax)

minden szelvényen 1 pár láb (hexapoda);

különböző lábtípusokat különböztetünk meg:

futó                  818g63i               úszó                  818g63i                   818g63i                   818g63i                   818g63i         ugró

                  818g63i                   818g63i - a közép és utótoron 1-1 pár szárny

Potroh (abdomen) - 10-11 szelvényből áll - a hátulsó szelvényen lehet tojócső, fullánk;

Belső alaktan (anatómia)

- idegrendszer - a hasi oldalon helyezkedik el (hasdúclánc), szelvényenként 1-1 pár idegdúc, melyeket konnektivumok kapcsolnak össze egymással;

- légzés - tracheákkal, légcsövekkel lélegzenek;

- véredényrendszer - meglehetősen csökevényes, a vérnek (hemolimfa) csak a tápanyagok szállításában van szerepe, amit egy csőszív tesz lehetővé;

- emésztőszerv-rendszer - szájnyílástól a végbélnyílásig tart. A következő részekből áll:

- előbél -garat , nyelőcső, begy, előgyomor v. rágógyomor;

- középbél - gyomor;

- utóbél - vékonybél, végbél;

- kiválasztás - Malpighi-edények;

- szaporodószervek - váltivaruak, az ivarszervek a potrohban találhatók.

Hím ivarszerv: - a here - páros , kétoldali szerv

                  818g63i                   818g63i - páros ondócsatorna

                  818g63i                   818g63i - ondóvezeték

                  818g63i                   818g63i - külső szaporodó-szerv

Női ivarszerv: - petefészek - páros, kétoldali szerv

                  818g63i                   818g63i - petevezető

                  818g63i                   818g63i - hüvely

                  818g63i                   818g63i - ondózacskó

                  818g63i                   818g63i - párzótáska

A ROVAROK FEJLŐDÉSE

A rovarok fejlődésében két élesen elhatárolható szakaszt különböztethetünk meg, éspedig:

I.    Embrionális fejlődés -- a tojásban játszódik le, a petesejt barázdálódásával kezdődik és a kikelésig tart.

II. Posztembrionális fejlődés -- a tojásból való kikeléssel kezdődik és a teljes kifejlődésig tart.

Imágó: a teljesen kifejlett rovar

Lárva: a juvenilis alak, az imágónál rendszerint kisebb, nincs külső nemi szerve és szárnya.

Metamorfózis = átalakulás, posztembrionális fejlődés;

Két fő lárvatípust és fejlődéstípust különböztethetünk meg:

a) elsődleges v. primer lárva - ezek epimorfózissal fejlődnek (fokozatos átalakulás - hemimetabólia)

Jellemző rájuk, hogy:

- a fiatal lárva ugyanúgy néz ki külalakra mint az imágó, csak jóval kisebb, hasonló az életmódja is;

- a szájszerv, a végtagok megegyeznek az imágóéval;

- hiányoznak a szárnyak és a külső nemi szervek;

- lárvakori szervek hiányoznak (pl. sáskák, tripszek, poloskák stb.);

b) harmadlagos v. tercier lárva - holometamorfózisnak nevezzük a fejlődésüket (szakaszos átalakulás - holometabólia) Ami jellemző rájuk, hogy:

- a lárva nem hasonlít a kifejlett rovarra;

- életmódjuk, szájszervük lehet eltérő;

- fejlődésük szakaszosan történik, a lárvaállapot és az imágóállapot közé beékelődik a nyugalmi periódus, a bábállapot;

LÁRVA ÉS BÁBTIPUSOK

Lárvatípusok:

A rovarok lárváit végtagjaik száma alapján a következő kategóriákba sorolhatjuk:

A. Apod (lábatlan) lárvák - végtagjaik hiányoznak. Ide tartozik a:

1. Nyű - fehéres, sárgás színű, gyengén szelvényezett;

- hátulsó vége felé elkeskenyedik, sosem szőrözött;

- nincs kitinizált fejtokja, húscsapok, szemölcsök találhatók rajta (a hátulsó végén)

- belső károsítók - felsőbbrendű legyeknél (Brachycera - Diptera) találhatók - bábjuk tonnabáb

2. Kukac - sárgás-fehéres szín, kifli alak, ráncos test;

- kitinizált fejtok, erősen szelvényezett;

- teste gyéren szőrőzött, szemölcsös;

- belső károsítók - ormányos bogarak (Curculionidae), eszelények (Attelabidae), zsizsikek (Bruchidae), szúbogarak (Scolytidae) bábjuk szabad báb

3. Pondró - csontfehér, sárgás színű, enyhén szőrös;

- kicsi kitinizált fejtok, az első szelvény jól fejlett;

belső károsítók - díszbogarak (Buprestidae), cincérek (Cerambycidae) -- szabad báb

B. Oligopod (kevéslábú) lárvák - 3 pár ízelt lábuk (torlábak) van. A következők tartoznak ide:

1. Drótféreg - sárgásbarna színű, hengeres, kemény test, a szelvények jól felismerhetők;

- 3 pár egyforma torláb; talajlakók

- pattanóbogarak (Elateridae)- szabad báb

2. Áldrótféreg - akár a valódi drótféreg, de az első torláb a többinél jóval hosszabb;

- alkonybogarak (Alleculidae), gyászbogarak (Tenebrionidae) -- szabad báb

3. Pajor (csimasz) - csontfehér szín, kifli alak, nagy, has felé néző fej, hatalmas rágókkal;

- testén kevés szőr, szemölcsök, 3 erős láb; talajlakó (terrikol) - cserebogarak (Melolonthidae) -- szabad báb

4. Levélbogár (Chrysomelida) lárva - élénk színűek;

- zömök hengerded test, különböző nagyságú szemölcsökkel, 3 pár láb ; a növény felületén táplálkozik;

levélbogarak (Chrysomelidae)   -- szabad báb

3. Campodeoid lárva - változatos szín, háti-hasi irányban lapított test, 3 pár jól fejlett láb, nagy, erős rágók; talajban vagy talajon élnek

- futrinkák (Carabidae) -- szabad báb

- katicabogarak (Coccinellidae -- fedett báb

C. Polipod (soklábú) lárvák - a 3 pár ízelt torlábon kívül még több pár állábuk is lehet;

1. Valódi hernyók - változó színűek, testük megnyúlt;

- lehetnek csupaszok vagy szőrösek, szemölcsösek vagy anélküliiek, a szelvényezettség jól látható;

Nyolc pár lábuk van

3 pár tori              4 pár hasi és 1 pár tolóláb

A növényen vagy növényben károsítanak - lepkék (Lepidoptera). Bábjuk fedett báb.

