A gyomor részei és elhelyezkedése

A gyomor részei és elhelyezkedése

A gyomor (ventikulus, gaster) a nyelõcsõ és a vékonybél között elhelyezkedõ, izmos falú üreges szerv. Az emésztõcsatorna legtágabb részét képezi, szerepe van a táplálék raktározásában és az emésztésben.

Jellemzés:

Rövid, tömlõszerûen tágult, izmos falú, mirigyeket tartalmazó szerv.

Halak-kétéltüek-hüllõk esetében:

Viszonylag egyszerû felépítésû, többnyire orsó alakú vagy enyhén görbült.

Madarak-emlõsõk esetében:

Változatos formájú és felépítésû, gyakran több különálló részre tagolódik.

Mirigyei:

A gyomor legjellemzõbb tulajdonsága, hogy mirigyei a gyomornedv fehérjebontó profementjét, a pepszinogént termelik, amely a gyomornedv savas közegében fehérjebontó enzimmé, pepszinné alakul át, s hatására a gyomorban aktív fehérjeemésztés indul meg.

Részei:

A gyomorfal:

Rétegzõdését tekintve a törzsbél tipikus felépítést követi, amennyiben nyálkahártya, nyálkahártya alatti réteg, izomrétegek és savós hártya építi fel.

A gyomorszáj (cardia):

A nyelõcsõ betorkolásánál helyezkedik el.

Halak-békák jelentõs részében szövettanilag nem különül el a nyelõcsõtõl.

A gyomorkapu (pylorus):

A gyomor és a középbél találkozásánál van.

Corpus (Corpus gastricus / ventricularis):

fundus és angulus között elhelyezkedõ gyomorrész. Az angulus (Incisura angularis) a kisgörbület azon része, ahol a pylorustól 5-6 cm-re éles szögben jobbra ível.

Nagygörbület (Curvatura gastrica / ventricularis / major):

a gyomor bal oldali konvex szegélye, kb. 40 cm hosszú. Felsõ, fundusnak megfelelõ rész, a nyelõcsõ alsó szakaszával a His-szöget alkotja. A lig. gastrocolicum a colon transversumhoz rögzíti.

Kisgörbület (Curvatura gastrica / ventricularis / minor):

a gyomor jobb oldali, konkáv szegélye, kb. 15 cm hosszú, az angulus (Incisura angularis) két részre osztja. A lig. hepatogastricum  a kisgörbületet a májhoz rögzíti.

A gyomor fõbb részei:
1. Nagygörbület
2. Fundus
3. Elülsõ felszín
4. Corpus
5. Kisgörbület
6. Cardia
9. Pylorus
10. Antrum
11. Canalis pyloricus
12. Incisura angularis
13. Canalis gastricus
14. Nyálkahártya redõk

Fundus

A fundus szöveti szerkezete és egyben funkciója lényegében eltér az elöbbi szakszétól, a pars oesophagica-étól. A fundusban a I.epithelialis nyálkatermelõ hengerhámréteg és a propria tubulózus fundusmirigyeket tartalmaz.

A fundusmirigyek szekréciós sejtjei nyálkát, Cl-ionokat és pepszinogént termelnek.

Emlõsökben a Cl-ionokat és a pepszinogént termelõ sejtek elkülönülnek, s a mirigytubulusok különbözõ régióiban, egymástól izoláltan helyezkednek el. A mirigyek nyaki zónájában találjuk a nyálkát termelõ melléksejteket. Ezek, mint az alsóbbrendû gerincesek hasonló funkciójú sejtjei, a felszíni hámréteggel együtt a gyomorfalat védõ, alkalikus vegyhatású nyálkaréteget termelik.

A melléksejtek köb alakúak, sejtmagjuk többnyire lapos és bazálisan eltolódott. Citoplazmájuk finoman szemcsézett és a sejtek szabad felszínén apró mikrobolyhokat találunk.

