Van rá egy gazdaságos húszasom, hogy néhány Tesco fõnök, aki majd elolvassa ezt a könyvet és már úgy is tud levegõt venni, hogy nem sípol a tüdeje a méregtõl, ki fogja jelenteni, hogy hazugság az egész. Mert ilyen nem fordulhat elõ, meg hogy ilyen nincs is! Meg az a néhány százmillió forintnyi cucc, aminek lába kél, annak, hello, nem is kél lába! Meg amit Magukkal csinálnak, az egy normális dolog, és hello, nincsen senki átverve, kérem szépen! És ami elõfordulhat a biztonsági õrök berúgott és befejelt falú kis irodácskájában - kapjad be a személyiségi jogaidat - az nem is fordult elõ, és szegény vevõ csak biztos elesett. Az sem igaz, hogy a kamionos buliban, amikor a Tesco saját parkolójából pattintottak meg egy kurvára nem feltûnõ nyerges vontatóval közel százmilliónyi árut, benne volt a fõnökség. Mert kinek kéne tíz plazma, mi? Szóval ilyeneket fognak majd mondani. Meg azt, hogy hazudok. És bosszút akarok állni. Meg hogy ezért nem írom le a nevemet. Nem mintha ez fontos lenne, csak elõre akarok szólni, hogy ha majd azt olvassák, hogy át vannak verve, le vannak húzva, és folyamatosan figyelik magukat, ha piros a fülük (lásd a ki a lopós a Tescóban fejezetet) nehogy azt higgyék, hogy csak kitaláltam az egészet. Sõt, majd azt is el fogom mondani, honnan lehet észrevenni egy sima pénteki bevásárlás során, hogy mi van a mátrix mögött. Vagy mi a Mátrix maga. Mert hogy ez pont az. A Tesco. A gazdaságos mátrix... Jómagam is azon barmok közé tartozom, akik csak azért jönnek fel Pestre, hogy karriert csináljanak és megmutassák az otthoniaknak, hogy lehet nagyot is dobni. Elsõ baromi nagy dobásom meglehetõsen rövidre sikerült, ugyanis az elsõ melóm nagyjából annyiból állt, hogy egy erre a célra szerkesztett gép segítségével túlérett narancsokból kellett kipréselnem a levet. Persze tudtam hogy lent fogom kezdeni, de azért még voltak illúzióim. Szóval narancsot facsartam dögivel egy olyan exkluzívnak korántsem mondható helyen, mint a Fogarasi úti Tesco bejárata elõtti placc. A fõnökeim azt a baromira szûk réteget célozták meg a szolgáltatásukkal, akik a Fogarasi út környéki elit zónában éltek és a havi ötezer forintos nagybevásárlást azzal akarták kezdeni, hogy felhajtanak egy pohár 500 forintos frissen facsart narancslevet. Nos, mivel ezen a környéken ma is inkább dívik a bicskázás, mint a wellness életmód, a biznisz meglehetõsen ramatyul ment. Egy idõben próbáltunk átállni a grapefruitra, de arról sokan azt hitték, hogy egy baromi nagy citrom, így az összes rám rohadt. Szóval ennyit a Fogarasi közönségérõl, akikrõl majd fogok bõvebben is mesélni de mindent a maga idejében, ugyebár. Mindenesetre három hónapot húztam le a naposabb tájakat idézõ gyümölcsök társaságában egy olyan fizetés mellett, ami még akkor is gáz lett volna, ha megkapom. De a fõnököm vonakodott kifizetni nekem azt az összeget amennyibõl éppen hogy oltani tudtam volna szomjamat a saját magam által forgalmazott termékbõl. Akik nem értik a jópofának szánt hasonlatot, elárulom: baromira kurva keveset kerestem. A kifizetésnél az egyetlen érv, amit latba tudtam vetni az a három hónapi csavarástól megizmosodott bal alkarom volt, de szerencsére tettlegességre nem került sor, vihettem a béremet isten hírével. Nem nagyon rázott meg a déligyümölcsökkel való szakítás, mert én már akkor nagyobbra néztem. Figyelmemet már hetekkel korábban megragadta egy plakát, amelyet a Tesco saját marketingosztálya agyalt ki annak érdekében, hogy bizonyos megüresedett állásokat be tudjanak tölteni. Akkoriban az ûr a kocsigyûjtõk brigádjában tátongott a leginkább és a következõ szöveggel próbálták meg a veszett karrieristákat az üzletlánchoz csábítani: Szereted a kihívásokat? Csatlakozz sikerorientált csapatunkhoz kocsigyûjtöi munkakörben! Akkoriban fingom nem volt arról, miféle kihívást jelenthet a százas helyett mindenféle fémlapokkal megbuherált bevásárlókocsik összegyûjtése a parkolóhelyekrõl. Azt meg végképp nem értettem, minek kell ehhez sikerorientáltnak lennem, de valami olyasmi kép rémlett fel bennem, hogy Paul Kennedy, aki a Tesco hierarchiájában magával a Jóistennel foglal egy közös szintet, saját kezûleg fog nekem átnyújtani egy trófeát, mint az év kocsigyûjtõjének. Az sem érdekelt, hogy a kocsigyûjtõ alatt csak a takarítók helyezkednek el, de õk sem céges alkalmazottak, hanem valamiféle külsõs vállalkozás biztosítja õket. Szóval, ha a Tescot nézzük, a trolley-boy mindennek a legalja. De ez nem igazán számított. A lényeg az volt, hogy az összes haverom köztük dolgozott, mert amikor én narancsos voltam senkivel nem tudtam eszmét cserélni a mindennapi kihívásokról, csak ezekkel a srácokkal, akiknek szemmel láthatólag baromira nem volt semmi dolguk. Ez végképp meggyõzött arról, hogy ez kell legyen fényesen ívelõ karrieremben a következõ lépcsõfok, és beadtam a jelentkezésemet a személyzeti osztályvezetõnek. És itt álljunk meg egy pillanatra! Beadtam a jelentkezési lapot. Eddig még rendben van, de ezek után be is hívtak interjúra! Tekintettel arra a szomorú tényre, hogy reménybeli kollegáim közül sokaknak a szókincse kizárólag olyan dolgokra korlátozódott, amiket el lehet szívni, kurvára kíváncsi voltam, hogy miket fognak kérdezni. Kicsit izgultam, de eszembe jutott egy haverom, aki szintén vidékrõl jön fel és elsõ állása az volt, hogy a Diego üzletlánc reklámfigurájaként egy vastag medvejelmezbe öltözve szórólapokat osztogatott a Blaha aluljárójában. Õ is volt interjún. Úgy kapta meg a melót, hogy azt hazudta, neki már van tapasztalata, hiszen fél évet lehúzott az Obinál mint Hód. Csak akkor rúgták ki, amikor egy rutinellenõrzésnél észrevették, hogy a maci száján dõl a füst. A maszkban ugyanis pont rá lehetett gyújtani egy rövidre tekert dzsointra, így a járókelõknek abban a szürreális élményben lehetett részük, hogy egy betépett medve hívja fel a figyelmüket az új szõnyeg akciókra. Reméltem, szerencsésebb leszek és a kocsigyûjtés azért mégiscsak más, hiszen nem kell semminek sem beöltözni, egyszerûen csak magamat adom és kész. Az interjú abból állt, hogy megkérdezték, honnan halottam a jelentkezésrõl. Mondom, félig-meddig kollega vagyok, mert én vagyok az, aki hetekig állt a plakátjuk elõtt, így pont volt idõm elolvasni és megérteni. Sok srácot már ismertem is, így az sem lehetett gond, hogy esetleg nem tudok beilleszkedni abba a társaságba, ami korántsem volt annyira zártkörû, mint a Yale egyetem elit klubja. Lényeg a lényeg, öt perc alatt megkaptam a melót és egy szép tavaszi napon magamra öltöttem a Tesco katonák egyenruháját és megkezdtem elsõ napomat mint kocsigyûjtõ. Ja! Azt persze elfelejtettem mondani, hogy próbaidõs voltam, azaz heti 20 órát kellett dolgoznom. Óvatos fickók ezek ám ott a Tescónál. Nem bíznak semmit a véletlenre. Gondolom, felmerülhetett bennük, hogy esetleg rosszul gyûjtöm majd a kocsikat, így jobb a béke, legyek csak részmunkaidõs. Így még azt is érezhettem, hogy bizonyítani kell. Már maga az elsõ nap tele volt meglepetésekkel. Egészen hirtelen szembesültem azzal, hogyan mûködik a rendszer belülrõl. Apróbb stiklikkel kezdték, ami majd eljut az ominózus százmilliós bulihoz, de hol van az még... A kis okosságoknak egész tárházát kellett megismernem. Mivel a kezdõ fizetésein nem érte el a harmincezer forintot, nem gondolkodtam sokáig, hogy benne akarok-e lenni a kis bulikban vagy sem. Erre egyébként a kollegák is hamar tudni akarták a választ. Vagy benne vagyok, vagy ellenség leszek, mert potenciális besúgó válhat belõlem. Mivel nem hiszem, hogy van élõ ember, aki eszeveszett módon ragaszkodik egy húszrugós fizuhoz, nem néztem a kockázatot, azonnal belevágtam a dologba. Persze, mondjátok a frankót, hadd legyek okosabb!

A FEHÉR CÍMKE

Az elsõ okosság a fehér címke volt. Ez volt a mi ebédjegyünk, illetve a belépõ a fincsiségek birodalmába. Ki ne ábrándozott volna arról, hogy ha csak egy kis idõre is, de egyedül maradjon a mézes-bödönben, amit egy ilyen hely jelent és bármit meg lehessen enni, ami a polcokon van. Hogy bármit el lehessen rakni, ami megtetszik. Nos, a fehér címke pontosan azt jelentette. Ez az a kis cetli, amit arra a termékre ragaszt a beengedõ biztonsági ember, amit maguk más áruházakban vásároltak és be akarnak vinni a Tesco területére. Ez egyébként baromi fontos dolog, meghurcoltak embereket egy fél csomag cigaretta miatt, ami lopottnak tûnt, csak azért, mert nem volt rajta a varázscímke. (Jellemzõ a Tescora, hogy az senkinek nem jutott eszébe, hogy megnézze a biztonsági kamerák felvételeit, nem látszik-e rajtuk egy gyanús láncdohányos vásárló, aki egyik szálról a másikra gyújt, miközben tejet meg kenyeret vesz.) Szóval a címke. A trükk a következõ volt. Egyikünk felvette a rendelést. Ki mit eszik, iszik? A dologban benne volt az összes kocsigyûjtõ, lehettünk vagy hatan a kasszánál dolgozó kosárgyûjtõkkel együtt. És persze ott voltak a csajok a vevõszolgálati pultnál. Mindenki bemondta a kedvenceit. Csokik, kekszek, kóla, Red Bull, rágó, ez meg az, mikor mi. A vevõszolis csajoknak fene egy gusztusuk volt. Semmit nem ettek, vagy ittak 500 forint alatt. A legdrágább kekszek, csokik, italok. Én voltam az új, tehát én írtam össze, ami kellelt. Lett egy rendes kis bevásárlólistám, amikkel anyukák járnak péntekenként, csak a mienken erõsen prémium delikát termékek voltak. Fogtam magam, besétáltam, összeszedtem mindent egy kosárba, beraktam a vevõszolgálati pult bolt felõli oldalába. Jött a biztonsági õr, szépen mindent felcímkézett, majd egy szatyorban átadták a pult felett, én meg a mi részünkkel kisétáltam a 636j95g parkolóba, egyenesen az irodánkba. Irodának neveztük az áruház bejáratától legtávolabb lévõ kocsigyûjtõ állomást. Ide nem látott el senki. Összetoltunk pár kocsit, felfeküdtünk a tetejére és ettünk-ittunk, amennyi belénk fért. Egyik CB rádió be volt kapcsolva, hogy a vevõszolisok tudjanak szólni, ha kell valami. Így csak akkor dolgoztunk, amikor nagyon muszáj volt. Meg kell jegyeznem, ezzel a módszerrel gyakorlatilag bármit ki lehetett hozni az áruházból. Csak rá kellett rakni a fehér címkét. Tehát ha valakinek sikerül ilyet szereznie, akkor kicsit lazábban megoldhatja a heti bevásárlását. Csak be kell vonni a vevõszolgálatnál álló õrt, és már indulhat is a buli. Többen rebesgették, hogy mások élnek is a lehetõséggel, de mivel ez a stikli a kisebb cuccokra lett kitalálva, hülyeségnek tartottam alkalmazni a nagyobb fogások esetében. Mégis csak furán néz ki, ha valaki egy fehér címkés plazmával akar kisétálni, mondván: bocs, haver, ezt most vettem a Média Marktban, csak beugrottam vele egy sajtos stangliért... Nem, a címkézés mintha pont arra lett volna kitalálva, amire mi használtuk. Zaba két pofára. Olyan dolgokat tömhettünk mi, szegény csóró srácok magunkba, amilyenekre soha nem tellett volna a fizuból. Van olyan cucc, amit még ma sem vennék meg. legalábbis pénzért.

CSOKI RAKLAPPAL

A narancssága címke utáni fokozat a raktárból való kipakolás volt. Ez már neccesebb ügy volt, mert itt már a kamerákat is ki kellett trükközni... Mielõtt ebben tovább mennék, szeretnék elmondani pár dolgot a Tesco biztonsági rendszerérõl. Azt maguk is gondolhatják, hogy egy áruháznak a legnagyobb kárt a tolvajok okozzák azzal, amit fizetés nélkül pakolnak ki a boltból. Ez így is van, de errõl is majd a maga helyén. A helyzet az, hogy a hazai áruházakban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a dolgozók megfigyelésére, hiszen õk is rájöttek arra, hogy belülrõl sokkal egyszerûbb megpattintani az árut, mint kívülrõl. Az igazi nagy balhékat soha nem a tolvajok követték el, hanem az áruházi dolgozók. Ezért az operátorok, a fenti monitorok elõtt ülõ biztonsági örök egyik szeme állandóan rajtunk volt. A Fogarasi úti áruházban, ahol kezdtem, 70 kamerát szereltek fel, hogy a fent leírt eseteket kivédjék. Az úgynevezett Speed Dome-okban elhelyezkedõ mûszerek a legmodernebb technikával készültek, hasonló rendszert alkalmaznak kormányzati épületekben is, ahol a legmagasabb szintû biztonsági követelményeknek kell megfelelni. A Speed Dome, vagyis az a sötét félgömb, amelyben a kamerák mozognak állítólag átlátszatlanok. Ez persze nem igaz, ha figyelmesen megnézik, látszik benne az optika sötét foltja és az is, ahogy a kamera mozog. Sokáig persze nem szabad nézni, mert ez a legfeltûnõbb jelenség, és egy mély tekintet után biztos, hogy az operátorok pár percig csak magukat fogják figyelni, és akkor nem lehet jólesõen segget vakarni, vagy zacsit igazítani a csemegepult környékén, mert nyakukon fogják érezni a vizslató tekintetet. Ez egyébként a párban dolgozó tolvajok egyik bevett módszere is. Egyik nézegeti a kamerákat, a másik pedig pakol. (Majd figyeljék meg bevásárlás közben, hogy miféle fazonok nézegetik a kamerákat...) A profiknak erre nincsen szükségük, pontosan tudják, hogy hol vannak a vakfoltok. Odatolják a kocsit, ahova nem lát a kamera és elrakják a szajrét. A kamerák minõségérõl pedig csak annyit, hogy az újságpultra kirakott napilapokat gond nélkül el lehet velük olvasni és ráadásul színes képet adnak. Ezen látszik, hogy kinek piros a füle, ami szintén potenciális tolvajt jelez, de ezt, ahogyan már említettem, majd a maga helyén. Macerás dolog ez az írás, mert folyamatosan vissza kell olvasnom, hogy mirõl kezdtem el írni és honnan lyukadtam ki ide... a raktárból való kipakolástól. Szóval nekünk, Tesco dolgozóknak volt némi rálátásunk a rendszerre, nyílt titok volt köztünk, hogy hova nem látnak a kamerák. Ez igaz volt a raktárra is, ahol szintén voltak ilyen szerkezetek, pontosan a dolgozók megfigyelése miatt. A mi szekciónk egészen hátul helyezkedett el, egyfajta lomtárnak is lehetett nevezni. Itt voltak a tönkrement kocsik és kosarak, a pénztárgép szalagjai, a nylon szatyrok, meg ilyesmik. Ide nem látott el a kamera, mert alaphelyzetben ezt a területet teljesen felesleges volt állandó megfigyelés alatt tartani. Viszont a raktár meglehetõsen szûk volt és a szárazáru részrõl gyakran pakoltak hozzánk pár raklapnyi árut, ami már sehol máshol nem fért el. Ezek gyakran csokoládék voltak a lehetõ legkülönbözõbb fajtából. Snickers és Twix rendszeresen, de sokszor Rafaello, Kit-Kat, vagy Milka. Ezeket lehetett zabálni irdatlan mennyiségben. Volt, aki három nap alatt egy raklap negyedét leette. Én is köztük voltam, a Toffifee nevû termékre szerintem ebben az életben már nem fogok tudni ragacsos emlékek nélkül rátekinteni. Akibe már nem fért egy falat sem, az zacskószám horda ki a csokit az üzletsoron lévõ ajándékboltos havernak. Páran leragadtak a csokievésnél, de mások hamar átnyergeltek mûszaki cuccra, kiváló kereskedelmi érzékrõl téve ezzel tanúbizonyságot, hiszen egy DVD lejátszó már akkor is többet hozott a konyhára, mint egy Mars szelet...

JEGELT CUCC

Ide kapcsolódik egy korai történet, ami legalább annyira megdöbbentõ volt, mint amennyire mulatságos. Már akinek, persze, hiszen a nagyobb dobbantásokon - fõleg az agyasabb fajtán - mi jót tudtunk derülni, de a fõnökségnek valahogy ramatyabb lehetett a humorérzéke... Történt ugyanis a következõ: csordogál a nap a maga szokott formájában, cseng a kassza, fogy az áru. Nagydarab szakállas fõszer jön be, megy egyenesen a vevõszolgálati pulthoz, hogy szeretne a biztonsági igazgatóval beszélni. A rutinos csajok azonnal felmérik a palit. Nem tûnik akadékoskodónak, nincs a hóna alatt egy félig szétkapott hifi, hogy vissza akarja cserélni. Normálisan artikulál, ismeri a gördülékeny kommunikációhoz elengedhetetlen szavakat... ritka az ilyen. De még ezzel sem érdemelte ki a bizalmat, mondták neki, hogy az igazgató úr sajnos soha nem ér rá, de ha esetleg valamelyik õrrel szeretne beszélni, kerítenek neki egyet. Nem, õ nem õrrel akar beszélni, hanem a biztonsági igazgatóval. Próbáltak a lányok egy ügyeletes operátort elõkeríteni, mondván ez már majdnem olyan, mintha Gábriel arkangyal szállna alá a magasból. A pasi azonban ragaszkodott az igazgatóhoz, mire a lányok megpróbálták kiszedni belõle, pontosan mi is az, amit akar. De õ nem akart semmit, csak a biztonsági igazgatóval beszélni. Kisebb huzavona után, mikor az ember kijelentette, hogy ez nekik is jó lesz, hiszen rendkívül érdekes dolgot szeretne megosztani a féltve õrzött vezetõvel, a vevõszolgálatis lányok engedékenynek bizonyultak és valahonnan tényleg sikerült elõkeríteniük az áhított személyt. Igazgató jön, jattól, kérdezi mi a probléma. Probléma az nincsen - mondja a szakállas, de pár nappal ezelõtt vásárolt itt egy fagyasztóládát. Tegnap hozták meg a házhozszállítók. - És? Esetleg nem stimmel vele valami? Mert akkor... - és itt jött a szöveg a visszavásárlásról meg a garanciáról. A fõszer csak vigyorgott, és megkérte az igazgatót, ha nem restelli, ugyan már, fáradjon ki vele a parkolóba, nem kell messze menni, a kis pick-upja itt áll a bejárat közelében. Rajta van a gép, meg lehet tekinteni. Ment is az igazgató, akit a privát kíváncsisága is hajtott. A platóra fellépve elé is tárult a kérdéses fagyasztóláda, amelynek fedelét felnyitva hetven darab DVD lejátszó került elõ. A fõnök tekintete akkor sem lehetett volna meglepettebb, ha magát a frigyládát nyitja ki. Késõbb összeállt a kép és kiderült, egy hosszú ideje tartó összehangolt akció az utolsó pillanatban siklott ki. A mûszaki osztályon dolgozó srácok ugyanis egy ideje szépen rakosgatták félre a folyamatosan érkezõ DVD lejátszó szállítmányokból a kívánt darabokat. A legmegfelelõbb rejtekhelynek a raktár sarkában búslakodó böszme hûtõláda tûnt, pusztán kiemelkedõ ûrtartalma miatt. Hetekig gyûjtögették a lejátszókat, mivel az volt a terv, hogy ha tele a hûtõ egyszerûen megveszik azt. A kollega természetesen majd a kérdéses darabot hozza ki a raktárból becsomagolva, lefóliázva, lepántolva, így gond nélkül viszik ki a tartalmát is. És itt is belépett az alapvetõ igazság. Vagy mindenkit be kell avatni, vagy senkit. Egy túlbuzgó kívülálló ugyanis pont az a hûtõt adta el a szakállas fószernak, amiben a szajré volt. A pasas kapott egy köszönömöt, és a mûszaki osztályon nagy tisztogatást tartottak.

DÕL A LÉ

Persze voltak olyan helyzetek is, amikor lopni sem volt érdemes, mert egyszerûen ki lehetett sétálni a döntött cuccal a kasszasoron. Mondjuk ehhez az kellett, hogy maga a biztonsági szolgálat biztassa erre az embert. Történt ugyanis - most veszem észre, hogy sûrûn élek népmeséi fordulatokkal, ezt tudják be gyermekkori rögzõdésnek -, hogy a távozó biztonsági szolgálat spontán búcsúbulit szervezett magának. Akkoriban a G4 Kft. védte az áruházat, de jött egy új cég, egyes híresztelések szerint az áruház-igazgató haverjáé és õk vették át az irányítást. A G4 good-bye partija fergetegesre sikeredett, ugyanis minden piát kihordtak az áruházból, amihez csak hozzá lehetett férni. Volt a Fogarasin egy kávézó, annak a teraszát jelölték ki, mint ideális helyszínt. Már a délután folyamán kezdett gyûlni a pia, méghozzá irdatlan mennyiségben. Mindenbõl a legjobb, amit csak el lehet képzelni. Egy komolyabb szálloda exkluzív bárja nem tudta volna hozni azt, ami ott volt. Ritka viszkik, minõségi pálinkák, gin, vodka, minden a legfelsõ kategóriából. Hozzá sör számolatlan mennyiségben. Rekesznyi Bomba, Red Bull, ami csak kell. Ha a Tesco kokaint is árult volna, akkor az is hegyben áll. Akkoriban még valami Campari kóstoló is volt, amit a Hazay Decker szervezett az áruházban. A fõnök abból is hozatott egy kötélfülû szatyornyit. Körülbelül egy kétszáz fõs lagzinak elegendõ piamennyiség állt készenlétben. A buli már este elkezdõdött és hajnalig tartott. Az éjjel-nappal nyitva tartó áruház biztonsági szolgálata hajnalra csatak részeg lett. Egy õrt aznap rúgtak ki, mert szolgálatban ittas volt. Ez nagy okosságnak számított, mert másnap már egyébként sem kellett jönnie dolgozni... emlékszem, hogy úgy este 8 tájban elfogyott az Unikum. Akkor már én is ott ittam velük, mert mindenkit behívtak egy pohárra, aki csak arra járt. Szól az egyik õr, hogy híján vannak Dr. Zwack csodálatos nedûjének, ugyan menjek már be az áruházba és hozzak ki két literes üveget. Okés. Fogtam magam, bementem, leemeltem két litykós gömböt és egészen egyszerûen kisétáltam a kasszasoron be a biztonsági irodába. Ennyire egyszerû volt az egész. De hogy késõbb mennyire egyszerû lesz minden, azt még csak nem is sejtettem.

HOGYAN KELL LOPNI A TESCÓBÓL

Mármint alkalmazottként. A spontán tolvajokra is ki fogok majd térni, de õk inkább csak színesítették a biztonságiak trófeagyûjteményét. Az igazi fogásnak minden esetben a dolgozók számítottak, hiszen ott igencsak rafkósnak kellett lennie egy monitorosnak vagy áruházi detektívnek, ha túl akart járni a szervezetten mûködõ társaságok eszén. A szervezettség alatt nem valami maffiát értek, habár voltak kívülrõl megrendelt és finanszírozott akciók is, hanem a bent dolgozók összehangolását. Ahhoz, hogy nagyot lehessen szakítani, sok tényezõ és szereplõ kedvezõ együttállására volt szükség. Voltak ugyebár a monitorosok, akik ketten figyelték vagy 70 kamera képét a monitorszobában. Ritka a bamba monitoros, ezért ha lehetett, be is szervezték õket a buliba. Egy csinos akció közben ugyanis igen fontos volt, hogy ne csak a monitoros nézzen más felé, hanem a kamera is, így nem lehet a késõbbiek során lekövetni az eseményeket, hiszen amíg az okosok pakolják a cuccot, addig a kamera egy nénit mutat, amint éppen azon morfondírozik, hogy nyak legyen vagy farhát. Ha megvannak a monitorosok, akkor be kellett szervezni az õrszolgálatot, vagy legalábbis annak pár tagját, és nem ártott, ha az áruházi civil ruhás detektívek is tudták, mi fog történni. Az árufeltöltõk és eladók, akiket maguk az osztályvezetõk és az igazgatók is csak mint droidokat vagy rabszolgákat emlegettek, nem sok vizet zavartak. Sokak szerint fingjuk nem volt arról, mi megy a magasban, és megelégedtek azzal, hogy néha megdézsmálták a Túró Rudi készletet, amitõl néhányan már úgy érezték magukat, mint az Ocean's eleven szereplõi. Szóval, ha együtt állt minden a megfelelõ csillagzat és kamera-állás alatt, kezdõdhetett a buli. Persze elõször csak kicsiben. Ha ez ment, jöhetett a nagyobb fogás. De csak lépésrõl lépésre. Mivel alapszabály, hogy elõbb vagy utóbb mindenki kísértésbe esik, és elõbb vagy utóbb minden kísértésbe esett dolgozó megdõl, nem volt mindegy, hogy addig mit sikerül okosítani, hiszen tök ciki egy farzsebnyi borotvapengével lebukni, mikor emelni is lehet a tétet. Az elsõ ilyen ügy, amibe belekeveredtem, meglehetõsen olajozottan zajlott. Ja! El is felejtettem említeni, hogy érdemeim elismeréseként teljes munkaidõs kocsigyûjtõ lettem ötvenkétezer forintos fizetéssel. Ebbõl még nem lehet Maserattit lízingelni, így kénytelen voltam az utolsó filléreket is a megélhetésemre fordítani. A megélhetésemhez azonban nem volt feltétlenül szükséges az a PC-hangfal szett, amit már jó régen kinéztem magamnak. Csinos kis darab volt, pont az, ami kellett a lövöldözõs játékokhoz. Tizennyolcba került, ami egy elérhetetlen összeg volt akkoriban. Mondtam is a srácoknak, hogy erre össze fogom szedni a pénzt. Körbe is röhögtek szépen, hogy vásárolni minden hülye tud. Ha viszont ismerem az okosságot, egy fillérembe nem fog kerülni, igaz, ki kell fizetni, de csak egy rövid idõre. Ez most kissé zavarosnak is tûnhet, de ha megmagyarázom maguk is látni fogják, mennyire egyszerûen mûködnek odabent a dolgok. A következõt kellett tennem. Mindenek elõtt a mûszak végével belebújtam szokásos civil ruhámba, leadtam a melót, átcsúsztam a rutinszerû biztonsági vizsgálaton, majd elhagytam az áruházat. Magamhoz vettem a kérdéses összeget, visszasétáltam, egyenesen a mûszaki osztályra, leemeltem a polcról a hangfal szettet, és a kasszánál kifizettem. Majd, mint aki jól végezte dolgát - hiszen ugyebár eddig jól is végeztem a dolgomat -, hazasétáltam a két utcával odább lévõ lakásomba és lepakoltam az árut. Rögvest ezután visszamentem a Tescóba, megint a mûszaki osztályra, leemeltem ugyanannak a terméknek egy másik darabját, majd szépen bevittem a vevõszolgálati pultba a bolt felõli oldalról csakúgy, mint ahogyan a fehér címkés árut szoktuk. A pultnál lévõ õr, aki nem volt beavatva rögtön megkérdezte, hogy hova viszem, amikor már vettem egyet. Mondom semmi gáz, csak amikor hazavittem, akkor vettem észre, hogy nincs az enyémben garanciajegy. Most ebbõl kivesszük, lepecsételik, így lesz rendben a dolog. Bamba õr néz és bólogat, gondolom az olyan hosszú szó, mint a garanciajegy, ad neki egy kis idõre gondolkodnivalót. A csaj kiadta nekem a jegyet és betette a pulton a hangfal szettet. És itt jött az okosság. Én már sehol nem voltam, amikor a kedves, segítõkész vevõszolgálat is lányok hívták a mûszakvezetõjüket, hogy hello, egy pasas visszahozott egy hangfal szettet, mert állítólag nem mûködik. Semmi gond, jött a válasz, fel kell vezetni a terméket az úgynevezett visszáru listára, amin a visszahozott hibás, vagy hiányos termékek szerepeltek, és vagy vissza kell adni a pénzt, vagy ki kell állítani egy blokkot az összegrõl, amit a kedves vevõ - azaz ebben az esetben szerény személyem - levásárolhat. Nekem persze a pénz kellett, így nulla forintért jutottam hozzá a hangfalakhoz, miután visszakaptam a készpénzt a lányoktól, így ment ez bizony. A módszer azért lett rendkívül népszerû a dolgozók között, mert csak a vevõszolgálaton dolgozó lányokat kellett beavatni, és valóban történt készpénzes fizetés is a kasszánál, tehát a rendszer meglehetõsen biztonságosnak volt mondható. Minél kevesebben tudnak róla, annál kisebb a rizikó. Ezért volt az, hogy nagyon sokan alkalmazták. A legtöbben azok voltak, akiknek valóban kellett valami, de nem volt kedvük fizetni érte, de sokan így intézték a havi bevásárlásukat. Vettek egy... mondjuk porszívót harmincezerért, visszahoztak egy másikat, levásárolták az összeget és volt bonuszban egy porszívójuk. Persze csak azok vásároltak, akinek nem volt haverjuk a frissáru osztályon, mert õk egyszerûen fehér címkéket ragasztottak a szalámikra és szalonnákra, így meg volt oldva az ügy a korábban vázolt metódus szerint. Szóval, ha valami ilyesmit akarnak okosítani, akkor tutira össze kell jönni egy csajjal a vevõ-szoliról. Utána biztos a siker, lehet búgatni a porszívót, vagy bámulni a plazmát! Kinek mi jön be... Ezek a módszerek majdnem mindig bejöttek, de a lebukás komoly kockázattal járt. Azonnali kirúgás, feljelentés, bírósági ügy, volt olyan is, akit bilincsben vittek el. Szóval mindig megvolt a visszatartó erõ, de amint említettem, a kísértésnek kevesen tudtak ellenállni. Sokan voltunk, akik pár tízezer forintokért dolgoztunk egy olyan helyen, ahol gyakorlatilag százmilliók voltak a gondjainkra bízva olyan termékek formájában, amelynek birtoklásáról még csak nem is álmodhattunk. Sokakat ez hülyített meg. Persze voltak olyanok is, akik a pénzre hajtottak és nagy tételben loptak, majd orgazdáknak, illetve más felvásárlóknak adták el a cuccot, de õk is bedõltek. Itt van például annak a srácnak az esete, aki pont tõlem lopott. Ez már akkoriban történt, amikor a számítástechnikai részlegen voltam osztályvezetõ. A gyerek az éjszakai mûszakban dolgozott és maga a Jóisten sem tudta volna megmondani, hogy mit forgat a fejében, miközben szorgalmasan rakosgatja az árukat a polcon. Pedig végig egy zseniális terven törte az agyát, aminek semmilyen technikai bravúr, vagy összehangolás nem képezte szerves részét. Még társakra sem volt szüksége, ami nemcsak biztonságosabb mûködést jelentett neki hosszú idõn át, de a lopott árut sem kellett megosztania senkivel. Az õ módszerének lényege az áruház területének és rendszerének megfelelõ ismerete, valamint a tökéletes timing volt. A történet teljes megértéséhez pár dolgot maguknak is meg kell ismerni. A mûszaki és számítástechnikai osztályon voltak a legértékesebb termékek. Fõleg innen lopott az, aki nagyot akart szakítani. Retekkel, tésztával és káposztával nem nagyon bajlódtak, csak a kisstílû, vagy a tényleg beteg emberek. Ennek érdekében a mûszaki osztály területét és a dolgozókat különösen éberen figyelték a monitorosok. A védelem fokozásának érdekében a könnyen eltulajdonítható árucikkek a raktáron belül is egy külön ketrecben, illetve egy ráccsal lezárt területen kaptak helyet. A raktár kulcsa a mindenkori ügyeletes osztályvezetõnél volt, mégpedig az övére erõsítve oly módon, hogy azt nem lehetett levenni. Ez azért volt így, mert a rendszer szerint csak õ nyithatta és zárhatta a ketrecet, és nyitott állapotban soha nem hagyhatta ott, tehát egyedül senki nem maradhatott a zárt, vagy nyitott térben. Ugyanakkor a ketrecet meglehetõsen gyakran kellett nyitni és zárni, hiszen tele volt olyan dolgokkal, amik folyamatosan fogytak a polcokról, tehát pótolni kellett a hiányt. Itt voltak a kamerák, fényképezõgépek, memóriakártyák, telefonok... A szerencsétlen lúzernek hitt barátunk a mûszakváltás elõtti negyedórát használta ki az akció végrehajtására. A gyerek éjszakás mûszakban dolgozott, így 21.30-ra kellett megérkeznie. A délutános osztályvezetõ 22.30-kor mehetett haza, ha leadta a mûszakot. A frissen érkezett eladó feladata volt, hogy szemrevételezze a készletet és feltöltse az üres polcokat. Sok esetben olyan termékekkel, amelyek a rács mögött voltak. Az öcsi simán megtehette volna, hogy megvárja, amíg az ügyeletest leváltja a következõ mûszak és vele nyittatja ki a rácsot, hogy elkezdhesse a feltöltést, de az túl nyugis idõszak lett volna. Inkább megvárta, míg a délutános belekezd a mûszak leadásába. Ez rettenetesen sok adminisztrációval és rohangálással járt, ha idõben haza akart menni. Ekkor már a monitoros, aki eddig a képernyõket figyelte simán lent volt az eladótérben és õ is rohangált, mint egy mérgezett egér. Ellenõrizte a kasszákat, plombálta a vészkijáratokat. Szóval baromi nagy volt a fejetlenség. Az ügyeletes azt sem tudta, hol áll a feje, a monitorszobában meg nem volt senki. Ekkor odasétált az osztályvezetõhöz, akinek homlokából vízszintes sugárban spriccelt a veríték és megkérte, hogy nyissa ki neki a rácsot, mert üresek a polcok, szeretne tölteni. Az ember nem is kérdezett semmit, rohant, nyitotta és még elnézést is kért, hogy nem várhatja meg, amíg végez, mert neki már menni kell a következõ helyre. Így a srácnak magának kellett beírni a kivitt termékeket. Fel is pakolt egy csomó cuccot a kocsira, de közben leszedett magának is néhány dolgot. Egy videokamerát, vagy fényképezõt, memóriakártyákat, Playstationt, ilyesmiket. Ezután jött vissza az ügyeletes bezárni a rácsot. A srác pedig miután becsomagolta a szajrét egy szatyorba, lerakta a kertészeti osztályon a virágföldek mögött - ez megint egy olyan terület volt, amit nem fogott be egy kamera sem -, majd, mint aki jól végezte dolgát, elkezdte feltölteni a polcokat a kocsin lévõ áruval. Hajnalban, amikor a mûszak lejárt, egyszerûen átöltözött és hazament. Kialudta magát és a délelõtt folyamán szépen visszajött bevásárolni. A kosarával odament a virágföldekhez, kicsomagolta a lopott árut, berakta a hátizsákba és szépen kisétált a kasszánál. Ez hetekig mehetett így, mert amikor megfogták majdnem másfélmilliónyi árut találtak a lakásán. Minden doboz és csomagolás nélkül. A vesztét egy gondosan elhelyezett etikett, azaz csipogó okozta. Még a dolgozók közül is - akik pedig ismerik a rendszert - sokan esnek abba a hibába, hogy az etiketteket látható helyeken keresik. Ez alapvetõ hiba. A biztonságiak sem teljesen hülyék, pont a dolgozók miatt rakják a kis mágnes csíkokat olyan helyekre, ahol elsõre és sokszor másodszorra sem sikerül megtalálni azokat. A gyerek lebukott, és apuka meg anyuka kellett ahhoz, hogy valamiképp kimossák a dologból. A legnagyobbat persze mi szívtuk az osztályomon, hiszen napokig azzal tellett a túlóránk, hogy próbáltuk beazonosítani a csupasz árut és erõnket megfeszítve kerestük a helyét a leltárban. Volt vagy negyed kiló memóriakártya, amikrõl azt sem tudtuk honnan valók, sokat már nem is forgalmaztunk. Mindenesetre nem bánom, hogy megdõlt a figura, mert õ is hamar éhes lett. Az elsõ sikerek gyorsan elvakítják az embert, és túlzottan elbizakodottá teszik. Ezt onnan is lehetett látni, hogy a gyereknél több fúrógépet találtak. A lopott áruk sokszínûségébõl arra következtettek a rendõrök, hogy megrendelésre dolgozott, de ezt soha nem sikerült kideríteniük. Ennyi.

A NAGY TESCO FIGYEL TÉGED

A fent leírt esetekbõl nyilvánvaló kell legyen, hogy a Tesco vezetõi ezek után pénzt, energiát és embert nem sajnálva minden porcikájukkal a kimenõ forgalomra kezdtek koncentrálni. A végsõ lökést egy leltár adta meg, amely háromszázmilliós hiányt mutatott. Ez azért még nekik is sok volt, hallani lehetett a tiszta "A" hangot, amit az áruház-igazgató elpattanó idegszálai adtak, amikor meglátta a kimutatást. A belsõ áruházi lopások érdekében a következõ dolgokat tették. Elõször is hatalmas plakátok jelentek meg a személyzeti folyosókon a következõ szöveggel: NE HALLGASS! Ez a besúgásra való bújtatott felhívás nem igazán talált célba, még akkor is, ha garantálták a névtelenséget és valami zöld számon keresztül közvetlenül a legfelsõbb biztonsági igazgatót lehetett elérni, aki fölött országos szinten már senki nem volt. Ez egy egyszerû okra volt visszavezethetõ. A magyar fõnökök senkiben nem bíztak. Sem az egyes áruházak igazgatóiban, sem pedig a biztonsági igazgatókban, igazuk is volt, de ez egy másik történet. Mindenesetre a dolog nem volt célravezetõ. Ekkor mással próbálkoztak. A plakát mûfaj maradt, csak a felirat változott. Kedves Munkatársaink! A leltárhiányból az összes dolgozót el lehetett volna vinni két hétre Mauriritiusra. Zsír. Ezen mindenki fossá röhögte magát. Ha valamit nem tudtunk elképzelni, az pont az volt, hogy az a cég, amelyik annyira sóher, hogy a túlórákat alapból nem fizeti ki a dolgozóknak, majd pont Mauritiusra fog minket hurcolni. Túróka. Akkor inkább lopnak a már lopott DVD lejátszóhoz egy Mauritius útfilmet. Gondolkodtunk arról is, hogy odavéssük a plakát alá, hogy ha jövõre kétszer ennyi lesz a leltárhiány, akkor maradhatunk négy hétig! Volt, amikor azzal ködölték a fejünket, hogy ebbõl a pénzbõl hány új munkatársat lehetett volna felvenni, de a tizenharmadik fizetés is szerepelt a repertoáron. Ezen mi már tényleg csak röhögni tudtunk. Ha beáll egy platós ifa az áruház közepére és leborítja az Angol Nemzeti Bank teljes készpénzállományát, mi akkor se láttunk volna belõle egy fillért sem... nemhogy mauritiusi kéjutazást... ugyan már! Miután kiderült, hogy itt senki nem fog felnyomni semmit, elkezdtek bekeményíteni és fokozottan figyelték a dolgozókat. A Fogarasi úti áruház - igazgatója, akit az egyszerûség kedvéért nevezzünk E.-nek a maga kezébe vette az irányítást. Fogta magát, beült a monitorszobába és órákon keresztül figyelte az egyes dolgozókat. Kiszúrt magának valakit, mondjuk egy árufeltöltõt a csemegeosztályon, vagy egy osztályvezetõt a frissárun és hosszú idõn keresztül követte. Ezalatt folyamatosan a keze ügyében tartott egy belsõ telefont, és ha az ember csak egy centire is elmozdult az elõírt útvonalától, vagy valami nem odaillõt csinált, azonnal hívta a telefonján és iszonyatosan lebaszta. Ez velem is elõfordult egyszer. Az egyik vevõ kérdezte, hogy mire alkalmas egy bizonyos szoftver. Ez egy két dobozból álló kiszerelés volt, méghozzá a dobozok hátával egymásnak fordítva, mûanyag pánttal leszorítva. Gyakorlatilag a pánt felbontása nélkül képtelenség volt elolvasni a hátoldalra nyomtatott használati útmutatót, illetve termékleírást. Mivel egy ilyen pánt leszedése a saját tíz körmömnél egy komolyabb eszközt igényelt, besétáltam a raktárba, hogy levágjam a pántot és kivigyem az embernek a cuccot. Alighogy beléptem a raktárba csengett a telefonom. E. volt az, hogy mi az istent képzelek magamról, hogy rongálom a terméket, mire készülõk. Szépen elmagyaráztam neki, hogy egy kurva darabot sem fogunk eladni azokból a termékekbõl, amirõl egészen egyszerûen nem lehet tudni, hogy mit rejt, így kénytelen vagyok felvilágosítani a vevõt. Azt pedig csak meg kellene értenie, hogy nem fogok negyvencentis késsel rohangálni az eladótérben. Nem tudom, hogy a magyarázat kielégítõ volt-e, mindenestre lecsapta a telefont és gondolom, átállt egy gyanúsan szeletelõ hentesgyerekre. A Pesti úti Tesco, ahol már árellenõrként, majd számtech osztályvezetõként folytattam, még durvább volt. A biztonsági fõnök egy rendõrségtõl menesztett véresszájú nyomozó volt, aki állandóan a dolgozókra vadászott. Tökéletesen tudta használni a terror és megfélemlítés rendszerét. A dolgozók egy zsiliprendszeren keresztül jutottak be az áruházba. Volt egy öltözõ, ebben egy szekrény mindenkinek. Ezeket a zárható darabokat folyamatosan ellenõrizték. Kiválasztottak egyet, jöttek a biztonságiak, kinyitották, széttúrták, majd jegyzõkönyvet vettek fel. Megjegyzem, sokan megdõltek ezen a szûrön, mert voltak olyan hülyék, hogy a döntött cuccost ott tárolták. A szekrények mellett a táskákat is vizsgálták kilépéskor. Ez nem volt egy nagy macera, csak belenéztek és már lehetett is menni. A nagy truváj az a PIROS GOMB volt. A terror egyik legnagyszerûbb eszköze. A személyzeti kijáratnál, pontosan az ajtó mellet található egy nagy piros gomb. Ezt a gombot minden dolgozónak meg kell nyomni távozáskor. (Ne feledjük: eddig volt napi megfigyelés, öltözõszekrény átvizsgálás és táskanyitogatás!) A gomb pedig vagy sípol, vagy nem. Ha nem sípol, nincs gáz, lehet hazamenni, szevasz. Ha sípol, akkor viszont bekísérik a szerencsétlent a biztonsági irodába, ahol teljes ruházatátvizsgáláson esik át. Cipõ, zokni, zsebek, minden, ami csak az emberen van csekkolásra kerül. A testüregekre terjedõ motozást talán csak azért nem vezették be, mert senki nem szeretne szembesülni a látvánnyal, amikor egy mindenre elszánt tolvaj egy Ferraris nyakba akasztónál fogva kihúz a seggébõl egy okostelefont. Szóval a majom biztonsági igazgatónak idáig sikerült eljutnia. Ennek három eredménye lett: egy: mindenki félt. Kettõ: mindenki megalázva érezte magát. Három: mindenki lopott tovább. Csak így egy kicsit izgibb lett. A piros gombot egyébként százalékos arányban lehetett beállítani. Ha a biztonságiak azt akarták, százból tízszer, húszszor, negyvenkilencszer szólat meg. De egyes hírek szerint a monitorszobából is lehetet irányítani, ha valaki gyanús volt nekik, tuti, hogy jelzett a cucc. Mindemellett az ex-rendõr - akit azóta már a Tescótól is kirúgtak - verbális terrort is alkalmazott, már amennyire szegénykémnek a szókincse engedte. Minden esetben, amikor eltûnt egy termék, ami nagyobb értéket képviselt, mint egy sajtos stangli, összehívta a dolgozókat és éles hangon felhívta a figyelmünket, hogy ha ez még egyszer elõfordul "mindenkinek meg lesz baszva a segge luka"! Azt hiszem, ezt nem kell tovább kommentálnom. Õ volt a mi biztonsági igazgatónk. Valami lehet ezekben a freudi elszólásokban, mert ha már lopózásnál tartunk, pont most villant az eszembe az ominózus sajtos stanglis sztori. Gondolom egyik olvasómban sem fog felrémleni az a tévképzet, hogy valaha is olvastam Freudot... sajnos soha nem vásárolták szegénykémet be a Top tíz Tesco kiadvány közé, így nehezen is jutottam volna hozzá... (a Top 10 alakulásáról, illetve jattos rendszerben történõ alakításáról majd késõbb..) Hol vagyunk? Ja! Sajtos Stangli. Biztosan emlékeznek arra az esetre, amikor Selmeczi Gabriella telekürtölte a sajtót azzal, hogy mószerolták a Tescóban a biztonságiak egy szaros sajtos stangli miatt. (A sajtos stangli egyébként nem lehetett szaros, maximum húgyos, de errõl majd akkor, amikor a pékségrõl mesélek.) A történet egyszerû volt: az egyik legjobb barátom, akivel egy közös lakást osztottunk meg akkoriban, odament hozzá, és udvarias hangon figyelmeztette, hogy majd a kasszánál ezt is ki kell fizetni. Selmeczi asszony iszonyatosan felkapta a vizet és közölte, hogy õt itten nem lehet baszogatni, mert neki diplomata útlevele van és mentességet élvez. Úgy látszik, a hölgy nemcsak a mentességet, hanem a stanglit is élvezte, mert mire a biztonságiak odaértek, már egy falat nem volt belõle. Nem erkölcsi szempontból volt érdekes a dolog, mert lopjon mindenki, amit tud. Selmeczi úgy vélte, hogy még a biztonságiaknak kellene szarul érezniük magukat, hogy belekötöttek. Mindegy, A sajtóban valami cukorbeteges magyarázat látott napvilágot, a diplomata útlevélrõl mélyen kussoltak. Ennyi, gyerünk tovább!