2. Araszoló hernyók - hengeres test, megnyúlt, a szelvényezettség nem feltűnő, kevéssé szőrős; mozgásuk igen jellegzetes "araszoló";

Lábaik száma nyolc párnál kevesebb!

                  818g63i                   818g63i                   818g63i - 3 pár tor, 4-nél kevesebb pár hasi és egy jól fejlett tolóláb;

Az araszolólepkéknek (Geometridae) és a bagolylepkék (Noctuidae) egy részénél. Bábjuk fedett.

3. Álhernyó - színesek vagy nem színesek, rendszerint csupaszok vagy enyhén szőrözöttek, szemölcsös;

Lábaik száma nyolc párnál több!

1 pár tolóláb 4-nél több pár hasi láb 3 pár tori láb

A levéldarazsak (Tenthredinidae - Hymenoptera) lárvája. Bábjuk szabad báb

Bábtípusok

1. Szabad báb (pupa libera) - a fejlődő végtagok szabadok, elmozdíthatóan simulnak az állathoz. Világos színű, többnyire bábkamra vagy bábbölcső övezi.

-.a bogarak (Coleoptera), (kivéve a katicabogarakat) és a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) bábja.

2. Fedett báb vagy múmia báb (pupa obtecta) - a végtagok láthatók, de nem mozdíthatók el. Általában sárgás vagy barnás színű, szabadon vagy gubóban találhatók.

Pl. lepkék (Lepidoptera), katicabogarak (Coccinellidae) valamint a szúnyogalkatúak (Nematocera) bábja.

3. Tonnabáb (pupa coarctata) - hordó alakú, az utolsó lárvastádium bőre tokká keményedik, barnás színű, a végtagok nem kivehetőek.

Pl. felsőbbrendű legyek (Brachycera - Diptera) bábja.

Rend: EGYENESSZÁRNYÚAK - ORTHOPTERA

Fokozatos átalakulással fejlődő nagy, vagy közepes nagyságú rovarok. Az elülső pár szárny pergamenszerű, a hátul legyező alakú. Az elülső pár szárny egyenes vonaláról kapta a rend nevét. Lefelé álló fejükön erős rágók vannak, lábaik járólábak, az első pár ásólábbá, vagy fogólábbá alakulhat, a harmadik ugrólábbá. Nagy részük fitofág, mások zoofágok. Ivarosan szaporodnak, a peték petetokban találhatók.

Család: Sáskák - Acrididae

A fajok csápja testhosszuk felénél mindig rövidebb, a nőstényeknek nincs tojócsövük. Hangot a hátsó comb és a fedőszárny összedörzsölésével képeznek. Hallószervük az első potrohszelvény két oldalán található.

Család: Szöcskék - Locustidae (Tettigoniidae)

Közepes vagy nagy termetű rovarok, csápjuk a test felénél hosszabb. A nősténynek tojócsöve van, hangot a fedőszárnyak összedörzsölésével adnak, a hallószerv pedig az első lábpáron található. Fitofágok, és zoofágok is találhatók közöttük.

Család: Tücskök - Gryllidae

Testük hosszúkás, hengeres, rendszerint sötét színű. A nőstényeknek hosszú, vékony tojócsövük van. Omnivor (mindenevő) rovarok, rendszerint a talajban keresnek menedéket.

Család: Vakondtücskök (lótücskök) - Gryllotalpidae

Nagy termetű, hengeres testű rovarok. A testet borító bársonyos szőrözet és ásókészülékké módosult elülső lábpárúk a talajbeli életmódhoz való alkalmazkodás következménye. Tojócsövük nincs, vegyes, de inkább állati eredetű táplálékkal élnek.

Vakondtücsök (lótücsök) - Gryllotalpa gryllotalpa

Leírás: 3-5 cm nagyságú, rövid szőrzettel borított testük felül sötétbarna alul barnássárga. Az elülső szárny a potroh feléig ér, a hátulsó a potrohon is túlérhet. A lárvák fehérek, majd növekedve egyre sötétebbé válnak.

Életmód, kártétel: kétévente van egy nemzedéke, a talajban a lárva telel. Állandóan a talajban él, ritkán (párosodás) jön a felszínre akkor fényre is repülhet. Kártételét nem annyira táplálékozásával (ragadozó, ritkán eszik növényi részeket) mint járatainak ásásával okozza, amikor is a fiatal növények kidőlhetnek vagy elszáradhatnak.

Jelentőség: zöldség, virág, csemetekertészetekben, házikertekben, üvegházakban jelenlétére számíthatunk, sőt az öntözött területek növekedésével kártétele növekedhet.

Rend: TRIPSZEK (HÓLYAGOSLÁBUAK) - THYSANOPTERA

(PHYSOPODA)

Nagyon apró, szúró-szívó szájszervű rovarok. Szárnyuk keskeny, hártyás állományú, szegélyén hosszú, sűrű serték vannak (rojtos szárnyúak). Lábaik rövidek, végükön tapadóhólyag (hólyagoslábúak). Fokozatos átalakulással fejlődnek, gyakran figyelhető meg a szűznemzés a körükben. A tojásokat egyes fajok a növény felületére, más fajok a növény szöveteibe helyezik. Tojásaik fehér színűek, vese alakúak, a lárvák az imágóhoz hasonlóak. Túlnyomórészt fitofágok, de ragadozó életmódot folytató, predátor fajokat is találunk közöttük. A fitofágok szívása nyomán ezüstös elszíneződés (szívásfolt) jelenik meg. A nemzedékek száma változó, többnyire imágó alakban telelnek át, de az üvegházi fajok szaporodása télen sem szünetel. Főleg a dísznövénytermesztésben nagyfokú a kártételük. A fitofág fajok vírusterjesztők lehetnek.

Gladiolusztripsz - Taeniothrips simplex

Leírás: a nőstény 1,3-1,5 mm, sötétbarna, csápja 8 ízből áll (a hím kisebb és világosabb színű). Elülső pár szárnyuk sötétbarna árnyalatú, tövi részükön világos folttal.

