Szaknyelvi tankönyvek, jegyzetek az egészségügyi felsőoktatásban

A felsőoktatásban folyó nyelvtanítást-nyelvtanulást nagyon sok oldaláról elemezték, azonban kevés vizsgálat foglalkozik érdemben az eredményes tanulás egyik meghatározó tényezőjével: a szaknyelvi tankönyvek, jegyzetek minőségével.

Az Oktatási  Minisztérium tudományos szakmai tankö 858e41i nyvszakértőjeként szerzett tapasztalataim alapján megkísérlem jelen dolgozatomban az egészségügyi felsőoktatásban használatos szaknyelvi tankönyveket, jegyzeteket elemezni, és bizonyos jóságkritériumok alapján a sikeres tankönyv megírásának, összeállításának leglényegesebb pontjait megvilágítani.

Ahogy a minőségbiztosításhoz ma már hozzátartozik a szükségletelemzés (ez általában meg is történik a szaknyelvi jegyzetek megírásánál), úgy elengedhetetlen lenne a kész produktum minőségének vizsgálata és forgalomba hozásának javaslata szakmai kritériumok alapján, nem csak a lektorálás.

A szaknyelvoktatás, szaknyelvtanulás és az ennek eredményét felmutató szaknyelvtudás minőségét a számtalan összetevő mellett nagy mértékben meghatározza a szaknyelvi tankönyvek (jegyzetek, szöveggyűjtemények, szókincsgyűjtemények stb.) megléte, választéka és minősége.

A rendszerváltás óta eltelt több, mint egy évtized során, de különösen az utóbbi néhány évben, örvendetesen megnövekedett a különböző szakterületeken megjelent szaknyelvi tankönyvek száma. Mindezek ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy a választék továbbra is szűkös, sok szakterületen nem áll rendelkezésre a diákok számára szaknyelvi jegyzet: a szaknyelvi oktatás úgyszólván máról holnapra fénymásolt anygokból történik. Különösen jellemző ez a helyzet a hagyománnyal nem rendelkező, újonnan létesült szakokra. (Egyes szakokon szaknyelvi oktatás sincs még.)

További problémát jelent, hogy bár sok nyelvtanár kolléga vállalkozna szaknyelvi tankönyvek írására, ehhez mégis kevés segítség áll rendelkezésére. A témának - szaknyelvi tankönyvek írása, kutatása, értékelése - még nem túl gazdag a hazai szakirodalma (PTE, VE), és a nemzetközi szakirodalom is meglehetősen szűkös (Fritsche, 1992).

Az alábbiakban megkísérlem a közoktatásban használatos nyelvkönyvek tudományos szakmai szakértőjeként szerzett tapasztalataimat a felsőoktatási szaknyelvi tankönyvek megírásánál is hasznosítható elemeire vonatkoztani.

Saját szakterületem az egészségügyi szaknyelv, azonban a szak az elmúlt években történt erőteljes átstrukturálódása következtében még talán azt is kijelenthetjük, hogy egészségügyi szaknyelv mint olyan (a köztudatban leginkább az ápolás és orvoslás nyelvét jelenti) szinte már nem is létezik. Annál inkább beszélhetünk az egészségügy egyes szakterületeinek nyelvéről. Bizonyára nem sokat tud kezdeni az orvostanhallgató az egészségbiztosítás szaknyelvével vagy a gyógytornászhallgató az orvosdiagnosztikai laboratóriumi analítikuséval.

Az alábbi táblázat első két oszlopa az egészségügyi felsőoktatásban indított szakokat mutatja (többségük az elmúlt 10 évben került bevezetésre), a másik két oszlop viszont azokat a szakokat veszi számba, amelyek részben használhatják fel az egészségügyi szaknyelvet. Természetesen mindezeken túl még számos terület létezik (pl. állatorvos, mezőgazdász stb.), amelyek szakterülete részben fedi a humánegészségügy területeit (1. táblázat).

táblázat

Szakok az egészségügyi felsőoktatásban

A tankönyv értelmezéséről, funkciójának változásáról olvashatunk ugyan úgy a hazai (Kurtán, 2001), mint a nemzetközi szakirodalomban is (Weinbrenner, 1992), azonban a felsőoktatási szaknyelvi jegyzetek funkciójáról, jóságkritériumairól nem szól a szakirodalom. A gyakorló nyelvtanár biztosan tudja, hogy a nyelvtanulási lehetőségek és módok bővülése mellett továbbra is szükség van szaknyelvi tankönyvekre.