KOLDUSMAFFIA ÉS KRISNÁSOK LEHÚZÁSA

Trolley-boy koromban nem panaszkodtam, csurrant-cseppent mindenféle nekem is, de amit kerestem - kábé egy ötvenes -, az ment lakásra és rezsire. Ha a fõbérlõm jó arc lett volna, biztosan ki tudom váltani a készpénzt egy zsák csokival, vagy Pick szalámival, esetleg pár üveg piával. De nem volt az, ezért fizetnem kellett, így jutott eszünkbe az az okosság, amivel a csokik mellett némi készpénzre is szert tehettünk, még akkor is, ha némileg megkérdõjelezhetõ volt az ügylet tisztességes mivolta. Volt egy idõszak a Fogarasi Tescóban, amikor a parkolót ellepték a koldusok. Az volt az ötletük, hogy megvárják, míg maguk kipakolják a bevásárló kocsit és felajánlják, hogy a benne lévõ százasért cserébe visszatolják a kosarat a helyére. Megvallom, nem volt teljesen életképtelen az idea, ugyanis ha én is ezt a pénzt kaptam volna, akkor meglett volna a napi százezer zsebbe. Õk persze nem így számoltak, hiszen alig akadt valaki, aki belement volna az üzletbe. Volt olyan is, amikor öten, hatan támadtak le egy vásárlót rögtön miután kilépett a kapun. Mégis megkeresték a napi párezer forintjukat, miközben agresszív mentalitásukkal az õrületbe kergették a vásárlókat. Egyik nap kijött a biztonságiak fõnöke. Hogy mienk a parkoló, vagy rendet csinálunk, ahogy tudunk, vagy az összes koldust kitiltják. Koszosak voltak, büdösek voltak, sokan voltak, tényleg kellett tenni valamit. Összeálltunk és kidolgoztunk egy rendszert a srácokkal. Elõször is kipateroltuk azokat, akik tényleg túl voltak minden határon. Nem azt mondom, hogy szagmintát vettünk, de majdnem. Aki nagyon büdi volt, annak mennie kellett. Aki nagyon részeg, vagy nagyon szakadt volt, annak is. Aki állat módjára nyomult rá a vásárlókra, vagy verekedett a "kollegákkal" pár forintért, annak is kitettük a szûrét. Maradt bent vagy 6-7 figura, köztük egy nagyon szimpatikus bácsi, akivel teljesen normálisan el tudtunk beszélgetni, valami tanárféle volt, aki itt kötött ki, mert a nyugdíjából éhenhalásra sem futotta. Szóval maradt egy fél tucat koldus, akiket szépen beosztottunk mûszakba. Volt, aki délelõtt dolgozott, volt, aki délután. Annyi volt csak a dolguk, hogy a mûszak végén fejenként lejattoltak nekünk hatszáz forintot. Ez volt a sáp, vagy védelmi pénz, nevezzék, ahogy tetszik. Így megvolt a napi 3-4 ezer forint csúszópénzünk, amit mi is elosztottunk magunk közt. Így havi szinten pár tízezer forinttal ki tudtuk egészíteni a keresetünket él a koldusok is jól jártak. A vásárlókat nem molesztálták halálra, a biztonságiaknak nem panaszkodtak a vásárlók, nem volt tele koldussal a parkoló, mi is kerestünk rajta, szegény hajléktalanok meg dolgozhattak nyugodtan, nem kellett az aluljáróban koldulniuk. A biztonsági õröknek szintén megvolt a maguk biznisze, de egyel nagyobb formátumban. Õk a kicsire nem néztek mi volt nekik napi pár száz forint. Õk a késes cigányokra utaztak. Azok a ködmönös, bajszos, kalapos fajták voltak, akik Romániából jöttek annyi késel, amennyi a kötélfülû szatyraikba belefért. Ezeket árulták a parkolóban. Az õrök nem sokat cécóztak. Naponta tíz rugó volt a jatt személyenként. Ha ezt leadták, lehetett árulni. Persze az sem volt ritka, hogy pénz helyett pár késkészletet elszedtek tõlük, ami szintén okos dolog volt, mert ha késõbb harcra került volna a sor, náluk is van pár halef, amivel meg tudják magukat védeni. A csúcsa mindennek viszont a Krisnások voltak. Egyik percrõl a másikra jelentek meg világító kopasz fejjel, narancssárga szerkóban, kezükben egy mappával. Gyakorlatilag ugyanazt csinálták, mint a koldusok, csak még a kocsit sem akarták visszatolni, ellenben pár ezer forint adományért cserébe adtak egy füstölõt. Ráadásul állandóan ott kolbászoltak a kocsik között, francnak se kellett, hogy lássák, hogy a koldusok nekünk jattolnak. Két perc alatt ott voltunk és megkértük õket, hogy távozzanak, mert ez magánterület és nem kellene zaklatni a vásárlókat, akik még odébb sem tudnak menni, miközben pakolják a csomagtartójukat az áruval. A Krisnás értetlenkedett egy darabig és magyarázni kezdte, hogy azzal, hogy õ itt adományokat gyûjt, nem árt senkinek. Ez egy nemes ügy, jó dolog. És különben is, itt hajléktalanok is koldulnak. Na ebben igaza volt, de mégis, hogyan magyarázza el az ember egy Krisnásnak, hogy a koldus azért van itt, mert jattol? A legszebb az volt az egészben, hogy erre nem is kerülhetett sor. A Krisnás egyenesen a lényegre tért és megkérdezte, mi a napi sáp, amit fizetnie kell, hogy maradhasson. Ez a beszéd barátom! Hare Krisna! Két rugó! A Krisnás egy kicsit számolt a tar fejében fejben, gondolom, azt latolgatta, mennyit fizethet egy koldus. De azzal nem akartam megsérteni, hogy ugyanannyit kérek tõle is, hiszen itt mégis csak egy nemes ügyrõl van szó. Pont õ mondta. Megegyeztünk a kétezerben, és már mehetett is füstölõket szórni. A nap végén rendesen odajött és kifizette a kétezret. Sõt, ha nem látta hol vagyunk, még meg is keresett minket! Ilyen egy rendes Krisnás volt. Azt nem tudom, hogyan egyeztette ezt össze a nemes elveivel, de ez mindegy is. Ahogy hallom, Krisztus koporsóját sem õrizték ingyen, de az egy másik cégnél volt...

A SÁRGA CÍMKE

Na, ami most jön az már egy rafkósabb ügy volt, de az eredmény tekintetében szinte felülmúlhatatlan és majdhogynem legális is. Ennél durvább csak a GOLD nevû számítógépes árunyilvántartó rendszer meghekkelése lesz. Szóval a sárga címke. Az ügyhöz tudni kell azt, hogy kocsigyûjtõbõl hamarosan elõléptettek áruházi asszisztenssé, ami nagyjából arról szólt, hogy egy telefonnal rohangáltam, és ha egy kasszás felhívott, hogy nincs vonalkód egy zöld valamin, akkor nekem meg kellett keresni a zöld valamit és meg kellett mondanom az árát. Késõbb árellenõr lettem, majd az árellenõrök csoportvezetõje, utána vevõszolgálatis, a végén pedig osztályvezetõ. Ennek a karriernek az állomásit részletezni is fogom, de most a stiklik különféle válfajait akarom megismertetni magukkal, mert valamiféle sorrendet ugyebár nekem is kell tartani. Sárga címke. Ez már az osztályvezetõi munkakörömhöz kapcsolódott és egy jövedelmezõ módszernek lehetett tekinteni és már nem is volt túl párás a lebukás szempontjából. A módszer mûködéséhez ismerni kell a Tesco fõ mumusát, amit úgy hívnak: túlkészlet. Ez a mi Zsákos Bácsink. A túlkészlet azt jelenti... Nos, pont az jelenti amit jelent. Valamibõl sok van. Túl sok. A túl sok meg nem jó, mert áruban áll a pénz. Ezért az árutól meg kell szabadulni, hogy pénz legyen belõle. Az árutól, ami a francnak sem kell a következõképpen lehet megszabadulni záros határidõn belül: egyszerûen leértékeljük. A leértékelés egy nagyon fasza dolog és maguk mindig bedõlnek neki. Ha van, mondjuk egy koreai televízió, amire maguknak semmi szüksége nincsen ötvenezer forintért, nem is veszik meg. Harmincezerért sem lesz rá szükségük, viszont megveszik. Értem? Ez pont olyan, mint amikor lemegy a benzin ára. Fú! Egy ötössel olcsóbb! Zsír! Akkor is tankolnak, ha csak tíz liter hiányzik a tartályból, igaz? Mert hogy mit lehessen tudni, ugyebár. Spájzolunk, mert valahogy erre állt be az agy! Ezért van az, hogy az AKCIÓ felirat már bele kellett, hogy égjen a retinájukba, ha sokat járnak a Tescóban. Merthogy állandóan akció van. Bezony. Kéthetente váltunk, hogy maguk hazavigyék azt a sokféle cuccost, amit isten tudja ki rendelt és miért, de a lényeg az, hogy kurvára nem fogy. Szóval így szabadultunk meg a túlkészlettõl. Egyszerûen leárazzuk a termékeket, mégpedig úgy, hogy SÁRGA címkét kapnak, rajta az új és az áthúzott régi árral. Na most ez nem mehetett kontroll nélkül, hiszen volt egy olyan is, hogy beszerzési ár, amin volt egy tisztességes profit is, amit maguk termeltek azzal, hogy megvették magasabb áron. De most nem akarok igazán belemenni a kereskedelem alaprejtelmeibe, csak azért mondom el, hogy világos legyen. Ha a Tesco vett egy kutyafülét száz forintért és eladta százötvenért, és a leértékelt ár hetvenöt lett, az ugyebár magunknak felár, nekünk meg huszonöt százalék, azaz huszonöt forint veszteség. Nos, a sárga címkés buli az veszteségben lett meghatározva. Nekem, mint a számítástechnikai osztály vezetõjének volt jogom igazgatói utasításra sárga címkét ragasztani, minden esetben meghatározott veszteségi mutatóval. Például egyik alkalommal elhangzott, hogy na, haverom, hajrá, lehet nyomni a sárga címkét egymillió veszteségig, ilyenkor kiszámoltam, hogy mit adok olcsóbban és szórtam a sárga címkét, mint egy õrült. Százezres konfigurációból lett harmincas, nyolcvanas monitorból ötvenes és így tovább. Minden egyes tételt egyeztetni kellett a fõnökökkel, de a koncepció az enyém volt, mivel jó esetben egy osztályvezetõ tudja, hogy melyik hozzá tartozó termékbõl fogy a legkevesebb, és azokra, nyomja a címkét. Mi emellett azért osztályvezetõi szinten kicsit messzebb jutottunk. A mûszakis havernál kinéztem egy televíziót. Százezerbe került. Ez a fehér címkés okossághoz túl nagy, a visszavivõshöz meg kicsit feltûnõ. Legyen hát rajta sárga címke. Mennyivel értékeljük le? - kérdezte a haver. - Nem akarok telhetetlen lenni, legyen, mondjuk nyolcvan százalék. Neki is volt kerete egy millióig, lecsapta hát a tévé árát húszezer forintra. Csaptam is a hónom alá és vittem. Cserébe kapott számítógépet és monitort bontott tégla árban. Karácsonykor például havernak sem kellett lenni, hogy százezres gépeket húszezerért lehessen vinni, mert egészen egyszerûen ki kellett üríteni a raktárt. A non-food kolléga (minden, ami nem kaja) csitti-fitti negyvenmillás veszteséget csinált egy hétvége alatt. De kongott is a raktár, mint a Bazilika! Így lett nekem ezer forintos digitális fényképezõm és kenyérpirítóm, kétezer forintos mikrohullámú sütõm és háromezer forintos porszívóm. A nagyobb leértékelések - azon egy-egy kivételen kívül, amit egymás kedvéért csináltunk - a dolgozók között azonnal elfogytak. Ha valaminek brutálisan lecsaptuk az árát, az jórészt el sem jutott magukhoz. Elõször a dolgozók vették meg, vagy szóltunk valakinek, hogy hello, most a százrugós gép húszezer, gyere, vedd meg a készletet, aztán lehet vele okoskodni. És ebben nem is volt semmi hiba. A nálam okosabbak ezt úgy hívják: win-win biznisz. A beszállító nyert rajta, mert megvették a termékét. Az áruház nyert rajta, mert eladott mindent, üres volt a raktár. Aki megvette, nyert rajta, mert egy csomó pénzt spórolt. Aki spájzolt és eladta, szintén nyert rajta, és aki tõle vette meg még így is a piaci ár alatt jutott számítógéphez. Így megy ez...

HA SOK, VISZIK

A mennyiség ugyebár. Erre ki kell térnem, mivel elõbb említettem, hogy a leárazás volt az egyik csali, amit a vásárlók rendszeresen bekapnak. De nincs is ezzel semmi baj, ha valami olcsó, fogyjon csak. Elõre szeretném közölni, hogy a most leírtakban nincsen semmi átverés. Egyszerûen így mûködik a Tesco. Vannak bizonyos termékek, amik jobban mennek, ha jó helyen vannak. Ez sem varázslat, egy kávézó jobban fog üzemelni a belvárosban, mint a Hármashatárhegyen. Ha egy terméket a megfelelõ helyre rakunk ki, azt maguk megveszik. Pontosan ennek érdekében lettek kialakítva olyan prémium kihelyezési pontok, amelyekért a beszállítók és az osztályvezetõk késhegyre menõ harcot vívnak. Persze a legmenõbb dolog volt bekerülni abba az újságba, amelyet leggyakrabban látni a környezettudatos kutyasétáltató gazdik kezében, hogy egy esetleges baleset nyomait maradéktalanul el tudják tüntetni az aszfaltról. Az ingyenes Tesco hirdetési újság címlapja számított a legelõkelõbb helynek. Szinte tülekedtek érte a gyártók. Gyakorlatilag bármennyi pénzt el lehetett kérni érte, hiszen az áruházban volt vagy nyolcvanezer termék, aminek alig halovány töredéke fér az oldalakra, a címlapról nem is beszélve. Az elsõ oldalt követik a belsõ felületek sarkai, majd a többi rész. És persze különbséget tesznek kisebb és nagyobb képek között is, de ez a metódus ismerõs lehet mindenkinek, aki már adott fel hirdetést. Egyértelmûen jobban mentek azok a termékek, amik szerepeltek az újságban. Ezek után jött a speciális kihelyezés. A legértékesebb pontok a fõ polcsorok végei. Itt kétféle terméket találhatnak raklapokra felhalmozva, külön akciós hirdetõ táblákkal. Egyrészt olyat, amit kurvára el akarnak adni, mert nem megy, másrészt olyat, amiért valamelyik beszállító zsebbe jattolt az adott osztály vezetõjének. Valamiért maguk automatikusan pakolják a kosarukba a polcvégeken hegyben álló cuccot, legyen az kutyakaja, toalettpapír, szeszesital vagy mosószer. Kialakult egyfajta viselkedés, amely szerint ezek az áruk az akciósnál is akciósabbak. Pedig hát nem. A fõsorvégek után jönnek a keresztsorvégek, majd az egyéb sorvégek. Ezek már messzebb vannak a fõcsapástól, és a kóválygó vevõ csak célzott támadással érheti el. Azután jönnek a raklapos kihelyezések. Ezek a legszebbek. Gyakorlatilag nincs vele macera, csak ki kell húzni a raktárból egy raklapot, amin egy halom valami van, és ott kell hagyni a francba. Maguk szépen lepucolják - mert ugyebár sok van belõle és akciós -, azután már lehet is visszavinni a raklapot. Ebbõl van olyan, hogy négyet tolunk össze. Fõleg sör, víz, tej terén lehet szép fogyást elérni. Kicsit igényesebb válfaja ennek a módszernek az asztalos kihelyezés, ami nem más, mint egy derékmagasságúban felépített platform - általában raklapokból van - amit körbeveszünk valamilyen dekoratív anyaggal és szépen feltornyozzuk rá az árut. Én ezzel a módszerrel hetente ezerötszáz darab 180 perces videokazettát adtam el abban az idõben, amikor elkezdõdött a gyapotárban elvihetõ DVD lejátszók ideje és a videomagnókat az emberek már csak polcdísznek használták. Ezt csak azért mondom el, hogy jól nézzék meg, hogy ezeken a helyeken mit és miért akarnak eladni maguknak. Nem mondom, hogy átverés van benne, de ezek mind olyan cuccok, amik vagy jattolás miatt vannak ott, vagy nagyon szeretne az áruház megszabadulni valamitõl. Persze más volt a helyzet, amikor valamiféle delegáció érkezett. Legalább hetente jött valaki. Vagy más áruházakból, vagy a magyar vezetõségtõl, vagy külföldrõl, esetenként az angol vezetõség kémei. Ilyenkor volt fejnélküli rohangálás és a kiemelt helyeket is át kellett rendezni úgy, hogy oda csak Tesco termékek kerüljenek. Szart is arra mindenki, hogy fogy-e vagy sem. Persze nem is fogyott, a lényeg az, hogy szép legyen, sok és nagy. A polctetõkön szépen kicsipkézték az árut, katonás rendben álltak a kutyának sem kellõ gazdaságos termékek, várva a sorukra, amikor szépen visszavándorolhatnak a raktárba a delegáció távozása utáni ezredmásodpercekben. Ha az ellenõrök szép rendben találták a saját cuccaikat még egy dicséretet is megeresztettek, ha nem volt ott - mert más raktunk ki, esetleg olyat, amit el is lehetett adni -, akkor jött a lebaszás.

AZ ELADHATATLAN

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy azért bármit nem lehetett eladni. Alap esetben a szar is elmegy, ha megfelelõen akciós, vagy legalábbis sikerül elhitetni, hogy akciós, de vannak dolgok, amik fennakadnak a szûrõn. Ez nem is annyira minõség, mint mennyiség kérdése. A Tesco beszállítói rendszere meglehetõsen egyszerûen mûködik, de gyakran a partnerek kiválasztásánál már eldõl, hogy az adott termék mennyire fog menni. Normális esetben az történik, hogy megkeresi a beszerzési osztályt egy cég azzal, hogy szeretne nekünk eladni valamit. Az elsõ kérdés az, hogy mekkora tételt tud szállítani. Mert a kevés az nem jó. A Tesco nagyban gondolkodik, hiszen ettõl tud olcsó lenni valamennyire. Ha a szállító vállalja a mennyiséget és az ár is megfelelõ, akkor rendelnek tõle, méghozzá három hónapos fizetési határidõvel. Ez azt jelenti, hogy a szállítást követõ harmadik hónap végén utalják a vételárat. Az árut általában ki is fizetik, ritka az a taktika, hogy kifizetik, amennyi elment, a többit meg visszaküldik. Ezt általában senki nem szerette. Ha nem ment a cucc addig nyomtuk felfelé az akciót és lefelé az árat, míg az utolsó darab is el nem ment. Így még mindig volt nyereség, de tudtuk, hogy kitõl nem fogunk többet rendelni. Hangsúlyozom, ez az alapeset. A gyakoribb séma szerint jött a beszállító és megkente az adott terület beszerzõjét, mondván jól fog járni, ha tõle rendel. Ilyen esetekben fordulhatott elõ, hogy egyik reggel szemben találtam magam egy platós Ifa Elta termékkel a számítástechnikai osztályon. Ez valami kínai szar, aminek a gyártói vettek egy német nevet, hátha úgy jobban viszik. A szortimentbõl nekem a hangfal jutott és az egér. Valamennyire azért értettem a saját területemhez - a beszerzésnél biztosan jobban -, kérdezem is a beszerzõt, aki egy ötven körüli hölgy volt, hogy ez itt pontosan mi a szar? Ez? Ez az új termék. Elta. Nagyon frankó, rakjam csak ki, ne a számat jártassam. Oké, mondom, ha ez az ukáz. Kiraktam, mint Rocco a répát. Az emberek hozzá sem nyúltak. Valahogy megérezték, hogy jobb, ha nem teszik, nagy ívben elkerülték az Eltás dobozokat, amiket szerintem egy látássérült csimpánzzal terveztettek valamiféle állatkerti kísérlet során. A szenzorok mindenkinél bekapcsoltak. Illetve majdnem mindenkinél. Ötven hangfalból egy darab ment el, a kétszáz egérbõl meg egy sem. Szólok a beszerzési osztálynak, hogy ez így nem lesz jó, csak a helyet foglalja, ráadásul meg rakosgatni sem lehet, mert a dobozok érintésre törtek és a legfinomabb kezelés során is szétestek az ember ujjai közt. De, de, azokat szépen el kell adni. Na ekkor már sejtettem, hogy a beszerzõ nem vékonyán lett megkenve. Ráadásul ezek a cuccok drágák is voltak. Ötezerbe került az a hangfal szett, ami ezret nem ért. Ki kellett rakjuk asztalra, egyenesen az út közepére, hogy mindenki hasra essen benne. Hatalmas táblákat függesztettünk ki, levittük az árat hetven százalékkal. Kutya nem nyúlt hozzá. Eljött az idõszerû értekezlet napja, amikor térden állva, a Jóisten nevét többször számra véve, megható és megindító érveléssel könyörögtem, hogy ne küldjenek több Elta termekét, mert egyszerûen képtelenség eladni azokat. Sõt! Azt is vissza kéne vitetni, ami rajtunk ragadt, azaz csaknem az egész készletet. Rögtön megkaptam a fejmosást, hogy ez lehetetlen, az Elta egy jó nevû cég, nem folytat bizományos értékesítést. Tessék csak szépen eladni. Sõt! A többit is át kell venni. TÖBBIT???!!! Át kell venni???!!! Megfagyott az ereimben a vér. Még? Jön még ebbõl több is? Jött. 0.2 megapixeles fényképezõ. Dühömben annyi sárga címkét szórtam ki a zöld dobozokra, amennyihez csak hozzáfértem. Így is nyakamon maradt majdnem az összes. A végén már csak arra használtuk, hogy a polcok tetejét díszítse elérhetetlen magasságban. Onnan meg ment a zúzdába. Nem tudom, hogy a beszerzõ néni - aki számítógépet utoljára az Alfa Holdbázis címû sorozatban láthatott - mennyit keresett az ügyön, de hogy az áruház több mint egymilliót bukott, az tuti, hiszen láttam a számokat. Persze maguk most azt mondhatják, hogy mi ez az egymillió ennek a nagy cégnek. És igazuk is van. Ez csak egymillió. De a nyolcvanezerbõl ez csak három termék volt. És az eset, mint látni fogják, nem volt egyedi. Sok kicsi pedig sokra megy... Ugyebár. És mindent magukkal fizettetnek meg. Ha már itt tartok, el kell mesélnem a taiwani monitor esetét. A taiwani cuccok már azóta gagyinak számítanak, mióta minden valamirevaló homokozóból kinézték az embert, ha a mecsbokszára made in Macao volt írva és mûanyag alvázzal rendelkezett. Nos, valami ilyesmi volt a monitorokkal is. Annyira gagyik voltak, hogy semmilyen nevet sem mert ráírni a gyártó, nehogy késõbb valami baja legyen belõle. Fõ ismérve az volt, hogy méretét tekintve valahol a tizenöt coll alatt helyezkedett el, képcsöve egy félbevágott medicinlabdára hajazott, súlya pedig egy egészre. Pont úgy nézett ki, mint a Mézga Gézában a masinák, amiket Köbüki küldött. Szóval fos egy cucc volt. Egyedül az ára volt figyelemre méltó. Tizennyolcezer forintba került. Ez volt az a tennék, amely minden épeszû marketinges kreatív gondolkodását tökéletesen leárnyékolja. Ez egy olyan cucc volt, amit esetleg gyûjtõknek lehetett volna eladni, vagy az Ipartörténeti Múzeumnak... max egy darabot. Gondolom, felhívom a beszállítót, esetleg visszáruba visszavenné-e. Tárcsázom is a számot, fazon felveszi, mondom, mi a rajz. Vissza kéne vinni a monitorokat. Milyen monitorokat? Mondom azokat a taiwani cuccokat, amelyek név nélkül futnak. Kis csend, emberünk erõsen kutat az emlékezetében, ami soha nem vall jóra. Biztos valami egypálcás kifogást próbál megfogalmazni. De nem. Emlékezett. Igaz, hogy csak véletlenül ugrott be neki, de valóban forgalmazták ezt a monitort vagy három éve. A cucc azóta nálunk áll Szép. Én akkoriban egy hete vettem át az osztályt, gõzöm nem volt, mi van nálam és mióta. Láttam én a monitorokat, de ezt hittem, valami dekoráció. Viszszavennék? Sajna nem lehet, jött a válasz, mert már se a gyártó nincs meg, tán az országot sem így hívják már, ahonnan jött. Nem is biztos, hogy taiwani. Mondott egy másik országot is, amirõl nekem a banán és kókuszbeszállítók jutottak eszembe a frissáru osztályon, úgyhogy egyre erõsebb volt bennem a késztetés, hogy az ötven darab "monitor" ügyét minél hamarabb rövidre zárjam. Oké. Akkor mit lehet tenni, ha nem veszik vissza? Visszadobja a labdát azzal, hogy én mit javasolok. Hirtelen az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha valami ajándékot adnánk mellé. Azt maguk nagyon szeretik, mert van egy olyan érzésük, hogy esetleg jó üzletet csináltak. Az ajándék neki is tetszett. Rögvest felajánlott minden monitorhoz egy darab Netelek kártyát. 2-3 órát lehetett internetezni valami betárcsázós rendszerben. Náluk már megszûnt a liszensz, azt sem forgalmazzák, és pár hét van még hátra, amíg lehet használni. Fú! Tök jó! Pont passzol a monitorhoz. Üdvözöltem a kereskedõt a huszonegyedik században, majd megkérdeztem, van-e esetleg pattintott kõbõl készült billentyûzet és mamutszõrös egér? Vette a poént, de a kártyákat azért leszállította. Háromezret ért egy darab. És itt beindult az olajozott gépezet. Kitoltam négy raklapot és csinos kis szigetet építettem mindennek a közepén. Felhalmoztam rá az ötven monitort, aminek az ára nem maradhatott tizennyolcezer, így gyorsan leértékeltem huszonkettõrõl tizenhétre. Kiplakátoltam, hogy jár mellé egy ajándék, aminek az árát háromezerrõl ötezerre vittem fel, majd ingyen adtam, hiszen ingyen is kaptam. Így sikerült kihoznom a maguk fejében egy huszonkettõt érõ csomagot mindössze tizenhétért úgy, hogy a Tesco ezen még vastagon keresett is. A három éve ott pihenõ monitorokat két hét alatt elvitték. Így megy ez. Hamar híre ment annak, hogy van egy csávó a számtech osztályon aki el tud adni dolgokat. A beszállítók egy idõ után már nem a beszerzési igazgatót hívogatták, hanem engem. Ez sokkal jobb volt így, mert a pénz is jobb helyre ment és nagyon szart nem engedtem behozni. Csak kicsit szart, de azt is csak akkor, ha tudtam, hogy el fog menni. Jó példa erre egy szoftvergyártó esete, aki valami mesejátékot akart nekem eladni nagy tételben. Azt hiszem, a sztorija nem volt sokkal összetettebb, minthogy menni kell, meg ugrani. És asszem, ez már egy fejlettebb verzió volt, mert tán futni is lehetett, meg valamit gyûjteni. Erõsen agyaltam, mi a francot kezdjek ezzel, mert baromi nagy mázli kell, hogy elvigyék. A beszállító erre a következõ ajánlatot tette. Mi rendelünk ezer darabot õ ezeregyszázat szállít le, de csak ezret kell bevételeznünk, így marad leltáron felül száz darab, ami majd jól jön nekem, mert másból biztosan lesz hiány és akkor ez majd fû alatt kompenzál. Hiány pedig mindig van. Tehát: rendelek ezret, kapok százzal többet. Zsír. Ezen felül még ígért nekem zsebbe százezer forintot, ha harminc napig kiemelt helyen vannak a szoftverek. Azaz sor végén, külön meghirdetve. Ravasz csávó volt, értette a dürgést. Én csak hallgattam, és magamban számolgattam és a lebukás lehetõségeit latolgattam. Ezt õ rafkózásnak vette és még rádobott az ajánlatra. Ha harminc napig kint tartom, akkor õ az akció végén visszaviszi az összes megmaradt példányt. Még akkor is, ha egy nem megy el. Ez így rendben van, nincs rizikó, hogy olyat rendelek, amit nem lehet eladni, és rajtunk ragad. Ez ugyanis csökkentené az eladási statisztikámat, mint számtech osztályvezetõ és az én seggemen vernék el a port. Legyen hát. Lejattoltunk a fazonnal és már másnap jött is az ezeregyszáz meseszoftver. Megkapta a legjobb helyet. Promotáltuk. Akcióztuk. Reklámoztuk. Kutya nem vitte. Három hét alatt elment száz darab. Pont a leltáron felüli tétel. Ekkor már a fõnökök is kezdtek piszkálgatni, hogy mi a francot keres a legtutibb helyen egy rakás szar. Mondom, hogy még húzzuk ki egy kicsit, hátha beindul. Pedig ekkor már tudtam, hogy le lehet húzni az egészet, de az üzlet úgy szólt, hogy ötven rugó elõre, a másik ötven a harminc nap végén. És még csak három hétnél tartottunk. Lényeg a lényeg, még egy hétig kibírtam. A 28. napon le kelleti vennem. De a srác rendes volt, mert így is fizetett. A maradék pár napra kitettem a polcra a többi közé. Ott is csordogált, de a mérleg nem nézett ki túl jól. Mármint nekik. Én benyeltem egy kilót, õk meg vittek vissza nyolcszáz játékot... Ez a késõbbiek során rendszerré vált, CD szállítók, videokazetta forgalmazók folyamatosan csengettek azért, hogy többet rendeljek, és azok jobban menjenek. Végül is, ez a két dolog szorosan összefüggött és mindenki jól járt. Ide tartozik, még ha nem is túl szorosan, a Tesco Top 10-es listája. Errõl azért tudok beszámolni, mert mint számtech osztályvezetõhöz hozzám tartoztak a könyvek is, ami egy logikus dolog ugyebár. A könyvek között minden héten kellett csinálni egy tízes listát, amelyen a legnépszerûbb kiadványok szerepeltek. Legalábbis azoknak kellett volna szerepelniük. Ez a lista azonban nem a tíz legnépszerûbb könyv, hanem a tíz legnagyobb jatt listája volt. Oké, nem azt mondom, hogy egy Da Vinci kód nehezen küzdötte fel magát, mert ugye a látszatot tartani kellett, de igencsak sok volt az olyan cucc, amit álmomban sem raktam volna oda. Ugyanez volt a DVD és a CD soron is a helyzet. De legalább azt lehetett volna mondani, hogy jó volt a koncepció, hiszen ha maguk az szerint vásárolnak, hogy mi van a listán, akkor az elõre odarakott könyv a felturbózott eladások miatt valóban odakerült volna. Ez, persze, nem így történt. Mindenesetre kellemes meglepetés lehetett a felkapottnak szánt fiatal, kezdõ író számára, hogy a heti bevásárlás alatt meglátta magát, mint Dan Brown szomszédja.

A LEGOLCSÓBB NEM A LEGOLCSÓBB

Na ez a kedvencem, jobb vicc, mint a gazdaságos tennék. A Tesco úgy lett kitalálva, hogy mindig minden termékbõl kell lennie egy legolcsóbbnak. A legolcsóbb termék - csakhogy az elején tisztázzuk a fogalmakat - valami olyasmi, aminél már nincsen olcsóbb abban a mûfajban. Tehát ha van egy üveg öblítõ koncentrátum 345, 235, 875 és 134 forintért, akkor melyikre kerül a LEGOLCSÓBB felirat? A 134 forintosra? Rossz válasz! A legolcsóbb nem feltétlenül kell jelentse a legolcsóbbat. Az a legolcsóbb, amire az van írva, kérem szépen. Mert ha maguk ezt ugyanúgy végiggondolnák vásárlás közben, mint ahogyan feltételezhetõen most is tették, akkor nem lehetne magukat átverni ezzel a trükkel. Tévedés? Bocs, nem láttam, hogy nem ez a legolcsóbb, ejnye, hogyan is csúszhatott félre ez a tábla, a macska rúgja meg! Ezek lennének a reakciók, ha sikerülne valakinek felhívnia az árellenõrök, valamint az osztályvezetõk figyelmét a fura anomáliára. Van ugyanis egy réteg, nem is olyan szûk, akik a LEGOLCSÓBB tábla szerint vásárolnak. Mi is kell nekem? Öblítõ. Fasza. Itt van a listán. Lássuk csak. itt van ugyebár ezer öblítõ. Van papayás, talán Tarzan ágyékkötõjét öblítette ilyenben Jane. Van jeges gleccser szagú, jelentsen ez bármit is, nem tudom ki a franc szagol gleccsert. És van tavaszi mezõ. Van flakonos, zacskós, grátiszos, meg utántöltés. Na akkor melyiket veszem meg? A legolcsóbbat. Melyik a legolcsóbb? Majom az, aki össze fogja hasonlítani az árakat, az a legolcsóbb, amire ráírták. Szevasz. És már le is pakolta a jóember a megfelelõ terméket, illetve azt, amirõl õ azt hitte, hogy megfelelõ. Az, hogy legalább kettõ volt még, ami a felébe került, soha nem fog számára kiderülni, azzal a boldog tudattal sétál majd a kasszához, hogy nagyon okos volt és spórolt egy csomó pénzt. Nem tudom, miért az öblítõs példa jutott eszembe, mikor ez egészen pontosan legutóbb a zsírkrétákkal esett meg, de biztos vagyok benne, hogy ha holnap elmennek egy Tescóba, maguk is észre fogják venni. Ha tényleg a legolcsóbbat akarják, akkor nézzék meg az árakat, és az alapján válasszanak. Ami szintén nem egy bombabiztos megoldás, mert lehet, hogy más van a polcos címkén, és mást mutat majd a kassza, ezért érdemes néha odadugdosni a vásárolni kívánt árut a vásárlótérben elhelyezett vonalkód olvasó alá. Lesz részük pár meglepetésben. Mindebben, amit elmondtam, az a legszebb, hogy soha senki nem veszi észre. Ha telepakolnak egy kosarat hetven termékkel és a kasszánál fizetnek mondjuk 28.765 forintot, nem fog villogni a lámpa, hogy hello, majomkám! Tizenkilenc termék összesen kétezerrel volt drágább, mint amit most gondolsz! Senki nem fog visszasétálni egy olyan blokkal, amely Tutankhamon halotti pólyájának hosszúságával vetekszik, hogy összehasonlítsa a fizetett és a kiírt árakat. Pedig néha nem ártana. Olyankor szokott kibújni a szög a zsákból, amikor valaki célzottan jön be és egy bizonyos dolgotkeres. De a legolcsóbb termék trükkje a legfaszább mert ennek nagyon nehéz utanajárni, szinte senki nem is teszi meg. Le kellene szokni arról, hogy elhiszik azt, ami ki van írva.

TUDATOS MEGTÉVESZTÉS

Szerintem ez az a rész, amelyikre mindenki kíváncsi szokott lenni. Hol is vagyunk átverve, kérem szépen? Nos, errõl sokat nem tudok mondani, csak két sztorit. Az egyik szalámis, a másik csirkés. A szalámis a durvább, kezdem azzal. Van a Tescónak egy nagy húsbeszállítója. Ez a Kaiser nevû cég, aki bõségesen látott el minket szalámival és minden egyébbel. Egyik nap látom ám, hogy érdekes mûvelet zajlik. Az eladó kollegák nagy bõszen vakargatják a vonalkódos címkét a csomagolásról, amin ugyebár a lejárati dátum is szerepel. Ahogy leszedik, már ragasztják is az új matricákat némileg módosított idõpontokkal. Kiderült, hogy amikor egy ilyen Kaiser termék lejárt, szólni kellett VALAKINEK és egy borítékban új címkék érkeztek. Most nem akarom ezzel azt állítani, hogy a cég intézte, de mégis elég furcsa volt, hogy így próbálta a Tesco a lejárófélben lévõ áru állagát javítani. Voltak persze már menthetetlen szalámik is, amiken az enyészet nyomai már csukott szemmel is felismerhetõek voltak. Na, ezek mentek a pizzapultba. Vödörszám öntötték a pizzásoknak ezt a fincsiséget, akik nem a higiénia miatt nyúltak hozzá nylonkesztyûvel, hanem azért, mert puszta kézzel senki nem merte megfogni. Jó étvágyat! A másik a csirkés eset, ami nem is annyira eset, mint inkább tendencia. Magam is sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy délutános voltam és este nem volt otthon kaja, gondoltam, beugrom a hentesekhez, hogy leakasszak róluk pár csirkemellet farhát árban. Ez egyébként bevett szokás volt náluk, hogy haveroknak a bélszínt csont árban ütnek be, így azt is kellett fizetni a kasszánál. Azt, hogy mi van a szatyorban, nem nézte a kutya se. Jött így haza lazacfilé, mint busafej, és koktélrák, mint ponty. De ezt csak érdekességként... Szóval a csirke. Megyek le a srácokhoz, hogy hello, kéne egy kis husi. Mondták, hogy nem kéne vinnem. De hát ott van a pultban. Látszólag semmi baja, le is van értékelve, az egyik vevõ épp most pakolt fel vagy hatot. Az lehet - mondták -, mert õ az egyik vevõ. Te a haverunk vagy, úgyhogy ne nagyon vigyél csirkét ma haza, mert holnap is be kell jönnöd! Így adták finoman értésemre, hogy baromi rossz ötlet abból a csirkébõl vásárolni. Még farhát árban is. Persze a Tesco mindenre ügyel, így ezeknek a jószágoknak sem kellett értelmetlen halált halniuk. Már napokkal késõbb reinkarnálódhattak, mint friss grillcsirke. Csak kicsit tovább kellett bent tartani õket a sütõben és már lehetett is árulni. Így tessék pizzázni, vagy grillcsirkézni a Tescóban. De mondjuk, aki enni jár oda, az meg is érdemli... Hát ennyi. Biztosan lehetne errõl még többet is, de sajnos a saját vásárlói tapasztalataimon kívül nem sok rálátásom volt a frissárura... a monitor meg a számítógép meg ugye nem nagyon jár le... illetve nem így. Ígértem korábban, hogy mesélek a pékekrõl, mert ez is egy kicsit ide passzol. A pékek és a hentesek voltak a legfaszább gyerekek az áruházban. A hentesekrõl bõvebben majd akkor, amikor a cigányokkal való csoportos összetûzés kerül szóba, de a pékekrõl van egy jó történetem. A Tesco saját péksége egy elég érdekes hely, ugyanis maguk a dolgozók teszik érdekessé. Nem egyszer láttam beszívott péket a kemence tetején lézerkardozni a lapáttal. Nem csoda hát, hogy a pékség izgi egy hely volt. Már egy ideje Tesco katonaként szolgáltam, amikor bevezették ezt a HACCP rendszert, ami egy fajta élelmiszeripari biztonságot vizsgáló módszer, illetve ennek kell megfelelni minden olyan helynek, ahol élelmiszereket állítanak elõ. Szóval egy elég szigorú dolog és persze nálunk is bevezették, azonnal meg kellett ugyanis felelnünk. Jött is egy HACCP koordinátor, hogy felmérje a helyzetet. Ez a figura szociálisan felettébb érzékeny lehetett, vagy pontosan tudta, hogy hol a rés a pajzson, mert rögvest kijelentette, hogy neki nem kell áruház-igazgató, vagy osztályvezetõ, adjanak mellé egy rendes, becsületes kétkezi munkást, azzal majd õ szót fog érteni, õ majd körbevezeti az áruházon. Az igazgató arcából a nagylábujjába távozott a vér, de kénytelen-kelletlen beleegyezett. Nos, ki legyen a szerencsés, tekintett körbe a koordinátor? Fullpara, légyzümmögés, ilyesmik. Legyen mondjuk egy PÉK! Ennél durvábbat nem is válaszhatott volna az ellenõr. Ha azt mondja, hogy Paff, a bûvös sárkány kísérje öt körbe, akkor sem nyúlhatott volna jobban mellé. Jön a kiválasztott pék vigyorogva, a haverok taszigálják elõre. A vezetõség tagjainak az arca olyan volt, mintha maga Kisfaludy Stróbl Alajos faragott volna vigyort rájuk carrarai márványból. A pék lejattolt a higiénia úristenével, majd megindult a menet lassú léptekben. A pék magyarázott, hogy mi micsoda, amíg be nem értek a pékségbe, nagyjából az hangzott el, hogy ez itt a folyosó, ez meg a polc. Hazai terepen már a srác is kezdett feloldódni. Egyre lazább lett, amitõl a fõnökök egyre jobban beparáztak. Bent viszont elszabadult a pokol. Az bizonyára egyikõjük számára sem jelent különösebb meglepetést, hogy a Tesco állatvilága meglehetõsen gazdag, fõleg ami a népes egércsaládokat és nagyobb madár kolóniákat jelenti. Nos, az egerekbõl az egyik nagyobb példány úgy döntött, hogy tartózkodási helyet változtat és a kenyeres polcok mögül átrohant a kemencék felé, keresztezve ezzel a menet útját. Õszinte érzelmekkel a hangjában sikkantott fel az ellenõr, és vonta kérdõre a péket, hogy ez mi a franc volt. - Ez? Ez kérem, egér! - így a pék, akinek nem volt szokatlan a látvány. - Egér. És mondja, nem próbálnak védekezni? Nincsenek itt egérfogók? -Ugyan már! Okos állat az, nem megy abba bele. - Akkor hogyan tartják távol a rágcsálókat a pékségtõl? - Hát kérem, volt egy macskánk. Úgy hívták, hogy Teszkó, de ki kellett rúgni, mert folyton összehugyozta a lisztet. Ez most pont úgy hangzik, mint egy vicc pedig higgyék el, korántsem az. Ja! A történet csattanója, hogy a Tesco természetesen rendelkezik HACCP minõsítéssel. Csak ezek után úgy vásároljanak kenyeret, hogy elképzelhetõ, hogy egy vajszívû pék újra befogadta Teszkót. Egyébként a HACCP eset nem volt egyedi az áruház történetében. Egy ilyen nagy bevásárlóközpontnak egy csomó szûrõn át kell menni, egy csomó elõírásnak meg kell felelni. Itt van például a Tûzoltóság. Mi mindig tudtuk mikor volt tûzvédelmi ellenõrzés és mikor estünk át tudtunkon kívül tûzvédelmi képzésen. Pontosan akkor, amikor egy TÛZOLTÓSÁG feliratú pólót viselõ ember távozott a recepción keresztül két szatyornyi téliszalámival. Ne egy igazi tûzoltót képzeljenek el. Távolról sem. Van azoknak elég dolguk. Mondjuk, például tüzet oltanak, meg ilyesmi. Ez a csávó tüzet akkor látott utoljára, amikor ifitáborban énekelte a Börtön ablakábant a búcsúbulin. Így mentek ezek a dolgok. Ugyanez volt az ÁNTSZ ellenõrökkel. Ha elfogyott otthon a kaja, jöttek ellenõrizni. Ha kellett egy porszívó, vagy canga a gyereknek, jöttek ellenõrizni. És meglehetõsen gyorsan távoztak is. Pedig lett volna mit nézni minálunk! Ha én állíthattam volna össze egy listát, a negyedénél bezárják az áruházat, lebontják, felégetik, a helyét felszántják és behintik sóval.