A fundióusmirigyek középsõ régióiban helyezkednek el a Cl-ionokat termelõ fedõsejtek (parientális sejtek). A fedõsejtek a fundusmirigy lumenébe domborodó, nagyméretû, ovális vagy poigonális sejtek, halványan festõdõ acidofil citoplazmáal és sentrális helyzetû, gömbölyded sejtemaggal.

A citoplazma óriási mennyiségû mitokondriumot tartalmaz, s az apikális részben mikrobolyhokkal bélelt intracelluláris járatok (váladékvezetõ járatok) alakulnak ki, amelyek a termelt váladékot a fundusmirigy lumenébe juttatják.

A fundusmirigy alsó részében vannak a pepszinogéntermelõ fõsejtek, A fõsejtek a fedõsejteknél kisebbek és piramis alakúak, gömbölyded sejtmagjukban pedig granuláris endoplazmatikus retikulumot (RER) találunk.

A citoplazma szupranukleáris részében proszekrétum (zimogén) granulumok halmozódnak fel (zimogén zóna), a sejtek szabad felszínén pedig apró mikrobolyhok képzõdnek.

I.muscularis:

A fundusban két, igen vékony (körkörös és hosszanti) réteg alkotja. Az izmok egy része benyomul a fundusmirigyek közé és segíti a váladék kiörítését.

T.submucosa:

Laza, kötöszöveti réteg, nagyobb erekkel és idegekkel. E rétegben gyakoriak a zsírsejtek vagy zsírcsoportok. A t.muscularis a gyomorban három rétegû (ferde, körkörös, hosszanti), amely a pylorusban némileg módosul. A ferde izomréteg a plyorusban hiányzik, a körkörös viszont megvastagszik, és gyûrûs záróizmot (sphyncert) képez a középbél határán.

A gyomrot vékony t.serosa borítja.

Nyálkahártya (tunica mucosa):

egyrétegû hengerhám fedi, alatta corion (lamina propria mucosae) helyezkedik el, amelybe beágyazódnak a gyomormirigyek. Alsó részén egy vékony simaizom réteg található (lamina muscularis mucosae). A nyálkahártyán redõk figyelhetõk meg a fundus és a corpus szintjén, amelyek lehetõvé teszik a gyomor tágulását. A redõk cardiától az angulusig hosszanti irányba helyezkednek el.

Submucosa

vastag laza rostos kötõszöveti réteg alkotja, amelyben gazdag vér- és nyirokérhálózat foglal helyet. Itt található a Meissner-féle plexus is, amelynek az autonóm beidegzésben van szerepe.

Izomréteg (tunica muscularis):

3 rétegben elhelyezkedõ jól fejlett simaizom alkotja. A külsõ és középsõ réteg között helyezkedik el az Auerbach-plexus.

Belsõ:ferde

Középsõ:körkörös

Külsõ:hosszanti

A nyálkahártya sejtjei

Fõsejtek: pepszinogént választanak ki, amelybõl pepszin aktiválódik.
Melléksejtek: mirigyjáratok felszínén és a nyaki részén helyezkednek el, és nyákot (mucint) termelnek.
Fedõsejtek (falsejtek, parietalis sejtek): pentagstrin hatására gyomorsavat (sósavat) és intrinsic faktort termelnek.
G-sejtek: gastrint szintetizálnak és tárolnak, a mirigyek középsõ harmadában helyezkednek el.
GEP-sejtek: a mirigyek bázisán helyezkednek el.

Nyálkahártya szerkezete:

Halak-kétéltûek-hüllöknél:

A szerv egész kiterjedésében egységes felépítésû, és felületnövelõ redõket alkot.

A I. epithalis itt nyálkát (mucint) termelõ hengerhámréteg. A

propiában helyezkednek el a tubulózus végkamrájú gyomor mirigyek, amelyek a pepszinogén tartalmú váladékot termelik.