Életmód, kártétel több nemzedéke van évente, a szabadban nem telel. Júliusban szaporodik fel igazán, szaporodása a szabadban késő őszig tart, de raktárakban egész télen folytatódhat. Gumókon, raktárakban telel, szűznemzéssel szaporodik. Elsőrendű tápnövénye a gladiólusz és a szegfű. A károsított növényrészeken ezüstfehér foltok jelennek meg, melyek később összeolvadnak, a levelek elkeskenyednek, deformálódnak, kisebbek maradnak, a bimbók nem nyílnak ki v. torzultak, fehérfoltosak, a hagymagumón elfehéredett, besüllyedt sejtek vannak.

Jelentőség: a gladiólusz termesztés veszedelmes kártevője, főleg a színes virágok kereskedelmi értékét csökkenti, szerepe van a vírusterjesztésben is.

Szegfűtripsz - Taeniothrips dianthi

Leírás: a nőstény 1-1,2 mm hosszú, barna színű. csápja 8 ízből áll, elülső szárnya szürkés, tövi része világosabb.

Életmód, kártétel 3 nemzedéke van, a kifejlett egyed telel a talajban. Magyarországon csak termesztett szegfűn ismert. A növény levelein ezüstfehér foltok jelennek meg, majd a levelek meggörbülnek, felcsavarodnak. A bimbók deformálódnak és féloldalasan nyílnak ki. Az egész növény visszamarad a fejlődésben.

Jelentőség: a szegfűtermesztés veszedelmes kártevője, a színes virágokon a kisebb fertőzés is nagy kárt okoz.

Borsótripsz - Kakothrips pisivorus

Leírás: a nőstény 1,5 mm, sötétbarna, csápja 8 ízből áll. Szárnya szürkésbarna, alapi és csúcsi része világos. A lárva sárga vagy világos narancssárga.

Életmód, kártétel: egy nemzedéke van, május közepén kezdődik az imágók rajzása. A pillangósvirágúakat szereti, leggyakoribb a borsón. Kezdetben a virágokban majd a fiatal hüvelyekben táplálkozik. A fertőzött hajtás meggörbül, torzul, a hüvelyeken a szívásfoltok elparásodnak. A második lárvastádiumban a földben telel.

Jelentőség: főleg a házikertekben okozhat jelentősebb kárt, vetésforgóval eredményesen lehet küzdeni ellene.

Dohánytripsz - Thrips tabaci

Leírás: a nőstény 0,8-1 mm, világossárgától barnáig. Csápja 7 ízből áll, elülső szárny szürkés sárga. A lárvák világossárgák.

Életmód, kártétel: 4 egymásba folyó nemzedéke van, az imágók telelnek a talajban vagy a károsított növényen (pl. hagymán). Polifág, több mint száz tápnövénye van, főleg dohányon, hagymán, ciklámenen, uborkán, az utóbbi években pedig fejeskáposztán is károsít. A leveleken jellegzetes az ezüstös elszíneződés, ez súlyos fertőzés esetén a növény pusztulását okozhatja.

Jelentőségét növeli a tápnövények nagy száma, valamint a vírusátvitelben játszott szerepe.

Nyugati virágtripsz - Frankliniella occidentalis

Leírás:1,5 mm nagyságúak, sárgás-barna színűek.

Életmód, kártétel: évente több nemzedéke van (a hőmérséklet fügvényében), szabadban való telelése még nem bizonyított. Polifág faj, hajtatott zöldségféléken és dísznövényeken károsít.

Jelentőség: bár csak 1989-ben érkezett Nyugat-Európából, máris jelentős károkat okozott.

Rend: POLOSKÁK (FÉLFEDELES SZÁRNYÚAK) - HETEROPTERA

Az epimorfózis monometabólia változatával fejlődő rovarok: pete - lárva - pronimfa - nimfa - imágó. Kicsi, közepes, vagy nagy méretűek (2 mm - 4 cm). Két pár szárny, de lehetnek csökevényes, rövid szárnyú alakok. Az elülső szárny tövi része erősen kitinizált, csúcsi része hártyás. A hátulsó szárnypár hártyás, gyengén erezett, repülésre alkalmas. Mindkét szárnypár lehet azonos állományú, hártyás és receszerű hálózattal csipkés (Tingidae). A csáp általában 4 - 5 ízből áll, hosszú, fonálszerű. Az összetett szemek kicsik. Szájszerve szúró-szívó, a szipóka nyugalmi állapotban a hasoldalhoz simul. Testük háti része lapított, a hasi ívesen domború. Az előhát jól fejlett, hozzá csatlakozik a pajzs (scutellum), mérete családra, fajra jellemző. Az utótor hasi oldalán gyakran bűzmirigyek nyílnak. A 3 pár járóláb közül az első zsákmány fogásra (ragadozó fajok), a harmadik ugrásra (ugrópoloskák) módosulhat. A pete elhelyezése családonként változó, növények felszínére csoportokban vagy növények szövetébe süllyesztve egyesével. Lárvájuk hasonló az imágóhoz, de testnagyságban és néha mintázatban eltér. Fitofágok vagy ragadozók. Tápnövények szerint a fajok többsége oligofág, de akad közöttük polifág is. A ragadozó fajoknak a biológiai védekezésben van jelentős szerepük. Magyarországon mintegy 900 faj ismert, zömmel szárazföldiek és fitofágok.

Család: Pajzsospoloskák - Scutelleridae

Közepes vagy nagy termetű, domború, ovális testű rovarok. Pajzsuk nagy, csaknem betakarja a potrohot.

Család: Címeres poloskák - Pentatomidae

Általában 5 - 15 mm hosszú, erősen kitines kültakarójú, változatos színű fajok. Pajzsuk nagy, a potroh félhosszát is eléri. Hordó alakú petéiket a növény felületén helyezik el. Fitofágok vagy zoofágok.

Káposztapoloska - Eurydema ventrale

Leírás: az imágó 7 - 10 mm hosszú, élénkpiros alapszínnel, fekete rajzolatokkal. A pete hordó alakú, szürkésfehér, két párhuzamos sorban (6 - 6) elhelyezett.

Életmód, kártétel: 2 generáció/év. Imágó telel, levelek, növényi törmelék alatt. Az imágók és lárvák a keresztesvirágúak levelein pontszerű, majd csillag alakú szívásfoltokat okoznak. A levelek hullámosodnak, zsugorodnak. Legnagyobb kártételt a káposzta palántákon okoznak. A fiatal növények lankadnak, elpusztulnak. Magtermesztésben a becők szívogatásával a maghozamot és a csírázóképességet csökkentik.