A KASSZASOR

A kasszasor - amirõl eddig még nem nagyon írtam - a Tesco Achilles ina. Azok számára, akiknek az agyuk az Achilles ín: ez a leggyengébb pontot jelenti. Ugyebár a kasszasoron lehet kivinni a legtöbb árut, hiszen itt történik a fizetés, itt cserél gazdát a termék és a pénz. Ezért van az, hogy a legtöbb rémtörténet a kasszásokhoz kapcsolódik. Mivel a Tesco rendszere meglehetõsen fejlett, azt is lehetne mondani, hogy baromira mindegy, ki ül a kasszában. Ha lenne keze, feltehetõleg Totó kutya is el tudná végezni ezt a munkát. A truváj abból áll, hogy a terméket a vonalkódos felével el kell húzni a vonalkód-leolvasó elõtt. Ez az egy mondat gyakorlatilag a kasszások képzésének a lényege. Persze vannak mindenféle buktatók, hiszen egyesek étkezési jegyeket váltanak be, mások meg üvegvisszaváltós cédulákat vásárolnak le, és ez baromira meg tudja zavarni a dolgokat. De általában megy minden, mint a karikacsapás. Onnan ismerem a kasszarendszert, hogy volt nálunk egy olyan oktatási forma, amit Multi Skill-nek hívnak. Ez azt jelenti, hogy minden egyes dolgozónak ismernie kell a kasszák mûködését, hogy vészhelyzetben - ez alatt a nagyszámú vásárlótömeget értik- bárki beülhessen kisegíteni. Ennek okán jómagam is hónapokat töltöttem el, mint kasszás és csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy sikerült kikerülnöm ebbõl a körforgásból, amit frankón csak antidepresszánsokkal tudtam elviselni. A kasszás nyolc órát dolgozik. Ebbõl fél óra ebédszünet és tíz perc pihenõ. A többi meg arról szól, hogy elhúzzák az árut a lézer elõtt. A pénztárosok között volt egy kemény mag, akik szerintem gyerekkoruk óta erre készülhettek, de a többiek közt elég nagy volt a fluktuáció. Volt egyetemet végzett figura is, aki isten tudja, mit keresett ott, és voltak olyan elhanyagolt figurák, hogy egyedül több foguk hiányzott, mint egy Mónika show heti szereplõgárdájának együttvéve. Szóval a Tesco teljes keresztmetszete megtalálható köztük. Gyakorlatilag mindenkit felvettek, aki csak jelentkezett, tudván, hogy aki nem szokik be elég hamar, az soha nem fogja bírni a tempót. A Tesco javára legyen mondva, hogy ebben a pozícióban nem szelektáltak etnikai alapon. Sok roma pénztárosunk volt, de ezzel sok gondot is adtak a monitorosoknak, mert bármilyen becsületesek is voltak, a biztonságiak állandóan rajtuk tartották a szemüket, és az a gép, aminek a képernyõje állandóan mutatta az áru mozgását a kasszában, szinte folyamatosan rájuk volt állítva. A laikus azt gondolhatná, hogy a kasszás fér hozzá a legjobban az okosságokhoz, mert egyedül van, és rajta megy át az áru és a pénz is. Nos, ez csak részben van így. Vannak trükkök, amelyek szinte a kasszásokra lettek kitalálva, de egyik sem az a nagy fogás, ráadásul még a rizikó is iszonyatosan nagy. Kevés olyan megjátszható buli volt, ami meg is érte. A kezdõ kasszások egy meglehetõsen egyszerû módszerhez folyamodtak, miszerint ha ismerõs jött - és arról majdnem mindegyikük gondoskodott, hogy jöjjön is -, minden tizedik terméket ütötték csak be. Ezt nem volt bajos dolog kivitelezni, egyszerûen kilenc terméket úgy kellett áthúzni az olvasó elõtt, hogy az nem látta a vonalkódot. Ezt nehéz volt kamerával követni, csak a gép jelezhette, hogy átmegy az áru, de nem jelenik meg a neve és az ára. De egyetlen figyelõ gép volt a több tucat kasszára és általában tudták a kasszások, hogy melyiküket figyelik. Ha volt roma a mûszakban a többiek hamarabb álltak rá erre a módszerre, mert sejtették, hogy a kamera kit figyel... Persze ez nem véletlenszerû dolog volt, kellett hozzá ismerõs, mert bárkinek õk sem fognak csalni. Ha megdõlt egy pénztáros, azonnal feljelentették és kirúgták. Majdnem minden ilyen lebukás rendõrségi üggyel végzõdött. Ide tartozik a Tescót szapuló internetes fórumokon megtalálható legtöbb beszólás. Sokan kifogásolják, hogy a kasszasoron álló biztonsági emberek kimenetkor ellenõrzik a blokkot. Nos, ez nem azért van, mert bárkit is potenciális tolvajnak tartanak - megjegyzem, egyébként mindenki potenciális tolvaj, - hanem azért, mert ezt a stiklit akarják kiszûrni. Ha feltûnõen tele a kosár, de rövid a blokk, akkor az egyértelmû jele annak, hogy a pénztáros csak a minden sokadik terméket ütötte be. Mivel azt is tudják, hogy ezt idegennek soha nem csinálnák meg, azonnal beviszik magukat, hátha kiderül a bûnrészesség. Azt, hogy ismerik a kasszást, nem is érdemes tagadni. Ennek a szûrõnek a kivédésére kezdtek alkalmazni egy érdekes módszert, amit a biztonságiak csak CUKROS BRIÓSNAK hívtak. Nem tudom, hányszor játszották el a kasszások, mire az egyik megdõlt, de annyira eredeti és újszerû volt a metódus, hogy eléggé sokáig csinálhatták, mire megdõltek. Ez a fejlesztés kijátszotta a gépet, ami figyelte a kasszát. Kijátszotta a kamerát és a számla hosszát a kosár tartalmával összehasonlító õröket. A képlet egyszerû. Bejön a kasszás samesza és egy elõre összeállított lista szerint bevásárol irdatlan mennyiségû és értékû árut. A lebukott ember esetében ez háromszázezer forint volt élelmiszerben. A kasszás minden egyes terméket elhúzott a vonalkód olvasó elõtt, az jelzett is terméknév és ár tekintetében, és a blokk is hosszabb lett egy tétellel. A különbség csak az volt, hogy a kasszás egy cukrosbriósnak a vonalkódját ragasztotta a tenyerére és a valós címkéket letakarva a kezét húzta el az olvasó elõtt. Így a számla végösszege háromszázezer forint helyett lett nyolcezer. Ez a módszer kis tételben kiszûrhetetlen, hacsak nem álltak rá valami miatt a monitorosok a kasszásra és nem nézik folyamatosan a kasszáján áthaladó termékeket. Az õrnek szemre stimmelni fog a számla, így nem állíthatja meg a vevõt a kijáratnál. Onnan már csak egy gyors pakolás kell és hajrá, iszkiri! A másik trükköt magyarokkal nem lehetett eljátszani, csak külföldiekkel, fõleg szerbekkel, ukránokkal, románokkal, akik ide jönnek, vagy átutazóban vannak Magyarországon. A Fogarasi út elég közel van a távolsági buszok pályaudvarához és éjszakánként be-bejött egy nagyobb sereg külföldi, hogy bevásároljanak. Ilyen esetben gyakori volt, hogy tízessel fizettek, és a kasszás ezresbõl adott vissza. Õk ugye nem ismerték annyira a mi címleteinket, így nem volt nehéz átverni õket. Erre a lehúzásra sok kasszának volt szüksége, mert nappal pont a fordítottját csinálták. Akinek nem árura, hanem készpénzre volt szüksége behívta néhány haverját, akik ezressel fizettek, õ pedig tízesbõl adott vissza. Ezt a hiányt dolgozták le késõbb az éj leple alatt szerencsétlen ukránokon. Természetes, hogy a biztonsági igazgató figyelmét nem kerülte el a sorozatos trükközés a kasszasoron, és le is csaptak, csak sajnos nem a megfelelõ idõben és nem a megfelelõ emberre, és talán büntetõjogi tekintetben is kifogásolható módon. Az egyik kolleganõnkkel esett meg, hogy a mûszak lejártával szóltak neki, hogy még nem mehet haza, lesz szíves befáradni a fõpénztárba. A nõ be is ment, majd közölték vele, hogy lopás alapos gyanúja miatt azonnali vizsgálatot rendeltek el, és amíg ez tart, õ nem mehet sehova, és nem is telefonálhat. A dolog vége az lett, hogy a meggyanúsított pénztárost nyolc órán keresztül tartották bezárva a fõpénztárban anélkül, hogy bárkivel érintkezésbe léphetett volna, akár csak egy telefonhívás erejéig is. Ennyi ideig tartott a vizsgálat, amíg a különféle szalagokat összehasonlították, visszanézték a biztonsági kamerák felvételét és kihallgattak más gyanúsítottakat. Hangsúlyozom, ez nem rendõri intézkedés volt, a pénztáros személyi szabadságát maga az áruház vezetõsége korlátozta. Mikor kiderült, hogy a nõ ártatlan és a szolgálat igencsak melléfogott, nagy sietve bemondták a bocsit és mielõtt per lett volna a dologból, betömték a nõ száját némi készpénzzel. Hehe. A pénztáros melóról még csak annyit szeretnék mondani, hogy ez a munkakör a magamfajtát pár hónap alatt bedarálja. Egy jövõmenõ típus vagyok, imádok szervezni, megoldani, összehozni, rájönni, kipróbálni. Ezeket a képességeimet - miután mások is felismerték - sikeresen kamatoztattam a Fogarasiról lelépve a Pesti úti áruházban, mint számítástechnikai osztályvezetõ, de a kocsigyûjtõi munkakörbõl odáig a kasszán keresztül vezetett az út. A munka monotonitása, az agymunka tökéletes mellõzése, a bezártság egy 1x1 méteres lyukba, agresszív vásárlók tömege hamar ledarálja a normális emberek idegrendszerét pár nyolcórás mûszak után. Én három hónapig bírtam, amikor pszichiáterhez kellett mennem. A vevõbarát, türelmes attitûdöm a múlté lett, arrogáns állat lettem, egy agresszív barom, mindenkivel üvöltöztem. Tarthatatlan állapot volt. Akkor felírtak nekem egy pár doboz antidepresszánst, és a "mindenki bekaphatja" lelkiállapotban már könnyebben ment a meló, ugyanis szartam bele mindenbe. A lórúgásszerû hatást kifejtõ bogyók annyira letompítottak, hogy egy berántott láncfûrészt is áthúztam volna a fogammal a vonalkód olvasó elõtt. Semmi nem érdekelt. Egyetlen eset történt, ami képes volt szétrobbantani azt a nyugalmat és békét biztosító falat, amit az anidepresszánsok vontak szétcincált személyiségem köré, és ez a zacskók története volt. Gondolom mindenkinek ismerõs az a hajszálvékony nylonból készült szatyor, amibe a megvásárolt termékeket lehet pakolászni. Ezekbõl a zacsikból valamilyen oknál fogva folyamatos hiány volt. Egyszerûen nem rendeltek, vagy nem kaptak eleget, mindenesetre soha nem volt annyi, amennyire szükség lett volna. A nap közepén elfogyott, és maradt egy csomó ember, akinek nem tudtunk adni, így nem volt mibe pakolniuk a vásárolt termékeket. Persze még mindig vehettek volna kötélfûlõ szatyrot százegynéhányért, de mindenki megszokta, hogy a szar nylon ingyen van. Ekkor jött az akkor osztályvezetõmnek a mentõ ötlete: mindenki kaphat szatyrot, de csak kettõ darabot. Nem tudom. Önök általában mekkora árumennyiséggel felpakolva térnek haza egy közepes bevásárlásból, de kötve hiszem, hogy beférne minden két nyamvadt zacsiba. De a szabály az szabály, és nem is ezzel van a nehézség, hanem a betartatásával. Mert kiadni egy regulát mindig könnyû, de az szívja a csõ végét, akinek át kell vinnie a gyakorlatban. És ezek mi voltunk. A kasszások. A vértolulásos ideggörcs és a szelíd értetlenség közt elterülõ skálán mozogtak a vásárlók azonnali reakciói. És tudják mit? Mindegyiküknek igaza volt. Válogatott gorombaságokat vágtak a fejemhez, rendszeresen emlegették felmenõági rokonaimat olyan kontextusban, amely nem tûr nyomdafestéket, szidták a vezetõséget, a panaszkönyvet annyian használták, hogy szinte alig lehetett megfogni, úgy felmelegedett, de az antidepresszáns csak mosolygott belõlem kifelé. Egy darabig. Idõ után én is meguntam a vásárlók örökös panaszáradatát és elkezdtem nekik adagolni a szatyrokat nagyobb mennyiségben. Ahogy nõtt a szatyorszám, úgy csillapodtak a kedélyek, de ennek következtében mindig én voltam az elsõ kassza, amelyik felélte a napi adagját. Szórtam a zacsit, mint Tibi bácsi a pöttyös labdákat. Irigykedtek is a kollégák, hogy csak nálam nem ordít senki. Ordított viszont az osztályvezetõ, hogy mit képzelek, ki vagyok én, hogy több szatyrot adok a vevõnek, mint ami jár. Tisztelem, becsülöm a környezettudatos gondolkodást, de most nem ez volt a helyzet. Az erõsen frusztrált harmincas csajszi képtelen volt elfogadni, hogy áthágják a szabályait. Kettõ, és nem több! Oké, mondom, akkor kettõ. Megkaptam az újabb adagomat azzal a felszólítással, hogy ezekkel tessék jobban gazdálkodni. Anyádat! Jön az elsõ vásárló, egy szimpi nõ, vett vagy negyvenezerért mindenféle kaját. Mégpedig olyan minõségû cuccokat, amibõl az derült ki, hogy igényes ember, nem a dobbermanjának fog otthon fõzni. Intelligens tekintet, csinos ruha, valamiféle üzletasszony lehetett. Na, gondoltam, a hangját is mindjárt meg fogom hallani, amikor közlöm vele, hogy mindösszesen kettõ darab szatyorra számíthat tõlem. Ez így is lett. Kezdett a szelíd méltatlankodással. Ejnye már, no! Õ is védi a természetet, de valahogy haza kell vinnie, amit vásárolt. Van kötélfülû horribilisért! Rendben, azt õ tudja, és higgyem el, ki is tudná fizetni, de õ azokat a szatyrokat szeretné megkapni, ami jár! Na, itt a probléma, csókolom. Mármint, hogy nem jár. Adnék én, isten látja lelkem, de nekem is csak úgy osztják az ukázt. Oké, akkor mit tegyünk. Hívjam az osztályvezetõmet. Szuper! Már én akartam felajánlani! Jön a nõci, mogorva képpel. Már elõre örültem a szócsatának, de mint kiderült a fõnököm IQ-ja úgy arányion a vásárló intelligenciahányadosához, mint Fekete Laci bicója Törperõséhez. Fõnököm egy perc alatt ki lett osztva, mint három bubi abban a mûsorban, amelyet Korda Gyuri kommentál. A sor meg csak szépen nõtt és valahogy mindenki a vásárló hölgynek adott igazat, hiszen tudták ugyanezt a csatát kell majd megvívniuk perceken belül. Patthelyzet alakult ki. A vásárló egy órát töltött azzal, hogy összeszedje, amire szüksége volt. Én mindent be is ütöttem szépen, a számla ötvenezer forint közelében járt. A nõ addig nem akart fizetni, amíg nem kap szatyrot, kötélfülût meg nem vette, nem akart engedni az igazából. A fõnöknõm meg kötötte az ebet, nem adunk ki több szatyrot. A nõ erre lapot húzott és kérte, hogy hívjanak oda egy felettest. Jött is az ügyeletes igazgató és kezdõdött elölrõl az egész. Kérek szatyrot. Nincs szatyor. De jár. De nem jár. De. De nem. Ez egy darabig így ment, majd a vásárló megelégelte a huzavonát, udvariasan közölte, hogy ha nem kap szatyrot, õ bizony itt fog hagyni mindent! Az ügyeletes igazgató csak annyit tudott erre kivágni, hogy ez egy jó ötlet. A vásárló mosolyogva vette a táskáját és már ott sem volt. Az ostoba liba, aki az osztályvezetõm volt, meg azt hitte, csatát nyert. Csak éppen számolni felejtett el. Ötvenezer forinttól esett el az áruház tíz nylon szatyor miatt. Az darabjával számolva öt rugó! Illetve csak nyolccal kell osztani, mert kettõ ugyebár járt volna. Megszívták a kasszasor asszisztensei is, mert nekik kellett mindent visszapakolniuk, miután nagy nehezen sikerült minden tételt kiütnöm a kasszából. A mérleg: elpocsékolt negyed óra, bukott ötvenezer forint, megtakarított két nylon szatyor, pár szétkúrt idegrendszer, feleslegesen keccsöltetett aszszisztensek. Hát ez a Tesco. És ami a legszomorúbb: senkinek nem jutott eszébe, hogy ez így nem jó! Cserébe azért, mert végignéztem a fõnökasszony megalázását, kaptam egy fegyelmit. Erre öntudatra kélt bennem a gyógyszer és megmondatta velem a nõcinek, hogy mely testnyílásába dugja a megrovó papírt. Mire kaptam még egyet. Ekkor közöltem, hogy köszönöm szépen én inkább levágom mindkét térdkalácsomat és a helyét vastagon bekenem friss citrus illatú Domestossal, de ezt nem csinálom tovább. A személyzeti igazgató, mint mesebeli tündér sietett a segítségemre és átrakott az árellenõrök közé. Egy is egy frankó munka volt, a kocsigyûjtõ és a kasszás után a harmadik lépcsõfok a karrieremben. Egy mobil vonalkód leolvasóval kellett lövögetnem az árukat és Összehasonlítanom a gép által kiírt összeget azzal, ami a polcon volt látható. Nem volt valami fényes elõrelépés, de legalább megadatott nekem a lábbal mozgás élménye.

CSENDES BOMBARIADÓK

Hogy kinek állt érdekében bombariadókat rendszeresíteni a Fogarasi úti Tesco áruházban, máig nem derült ki, de többféle elképzelés, köztük néhány összeesküvés-elmélet is napvilágot látott. Amikor rendszeres bombariadókat említek nem az évente, vagy havonta rendezett spontán akciókra gondolok, hanem egy napi rendszerességgel végrehajtott rutinra. Volt idõ, amikor 13.25-kor már vettük elõ a cigisdobozt, mert tudtuk, hogy még öt perc, és kiürítik az áruházat egy újabb bombafenyegetés miatt. Az egyik teória szerint a környéken lévõ konkurens bevásárlóközpont dolgozói, illetve vezetõi hívogatták a Tescót, mert ezzel is több vevõt tudtak magukhoz csábítani. Akiket nekünk ki kellett rakni, azokat biztosan! A másik verzió arról szólt, hogy a kocsigyûjtõk magánakciója mindez, ugyanis szép pénzt lehetett húzni ebbõl, méghozzá naponta. De elõbb pár szó a bombariadó esetén alkalmazott rutinról. A dolog a következõképp mûködött: valaki telefonált a Rendõrségre, hogy bomba van az áruházban. A rendõrök azonnal szóltak az áruház-igazgatónak, aki értesítette az osztályvezetõket, és a hangosbemondón keresztül közölték a vásárlókkal, hogy bombariadó van. Tíz perc alatt kellett megtisztítani az áruházat az anyázó, szentségelõ emberektõl, mert jöttek a rendõrök, a tûzszerészék és a szimatkutyák, akik átvizsgálták az egész területet. Ez a parkoló lezárásával is járt, így maga a rutineljárás legalább másfél órát tartott. Ez alatt az emberek szétszéledtek és hazamentek, vagy átsomfordáltak egy másik hipermarketbe. A legszebb az volt az egészben, hogy a dolgozókat csak teljes ruházatátvizsgálás után engedték ki az épületbõl, nehogy lopjanak valamit. Megjegyzem a félelmüknek minden alapja megvolt, de azért az mégis csak hülyén nézett volna ki, hogy egy esetleges bomba robbanásának pillanatában ott állunk a személyzeti osztályon bokáig tolt gatyával. Kezdetben ez így volt. Késõbb a vezetõség is ráunt a napi rutinra és azokat a hívásokat, amelyek bombariadóval fenyegettek, méghozzá egyenesen minket, nos, azokat diszkréten kezelték. Ez azt jelentette, hogy nem szerettek volna bekalkulálni egy közel kétórás procedúrát és isten tudja mekkora bevételkiesést, így nem szóltak a vásárlóknak. A hívójel csak annyi volt, hogy a hangosbemondón keresztül a recepcióra hívták az igazgatókat és az osztályvezetõket. Itt közölték velünk, hogy megint bombariadó van és leszünk szívesek átvizsgálni az áruházat a lehetõ legdiszkrétebb módon. Oké! Ez így biztosan nagyon frankó elképzelésnek bizonyult, de mi csak akkor vettünk volna észre egy pokolgépet, ha hozzá van erõsítve egy sistergõ, szikrázó gyújtózsinór, vagy egy nagy vekkerórára csavaroztak volna TNT feliratú vörös rudakat. Mint a Tom és Jerry rajzfilmekben. Ha valaki tényleg robbantani akart, az nem ütközik komolyabb akadályokba. Ez nem tudom mennyire volt szabályos - hogy a francba ne tudnám... semennyire -, mindenesetre rendszeres rutinná vált. Lekopogom hála istennek eddig egyik fenyegetés sem bizonyult komolynak, de ha az egyik az lesz, akkor rimánkodjanak, hogy ne az osztályvezetõk és igazgatók tûzszerészeti ismeretén múljon az életük. Jogos lehet a kérdés, hogy nem rögzítették-e a bejövõ hívásokat. A válasz: de. Csak valahogy ezektõl a bejelentésektõl mindig sikerült idõben megszabadulni... Az elõbb említettem bombariadóknak volt egy számunkra - kocsigyûjtõkrõl beszélek - kedvezõ és egy kedvezõtlen hatása. A jó dolog az volt, hogy nekünk kellett összeszedni az áruházban széthagyott bevásárló kocsikat, így a mi markunkat ütötte az a baromi sok százas, amit a vásárlók a kocsikba gyömöszöltek, hogy ki lehessen azokat hozni a kocsigyûjtõ helyekrõl. Mivel mi toltuk õket vissza, mienk volt a lé. Azaz lett volna, ha az igazgatóság nem követeli, hogy minden egyes százast adjunk le a vevõszolgálaton, hátha a tulajdonosa jelentkezik érte. Itt meg kell jegyeznem, hogy 400 kocsi esetében (ez negyvenezer forintot tesz ki) mindössze egy tucatnyian várták meg a bombariadó végét, hogy visszakapják a pénzüket. Ezért ügyeltünk arra, hogy a zsákmányból egy marékkal a vevõszolira is jusson, nehogy szó érje a ház elejét. A többit elrejtettük a polcok alatt és késõbb civilben kivittük. A kellemetlenség pedig a meló volt, amit a sok kocsiban lévõ áru egyenként visszapakolása jelentette. De mivel elég komoly volt akkoriban az áruismeretünk, a kocsigyûjtõk az asszisztensekkel együtt fél óra alatt nullára rakták a boltot. Tudtuk, hogy minek hol a helye, így nem sok idõt pazaroltunk. Egy esetre emlékszem, amikor a lustaság visszaütött, mégpedig a három ponty történetére. Ez valami népmeséi cím is lehetne, de sajnos a történetnek semmi tanulsága nincs. Egyik haverom nyakán marad egy kosárnyi áru, mikor már mindenki végzett és nem nagyon fûlött a foga a szétpakoláshoz, így egyszerûen betolta az egyik polc mögé, ahol viszonylag rejtve maradt a vizslató tekintetek elõl. Egy olyan kis ficak volt ez a hely, amit mindenki ismert, de inkább csak napközbeni lomtárnak használták, nem sokan néztek feléje. Három nap múlva furcsa szag kezdett terjengeni az áruházban, elõször csak a környéken, késõbb már a kasszasor végén is érezni lehetett a dögletes bûzt. Hosszú és sok embert lekötõ keresgélés után kiderült, hogy a kocsi, amit a srác elrejtett, tartalmazott három élõ halat is. A halak - mondanom sem kell - már nem éltek, de szaguk hosszú idõre megõrizte emléküket.

A RÉGI ÁR SZISZTÉMA

Visszatérve a kasszasor stiklijeit taglaló fejezet végére, karrierem harmadik állomásán, mint árellenõr tevékenykedtem. Ekkor figyeltem fel egy olyan módszerre, amelyet diszkréten csak régi ár szisztémának hívtak, és alkalmas volt mindenfajta megtévesztésre anélkül, hogy bármiféle következménnyel számolni kellene. Ugye sokszor piszkálták már a nagy áruházakat, bevásárlóközpontokat és hipermarketeket azzal, hogy akcióik és leértékeléseik nem takarnak valódi árcsökkenést. Nehéz is ennek ellentmondani az olyan klasszikus helyzetekben, mint a 160 forintos sör, ami leértékelve 180. Ugyanis elõbb felvitték 200-ra, majd onnan csapták le a végsõ árra. Ez túlságosan szembetûnõ volt, nagyon hirtelen változtak az árak és a fogyasztóvédelem sem örült a kussban végrehajtott áremelésnek, majd másnap a csinnadrattás csökkentésnek. Ezért kellett kiagyalni valakinek a régi ár szisztémáját. Ez azt jelentette, hogy ha egy terméket ki akartak pörgetni, értsd a készletet le akarták nullázni, valami brutális leértékelést kellett hozni. Ugyanakkor a végsõ eladási árnak is profitot kellett termelnie, tehát nem lehetett veszteségbe csúszni. Ilyenkor elõjött a régi ár, azaz a legrégebbi legmagasabb ár, vagyis a valaha volt legmagasabb ár, amihez képest késõbb a terméket leértékelték. Ebbõl soha nem lehetett probléma, mert abban az idõben központi árképzés volt, így az összes Tesco által forgalmazott árucikk beszerzési és eladási árai egy rendszerben tárolódtak. Így minden ár valós volt, csak ugyebár az évek során folyamatosan változtak különbözõ hatásokra. A legegyszerûbb példa az a DVD lejátszó, amely megjelenésekor 67.000 forintba került és most az ember után vágják 25.000 forintért. Ha ezt ma 19990-ért akarják adni, akkor nem a 25.000-hez képest csapják le az árat, hanem a 67.000-hez képest, ami egy három évvel ezelõtti érték. Ezen nehéz megcsúszni, nem is hazudnak, de egy tíz százalékos leértékelés hamar tûnhet hetvennek. Ezért amikor vásárolnak, nem árt utána érdeklõdni, hogy pár hete mennyibe került, de azt itt is elmondom, hogy ha maguknak megéri így is, felesleges azon bosszankodni, hogy mi van a sztori mögött. Tessenek fogyasztani bátran! Természetesen az igazsághoz hozzá tartozik, hogy minden ilyen nagyobb leértékelést központilag engedélyeztetni kellett, de ez csak az olcsósítással volt így. Ha láttuk, hogy egy termék megy, saját hatáskörön belül felüthettük az árát. Amíg ez nem okozott forgalomcsökkenést, mindenki nagyon boldog volt a kis extra profittal, ugyanis a sok hiány mellett jól jött egy kis plusz bevétel a leltárkor.

ÁTBASSZUK A SZÁMÍTÓGÉPET - avagy hogyan kell meghekkelni a Tesco árait

Az alant leírt példa jól mutatja azt, hogy igazán nagyban csak a dolgozók, és azoknak is a felsõbb szintje tud rést ütni a Tesco pajzsán. Ehhez némi magyarázat kell, de ne ijedjenek meg, ha maguk nem hackerek, akik fél életüket turbózott számítógépek és csipszeszacskók (de hülyén néz ki leírva) között töltötték, akkor is meg fogják érteni. Nos, az árakat ellenõrzõ és a kasszák naprakész mûködését lehetõvé tevõ rendszer kétszintû. Az alsó szint a POS-Ware (poszver), a felsõ pedig a Gold névre hallgat. Miben áll a lényegük? A Gold a globális áru nyilvántartó rendszer. Ez figyeli az árukészletet, regisztrálja az egyes termékek fogyását, intézi a rendeléseket, gyakorlatilag arra ügyel, hogy mindig mindenbõl legyen elég. A poszver a kasszáknak a rendszere, ebben szerepelnek a Gold-ban nyilvántartott termékeknek az árai. Ez a két rendszer oda-vissza viszonyban van egymással. A poszver mint kasszaszoftver regisztrálja, hogy egy keddi napon kettõszázkilencven darab Kutyafüle ment ki a Fogarasi úti áruházból. Hajnali kettõkor ezt az adatot felküldi a Gold-ra. (Mindig ekkor frissül a rendszer). Így a Goldon megjelenik kettõszázötven egységnyi hiány a Fogarasi Kutyafüle készletébõl és már jöhet is az utánpótlás. Közben, ugyanebben az idõpontban a Gold letölti a poszverre az új árakat. Tehát ha közben központilag úgy döntöttek, hogy a Kutyafüle már nem hatvankilenc, hanem nyolcvannégy forint, akkor a kassza az új ár szerint fog számlázni. Tehát a kasszásnak soha nem kell tudnia mi mennyibe kerül, mert tudja azt a poszver, aki meg a Gold-tól kapja az utasítást. Az a szép az egészben, hogy míg a Gold egy szigorúan õrzött dolog, a poszverbe áruházi szinten bele tudnak nyúlni az igazgatók is, hiszen nagyon fontos, hogy az áruházi akciókat, leértékeléseket azonnal bevigyék a rendszerbe, mert addig a kassza nem fogja tudni az új értéket. Ezért alkalmaznak árellenõröket, mert ha a rendszerben valaminek felvitték az árát, de a polccímkén kinyomtatva még a régi van, de a kasszánál már az újat kell fizetni, na akkor szokott a maguk agya bedurranni, megjegyzem, jogosan. Ez nem azért van, mert át akarják magukat verni, csak egyszerûen túl gyorsan változnak az árak ahhoz, hogy az árellenõrök ezt követni tudják a polcos címkék cseréjével. De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha már egy osztályvezetõ is bele tud buherálni a poszverbe, akkor úgy lehet leértékelni dolgokat, hogy annak nyoma sem marad! Hogyan is történik minden? Mint mondtam, a poszver hajnali kettõkor tölti fel a fogyási adatokat a Gold-ra és ekkor kapja az új árakat. Azaz hajnali kettõkor minden olyan adatváltozás, ami addig történt egyszerûen törlõdik. És itt jött az okosság. A biztonsági rendszer ugyanis gyenge lábakon állt, már amennyiben egy kockás füzetben vezetett árváltozási nyilvántartást lábnak lehet nevezni. Ebbe a füzetbe kellett ugyanis az igazgatóknak beírni, hogy minek az árát vitték fel vagy le a poszverben, mert innentõl õ volt a felelõs a fogyásért. Ha drága volt és nem ment, vagy ha olcsó volt és veszteséget termelt. A dolog megint ott kezdõdött, hogy valaki szeretett volna valamit és nem akart bajlódni azzal, hogy ellopja. Egészen pontosan az egyik igazgatónak kellett egy erõsítõ, ami kifutó darab volt, már csak az utolsó példány árválkodott a polcon. Kérte a fõnökömet, hogy értékeljék le neki, mert szeretné hazavinni, de a fõnök megmakacsolta magát, mondván, szarul mennek a dolgok, még kiállítási darab esetében sem tud lemenni veszteségbe. Különben is, az egy elég jól menõ termék volt, tuti, hogy eredeti áron el fogják vinni. A pasas belenyugodott, de csak addig, amíg az igazgatóm másnap el nem ment szabadságra. Már reggel lekapta az erõsítõt a polcról, majd felment a készletirodába, ahol a poszver gép is volt, beütötte a hozzáférési kódot (igen, tudta), lepattintotta az erõsítõt tízezer forintra és már ment is vele a kasszához. Kasszásnak egy szava sem lehetett, az ár a poszver-rõl jött le neki a gépébe, az meg maga a szentírás. Így kiment a cucc hetedáron. A szépsége az egésznek az volt, hogy a rendszer hajnali kettõkor törölte a módosításokat, tehát még a nyomok is eltûntek. Nem mondom, hogy ezt gyakran használtuk, de azért nekem is van egy hatfejes Sony videóm kemény ötezerért. A nagy okosságot a non-food igazgató, a frissáru igazgató és a biztonsági igazgató közösen követték el. Mindenkinek volt valami a hóna alatt, amikor távoztak a készletirodából. Gyakorlatilag arra is lehetõség volt, hogy egy plazmatévét kétszáz forintért vigyenek ki, ha nekik úgy tetszik. A hiány mindig csak leltárnál derül ki, az meg jó, ha félévenként volt. Addigra minden nyom eltûnik. Ez az egyik legbiztosabb rendszer, de csak igazgatói szinten. Egy eset volt, amirõl tudom, hogy a biztonsági igazgató csinálta, és az elég meredek volt. Készleten maradt valahogy egy csomó Sony televízió, aminek darabját 150.000 forintért árultuk. Igaz, hibásak voltak, de csak annyira, amekkora hibát egy készülékben négy darab csavar hiánya okozni tud. Az történt ugyanis, hogy szállításkor meglazult és elveszett pár kapocs-szerû alkatrész, amelyek a képcsövet tartották a helyén. Meglehetõsen szörnyen néztek ki a televíziók billegõ képernyõvel, de aki vette a fáradtságot, hogy belenézzen a dobozba rájött, hogy egy olyan hiányossággal van dolga, amit egy szakszerviz ötezer forintért helyrehoz. A készülékek egyébként tökéletesen mûködtek. A biztonsági igazgatónk elérte, hogy ezeket selejtezzék le, és a poszveren átütötte az árakat darabonként ötezer forintra. Nem tudom pontosan mennyi tévét vitt el, de a teherkapun tolatott be egy platós kocsi. Ha csak azt vesszük, hogy javítással együtt tízezerbe volt neki legalább húsz darab százötvenezres tévéje, akkor az már egy jó biznyák! Ide tartozik, hogy az áruház-igazgatónk akkoriban egy angol fószer volt, akit mindenki imádott, de a szeme elõtt lopták szét a boltot. Õ csinálta, illetve neki csinálták az ominózus háromszázmilliós leltárhiányt. Szegény csávót számûzték valahova vidékre és jött helyette az E. nevû, aki mindent rendbe rakott, de hányt tõle mindenki.