Pl.: Kecskebéka (Rana esculenta)

Gyomra tág üregû, enyhén görbült, izmos falú szerv. A nyálkahártya nagy, felületnövelõ redõket hoz létre. Képzésükben a nyálkahártya alatti réteg (submucosa) is részt vesz.

A gyomormirigyek a propriában helyezkednek el, megnyúlt tubulózus mirigyek, szerkéciós sejtjei nyálka- és emésztõfermentumokat termelõ sejtek. A nyálkatermelõ a gyomormirigyek felsõ régióiban helyezkednek el, váladékuk a felületi hámréteg szekrétumával együtt a gyomorfal nyálkabevonatát hozza létre, amely az önemésztés ellen véd.

Az emésztõfermentumokat termelõ sejtek acodofil citoplazmájúak, pepszinogént és Cl-ionokat termelnek.

Az emészõfermentumok képzõdése szorosnösszefüggésben van az állatok táplálkozásával. A gyomornedvtermelés táplálékfelvételekor intenzívebb és erõsebb savas kémhatású. Az éhezõ békák gyomra szinte kizárólag nyálkát szecernál

Madarak:

gyomrának felépítése lényegesen eltér a békáétól.

A gyomor itt két részbõl áll: a mirigyes gyomorból és a zúzógyomorból. A húsevõkben a mirigyes, a megevõkben a zúzógyomor fejlettebb.

Pl.:A házigalamb (Columba domestica):

mirigyes gyomra (proventriculus) vékony falú, mirigyekben rendkívül gazdag gyomorszakasz. A t. mucosa egyszerû felépítésû tubulózus mirigyeket, a t. submucosa pedig összetett csöves mirigyek tömegét tartalmazza.

A t.mucosa gyéren redõzött, a I. epithelialis magas hengerhámréteget és a I.propria tubulózus mirigyeivel együtt nyálkát termel.

A t.subcosábanlévõ gyomormirigyek szekréciós sejtjei - az alsóbbrendû gerincesek gyomormirigyeihez hasonlóan - kettõs mûködésû, acidofil jellegû mirigysejtek, pepszinogént, és Cl-ionokat termelnek. A subcosa mirigyinek kivezetõjárata a gyomor lumene felé nyitott, a járatot nyálkatermelõ hengerhám béleli.

A I. muscualis muscosae kétrétegû, a belsõ réteg a propriamirigyek közé hatol, a külsõ pedig lehúzódik a subcodamirigyek végkamráihoz és a váladék kiürülését segíti.

A t. muscularis a vastagabb belsõ, körkörös és a vékonyabb, külsõ hosszanti rétegbõl áll. A gyomor külsõ felszinét savós hártya vonja be.

A zúzógyomor (ventriculus) feladat az idekerülõ magvak õrlése, a "fogak" pótlása. Felépítése ennek megfelelõen alakult. A gyomrot bélelõ nyálkahártyát kemény, keratinszerû réteg vonja be, amelyet a nyálkahártya csöves propriamirigyei termelnek.

A váladék a mirigyek kivezetõjáratán át a felszínre kerül, itt megkeményedik és a felülettel párhuzamos, valamint arra merõlegesen rétegzett védõréteggé alakul, és mechanikai védelmet nyújt a magvak õrlése során.

Emlõsök:

Többféle gyomor ismert. Megkülönböztetünk együregû és többüregû, egyszerû és összetett gyomrot.

A gyomorszájtól (cardia) indul ki a gyomor nyelõcsõi szakasza (pars oesophagica) amelynek szövetes felépítése kevéssé tér el a nyelõcsõ szerkezetétõl. A nyálkahártya itt redõzött és mirigymentes. A I.epithelialis intenzícesn szarusodó többrétegû hám, a I. propria vékony kötõszüveti réteg, a I.muscularis mucosae pedig körkörös és hosszanti rétegekbõl áll.