Jelentőség: országosan elterjedt, gyakori kártevő.

Család: Csipkéspoloskák - Tingidae

Apró termetű, 5 mm-nél kisebb fajok. Kiszélesedett előhátuk és elülső szárnyuk csipkeszerűen hálózatos mintázatú. Pontszemeik nincsenek, összetett szemeik erősen kidomborodnak.

Körte csipkéspoloska - Stephanitis pyri

Leírás: az imágó világos, sárgásbarna, 3 -3,2 mm, lapított testű.

Életmód, kártétel: feltehetően 2 generáció/év. Imágó telel kéreg alatt, karók, kerítések repedéseiben. Oligofág: a Rosaceae családba tartozó gyümölcsfák, cserjék leveleinek fonákán szívogat. A levél színén a sűrűn egymás mellett elhelyezkedő apró, sárga pontok később egybeolvadnak. A fonákon levetett lárvabőrök és fekete ürülékcseppek.

Jelentőség: szórvány- és házikerti gyümölcsösökben, cseresznye-, meggy-, körte- és almafák levelein fordul elő tömegesen.

Család: Mezei poloskák - Miridae

Változó alakú és színű, 2 - 15 mm hosszúságú fajok. Pontszemeik hiányoznak. Pajzsocskájuk kicsiny, egyenlő oldalú háromszög. Fitofágok, zoofágok vagy vegyes táplálkozásúak.

Krizanténum-poloskák - Lygus spp.

Leírás: 5 - 8 mm hosszú, nyúlánk testű, zöldes, szürkés, vagy barnás színű poloskák.

Életmód, kártétel: 2 generáció/év. Az imágó telel lehullott lomb alatt, kéregrepedésekben. Polifág fajok. A károsított krizanténum bimbók elszáradnak vagy féloldalas virágokká fejlődnek. A leveleken apró, sárgás, majd elbarnuló foltok keletkeznek, a levéllemez itt elhal, kitöredezik.

Jelentőség: krizanténum kultúrákban a levélfonálféreg mellett a legsúlyosabb kártevők. A virágok értéktelenné válnak.

Család: Virágpoloskák - Anthocoridae

Világosbarna, sárgásvörös, sötétbarna, fekete színű rovarok. Nemzedékszámuk a fajtól és időjárási viszonyoktól függően 1 - 3. Általában a nőstények telelnek.

Petéjük 0,65 - 0,85mm hosszú fehér. A levelek, hajtások, levélnyelek, levélerek szöveteibe süllyesztve találhatók. Ragadozó rovarok levéltetvekkel, atkákkal, tripszekkel levélbolhákkal és kis hernyókkal táplálkoznak.

                  818g63i             A növényvédelmi állattan kézikönyve, 1 kötet, 306-423 o.

Rend: EGYENLŐSZÁRNYÚ ROVAROK - HOMOPTERA

Kis termetű, kizárólag szárazföldön élő rovarok. Fejük erősen hypognath, szúró-szívó szájszervvel, szipókával rendelkeznek, csápjuk 2-10 ízű, rendszerint 2 pár hártyás szárnyuk van. Kizárólag növényi nedvekkel táplálkoznak, ezért nagy részük kártevő. Közvetett kártételük a vírusterjesztésben nyilvánul meg.

Család: Mezeikabócák - Cicadellidae

Apró termetű, törékeny testű állatok, a nálunk élő kabócafajok 2/3-a tartozik ide. Fitofágok, fontos vírus- ill. mikoplazmaterjesztő fajok vannak.

Rózsakabóca - Edwarsiana (Typhlocyba) rosae

Leírás 3,4-3,8 mm, karcsú, zöldessárga színű, a szárny csúcsi része enyhén füstös.

Életmód, kártétel 2-3 nemzedék évente, tojás alakban telel a rózsa v. vadrózsa bőrszövetében. A rózsa v. rózsafélék (alma, birs stb.) leveleinek fonákán szívogat, aminek következtében a levéllemez sárgásfehér-foltossá válik.

Jelentőség épületfalak mellett ültetett rózsán mindig nagyobb számban van jelen, gyümölcsösökben inkább csak tömeges elszaporodása idején jelent veszélyt.

Osztag: LEVÉLBOLHÁK - PSYLLOIDEA

Többnyire barnás v. zöldes színű, részben a kabócákra, részben a levéltetvekre emlékeztető, kis termetű rovarok. Hátsó lábukkal ugrani képesek, két pár hártyás szárnyuk van. Sűrű telepekben élnek és nagy mennyiségű mézharmatot termelnek. Egy részük imágó, más részük tojás alakban telel.

Füstösszárnyú körtelevélbolha - Psylla pyri

Leírás kétféle alakot különböztetünk meg, egy télit, amely sötétebb színű és nagyobb (2,7-3,1 mm), valamint egy nyárit, amely kisebb (2,5-2,9 mm) és világosabb színű. Az elülső pár szárny sejtjei sötétebb árnyalatúak, ami megkülönbözteti a másik két fajtól.

Életmód, kártétel nálunk 5-6 nemzedéke van, az imágók telelnek át. A tömeges petézés a levelek kifejlődését gátolja, a szívogatás a levelek deformálódálásához vezet, míg a tömegesen termelt mézharmat (és a rajta megtelepülő korompenész) az asszimilációs tevékenységet gátolja, valamint a termés értékét csökkenti.

Jelentőség főleg olyan gyümölcsösökben szaporodik fel nagy tömegben, ahol intenzív tápanyag utánpótlást végeznek és rendszeresen alkalmaznak inszekticideket, melyek természetes ellenségeiket megtizedelik.

	Korompenész a leveleken és az ágakon

A körtén előforduló két másik levélbolha-faj, a nagy körtelevélbolha (Psylla pyrisuga) és a közönséges körtelevélbolha (Psylla pyricola), jelentőségük csekély.

Osztag : MOLYTETVEK - ALEURODOIDEA

Igen apró termetű, molylepkéhez hasonló egyenlőszárnyúak. Testüket, szárnyaikat, lisztszerű fehér viaszpor borítja, innen a helyenként használt "liszteske" kifejezés. Lárvájuk csak az I-es lárvastádiumban mozgékony, a továbbiakban a pajzstetvekhez hasonlóan helyhez kötött, ún. "bölcsőben" fejlődik, ahonnan később az imágó is távozik.