E., A HÓBAGOLY

Életem legrettenetesebb élményei közé tartoznak azok a hónapok, amiket egy légtérben kellett töltenem a világ egyik leggázosabb fõnökével. M. E. az egyik legprofibb áruház-igazgató, akit a Tesco rendszer magáénak mondhat, de senkinek nem kívánom, hogy együtt kelljen dolgoznia vele. Tudni kell, hogy az egyik legnagyobb, legkorruptabb és legkeményebb vásárlókörrel megáldott áruházat, a Fogarasi úti Tescót vette át a nyámnyila angol figurától, a többször említett háromszázmilliós hiánnyal. Ez rögtön a vezetõváltáskor kiderült, mert ilyenkor mindig nullázzák a számlálót és tiszta lappal kezdenek. Az angolt mindenki szerette, sajnáltuk, hogy megy, de nagy véleménye senkinek nem volt róla. Az a legenda járta, hogy kocsigyûjtõbõl küzdötte fel magát idáig, de angol mértékkel lehet, hogy inkább lefele mutat az irány. Mindegy, az biztos, hogy volt benne szakmai alázat. Én magam többször láttam, ahogy a szanaszét heverõ raklapokat húzza vissza a raktárba. Azt már szerintem õ sem tudta, hogy a raklapról nem a vásárlók vitték el a terméket, hanem az alkalmazottai... De ez mindegy is, lényeg, hogy jött E. és rögvest kirúgott tizenhat embert a leltárhiány miatt, amiben ilyen magas szinten csak ketten voltak érintettek. Majdnem mindegyikük beperelte az áruházat, de az igazgató le se szarta õket. A legfurább E.-ben az alaphangerõ volt, amelyen kommunikált. Normális ember ezt üvöltésnek nevezné, ennél lejjebb soha nem adta. És nemcsak a hangerõvel volt gond, hanem a fogalmazással is. Káromkodott, durva volt, alpári módon beszélt mindenkivel. Kiskirály volt a maga szemétdombján és senkit nem vett emberszámba, senki nem jöhetett szóba, mint partner bármilyen probléma megoldásában. Annyira tudtuk hogy milyen, hogy ha valakit sírni láttunk a személyzeti folyosón, szinte teljesen biztosak voltunk benne, hogy az E.-tõl jön. Szeretett megfigyelni embereket - de errõl is volt már szó -, szerette berendelni magához a dolgozókat egy kis rutinszerû lebaszásra. A legdurvább az volt, ahogy az alacsonyabb szinten lévõ alkalmazottakról beszélt. Jellemzõ erre a következõ eset. Egyik nap éppen akcióváltás volt, így sokan bent maradtak éjszakára, hogy reggel hatra már kint legyen a friss áru az új árakkal. Éppen kajaszünet volt, így mindenki evett valahol, kivéve az egyik non-food igazgatót, N-t, aki az egyik legjobb szakember volt az áruházban. Akarta, hogy haladjon a munka addig is, amíg a beosztottjai esznek, így levette a zakóját meg a nyakkendõjét, felgyûrte az ingujját és elkezdte átépíteni a fõsor polcait az új rendszer szerint. (Más-más termékek más-más polcelrendezést kívánnak a változó méretekbõl adódóan.) E. õrjáratozik lent, meglátja, odarohan hozzá és enyhe lebaszós hanghordozással megkérdezi, hogy mi a faszt csinálsz te itten, amikor van egy csomó rabszolgád. Õk azért vannak, hogy ezt a munkát végezzék. E. nem számolt azzal, hogy a polc másik oldalán is vannak emberek, méghozzá árufeltöltõk, akiket már ebben az életben soha nem fog tudni a barátai közé sorolni. De E. mellett legyen mondva, meglehetõsen következetes volt. Nemcsak a dolgozókat és a beosztottjait alázta meg, hanem a magas polcon ülõ igazgatókat is, méghozzá nyilvánosan, a vásárlók elõtt. Egy döntés kapcsán különbözött össze a hölggyel és a következõ szöveggel adta ki a mérgét a frissáru osztályon jó néhány békés vásárló füle hallatára: Ide figyelj, büdös kurva, ez az én áruházam, itt az van, amit én mondok, és ha nem tetszik, takarodhatsz el a büdös kurva anyádba. Mikor a vevõk megkérdezték a zokogó nõt, hogy ki ez az ember, szembesülniük kellett azzal, hogy magát az áruház-igazgatót látták megnyilvánulni a szokott keretek közt. Én akkoriban asszisztensként mûködtem, ami azt jelentette - de szerintem ezt már említettem - hogy egy telefonnal a kezemben rohangáltam a sorok között és a kasszások kérésére kerestem bizonyos termékeket, amiket a vevõ odavitt kifizetni, de nem volt rajta vonalkód. A kommunikációs hendikeppel létezõ pénztárosok körülírásaiból kellett megállapítanom, hogy a puha zöld, meg ilyen színes izé zörgõs nylonban az mosogatószivacs. Szóval ezzel töltöttem az idõmet, de mivel már régen csináltam és iszonyatos áruismeretem volt, két ember helyett, két telefonnal, szimultán. Volt egy pillanat, amikor nem terméket, hanem embert kerestek rajtam, akit történetesen éppen akkor láttam kilépni az áruház bejáratán. Rohanok, hogy elkapjam, de alig teszem ki a lábamat, megjelenik mögöttem E. a hóbagoly fejével és olyan huzattal kezdett üvölteni az arcomba, hogy ahhoz képest a Mercedes gyár szélcsatornája egy egypálcás hajszárító. Mi az istent keresek én itt, hogy mertem elhagyni az áruházat, azonnal hívjam ide a fõnökömet és annak is a fõnökét, ebbõl iszonyatos nagy baj lesz... Mindeközben a karomnál fogva rángatott vissza a kasszasorra. Ezt vagy százan nézték végig, ami nem esett igazán jól. Nem vagyok egy sírós fajta, de ez még nekem is sok volt. Akkor egy életre megutáltam, és ez az indulat ma sem hûlt ki, remélem kiérzõdik a soraimból. A fószer a dolgozókon kívül a beszállítókat is terrorizálta. A Coca-Colának kijelentette, hogy ha nálam akarod látni a termékedet, fizess! Nem arról volt szó, hogy kiemelt kihelyezés, vagy több hûtõ... túrót! Ki akarta tiltani a világ legnépszerûbb üdítõjét a Fogarasi útról, csak azért, hogy õ diktáljon. A kóla bezzeg fizetett, de szerintem az a pénz sem a kasszában jelent meg. A kakaskodásnak hamar meglett az eredménye, több szóbeli és írásbeli fenyegetést is kapott, persze névtelenül, de gyakorlatilag mindegyiknek ugyanaz volt a lényege. Letörjük a karodat, felgyújtjuk a kocsidat és ilyesmik. Ebbõl csak egy valósult meg, de az is lehet, hogy csak mi szerettük volna, ha ez a magyarázat. Egyik nap E. begipszelt lábbal jön be. Állítólag leesett a lépcsõn. Vagy az is lehet, hogy segített neki valaki. Ezt sajnos, soha nem tudtuk meg, mert a részletekrõl mélyen kussoltak. A dolgozók és a beszállítók mellett néha a vásárlók is kaptak. És itt szeretnék megosztani Önökkel egy hangulatos karácsonyi történetet, ami az emberségrõl és a szeretetrõl szól. Decembert írtunk, annak is a 23. napját. Közelgett az év legszebb ünnepe, már kövér pelyhekben hullott a hó, a várost belengte a mézeskalács illata, mindenki készült a szeretet ünnepére, csak nálunk volt kurva sok ember, aki halat akart venni. A hal az egy érdekes jószág. Magyar ember kétféle helyzetben, kétféle fajtát fogyaszt. Az egyik a hekk a Balcsin, a másik a ponty karácsonykor. Tekintettel arra, hogy még nem sikerült az üzletláncnak bekebelezni a Balaton parti lángossütõket, az utóbbiról mesélek maguknak. A Tesco hamar felismerte, hogy a halak természetes közege a víz. Innen már csak egy lépés volt eljutni oda, hogy ha élõ halat akarnak árulni, víz is kell hozzá. A vizet meg a legjobb akváriumban tartani, mert ugyebár a hal abban él. El is készült az akvárium a Fogarasi úton. Uniós szabályok szerint 500 pontyot volt képes befogadni. Illetve nem tudom, hogy ez valójában uniós szabály volt-e, a lényeg az, hogy kábé ötszáz hal fért cl benne el kényelmesen és gondolom, az Unióban ez szempontnak számít. Ha nagyon akartuk, akár hétszázat is bele lehetett gyömöszölni, de a Tesco nemcsak nagyon, hanem nagyon-nagyon akart, és lám, az akarat csodákat teremt, 1200 rémült pontyot sikerült összezsúfolnunk az ötszázas helyen. A halpultos csávó még meg is jegyezte, hogy bassza meg a kurva élet a kibaszott pontyokat, hogy nem bírnak kocka alakúak lenni, mert akkor kevesebb víz kellene közéjük. Hát ez volt a helyzet karácsonykor. Ekkor született meg az ominózus tábla, amely azóta többször körbejárta az internetet, miszerint vigyázni kell, mert a hal kiugrik. És valóban, számos esetben kellett a padlón vergõdõ halakat kerülgetni a vásárlóknak, ami nem kedvezett a halvásárlás karácsonyi hangulatának és így nem gyakorolt jótékony hatást a brutális mennyiségû ponty fogyására. Ekkor történt az, hogy jött egy jobb érzésû hölgy, aki számon kérte a halpultoson az embertelen, illetve jelen esetben haltalan körülményeket. A csávó csak annyit tudott felelni, hogy sajnálja, de nem tehet semmit. (Õ találta fel a kocka alakú pontyot.) Dehogynem - mondta a nõ. - Például hívhatja az áruház-igazgatót. Na, ez a néni nem tudta mit kért. Megjelent E., aki aznap annyira agresszív volt, hogy szerintem üvöltve álmodott. Lendületbõl lebaszta a nõt, mondván, ne tessék dumálni, akkor kellene megnézni a halakat, amikor a maradékot majd holnap élve bedobják a tömörítõ gépbe. Ez volt ugyanis az a masina, amivel a hulladékot préseltük össze. A nõ majdnem elájult és sietve távozott az áruházból. Halat nem vett.

CSÖBÖRBÕL VÖDÖRBE

A árellenõr csoportvezetõként kerültem át a Fogarasiról a Pesti útra, amikor már nem bírtam a kiképzést a Hóbagoly rendszerében. Ez egy induló áruház volt, kellettek a tapasztalt emberek és én, magam mögött a kocsigyujtõi, kasszás, asszisztensi és árellenõri tapasztalatokkal annak számítottam. Mindig is a vevõszolgálaton akartam dolgozni, az volt az álmom, de oda tényleg nehezebb volt bekerülni, mint az ûrturisták sorába. Kihalálos rendszerben mûködtek, alig vettek fel valakit maguk közé. Külön szektát képeztek, nem nagyon érintkeztek senkivel, de a munkaidõn kívül is összejártak bulizni meg kajálgatni. Szóval összetartó egy társaság volt és esélyem nem volt bekerülni. Gondoltam, hogy egy új áruház indulásakor, ha már egészen az elején közel vagyok a tûzhöz, ez valahogy sikerülhet, de csalódnom kellett. Árellenõr csoportvezetõt csináltak belõlem, ami azt jelentette, hogy ugyanazt csináltam, mint a Fogarasin, csak nagyobban, de ugyanannyi pénzért és még emberek is voltak alám osztva. Próbáltak motiválni azzal, hogy ez nagy meló, ez fontos meló, itt nulláról kell kezdeni, szóval elsütötték az összes patront, de igazán meggyõzniük nem sikerült. Végül közölték velem a személyzeti osztályon, hogy sok választásom nincsen, vagy kell, vagy nem. Persze elcsattant pár ígéret, hogy ha lesz üresedés valamelyik osztályvezetõi pozícióban, én leszek az elsõ, akit megtalálnak. Hogyne. Mindenesetre elkezdtem a melót, mint csoportvezetõ. Az elõléptetésre hónapokig vártam, és amikor már az összes kasszás meg asszisztens haverom felsõbb pozícióba került, megkérdeztem a vevõszolgálati igazgatót, hogy mi a francért parkoltatnak engem egy olyan pozícióban, ahol árakat kell összehasonlítanom a polcos címkén szereplõ adatokkal, s mindezt egy olyan elavult eszközzel, amelyet már az elsõ Star Wars epizódban sem tudtak volna kellékként használni. A válasz az volt, hogy engem akkor sem javasolnának elõléptetésre, ha egy vákuumbomba hatására hirtelen az összes dolgozó eltûnne az áruházból, mert egyszerûen nem tudom befogni a számat. Nekem mindig okosnak kell lennem, mindenhez megjegyzést kell fûznöm, mindenbe bele kell szólnom. Na, ez mondjuk igaz volt. De semmit nem tettem csak úgy, csak azért, hogy csináljak valamit. És folyamatosan eredményeket akartam elérni, javítani akartam a módszereken és a beidegzõdött eljárásokon. Ez persze sokaknak nem tetszett, mert számos esetben világítottam rá hiányosságokra. Ha az átkosban élek, hetente jött volna értem a fekete autó, vagy csak egyszer, de akkor nagyon. Szóval nem léptettek elõ, nem helyeztek át jó hosszú ideig. De akkor már olyan emberekbõl is osztályvezetõk lettek, akik elõtte az italosztályon voltak árufeltöltõk. Azt is két hétig. Kérdeztem, hogy miért tesz valakit alkalmassá egy felelõs beosztásra az a tény, hogy baromi gyorsan tud Viking vodkás üvegeket kipakolni a zsugorfóliából és sorba állítani a polcokon. Egy elnézõ mosoly volt a válasz, csakúgy, mint abban az esetben, amikor egy pénztáros srác a vevõszolgálati igazgató asszisztense lett, majd rögvest utána osztályvezetõ. Mindegy is, gondolom ez sok helyen így van. Sokakra került rá a kék póló, mert jó idõben jó helyen voltak, vagy jó helyen dugtak. És se jó helyen nem voltam, se... Így maradtam árellenõr csoportvezetõ. Kék pólóhoz annyi magyarázat tartozik, hogy a Tesco dolgozók hierarchiájában alacsonyabb szinten elhelyezkedõ alkalmazottak viseltek piros pólót, E. szerint õk voltak a droidok, vagy rabszolgák - ahogy tetszik. A kék póló már komolyabb megtiszteltetést jelentett hiszen az általában osztályvezetõt takart, onnan felfelé az igazgatók és egyéb fõnökök már civilben jártak... de ez csak egy kis kitérõ. Amiért ezt az egészet elkezdtem mesélni az igazgatóváltáshoz kapcsolódik. E.-tõl megszabadultam ugyan, de egy másik idegbeteg majmot kaptunk a nyakunkba, aki szép lassan tönkretette az életünket a Pesti úti áruházban. Tamás nem volt normális, bogyókon élt és megkeserítette a dolgozók mindennapjait. Többször elõfordult, hogy megjelent reggel hatkor az áruházban és végigment a fõsoron, hogy megnézze, hogyan rakodták át az árut a feltöltõk az akcióváltás miatt. Ha nem tetszett neki, nem sokat vacillált. Benyúlt a cuccok mögé a karjával és mindent letolt a földre egy mozdulattal, mint egy idegbeteg dózer. Akkor aztán lehetett felszedni a földrõl az árut és a feltöltõk kezdhették elölrõl a munkát. Annyiban volt más, mint E., hogy míg az elõbbi állattól frankón mindenki retteget, az utóbbit simán hülyének nézték. Egyébként az is volt. Emlékezetes volt az eset, amikor bement a szárazáru osztályra az éjszaka közepén, hogy közölje velük, nem tetszik, amit kipakoltak másnap reggelre, és amíg nem csinálják meg újra, senki nem megy haza, ha vége van a mûszakuknak, ha nincs. Mondom, hogy nem volt ki mind a négy a figurának, mert nem kell nagy agynak lenni ahhoz, hogy észrevegye, nem kellene szórakozni az éjszakás árufeltöltõkkel. A napnyugta utáni raklaphúzogatás ugyanis nem feltétlenül a nyugállományú egyetemi docenseket vonzza a Tescóba, hanem a két általánossal rendelkezõ elemeket, akiknek a bõrén annyi szabad terület sincs a tetoválások közt, amin egy csikket el lehetne nyomni. Szóval ezeknek a raklapvámpíroknak szólt be, hogy akkor most maradni kéne hajnalhasadtáig. A választ nem vágta zsebre, az összes õsét felemlegették egészen addig, aki akciós hirdetéseket rajzolt a barlangja falára. A srácból valami agybogyó beszélhetett, mert közölte a fickókkal, hogy akkor most õ bezárja az áruházat és addig se ki, se be, amíg mindenki meg nem csinálja, amit kért. Hívta is a biztonsági õrök fõnökét, hogy zárja be a bejáratokat. Az ügyeletes õr nem evett meszet, drágább volt neki a tyúkszaros élete annál, hogy szembeszegüljön az éjszakások hordájával, úgyhogy kerek perec visszautasította a felkérést, és az igazgató kezébe nyomta a kulcsot, hogy zárj be te, ha akarsz. Tamás barátunk rá is fordította a kulcsot az ajtókra. Na, ezt még megvárta a sereg, majd kivált közülük az egyik, aki még rajzfilmfigurának is durva lett volna, megfogta az áruház-igazgatót, felemelte és berakta két torony raklap közé, hogy akkor mostan lehet kicsit gondolkodni. Majd mindenki békében hazament. Amennyiben maguk közül valaki abban az idõben a Pesti úton járt, simán találkozhatott vele, miközben magányos akcióit hajtotta végre az eladótérben. Az volt a mániája, hogy egy darab punnyadt zöldség se legyen a zöldségespultban. Ez lehetetlen volt abban a helyzetben, amikor a narancsok hetven százaléka úgy érkezett meg, mintha különféle jármûveken körbeutazta volna a világot nyolcvan nap alatt, mint Phileas Fogg. De õ nem tágított, de nem ám. Kiszúrta magának a paradicsomos rekeszeket és elkezdte kihajigálni a nyomott, repedt, rohadt darabokat. A földre. Kérdezi a zöldségpultos, hogy mit tetszik csinálni? Mondja a diri, hogy õ éppen a zöldséges munkáját végzi, mert az õ feladata leválogatni a hibás árut. A zöldséges gyerek, aki egész nap a pultban volt és méregette a mindenféle zöldséget örült, ha tizenöt percre ki tudott jönni hugyozni, nemhogy még válogasson is. De az igazgató megtette helyette, elkezdte hajigálni a parit mindenfelé. Ezt a kétes haszonnal járó tevékenységet mindaddig zavartalanul folytathatta, amíg képen nem nyomott egy vásárlót, aki a kritikus pillanatban sétált a háta mögött. A hölgy jogosan háborodott fel, és kérte, hogy hívják ide neki az áruház-igazgatót. Arra semmi szükség, - válaszolta Tamás - ugyanis õ maga az áruház-igazgató. A hölgy erre csak annyit mondott, hogy akkor már minden ért. Nem véletlenül néz ki így ez a hely. A figurát hamar más beosztásba helyezték, mert a vezetõségnek is feltûnt, hogy képtelen bármilyen helyzettel megbirkózni. Utolsó történet, aztán tényleg leszállok róla. Tél volt, karácsony elõtt idõszak. Tetemes mennyiségû hó esett az éjszaka folyamán. Hajnalban jönnek a takarítók, hozzák a kis hókotróikat, hogy megtisztítsák a parkolót, és be lehessen állni a kialakított helyekre. Szépen összetolják a havat és feltornyozzák három vagy négy gúlában, majd mennének dolgukra, de ekkor a semmibõl megjelent az igazgató és felvetette nekik az ötletet, mi lenne ha letömörítenék a havat? A takarítók azt hitték rosszul hallanak? Hogy mit? Letömöríteni! A havat! Ennek a majomnak ugyanis az jutott eszébe, hogy tök rendben van, ha a parkoló tiszta, de az a néhány retkes hókupac nem túl elegáns látvány és ha esetleg beesik egy ellenõrzés, akkor biztosan nem fog nekik tetszeni. Ezért eszébe jutott, hogy ha belapátolnák az egészet abba a szerkezetbe, ami a papírhulladékot és az egyéb szemetet zúzza össze, el lehetne tüntetni szem elõl. A takarítók mûvezetõje kijelentette, hogy õ nem vesz részt elmebeteg akciókban, és az igazgató letömörítheti a havat maga, ha akarja. Ez így is lett. Tamás fogott egy lapátot és negyven köbméter jeges havat letömörített nyitásra. Másnap természetesen senki nem jött ellenõrizni, de ha jöttek volna valószínûleg hülyére röhögik magukat a magyar szisztémán, amit Tamásunk a hó eltüntetésére dolgozott ki. Azután õ maga is szépen eltûnt, azt hiszem, letömörítették valahova vidékre. Senki nem bánta.

RENDSZERES ELLENÕRZÉSEK

Az elõbb említettem, hogy az igazgatók általában fostak az angoloktól. Nem tudom, hogy volt-e már errõl szó, most meglehetõsen lusta vagyok ahhoz, hogy végigolvassam az eddigieket... Szóval a Tesco az egy angol cég. Ennek értelmében a nagyfõnökség Londonban van, csak néha jönnek ellenõrizni. Akkor is általában azok a légiósok, akik a legfelsõbb szintet képviselik, de Magyarországon élnek. Nekünk õk jelentették magát az atyaúristent, holott szerintem nekik ez volt az egyik legnagyobb kibaszás, ami történhetett. Lekerülni Magyarba! Martin Coulam. Így hívták a régiós igazgatót. Itt élt Magyarországon a lehetõ legnagyobb fényûzésben és néha alászállt a sameszai kíséretében, hogy megtekintsen egyet a több tucat áruházból. Ilyenkor - természetesen elõre bejelentett látogatásokról volt szó - beindult a vikszolás. Szart mindenki a vásárlóra, a lényeg az volt, hogy szépek legyenek a kihelyezések, polctetõk kicsipkézve áruval, jó sok gazdaságos fos felhalmozva, ragyogjon a padló, volt amikor falakat is festettek a hírre, hogy jön a fõnök. És jött is, általában népes udvartartással. A dolgozók meg tornasorba állítva, mint valami régi Kabos filmben a vidéki kastély személyzete. Fekete Audi A8 begördül, fószer kiszáll, mi meg fel kellett, hogy toljuk a frissen lopott Polaroid napszemüvegeinket, mert többeknek begyulladt a szeme a csávó gyémántokkal kirakott arany Rolexétõl. Méretes öltöny, csináltatott cipõ, amit csak el lehet képzelni. Nem volt rossz csávó, egyszer beszéltem is vele a Terminátor értékesítési versenyének gyõzteseként, de errõl majd késõbb. Most a legnagyobb látható stiklit akarom leírni, ami a Tesco általam is ismert történetében elõfordult. Szóval maga Martin Coulam jött. Elõtte glédába kellett vágni az áruházat, a parkolót, a gazdasági területeket, de még a raktárt is. A raktárban pedig volt mit tenni, mert iszonyatos mennyiségû áru állt hegyekben. És ez volt a mumus. A túlkészlet. A befagyasztott pénz. Erre rágott be mindenki azonnal. Szépen ki kellett hát találni, hogyan lehet eltüntetni a túlkészletet hajnalig, amikor is majd megérkezik a kutyafalka. Hegyekben állt a termék. Raklapszám. Ruha volt a legtöbb, de mûszaki cuccok tömkelege, szórakoztató elektronikai cikkek. Számítógép konfigurációk is hevertek szanaszét tonnaszám, nem véletlen, hiszen karácsony elõtt voltunk. Mi a fenét lehet csinálni? Polcok? Tele. Polcok teteje? Tele. Hátsó helyek? Dugig. Oké. Egyetlen megoldás volt, ez is éjfél közelében jutott valakinek az eszébe. Nem szeretném leírni, hogy kinek... Hozzunk be két üres kamiont a teherkapun keresztül, nyomjuk fel rá az árut, állítsuk ki a parkolóba, majd reggel, amikor az angolok elmentek, behúzzuk. Zsír! Az akciót persze titokban kellett tartani, nem is volt beavatva más, mint az éjszakai ügyeletes igazgató, a biztonsági igazgató meg a monitoros, aki egyébként is árgus szemekkel figyelt mindent. Két kamion bejön, a raktárosok pedig elkezdtek ezerrel pakolni. Iszonyatosan gyorsan kellett dolgozni, így egy sor leltár, vagy bármilyen más nyilvántartás nem készült arról, hogy valójában mi is ment fel a kocsikra. Plazmatévék, nyomtatók, hûtõgépek, mosógépek, minden, ami nagy volt és foglalta a helyet. Persze felesleges lett volna mindenféle iratokat készíteni, mert egyrészt maga a mûvelet szabálytalan volt, másrészt meg nem mentek azok a kocsik sehova, csak a Tesco parkolójának szélére, ahol szem elõtt vannak. Mindenki egy pár órára szóló áthidaló megoldásról gondolkodott. Lényeg a lényeg, csurig nyomták a két kamiont, egyikre mentek a ruhák, a másikra minden más, kábé százmillió értékben. Amikor megteltek, lezárták a rakteret és a két teherautó szépen kigurult. Mindenki lepihent, mint aki jól végezte dolgát, hiszen errõl volt szó. Jól végezték a dolgukat. Reggel jönnek az angolok, nagy vigyorgás, hellózás. Szépen vagyunk, rendben vagyunk, mûködik minden, zsíros az üzlet, megy a bolt, akkor hát, viszlát! Angolok lepattantak, rögvest jött az ukáz, hogy jöhet vissza a két kamion. Kis szünet, majd pattan vissza a kérdés, milyen két kamion? Hogy-hogy milyen két kamion? A tegnap esti két kamion. Aha... Csakhogy az a baj, hogy az a két kamion csak egy kamion. Hûha! Az egyik verdát az éj leple alatt szépen megpattintották, mint egy karikás ostort. Úgy ahogy volt, szõröstül-bõröstül, vagy mondhatnám inkább plazmástul, téeftéstül. Naná, hogy nem a ruhás kamiont vitték el. A szép az volt az egészben, hogy a parkolóban csak a vontatmány állt, ahhoz még kocsit kellett szerezni. Valaki leadta a drótot egy haverjának, hogy ilyen és ilyen cucc áll a parkolóban, lesz szíves érte jönni és elhúzni a francba. Sanszos, hogy így történt, mert pár héttel késõbb megtalálták a vontatmányt valahol a város szélén. Az árunak nyoma sem volt. Ez már olyan ügy lett, amit nem lehetett titokban tartani. Széltében-hosszában errõl beszélt mindenki, különféle elméletek láttak napvilágot. Mivel azonban nagyon kevesen voltak beavatva, nem sok gondot okozott megfejteni a rejtvényt azoknak, akik ismerték a dürgést. Az érdekes az, hogy a tettes mégsem lett meg, pedig komoly rendõri erõket vetettek be és még az országos biztonsági igazgató is beszállt a nyomozásba. A helyzetet súlyosbította, hogy senki nem tudta, hogy pontosan mi is volt a kamionon, mivel leltár nélkül, sebtiben pakolták fel a cuccot. Csak azt tudtuk, hogy kábé százmillió volt a hiány a következõ leltárnál.

A PROSZTÓ VÁSÁRLÓK

Szeretnék pár szóban megemlékezni a Tesco vásárlóközönségérõl, anélkül, hogy az általánosítás hibájába esnék. Van ez a mondás, hogy amilyen az úr, olyan a szolgája. Na most a vásárlók többsége olyan, mint a Tesco. Ezért van az, hogy ha különféle netes fórumokon beírásokat olvasgatok a Tesco élményekkel kapcsolatban, fõleg olyanokkal találkozom, amelyek a kiszolgálás minõségét kérik számon az áruházon. Na most! Kérem szépen! Itten mi ugyebár egy önkiszolgáló áruházról beszélünk. Egy normálisabban kinézõ és rendszerezett árukészlettel rendelkezõ raktárról, ahova maguk bemennek egy gondosan szerkesztett bevásárlólistával és annak a hatszorosát pakolják össze hirtelen felindulásukban. Az elsõ tévhit az, hogy az áruház dolgozói Magukért, a Vásárlókért vannak ott. Nem igaz. A Tescóban ugyanis nincsenek eladók. Eladók csak a mûszaki vagy a számtech osztályon vannak, meg lehet õket ismerni vasalt ingükrõl és arról, hogy egy pult mögött állnak és eladnak. Ez utóbbi tevékenység ugyanis az, amirõl egy eladót fel lehet ismerni csalhatatlanul. Az összes többi dolgozó, akiket maguk látnak, és akiket E. bá elõszeretettel titulált droidoknak, illetve ha jobb kedvében volt, rabszolgáknak, nos, õk az árufeltöltõk. Az õ munkájuk és feladatuk, hogy a maguk által üresre rámolt polcokat friss áruval töltsék fel. Egyikõjük sem azért van, hogy félórát csevegjen az áru minõségérõl, az árképzésrõl, a kereskedelmi mechanizmusról és egyéb dolgokról. Ha ezt mégis megteszi, még le is fogják kúrni. A Tescóban azért kerül minden annyiba, mint amennyibe kerül, mert önkiszolgáló a rendszer. Naponta több panasszal találkoztunk, mind olyan embertõl jött, akik a kiszolgálás minõségét kérték számon rajtunk. Ez már eleve hülyeség, ugyanis a Tescóban nincsen kiszolgálás. És ezt a vásárlók közül marhára kevesen értették meg. Ismert mondás, hogy Magyarországon az egy fõre jutó prosztók száma két fõ. Nos a Tescóban ez az arány a triplája volt, ha nem a négyszerese. Néha az volt az érzésünk, hogy minden bunkó hozzánk jár. Mondjuk itt a Fogarasi úti áruházról van szó, és ebben az esetben talán tényleg ki lehet jelenteni, hogy minden bunkó hozzánk járt. Méghozzá olyanok, akik elvárták, hogy körbe legyen nyalva a seggük a pénzükért. Egy fokozottan diszkont jelleggel mûködõ áruházban amit a pénzükért kaphattak, az ki volt rakva a polcra. Ennyi. Persze aki már reklamált és vette a fáradtságot, hogy bizonyos verbális kihívásoknak megfeleljen még mindig a jobbik eset volt. A nagy része a vásárlóknak simán pusztított szó nélkül. A legidegesítõbb az állandó bontogatás volt. Kiraktak a kollegák egy raklap tejet, vagy ásványvizet és egy óra múlva minden egységcsomag ki volt bontva. A víz esetében ez azt jelentette, hogy a hat üvegbõl csak egyet vagy kettõt vettek meg, de azt minden esetben egy bontatlan csomagból szedték ki. Ennek okát soha nem fogom megfejteni. Vagy idegenkedtek a már "használt" árutól és úgy gondolták, hogy nekik jár a bontatlan is, így kibontották, vagy... vagy fingom nincs. Ennek az lett az eredménye, hogy aki a nap végén egy hatos zsugorfóliát haza akart vinni, az nem tehette meg, mert egyesével kellett a palackokat összeszedegetnie. De ez érvényes kutyakajára, WC papírra, sörre, üdítõre, mindenre, ami fóliában van. Egyszer még az is elõfordult, hogy egy nõci hat darab billentyûzetet szedett ki a gyári csomagolásából, mert õ olyat keresett, amelyet USB csatlakozóval szereltek. Tépte le a mûanyagpántot, szakította szét a dobozt. Megyek oda és mondom neki, hogy elég, ha megnézi a csomagolást, mindegyiken feltüntetik, hogy milyen típusú a csatlakozó. Még neki állt feljebb, hogy én molesztálom a vásárlókat! Most komolyan... Én már nem dolgozom ott, de innen kérem magukat, hogy ne bontogassanak, mert az marha idegesítõ. Frankón. Semmi értelme nincsen, amíg van egy nyitott egységcsomag, vigyenek abból. Köszi! A másik a kajálás. Rém dühítõ, és a gáz az, hogy a monitorszobában figyelnek is erre. Sok esetben szólnak is, persze van, akit elengednek. Idõs néni, aki hozzánk járt ebédelni mindig megúszta és megehette a két zsömléjét a húsz deka párizsival. De a többség az passzióból zabái. A slágertermék a Túró Rudi. Ha legközelebb az egyik Tescóban járnak, majd nézzenek körül. Ide a nyakamba a rozsdást, hogy minden esetben találni fognak legalább néhány túrórudis zacsit a földön. De megy még a dobozos kóla, a csokik, a Red Bull, kiflik, zsömlék, ilyesmik. Sokan hiszik, hogy ez egy piti dolog - megjegyzem az is -, de az õröket direkt utasítják, hogy csapjanak le ilyen esetekre. Az a megaláztatás meg senkinek nem kell, amikor valakit bekísérnek a biztonsági irodába, és jegyzõkönyvet vesznek fel arról, hogy stikában zabált. Megjegyzem ez még lopásnak is minõsül. Voltak a zabások között kirívó példák is, de azokról majd a biztonsági kérdéseket érintõ részben fogok írni. Elöljáróban csak annyit, hogy volt a Kolbászos nevû srác, aki rendszeresen hozzánk jött zabálni. Naponta legalább egyszer benézett és letolt vagy hatvan centi gyulait. Mire a monitoros észrevette és leszólt a detektívnek vagy az õrnek a gyerek már be is nyelte az egészet. Frankó mélytorkos technikája volt, egybe ment le az egész. Hogy késõbb kihúzta-e, vagy így lakott jól, azt nem tudom, de már mindenki röhögött rajta. Ha a figura a tévében mutogatná magát még kereshetne is a fura tudományával. A romákkal állandó bajunk volt. Már említettem a késes cigányokat, de õk a jobbik fajtából valók voltak, mert õk árulták a kést, nem pedig használták. A romák rendszeres vendégeink voltak, habár azt soha nem tudtuk eldönteni, hogy a népes kompániában érkezõ családok gazdaságos terméket, vagy gazdaságos bunyót kerestek. Érdekes módon többnyire az utóbbiba futottak bele. Említettem, hogy a pékek vicces figurák voltak, de akik a Tesco igazi erejét adták a biztonságiak mellett, azok a hentesek voltak. A hentes egy különös fajta. Jó fej csávó volt mindegyik. Nagy böszme gyerekek vidékrõl. És ami a nagy elõnyt jelentett, hogy mindegyiküknek saját kése volt, amire úgy vigyázott, mint a szeme fényére. Ezeket folyamatosan vitték magukkal, nehogy lenyúlásnak essenek áldozatul. Egyszóval kemény, tökös gyerekek voltak a hentesek, nemegyszer siettek a biztonságiak segítségére egy-egy izgalmasabb helyzetben. Történt egyik nap, hogy egy nagyobb roma kompánia tette tiszteletét a Fogarasi úti Tescóban. Ahogy kell, pörgekalap, bõrmellény, lajbi, rokolyák. Egyikõjük, egy asszony, odament a zöldségosztály árufeltöltõjéhez és foghegyrõl kérdezett valamit. A gyerek ugyanúgy válaszolt, mire se szó, se beszéd egy akkora kurva nagy maflást kevert le neki a családfõ, hogy a srác seggel zuhant a raklapok közé. Még földet sem ért, amikor a cigók körbevették, hogy rávessék magukat és végleg a földdel tegyék egyenlõvé, maguk sem tudva miért. Abban a pillanatban a két monitoros - akik állandóan a cigányokat figyelték, ha azok az áruház területére léptek - megerõsítve három darab ózdi illetõségû biztonsági keménymaggal a helyszínre siettek. Itt már állt a bál, különféle nyelveken ment az ordítozás, jajgatás, visongás és szitkozódás. Az ózdiak felsorakoztak a romákkal szemben, de még így is szembetûnõ volt a "jófiúk" számbeli hátránya, még a két monitorossal az oldalukon is. Ekkor jött a felmentõ sereg a pult mögül, amire a cigánycsalád is megjuhászodott. Egy csapat hentes érkezett ugyanis véres köpenyekben, hosszú késeket és meglehetõsen rövid bárdokat lóbálva. Szerencsére tettlegességre nem került sor, de ez csak a bárdosok határozott és igen agresszív fellépésének volt köszönhetõ. Pár héttel késõbb ugyanez a banda jött vissza, de már a parkolóban elõkerültek a kések. Öröm az ürömben, hogy most nem a Tescóval, mint a globalizáció eszméjének egyik megtestesítõjével volt elszámolnivalójuk, hanem egymással. Egyikõjük, egy nõnek látszó ember, csecsemõvel a karján egy hatalmas késsel tartotta távol magától az isten tudja mit akaró, vele isten tudja milyen relációban lévõ férfit. Itt is a biztonságiak léptek közbe - a hentesek nem jöhettek ki az eladótérbõl -, egyik haveromnak a zakóját át is szúrták, még szerencse, hogy lobogott, mert különben a srácnak is annyi. Itt már a biztonságiak is osztottak és valami olyasmi alakult ki, mint amikor Asterix a falubeli haverjaival nekiront a környezõ helyõrségekbõl kivezényelt római légiósoknak. Késõbb még belemegyek a részletekbe, de annyit már most el kell mondanom, hogy a Tescóban dolgozó biztonsági õröknek soha nem volt és nem is lesz fegyverük. Hála istennek, mert nem egy eset volt, amikor biztosan használták volna. De mivel a Fogarasi volt az egyik legkeményebb hely az áruházak között, ide válogatták össze a legfrankóbb csávókat. Fõleg Borsodból, a legtöbben Ózdról jöttek. Nem nagyon kellett nekik megmutatni, hogy mit kell csinálni, ha gáz van. Ha úgy hozta a helyzet, egy gépírónõt is meghazudtoló percenkénti leütésszámmal lehetet náluk kalkulálni. És higgyék el, sokszor volt rá szükség. Uccsó sztori, ha már a vásárlói morálnál tartunk. Karácsony. Elvileg a szeretett ünnepe, de a halas-letömörítõs történetbõl kiderült, hogy a Tesco ezen ünnepeket csak az eladás szempontjából tartja nyilván. Szóval itt a karácsony, iszonyatosan sokan jönnek a Tescóba nemcsak élelmiszerért, hanem ajándékért is. Nem tudom, maguk hogy vannak vele, de én rühellnék Tescós ajit találni a fa alatt. Mondom ezt persze úgy, hogy amire igazán szükségem volt, azt már így vagy úgy hazavittem... Azt hiszem 22.-rõl 23.-ra virradó hajnalban voltunk, sõt, hogy egészen pontos legyek, még csak éjfél felé járt az idõ. Ez már a Pesti úton történt, ahol a számtech osztályt vezettem. Közeleg az éjfél és egyre csak gyûlnek a vásárlók. Ez nem ritka dolog karácsony elõtt, mert valahogy mindig mindenki mindent az utolsó pillanatra hagy. Nem volt ritka a kurvaanyázva vásárló figura, aki másnap biztosan elérzékenyülve adta át a gyerekének azt a mûanyag játék laptopot, amelyet elõzõ nap még a "mi a faszom kerül ezen a szaron ezerötbe, baszod?" szövegkörnyezetbe próbált beilleszteni. Szóval tömeg és õrjöngés. Kiemelkedõ akcióink közé tartozott valamelyik Harry Potter megjelenése. A könyvek hozzám (tudják, a számtech-hez...) tartoztak, így már délután négy óta hûtöttem a vevõket azzal, hogy várjanak, mert egy központi rendelet miatt csak éjfélkor lehet megkezdeni az árusítást. Erre persze mindenki berágott, mondván milyen egy barom vagyok, hogy nem akarom õket kiszolgálni. Mondtam nekik, hogy itt egy keresett cuccról van szó, nemcsak itt van sor, máshol is, éppen ezért jelölték ki a kereskedés megkezdésének egységes idõpontját. Ha máshova mennek, ott sem kapják meg elõbb, legyenek szívesek várni, mert én baromira nem akarok egy böszme nagy fegyelmit kapni azért, mert elõbb árulok varázslós könyveket, mint azt szabad lenne. Mindenki rajtam röhögne. Tessék szépen várni. Hát vártak is, de baromira nem szépen. Közepes lincshangulat alakult ki. De azért ottmaradtak. A várakozás elõrehaladtával és a tömeg létszámának folyamatos és gyors növekedésével nõtt a kétely egyesekben, miszerint lehet, hogy nekik nem fog jutni. Megkezdõdött hát a helyezkedés és elõre nyomulás. Két kollégámmal ekkor úgy döntöttünk, hogy mielõtt meglincselnek minket egy sebtében felkapott robotgéppel, behúzódunk a raktár biztonságos félhomályába, oda, ahol a könyvek várták raklapszám, hogy elõhozzuk õket, amint az óra elüti az éjfélt. Kint a tömeg, mi meg szép csendben bent és vártuk, hogy a mutató a tizenkettesre érjen. Amikor ez megtörtént, vertünk egy nagy levegõt és kihúztunk egy egész raklap könyvet az eladótérbe. Arra nem volt szükség, hogy a fóliát levegyük a csomagról. A tömeg ugyanis megindult és mindent széttéptek. Ahogy jöttek, úgy mentek, mindenki a maga zsákmányával. Nyomukban a pusztítás. Mindenütt szétszaggatott borítók, széttépett könyvek, a fólia szanaszét. Egy percet sem vett igénybe az akció, és az eladótér úgy nézett ki, mintha valami komolyabb csata után lettünk volna.

LENYOMOM A TERMINÁTORT

Kicsit vissza kell csúszni a karrierépítésemhez, mert túlságosan elmentem a sztorik irányába. Ott tartottam, hogy a Pesti úti áruházban megkezdtem áldásos tevékenységemet, mint árellenõr csoportvezetõ. Sajnos képtelen vagyok felidézni gyermekkorom azon pillanatait, amikor szüleim idõrõl idõre elõkerülõ barátai jópofán üvöltözve megkérdezik, hogy "és, na mi leszel, ha nagy leszel?". Mire én azt válaszolom: "árellenõr csoportvezetõ". De ez van, ezt hozta a sors. Nem azt mondom, hogy szeretni kellett - mert nem is szerettem, - de legalább volt valami. Azt, hogy a homár lobbi és egyéb gátló tényezõk ellenére mégis osztályvezetõ lettem, azt az igazgatómnak köszönhettem, akinél normálisabb emberrel soha nem találkoztam a Tescóban. Jellemzõ is, hogy nagyon hamar otthagyta az állását és most egy baromi nagy banknál megmondóember. Gyakorlatilag a terület, amit kaptam, egy nem létezõ osztály volt, ami persze nem vont le számomra semmit a dolog jelentõségébõl. A számítástechnika, mint külön részleg eleddig nem szerepelt a területek közt. A nekem kialakított osztályon található árumennyiség fölött addig több másik osztályvezetõ diszponált közösen. Most pedig lett egy saját kis királyságom, ráadásul úgy, hogy nem egyedül pályáztam a posztra. Még sikerélményem is lett, mivel egy ötvenhat éves karbantartót sikerült lenyomnom, akinek szintén erre a székre fájt a foga. Persze a haverok azonnal elkezdtek hõzöngeni, mondván, hogy szarba nyúltam, nem hiányzik ez nekem, szét van zilálva a terület, és ilyesmik. A baj az volt, hogy szinte minden resztli hozzám tartozott. A számítástechnika meg a hozzá tartozó dolgok még rendben lettek volna, de nálam volt a DVD, a CD, a könyv, videó és audio kazetták, szoftverek, a képkeretek, a napszemüvegek és minden, amit csak a kiállított monitorok környékén maguk is szoktak látni. A hidegzuhany csak késõbb jött, gyakorlatilag semmi nem volt rendben. Mivel ketten is feleltek korábban a részlegért, gyakorlatilag senki nem csinált semmit. Nekem kellett mindent rendbe hozni és nulláról kezdeni. Kértem beosztottat is, mert rájöttem, hogy az adminisztráció és a raklaphúzogatás jól megfér egymás mellett egy munkaköri leírásban, de képtelenség együtt csinálni a kettõt. Nem kaptam. Az volt az indok, hogy minek nekem beosztott, amikor rengeteg polcszervizesem van. Ez mondjuk igaz volt, de azzal a tíz sráccal nem tudtam mit kezdeni. A polcszervizesek mind egy-egy beszállítóhoz tartoztak. Õk alkalmazták és õk fizették ezeket a dolgozókat, akiknek a feladata abból állt, hogy a cégük által beszállított termékeket kicsomagolják, kihozzák a raktárból és megfelelõ módon kihelyezzék az õket megilletõ helyre. Ennyi. Jöttek, pakoltak és már mentek is. Semmilyen más munkára nem tudtam befogni õket. Így gyakorlatilag folyamatosan dolgoztak az osztályomon, de ez nekem egy fikarcnyi segítséget sem jelentett. Mikor látta a személyzeti osztályvezetõ, hogy gyakorlatilag képtelenség így elvégezni a munkát, adott alám két kisegítõt. Hát mit mondjak, rám is fértek. Az egyik egy csajszi volt, aki a legnagyobb részt, a CD polcokat rakta rendbe. Ez iszonyatos meló volt. Állandóan frissíteni kellett a készletet, folyamatosan utánrendelni mindent, ami fogyott, készletezni, listázni, satöbbbi. Amikor jött, már teljes volt káosz. A Top 40 lemez között például elõkelõ helyen szerepelt Szécsi Pál és Falco. Egy nap alatt rendbe rakta. Én közben a raktárt pakoltam, mert a hozzám tartozó áruk a szélrózsa minden irányában szét voltak szórva. Ez volt az én formám. Egyesével kellett összekaparni a raklapokat innen-onnan, rendbe hozni a nyilvántartást, a rendeléseket. Volt, amibõl tonnányi állt halomban és volt, amibõl már egy darab sem volt. Még az volt a szerencse, hogy nagyjából meg tudtam állapítani, mi micsoda. Ez volt az az idõszak, amikor még erõsen motivált voltam. Oda kerültem, ahova akartam, olyan pozícióba, ami igazán nekem való volt. Lehetett szervezni, nyomulni, megoldani, kitalálni, megvalósítani. Sajnos azonban a Tesco rendszere nem kedvez azoknak az embereknek, akikben túlteng a motiváció, hogy azokról, akik azért dolgoznak itt, mert nem találtak mást, már ne is beszéljek. Egyszerûen olybá tûnik, mintha az áruházat egyáltalán nem érdekelné, hogy milyen a dolgozók hangulata, morálja és az ebbõl fakadó eredményessége, õket csak az érdekli, hogy a hajó menjen elõre. Mivel itt böszme nagy hipermarketekrõl beszélünk, maga a mindennapok rutinja mozgásban tudja tartani a gépezetet. Áru bejön, vásárló elviszi, pénzét otthagyja, amiért újabb áru jón be és mindeközben a haszon folyamatosan osztásra kerül. Ez van. Ha mindenki úgy indult volna neki a kihívásoknak, mint én, akkor a Tesco mára hatszor jobban mûködne, mint így, hogy csak a mérete és a megszokás hajtja elõre. Most nem magamat akarom fényezni, hanem egy általános problémára akarok rávilágítani. Ha a vezetõség nem veszi a fáradságot arra, hogy az általa csak droidoknak és rabszolgának titulát dolgozókat valamilyen módon motiválja, vagy kedvet csináljon nekik ahhoz, ami egyébként simán csak a dolguk lenne, vagy esetleg értékelje az erõfeszítéseiket és a munkaköri leíráson kívül esõ feladatok elvégzését, akkor soha nem fog tudni megfelelõ eredményt elkönyvelni. Minden mûködni fog, de nem lehet majd áttöréseket elérni. Ez a fejezet arról szól, hogy mennyire szerettem volna kirívó teljesítményt elérni, és fõleg arról, hogy miért baromi szar dolog a Tescónak dolgozni. Talán már említettem egy Martin Coulam nevû urat, aki az egyik nagykutya volt - egész pontosan a régiós igazgató - Magyarországon, tán még ma is az, nem tudom, egy ideje nem követem az eseményeket. Szóval ez a figura értékesítési versenyt írt ki az áruházak között abból az alkalomból, hogy megjelent a Terminátor 3 címû film. Akkoriban István, aki a fõnököm volt a Pesti úti áruházban, már lelépett és egy bankban folytatta a karrierje építését, ahogy azt már korábban már meséltem. Helyette egy csajszi lett a közvetlen felettesem, õ is tök rendben volt, sokat segített a dolgaimban. Szóval elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad én leszek az az ember az országban, aki a legtöbb Terminátor 3 DVD-t fogja eladni. Most persze lehet vitatkozni arról, hogy mennyire nemes ez a cél, de egy olyan ember számára, aki elõre gyártott keretezett képeket és üres audio kazettákat árul, igazán nagy kihívásnak minõsül. A kihívás az volt az egészben, hogy eleve vesztett helyzetbõl indultunk. Akkoriban a Pesti úton lévõ áruház a méret szerinti rangsorban valahol az ötödik helyen volt és az eladási statisztikáink sem voltak túl jók. Budaörs, ami egyébként maga a központ is, majdnem mindenben az elsõ volt. Nekik volt a legnagyobb a forgalmuk és a besorolásuk is XXL volt, ami ugyebár a legnagyobbat jelenti. Alapból nyolcszor annyi DVD kihelyezésük volt, mint nekünk. Akkoriban már eléggé vágtam, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy egy cucc jól menjen. A kihelyezések fontosságát nem mondom el újra, hiszen arról már volt szó, vi-szont ez volt az elsõ alkalmam, hogy bevethettem mindent. Elõször is iszonyatos mennyiséget rendeltem a filmbõl. Hozta is a beszállító dögivel, innen már nem volt visszaút, ez a mennyiség nem maradhatott a nyakamon. Azonnal rendeltem tõle két sztendert is. Ez egy papírállvány volt, rajta Kalifornia kormányzójával, amint éppen lõ, vagy világít a szeme, vagy valami ilyesmi, pontosan nem is emlékszem. Egy darab járt minden egyes áruháznak. Hívom a srácot és mondom, hogy nekem kettõ kell. Az gázos, mondja, mert egy ilyen negyvenezerbe kerül. Nem érdekel -mondtam -, hogy mennyi, nekem azonnal kell még egy, különben az esedékes rendelések fogják megsínyleni. A srác még aznap délután kihozta a kért cuccot, méghozzá személyesen. Volt tehát egy rakat filmem és két papirterminátorom. Vettem egy nagy levegõt és felszámoltam a raklapszigeteket, amik igencsak értékes kihelyezésnek számítottak, kipucoltam egy hatalmas területet a polcsorok közt. Ami lejött a raklapról, az ment a raktárba pihenni. A táncparkett méretû placcon kiraktam egy hat raklapból álló szigetet, lefedtem szõnyeggel, nyúltam egy hatalmas plazmát a mûszakis haveroktól egy házimozirendszerrel megfejelve. A bútorosztályról átcsúszott egy kanapé, és a szigeten szépen felépítettem a privát mozit. A képernyõn egész nap a film ment, a hangszórók iszonyatosan dübörögtek 24 órán keresztül, úgyhogy aki a környéken dolgozott, két nap után fejbõl felmondta a Terminátor 3 összes dialógját hiba nélkül. Plakátokat és szórólapokat is nyomtattam, amiken az akciómat hirdettem. Kisebb fenyegetésekkel ugyanis berendeltem párszáz CD lemezt, videokazettát és mindenféle más szóróajándékot a beszállítóktól, amikkel megfejeltem minden egyes eladott Terminátort. Azt is sikerült elintézni, hogy a hangosbemondó egész nap az én akciómat szajkózza. Lényeg a lényeg, amikor elszámolásra került a sor, kiderült, hogy magasan az elsõ helyen végeztem, Budaörs 23%-kal kullogott mögöttem. A mezõny másik felében pedig csak egy-másfél százalékos értékesítési különbségek voltak. Dagadt a mellem a büszkeségtõl, többször elképzeltem azt, amirõl kocsigyûjtõ koromban csak álmodtam, hogy valami komoly elismerést kapok, mégpedig magától a régiós igazgatótól, hiszen az õ ötlete volt az értékesítési verseny. Na, erre hiába vártam. Azt sem mondta senki, hogy húzd meg a faszom! Nyelek egy nagyot és megyek fel a sokat emlegetett Tamáshoz (aki havat tömörített), aki akkoriban az áruház-igazgató volt, és kérdezem, hogy mi van. Kiírtak egy versenyt, amiben egy csomóan részt vettek és én megnyertem. Nemcsak, hogy baromi sok háztartásba juttattam el Hollywood üzenetét, miszerint jönnek a robotok, hanem jó kurva nagy profitot is csináltam az áruháznak. Ha valaki, akkor én pontosan tudtam, hogy mennyiért vettük és mennyiért adtunk az izmos kormányzó-cyborg harmadik kalandját. Tamás egy ideig köntörfalazott, hogy ja, majd lesz valami valamikor, legyek csak nyugodt. Árgus szemekkel figyeltem a szájmozgását, de a "köszönöm" szócskát sehogyan sem sikerült leolvasnom róla. Leléptem, de a dolog nem hagyott nyugodni. Pár hónappal ezelõtt volt egy másik értékesítési verseny, amin a haverom második lett és kapott százötvenezer jattot. Ha én a saját teljesítményemmel számolok legalább két kiló járt volna, de ekkor már túltettem magam az anyagi részén. Egy köszi is megérte volna, de arra kisebb esélyem volt, mint a lére, amit szerintem az áruház-igazgató benyelt magának. Kicsit felhúztam ezen a kombináción az agyamat és legközelebb, amikor volt egy össznépi értekezlet és fejtágítás az osztályvezetõk számára - amelyen egyébként ez a Martin Coulam is részt vett -, odasétáltam a verseny kiírójának asszisztenséhez és bemutatkoztam, hogy én volnék az, aki minden eladási rekordot megdöntött a számtech részlegen ezzel a DVD akcióval - Tök jó - mondta, és gratulált. De hogy az a gáz, folytattam, hogy soha senki nem szólt a nyeremény ügyében. Immáron két hónapja. Na, erre lett nagy szervezés. Odahívták a régiós igazgatót, akinek elmondták a történetet. Õ is felhúzta magát és odahívta Tamást, az áruház-igazgatót, hogy mi az, hogy nem honorálják a teljesítményt. Tamás holtsápadt lett, erre nem igazán volt bogyója, amit bekaphatott volna. Egyetlen megoldásként az kínálkozott, hogy hívta a beosztottját, az én fõnökömet, hogy adjon magyarázatot. Erre persze egyikõjük sem volt képes. Mindenesetre nagy galiba keletkezett az egészbõl, amit persze én szívtam meg, mert innentõl én lettem az unfrankó gyerek, aki felnyomja a fõnökeit. Holott én csak azt akartam megkapni, ami nekem jár, mégpedig attól, aki megígérte. Ennek e történetnek még súlyos következményei lettek számomra, aminek nyomán ki is léptem a Tescóból, de ez maradjon a sztori végére, hogy legyen mivel befejezni.