Miért szükséges a szaknyelvi tankönyv?

támpont, orientációs eszköz, kalauz

országos/európai standard (tartalom, színvonal, terjedelem)

segíti a kevés óraszámban tanulókat (egyéni felkészülésük során van merítési lehetőségük

segíti a magas óraszámban tanulókat (kéznél van a tananyag, nem kell óráról órára keresni)

segíti az oktatóintézményen kívüli nyelvtanulást (levelezősök, már munkában állók)

segíti a nyelvtanulási hátrányok kiegyenlítését (pl. Internet hiánya, szakkönyvek, szakfolyóiratok nehéz elérhetősége)

megléte biztonságot kölcsönöz

A fentiekben felsoroltakon kívül egy szaknyelvi tankönyvnek még két fontos feladatot is teljesítenie kell: 1. szaknyelvi ismereteket közvetíteni, 2. felkészíteni a szakirányú nyelvvizsgára.

A szakmai nyelvvizsga megjelenésével és általánossá válásával párhuzamosan folyamatosan jelennek meg a célirányos nyelvvizsgákra felkészítő kiadványok. A főiskolai szintű egészségügyi felsőoktatás számára az új képzési követelmények vagy alapfokú C, vagy középfokú A vagy B nyelvvizsga letételét írják elő. A szakmai vizsga még nem kötelező, azonban a hallgatókat igyekszünk arra felkészíteni és afelé orientálni.

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy úgy a hallgatónak, mint a nyelv oktatójának, de még a szaknyelvi tankönyv írójának is célirányosan kell megtervezniük, hogy a szóbeli vagy írásbeli arányaiból mennyit szükséges beiktatni a nyelvtanulás, nyelvoktatás folyamatába (1. ábra).

1. ábra

A következőkben egy (bár nem teljes) szaknyelvi könyvlista mutatja be azt, hogy megfigyelhető az általános egészségügyi szaknyelvekből kiinduló bizonyos specializálódás, és azt, hogy a legtöbb könyv az utóbbi 5 évben jelent meg. Az 1. és 2. könyv még a grammatikai fordító módszer segítségével főként olvasás-fordítás, szövegértést tanít, a 4. English for Doctors a szóbeli orvosi kommunikációt állítja középpontba.

Néhány magyar kiadású egészségügyi szaknyelvi tankönyv (jegyzet)

Német orvosi nyelvkönyv és szakszöveggyűjtemény, 1958. /E/

Egységes német nyelvkönyv és szöveggyüjtemény az orvostu­domá­nyi egyetemek hallgatói részére középhaladó és haladó fokon, 1968. /E/

What's the Diagnosis? (Győrffy M. - Rébék-Nagy G.) /E/

English for Doctors (Győrffy M.) /E/ 1996.

Német nyelvi szakmai szószedet (Bárdosiné Sz. K. Juhász É.) 1996. /F/

Német szaknyelvi jegyzet I. - IV. /F/

Angol szaknyelvi jegyzet /F/

Sprechstunde auf Deutsch (Szemler M. Halász R.) 1997. /E/

Bevezetés az egészségügyi szaknyelvbe (2002.?) /F/

English for Health Insurance Professionals (Mészáros Á. - Sélleyné Gy. M.) 2002. /F/

Eddigi tapasztalataim szerint a jó szaknyelvi tankönyvről azt szokták mondani, mint bármely más tankönyvről: vagyis könnyen lehet belőle tanulni is és tanítani is. Az utóbbi megállapítást a szaknyelvet tanító kollégák többsége akkor vallja leginkább, ha saját készítésű szaknyelvi jegyzetről van szó.

Álljon itt az alábbiakban néhány kritérium, ami egy szaknyelvi tankönyv "jóságát" jellemzi:

Milyen a jó szaknyelvi tankönyv (jegyzet)?

könnyen tanulható = diákbarát +  könnyebb tanítható = tanárbarát

Tartalma, felépítése megfelelő (arányos, fokozatos, teljes, következetes)

Egyértelműen fejleszti a megcélzott készségeket (melyeket? mi a cél?)

Van benne/hozzá szószedet

Szaknyelvi szempontból leképezi az adott szak kurrikulumát

Tartalmazza a feladatok (minta)megoldásait

Minden munkáltató feladathoz ad mintát

Könyvészetileg is megfelel (terjedelem, súly, méret, papírminőség, tipográfia, ajánlás, tartalomjegyzék stb.)

A könyv lektorálása hozzájárul a minőségbiztosításhoz

Tartalmaz elegendő választási, merítési lehetőséget (gyakorlatok mennyisége, szövegek hossza-nehézsége stb.)