Üvegházi molytetű (liszteske) - Trialeurodes vaporariorum

Leírás: 1,5 mm hosszú, fehér, molylepkeszerű állat. A lárva helyhez kötött, a levélfonákon található, a hátát borító pajzs sárgászöld színű.

Életmód, kártétel: határozatlan nemzedékszámú, 10-12 nemzedék/év, polifág, üvegházi kártevő. Szabadban nem telel át. Kártételére jellemző, hogy a megtámadott levelek a szívogatás következtében elhalványulnak, majd lehullanak, + ürülékükön (mézharmat) pedig a korompenész telepszik meg.

Jelentőség a hajtatóházakban válhat különösen súlyossá  a kártétele miután igen gyorsan felszaporodik.

Osztag: LEVÉLTETVEK - APHIDOIDEA

Apró, gyenge testalkatú rovarok. Gyakori körükben a szűznemzés, szárnyas és szárnyatlan alakjuk is van. Sok kártevő faj van közöttük, egyesek gubacsokat is képeznek.

Család: Igazi levéltetvek - Aphididae

Igen kis termetű (2-4mm), különböző színű rovarok. Csaknem minden vad és termesztett növényen él egy-két levéltetűfaj.

Imágó: megkülönböztetünk szárnyas (a hímek mindig azok) és szárnyatlan alakokat. A szárnyasoknál a fej, tor, potroh jól elkülöníthető, a szárnyatlanoknál a testtájak, bár megvannak, nem válnak el egymástól éles határokkal. A fejen megfigyelhetjük a csápokat, melyek 3-6 ízből állnak és a tapintásban valamint a szaglásban van szerepük. A szárnyas

alakok összetett szeme fejlettebb, mint a szárnyatlanoké. Szúró-szívó szájszervük, un. szipókájuk van, mely a növényi nedvek felszívására szolgál. A tor háti részéhez a két pár átlátszó hártyás szárny kapcsolódik, melyeknek erezete meglehetősen egyszerű.

A hasi oldalon található a 3 pár jól fejlett járóláb. A potroh hátoldalán helyezkednek el a légzőnyílások (szelvényenként 1-1), oldalukon szemölcsök, dudorok vannak. Igen fontos a fajmeghatározásnál az állat testvégén elhelyezkedő farkocska (cauda). Másik fontos határozóbélyeg az 5. szelvény hátoldalán található páros potrohcső (sipho), melynek az állat védekezésében van szerepe. Alakjuk igen változatos. Közvetett kártételük a vírusterjesztés.

Tojás: apró, 0,5-0,8 mm simafalú, a lerakás pillanatában világoszöld v. sárga, később megfeketedő.

Lárva: a kifejlett alakhoz minden stádiumban egyre jobban hasonlítanak, kevesebb csápízük van, a genitális lemez hiányzik, a szárnyas alakká átalakuló lárvák utolsó két stádiumában szárnykezdemények találhatók (nimfák).

Életmód: a levéltetvek tojás alakban telelnek át a fő gazdanövényen. Ezekből kelnek ki kora tavasszal a szárnyatlan nőstények, az ősanyák (fundatrix) lárvái. Rendszerint 3 lárvastádium után érik el teljes fejlettségüket, majd szűznemzéssel 40-50 eleven utódot szülnek (elevenszűlés), melyekből szintén szárnyatlan nőstények fejlődnek. Ezek az ősanya leánynemzedékei (fundatrigének). Több nemzedék követi egymást, majd kb. júniustól, a fejlődő lárvák közül egyesek szárnyas alakokká alakulnak át, és vagy más fő gazdanövényeket (fás növény v. évelő) fertőznek meg, vagy a nyári tápnövényre (lágyszárú) mennek át, ahol továbbra is szűznemzéssel szaporodva több szárnyatlan nemzedéket hoznak létre (nyári gazdanövényen élő alakok - alienicolae). Ősz felé jelenik meg az utolsóelőtti nemzedék, amely ivaros alakokat szülő nőstényekből áll, melyek aszerint, hogy milyen ivaros alakot hoznak létre lehetnek:

-gynoparok - ivaros nőstényeket szülnek;

-androparok - ivaros hímeket szülnek;

-sexuparok - mindkét ivaros formát létrehozzák.

Az utolsó előtti, ivaros alakokat létrehozó nemzedék, mely a szárnyas alakokból áll, visszatér a fő gazdanövényre, ahol megszüli az ivaros alakokat, melyek párosodnak (ivaros szaporodás), majd a megtermékenyített nőstények egy v. több áttelelő petét raknak. A levéltetveknek az időjárástól függően 10-12 nemzedékük van évente, és megfigyelhető náluk a nemzedékváltás (heterogonia), azaz a teljes (holociklikus) szaporodásmód (ivaros és ivartalan nemzedéksor) váltakozása. Megfigyelhető náluk még a tápnövénycsere, azaz a fő gazdanövény (ami fás v. évelő, és amin az ősanya annak leánynemzedékei, az őszi ivaros nemzedék, valamint az áttelelő peték találhatók), valamint a nyári gazdanövény (lágyszárú, egy éves és amin a nyári nemzedékek élnek). A gazdanövényeket cserélő levéltetűfajokat, vándorló (migráló) fajoknak nevezzük. Migrációs szempontból a következő csoportokba sorolhatók a levéltetű-fajok:

-fás növényről - fás növényre (pl. D. devecta) (diszperzió)

-fás növényről - lágyszárúra (pl. M. persicae) (valódi migráció-gazdaváltós fajok)

-lágyszárúról (évelő) - lágyszárúra (pl. A. pisum) (diszperzió)

Kártétel: a tetvek szívogatásukkal gyengítik a növényt, ezért azok fejlődésükben visszamaradnak. Mézharmatot ürítenek, amin megtelepedhet a korompenész, ami az asszimilációs felület csökkenését, valamint a gyümölcsök, termések, virágok piaci értékét csökkenti.

Zöld őszibarack levéltetű - Myzus persicae

Leírás a szárnyatlan egyedek zöldek, a szárnyasok tora és feje feketésbarna, potroha sárgászöld, szabálytalan középfolttal.

Életmód, kártétel: tojás alakban telel az őszibarackon, ami a fő gazdanövénye. Nyári tápnövényeinek száma több mint 400, kárképe nem feltűnő (kis torzulás). Megfigyeltek anholociklusos (ivaros nemzedék nélküli) szaporodású törzseket is.