ELADOK EGY CSOMÓ KÖNYVET

Talán a lelkiismeretem ébredezett az iszonyatos mennyiségû Terminátor 3 kiszórása után, mert úgy döntöttem, hogy kicsit felnyomom a könyveladási statisztikámat. A könyvek kétféle módon jelentek meg a Tescóban. Polcokon és felhalmozva. A polcokon volt az erõsen manipulált Top 10-es lista is, ez volt, ami felhúzta az eladásokat az újdonságok mellett. Elkezdtem agyalni, hogy miképp lehetne jobb eredményeket elérni. Lelki szemeim elõtt megjelent egy baromi jó helyen kirakott hatalmas raklapsziget, amelyen piramis formában tornyozom fel a könyveket. Megalomán víziómnak akkor még semmilyen magvalósítási terve nem állt rendelkezésemre, de már akkoriban is olyan voltam, hogy ha a fejembe vettem valamit, azt elõbb-utóbb véghezvittem. Nem akartam sima piramist építeni, mert az veszélyes üzem, tekintettel a fizika alapvetõ törvényeire, amelyeket még a Tescóban sem lehetett megkerülni. Kellett egy állványzat, de ilyen nem létezett. A megvilágosodás villámcsapásként jött, amikor isten tudja, hogyan a csemegeosztályra vitt az utam, és megláttam azokat a lépcsõszerû vasállványokat, amelyeken akkoriban a szalámikat tartották. Nosza, rohanok az osztályvezetõhöz, hogy abból kell nekem egy tucat. Gyorsan körbenézett és már mondta is, hogy csak hatot tudna adni egy jelöletlen kötélfülû szatyorban, de kér érte egy hangfal szettet. Mondom, hogy nem szalámira gondolok, hanem az állványra, amin van. Azt hitte, hülye vagyok. Mi a francnak nekem az a polcszerû izé? Mondom, hogy egy újfajta kihelyezés jutott az eszembe. A hír hamar körbejárt, hogy a számtech osztályvezetõ gyerek megõrült, de ez nem izgatott, mert a raktárból kiadták nekem a kért mennyiséget. Kivittem a folyosó közepére egy tucat raklapot, hatalmas szigetet építettem belõle, olyat, amelyik derékmagasságig ért, a dekorosztályról szerzett drapériával az egészet körbeburkoltam, majd felépítettem rá a piramis alapszerkezetét. Amikor megvolt a váz, rápakoltam az irdatlan mennyiségû könyvet. Elég pofásán nézett ki. A legforgalmasabb helyen állt, mindegyik könyv arccal a vevõ felé, fogyott is, mint a Kovi a Norbi diétáján. A piramis híre hamarabb elterjedt, mint gondoltam, messzi helyekrõl jöttek zarándokok, hogy megtekintsék. A legnagyobb elismerést - persze csak szóban - egy Dave Fallen nevû embertõl kaptam, aki a Tesco második embere volt, mint mûködési igazgató. Azonnal csináltatott egy sor fényképet, hogy a módszeremet minden áruházban bevezessék. Dagadt a májam, és már azon gondolkodtam, hogy a könyvpiramist egy könyv szfinx, vagy könyv Eiffel torony kövesse, amikor jött a régiós igazgató és lebontatta az egészet, mondván, hogy neki nem tetszik. Frankó. Egy világ dõlt össze bennem, rögvest a piramis elõtt. Atomjaira szedtem, és a könyveket visszapakoltam az uncsi helyükre. Másnap jön az áruház-igazgató és jól lekúrt, hogy hova tettem a piramist. Mondom neki, mi van. Nem jó! Azonnal vissza kell építenem! Megtettem. Így épült meg a könyvpiramis két nap alatt kétszer, egy spontán beiktatott bontással, egy fotósorozattal és két lebaszással. Csoda, hogy ezután a lelkesedésem kicsit alábbhagyott?

AZ ÁRU ÚTJA

Osztályvezetõként tiszta és világos rálátásom volt a Tesco rendszerének mûködésére, úgyhogy most azok kedvéért, akik ilyesmire is kíváncsiak, elmondom, hogyan áramlik az áru a hipermarket rendszerben. Ez azért is érdekes, mert sokan ebbõl az információból merítettek, amikor kisebb-nagyobb, valamint kurva nagy stiklikre szánták el magukat. És ez alól - ahogy majd látni fogják - nem volt kivétel az áruház-igazgató sem. Gondolhatják, hogy egy olyan eredményes értékesítõ rendszerbe, mint a Tesco bekerülni minden gyártó számára kívánatos dolognak számít. Persze nem mindenkinek adatik meg ez a lehetõség. Többnyire a beszállítók kerestek meg minket, és ha tudtak kapacitást biztosítani, azaz képesek voltak nagy mennyiséget szállítani, belistáztuk a termékeiket, természetesen a megfelelõ üzleti megállapodások után. A megfelelõ üzleti megállapodásoknak minden esetben része volt az a kenõpénz, amit a szállítók a beszerzõnek fizettek zsebbe. Vagy ha nem készpénz, akkor bizonyos termékek cseréltek gazdát. Itt elõnyt élveztek a mûszaki osztály beszerzõi, ugyanis az ember sokkal szívesebben fogad el egy házimozi rendszert a gyártótól, mint egy platónyi salátát a termelõtõl. Volt ismerõs a zöldség részlegen, aki fél évig nem vette fel a fizetését, annyira jól megélt abból, amit kapott. Hivatalosan egy ilyen beszerzõ százezer forintnyi ajándékot fogadhatott el a beszállítóktól havi szinten. Gondolom, nem kell mondani, hogy ennek többszöröse esett le, hiszen mi az a párszázezer forint egy cégnek, ha cserébe a legjobb kihelyezéseket kapja meg az áruház területén. Több ismerõsnek nõtt hirtelen ház vagy menõ kocsi a segge alá. Voltak olyanok, akik pont emiatt soha nem cserélték volna el az osztályvezetõi, vagy igazgatói állásukat egy presztízsmelóra. Mert valljuk be, azzal csajozni, hogy kisfõnök vagyok a Tescóban, háááát... nem nagyon lehet. Szóval zsíros melók voltak ezek, de vigyázni kellett, mert hamar megcsúszott az ember. Itt nem is annyira a kenõpénzekre gondolok, hanem az eredményekre. Mert ugyebár mindenki szemet hunyt a közös balhé fölött, egészen addig, amíg abból egészen fent balhé nem lett. Mert volt olyan eset, hogy korábban berendeltek egy szállítótól iszonyatos mennyiségû írható CD-t. Ezt onnan tudom, hogy nekem is eszembe jutott ez a stikli, de láttam, hogy mi történt korábban és elment tõle a kedvem. Szóval berendeltek a Senki kft-tõl egy nagyobb adagot. Rettenetesen olcsó, fõleg azért mert annyira tré, hogy nem tudják eladni. Senkiék jó nagy adag lóvét raknak az asztalra a belistázáskor, majd azért is kennek, hogy a cucc ne rögtön a tömörítõben végezze, hanem kerüljön ki a polc jobb helyeire, majd még azért is tejelnek, hogy bekerüljön az akciós újságba. így maguk sokkal jobb eséllyel veszik meg. Na, ami azokkal a lemezekkel történt, nem volt semmi. Egyre-másra hozták vissza a vásárlók, mondván, hogy két hét alatt eltûnt róla a mentett adat! Hello! Gyárilag volt benne valami hiba, amitõl ledobta magról a kiírt cuccokat. Maximum a Nemzetbiztonsági Hivatalnak lehetett volna eladni, de nekik kamionszám, mert megsemmisítette magát az adathordozó, mint a gagyi szupercsapatos tévésorozatban. Visszatérve a gondolatmenethez, nem volt jó ilyen egyszeri akciókat megjátszani, mert ha rajtunk ragadt a termék, az rontotta az eladási statisztikát, ergo hatással volt a bevételi mérlegre és az mindenkinek lebaszást jelentett. Az ilyen pénzeket csak azoktól lehetett elfogadni, aki egyébként is jó árut kínált, csak szerettek volna valaki mást kiütni a nyeregbõl. De õk fizettek is. Volt olyan karácsony, hogy többszázezer forint mellékes összejött ezzel a módszerrel. Az, hogy mindet el is adtuk, már csak hab volt a tortán, hiszen az eladott mennyiség után újat kellett rendelni és kezdõdött az egész elölrõl. Az volt a szép, hogy a rendeléseket valójában az osztályvezetõkre bízták. Volt persze egy központi lista, amelyet az áru fogyása alapján vezettek, de ez soha nem stimmelt. Úgy mûködött az okosság, hogy a központban jelezte nekik a rendszer, hogy melyik áruház melyik osztályán mibõl mennyi fogyott és a gép automatikusan berendelte a szállítótól a pótlandó mennyiséget. Ezt nekünk kellett jóváhagyni. Mivel az osztályvezetõk voltak azok, akik testközelbõl ismerték a saját készletüket, folyamatosan korrigálták a listát ahhoz képest, hogy éppen mit lehetett eladni és mit nem. Ezt a listát az igazgatóval jóváhagyatták tételesen, és innen az õ felelõsségük volt, hogy el is menjen a bekért mennyiség. Ennek a rendszernek ellentmondott az úgynevezett allokáció, ami a központi beszerzésen dolgozók stiklije volt. Néha, sõt volt úgy, hogy egészen gyakran megjelent néhány raklapnyi áru, amit baromira nem mi kértünk. Mondjuk, kaptam három raklap fényre olvadó mûanyagból készült billentyûzetet egy kínai gyártó lógójával. Ha tetszett, ha nem, az ott volt, el kellett adni. Most nem részletezem a metódust, mert korábban az Elta termékek esetén szó volt már arról, hogyan lehet a dobozolt fost is eladni maguknak. Ezek az allokált termékek valószínûleg olyanoktól származtak, akik nagyban rakták zsebre a dohányt. Õk ugyanis nem egy áruháznak rendelnek, hanem mondjuk negyvennek. Így nagyobb a mennyiség, nagyobb a jatt is. Így megy ez... Én persze igyekeztem új beosztásomban a lehetõ legjobb fõnökként viselkedni, még akkor is, ha csak pár beosztottam volt. Kapcsolatrendszeremet sokszor igénybe vettem az õ érdekükben is, fõleg a karácsonyi szezonban, mivel az áruházban nem volt divat a dolgozóknak szánt ajándék, én bevezettem azt a saját osztályomon. Az ünnepek elõtt jeleztem a beszállítóimnak, hogy szeretném honorálni a munkatársaim fáradozásait, aminek eredményeképp az õ termékeik is jobban mentek. Ebbõl soha nem volt gond, mindenki dobott valamit a kalapba. Volt, aki szoftvereket, DVD filmeket, CD állványt és tokot, táskákat, könyveket, napszemüvegeket. Ebbõl összeállítottam egy méretes ajándékcsomagot és mindenkinek megköszöntem az éves munkát. Ez persze nem volt túl népszerû a fõnökség körében - persze kevesen tudtak a privát akciómról -, mert õk teljesen más módszert folytattak. Õk úgy gondolták, hogy a karácsonykor kiszórt céges ajándék csak fölösleges tétel a kiadási listában. Jó példa erre az a meglepetés, ami kiakasztotta a teljes dolgozói kart. Az év vége felé közeledve már mindenki számára világos volt, hogy a vállalat nagyon jól teljesített. A hozzáértõk szerint egy nagyobb áruház napi forgalma úgy három és kilencmillió forint körül van. Nekünk elég sûrûn voltak olyan napjaink, amikor állítólag 20-30 milliót is besöpörtünk. És itt átlagos napokról beszélek. Egy ünnepi bevásárláskor nem volt ritka a százmillió feletti bevétel, ami gyakran duplája vagy triplája volt annak, amit más áruhazak teljesítettek. Szóval szaladt a szekér rendesen a Fogarasi úton. Persze sokan mondják, hogy ez E.-nek volt köszönhetõ, aki a háromszázmilliós leltárhiánnyal távozó angol igazgató után vette át az áruházat. És talán igazuk is van, az új áruház-igazgató - annak ellenére, hogy emberileg totális csõd volt - rendbe hozta a dolgokat. Ugyanakkor senki nem mondhatja, hogy mi nem tettünk meg mindent az eredmény növelésének érdekében. Szóval jó volt látni, hogy megy a dolog még akkor is, ha mi nem részesültünk soha a sikerbõl. De majd most! Jön a karácsony, híresen jó volt az év, biztosan lesz egy kis prémium, bonusz, valami meglepi. Hát lett is, méghozzá nem kicsi. Én úgy szembesültem a dologgal, hogy jön szembe velem az egyik osztályvezetõ kollega, arcán gúnyos vigyorral. Kérdezem, hogy mi van, hiszen tudtam, hogy a személyzeti igazgatónál járt. - Semmi, mondja a gyerek, megkaptuk a karácsonyi ajándékot. - És? - Menjél fel és nézd meg magadnak. Felmegyek a személyzeti osztályra, ahol már többen állnak a fõnök irodájában. A földön szatyrok. Csávókám meghatott tekintettel ecseteli, hogy nélkülünk nem ment volna, meg összefogásban az erõ, meg hála és jókívánság. Ezek után mindenki felvehetett egy szatyrot, amiben a Tesco ajándéka lapuit. Az ajándék pedig nem volt más, mint egy gyertya. Egy darab kurva gyertya. Valami fémbõl készített tartóban, hogy ne billenjen el. Az egész lefújva ezüstre. Többen érteni vélték a viccet és vártak a revelációra, amikor is elõkerül az igazi ajándék. De semmi nem került elõ. A többség ugyanazzal a gúnyos mosollyal bandukolt ki, amelyet a kollegám arcán láttam. Az igazgató meg nem értette, miért marad a nyakán közel ötszáz gyertya. Voltak hangadók, akik azt szorgalmazták, hogy mindenki vegye át a szánalmas ajándékot, majd rakjuk ki az áruház elé és gyújtsa meg. Annak lett volna valamiféle demonstráció értéke. De akkor már annyira tartott mindenki egy esetleges bosszútól, hogy alig páran mertek kimenni, hogy a kegyelet gyertyáit elhelyezzék a bejárat elõtt. A Pesti úton ezt már jobban csinálták, ott már mint osztályvezetõ lehettem részese a karácsonyi szervezésnek. Minden osztály dolgozói kaptak valamit a saját beszállítóiktól. Kozmetikai cikkeket, csokoládét, italokat, ilyesmit, de ezt sem a vezetõség szervezte, hanem az adott terület irányítói. Szóval kiskarácsony, nagykarácsony. Most látom, hogy átcsúsztam a karácsonyi sztorikba, pedig ez a fejezet az áru útjáról szól, és az allokációnál hagytuk abba, a központban zsírosán megkent beszerzõknél. A központi beszerzés egyébként egy nagyon frankó hely volt. Annál már csak a logisztikai központ volt a nagyobb királyság. A beszállítás ugyanis nemcsak direkt módon történt, azaz postán, futárral, vagy a szállítók saját jármûveivel, hanem jöttek kamionok a központból is. A logisztikai központ a szép elnevezése a kibaszott nagy raktárnak. Ez Budaörsön túl van, a pálya mellett. Ide hordják a beszállítók az irdatlan mennyiségû árut, amiket rendelésre, vagy allokációban visznek ki a teherautók az egyes áruházakba. A rendszer célja, hogy minimálisra csökkentsék, illetve a késõbbiek során teljesen megszüntessék a direkt beszállítást, mert egy áruház bevételezési kapacitása általában elégtelen. Ha jön egyszerre öt kamion, akkor négynek várnia kell, amíg az elsõt szépen kipakolják, bevételezik az árut és elvégzik az adminisztrációt. Ha az italosztály kamionja reggel kilencre jön, lehet, hogy délután ötig nem jutnak hozzá a srácok az árujukhoz, míg ki nem pakolják a frissárut, mûszaki cikket, vagy az egyéb dolgokat. A központban ennél jobb a helyzet. Befut a rendelés, mondjuk a Fogarasi útról egyben, ott a komissiósok összeválogatják, lefóliázzák a teljes cuccot, feltöltik a kamiont és azt az árumennyiséget az adott áruházban csak egyszer kell átvenni. És itt jön be a frankóság, ami miatt az áruátvételt mindent áruházban iszonyatosan szigorúan vették és a folyamatot egy monitoros állandó figyelemmel kellett, hogy kísérje. A központi raktár ugyanis maga volt a mézesbödön, annak minden csábításával és lehetõségével. Képzeljenek el egy olyan épületet, ahol minden megtalálható, amire valaha is vágytak. Csoda hát, hogy az emberi irányítás mellett akadozott a rendszer biztonságos mûködése? Nem mondom, talán akkor is történtek volna tévedések, ha maga R2D2 felel a logisztikai központért, de így még durvább volt a helyzet. Ebbõl én semmit nem tudtam, csak az eredményekkel szembesültünk áruátvétel közben. Jött például egy raklap sör. Ez kétszáz tálcát jelentett, amelyeket egyenként zsugorfóliáztak. A "szinteket" egy-egy kemény kartonlap választotta el egymástól. Amikor kibontottuk kiderült, hogy a toronynak nincsen közepe. Lyukas volt. Nem kilopták belõle a sört... neeeem. Be sem csomagolták. Szépen körbeépítettek egy üreget, tetejére ment a keménypapír, arra pedig egy teljes sor. Épnek és egészségesnek nézett ki, csak bontásnál látszott, hogy üreges a közepe. Mint a gengszterfilmekben a torta, amit a maffiafõnök szülinapjára tolnak be és a közepébõl kiugrik a nyuszilány vagy a géppisztolyos csóka. Ez még csak a kisebb gond volt, de érkeztek videokamerák is, amelynek a dobozában féltéglák pihentek, márpedig egy ilyen bontott építõanyaggal bajosan lehet megörökíteni, ahogy anyuka húszeurós mirelitpizzát tol magába Lido di Jesolóban. Méretre stimmelt, súlyra stimmelt, nem is gyanakodott senki. A raktárban kipakolták a cuccost, bepakolták a bontott téglát és már lehetett is szállítani. A logisztikai központban úgy okoskodtak - megjegyzem, helyesen -, hogy ha az áruház átvette a leszállított termékeket, onnantól az õ sara. Attól kezdve maga a Jóisten sem bizonyítja be, hogy a csere a központi raktárban történt. Hát ezért kellett az áruátvételt rendszeresen ellenõrizni a monitorosoknak, mi pedig bontogattunk, mint a hülyegyerek karácsonykor. Ami nem volt igazán frankó dolog, mert mindent ugyanúgy kellett visszacsomagolni, így egy idõ után csak szúrópróbaszerûen csekkoltuk a beérkezõ szállítmányokat, de sokszor ez is elég volt, hogy kihulljon a férgese. Nem mondom, hogy az egyéni, vagy direkt beszállításnál nem volt stikli, de abban legalább mi is benne lehettünk. Egy sajtos történetre emlékszem élesen. Fószer megérkezik a kamionnal, benne tíz raklap sajt. Mondja az áruátvevõnek, hogy õ most akkor lerakna kilencet, a srác meg tizet fog bevételezni. Egy raklap ide vagy oda nem számít, úgyis eltûnik a nagy kapkodásban, viszont kap zsebbe ötven rugót a csúsztatott raklapért. Gyerek belement, a szállító pedig már vitte is fene tudja hova, talán a sajtmaffia elosztóközpontjába. Több ilyen eset is történt, ugyanis ez volt a legegyszerûbb megoldás. Áruátvételnél nem volt érdemes nagyobb mennyiségû élelmiszert sikkasztani, mert azzal az ember nemigen tud mit kezdeni, hacsak nincsenek ilyen irányú összeköttetései. És még akkor is meg kell oldania a kivitelt, ami persze bajos ügy. Fõleg egy raklap sajt esetében.

MEGÁLL AZ IDÕ

A Tesco-féle idõszámítás nem illik bele egyetlen olyan tér-idö elméletbe, amelyet nagy eleink mindezidáig kidolgoztak. A Tescóban nem úgy telik az idõ, mint máshol. Kétfajta egységet használnak az idõ mérésére. Az egyik a mûszak, a másik a túlóra. Minden ehhez képest fehér, vagy fekete. Túlóra persze csak papíron létezik, azaz, hogy pont papíron nem. A ledolgozott túlórák valahogy úgy tûnnek el, mint Dávid Copperfield a Kínai Nagyfalban. Tudjuk, hogy ott van, de mégsem látszik semmi. Tudjuk, hogy át vagyunk verve, de valahogy soha nem sikerül bebizonyítani. A Tescóban nyolcórás egy mûszak. Az érvényben lévõ szabályok szerint ez alatt ki kell adni a munkáltatónak egy félórás ebédszünetet és egy tízperces egyéb szünetet, amit csak a nemdohányzók védelmében nem nevezek cigiszünetnek. Habár egy dohányosnak is meglenne a véleménye arról, hogy cigiszünet névvel illetünk egy olyan idõszakot, amely két cigaretta zsinórban történõ elszívását engedélyezi nyolcóránként. Mindegy is, lényeg az, hogy egy mûszakban ennyi szünet volt. A Tesco azonban sajátos módon értelmezte a szüneteket, ezeket ugyanis ledolgoztatták velünk a munkaidõ után. Egy Tesco mûszak nyolc óra és negyven percen át tartott, azaz le kellett melóznunk az ebédet. Dolgozz, hogy ehess... vagy ha ettél, akkor dolgozz... vagy valami ilyesmi. A túlórák tekintetében az egész áruházrendszer kóros memóriazavarral küzd. Túlórák ugyanis voltak. Mindig, mindenkinél, szinte minden nap, A baj csak az volt, hogy nem létezett olyan egységes be- és kiléptetõrendszer az áruházban, amely a személyenként eldolgozott munkaidõt helyesen és hitelesen regisztrálta volna. Volt szerencsém az Auchanban is lehúzni két évet, ott teljesen frankó a szisztéma. Gyakorlatilag blokkolni kell. Ha bemegy az ember, elhúzza a kártyáját az olvasó elõtt, ha kijön, dettó. Így lehet elszámolni a túlórákat. Nálunk ilyen nem volt. A hat órás munkakezdés azt jelentette, hogy háromnegyed hatkor meg kellett jelenni a készletirodán, ahol a vezetõk létszámellenõrzést tartottak. Aki nem volt ott, azt lenyomozták, felhívták, megpróbálták elérni. Hatkor kezdõdött a darálás és tartott egészen háromnegyed háromig. Onnan jött a váltás, de sokszor megtörtént, hogy az elõzõ mûszak még nem fejezte be a teendõit, így maradniuk kellett. Ez volt a túlóra, de mivel nem volt regisztrációs rendszer, ezt soha senki nem jegyezte fel. A munkaügyi pereknek sok esetben az volt a fõ témája, hogy a kirúgott és kártérítésért pereskedõ alkalmazottak nem tudták igazolni az állításukat, miszerint a cég rengeteg túlórabérrel tartozik nekik. Ennek kivédésére pár kollegám, fõleg osztályvezetõk, egy alternatív módszert dolgoztak ki. Minden reggel, amikor beértek küldtek egy e-mailt az otthoni címükre, vagy valami kamu témával a fõnöküknek és ugyanezt megcsinálták este is, amikor hazamentek, vagy hazamehettek. Egy srác, akit késõbb kirúgtak, az elmentett kimenõ leveleknek a kinyomtatott paksamétájával tudta igazolni, hogy a kérdéses idõpontokban nemhogy az áruházban tartózkodott, de a gépe elõtt ült! Ez cinkes volt, mert az áruház végig tagadott. Természetesen létezett egyfajta nyilvántartás, hiszen ha munkaügyi ellenõrzés volt - és volt! -, akkor ezekkel a kitöltött listákkal lehetett bizonyítani, hogy minden rendben megy. Mármint az áruház szempontjából megy minden rendben. Ha ezeket az ûrlapokat mindig mindenki naponta kitöltötte volna, akkor talán még van mód a túlórák elszámolásra, de ez nem így történt, minden hónap végén, pár nappal a határidõ elõtt az osztályvezetõk eszeveszett módon töltögették a dolgozóik listáját, de a rohanás miatt - ugyebáááár - nem vették figyelembe a szerzõdéstõl eltérõ munkavégzést, azaz pont az írták be a listába, amire a munkaszerzõdés szólt. Napi nyolc óra. Se több, se kevesebb. Ezt azután lóhalálában aláíratták a dolgozókkal, akiknek nemhogy vitatkozni, de még átolvasni sem volt idejük.

HOGYAN LOP MAGUKTÓL A TESCO

Ami most jön az egy kényes kérdés, el is fogom magyarázni, hogy miért. Az alább ismertetett helyzet felfogható egy gondosan kitervelt módszernek, illetve egy, a Tesco méretébõl adódó anomáliának is. Mirõl van szó? Maguk bemennek az egyik áruházba, hogy jeges fuvallat típusú WC illatosítót vegyenek. Hátha befagy a seggük. A tennék ára jól látható a polccímkén. 389 forint. Oké. Leveszik és odafáradnak a kasszához, ahol fizetnek 429 forintot. Ez ugye negyven forinttal több, mint amennyit a jeges fuvallatra szántak. A maguk agyában felmegy a pumpa, (hej, de sokszor láttam ilyet) és tök jogosan teszik fel a kérdést, miért próbálnak meg engemet átbaszni, he?!? A következõ magyarázatot fogják kapni. Sajnáljuk, a helyzet az, hogy a termék egészen a mai napig akciós volt. Ma akcióváltás történt, felvitték a termék árát, de a polccímkéket még nem sikerült kicserélni. Ezért dolgoznak árellenõreink fokozott tempóban, hogy az ilyen sajnálatos tévedéseket kiküszöböljék. Kérem, fáradjon a vevõszolgálathoz, ott visszakapja az árkülönbözetet, vagy levásárolhatja a negyven forintot. Innen maguk döntenek, hogy sorban állnak egy órát a sorstársaikkal, vagy hagyják a francba az egészet. Általában hagyják a francba az egészet... A dolog lényege a rendszer egyik gyengesége, de ebbõl az áruház remekül profitál. Valóban vannak akcióváltások, amikor a már említet POS-WARE rendszerben elõbb változik meg az ár, mintsem azt a polccímkén is jeleznék. Az osztályvezetõk igyekeznek, hogy minél hamarabb cseréljék a kritikus adatokat feltüntetõ kis címkéket, de van, ahol ez kimarad. Ezért dolgoznak az árellenõrök, kis vonalkód-leolvasóval a kezükben, hogy ezeket kiszûrjék. De õk sem képesek csodára. 150.000 termék közt minden nap akad legalább 1500 aminek nem az az ára. Ha levitték az összeget, akkor maguk járnak jól, ha megemelték, akkor a Tesco. Ez azért nem jelent gyakori problémát, mert egyrészt a kettõ nagyjából egálban van, másrészt pedig egy hétvégi nagybevásárlás teli kosarának blokkján eltûnnek ezek az összegek. Senki nem veszi észre, hogy többet fizetett a kelleténél, csak azok, akik zsebszámológéppel közlekednek. Merthogy ilyen is van... Ezt csak azért írom le, hogy megspóroljak maguknak egy telitorkos üvöltözést a pénztárossal. Az árufeltöltõkkel és egyéb dolgozókkal szemben a kasszások tényleg robotok. Mintha ott se lennének. Nem tudnak árat változtatni, nem úgy megy az, hogy "Átütöd anyukám kurva gyorsan, vagy én ütlek át!" Közük nincs a rendszerhez. Az igazságot csak a vevõszolgálaton lehet érvényesíteni.

VEVÕSZOLGÁLAT

Ez most pont ide illõ téma. Mint említettem, a Fogarasin kocsigyûjtõbõl lettem asszisztens, majd kasszás és árellenõr, ekkor váltottam a Pesti útra, mint árellenõr csoportvezetõ, innen kerültem egy kis idõre a vevõszolgálati pultba, ami mindig is az álmom volt. Majd ezt a pozíciót cseréltem fel a számítástechnikai osztályvezetõ állásra. A vevõszolgálat volt az egyik legjobb hely, ahol az áruházon belül sikerült kikötnöm. Mintha nekem találták volna ki. Emberekkel kellett foglalkoznom, problémákat kellett megoldanom, nem volt keccsölés, raklaphúzogatás, szopatás. Agresszív majmok, azok igen. Beszólás rengeteg. De mindazonáltal nagyon jó buli volt. Azzal kezdtem, hogy bebifláztam a fogyasztóvédelmi törvényt és egyéb okosságokat, hogy mindennel képben legyek. Azt tudtam, hogy ha a sok hülye közt eldurran az agyam, akkor úgy kell õket elküldeném a picsába, hogy az jogilag rendben legyen. Mert ugye elsõ a korrektség. A vevõszolgálat a Tesco áruházak egyik legérzékenyebb pontja. Ide általában az jön, akinek valami baja van, és higgyenek nekem, elõbb utóbb mindenkinek lesz valami baja. Itt most nem a szokásos garanciajegy lepecsételésrõl, egy áfás-számla kiadásról beszélek, habár ezek sem mentek egyszerûen, hanem vélt, vagy valós sérelmekrõl. A leggyakrabban az áru minõségére panaszkodtak, amit bevallom õszintén, egyáltalán nem csodáltam. Voltak beszállítók, akinek termékeire úgy kellett ügyeljünk, mint a hímes tojásra, hogy szét ne essenek a raktározás, vagy kipakolás közben. Ott voltak például valami Trendex nevû cég szobakerékpárjai. Ezeknek az volt a bajuk, hogy egy zakó súlya alatt is letört a kormányuk. Mivel a baráti körben és az ismerõsök közt gyûjtött tapasztalataim szerinte ezek a szerkezetek rendeltetésük ellenére meglehetõsen sûrûn végzik ruhafogasként, ez nem elhanyagolandó információ. A hegesztést, illetve a hegesztés szándékát két borsónyi pötty jelezte az éles szemû szemlélõnek. Állítólag volt köztük olyan, ami minden rekordot megdöntött és a parkolóból hozták vissza. A másik szûk minõségi keresztmetszet a szerszámosztályon volt. Vannak ezek a KINZO termékek, amelyeket vagy valami elmebeteg nevezett így, vagy nem kalkuláltak a magyar piaccal. Egyszerûen képtelenség egy magas nyomással operáló gõzborotvát ebbõl a márkából gonosz és sunyi mosoly nélkül bekapcsolni anélkül, hogy B kategóriás szadopornó filmek ne jutnának az ember eszébe. Persze most nem a név a lényeg, hanem a minõség. Ezek annyira, de TÉNYLEG, annyira szarok voltak, hogy már garanciajegyet sem írtunk ki rájuk. Vevõ megvette, hazavitte, elromlott, visszahozta, kapott másikat, hazavitte, elromlott, anyázva visszahozta, majd megint kapott egyet. És ez így ment a végtelenségig. A Tesco után volt alkalmam egy építkezésen besegíteni, ahol egy meglehetõsen feledékeny mûvezetõ a nap közepén vette észre, hogy otthon maradt a sarokcsiszolójuk. Kezembe nyomott némi készpénzt, hogy menjél barátom a Tescóba, vegyél egy ilyen kínzós sarokcsiszolót, oszt hozzad el nekem. Mentem, megvettem, két perc alatt leégett. Sebaj, haverom, menjél és hozzál még egyet. Nem akartam neki mondani, hogy pontosan ismerem a rendszer mûködését, de azért mégis túlzásnak tartottam, hogy aznap három sarokcsiszolót vágtak tönkre és a végén vettek egy porszívót a levásárolható blokkból. Annyira tudták, hogy gagyi az egész, hogy egy szavuk nem volt a vevõszolgálaton. Szóval felejtsék el a Kinzo márkát. És ilyen az Agoyama is. A vevõszolgálat másik nagy tanulsága volt, hogy vevõink közül még azok sem olvasták el az akciós újság apró betûs részét, akik egyébként tudtak volna olvasni. Minden akcióváltás adott nap reggelén 06 óra 00 perckor történik, azaz az új árak akkor lépnek életbe. Számtalan esetben üvöltöztem a napfelkelte elõtt álmatlansággal küzdõ hidegburkolókkal, akik nem akartak kétszáz forinttal többet fizetne egy csempevágóért, merthogy "nem az van az újságba". Ezekkel az emberekkel nem lehetett egyszerûen mit kezdeni. Érvrendszerünk hajszállogikán függött és olyan probléma megoldási javaslatokat vetettek fel, miszerint: "akkó" fizessed te ki a drágább miatti árat, te kisköcsög", meg "ez azér" van, mer' ti mindenkit átkúrtok", valamint "fe'jelentelek, aggyad ide a panaszkönyvet". A panaszkönyvbe aztán lehetett firkálgatni az ácsceruzával, de sokan nem jutottak túl a fogalmazási akadályokon. Mondtam, hogy adok papírt a piszkozatnak, sõt, diktálhat is, ha akar, de ettõl hamar elment a kedvük. Tényleg, tessék elolvasni az apró betût! Apropó, olvasás! Számtalan esetben hoztak vissza terméket egyszerûen azért, mert némely vásárló azt hiszi, hogy a használati utasítás puszta dekoráció, és a gyártó esõerdõkkel szembeni ellenszenvét, valamint a környezettudatos gondolkodás hiányát hivatott demonstrálni. Nem. A használati utasítás azért van, hogy maguk megtudják, hogyan kellene használni azt, amit vettek. Egyik nap visítva bejön egy nõ. Már az ajtóban ordított. Rohan a vevõszolgálathoz, veri az asztalt, hogy õ vett itt egy mosógépet. Hazaviszi, bekapcsolja és a mosógép eszeveszett rázkódásba kezd, majd elindul. Szépen kizötyög a fürdõszobából, végig az elõszobán, egészen el a konyháig, mígnem kitépte a falból a csatlakozó aljzatot. Mondom neki, hogy nem gyakran, de azért néha megtörténik, hogy bizonyos szerkezetek életre kelnek. Nézze csak meg a Terminátor címû filmet. Nem volt vevõ a poénra. Kérdezem tõle, hogy milyen a mosógép. Azon hamar túljutottunk, hogy NAGY, meg FEHÉR, meg DRÁGA, de a lényeget csak a végén nyögte ki, ELÖLTÖLTÕS. Oké. Elolvasta a használati utasítást? Õ nem olvasni akar, hanem mosni. Rendben van. Csak azért kérdeztem, mert minden elöltöltõs mosógép hátulján van négy akkora csavar, mint a boldogult USS Arizona propellere. Azok rögzítik a dobot, hogy ne essen szét a cucc, míg kiszállítják. Ha azt nem veszik ki, akkor pontosan ez történik. Telefonál haza, apu nézi a gépet, naná, hogy benne van a csavar. Persze a végén még én lettem lekúrva. Ezt ugyanígy megcsinálta egy nagydarab roma családfõ is, aki képtelen volt a hifi CD tárjából kiszedni a nagy piros nyíllal megjelölt, egyértelmûen oda nem illõ csavarokat. Én csavaroztam ki neki, miközben a Devlát is lehívta rám az égbõl. A csúcs viszont egy erõszakos fószer volt, akit bármelyik kommunikációt oktató egyetem aranyárban alkalmazhatna. Nem én voltam szolgálatban, de alkalmam volt végignézni az esetet. Figura bejön, hóna alatt egy kenyérpirító. Mondja, hogy szar, cseréljük ki. Kérdezik mi baja? Az, hogy nem pirítja a kenyeret. Oké. Abban mindenki egyetértett, hogy ez súlyos hiányosság egy kenyérpirító mûködésében, de azt is közölték vele, hogy sajnos nem cserélhetik ki, mivel a Tesco ezt a típust nem forgalmazza. Valóban van ilyen márkájú kenyérpirító az áruházban, de ilyen biztosan nincs. Ezt ugyanis a Media Markt árulja. A fazon egy percig sem titkolta, hogy nem nálunk vette, de õ úgy gondolta, hogy az egy márkához tartozó gépeket minden olyan helyen kicserélik, ahol a márkát forgalmazzák. Ez mondjuk baromira nem így van és erre a tényre a kollégák fel is hívták a figyelmét. Erre a fószer beindult, követelte az áruház-igazgatót, a beszerezési igazgatót, mindenkit, aki csak eszébe jutott. Másfél órát tartott a verbális összecsapás és a fazon a végére elérte, hogy a vevõszolgálat megkérdezte, hogy a pénzt kéri vissza, vagy le akarja vásárolni az árát? Nem hittem a fülemnek. Ez nem csak a hagyjuk elmenni szöveg volt. A csávónak valóban lepengették a pénzt egy MM-ben vásárolt kenyérpirítóért. Blokk ellenében... ezt csak azért mondtam el, mert bizony ilyen is van... Voltak persze olyan idõszakok is, amikor egy akció kapcsán elözönlötték a népek a vevõszolgálatot, teljesen jogos panaszokkal. Egy esetben ugyanis az is elõfordult, hogy szabályozni kellett egy bizonyos termék esetében a fejenként megvásárolható mennyiséget. És ilyet szerintem még a világ nem látott. Ez a hipermarket lánc arról szól, hogy van mindenbõl dögivei, ha meg nincs, akkor majd lesz. Mindenki azt vesz, amit akar, annyit vesz, amennyit akar. Így megy ez. De nem a Fogarasi úton. Egyik nap kijött az akciós tej. Meg is jelent a katalógusban és annak rendje és módja szerint kirakták a raklapokat reggel hatkor. Nyolc órára már egy doboz nem sok, annyi sem volt. Jöttek is panaszkodni az emberek a vevõszolgálatra, hogy nincsen 99 forintos tej. Persze, mert volt, aki tízesével vitte, mások meg egyenesen negyven kartont pakoltak fel egy kocsira. Jó, hogy nem jutott annak, aki tízkor jött be. Ez normális helyen egy normális dolog. Elfogyott. De nem nálunk. A vezetõség igazságos békebírót kezdett játszani és a következõ kihelyezésnél fejenként egy kartonban, majd fejenként egy dobozban maximálta a vásárolható mennyiséget. Ettõl még jobban felment az emberek pumpája, mert míg az elõzõ fogd és vidd rendszerben legalább pár elégedett vásárló volt, az utóbbiban egy sem. Senkinek nem volt elég, ami jutott neki, ráadásul így is elfogyott. Üdvözöljük Magyarisztánban!