Szöveg : illusztráció aránya megfelelő

Ára elfogadható

A szaknyelvi tankönyvek összeállításánál nagyon sok mindenre kell figyelni. Gyakran előfordul - segítség, szakirodalom hiánya miatt -, hogy alig jön ki frissen a nyomdából a könyv, szerzője máris tudja, hogy a következő kiadásban mit kellene módosítani. Különösen nagy a hibázási lehetőség aránya az egyszerzős könyvek esetében.

Melyek a leggyakoribb hibaforrások?

Könnyen elkövethető hibák, csapdák a tankönyv összeállításában

Szem elől tévesztem a célt (Kinek készül? Mit akarok elérni vele?)

Az én elképzelésem a legjobb (Kollégákat, szakembereket is megkérdezni! = Több szem többet lát)

Fordítva gondolkodom (=Először anyagot gyűjtök, aztán amikor már jó sok van, "összerendezem", hozzájuk adom a lehetőleg kommunikatív feladatokat és várom a hatást.) először a célt megjelölni, utána a hozzá vezető utakat kijelölni, majd ehhez rendelni a feladatokat.

Elfelejtem kipróbálni (=nincs idő/pénz rá) ki kell próbálni akár részekben, fejezetekben, az alkalmatlannak bizonyuló részeket, fejezeteket ki kell javítani vagy ki kell cserélni.

Elfelejtek leltározni (= Megvan-e minden alkotórésze: ajánlás, tartalomjegyzék, használati útmutató, utasítások, tapescript, rövidítés vagy jelmagyarázat, (minta)megoldások, forrásmegjelölés, szójegyzék, sorszámozás, kiemelések, oldal és feladatszámok szinkronban vannak-e stb.) tartalmi korlátokra hivatkozva soha nem hagyhatunk ki lényeges részeket, pl. Szójegyzéket.

Nem veszem számításba a nyelvtant (hiszen kommunikatív akarok lenni!) alap és középszinten indokolt az egyes tartalmakhoz nyelvtani, minimális mértékben elengedhetetlenül szükséges magyarázatot ill. kellő számú nyelvtani gyakorlatot beiktatni.

Kevés feladatot szánok a begyakorlásra (hiszen kényszerít a roppant anyagmennyiség).

Megfeledkezek az ismétlésről (hiszen felsőoktatásról van szó!).

A fentiekben felsoroltakon kívül természetesen vannak más hibaforrások is, amelyek az esetek többségében szakspecifikusak. A leggyakoribb hiba abból adódik, hogy a nyelvtanár-szerző nem szakember az adott területen. Ter­mészetesen a szerzők lehetőségeik szerint elmélyülnek az adott szak­területben, mindennek ellenére azonban a (főként szakmai) tévedés kockázata mégis fennáll.

Milyen lépéseket kell követnie a szerzőnek, hogy mind a diák, mind a tanár szempontjából a legkönnyebben és a legeredményesebben használható szak­nyelvi tankönyv kerüljön ki kezéből?

Lépések a szaknyelvi tankönyvek, jegyzetek elkészítése során

szükségletelemzés (piackutatás, igényfelmérés, kívánalmak .)

a cél(ok) kitűzése

a cél(ok)hoz vezető utak meghatározása

anyaggyűjtés feladatok megalkotása

összeállítás

kipróbálás

hibák megállapítása

korrekció

(kipróbálás)

véglegesítés (kézirat)

lektorálás (szakmai + tudományos, nyelvi + tudományos)

korrekció

véglegesítés (javított kézirat)

kivitelezés

szakértés, engedélyezés (szakmai, tudományos, nyelvi)

forgalomba hozatal (terjesztés, ár .)

Természetesen a fent vázoltakat megelőzően tervet kell készíteni, amelyben írásban felvázoljuk a folyamatra vonatkozó irányelveket, és amelyet a célok és feladatok megfogalmazásával párhuzamosan véglegesítünk (ki? mit? hogyan? mennyit? milyen határidőre? stb.)

Legideálisabb akkor lenne a helyzet, ha szakonként, szakirányonként ki tudnának alakulni tankönyvíró-teamek (az elektronika világában ma már a földrajzi távolság sem szab gátat az együttműködésnek), akik az adott szakterület (szaknyelvi tankönyvírás szakirányonként) elismert szakembereivé válhatnának.

Hivatkozások

Fritzsche, K. P (199: Schulbuchforschung und Schulbuchbeurteilung. In: Fritzsche K. P.: Schulbücher auf dem Prüfstand,Diesterweg, Frankfurt/Main

Kurtán, Zs. (2001): Idegen nyelvi tantervek Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Weinbrenner, P. (1992): Grundlagen und Methodenprobleme sozialwissenschaftlicher  Schulbuchforschung. In: Fritzsche K. P.: Schulbücher auf dem Prüfstand,Diesterweg, Frankfurt/Main