Jelentőség: mint vírusvektor veszélyes, több mint száz vírusfaj átvitelére képes.

Fekete meggy és cseresznye levéltetű - Myzus cerasi ssp. pruniavium

Leírás mind a szárnyatlan mind a szárnyas egyedek színe sötét, fényes fekete, a nyári nemzedékek kissé világosabbak (barna).

Életmód, kártétel: fő gazdanövényük a cseresznye valamint a meggy, melyeken a hajtásvégek és levelek súlyos torzulását idézik elő. Nyári tápnövényük a galaj (Galium) és veronika (Veronica) fajok.

Jelentőség: a mézharmaton megtelepedő korompenész a termés értékét csökkenti.

Levélpirosító ribiszke-levéltetű - Cryptomyzus ribis

Leírás: a szárnyatlan alak citromsárga színű, fehéres potrohcsövekkel.

Életmód, kártétel a fő gazdanövény a ribiszke, ritkábban a köszméte. A nyári gazdanövényt vad ajakosvirágúak (Labiatae) alkotják. A fertőzött ribiszkeleveleken szabálytalan hólyagos képződmények keletkeznek, melyek fény hatására élénkpiros színt öltenek. Ezek a levelek idő előtt elszáradnak és lehullanak.

Jelentőség a termés piaci értékét csökkenti a mézharmat révén.

Sárga szilvalevéltetű - Brachycaudus helichrysi

Leírás: a szárnyatlan alak sárgászöld v. világosbarna, szeme, lábainak és csápjainak a vége fekete. A szárnyasok feje és torának egy része barna.

Életmód, kártétel fő gazdanövénye a szilva, valamint a Prunus nemzetséghez tartozó egyéb fajok. A nyári nemzedékek vadon növő lágyszárú növényeken és dísznövényeken élnek. Kárképére a fás növényen erősen besodródott, megkeményedett torzult levelek jellemzők, melyek idő előtt elszáradnak és lehullanak.

Jelentőség: főleg a szilván élő tavaszi nemzedék lehet rendkívül káros.

Nagy rózsalevéltetű - Macrosiphum rosae

Leírás: a szárnyatlan nőstény világoszöld, sárga, vagy húsvörös, a szárnyas alak feje, tora, és potrohcsövei feketék. Viszonylag nagy testű (3,4-3,7 mm).

Életmód, kártétel: a fő gazdanövény a vad és termesztett rózsa, a nyári tápnövény maradhat a rózsa, de ezen kívül még Fragaria, Valeriana, Dipsacus stb. növényeken is alkothatnak telepeket. Kártételük révén megakad a fiatal hajtások növekedése, csökken a virágképzés, ürülékükön pedig megjelenik a korompenész.

Jelentőség: veszélyes károsító, jelentősen csökkenti a rózsa piaci értékét.

Közönséges levélpirosító almalevéltetű - Dysaphis devecta

Leírás: szürkészöld színű, hamvas testű rovar.

Életmód, kártétel fő és egyben egyetlen gazdanövénye az alma, nem gazdaváltós faj. A fertőzött levelek a főérrel párhuzamosan besodródnak és élénkpirosra színeződnek, idő előtt elszáradnak, majd lehullanak.

Jelentőség: kezeletlen gyümölcsösökben veszélyes, több éven át tartó fertőzés a fa kipusztulását eredményezheti.

Zöld almalevéltetű - Aphis pomi

Leírás: sárgászöld v. barnás színű, fekete potrohcsövekkel.

Életmód, kártétel nem gazdanövény váltós faj, az almán, körtén, galagonyán, birsen, berkenyén stb. él és károsít.

A fertőzött levelek torzultak, a hajtások görbültek. Különösen a lombkorona belsejében károsít.

Jelentőség: rendkívül elterjedt, főleg a csemetekertekben okoz kárt.

Fekete répalevéltetű - Aphis fabae

Leírás: fekete v. barnásfekete színűek.

Életmód, kártétel: fő gazdanövénye a kecskerágó, innen migrál igen nagyszámú nyári tápnövényeire. Kártétele a termesztett növények közül jelentős a cukorrépán, lóbabon, mákon, napraforgón, kukoricán stb.

Jelentőség: vírusterjesztése révén igen veszélyes, a M. persicae mellett az egyik legfontosabb vírusátvivő.

Káposzta-levéltetű - Brevicoryne brassicae

Leírás: zöldes színűek, testüket viaszpor borítja.

Életmód, kártétel: nem gazdanövényváltós faj, a káposztaféléken és más keresztesvirágúakon él. A káposztafélék torzsáján telel át tojás alakban. Csökkenti a magtermő növények hozamát mind mennyiségileg mind minőségileg. A már fejlettebb korban megtámadott növények piaci értéke csökken.

Jelentőség: túlszaporodása esetén okoz nagyobb kárt.

Zöldborsó levéltetű - Acyrtosiphon pisum

Leírás: az egyik legnagyobb levéltetűfaj (4 mm), fűzöld színű, csak a csápok és a potrohcsövek csúcsa barnás színű. A lucernán élő egyedek nagy része rózsaszínű.

Életmód, kártétel: fő gazdanövényei a hüvelyesek (Leguminosae), tojásai valószínűleg évelő pillangósvirágúakon telelnek át. Kártétele a borsón és a lucernán jelentős.

Jelentőség: elszaporodva komoly terméscsökkenést okozhat.

Család: Gubacstetvek - Pemphigidae

Ősanyáik a fás növényeken gubacsot hoznak létre, melyben utódaikkal együtt élnek. Innen rajzanak ki az elkövetkező nemzedékek a nyári tápnövényekre. Az ivaros nemzedék rendszerint szipóka nélküli, inkább a gyökérlakó nemzedékeknek van gazdasági jelentősége (kivétel a vértetű).

Vértetű - Eriosoma lanigerum

Leírás: vörösesbarna v. vöröses színűek, fehér viaszszálakból álló bevonattal borítottak. Testnedvük vérvörös, innen az elnevezés.

Életmód, kártétel Amerikából származik, Európában csak szűznemzéssel szaporodik. Tápnövénye az alma, nem gazdanövényváltós. Évente sok nemzedéke van (10 körül), a lárva és a szárnyatlan nőstény telel. Kártételt szívogatással, valamint a nyálában található

mérgező anyag által okozott sejtburjánzással, az ún. "vértetű-rákkal" okoz.