TESCO FASHION

Valahogyan ide, a reklamációk özönéhez tartoznak az áruházban kapható ruházati cikkek. Nyilvánvalóan teljesen õrültnek kell lenni ahhoz, hogy valaki a Tescóban vásároljon ruhanemût, ugyanis a minõséget tekintve ennél lejjebb már csak a testfestés van. És itt most nem arról beszélek, hogy mi divatos és mi nem. Arra szarok. Azt viszont fontosnak tartom, hogy egy ruhadarab, még ha csak rövid idõre is, de megfeleljen a rendeltetési céljának. A Tescóban ilyet sajnos nem lehetett találni. Az utolsó józsefvárosi piacon is frankóbb cuccokat vásárol be az ember, ráadásul töredék áron. A ruhaosztály a Tesco kudarca. Tökéletes csõd. Amikor én ott voltam, a ruhaosztály beszerzõit háromhavonta cserélték, hogy legalább történjen valami. Egy okostóni, aki szerintem elõzõ este egy marketinggel foglalkozó könyvbe is beleolvashatott, felvetette, hogy legyen az áruháznak saját brand-je, ami egy külföldi szó és azt jelenti, hogy márka. Az ötlet majdnem hamvába holt, hiszen amikor azon kezdtek agyalni, hány ember viselne olyan inget, amelynek zsebébe az van hímezve, hogy TESCO, szomorú eredményre kellett, hogy jussanak. Ekkor vetõdött fel, hogy az összes szart, amit bevisznek az áruházba, vegyék egy kalap alá és nevezzék el ITEMS-nek. Ez ugyancsak a gagyi hulladék, ami eddig volt, csak már neve is van. Ez valami olyasmi, hogy egy nyúlszájú, fogatlan, kampósorrú bandzsa, kopasz kislányt hiába nevezik Florentinának, attól még nem lesz szebb. Mindegy, lett az ITEMS. De ez sem oldotta meg a helyzetet. Az állattakarmány-árusító cégek területi képviselõi és kényszerbéték minimálbérre bejelentett ügyvezetõi ugyan naponta izzadták szét ITEMS nylonruháikban a kisteherautókat és a pinceirodákat, de a ruhaosztály megmentésére új javaslatot kellett kidolgozni. Ez pedig az volt, hogy nevezzük át újra a márkát, és legyen Cherokee. Az, hogy miként jutott a marketingesek eszébe egy indián törzs, amikor a poliészter ingeket morzsolgatták az ujjak közt - hátha attól megjön az ihlet -, máig sem tudom. Mindenesetre, amit maguk most megvesznek, az egy Cherokkee cucc. Innentõl.

A GAZDASÁGOS TERMÉKEK

A Tesco akkor robbantott igazán nagyon és nyomott egy újabb pöttyöt a minõségi termékek palettájára, amikor megjelentek az úgynevezett gazdaságos termékek. A Tesco nagy szinonima szótárában a gazdaságos címszó alatt valószínûleg a fos, gagyi, szar szavak is megtalálhatók. Egy normális fogyasztói társadalomban oka van annak, ha valami nagyon olcsó. A "hurrá mama spóroltunk" fílingre ráerõsítõ minimál dizájn azt az érzetet kelti, hogy végre egy visszafogott termék, aminek nem mi fizetjük meg a tervezési és reklámozási költségeit. Ettõl olcsó. Pedig nem. A gazdaságos terméke attól tudnak ennyibe kerülni, hogy nagyon szarok. Van például az a rózsaszínû édes víz, amit valamilyen, elõttem mindezidáig ismeretlen okból gazdaságos ketchupnek neveznek. Ugyanilyen a Tesco gazdaságos vodka is, amit egy vidéki locsolás alkalmával sikerült megkóstolnom. Annak ellenére, hogy igen kis mennyiséget fogyasztottam, gyakorlatilag elõbb lettem másnapos, minthogy berúgtam volna. Nem tudom mi volt benne, de instant Molotov koktélként talán nagyobb hasznát vehetné egy banánköztársaság forradalmi ifjúsága. A gazdaságos termékek úgy kerülnek a polcra, hogy jön valaki, aki mondjuk nápolyit gyárt és nem tudja azt eladni. Na, belõle lesz a gazdaságos termék. Név nélkül, design nélkül, minden nélkül. Kap egy csíkos zacsit, mint a csávók a sitten, és már mehet is a polcra. Õrizkedjenek ezektõl a termékektõl, hacsak nem valami tényleg nagyon olcsót akarnak venni, tekintet nélkül arra, hogy mi van a csomagolásban. Persze itt is vannak kivételek, azt hiszem tán a Gyõri keksz árul valami hasonlót, ami kifejezetten jó. De mielõtt megveszik a cuccot, olvassák el a feliratot. De csodát még a legmeggyõzõbbtõl se várjanak. A gazdaságos termék úgy aránylik a minõségi árukhoz, mint a belga praliné a kakasos nyalókához!

AZ ANGOL MINTA

Angliában minden másképp van. Azért hozom az angol példát, mert ugyebár az áruházlánc maga angol jövevény, ott lehet látni a mûködését a maga valójában. Londonban jártam pár hónappal ezelõtt, és ami ott Tesco szinten megy, az tényleg nem mindennapi. A legnagyobb különbség az, hogy ott nemcsak hipermarketekrõl beszélünk, hanem kisebb méretû városi boltokról is. Behálózzák az egész országot. Szerintem az a lánc tartja életben az õstermelõket, meg az egész élelmiszeripart úgy, ahogy van. A tévében is állandóan mennek a reklámok: keress a Tescóban! Iszonyatosa az árumennyiség és a választék, csak tejbõl van vagy ötvenféle. Csokiból több, mint amennyit Gombóc Artúr fel tud sorolni. A személyzet viszont csak színesbõrûekbõl állt. Illetve õk voltak a nagy többségben, fehér embert a dolgozók közt tényleg csak elvétve láttam. És a munkamorál... na, az összehasonlíthatatlan volt az otthonival. Ha a budaörsi Tescóban megkérdeznek egy árufeltöltõt, hogy hol van a pillanatragasztó, fingja sem lesz, hacsak nem azon az osztályon dolgozik. Ha nincs jó napja, akkor még el is küldi magukat a francba. Minek legyen udvarias? Az nincs benne a munkaköri leírásban. Kint ez is másképp van. Ott annyira fosnak a fekák meg az ázsiaiak, hogy elkúrnak valamit. És ezer feka meg ázsiai várja azt a pillanatot, amikor a helyükre léphetnek, hogy iszonyatosan figyelnek mindenre. Lopni? Sikkasztani? Eszükbe nem jutna. A gazdaságos termékek pedig lényegesen magasabb minõségi színvonalon vannak, mint itthon. Már nálunk is megjelent pár import gazdaságos cucc sötétkék dizájnban. de hol vagyunk még ahhoz, ami odakint van. Legalább az az elõnye meglehetne egy ilyen áruházláncnak, hogy mindenütt ugyanolyan a minõség. De sajnos nem. Ha a Tescót nézzük, akkor Magyarország egy élelmiszeripari hulladéklerakó. Mi megeszünk mindent, úgyhogy idehordják azt is, amit máshol nem lehet, vagy nehéz eladni.

A FOGD ÉS VIDD TELEFONOK

A Tesco sohasem volt arról híres, hogy a vásárlók a drága, minõségi árut keresték volna. Persze volt pár prémium kategóriás cucc, fõleg mûszaki cikkek, inkább mutatóba, de fõleg azért, hogy az osztályvezetõknek és igazgatóknak is legyen mit lopni, és hogy a különféle akciók szervezésével épüljön a team és edzésben legyen az agy. Pár plazma, néhány laptop, LCD TV és ilyesmik. De ezek egyébként nem nagyon mentek és nem is nagyon mennek mostanában sem. Amit a többség keres az olyasmi, mint az Alien TV húszezerért. Azt kettesével tolták ki. Egy hét alatt elment ezerötszáz darab. A másik sláger a mobiltelefon volt, isten tudja miért. Sokan jöttek és keresték az új, akciós készülékeket fõleg a Vodafone és a T-Mobil kínálatából. Én, a számtech osztály vezetõje õsi ellenségemnek tekintettem a mobilbizniszt, mert iszonyatosan macerás volt. Míg az ember egy százezres számítógépet öt perc alatt elad, a harmincezres telefon egy órát vesz igénybe. Még a feltöltõkártyás is, hiszen tonnányi papin kell kitölteni, ezer szerzõdést kell megírni, mindenféle adatokat kell a vevõvel egyeztetni. Mindehhez pedig adott volt egy olyan Alcatel telefon, amilyenen még az Australopithecus hívta európai rokonait, egy négyezerötös feltöltõkártyával. Ja, és az egész harmincezerért. Akkoriban már osztályvezetõ voltam és közöltem a beszállítóval, hogy ebbõl egy kurva darabot nem fogunk eladni, hacsak nem küld egy delegált értékesítõt, mint a Vodafone, hiszen akkoriban két beosztottal dolgoztam és fejenként tizenhárom óra alatt tudtuk csak abszolválni a nyolcórás mûszakot. Telefonokra már tényleg nem maradt idõnk. Persze azt is hozzátettem, hogy ha van értékesítõ, hozhatnak többet is, mert akkor az már nem az én dolgom, annyit adnak el, amennyi jólesik. Az értékesítõ meg is jött, ígérte is, hogy két hétig marad, azalatt majd eladja a kétszázötven készüléket. A srác mindössze négy napig volt ott, amikor lelépett és a nyakamon hagyott száznyolcvan telefont. Hívtam a beszállítót, hogy ez így nem lesz jó, valami akciót kell csinálni, mert én nem fogom a baromi drága cuccait promotálni úgy, hogy az Ipartörténeti Múzeum vezetõje a fél karját odaadta volna egy telóért, mert ezek állítólag már a negyvenes évek elején eltûntek. Szartak is a fejemre. Itt a cucc, adjam el, ahogy tudom. Igen? Igen. Okés, ha rajtam múlik! De akkor már ott tartottunk, hogy iszonyatosan útban volt a cucc. Persze, nem csoda, hogy nem ment, alig gyõztük lebeszélni róla a vásárlókat, de így legalább nem kellett papírokat töltögetnünk. Beszállító mondja, hogy csinálhatunk akciót. Csináltunk is. A harmincezres telefont levittük ötezerre. Ebben már benne volta négyezerötös kártya, így a teló gyakorlatilag ötszázba fájt a vevõnek, így is száz darab a nyakamon maradt. A végén fogtam magam és az egészet beborítottam egy baromi nagy kosárba, hogy lehet vinni annak, aki éri. Jött is egy fõszer, akinek valami kereskedése lehetett, mert fogta magát, összecsomagoltatta az egészet és vitte is haza. Az biztos, hogy valahol szép hasznot húzott rajta, de hogy egy nagy nyûgöt vett le a nyakamról, az is biztos. Ez egy igen nagy tanulság volt, innentõl fogva nem foglalkoztam telefonokkal. A beszállító is hamar rájött, hogy jobb, ha embert küld a cucca mellé, különben megy a levesbe. És amennyire kedvezni tudtunk egy-egy termék beszállítójának, annyira ki is lehetett velük baszni. Volt olyan hely az osztályon, hogy az oda kihelyezett termékeket csak kutyákkal lehetett volna megtalálni.

POS-WARE TRÜKKÖK

Esett már szó a számítógépes rendszer réseit kihasználó árcsökkentõ megoldásokról, de arról talán még nem, hogy az igazgatók elõszeretettel manipulálták a szisztémát a leltárhiány, illetve egyéb érzékeny számadatok kozmetikázására. Minden ilyen jellegû megoldás kulcsa a készletgazdák fejében volt. Ezek a srácok nemcsak informatikai zsenik voltak, hanem a kisujjukban volt a Tesco készletezési rendszerének mindem csínja-bínja. És a csínekre meg a bínekre állandóan szükség volt annak érdekében, hogy az igazgatóság a számukra megfelelõ adatokat tudja publikálni, illetve továbbítani a csúcsvezetés felé. Õk nem néztek kicsire, mint az osztályvezetõk, akik fõleg arra használták a hozzáférési kódjaikat, hogy százkilencvenezres számítógépet tizenötért vigyenek haza. Õk nagyban utaztak. A leltárhiánynak ugyanis voltak bizonyos szorzószámai. A Fogarasin általában 1.4 és 1.6 között volt a leltárhiány szorzója, ami azt jelentette, hogy a megengedett szintet alig lépték túl. Más áruházaknak egészen nyolcig és kilencig sikerült feltornászni magukat, azaz a kalkulált hiány kilencszeresét is képesek voltak produkálni. A leltárhiány eltüntetésében kulcsszerepet játszottak a készletgazdák. Tudták, hogy hol van többlet, hol van hiány, hogyan kell megváltoztatni az adatokat ahhoz, hogy minden stimmeljen. Sok ember - fõleg a vezetõk - renoméja, fizetése és karrierje függött ezektõl a számoktól. Nem is az adóhatóság volt a fõ mumus, hanem a magyarországi vezetõség. Nekik kellett mindent rendben találniuk. Annak érdekében, hogy zökkenõmentes legyen a manipuláció, különféle hozzáférési kódokat osztogattak. A biztonságiak példának okáért azért rendelkeztek a csak a legszûkebb hozzáféréssel, mert némelyikük sejtette, hogy mi megy a háttérben és szívesen odakoppintott volna. Vagy legalábbis begyûjtötte volna a bizonyítékot, ami késõbb életmentõ szerepet játszhatott volna egy kirúgás közeli helyzetben. Na, ezt akarták a fõnökök megakadályozni, ami, megjegyezem, sikerült is nekik. A legtitkosabb adatokhoz csak õk fértek hozzá., csak õk, vagy a megbízottaik végezhettek módosításokat, csak õk ellenõrizték magukat, tehát nyomok nem maradtak és a lebukás veszélye is minimális volt. Amit meg ki akartak lopni, azt egyszerûen kiszedték a rendszerbõl, berakták a selejtek közé, kapott egy lila címkét is a termék, ami azt jelezte, hogy már soha sehol nem lesz felhasználható, így a kör bezárult. A szükséges áru nemcsak, hogy eltûnt, de a megfelelõ módon és irányban tudott eltûnni, mint értéktelen selejt. Egy jó készletes éppen ezért kincset ér egy áruháznak, rettenetesen megbecsülik õket, legalábbis nem hivatalos formában és kicsit tartanak is tõlük. De mivel egy nagyobb borulás esetén õk is dõlnek, tudtak vigyázni magukra és megértették, hogy érdekeik azonosak az igazgatók érdekeivel. Hát így.

HARMADOSZTÁLYÚ EMBERANYAG

A kiemelt embereknek, akik különös bánásmódot élvezhettek saját maguk, vagy fõnökeik jóvoltából a Tesco maga volt a paradicsom. Nyugodtan dolgozhattak, senki nem baszogathatta õket, nem kellett bajlódniuk olyan szükséges rosszal, mint mondjuk a vásárlók vagy beszállítók, sokat kerestek, és bõven esett mellékes is. Amíg mi tolvajokat üldöztünk és összevissza szurkáltattuk magunkat a roma bandákkal, vagy drogos figurákat mostunk fel a parkolóban õk csinálták a nagy bulikat az irodáikban. És mindezeken felül még egy minõsítési rendszeren keresztül különbözõ kategóriákba is besoroltak minket attól függõen, hogy milyen színvonalon végeztük a munkánkat. Ez volt az úgynevezett motivációs eljárás. Az egész egy akkora oltári nagy faszság volt, hogy olyat józan ésszel el sem lehet képzelni. Volt egy teszt, illetve egy kérdõív, amelyet mindenkinek ki kellett töltenie. Saját magának, saját magáról. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy mindenki maga értékelte a maga teljesítményét, amire egy beszélgetés után az osztályvezetõk adtak jegyeket A-tól E-ig. Persze kikötés volt, hogy A-t és B-t senki nem kaphat, a legjobb esetben is csak harmadosztályúnak lõhetik be a dolgozókat. Ha valaki valaha is késett egy percet a B már elérhetetlen magasságokba került. így lett gyakorlatilag mindenki C kategóriás, mint egy jogsi. A baj csak az volt, hogy a motivációs besorolás alapján emeltek fizetést és intézték az elõléptetéseket. Az emelésre nagyjából szartunk, mert az mindig valahol az infláció mögött kullogott, de egy komolyabb leminõsítés hosszú távra beragaszthatta az embert egy árufeltöltõi pozícióba. A legviccesebb az volt, hogy a rendszer kiagyalói nem gondolták végig, hogy ezt a kérdõívet áruházanként 4-500 ember foga kitölteni és nem mindegyikük igazgató. Így olyan kérdéseket kellett megválaszolni a kasszásoknak, hogy mit tettél meg fejlõdésed érdekében, és min kellene változtatnod, hogy munkádat hatékonyabban végezd. Na most egy pénztáros, akinek az a dolga, hogy egy vonalkód-leolvasó elõtt elhúzzon egy vonalkódot, erõsen meg volt fejelve ezzel a dologgal. Csakúgy, mint az üvegvisszaváltós kolléga. Vagy a kocsigyûjtõ. Ha nem tetted le a nagyesküt, hogy ezentúl egy órával korábban érkezel, hogy minél több üveget tudj visszaváltani, illetve nem tetted a nyakad arra, hogy szigorúságod nem fog határokat ismerni a ki nem mosott sörösüvegek visszaváltásának tekintetében, kaptad a D-t. Ami ugye, jó szar. Szóval ez volt a mi motivációs rendszerünk. Én magam, osztályvezetõként erõs C-re vizsgáztam, ami csak azért nem lett B, mert az igazgatóm kijelentene, hogy dolgozó nem kaphat B-t. Tessék! Így kell seggbedugni a motivációt egy motivációs rendszerben. A kiértékelést a Next Step rendszer követte. Mindenki kapott egy listát, amire rávezették, hogy mit kell csinálnia a fejlõdése érdekében. Olyanos voltak rajta, hogy nem járunk vasalatlan pólóban, korábban jövünk és késõbb megyünk, hogy többet dolgozhassunk a közcél érdekében, ilyesmik. Ez azért kellett, mert állatira hülyének néztek mindenkit, és azt gondolták, ha leírják, hogy mit kell csinálni, azt majd meg is csináljuk. A Next Step listát lobogtatták mindenkinek a szeme elõtt, mint a véres rongyot, ha valamilyen melléfogáson, vagy lazaságon kapták. A Next Step elvileg arról szólt, miként lehetsz B besorolású a következõ megmérettetésen. Mivel B besorolás alaphangon nem volt adható, ezért úgy volt baromság az egész, ahogy volt. Inkább adtak volna bonuszt, prémiumot, vagy valami elismerést a teljesítménynövekedés eléréséért, de ez máig nem jutott eszükbe. A papír olcsó, és még fontosnak is érezhetjük magunkat miközben a hülye kérdéseikre válaszolunk.

HATÉKONY STRUKTÚRA

Voltak a Tescóban idõszakok, amikor olyan rohammal kellett megbirkóznunk, ami mindenkinek széttépte az idegrendszerét. Hosszú hétvégék, ünnepek, karácsony, húsvét, iskolakezdés: ezek voltak azok a napok, amikor a feje tetejére állt minden, egyszerûen azért, mert sokan jöttek vásárolni. Ilyenkor általában a kasszások szívták a legnagyobbat, mert felgyûltek az emberek a pénztársoron és mire odaértek, hogy fizetni kell, mindenkinek bedurrant az agya. Csoda, hogy még nem lincseltek meg senkit. Szóval bejött a hatékony struktúra, aminek részét képezte egy Multi Skill nevû képzési rendszer. Ez simán azt jelentette, hogy mindenkinek meg kellett tanulni, hogy mûködik a kassza. Ez egy olyan ember számára, aki az elmúlt ezer évet nem egy jégtömbben befagyva töltötte, mindössze tizenöt percet vett igénybe. Ezután a delikvens vész esetén bevethetõ volt bármelyik kasszában. Tehát ha nõtt a sor, nyitottak egy új kasszát, de mivel nem volt bele ember, beszólítottak valakit valamelyik osztályról. Na, ez volt a szép baleset. A koordinációt olyanok irányították, akik áruházat legutóbb húsz éve láttak, akkor is Lego készletben. Jó példa erre egy nõ, aki a vevõszolgálatot irányította, egymaga képes volt naponta többmilliós kárt okozni az áruháznak. A dolog a következõképp mûködött. Rengeteg ember bejön, lefosztják a polcokat, berakják a cuccot a kocsiba és mennek fizetni. Kasszánál iszonyat lesz a sor, kinyitnak újabb pénztárokat, majd beszólítják az árufeltöltõket szolgálatra. Az árufeltöltõ otthagyja az üres polcokat és a raktárt, majd kijön, hogy a vonalkódokat olvasgassa. Ezáltal elfogy az áru a polcokról, nem lesz mit megvenni, így csökken a vevõszám, csökken a sor, lehet visszamenni polcot tölteni. Ha a forgalmasabb idõszakokra felvennének tartalék pénztárosokat éhbérért, akkor áru is lenne, és a sor sem nõne. De ezt nem lehetett nekik megmagyarázni. Multi Skill, bazmeg! Volt olyan, hogy az osztályvezetõk ültek a kasszában és az egyes részlegek mûködése kártyavárként omlott be. A csúcs az volt, amikor a non-food igazgató személyi asszisztense és a grafikus gyerek egymás mellett ültek és húzkodták az árut a kódolvasó elõtt. Hatékony struktúra! De mindennek a teteje az az angol abnormális idea volt, miszerint ha ketten állnak egy sorban, meg kell nyitni egy újabb pénztárt. Ennek odaát az volt a neve, hogy ketten egy sorban. Találó, mi? Angolok kiterjesztették ezt a rendszert kishazánkra is. Na, ez végképp betette a kaput. Az emberek õrjöngve kezdték követelni, ami a plakátok szerint járt nekik. A szó szoros értelmében minden harmadik vevõ hõbörgött, míg az ezelõtti átlag tízbõl egy volt. A Fogarasi lerohadt kasszasora egyszerûen alkalmatlan volt erre az újításra. Negyvenöt kasszánk volt, ebbõl harminc üzemelt. És pénztáros sem volt több, mint harminc. Összesen! Így maximum úgy tudtunk volna kedvezni az idegeseknek, hogy beültetünk egy hentest egy nem mûködõ kasszába. Bár amennyire a hentesek ehhez értettek, odáig se jutottak el, hogy kikerüljön "A kassza nem üzemel" tábla. Így az áruház-igazgató egy huszárvágással szembement az angolokkal, és a saját kezével tépte le az összes plakátot, amelyek az embereket hõbörgésre biztatták. Amikor jöttek az angolok és megkérdezték, hogy hol van a marketing csak annyit válaszolt: a seggemben, bazmeg! Ez itt Magyarisztán.

PLAZMÁT SNICCERREL

Számtalan esetben lett botrány abból, hogy a raktárosok úgy kezelték az árut, mintha disznóbelet lapátoltak volna a vágóhídon. Jött a millás plazma, aminek a dobozát sniccerrel vágták fel, aminek következtében a leendõ vásárlónak meg kellett barátkoznia egy ökörhúgy mintázatú vájattal, ami a mûanyag ház tetejét díszítette. Vagy ami a nagyobbik baj volt, egyszerûen nem vette meg senki. Ezért nagy bünti járt, de valahogy mégis rendszeresen elõfordult. Ezért ajánlom, hogy ha leértékelt kiállítási darabot vásárolnak, alaposan nézzék körbe, mert érhetik magukat meglepetések. A szándékos rongálás szép példája volt, amikor egy targoncás gyerek elõre megbeszélt koreográfia szerint nekitolatott a raktár egyik polcának, amin történetesen a sörösdobozok voltak felhalmozva tálcaszám. Le is borult vagy száz darab, amíg azt takarítgatták és sápítoztak a raktárosok, szépen ki lehetet pakolni a mindenfélét. Utána pedig le lehetett öblíteni a munkában kiszáradt torkot pár eladhatatlan, összenyomott dobozos sörrel. Ami az élvezeti rongálást illeti, abból én is kivettem a részem, de ez már a minden mindegy kategóriába tartozó dolog volt. Idõrõl idõre tartottunk selejtezést, amikor az igazgató által megjelölt összeghatárig kukázhattunk ki mindenféle árut. Ez agy frankó dolog volt, mert ami itt kikerült a selejtraktárba, az már tényleg nem volt használható. Hiányos porszívók, mûködésképtelen televíziók, monitorok, amiket be se lehetett kapcsolni, szóval egy csomó hasznavehetetlen dolog. Ezekkel kellett megpakolni a tömörítõt, az iszonyatos présgépet, ami csak úgy falta az anyagot, mindegy volt neki, hogy kõ, vas, mûanyag, üveg, papír vagy esetleg hó. Ez jó módszer volt az agresszió levezetésére. Sajnos sokan lustaságból is letömörítettek olyan dolgokat, amikért tényleg fájt a szívünk. A legdurvább esetet a saját szememmel néztem végig. Egy csávó, aki a szabadidõ osztályon dolgozott lehozott a tömörítõhöz húsz darab bringát. Nem voltak túl menõ darabok, amolyan Tesco Mountain bike, de rendes váltós, masszív példányok. Annyi volt a bajuk, hogy valami majom kint hagyta õket az udvaron, párszor megáztak és néhány helyen berozsdásodtak. Ez egy olyan dolog volt, amit egy csiszolópapírral meg lehetett volna oldani, és akkor nemcsak a dolgozók vitték volna el akcióban, hanem oda lehetet volna adni olyan kissrácoknak, aki soha nem kapnak ilyet. De nem. A gyerek beszórta a cangákat a tömörítõbe és egy mozdulattal egy halom ócskavassá változtatta õket. Ez annyira értelmeden dolog volt, hogy sokáig nem tudtam hova rakni. De úgy tûnt, hogy a Tescóban senkinek semmi nem drága. Megy a levesbe. Hiába hangoztatták a vezetõk minden lehetséges fórumon, hogy bánjunk úgy az áruval, mintha a sajátunk enne. Csak azok tartották ezt be, akik úgy értelmezték, hogy ha az enyém, akkor haza is vihetem. Akár.

A TESCO FEKETE DOBOZA

Ez a fejezet elvileg nem része a könyvnek. Amikor úgy döntöttem, hogy megosztom magukkal az élményeimet, amiket a Tesco nevû gépezet fogaskerekei között szereztem, nem terveztem, hogy mélységében belemegyek az üzletlánc legvitatottabb elemét érintõ kérdésekbe, gondolok itt a Tesco biztonsági rendszerére. Szeretném elõre leszögezni, hogy a leírtak nem azért kerültek papírra, hogy azokból bárki ötletet merítsen. Fõleg azért, mert reményeim és feltételezéseim szerint ezt a könyvet azok is olvasni fogják, akikrõl szól, így hiába kísérleteznek majd olyan megoldásokkal, amelyek már ismertek, vagy pedig jelen írás által lesznek ismertek a megfelelõ emberek elõtt. Persze a kreatívabb olvasók továbbfejleszthetik a trükköket, de õk sem fogják kikerülni az örök igazságot: elõbb, vagy utóbb mindenkit elkapnak. Ungot-berket megjártam a Tesco rendszerében, gyakorlatilag minden voltam, ami az ember józan ésszel lehetett, egészen fel az osztályvezetõi pozícióig. A biztonsági szolgálat az egy külön tészta. Nem dolgoztam náluk, vagy nekik, mégis ismerem a rendszert tövirõl-hegyire. Egy srác, aki a mai napig is a legjobb barátom, igen magas pozíciót töltött be a biztonsági hierarchiában, így a történetek hitelessége számomra nem kétséges, annál is inkább, mert sokat közülük magam is átéltem kívülállóként. Vágjunk bele! A srácról tudni kell, hogy egy biztonsági cég alkalmazottjaként kezdett nálunk dolgozni, mint külsõs. A Tesco áruházak védelmét, illetve az õrszolgálatot általában külsõ cégek látták el, õk hozták a sameszokat, akik közepesen rosszul öltözött külvárosi pincérek benyomását keltve igyekeztek elérni, hogy a vásárlóközönség úgy tekintsen rájuk, mint a helyi serifekre. Volt nekik vezetõjük is, meg mindenféle fõnökük, de az irányításukat a Tesco alkalmazottak tartották a kezükben: a biztonsági operátorok és a biztonsági igazgatók. A srác sameszként kezdte, de a belsõs fõnökök hamar rájöttek, hogy érdemes a gyerekkel foglalkozni, mert meglehetõsen jól vágott az agya, és valami rettenetes motiváltságról tett tanúbizonyságot. Úgy dolgozott, mint egy güzü, nem ismert pihenést, egyetlen dolognak élt, hogy az összes tolvajt lekapcsolja, aki az áruházban megfordult. Ez persze sem neki, sem másnak nem sikerülhetett, de a Tesco vezetõsége díjazta az igyekezetet és hamar kikérte õt a bábukat szállító biztonsági cégtõl és áruházi detektívet csinált belõle. A budaörsi áruházban kezdte, de ott a légkör meglehetõsen sûrû volt, ugyanis minden egyes alkalmazott mélyen meg volt gyõzõdve arról, hogy õket maga a Jóisten szarta a Központba, ezért képtelenek voltak a más áruházakban dolgozó kollégákkal szóba állni. A haveromnak ebbõl lett elege és átkérte magát a Fogarasi útra, ahol még annak idején én is húztam az igát, mellesleg ez volt az idõszak, amikor találkoztunk és barátságot kötöttünk. Az, hogy egy biztonsági õr vagy áruházi detektív átkéri magát Budaörsrõl a Fogarasira, az valami olyasmihez hasonlítható, mint amikor egy meggyõzõdéses bõrfejû befizet egy nigériai vakációra. Akkoriban a Fogarasi volt a legmélyebb terep, fõleg egy biztonságinak. A Fogarasi úti Tesco és a Pólusban található áruház volt mindennek az alja. A bûnözési statisztikánk olyan volt, hogy minden nap vártuk, hogy megjelenjen a Guinness bizottság hitelesíteni az adatokat. Míg egy normális áruházban 3-6 elfogás volt egy hónapban, nálunk 300 fölött volt a szám, és értékben sem nagyon ment félmillió alá. Itt most a civil áruházi tolvajokról beszélek és nem a dolgozókról, vagy a vezetõségrõl, ugyanis az igazi károkat õk okozták, de errõl már sok helyen meséltem. A Fogarasi Tesco bûnözési statisztikáját tekintve az európai áruházak közötti negatív rangsorban a második helyen szerepelt. De tapasztalataim alapján gyanítom, hogy ebben a kategóriában nem osztottak elsõ díjat. Ami nálunk ment, az ép ésszel nem volt felfogható. A srác a kasszasoron kezdte, de már ott is eredményeket ért el. Mondjuk ez nem volt nehéz, mert gyakorlatilag találomra ki lehetett bárkit emelni, tuti, hogy találtak valamit a zsebében. Majdnem minden esetben õ lett a hónap dolgozója, mert érzésre kapta el a tolvajokat. Késõbb felajánlottak neki egy operátori állást, ami abból állt, hogy mintegy kétszáz kamerát kellett kezelni úgy, hogy közben folyamatosan figyeli a képet és szûri ki a potenciális rosszfiúkat. Így még hatékonyabban tudott mûködni, aminek különös következményei lettek. Mint azt korábban említettem, az angol vezetõség idõrõl-idõre ellátogatott az egyes áruházakba, hogy megnézze, mi a pálya. Amikor megkapták a Fogarasi Tesco elfogási listáit, egy nagyobb truppot küldtek, hogy a saját szemükkel gyõzõdjenek meg arról: a hihetetlen számadat valós eseményeket takar. Jöttek a mókusok tweed zakóban és bekéredzkedtek a monitorszobába, hogy figyelemmel kísérjék a munkamódszert. Még le sem tették a seggüket a székekre, amikor befutott az elsõ tolvaj. Majd a második és a harmadik. Egy óra alatt 11 elfogás volt, és egyik sem volt lyukra futás. Délben már az õ mutatójuk is kiakadt. Könyörögve kérték a biztonságiakat, hogy ne fogjanak el több embert, mert ez már túl sok. Egyszerûen nem hitték el, hogy ez lehetséges. Persze õk nem voltak tisztában azzal, hogy vásárlóközönségünket tekintve egy elég fura összetétellel bírtunk. Simán többen jártak lopni, mint vásárolni. Vagy majdnem... A biztonsági rendszer a követezõképp épül fel: vannak az õrök, akik kint állnak a kasszasornál. Õk szívják a legtöbbet. Gyakorlatilag bábuk, azért vannak ott, hogy a detektívek és operátorok által lekapcsolt madarakat elkapják, ha azok átmennek a kasszasoron, vagy el akarják hagyni az áruház területét. Fölöttük vannak az áruházi detektívek, akik civilben járják az eladóteret, vásárlást imitálva, kezükben a rádióval. A detektívek fölött, illetve velük egy szinten vannak az operátorok, akik a monitorokat nézik és a kamerákat kezelik. Fölöttük a biztonsági igazgató, aki gyakorlatilag mindenért felel. Az egyes szintek és az egyes szintek dolgozói állandó rádióösszeköttetésben állnak, hogy ha "helyzet van", minél gyorsabban tudjanak reagálni. Helyzet meg folyamatosan volt. Általában egy detektív és két operátor dolgozott együtt. Ha Találat volt, azaz az operátor kiszúrt valakit, leszólt a detektívnek, aki ráállt az emberre és követte, hogy mit csinál. Közben a kamerák folyamatosan rögzítettek. Amikor a lopott áruval a zsebében átlépte a kasszasort, szóltak az õröknek, akik elfogták és a biztonsági irodába kísérték, ahol mindenféle dolgok történtek a hivatalos és a nem hivatalos fajtából is attól függõen, hogy ki volt a tolvaj, illetve hogyan állt a helyzethez. A rutin az volt, hogy a madárra rárepültek a sameszok, közölték vele hogy biztonsági ellenõrzés van, és hogy most be fogják kísérni a biztonsági helyiségbe. Ekkor már egy kamera rajtuk volt, hogy rögzítse az útvonalat, nehogy késõbb a figura arra hivatkozzon, hogy bántalmazták. Az irodában feltették neki a kérdést, hogy van e nála bármi, ami az áruházból származik és nem lett kifizetve. Ha tagadott, akkor jött a detektív, vagy az operátor és elmondta neki, hogy pontosan mit csinált. Ha vallott, akkor jegyzõkönyv, és el volt intézve a dolog. Ha tagadott, akkor jött a motozás. Ami ezután történik, az kétféle eljárás lehet, függõen a lopott áru értékétõl. Ha tízezer forint alatt van, az sima szabálysértés, fölötte bûncselekmény és akkor a biztonságiaknak hívniuk kellett a rendõrséget. A baj csak az volt, hogy a tolvajokra csak a detektívek tudtak teljes figyelmükkel összpontosítani, a monitorosok ugyanis azzal voltak elfoglalva, hogy a dolgozók ügyködését figyelték. Az ugyanis sokkal jobban megérte. Míg egy spontán tolvajnál sok esetben csak egy sportszeletet találtak, a rendszeren belüli emberek milliós tételekkel dõltek meg. A folyamatosan változó személyzeti összetételben rendszeresen akadtak idõszakok, amikor a kollegáknak volt idejük megismerni egymást. Ez akkor fordult elõ, ha már régen nem volt tisztogatás, vagy nem rúgtak ki egyszerre sok embert. Kiépültek a barátságok, illetve a felületes ismeretségek osztályvezetõk, árufeltöltõk, biztonságiak, vevõszolgálatisok, igazgatók, és áruátvevõk között. Amikor a fogaskerekek megfelelõ pozícióba fordultak, akkor nyílt a zár. Akkor sikerült rést ütni a pajzson. A belsõ akciók halála volt ugyanis, ha valaki magányos farkasként próbált okos lenni. Az mindig lebukott. Nem volt, aki fedezze, viszont egy tucat volt, aki felnyomja. Az összehangolt akciók igazi csapatmunkát igényeltek. Innen üzenem a multik fõnökeinek, felejtsék el a raftingolós, sziklamászós teambuildingeket. Nem akkor épül ki egy jó csapat, ha a titkárnõ és a személyzeti fõnök ugyanazon a sziklaszirten vizeli le a saját lábszárát a félelemtõl. Kell egy jó kis közös stiklit csinálni, és rögvest kiderül kik és hogyan tudnak együttmûködni. A Tesco ebbõl a szempontból a legjobb csapatokat produkálta. Persze közülük is sokan lebuktak, de a tolvaj biznisz az már csak ilyen. Történt a következõ: a monitoros gyerek kiszúrja a képernyõjén, hogy a mûszaki osztályon hármasával pakolják a DVD lejátszókat a bevásárló kocsiba. Ez pedig nem egy sûrû dolog. Rádión leszólt a detektívnek, hogy ugyan már, nézzen utána a dolognak. Lehet, hogy a srácok most kaptak fizetést és jöttek shoppingolni, de nem árt az óvatosság. Detektív gyerek sétál egy kört és jelenti, hogy öt kocsit is talált, annyi mûszaki és informatikai cuccal, amennyivel két Halálcsillagot fel lehet szerelni. Oké. Egyelõre nem lehetett semmit sem tenni, mert lehet, hogy valaki tényleg be akar vásárolni. Meg kellett várni, míg a kocsik elindulnak. Elõször ez egyik. Srác szépen tolta a vevõszolgálati kijárat felé, ahol azokat a cikkeket lehetett kitolni, amelyeket a mûszaki osztályon már kifizettek a vásárlók, és ezt a tényt blokkal is tudták igazolni. Ahogy ment a kocsi a kijárat felé, a monitoros észrevett valamit. Nem volt egy szembetûnõ dolog, de mégis kiszúrta, hogy a vevõszolgálaton lévõ õr kacsint egyet. Azonnal riasztották a teljes rendszert és lekapcsolták az összes figurát, beleértve az õrt is, aki hamis blokkal akarta kiengedni az árut. Egy rohadt szemmozdulaton múlt az egész. Három és fél milliót fogtak meg és öt embert. Kiderült, hogy ez az egész dolog már megy egy ideje. Egy komplett bûnszövetkezetet sikerült felgöngyölíteni úgy, hogy az õr mindent bevallott. Egy címet is sikerült kiszedni belõle, amivel az õrszolgálat felhívta a Rendõrséget. A második meglepetés onnan jött. Szóltak, hogy a címen lakó figurát már egy ideje keresik. Kommandósok mentek ki a lakására, ahol még hét és fél milliónyi árut találtak. Kiderült, hogy ez egy régebben mûködõ bûnszövetkezet, akik arra specializálódtak, hogy feltérképezték nagyobb áruházak biztonsági szolgálatát, majd kerestek valakit, akit beszerveztek és rajta keresztül ütöttek rést a pajzson. Ez a legegyszerûbb és legbiztosabban mûködõ metódus. Amíg le nem buknak. De mint említettem, egyszer mindenki lebukik. Néhány trükk azok közül, amelyeket a biztonságiak göngyölítettek fel, de valahogy mindig bejönnek. Egészen egyszerûen azért, mert a tolvajok az ilyen esetekben a pénztárosok figyelmetlenségére, leterheltségére apellálnak. A lopott termékek között elõkelõ helyen szerepelnek a kozmetikai cikkek. Fõleg a méretük és az áruk miatt. Kicsik és drágák. A hölgyek pedig elõszeretettel használnak olyan árkategóriás szemspirálokat, amelyet sokkal kisebb lelkesedéssel fizetnek ki. Marad tehát a lopás. A leggyakoribb trükk a háztartási gyertya. Ezt már ki se próbálják, mert a kasszások a gyertyás dobozokat újabban rutinszerûen ellenõrzik. A metódus a következõ. A tizenkét gyertyából négyet kivesznek, és a helyüket telepakolják szempillaspirállal. A vonalkód amúgy is a dobozon van, az, hogy mi van a dobozban, pedig jól látható, hiszen rá van írva. Hello! Ha gyertya van rajta, akkor gyertya van benne, punktum. A másik trükk a húsz kilós kutyakajás zsákba gyömöszölt márkás szeszesital. Kurva nagy zsák Chappy, benne egy pár üveg viszki vagy Unikum. A súlyhoz nem sokat tesz hozzá, a granulátum miatt nem csörömpöl. Ideális. Csak a lyukat kell valahogy eltüntetni, amin keresztül a kamerák által befogni képtelen helyeken a gyömöszölést megoldják. Van technika a visszaforrasztásra is, de hadd ne én áruljak el mindent. Tessék gondolkodni is. A kreatív tolvaj fõ ismérve, hogy mindent fel tud használni az áruházban a siker érdekében. Terméket, eszközt, helyzetet, alkalmat egyaránt. Mosópor. Dobozos kiszerelés. Belefér egy literes Unikum. Vagy egy marék körömlakk. Ritkán nézik meg. De a nyerõ a Diszperzites vödör. A Diszperzit egy azonnal kenhetõ, folyékony festék. Sûrû. Fehér. A lopott szajrét le kell zacskózni, majd szépen leereszteni a lötty aljára. Tetõ visszapattint, és már lehet is a kasszához fáradni. Higgyék el, a szerencsétlen pénztáros, még ha sejt is valamit, nem fog a festék aljáig letúrni, hogy van-e ott valami. Szerintem a diszperzitesekbõl évente egyet, ha megfogunk. De majd maguk növelik a statisztikát. A díszdobozos piák cseréjével viszont ne nagyon foglalkozzanak. Gondolok itt az olcsó díszdobozos viszki üvegébe becsempészett 18 éves single malt finomságra. Az egyik kettõnyolc, a másik nyolcezerhat. Nem irtóztató a különbség a rizikóhoz képest, mégis sokan csinálják és mindeközben baromi ravasznak érzik tõle magukat. Még néhány tévhitet szeretnék elosztani, csak azért, hogy megkíméljem magukat az esetleges felesleges munkától. A pénztárnál elhelyezett kapuk, amelyek tetején a piros lámpa is van, nos, azok valóban detektorok, de csak és kizárólag a rablásgátló rendszerekhez készített eszközökre jeleznek be. Ezek a széferek, a ruhavédõk és az etikettek. A vonalkód nem riaszt be. Tehát ha lopni akartnak, felesleges komoly kapargatásba átmenni, a vonalkódban semmi nincs, csak az ár és termékinformáció. Azért írom le nyugodt szívvel mindezt, és nem számolok a késõbbi kritikával, esetleg rosszindulatú gyanúsítgatásokkal, miszerint tolvajlást oktatok, mert maguk - hacsak nem tolvaj alkatok és már korábban is erre az útra tértek - nem fogják tudni ezt megcsinálni. A lopás ugyanis nem olyan, hogy belevágok, és hidegvérrel végigviszem. Ha ilyen lenne, az olyan áruházak, mint a Tesco, vígan lehúzhatnák a rolót. Nem. Aki nem erre állt rá, nem fogja tudni feltûnésmentesen megcsinálni. Késõbb majd ki fogok térni az áruházi tolvajok adottságaira, lelki világára, indíttatására, látni fogják, hogy iszonyatosan könnyû lebukni. Ha nem a megfelelõ módon viselkednek, nem a megfelelõ irányba mozognak, nem a megfelelõ ruha van magukon és nem megfelelõ színû a fülük, nagyon hamar lebuknak. Rutinos és képzett monitorosok, áruházi detektívek, valamint biztonsági õrök vadásznak a tolvajokra napi huszonnégy órában. Ha maguk kezdõk, szinte azonnal lebuknak. Vagy a profikat kell figyelni, vagy sokat kell gyakorolni. De ha rám hallgatnak, nem teszik egyiket sem.

TÉVÉT EGY KIFLIÉRT

Az alábbi eset egy tizennyolc éves biztonsági õrhöz kapcsolódik, aki a Fogarasi Tescóban dolgozott a vevõszolgálati pultnál. Õ ellenõrizte a mûszaki osztályon vásárolt és az ott ki is fizetett termékek blokkját. A cetlit, amin rajta volt a FIZETVE bélyegzõ összehasonlította a csomagolás tartalmával, és csak azután engedte ki a vásárlót. Az hamar leesett neki, hogy õ a serif a faluban, tehát õt nem ellenõrzi senki. A rendszert hamar felépítette. Ha valaki vett egy televíziót két lehetõség volt elõtte, feltéve persze, ha nem lopni jött. Vagy helyben kifizette és akkor kapott egy blokkot, mely igazolta az összeg rendezését, vagy felpakolta a kocsira és sorba állt vele a kasszánál. Utóbbi azért volt macerásabb, mert senki nem szeretett órákat várni, fõleg úgy, hogy csak azért a bizonyos televízióért ugrott be. Így sokan fizettek a mûszaki pultnál és tolták ki a vevõszolgálaton az árut sorban állás nélkül. A gyerek megfigyelte, hogy akkor kell lépni, amikor nagy a tülekedés és a mûszakis eladó azt sem tudja, hol áll a feje. Az akció egyszerû, de jól kivitelezhetõ tervet igényelt. Srác behívta egy haverját aznap, amikor õ teljesített szolgálatot, mint kiengedõ ember. Haver felkapott egy blokkot a parkolóban elszórtak közül, méghozzá egy meglehetõsen rövidet, nem olyat, amin ezer termék szerepelt. Megvárták, míg felgyûlik a sor a mûszaki osztályon, amikor is a haver leemelt egy plazmát, felpakolta a kocsira, kicsit kolbászolt a pult körül, majd megindult a vevõszolgálati kijárat felé. A kamera, amelyik ezt a rizikós kijáratot figyelte csak azt látta, hogy jön egy ember a kocsira pakolt televízióval. Õr megállítja - esetünkben a 18 éves okostojás -, tüzetesen megvizsgálja a blokkot, amelyen tíz darab kifli szerepelt. Majd megnézi az áru kódját, fontoskodva körbejárja a dobozt, majd kegyesen int, hogy mehet. Na, ezt szúrták ki a biztonságiak, mármint azok, akik nem voltak beépítve. A srácért rendõrök jöttek és bilincsben vitték el. Laza házkutatás során hárommilliónyi cucc került elõ innen-onnan. A gyerek nem volt hülye, csak nem tudott ellenállni a kísértésnek és baromi éhesnek bizonyult. Ha kicsit odafigyel, ma is ott dolgozik és akkor nekem is van plazmám, mert szegrõl-végrõl jóban voltunk. Sebaj. Ez van. Ha már a mûszaki osztálynál tartunk, volt egy másik módszer, ami komoly elõkészületeket igényelt, de az eredmény nem maradt el ebben az esetben sem. Az okosságot ebben az esetben a vonalkód jelentette. Elõször pár szót arról, mi az a vonalkód, hiszen ez az egyik legfontosabb eszköz, amivel a nagy döntéseket meg lehetett oldani. A vonalkód, amit már mindenki látott, és feltehetõleg ezen a könyvön is megtalálható, egy egyszerû adathordozó rendszer, az adott termék DNS-e, ha úgy tetszik, amely magában foglalja az áru minden lényeges tulajdonságát, illetve bizonyos információkat ehhez a kódhoz lehet rendelni. Különbözõ vastagságú fekete és fehér csíkok alkotják, és a tévhittel ellentétben nem a fekete vonalak vastagsága, hanem a köztük lévõ távolság a lényeges. Ezt a vonalkódot egy megfelelõ, erre fejlesztett berendezés olvassa le a kasszánál és hívja le a központi rendszerbõl a hozzá rendelt terméknevet és eladási árat. Tehát a kassza pontosan tudja, hogy abban a dobozban, amit leolvasott, egy Olympus digitális fényképezõgép van, és az ára 49.990 forint. Már ha az van ugyebár... és itt jön az okosság. Az egyik srácnak rettenetesen megtetszettek azok a 19 collos, lapos TFT monitorok, amik a mûszaki osztályra érkeztek. Sõt, mind a tizenkét darab nagyon megtetszett neki. Egyeden kifogásolható tulajdonságuk az áruk volt, ami közel kétszázezer forintra rúgott darabonként. Ezt sajnos nem engedhette meg magának, hiszen keresett vagy hetvenet. Ebbe csak azok a tizenötezer forintos monitorok fértek volna bele, amelyek viszont egyáltalán nem jöttek be neki. A srác pedig komoly ember volt, nem kellett neki más, csak a minõség. Ez egy megoldandó helyzet volt, A megoldás pedig kézenfekvõnek látszott. Leszedte a vonalkódot tartalmazó fóliát a gagyi monitor dobozáról és hazavitte. Otthon a korábban döntött számítógépe és szkenneré segítségével beolvasta a kódot, majd egy ugyanolyan fóliára kinyomtatta (szintén okosított nyomtatóval), méghozzá tizenkét darabban. Másnap aztán néhány haverját csatarendbe állította az áruházban, majd egy mozdulattal kicserélte a TFT monitorok fóliás vonalkódját a frissen gyártottakra. Egy telefont kellett csak megeresztenie és hirtelen sok embernek támadt kedve TFT monitort vásárolni. Jöttek is a kocsival egymás után, mikor a srác már régen a raktárban végezte a dolgát. Lepakolták a halmot és egyenként kivitték különbözõ pénztároknál. A kasszás és a kasszát ellenõrzõ számítógép, amit a biztonságiak is figyeltek, annyit mutatott, hogy MONITOR, 14.990-. És ezt pontosan tizenkét esetben mutatta. Senkinek nem volt egy szava sem. Hiszen a monitor, az monitor, ugyebár. Ez a mai napig mûködõ rendszer, csak a nyomtatásnak kell tökéletesnek lennie. Amivel viszont ne próbálkozzanak, az a benti vonalkódok eszement cseréje. Ez minden esetben lebukáshoz vezethet fõleg azért, mert maguk, akik netán lopósak, meg vannak róla gyõzõdve, hogy valami nagyon frankót találtak ki. A kassza régebben valóban nem írta ki a termék nevét, csak az árát, de ez ma már nem így van. A kasszás sem hülye, ha éppen a Gyûrûk Urának exkluzív, díszdobozos kiadását viszik ki, és kassza annyit közöl a kezelõjével, hogy tizenkét deka köményes Anikó sajt, rögtön nyomja a gombot, és már jön is a biztonsági õr. Ezt a szitu pedig túl gyakran történik meg ahhoz, hogy azt maguk ki tudják magyarázni. Csak egyetlen esetre emlékszem, amikor sikerült ezzel a módszerrel közel félmilliót kivinni, de csak a kapuig, mert ott õk is megdõltek, errõl lásd a CUKROSBRIÓS trükköt. Azt hiszem, azért jutott elõször egy DVD film az eszembe, mert el akartam mesélni maguknak a ballonos DVD Batman esetét. A DVD filmek méretük és értékük miatt a tolvajok kedvelt termékei közé tartoztak, és itt most az áruházi tolvajokról beszélek, nem a dolgozókról. Az áruvédelemnek többféle formáját is használtuk. Volt a mágnes, amit a ruhákra és bõrkabátokra tûztünk és csak a kasszánál lehetett levenni, volt az etikett, ami szintén mágneses alapon mûködött, csak az értékesebb, kisebb árukba rejtettük el, mint például a konzerv libamájba, díszdobozos italokba vagy borotvapengékbe, és voltak az úgynevezett széferek (safer), ami azt a bizonyos keretet jelentette, ami lezárja a CD és DVD tokokat, hogy azokat ne lehessen kinyitni. Ha ez egy illusztrált könyv lenne, semmibõl nem állna megmutatnom egy egyszerû kis rajzon, hogy miként lehet a széfertõl megszabadulni egy hajtû vagy gombostû segítségével, de ez sajnos most nem áll módomban, így kénytelenek hinni nekem. Ugyanakkor a dolog valójában lényegtelen, mert a ballonos Batman nem szarozott olyan földi dolgokkal, mint a lopásgátló eszközök eltávolítása. A monitoros, aki a kamerák képét nézte, egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy egy cowboykabátos fószer tízesével tömi a ballonjába a lemezeket. Nem hittek a szemüknek. Nem bajlódott az a pasi semmivel, csak rakosgatta be a lemezeket. Monitoros rögtön le is szólt a kasszánál álló biztonságiaknak, hogy figyeljék a hapsit, hol megy ki, mert a kasszánál lévõ érzékelõ tuti, hogy be fog jelezni. Jelzett, a szart! A fószernak olyan preparált kabátja volt, amilyet még életemben nem láttam. A bélés alatta egy speciális fóliából készült árnyékoló volt, ami teljesen lefedte a széferek mágneses mezejét, a kabáton belül pedig hatalmas zsebek voltak, így egyszerre ötven lemezt tudott kivinni egyszerre feltûnés nélkül. A Fogarasin mindenek felett az éjszakák voltak a legkeményebbek. A környék valahogy vonzotta azokat az elemeket, amilyeneket normális esetben csak a B kategóriás akciófilmekben lehet látni. Stricik futtatták a kurváikat az áruház mellett, pénzbehajtók találkoztak a parkolóban, drogdílerek bonyolítottak kisebb-nagyobb ügyleteket a kocsigyûjtõ bódék mögött, szóval zajlott az élet. Az áruház sem olt veszélytelen napnyugta után, de sötétben kimenni csak a legelszántabb õrök mertek. De még erre sem volt szükség, mert jött be a baj magától is. Létezett egy társaság, akik ellen minden eszköz csõdöt mondott. Voltak vagy tízen. Nem sokat szaroztak, besétáltak - be voltak tépve, mint egy mozijegy -és elkezdtek pusztítani. Törtek, zúztak, amit értek. Még szerencse, hogy aznap éjjel a keménymag volt szolgálatban, és az a pár ózdi gyerek, aki a kasszasoron lézengett, már nem egyszer látott ilyet a helyi diszkóban és pontosan tudták, hol kell megfogni egy embert ahhoz, hogy nagyon fájjon neki. A közelharcba a monitorosok és a detektívek is beszálltak és nagy nehezen sikerült a srácokat kipakolni az áruházból. Másnap reggel jönnek vissza, nagy bûnbánó szemekkel, látszott, hogy bármit is szedtek be elõzõ este, az már távozott a szervezetükbõl, teret adva a logikus gondolkodás bátortalanul elõtörõ agyi impulzusainak. Kérdezték, hogy van-e felvétel az elõzõ estérõl? Mármint hogy rögzítettük-e a balhét. Persze. Aha. És nem lehetne valahogy törölni, merthogy megbántak mindent és bocsi. Mondták nekik a biztonságiak, hogy még az is lehet, hogy tudnak tenni valamit, ha ez nem fog megismétlõdni. Persze, hogy nem. Csillagokat leígérték az égrõl. A biztonsági fõnök nagylelkûen megígérte, hogy letörli csak azért, hogy gyorsabban szabaduljon tõlük. Kell a francnak egy napi papírmunka egy maréknyi drogossal, akik éjjel úgyis zombivá változnak. A srácok baromira örültek a gesztusnak és közölték, hogy akkor az a bevásárlókocsi, ami ott áll az ajtóban egy kis figyelmesség a részükrõl. Egy rakat piát vettek az õröknek. Mindent összevásároltak, amit kapni lehetett a legjobb viszkiktõl a pezsgõkig. Ez volt a jatt. Viszont az ígéretüket is beváltották, nem is láttuk õket többet a környéken sem, a felvétel meg ment az archívba. Ha már a kemény dolgoknál tartunk, a Fogarasin volt az egyik legdurvább elfogás, ami bizonyítja, hogy a hazai bûnözõk hála istennek soha nem lesznek annyira összetettek, mint a Da Vinci kód. Figura bejön az áruházba és nekilát, hogy bevásároljon. Ideális "baromira nem tolvaj" külsõ. Ápolt, igényes megjelenésû öltönyös férfi. Teszi a dolgát, nem süt ki a tömegbõl. Isten tudja, hogy találta meg a monitoros srác a kamerával, méghozzá pont akkor, amikor kellett. Az ürge zsebre vágott egy csokit. Ez pont olyan eset, amire senki nem számít. Csak ruhában lehetett rajta vagy százezer forint. Monitoros leszól a detektívnek, aki leköveti a fõszert a kasszáig, majd megadja a személyleírást a kasszasoron szolgálatot teljesítõ sameszoknak. A személyleírás valahogy úgy hangzott, hogy a gyanúsított lényegesen jobban öltözött, mint a múlt héten itt járt angol delegáció bármely tagja. A pasas kifizeti a vásárolt cuccokat, és már lépne is ki a kapun, amikor rászállnak a biztonságiak. Szokásos legyen szíves duma és már mennek is a biztonsági helyiségbe. Emberünk rendkívüli együttmûködési szándékról tett tanúbizonyságot, ami meglehetõsen gyanús volt a mi közegünkben. Elõször azt hittem, valami provokáció, mert sokszor megesett hogy bedrótozott tévések jöttek uborkaszezonban, hogy majd õk jól megveretik magukat és akkor lesz szenzáció. Ez is valami különleges dolognak ígérkezett, hiszen az alapból nem normális, vagy legalábbis nem túl gyakori, hogy egy kifejezetten jól öltözött, elegáns, pénzes figura lopjon, de hogy még együtt is mûködik, sõt, egyenesen mézesmázos modora van...neeeem. Itt valami gáz lesz. Ez a fõszer annyira simán meg akarja úszni ezt egy jegyzõkönyvvel és egy ejnye-bejnyével, hogy az már gyanús. A biztonság kedvéért elkérték a személyi igazolványát és az egyik õr betelefonált a rendõrségre, hogy adatokat egyeztessen. Az ügyeletes tiszt némileg izgatott hangon közölte vele, hogy tök jó, az adatok stimmelnek, a fiatalembert négyrendbeli erõszakos közösülésért körözik. Lesznek szívesek bent tartani, már jönnek is érte. Izgi volt. Amíg odaértek a rendõrök mi is elbeszélgettünk egy kicsit a gyerekkel és elmagyaráztuk neki, hogy nem dugunk, ha a másik nem akarja. Így megy ez. Csak azt reméltük, hogy a sitten majd kiderül, hogy többrendbeli nemi erõszakért ül és egy nyomorult sportszeleten csúszott el. Ott bent szeretik az ilyet. Vidámság. A Tescóban kétféle hiányt tartanak számon: ismert és ismeretlen hiányt. Az ismert hiány az egyszerûbb dolog, oda tartozik minden, amit megettek, elloptak, kivittek, vagy be se hoztak. Az ismeretlen hiány neccesebb, mert, mint ahogyan a nevében is foglaltatik, ismeretlen. Ide azok a dolgok tartoztak, amik szõrén-szálán eltûntek, nyom nélkül. Sokszor azt sem tudták, hogy mi tûnt el. Csak a leltárnál jelentkezett némi hány. Mondjuk háromszázmillió a Fogarasin, mielõtt a nyakunkba kaptuk volna E.t. Sok kamion és szállítmány érkezett papír nélkül. Ezekbõl lehetett csemegézni a kisembereknek, akiknek elég az, hogy bevételeznek tíz raklap sajtot és csak kilenc jön le a platóról. Zsebbe meg az ötvenes. A dolgozók ennél feljebb nem nagyon gondolkoztak, õk fõleg a kis szajrékra mentek. Fölötte voltak persze az alkalmi tolvajoknak, de ahhoz képest, amit a vezetõség csinált, sehol nem tartottak. Kis okosságok, rafkózások, piti tolvajlás. Persze lebuktak, és ki is rúgták õket, de igazán nagyot soha nem tudtak szakítani. A vezetõség persze igen. Amit soha nem is értettem, mert számos olyan jövedelemforrásuk volt, amely nem volt ugyan legális, de fedeznie kellett a legmagasabb igényhez szabott szükségleteket is. A tolvaj hierarchia a következõképp nézett ki: elõször is volt a szerencsétlen nyomorult, majd jön az alkalmi (ide tartozik zabálás is), utána a profi, õt követi a szervezett, majd a magányos dolgozó, a szervezett dolgozói csoport, a megrendelésre dolgozó dolgozók, az osztályvezetõk, és végül az igazgatók. Legfelül itt is az áruház-igazgató van. Külön kategória a zsebes román, vagy a zsebes cigány. Nézzük az egyes csoportokat, és akkor maguk is eldönthetik melyikbe tartoznak, ha egyáltalán. A Szerencsétlen Nyomorult. Többnyire beteg, mentálisan sérült, vagy drogos. A Fogarasin mindhárom kategóriába tartozó vásárlótípus törzsvendégnek számított. Volt egy heroinos srác, rendszeresen tõlünk akarta ellopni a napi lövés ellenértékét. Már a parkolóban kiszúrták, mert két órájába tellett, mire megtalálta a bejáratot és bejött. Ha nagy volt a tömeg, szerencséje volt, mert egyszerûen besodorták, mint a folyó az uszadékfát. Az, hogy mit lopott attól függött, hogy melyik polc elõtt tért magához egy pillanatra. Nem hiszem, hogy egy flakon Domestosnak, vagy doboz tojásnak baromira örült az elosztója, ezért egy idõ után józanabb állapotban érkezett és a mûszaki felé vette az útját. Nem volt nála más, csak egy újság és egy papírzacskó az egyik gyorsétterembõl. Eltûnt a mûszakinál, majd kisétált az áruházból, mondván, õ nem vett semmit. Persze a monitorosok látták, hogy dudorodik a trikója hátul. Nosza, lerohantak, addigra a gyerek már átpakolta a kajás zacsiba az asztali CD lejátszót és sétált kifelé. Ahogy észrevette a nyomába szegõdött kopókat, azonnal megugrott. Én embert így futni még életemben nem láttam. Mintha puskából lõtték volna ki. Vagy be. A biztonságiak azonnal üldözõbe vették kábé olyan eséllyel, mintha egy kivénhedt postagalamb próbálná felvenni a versenyt egy jó erõben lévõ kerecsensólyommal. De azért a nyomában voltak valahogy. A srác a Pillangó utcai metrómegállóig futott és szerintem nem volt az agyánál, mert egészen egyszerûen beugrott a metróalagútba. És amilyen szerencséje volt, pont jött a szerelvény. De a csoda megtörtént. A gyerek a sínekre esett és onnan lepattant a folyosó szélére, így a szerelvény - aminek egyébként esélye sem lett volna megállni - elrobogott mellette. Túlélte, de azóta nem láttuk. Nem csodálnám, ha ezután leköltözött volna valami Krisna farmra, és tût csak akkor vesz a kezébe, ha elszakad a csuhája. Pillangó. Pillangó egy nagyon vagány srác volt. Az igazi nevét soha nem tudtuk meg, de nem is volt rá szükség, annyira egyértelmû volt, hogy õ nem lehet más, csak a Pillangó. Homlokán ugyanis egy börtönben felvarrt, tûvel, cérnával, tintával készített lepke díszelgett, egyértelmû azonosítási pontot szolgáltatva ezzel a Rendõrségnek, hiszen õk is tudták, hogy így meglehetõsen nehéz elvegyülnie bármilyen tömegben. Pillangó vidám gyerek volt ahhoz képest, hogy áttételes rákja volt. Naponta járt hozzánk lopni. Csak cigarettát vitt, azt is százasával. A haverom többször megfogta, de nem tudtak vele mit csinálni. Jegyzõkönyv, majd elengedték. Egyik nap különösen nagy tételt vitt és a srácok követni kezdték, hogy ugyan már hova viszi, hátha sikerül valamiféle orgazda vagy csempész hálózatot felgöngyölíteni. Ez mindig is benne volt a képben, még akkor is, ha nem tartozott a szûk értelemben vett feladatkörhöz, ugyanis, ha megfogtak egy hálózatot, onnan nem jött több megrendelés és egy ideig nyugi volt. Egészen addig, amíg ki nem épült egy másik lánc. Szóval kiderül, Pillangó nem magának lop. Volt a környéken egy hajléktalan szálló, a modern Robin Hood oda hordta a cigit. Ajándékba. Ludas úr nevét le kell írjam, még akkor is ha egy vértolulásos ombudsmannal kell majd farkasszemet néznem, ugyanis a neve annyira nem illett hozzá, hogy az hihetetlen. Ludas úrnak a sors különös szeszélye folytán minden tekintetben nélkülöznie kellett korai névrokonának agyafúrt gondolkodását. Ludas úr minden nap bejött lopni. És minden nap ugyanazt lopta. Két kifli, tíz deka párizsi és fél liter Fanta. Soha mást. Soha többet. Soha kevesebbet. Ez volt az õ adagja. Meg volt arról gyõzõdve, hogy az áruházlánc tartozik neki ennyivel. Mindig elkapták. Mindig elengedték. Mindig újra jött. Egy idõ után már el se kapták, hanem a haverom fizetgette neki a kajáját. Mindig ugyanazt. Soha mást. Soha többet. Az alkalmi tolvaj. Az a kategória, amibe a legkönnyebb spontán beleesni. Valamiéért mindenkiben megvan a késztetés, a kísértés, de hála istennek ezt sokan képesek legyõzni. Ez az, amikor azt gondolják, hogy az a csokika nem fog hiányozni senkinek, az a rágócska igazin semmiség. Sajnos nem így van. A biztonsági szolgálatokat minden áruházban ez a kategória idegesíti fel a legjobban. Õk ugyanis bevásárolni jönnek és fizetnek is, mint a katonatiszt. Húsz, harminc- ötvenezer forintokat és mégis van valami a szebben. Sokan extrém sportként ûzik, hogy röhögjenek egyet a parkolóban, bamba õr, most jól átkúrtalak. De aki tudja, hogy mivel jár ha elkapják, az hamar lemond errõl az adrenalin adagról. Az õrök ugyanis nem a diszkréciójukról híresek. Kiszúrják magukat már a polcok között, átengedik a kasszán, hogy biztos legyen a lopás ténye, majd mindenki szeme láttára körbeveszik és bekísérik az irodába. Ez ciki. Gáz. Nem szimpi. Nem is kell ez senkinek. A szolgálatnak munka, maguknak megalázó. Akkor inkább csinálják profi módon, hogy akár meg is érje lebukni. Sajnos a cigányokat majdnem minden kategóriánál meg kell említenem. Közhelyszámba megy, hogy nekik a vérükben van. Hát, tényleg. És ezt most nem a Fogarasi úton eltompult szociális érzékenységem mondatja velem, hanem a tapasztalat, amit sikerült ebben a tárgykörben megszereznem. A cigányok majdnem mindig vittek valamit. Még akkor is, ha százezerért vásároltak. Valami volt a zsebben. A fõ érvük az volt: testvérem, hát halljak meg, te, a véremben van. És ha õk mondják... valahogy el lehet hinni. Ebbe a kategóriába tartozik a zabás is. A listát a Túró Rudi vezeti. Majd nézzenek jól körül, ha legközelebb Tescóba mennek. Nyakam rá, hogy fognak találni pöttyös papírt a földön. A második helyezett a tampon. Ezt soha nem értettük. Ciki venni? Ciki pénzt kérni rá anyutól? Nem tudom... A legcikibb az, amikor a kiscsajt egy doboz lopott tamponnal kapja el öt kigyúrt srác. Tényleg nem jó, tessék mamától pénzt kérni. Megy még a kifli, a Red Bull, minden, amit hamar be lehet kapni. Ez sajna ugyanolyan lopásnak minõsül. Igaz, hogy tízezerig csak szabálysértés, de kinek kell a tortúra egy rohadt zsemle miatt? Az alkalmi tolvajok közt volt egy érdekes eset is. Anyuka jött be a gyerekével és sétált ki egy kötélfülû szatyorral, ami tele volt élelmiszerrel. Azonnal megfogták õket, méghozzá a kasszasoron álló legbambább gyerek, aki annyira agresszív volt, mint egy zsírfolt. A haját leüvöltötte a nõnek a gyereke és a többi vásárló füle hallatára. Akkor a barátom volt a fõnökük, azonnal lerohant az irodából és elküldte a magára baromi büszke gyereket kávézni, mondván, majd õ megoldja a szitut egyedül. Nézi a szatyrot. Kenyér. Tej. Vaj. Uborka. Mindenbõl a legolcsóbb. Csak kaja. Valószínûleg nem volt mit enniük. Szó nélkül engedte el a nõt a gyerekével és a szajréval együtt. Ezt csak azért mondom el, mert tolvaj és tolvaj közt is van különbség. Isten ments, hogy most belecsússzak mindenféle morális kérdések elemzésébe, de tény, hogy nem ugyanúgy álltak egy pialopós, mint egy kajás tolvajhoz. Még ha jogilag nincs is különbség köztük... A profi tolvaj. Ebbõl volt a legtöbb nálunk, ez a legösszetettebb kategória. Többnyire egyedül dolgozik, ami veszélyes és kemény dolog, mert így csak magára számíthat. Õk már ismerik az áruházat. Tudják, hol vannak kameratiszta területek, amelyeket nem látják a monitorosok. Célzottan jönnek és tudják, mit akarnak vinni. Slágertermékül a zsilettpenge. Ami jó drága, a cserélhetõ fajta. Ezeket késõbb aluljárókban árulják. Csakúgy, mint az elemet. Szemük sarkából figyelik a kamerák mozgását. Ismerik a rendszert, fejükben van az alaprajz, minden. Jönnek, kivárják a megfelelõ pillanatot. Lecsapnak és már mennek is. Az értékesebb italok is a kedvenc termékeik között vannak. Higgadtak, nem idegesek, nem éhesek és rendszeresen visszajárnak. Emiatt sokat el is kaptunk belõlük. Volt egy roma asszony, aki a rokolyája, vagy mije alatt egy övet viselt, amin húskampók lógtak, erre alkalmanként felakasztott vagy egy tucat téliszalámit. És szépen kisétált. Pontosan tudta, hogy nincs olyan tagja a biztonsági szolgálatnak, aki szeretne egy kétszázkilós roma öregasszony hatalmas szolnyája alatt turkálni. Aztán végül mégis csak akadt valaki Borsodból. Ez lett a veszte. A következõ szint az ugyanez, csak szervezett formában. Õket a legnehezebb kiszûrni, mert soha sem tudjuk, hogy hányan vannak. Alaptrükk, hogy bejönnek öten, az egyik feltûnõen lopni kezd mondjuk egy csokitélapót. A másik négy közben stikában és nagyon profin pakolja az értékesebb árut. Monitoros kiszúrja, ahogy a mikulás piros süvege lassított felvételben eltûnik a zsebben, és már riaszt is. Megy a drót a detektívnek, aki rááll a gyorsan mozgó figurára. Hogy ne szalassza el, szól az õrségnek is, akik már viszketõ tenyérrel várják a gaz csokitolvajt. Ha kilépett a pénztártól azonnal lecsapnak rá és megindul a procedúra, ami lefoglalja az õrség nagy részét. Közben a négy másik szépen kisétál. Ez alaptrükk Ennek persze vannak kifinomultabb verziói is. A Kempóst a mai napi üldözik. Soha nem sikerült elkapni, pedig tudjuk, hogy mit csinál. A gyerek rendszeresen bejár az áruházba, és figyeli a kamrákat. Ahogy kiszúrja õt a kamera, már megy is. A társai közben dolgoznak. Neki az a dolga, hogy feltûnõ legyen. Soha nem tudtuk meg kikkel jön, kik a társai. A nevét sem tudjuk, mert még egyszer nem sikerült rajtakapnunk. És ha meg is lenne, nem valószínû, hogy köpne. Azért nevezzük kempósnak, mert az egyik szolgálatos õr rendszeresen jár kempo edzésekre és egyik nap összefutott a sráccal, amint éppen gyakorolt a sarokban. Innen lett kempós. Õk fogkefére specializálódtak. Kétszázasával viszik. Ez az áru is ugyanott köt ki, az aluljárókban vagy a kínai piacokon. Itt kell megjegyeznem, hogy sok kínai jött hozzánk is, de ezek soha nem lopnak. Egy fogpiszkálót sem emelnének el sehonnan. Viszont mindent átvesznek. A raklap csokik, fogkefék, elemek, kávék, italok, borotvapengék náluk kötnek ki. A narancssárga dzsekis gyerek már legendaszámba megy. Azért emlékezetes számomra a történet, mert én szúrtam ki. Õ kettõs játékot nyomott, mert lopott szervezett formában és zsebelt is. A trükkje a következõ volt: bejött egy narancssárga dzsekiben, ami messzirõl világított és a színes monitoron azonnal kiszúrták az operátorok. Azonnal ráállt mindenki. Amint elrakta a szajrét, vagy kihúzta a pénztárcát valakinek a zsebébõl, hirtelen meglépett. A gyorsaságra szüksége is volt, mert két detektív állandóan ott ment a sarkában. Megugrott a gyerek, a detektívek utána. Általában a kozmetika felé rohant, ahol egy üres bevásárlókocsira már korábban felakasztottak egy fekete kabátot. A polc takarásában lekapta a narancssárga dzsekit, beugrott a feketébe és a kasszasorhoz pattant. Mire mi kibukkantunk a polcok mögül, már el is vegyült a kétszáz fekete kabát közt. Ezt hónapokig csinálta, és egyszerûen nem tudtuk megfogni. A biztonságiak még csapdát is állítottak neki. Kiraktak egy bevásárlókocsit, tele áruval, rajta egy táska, benne egy pénztárca, abban pedig egy etikett, hogy kifelé sípoljon. De a gyerek nem véletlenül volt profi. Kiszedte a tárcát, de azonnal megtalálta benne az etikettet, és már dobta is el. Többször fajult el nyílt ordibálós, lábdobogós üldözésig a történet. Egyszer még egy nyolcvanéves néni is segített, a kutyapolcról leszedett gumicsirkével ütötte a mellette elrobogó tolvajt. Késõbb derült ki, hogy ó is csapatban dolgozott. Isten tudja miket pakoltak ki és kicsodák, miközben mi a narancsszínû bohócot kergettük fel-alá. A szervezett tolvajokhoz tartozott a tíz másodperces brigád is, akiknek mi adtuk ezt a nevet. A tolvaj nem túl kifejezõ meghatározás, mert rendkívül erõszakosak voltak. Amikor elõször megláttuk õket akció közben, frankón nem hittünk a szemünknek. Bejárat elõtt megáll egy autó, kiszáll belõle három figura egy sporttáskával. Sofõr bent marad, motor jár. Már ennek gyanúsnak kellett volna lenni, de valahogy átsiklottunk felette. Három ember beront az áruházba, átvágtat mindenen, egyenesen a kozmetikai pulthoz, egy polcnyi V1CHY krémet besöpör a sporttáskába, majd kirohannak. Bevágják magukat a járó motorú autóba és már el is viharzottak. Összesen vagy tíz másodpercet töltöttek az áruházban. De tényleg. Számtalanszor megtörtént ugyanez az eset ugyanilyen forgatókönyv szerint. A hajunkat téptük, hogy egyszerûen nem tudtuk elkapni egyiket sem. Mindig más kocsival jöttek, mindig más idõpontban, mindig más társaság. Kerestük a kocsikat, a rendszámokat, õröket állítottunk a parkolóba, mindenkit kirángattunk a járó motorú kocsikból, de semmi. Amikor pedig a legkevésbé számítottunk rá, megint ott voltak és tíz másodperc alatt taroltak. A végén persze õk is megcsúsztak. Egyik nap egy kis ezüst Corsával jöttek, csaj ült a volán mögött. Kolléga szólt, hogy járó motorú kocsi a bejáratnál. Azonnal rácuppantunk, de akkor már a fiúk kifelé rohantak. Tízen vetették magukat a kis társaságra. Többszázezer forintnyi kozmetikai cucc volt náluk. A vallatás, illetve, vagy mondjuk úgy, a jegyzõkönyvfelvétel közben szépen elmesélték, hogy minden hónapban futnak egy kört a budapesti és a környékbeli áruházak körül. Mindig más sorrendben, így learatják az egész palettát, majd szépen pihennek. Profik voltak. Rendelésre dolgoztak. Nem voltak éhesek és volt türelmük várni. Aztán mégis lebuktak. A magányos dolgozó a felsõbb régiók legalsó köre, veszélyes, de hosszú távon nem mûködõképes. Majdnem mindig elkapják. A magányos dolgozó nem bizalomvesztés miatt dolgozik egyedül, hanem mert vagy nincsenek haverjai, vagy nem ismeri az örök szabályt: egyedül soha! Privát akciókat visz, mindig van egy jó vagy rossz terve, ami inkább rossz, de meggyõzi magát arról, hogy jó. Hiába, egyedül van, nincs senkije, aki ellenérveket sorakoztasson fel. A korábban említett esetekbõl magányos akció volt, amit az árufeltöltõ gyerek csinált a nyitva hagyott mûszaki ketreccel. A másik egy srác volt, szintén a mûszaki osztályon, hiába, itt a legnagyobb a kísértés. Mondanom sem kell, hogy a Tesco történetében még senkit nem kaptak el döntött karfiollal, vagy stikában kicsempészet patisszonokkal. A mûszakis gyerek telefonokra szakosodott, és elég sokáig ûzte az ipart, mire lebukott, illetve lebuktatta a haverom. Remélem, még emlékeznek arra a részre, ahol a dolgozók körében alkalmazott biztonsági zsiliprendszert említettem. Volt ott az a bizonyos piros gomb, amit meg kellett nyomni, és ha sípolt jött a teljes ruházatellenõrzés. Ilyenkor ki kellett pakolni a zsebet és a táskát, levenni a ruhát, kifordítani a zoknit, cipót, ilyesmik. A srác mindezen rendszabályok ellenére napi egy mobiltelefont lopott, méghozzá zseniális módszerrel, meglehetõsen egyszerûen. Volt egy nyakba akasztós zsinórja, amin a telefonokat szokták hordani. Minden nap bement a raktárba, kilopott egy zsír új telefont, kiszedte a dobozából és a készüléket a nyakába akasztotta. Ez ott fityegett egész nap, majd távozáskor egyszerûen kivitte, mint a sajátját. A magányos hõsöknek meg vannak számolva a perceik. Vagy hatalmasat nyúlnak - ami képtelenség -, és másnap eltûnnek. Vagy marad a szomorú vég: lebukás, elfogás, rendõr, tárgyalás. A szervezetten dolgozó alkalmazottak csoportja az, ami a legveszélyesebb a Tesco árukészletére. Náluk már csak a vezetõség tud komolyabbakat okosítani, de nekik nem is kell titkolni, mert úgy sem mer beszólni nekik senki. A szervezetten dolgozói csoportok ütõképességét az biztosítja, hogy az információ szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésükre. Ott vannak mindenütt, minden részlegen. Minden egységnél vannak ismerõsök, barátok, urambocsá bûntársak. Ismerik a szervezet felépítését, tudják, hogy hol van rés a pajzson. A legnagyobb trükkök egy idõben a beszállításánál voltak, ahol az áruátvevõ vitte a prímet a varázsceruzájával. Volt, ami bejött és eltûnt, volt, ami a beérkezés pillanatában tûnt el és volt olyan, ami be sem jött. Az utóbbira példa a mínusz egy raklap sajt, ami bármely más termékkel is behelyettesíthetõ. Miután Fogarasi ilyen és ehhez hasonló módszerekkel kitermelte a maga háromszázmilliós leltárhiányt és kirúgták az angol áruház-igazgatót, megérkezett E., az új fõnök. Oldalán egy olyan biztonsági igazgatóval, aki régen rendõr volt, de azt sem zártuk ki, hogy az átkosban még körmöket tépkedetett. Õk vezették be az úgynevezett áruátvétel ellenõrzést és kamerákat is állítottak a rakodótérre, hogy szemmel tartsák az átvevõket. Amikor ilyesmi volt, akkor a monitorosok rátapadtak az akcióra és figyelték az ott lévõk minden mozdulatát. Így simán lehetett lopni máshol... A szervezett csapatok gyenge pontja volt, hogy mivel elsõ számú célpontnak számítottak, a monitorosok, operátorok állandó figyelmével voltak kénytelenek számolni. Így három út állt elõttük. Ha nem voltak biztosak az ügyben, hagyták elmenni, majd jön következõ. Ha az operátor be volt építve, akkor szinte sétagalopp volt az egész addig, míg egy banánhéjon meg nem csúsznak. Ha az operátor nem volt beépítve, akkor általában lecsekkolták, hogy hol van. Ha a szobájában ült a monitorok elõtt, akkor senki nem mozdult. Ha lement az áruház egy másik részére, akkor beindult a gépezet. Mielõtt még az gondolnák, hogy ilyen alkalmakkor fõleg a nagy értékû mûszaki cikkek mentek ki, akkor tévednek. Abban állt a dolgozók rafináltsága, hogy olyan dolgokra pattantak rá, amiket külsõs tolvaj nem vesz észre, vagy hozzá sem férne a megoldáshoz. Ilyen volt a göngyöleg. Józan ésszel az ember azt gondolja, hogy hülye az, aki sörösrekeszt, vagy üres üvegeket lop. Mert az olyan hajléktalan virtus. Egyébként valóban az, de nem ebben a tételben. Egy sörösrekesz ezerötszáz forint - ennyiért veszik vissza -, és kilencszázért már igen sok helyen túl lehet rajta adni majdnem minden átvevõhelyen, persze feketén. Egy nagyobb buli után bejön a figura egy rendezvényszervezõ cégtõl és behoz ötszáz rekeszt. A göngyöleges átveszi, ad neki blokkot, hogy levásárolja az énekét, vagy pedig készpénzt, majd szépen bevételez ötven darabot. Így lesz négyszázötven rekesznyi kasszahiány és négyszázötven felesleges rekesz. Ha megfelelõ mennyiség összegyûlt, akkor hívják a szállítót. Haver kamionos jön, megpakolják az összegyûlt áruval, de papíron csak annyit raknak fel, ami papíron be is jött. Egyszóval a kamion rakományának mindössze tíz százaléka a frankó áru. Kilencven százalék a resztli. Abból lesz a pénz. Kamionos elviszi és leadja a kiválasztott helyen. Tíz százalékot frankón, papírral, többit kéz alatt. Ez ezer rekesznél közel egymillió forintot jelent. Így már kicsit másképp fest a göngyöleges történet. Ugyanez a truváj az üres üvegekkel is. Nem véletlen, hogy a göngyölegest szinte havonta cserélik, ahogy oda kerül egy új ember, szinte azonnal belefog a szervezésbe. Kivitelezés után jön a váltás. Megjegyzem, áruházi szinten nem tréfadolog ez a trükk, mert volt olyan hónap, hogy huszonhárommillió göngyöleghiány volt. Persze a biztonságiak sem voltak hülyék. Vagy benne voltak, mint az operátorok, vagy nem, de akkor meg hamar rájöttek, hogy mi történik. Ha az operátor telefonja megcsörrent és valaki a raktárból kérdezte, hogy "merre vagy", azonnal tudták, hogy készül valami. Sok belsõs dolgozott megrendelésre is, ez könnyebb volt, hiszen nem nekik kellett adott esetben a döntött áru elpasszolásával vagy értékesítésével foglalkozniuk. Információt kellett kiadni, vagy pedig rossz idõben rossz helyen kellett lenni. Az egyik legnagyobb ilyen jellegû elfogás bizonyítja azt, hogy mennyire hülyék a Tesco alkalmazottak. Egyrészt rizikós ügyekbe vágnak bele bárki kedvéért, másrészt pedig teszik ezt a szó szoros értelmében szarért, húgyért. Haverom éjszakás operátor volt, legközelebb megint délután kellett bejönnie, de megtörtént vele az, ami még soha: elaludt. Ahogy felébredt beszólt a társának, hogy picit késik, de a gyerek nagyon rendes volt, mondta, hogy csak nyugodtan, neki sem indul a busza haza egészen estig. Mire a barátom beért, már állt a bál az áruházban. Kérdezi, mi van? Nem hallottad? Nem. Hát az van, hogy találtak a teherkapu elõtt egy raklap mikrohullámú sütõt. Aha! Azt hogy ki tette oda, nem tudják. Valószínûleg azért volt a teherkapu elõtt, hogy nagyobb gond nélkül el lehessen szállítani, de erre már nem kerülhetett sor. Az elkövetõk is megvannak, már az áruház-igazgató irodájában ülnek a kihallgatáson és várják a rendõröket. Barátom, mint ügyeletes operátor odament a pakolni készülõ nappalis sráchoz és megkérdezte, hogy benne van-e. Nemleges válasz. Biztos? Határozott nemleges válasz. A srác elhitte, de gondolt egyet és a biztonság kedvéért visszanézte a kamera felvételeit. Kereste azt, ami a mûszaki részt vette. Egy dolgozó éppen pakolta le a mikrohullámú sütõket. A kamera ráközelít, majd száznyolcvan fokot elfordul. Csalhatatlan jeleként annak, hogy az operátor gyerek nyakig benne van. Barátom nem volt rest, a kijárattól hozatta vissza a kollegát, aki kénytelen volt beismerni, hogy miatta nincs meg az akció felvétele. Az, hogy egyértelmûen elforgatta a kamerát, ellene vallott. Kérdezte, mivel vették rá a milliós lopásra? A válasz kicsit meglepõ volt. Hetvenezer forintért. Rendõrök megjöttek, elvitték az egész bagázst, majd kezdõdtek a perek. A gyerek egy év felfüggesztett et kapott. Hetvenezerért. Azt, hogy megérte-e, mindenki döntse el maga. Sokan mondják, hogy nem csoda, hogy a dolgozók ilyesmire vetemednek, hiszen éhbérért melóznak. Mondjuk ez is igaz, de akkor is lopnának, ha annyit keresnének, mint az áruház-igazgatók. A tolvaj hierarchia csúcsa az igazgatói kör, ide tartoznak az osztályvezetõk is, csak kisebb volumenben. Már említettem a POS-WARE és a G.O.L.D. megbuherálását, az árak lecsapását a központi rendszerben. Ez némi informatikai elõképzettséget igényelt, valamint hozzáférési kódokat, de errõl már írtam. Az igazgató volt az, aki gyakorlatilag bármit megcsinálhatott az áruházban a lebukás leghalványabb veszélye nélkül. E.-rõl van szó, aki átvette a Fogarasit és meg kell jegyeznem, pár hónap alatt úgy gatyába rázta, hogy szinte csak õ tudott stiklizni. Bõven egymillió fölött volt a fizetése, de ez nem volt neki elég. Több kellett, mindig több. A legtisztább bevételi forrása a polcpénz volt, de nagyban. Nagyon nagyban. Olyan szinten, amilyenre mi, osztályvezetõk soha nem juthattunk el a kisebb-nagyobb kihelyezési kedvességekkel. Õ egyszerûen kijelentette egy beszállítónak, hogy ha nem fizet, nem kerül ki a terméke. Vagy ha fizet, akkor kap egy polccal többet. Egy polc iszonyatosan sokat jelentett. Plusz néhány regál jelenthetett plusz kétmillió bevételt a gyártónak. Ezért még vigyorgott is, amikor havi háromszázezreket fizetett ki és kiszorította a kisebb cégeket a placcról. Ez a tisztességtelen elõnyszerzés fõleg a kiélezettebb versenyhelyzetben mûködõ cégek közt dívott. Üdítõ, kutyatáp, ilyesmik. A kóla, miután bekerült, háromszázezret fizetett még egy sorért, amin már nem is tudom, hogy elõtte mi volt. Lényeg, hogy utána kóla lett. Havi másfélmillió lett a többletbevétel pusztán azért, mert több fért ki. Ha levonták a kenõpénzt, akkor az még mindig van egymilliókettõ bonusz. És ez csak egy termék volt a százötvenezerbõl. Ha csak a legnagyobbakkal csinálják meg, az is húsz, harminc boríték egy hónapban. Ami pedig igen szép kereset-kiegészítés. Errõl mindenki tudott, de senki nem szók. Nem azért, mert az igazgató visszaosztott volna egy kis kompetenciát... neeem. Egyszerûen féltek tõle. Ha kiderül, minden bizonnyal kirakják a csávót, hiába volt áruházigazgató, meg Tesco részvényes, meg tudja isten milyen kapcsolatokkal rendelkezõ fõmufti. Azt senki sem szereti, ha más okoskodik. De az akció, amit a haverom göngyölített fel, mindenkit meglepett, habár semmilyen komoly következményekkel nem járt a fõszervezõre nézve. A történethez tudni kell azt, hogy az épületnek volt egy rácsokkal és kerítéssel körbevett hátsó udvara, amit mi csak úgy hívtunk, hogy a kutyafuttató. Meghatározott funkciója nem igazán volt ennek a területnek, fõleg a karbantartók használták, itt gyûjtöttek üres dobozokat, kartonokat, mindenféle limlomot. Mivel szemét folyamatosan képzõdött, a kutyafuttató kulcsa kézrõl-kézre járt, hol ez vitte el, hol az hozta vissza. Nem nagyon figyelt erre a szolgálat, mert semmi értékeset nem õriztek a rácsok közt. Persze a kulcsot, csakúgy, mint minden más terület kulcsát a biztonsági szolgálattól kellett felvenni úgy, hogy a kikérõ nevét bevezették egy kockás füzetbe. Egyik nap a barátom észreveszi, hogy nincs bent a kulcs, de név sem szerepel a listán. A nyilvántartás szerint egy órája hozták vissza, és ott kellene lennie a többi közt. De nem volt. Gondolta, biztosan elfelejtették visszahozni, úgyhogy elindult a kutyafuttatóba, hogy valakinek az orrára koppintson. Odabent meglehetõsen fura látvány fogadta. Annak ellenére, hogy sötét éjszaka volt, igen nagy nyüzsgést talált a rácsok közt. Egy halom bútort pakoltak fele egy kamionra. Kérdezi, ez micsoda? Ez? Selejt bútor. Aha! Valahogy nem fért össze a meghatározás a gyári csomagolásban lévõ áruval, amit úgy raktak be a kocsiba, mint a hímes tojásokat. Fotelek, asztal, kanapé, székek, konyhabútor, lámpák, szõnyegek, minden, ami csak szóba jöhet a bútorosztályon. A következõ gyanús dolog az volt, hogy a kamion rakterének oldalán egy húsgyártó cég lógója szerepelt. Ami ugyebár... de hiszen tudják. Felsál és komód... A kép lassan kezdett összeállni. Több ember lehetett beavatva, de a raktárosok közül csak az alsó szint. Ilyeneket általában nem vesznek be nagyobb buliba. A másik a kutyafuttató. Innen gyakorlatilag bármit ki lehet pakolni, nem veszi észre senki. A harmadik a selejtezés. Frankón rajta volt mindenen selejt címke. Mivel a selejtezés tudja a legnagyobb hiányt csinálni, a selejt címkékkel igencsak kesztyûs kézzel bántak. Húszszor leértékelik, míg teljesen hasznavehetetlennek nyilvánítják. Ezek meg itt mind selejtesek voltak úgy, hogy ki sem lettek bontva. Ha ez nem lett volna elég, akkor még ott volt a hússzállító kamion. Azt pedig, hogy E.-nek, a fõnöknek egy húsos cége is van, mindenki tudta. Kamion kész, indulna kifelé. Haverom követi és látja, hogy akadály nélkül megy ki, mert a teherportán senki sem tartózkodik. Az õrt úgy kellett elõkeríteni valahonnan hátulról. Kezdetét vette a laza kérdezõsködés, amit az õr, akirõl dõlt a víz hajnali kettõkor, meglehetõsen érzékenyen vett, és azonnal átment támadásba, hogy mi a francnak kell õket folyamatosan piszkálni, meg ellenõrizgetni. Mondja a gyerek, hogy azért, mert ez a dolguk. Kérdezik, hogy mi volt az a kamion? Miért nincs beírva? Miért nincs szállítólevél? Az õr csak nézett bambán és csak annyit tudott mondani: ...Hiszen tudod.... Nem. Nem tudom! Hát...a...tudod.... A nyökögésbõl szép lassan kihámozta, hogy az áruház-igazgató rendelte meg a bulit és fizetett nekik fejenként tizenöt kiló csontot. Persze az igazgató nagyvonalúságát jelzi, hogy a csonton rajta maradt a hús- márpedig tizenöt kiló csonton elfér egy kis husi... A barátom még vigyorgott is egyet, majd egy tollvonással kirúgta a teherkapus õrt. Ezzel persze a saját torkára tette a kést, de annyira felhúzta magát, hogy szerintem nem érdekelte, hogy mi fog következni. Másnap reggel jön E., fuldokolva a méregtõl, hogy ki rúgta ki az éjszakai teherkapus õrt. Mondja a haverom, hogy õ. Miért? Mert valami nem volt rendben az éjszakai bútorszállítással... Kurva nagy csönd. Az igazgató kicsit visszavett és várt. A haverom is. Kicsit nézegették egymást, az igazgató próbálta kiagyalni, mennyit tud a biztonsági õr. Amikor már eleget fõtt a levében, a srác kijelentette, hogy az volt a baj, hogy a kamion nem volt beírva a nyilvántartásba. Ekkor már E. pontosan tudta, hogy bukó van, így még meg is dicsérte a barátomat, hogy milyen szemfüles. A teherkapust nem vették vissza, a barátomat nem rúgták ki, és E. nem bukott le. Pár gyerek meg hónapokig csak húst zabált. Így megy ez. Ezzel ki is merült a tolvajok különbözõ kategóriáinak taglalása. Gondolom, az mindenki számára nyilvánvaló, hogy azokat az eseteket tudtam csak elmondani, amelyek ismertté váltak elõttünk, illetve fõleg a biztonsági szolgálat elõtt. Sok oldalt lehetne megtölteni azokkal, akikrõl nem tudunk, hiszen a folyamatos leltárhiány azt mutatja, hogy a szürke zónában nem szûnt meg a tevékenység. Sok az ismeretlen eredetû hiány, tíz-tizenötre lehet tenni azoknak a szervezett csapatoknak a számát, akik egy-egy áruházban dolgoznak. Sokan vannak, akik már majdnem megvoltak, mégis sikerült kicsúszniuk a kezeink közül. Ezekrõl nem írok, mert még bármi megeshet, hátha a srácok elkapják õket, és akkor ne én legyek az, aki az esélyeiket csökkenti. A biztonsági szolgálat emberei szintén sokszor vettek részt okosságban. Mind a megrendelõknek, mind pedig a szervezett dolgozói csoportoknak is dolgoztak, mikor hogy jött ki a lépés. A szolgálat emberei önállóan nem nagyon tudtak lépni semmiben, mert valójában nem fértek hozzá az áruhoz. A monitoros még csak-csak, de õ is inkább csak közvetve. A biztonságiak leginkább egymással voltak elfoglalva egy meglehetõsen fura helyzetben. A szituáció attól lett összetett, hogy minden akcióval az õröket gyanúsította a vezetõség. Ha benne voltak, az volt a baj, ha tudtak róla, az volt a baj, ha nem akadályozták meg, az volt a baj, ha nem tudtak semmirõl, akkor meg az volt a baj. Sokszor vádolták õket, nemcsak a vezetõk, de a dolgozók is, hogy folyamatosan lopnak. Ebben volt is valami, de csak a fent leírt módokon lehetett ilyen akciót kivitelezni és egy esetleges lebukás azonnal felveti más tettestársak szerepét is. Az õrök ezért folyamatosan ellenõrizték az áruházi állományt, illetve sokszor magukat is. Emlékszem, voltak eligazítások, ahol az õrszolgálat vezetõje virágnyelven beszélt, hiszen nem tudta, hogy ki a beépített ember. Sokszor nem tudtak egyértelmû utasítást adni valaminek, vagy valakiknek a megfigyelésére, mert azonnal ment ki az info. Ezért volt az, hogy a megbízhatóbbak magányos farkasként járták az áruházat, és igyekeztek legalább az esetek egy töredékét felgöngyölíteni. Ok, mondanom sem kell, nem voltak igazán népszerûek. Közéjük tartozott a barátom is. Soha nem értettem, hogy miért csinálja. Elismerést nem kapott, mindenki utálta, az elfogások után semmi prémium nem járt, pedig milliós tételben tartotta vissza a kifelé surranó árut. A megbízható figurákra, vagyis azokra, akiket az igazgatóság megbízhatónak ítélt, hamar lecsaptak a vezetõk. Szabályos besúgói hálózatot építettek ki. A biztonsági õrök, zsebükben bekapcsolt diktafonnal laza beszélgetést imitáltak, hogy kiderítsék, ki van jóban kivel, kinek nem tetszik a rendszer, ki tud valami kis stiklirõl. Volt biztonsági õr, aki a saját barátját állította falhoz, motozta meg és vette el tõle a diktafont. Tényleg ember embernek volt a farkasa. Az õrök egymásban nem bíztak, a többiek meg bennük. Az igazgatóság pedig pont ezt akarta. Összeugrasztani mindenkit. Ha az emberek bizalmatlanok egymással szemben, utálják a másikat és gyanakodnak rá, sokkal nehezebb összeállítani a csapatokat a nagyobb akciókhoz. Ez a végén már odáig fajult, hogy a dolgozók nem engedték az õröket az asztalukhoz ülni ebédszünet alatt. Az õrök is, és a személyzet is más-más asztalnál evett... mint egy börtönben, frankón. Ebbõl kifolyólag a biztonságiakra rendszeresen utaztak többiek. Keresték az alkalmat, hogy visszavághassanak. Emlékszem volt egy akció, valamelyik év februárjában, hogy kicsit megnyomják a forgalmat, ami meglehetõsen lankadt volt a karácsonyi roham után. Kitalálták, hogy minden tízezer forintos vásárlás után a vevõ kap egy ötszáz forintos utalványt, amit majd levásárolhat a következõ alkalommal. Annak ellenére, hogy a meggondolás bejött, és tényleg sikerük a forgalmat megnövelni, sokaknak túl piti volt az egész és simán szanaszét szórták a blokkokat, aminek ellenében a vevõszolgálat kiadta az utalványokat. Pár élelmes biztonsági õr összeszedte ezeket, majd ismerõssökkel levásároltatták az összegyûlt keretet. Persze, hogy valaki azonnal felnyomta õket, nem mintha bármi illegális dolgot csináltak volna. A számlák után eleve járt a kedvezmény, elvileg az áruháznak mindegy, hogy ki váltja be azokat. Nem volt mindegy, mert az összes gyereket, aki benne volt a buliban egyszerûen kirúgták. Szevasz. Az már csak hab a tortán, hogy a vevõszolisok úgy osztogatták ezeket a cetliket a haveroknak, mint Jehova Tanúi a világvégés szórólapokat. Mindenki annyit markolt, amennyit csak akart. Kivéve a szolgálatosokat, õk mentek a levesbe. Sokak szerint a kasszások keze volt a dologban. Ami nem is csoda, mert az õrök állandóan ott álltak mögöttük és nyílt titok volt, hogy a kilépõ tolvajok mellett leginkább rájuk fókuszáltak. Pár monitoros rájuk is állt rendesen, hogy egy kis elégtételt vegyen a srácokért. Ilyenkor hullottak a kasszások, mint a legyek. Egyikõjük egy teljesen primkó trükkel bukott le, és ráadásul magával rántott egy "baráti" házaspárt is. A monitoros lent sétál az eladótérben és látja, hogy az egyik kasszánál egy nõ és egy férfi állnak, három fullosra megpakolt bevásárlókocsival. A srác gondolta, hogy ennek érdekes lehet a vége, a biztonság kedvéért érdemes lesz megnézni. Oda is ment a kasszához, a pénztáros pont végzett, éppen a vásárló kezébe nyomta a blokkot, aki a pénztárcája után kutakodott, hogy fizessen. A gyerek elkérte a számlát, mire a nõ mondta, hogy nem kell aggódni, minden rendben van. Kis idõbe tellett, mire rájött, hogy nem õ van gázban, hanem a kasszás. A szalag ugyanis tizenvalahányezer forintról szólt. Ami képtelenség. Kasszasoron álló õr azonnal odalépett a monitoros mellé, hogy biztosítsák a kijáratot, mert mint említettem, ritka az a pénztáros, aki vadidegeneknek csal, így a kijáratot is biztosítani kellett, hogy a hirtelen feltámadó lelkiismeret a gyors helyzetfelismeréssel párosulva nehogy szárnyakat adjon az elkövetõnek. Kassza lezár, és a mûvelet kezdõdik elölrõl. A valós érték félmillióhoz közelített, miután minden egyes termék be lett ütve, nem csak egy kocsi a háromból. Akorra viszont eltûnt a pasas. A nõ viszont bemajrézott, és rögvest felnyomta a társát, megadva a kocsi típusát, rendszámát és a helyet is, ahol parkolt. Két õr kimegy, kopog a fazonnak az ablakon. Flegmajóska még be is szólt, hogy nem szereti, ha molesztálják. Ennek az lett a következménye, hogy az ablakon keresztül jött ki némi rásegítés következtében. Visszatoloncolták az áruházba, és mivel egyikõjük sem tudott kielégítõ magyarázatot adni arra, hogy miért nyúltak, illetve akartak lenyúlni többszázezret érõ árut, bilincsben vitték el õket a zsaruk.