	Sötét parazitált és fehér viasszal borított egyedek

Jelentőség: a múltban veszélyes kártevő volt, mára sokat veszített jelentőségéből.

Család: Törpetetvek Phylloxeridae

Igen kis termetűek (1 mm alatt), potrohcsövük hiányzik. Tápnövénycsere nem fordul elő, bár levél és gyökérlakó nemzedékek váltakozhatnak. Bélcsatornájuk vakon végződik, az ivaros alakok táplálékfelvételre képtelenek. Egyesek gubacsokat is képezhetnek.

Filoxéra (szőlő gyökértetű) - Viteus vitifolii

Leírás: - gyökérlakó szárnyatlan nőstény (radicicola) - 1,2-1,5 mm, sárgásbarna színű,      hátán sötétbarna szemölcsökkel, csápja 3 ízű ;

-szárnyas nőstény (sexupara) - okkersárga, középtora barna, 2 pár áttetsző szárnya laposan a hátoldalán található, 1-1,2 mm;

-hím - 0,27 mm, sárgásbarna, szárnyatlan;

-ivarosan szaporodó nőstény - 0,48 mm, zöldessárga, szárnyatlan

                  818g63i       -ősanya - 1,5-2 mm, szárnyatlan, sárgászöld;

                  818g63i       -gubacslakó alakok (neogallicola és gallicola) sötét okkersárgák, 1,5-1,8 mm;

Életmód, kártétel: a különböző szőlőfajokon és fajtákon él, azokat károsítja. Egy teljes ciklus két évig tart, sok nemzedéke van évente. Tojás és lárva alakban telel. Tavasszal a föld alatti nemzedék lerakja petéit a vékony gyökerek közelében (max. 800). A petékből lárvák kelnek ki, melyek továbbra is a gyökereken szívogatnak. Évente 4-7 nemzedéke van (gyökérlakó nemzedék) melyek szűznemzéssel jönnek létre. Nyár vége felé a lárvák egy része a talajfelszín felé vándorol és szárnyas szexupár nősténnyé alakul. Ezek petéiket (7 - 8) a szőlőtőkék fás részeire rakják, melyekből ivaros alakok bújnak ki. Párosodnak, majd egyetlen petéjüket a nőstények, a 2-3 éves vesszők repedésébe rakják. Ezekből kelnek ki áttelelés után az ősanyák, melyek a föld feletti nemzedéksor elindítói. Ők hozzák létre szívogatásaikkal a leveleken található borsó nagyságú gubacsokat, melyekben 400-600 petét is lerakhatnak szűznemzéssel. Az ezekből kikelő lárvák további leveleket fertőzhetnek meg, majd kb. 4 nemzedék után a gubacslakó egyedeken kívül kezdenek megjelenni gyökérlakók is melyek aztán visszavándorolnak a gyökerekre. Megjegyzendő, hogy csak az amerikai szőlőfajták levelein okoznak gubacsokat. Az igazi kártételt a gyökérlakó nemzedékek okozzák az európai szőlő gyökerein, ahol a nyálban található beta-indol ecetsav hatására nodozitások (vastagodások) jelennek meg, melyek később szétesnek, elrohadnak, amivel pár év alatt a tőke pusztulását okozhatják.

Jelentőség: a "filoxéra-vész" során a magyarországi szőlők kipusztultak. Az ellene való védekezés ma a termesztés-technológia része, így jelentősége lecsökkent.

Osztag: PAJZSTETVEK - COCCOIDEA

A fajok egy részénél az állat hátát kemény pajzs borítja. Nagymérvű az ivari kétalakúság. A nőstény pajzzsal fedett, élete nagy részében helyhez kötött, szúró-szívó szájszerve van. A hím szárnyas (1 pár!), nincs szájszerve, rövid élettartamú.

Epimorfózissal fejlődnek, de eltérő módon.

Nőstény: T - L₁ - L₂ - L₃ - I

Hím: T - L₁ - L₂ - Nimpha I. - Nimpha II. - I. (neometabólia).

Általában váltivarúak, de vannak szűznemzéssel szaporodó fajok is. A nőstények zöme ovipár, kis részük ovovivipár. Tojásaikat a testük alá rakják. Polifágok, oligofágok, kevés a monofág. Szívogatásukkal a növények gyengülését, pusztulását okozzák. Közvetett kártételük az erős mézharmat-kiválasztás és a vírusterjesztés. Terjedésük passzív és aktív módon történik. Hazánkban 120-nál több szabadföldi valamint 25 szobai és üvegházi dísznövényen élő faj ismert.

Család: Viaszos pajzstetvek - Pseudococcidae

Pajzsuk nincs. 3 - 6 mm hosszú, ovális, jól szelvényezett testüket porszerű viaszréteg borítja, ami később vattaszerű viaszzsákká alakul. A test szegélyén viaszszálak találhatók. Egész életükben mozgásképesek ("vándor pajzstetvek").

Rövidfarkú viaszos pajzstetű - Pseudococcus obscurus (P.maritimus)

Leírás: a nőstény 3-5 mm hosszú, ovális, a test peremén 17 pár viaszszállal. Az utolsó a test felével egyenlő. Petéik viaszzsákban találhatók, világosak, majd narancssárgák.

Életmód, kártétel: 5 vagy több generáció/év. Európában üvegházakban él, ahol fejlődése folyamatos. Soktápnövényű. Kártételét a viaszváladék és a mézharmatban megtelepedett korompenész teszi feltűnővé.

Jelentőség: veszélyes kártevő.

Család: Teknős pajzstetvek - Coccidae

Nagy termetűek, a nőstény teste 3-9 mm hosszú, ovális vagy kerek, feltűnően domború. A háti rész pajzsszerűvé keményedett (leemelhető pajzs nincs!). A hím kisebb, hosszúkás, lapos. A nőstényeknek 3, a hímeknek 5 fejlődési stádiuma van. A fajok egy része szűznemzéssel szaporodik. Lárváik hosszú ideig mozgóképesek.

Közönséges teknős pajzstetű - Parthenolecanium (Eulecanium)  corni

Leírás: a nőstény ovális, 3-7 mm hosszú, 2-4 mm széles, domború, barna színű, fényes. A hím pajzsa ovális, 2 mm hosszú, 1 mm széles, lapos, fehéres; teste lilásbarna. A pete ovális, matt-fehér, éretten rózsaszín. A lárva világossárga, 0,3-0,5 mm.