JÓ ZSARU, ROSSZ ZSARU

Mint ismeretes, a biztonsági szolgálatok mindenkori együttmûködése a Rendõrséggel nem nevezhetõ akadálymentesnek. A magát belül különlegesen képzett titkosügynöknek gondoló, de külsõ jegyeit tekintve leginkább egy cukrászdái felszolgálóra hajazó figurák száma az áruház védelmi rendszerén belül végtelen. Védelmi és támadó értéküket tekintve kábé olyan a helyzetük, mint Mariónak és Luiginak a Streefighter 6-ban. Ezek a fegyvert nem viselõ (hála istennek...), tizenhat perces tanfolyamon felkészített figurák magukat vagyonõrnek vallják, de nincs az a vagyon, amit a többségükre nyugodt szívvel lehetne bízni. Valószínûleg ezért illeszkednek tökéletesen a Tesco rendszerébe, mert meg sem tudnák tenni, amit nem is várnak el tõlük. A helyi fõnökök végezték a továbbképzésüket, elmagyarázva nekik, hogy a modern értelemben vett vevõközpontú kommunikáció szókészletének az olyan szavak, mint a bazmeg, geci és kisköcsög, nem képezik szerves részét. Arra is külön ki kellett térni, hogy õk nem véletlenül nem viselnek, vagy viselhetnek fegyvert. Az olyan, vitatható praktikummal bíró tárgyak, mint például a vipera, vagy a rugóskés nem sok használati értékkel bírnak abban az esetben, ha egy idõs mamit kell lekapcsolni kefirkajálás miatt, vagy egy rosszgyerek-frizurás kiscsákónak kell elmagyarázni, hogy a Túró Rudit elõbb anyuka kifizeti. Sokan közülük vidéki diszkókban voltak kidobóemberek, akiknek addig volt munkájuk, míg nem jött egy erõsebb ugyanolyan. Iszonyatosan vegyes volt a társaság. Volt köztük ötvenkilós, ugyanannyi idõs bácsi, aki az összes két szótagból álló elnevezéssel bíró, ezer évnél régebbi távol-keleti harcmûvészetben mester volt. Õt mindenki alábecsülte, legalább annyira, mint Luké Skywalker Yoda mestert a mocsárban. Az a legenda járta, hogy a csávó a puszta akaratával fel tud emelni egy raklap Domestost, ha akar. A saját szememmel láttam, hogy egy hatfõs romabandát úgy pakolt ki a kávézóból zárás után fél órával, hogy a Bud Spencer filmek kaszkadõrkoordinátora sírva könyörögne a koreográfiáért. Ez volt az egyik véglet. A másik egy két méter magas, színizom, tarkopasz gyerek volt, akire elég volt rápillantani, hogy az ember kedve egy életre elmenjen attól, hogy sportszeletet csórjon egy hipermarketbõl. Persze csak az elsõ pillanatban... õ egy rossz szótól elkámpicsorodott és csak vonogatta a szedett szemöldökét, Semmi bajom a melegekkel, de a kasszasor nem az a hely, ahol hosszú távon túl tudnak élni. Ment is a vevõszoliba, ahol viszont csak csendes hangon mertek neki reklamálni. Szóval vegyes volt a felhozatal, mint egy feles a bringaletámasztós falusi krimókban. Ahogyan arról már meséltem, sok lefogás vont maga után rendõri intézkedést. Ha tízezer forint felett volt a lopott áruértéke, minden esetben rendõrt kellett ívnunk, csakúgy, mint a dolgozók által elkövetett bûncselekményekhez. Az intézkedõ rendõrök között három típust különböztettünk meg. Elõször is volt a vevõbarát, az igazság bajnoka. Ahogy megjelent azonnal megvizsgálta a gyanúsítottat, hogy nem történt-e túlkapás a részünkrõl. Horzsolás, zúzódás, kis vér... Mindenáron bizonyítékot akart arra, hogy tettlegességig fajult a vita. Ahogy benyitott, már fel is akart minket jelenteni. Utálta a biztonságiakat, és ez az érzés kölcsönös volt. Sok vizet nem zavart, de sejtettük, hogy az elfogott és beszállított gyanúsítottak ép bõrrel és ép priusszal kerültek ki a kezei közül, hogy másnap már újra nálunk portyázzanak. A második kategóriába a flegma rendõr tartozott, aki azokat se akarta elvinni, akiket a hónuk alatt egy plazmával fogtunk el. Ezek az emberek számára csak papírmunkát jelentettek, és különös kegyként kellett értékelnünk, ha hajlandónak mutatkozott a fényesre polírozott bilincsét rákattintani az elkövetõre. Ezek mindig azt hangsúlyozták, hogy az ilyesmi nem az õ dolguk, sõt egyikük még azt is ki tudta mondani ebben a kontextusban, hogy kompetencia. Fõbb ismérve volt, hogy sem érkezéskor, sem pedig távozáskor nem köszönt. A harmadik fajtához tartozó rendõr volt a legritkább madár. Õ az udvarias, figyelmes, érdeklõdõ, sõt, mondhatnám azt, hogy bajtársi érzületû. Mindig megköszönte, hogy segítjük a munkáját, hogy komolyan vesszük a feladatunkat. Sokszor segített telefonon keresztül is, ha adatokra, vagy információra volt szükségünk. Lehetne belõlük több is. Az utóbbi típussal való együttmûködés gyümölcse volt pár igen nagy elfogás, és itt olyan emberekrõl beszélek, mint akit korábban említettem, a figura, akit négyrendbeli nemi erõszakért köröztek. Ha nekik szükségük volt valamire, mi is szívesen tettünk valamit az asztalra. Egyik nap a haverom volt szolgálatban mint monitoros, amikor megállt egy transzporter a kapu elõtt és bejön valami fõzsaru. Mutat egy képet, hogy ezt a fazont keresik. A srác mondja, hogy ismeri, két hete fogták meg. Már egy ideje nem látta, de mivel süketnéma a srác, jó eséllyel megtalálják a közeli süketnéma kollégiumban és még csak nem is kell lábujjhegyen menni. Aztán hirtelen bevillant neki, hogy most ott õszi szünet van, úgyhogy megadta nekik a lakása címét, hiszen minden egyes rendszeres elkövetõrõl komoly adatmennyiség állt rendelkezésükre. Kikísérte a rendõrt és akkor látta, hogy a busz tele van kommandósokkal. Kérdezte a zsarut, hogy miért körözik a gyereket? A válasz egyszerû volt. Négyrendbeli rablás és gyilkosság. Tök jó! Este jeleztek a jardról, hogy nem sikerült az elfogás, tartsuk nyitva a szemünket. Rá két hétre a srácok meglátták a körözött fõszert, ahogy egy menekülõ gyilkoshoz képest szokatlan lelki nyugalommal helyezi a harmadik kockacukrot a kapucsínójába az üzletsor szélén lévõ kávézó pultjánál. Perc se kellett, hogy begyûjtsék. Jöttek is a rendõrök öt percen belül. A biztonságiak még aznap kaptak egy telefont a kerületi fõkapitánytól, aki meleg szavakkal fejezte ki köszönetét, majd ugyanezt levélben is megtette. Amikor az áruház-igazgatónak a fülébe jutott az eset, csak annyit kérdezett, hogy a szóban forgó idõszakban ki ellenõrizte az áruátvételt, ha mindenki a gyilkoson volt? Frankó, mi? A rendõrök egyébként, mivel rendszeres látogatói voltak az áruháznak, rengeteg történetet szolgáltattak a Tesco anekdotakincséhez. Arra még én is emlékszem, hogy régen, mikor a Tesco még nem nonstop rendszerben mûködött, zárás után egy órával megjelent egy járõrautó és kiszállt belõle két rendõr. Odajöttek a bezárt ajtóhoz és benéztek a töksötét áruházba. Sehol senki. Majdnem mindenki hazament. Ezek meg addig kopogtak, míg elõ nem jött valami õr hátulról és megkérdezte, mit akarnak, van-e valami baj? Baj? Nincsen semmi baj. Õk csak vásárolni szeretnének. Még fel is voltak háborodva, hogy az õr nem engedte be õket. A másik rendõrös sztori kicsit keményebb, és nagyon rossz vége is lehetett volna. A monitoros az egyik nap kiszúrta, hogy egy egyenruhás zsaru komoly erõfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a hasán feszülõ zubbony mögé bepréseljen egy üveg márkás viszkit. Uniformis ide, uniformis oda, ki kellett szedni õt a kasszánál. Istentelen nagy botrányt csinált a biztonsági irodában. Hogy kit képzelünk. Meg kinek hisszük magukat. Meg hogy õ rendõr. És õt nem lehet csak így. És fel fog minket jelenteni. És õ most azonnal elmegy. Mondtuk neki, hogy mehet, ha felvettük a jegyzõkönyvet. Iszonyatos kín lehetett a fószernak a saját szövegét tõlünk hallani. Fel is húzta magát annyira, hogy egy ponton elõrántotta a szolgálati fegyverét és az ügyeletes szolgálatvezetõ fejéhez nyomta. Pillanatra kis csend lett az irodában, mondhatni a légy zümmögését is hallani lehetett, ez valami olyasmi volt, amire senki sem számított. Mielõtt még a dolog rosszabbra fordulhatott volna, a rendõr egészen egyszerûen összeomlott. A földre vetette magát és üvölteni kezdett, hogy bocsássunk meg, õ nem ezt akarta. A stukkert azonnal elszedtük tõle, és rögtön széveltük a kamera által rögzített képet, majd felhívtuk a kerületi kapitányságot, akik abban a pillanatban ott termettek. A figurát bilincsben vitték el, és szerintem most is valahol keményen szorítja a rácsot. A majom. A fegyverrel hadakozó zsaru tökéletes ellentéte volt az a kolléga, aki egy kétszáz fõs cigánybulira érkezett harmadmagával, mint járõr. Õk karba tett kézzel nézték végig, ahogy több száz roma egymásnak ront, hogy valami vélt, vagy valós sérelmet toroljanak meg egymáson. Fikarcnyit nem mozdultak, csak ültek a kocsijukban. A saját biztonsági szolgálatunk verte szét a rögtönzött csõdületet úgy, hogy többen vérbe fagyva maradtak ott. Egy pasast a saját felesége szúrt vállba vagy ötször, miközben a gyerekét a másik kezében ringatta. A haverom zakóját egy konyhakéssel szúrták át, éppen akkor, amikor egy ütés miatt elfordult. Ha nincs a pofon, most van egy lyuk a hasán. Arra is van példa, hogy a rendõr jött, amikor kellett, intézkedni is akart, de rosszul mérte fel a helyzetet. Persze nem lehet csodálni, ha egy járõr helyzetfelismerési képessége csõdöt mond, amikor hirtelen a Kill Bill egyik jelenetében találja magát. A biztonságiak éppen egy háromfõs társaságot pakoltak ki az áruházból valamiféle randalírozás miatt, amikor az egyikük a kocsijukhoz ugrott és elõkapott egy baromi nagy szamurájkardot, amivel azonnal hadonászni kezdett. Aki a nyolcvanas években az alámondásos kardozós-nuncsakus-karatézós-surikenes filmeken nevelkedett, rögtön levette, hogy a gyerek nem egy Shaolin templomban szerezte a tudását. De azért mégis veszélyes volt egy olyan karddal szembemenni, ami másfél méter hosszú és feltehetõen éles. A rendõr, akit bentrõl riasztottak hamar kijött, de érkezésének pillanatában akkora pofont kapott az egyik elkövetõtõl, hogy azonnal leült. Még a rádióját sem tudta felemelni, hogy erõsítést kérjen. Szóval ilyenek történtek a Fogarasi úton, ami kelet-európai szinten is veszélyes üzemnek volt mondható. Voltak persze biztonságosabb áruházak is, ahol csendesebben csordogált a gazdaságos élet a maga medrében, de azokat fõleg vidéken lehetett megtalálni. Miskolc például ilyen volt, minden elõzetes koncepcióval ellentétben. Vagy meghamisították az elfogási jelentést - amit nem hiszek -, vagy tényleg ennyire oké ott a környezet. A másik Eger. Pár hónapja voltam lent és úgy hozta a sors, hogy éjjel mentem be az áruházba, mint civil vásárló. Nézem, hogy az árut lepakolták a földre. Mi a franc van itt? Megyek közelebb, látom, hogy a dolgozók mossák a polcokat. Ez valami olyan dolog volt, ami a Fogarasin egyszerûen elképzelhetetlen. Jó, mondjuk mérete is más, de a tisztaságnak és a rendnek nem ettõl kellene függnie. A kisebb városokban általában rendben mentek a dolgok. Mondom, a Fogarasival és a Pólussal Budapest vitte a pálmát. Sok vidéken dolgozó biztonsági kollega kérte, hogy feljöhessenek hozzánk gyakorolni, még ha csak egy pár hétre is. Ez volt a mi vonzerõnk. Nálunk meg lehetett tanulni a szakmát, hiszen az ember azonnal a mély vízbe került.

FOGJANAK TOLVAJT

Nem ajánlom, hogy a Tesco látogatásaikat rablópandúros játékkal tegyék színesebbé, de akinek kell egy kis adrenalin a hétvégi bevásárlás mellé, elmondom, hogyan lehet tolvajt fogni. Elõször is a cél nélkül kószálókra kell figyelni. Hozzánk ugyanis a többség azért jön, mert akar valamit venni, és ennek érdekében polctól polcig rohangál, mint a mérgezett egér, és veszettül pakol a kocsiba. A Tescóban a hipermarket jellegénél foga meglehetõsen kevés a nézelõdõ. A tolvaj pedig pont ezt csinálja. Legalábbis az amatõr, de arról ne is álmodjanak, hogy kezdõként rögtön profikat fognak elkapni. Általában kisebb kosárral jön, amiben jelképesen elhelyez pár kiflit, vagy vajat, kefirt, ilyesmit. Amitõl azt gondolja, hogy vásárló jellege lesz. A másik dolog a ruha. A tolvaj, ha egyedül dolgozik, kerüli a feltûnést, szimpla ruhákat hord, azokból viszont a praktikus fajtát. Zsebes vagy bõ nadrág, dzseki vagy kabát, általában begombolva. Ez a ruházat fõleg nyáron feltûnõ. Aki a melegben ilyen ruhában tér be hozzánk, arról rögtön tudjuk, hogy lopni jött. Ezekbe lehet ugyanis elhelyezni a mindenfélét. A fentiekre ráerõsít, ha az illetõ rosszul öltözött, ápolatlan külsejû figura. A tolvajok másik jellegzetessége a piros fül. Ha ez alapján szûrtek a biztonságiak, az mindig bejött. Tízbõl tíz tolvajnak piros a füle. Úgyhogy csak óvatosan. Ha a piros fület sapkával akarják letakarni, akkor meg az a gyanús. A tolvaj soha nem néz elõre, hanem mindig körbe, vagy maga mögé, hogy lássa, hol van a detektív. Felfelé is kacsintgat, ahonnan a kamerák néznek le rá. Egyszóval ideges. Ha nem kosaras, de bevásárlókocsis emberrel van dolguk, akkor nézzék meg, hogy miket pakol a delikvens a gyerekülésre. (Ez az a kihajtható része a kocsinak, ahova sokan a gyereküket ültetik). Általában itt van az, amit be akar zsebelni. Szalámik, értékesebb italok, DVD, játékszotfverek, kozmetikai cikkek. Minden, aminek józan ésszel a kocsiban lenne a helye. Fontos jel a bontogatás és a kicsomagolás is. A gyerekülésre helyezett termékek csomagolásának felbontása csalhatatlan jel. Ha megvan a tolvaj, soha ne akarják egyedül megfogni. Szóljanak egy árufeltöltõnek, mert õk el tudják érni a biztonsági szolgálatot, vagy menjenek ki a kasszasorra és hívják fel az egyik biztonsági ember figyelmét a gyanús alakra. Akik meg maguk is tolvajok, azoknak javaslom az együttmûködést a rájuk lecsapó õrökkel. Semmi nem nehezíti meg jobban a srácok dolgát, mint amikor valaki kötekedni akar. Így felhúzzák magukat, és akkor bármi elõfordulhat. Ha már bebizonyosodott, hogy önök loptak, jobb hamar túlesni az egészen, mert ha kötik az ebet a karóhoz, a fiúk hamar elveszítik a kontrollt. Mivel a monitoros általában egy követ fúj velük, gyakorlatilag bármi eltüntethetõ a videoszalagokról, illetve az egyéb adathordozóról. Sokan kezdenek üvöltözésbe, hogy õk nem loptak semmit, valaki más rakta a zsebükbe a cuccot. Ezeknek nem szabad hitelt adni! Ezt az õrök sem hiszik el, jobb, ha ilyennel nem is próbálkoznak. Volt egy fõszer, aki neki akart rontani mindenkinek. Alig lehetett lecsillapítani. Amikor már sikerült lenyugtatni, mindenki a plafonon volt. Meg is történt a baj, mert a fószer valami miatt felállt, és ezt túl hirtelen tette, mire az egyik õr megijedt és villámgyorsan leütötte egy gumibottal, ami isten tudja honnan került elõ. Csávó azonnal elájult és olyan feje lett, amilyet az Amnesty International gond nélkül rakna ki a plakátjaira. Mikor magához tért, sûrû bocsánatkérések közepette felajánlották neki a panaszkönyvet, amibe akár a saját vérével is írhatott volna. Szóval vigyázzanak, nem jó dolog lopni és lebukni egyszerre. Néha megesik, hogy a biztonságiak lyukra futnak. Mondjuk pont magukat viszik be ellenõrzésre, ami a nyilvános megaláztatáshoz hasonló helyzeten kívül sok bosszúságot is eredményez, nem beszélve a felesleges idegességrõl és az elpocsékolt idõrõl. Ha a biztonságiak melléfognak, azt a lehetõ legritkábban ismerik be. Elõször szép szóval próbálják menteni a menthetõt. Bocsánatot kérnek, vagy felajánlják a vásárlók könyvét, ami ugyebár szart sem ér. A vérlázító az, amikor közlik magukkal, hogy akaratukon kívül lettek szemléltetõ eszközei az újoncok oktatásának. Magukon mutatták be az eljárás módozatait és teljesen természetes, hogy errõl nem szólhattak, hiszen akkor nem hiteles a szituáció. Na, ezt nem kell megkajálni. Hõbörögjenek nyugodtan, ha úgy érzik jogtalanul érte sérelem magukat. Azt is elárulom, hogy a biztonsági õrök attól félnek a legjobban, hogy feljelentik õket. Mivel egy külsõ cégnek dolgoznak sem az anyavállalat, sem a Tesco nem áll mögéjük egy túlkapás ügyében indított perben. Ez minden esetben az õ személyes ügyük. És az ilyet nem szeretik.

KIRÚGNAK AZ ÁRUHÁZBÓL

End of the story. Nagyjából ennyi. Azt hiszem volt szó mindenrõl, amirõl írni akartam. Ha meg nem, akkor az kimaradt. A történet végével azért még tartozom maguknak. Néhány év alatt kocsigyûjtõbõl osztályvezetõig dolgoztam fel magam, miközben voltam asszisztens, kasszás, árellenõr, csoportvezetõ, vevõszolgálati asszisztens és ki tudja még mi a fene. Néztem én persze feljebb is, de az ominózus Terminátoros akció akaratom ellenére betette a kaput a fõnökeimnél, egészen pontosan a Pesti út akkori igazgatójánál, akin a régiós igazgató számon kérte az értékesítési verseny fõdíját. A történtekkel egy idõben hirdetett meg az áruház egy igazgatói programot, egy képzést azoknak, akik igen magasra akartak jutni a ranglétrán. Ez volt az a szint, ahol elvált a szar a májtól. Ha valaki bekerül a programba, az már igazgatónak is kinevezhetõ, és az már öltönyös meló. Onnan bárhova tovább lehet lépni, az emberbõl akár áruház-igazgató is lehet, persze ha megvannak a megfelelõ összeköttetései. A programra egy jelentkezési lapon lehetett regisztrálni úgy, hogy az ember megfelel pár kritériumnak. Ezzel nem volt semmi gond, hiszen akár tökéletes jelölt is lehettem volna a magam tapasztalatával és ismeretanyagával. Be is adtam a papíromat, még az angol áruház-igazgatónak. Õ alá is írta, hiszen pontosan tisztában volt azzal, hogy mit érek, mik az ambícióim. A levelet továbbította a központba, ahol elfogadták és visszaírtak, hogy tessék engem behívni interjúra. A baj csak az volt, hogy ekkor már új áruház-igazgatóm volt, az a bizonyos Tamás. Még csak három hete volt góré, de elsõ dolga volt, hogy eltüntesse a behívómat. Egy tollvonással intézte el a karrieremet. Iszonyatosan be volt rám rágva, azt hitte azért csináltam az egész ügyet a Terminátor 3 körül, hogy neki keresztbe tegyek. És ez volt a bosszú. Lesöpörte a visszaigazolásomat és nem mehettem továbbképzésre. Sõt, az is kiderült számomra - szóltak a cimborák -, hogy vissza akar minõsíteni mezei eladónak. Ami már voltam, méghozzá nagyon-nagyon régen. Rettenetesen levert a dolog, kurvára nem ezt érdemeltem volna azok után, hogy a belemet kidolgoztam az áruháznak. Persze, hogy benne voltam az elején kisebb stiklikben, de amit kivittünk jó áron, annak az ezerszeresét hoztam be a munkámmal. Sõt, még hittem is abban, hogy ez megéri, és tényleg lehet karriert csinálni ennél a cégnél. De úgy látszik, hiányzott belõlem az alázat, vagy a seggnyalás rendkívül értékes képessége. Volt, amikor gyógyszereken éltem, volt, amikor éhbéren nyomorogtam, de váltig hittem, hogy ha igazán akarok, akkor el tudok érni valamit. Mert a Tesco is, mint minden multi, igyekszik olyan képet festeni magáról, ami nem igaz. Úgyhogy senki ne dõljön be nekik, lehet ott dolgozni, de hosszú távú terveket senki se dédelgessen. Ez valahogy olyan, mint a Multi Level Marketing. Mindenki gyémánt, meg smaragd fokozatú értékesítõ akar lenni, de ez csak a kiválasztottaknak sikerül. A többiek mennek a levesbe. Mentem bele én is. Amikor kiderült, hogy porig akarnak alázni, elmentem betegállományba. Ez áprilisban történt, munkaviszonyom augusztusban szûnt meg. A munkaügyi per ekkor kezdõdött, ugyanis a túlórák valahogy eltûntek. Ment az is a levesbe. Egy ideig próbálkoztam, míg méltányossági alapon megítéltek valami kisebb összeget, ami végképp nem állt arányban a valós számokkal. Mindegy. Egy tapasztalattal több. Ha maguknak tudtam adni pár tanácsot, vagy legalábbis némelyiküket sikerült elszórakoztatni egy kicsit a néha egyáltalán nem mulatságos történetekkel... nos akkor már megérte. Uff. $

TESCO'S ELEVEN

Sokáig agyaltam azon, hogy egyáltalán leírjam-e azt, ami most jön. Vannak dolgok, amiket az ember nem akar kiadni, inkább gondolkodik a kivitelezésen. Persze nem kívánok bûnözõi pályára lépni, jó nekem az, amit most csinálok, de párszor bevillant, hogy az igazi okosság odaát van. A terv alapját egy vonzó számadat képezi. Egy nagyobb Tesco hipermarket óránkénti bevétele valahol három és kilencmillió között mozog. Nem tévedés, óránkénti bevételrõl beszélek. A pénz útja az épületen belül igen jól követhetõ. Maguk behozzák a zsebükben, kifizetik a kasszásnak, aki a mûszak végén összetekeri a bankjegyeket, berakja egy tokba és csõpostán felküldi az elszámoltatóba. A csõposta egy igen frankó dolog, és a haszna is megvan, ugyanis a szerencsétlen kasszást nem tépi szét az ideg, amikor egy mûszak után elsétál az irodákhoz a néhány millió forintot tartalmazó kazettával. Nem. A csõposta kiváló megoldás. A mûszak végével csak úgy dõlnek a "babák", azaz a pénzzel teli kapszulák az elszámoltatóba, ahol szorgos kezek számolgatják az egyes pénztárosoktól beérkezõ összegeket és vezetik fel a bevétek a megfelelõ listákra. Az elszámoltatóból az irdatlan mennyiségû készpénz a fõpénztárba vándorol, ahol könyvelik, címletek szerint összerendezik és végül zsákokba rakják. Ezek a zsákok végül a Tesco trezorjába kerülnek, ami biztonságosabb hely a nemzeti bank páncélterménél. Ha óránként átlag hatmilliós bevétellel számolunk, az is közel százötvenmillió egy nap. Hétvégéken ez még több, a karácsonyi bevásárlóidõszak alatt meg a milliárd felé rezeg a mutató. A zsákokat természetesen pénzszállítók viszik el, méghozzá úgy, hogy a trezorba nem léphetnek be, és aki bent van, nem léphet ki. A bent levõ brigád általában a fõpénztáros osztályvezetõbõl és az ügyeletes igazgatóból áll. Amikor a pénzszállítók megérkeznek, a pénzeszsákokat a trezorban lévõ emberek egyesével pakolják be egy kifordítható ajtóba, a kint álló pénzszállítók kifordítják, kiveszik a zsákot és berakják a kocsiba. És itt van a rendszer gyenge pontja. Mindezt a fent vázolt tevékenységet egyetlen kamera figyeli. És most ne azt képzeljék el, ami a jobb vegasi kaszinókban van, hogy a még a díler körme alatti kosz is látszik. Nem. Ez a kamera egy totál képet ad, így ha véletlenül két zsák kerül a kiforgatóba, és kint az õr összefogja és úgy emeli fel, hogy egynek látszódjon, azt jó eséllyel nem fogják észrevenni. Nem tudom, egy zsákban mennyi pénz van, ebben a tekintetben még némi vizsgálódásra van szükség, de gondolom ünnepi idõszakban nem lehet túl rossz a fogás. Most már csak azt kell megoldanom, hogy felvegyenek egy nagyobb áruházba, ahol majd a tapasztalatokat felhasználva igazgatói szintre küzdõm fel magam, és ha mázlim van, karácsonykor én leszek a trezorban. Ha bejön, soha nem fognak hallani rólam... Ha nem jön be, akkor a következõ könyvem a sittrõl fog szólni. Viszlát! Ez a könyv durva, Frankón. Nem azért mondom ezt, hogy maguk megvegyék, habár általában ez a cél egy ilyen ajánlóban. De ez most tényleg az. A srác vagy nagyon bátor, vagy nagyon hülye, hogy ezt így le merte írni. Ez a könyv arról szól ugyanis, hogy miként lopják szét az ország egyik legismertebb áruházát a dolgozók és a vásárlók. Ebbõl a könyvbõl kiderül az, hogyan mûködik, vagy nem mûködik az áruház biztonsági szolgálata, hogyan lehet eladni a romlott csirkét és átcímkézni a lejárt szalámit, miként lehet elpasszolni a fényre olvadó számítástechnikai termékeket, sõt az is, hogyan készül a Tesco top tízes könyvlistája, amelyen ez a kiadvány hétszentség, hogy nem fog szerepelni. A szerzõ - nem csodálom, hogy álnevet használt - elmeséli, hogyan kell viselkedni, ha lopáson kapják magukat, hogyan tudnak szert tenni palzmatévére egy cukrosbriós áráért, vagy mi a buli egy eltitkolt bombariadóban. Hogy igaz-e? Sokat agyaltam rajta, de a srác olyan õszinteséggel írja le, miben volt õ maga is benne, hogy kénytelen vagyok hinni neki. És hogy ugyanott fogják-e halálra röhögni magukat ahol én? Nem tudom.. Hogy ugyanott fognak borzongani, rémüldözni, vagy csodálkozni, ahol én? Ezt sem tudom. De hogy hozzám hasonlóan, ugyanúgy nem fognak tudni bemenni egy Tesco üzletbe, mint azelõtt. Na, azt garantálom! Árpa Attila

Találat: 3686

Felhasználási feltételek