Életmód, kártétel: 1 generáció/év. L₂ telel az ágakon. Polifág. Legerősebben fertőzi az akácot, szilvát, szőlőt, őszibarackot, ribiszkét. Az imágók a vékonyabb ágakon, a lárvák a leveleken szívogatnak és mézharmattal szennyezik a növényt. Egyes koronarészek elhalását okozhatják.

Jelentőség: veszélyes károsító. A teknős pajzstetvek közül a leggyakoribb és legsúlyosabb kártevő. A mézharmaton megtelepedő korompenész miatt gyengül a fotoszintézis, így csökken a hajtásnövekedés és a termés. A levelek idő előtt lehullanak. Különösen szilvásokban jelentős.

Szilva-pajzstetű - Sphaerolecanium prunastri

Leírás: a nőstény 3 mm átmérőjű, félgömb alakú, fénylő, sötétbarna, pereme fölött befűződött. A hím pajzsa ovális (1,5 mm hosszú, 0,9 mm széles), fehéres, teste sötétvörös. A lárva 0,4 mm, sárgás színű, a petében kifejlődik, 3 stádiuma van!

Életmód, kártétel: 1 generáció/év. L₂ telel a fák törzsén, ágain. Május elejére imágóvá fejlődik. A július elejétől kelő lárvák a fás részeken szívogatnak, szeptember elejétől vedlenek. Oligofág faj, a Rosaceae-fajokon károsít. A fa gyengül, a virágkötődés csökken, a vesszők, gallyak, ágrészek elhalnak. Az egész fa elpusztulhat. A mézharmat a fát teljesen bevonja.

Jelentőség: veszélyes kártevő. Őszibarackon és szilván szaporodik el káros mértékben, főleg házikertben és szórványgyümölcsösben. Üzemi ültetvényben ott, ahol a fajtaösszetétel miatt korlátozott a kémiai védelem.

Család: Kagylós pajzstetvek Diaspididae

Apró termetűek (1-2 mm), testüket leemelhető, lapos "valódi" pajzs fedi, mely kör, ovális, hosszúkás vagy körte alakú. Színe fehér, szürke, fekete, barna vagy rózsaszín. Viaszváladékból és levedlett lárvabőrökből tevődik össze. A nőstény teste a pajzs alakjának megfelelő, színe fehér, sárga, piros. A lárva rövid ideig (1-2 nap) mozgóképes.

Kaliforniai pajzstetű - Quadraspidiotus perniciosus

Leírás: a nőstény pajzsa világosbarna vagy szürke, 1,5-2 mm átmérőjű; teste kerek, citromsárga. A hím pajzsa hosszúkás (0,8-1 mm), teste narancssárga. A pete nem látható, mivel álelevenszülő. A fiatal lárva 0,2-0,3 mm, ovális, citromsárga, 3 pár lábbal és csáppal.

Életmód, kártétel: 2 generáció/év. L₁ telel, fekete pajzs alatt.

Polifág. Fás- és lágyszárú növényeken egyaránt előfordul. Legkedveltebb tápnövénye az alma, a piros és fekete ribiszke. Minden földfeletti részt károsít. A fás részeken koszos bevonat, a gyümölcsön valamint a zöld hajtáson piros kör alakú ''lázfolt'' keletkezik. A leveleken zömmel hímek fejlődnek, így ott a folt alakja hosszúkás.

	lázfoltok

Jelentőség: veszélyes kártevő. Erős fertőzés esetén a fák növekedése gátolt. Csúcsszáradást, sőt teljes kipusztulást okozhat.

Közönséges kagylós pajzstetű - Lepidosaphes ulmi

Leírás: a nőstény pajzsa 3-5 mm hosszú, hátrafelé szélesedő, sötétbarna. Teste hosszúkás, fehér színű. A hím hasonló, csak kisebb. A pete daraszerű.

Életmód, kártétel: 1 generáció/év. Pete telel a pajzs alatt. Polifág. Főleg galagonyán, almán, fűzön, nyáron, hárson károsít. Elsősorban a törzsön, ágakon, néha gyümölcsön, levélen is szívogat. A fák részleges vagy teljes pusztulását okozhatja.

Jelentőség: veszélyes kártevő. Városi parkokban, dísznövényeken, sövényeken különösen elszaporodhat.

Eper-pajzstetű - Pseudaulacaspis pentagona

Leírás: a nőstény pajzsa 2-2,5 mm átmérőjű, fehéres, ovális. Teste sárga színű. A hím pajzsa 1 mm hosszú, fehér.

Életmód, kártétel: 2 generáció/év. A kifejlett nőstény telel. Polifág. Legkedveltebb tápnövény az eperfa, szilva, őszibarack, orgona, japánakác. Tömegesen szívogatnak az ágakon, törzsön.

Jelentőség: veszélyes kártevő. Utcai sorfákon, parkokban, botanikus kertekben az utóbbi években súlyos gondokat okoz.

Piros körte-pajzstetű - Epidiaspis leperii

Leírás: a nőstény pajzsa kerek, 1-1,5 mm átmérőjű, fehéresszűrke; teste ovális, meggypiros. A hím pajzsa hosszúkás, 0,6-0,7 mm; teste piros, szárnyatlan. Pete és lárva pirosas színűek.

Életmód, kártétel: 1 generáció/év. A megtermékenyített nőstény telel. Polifág, de leggyakrabban körtén, szilván, almán fordul elő. Jellegzetes horpadásokat okoz az ágakon.

Jelentőség: veszélyes kártevő. Fontossági sorrendben a 2. helyen áll. Az ágak és fák teljes pusztulását okozhatja.

Oleander-pajzstetű - Aspidiotus nerii

Leírás: a nőstény pajzsa 1,9-2,8 mm átmérőjű, kerek, fehér, sárgásfehér vagy szürkés; teste citromsárga, kerek vagy körte alakú. A hím pajzsa kisebb (1-1,3 mm) hosszúkás, fehér. Az állat sárga vagy vöröses színű.

Életmód, kártétel: 3-4 generáció/év. Hazánkban üvegházi kártevő. Polifág.

Növényházakban és lakásokban a legtöbb dísznövény fajt megtámadja.

Jelentőség: veszélyes kártevő. Dísznövényeink egyik legnehezebben leküzdhető károsítója.

                  818g63i             A növényvédelmi állattan kézikönyve, 2. kötet