online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság Adminisztráció Auto építészet építőipari Gépészet Jogi Jogszabályok Közlekedés Mezőgazdaság Pénzügy Turizmus újságírás üzleti
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

AZ NAKP INFORMÁCIÓS RENDSZERE

mezőgazdaság

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Az őszi arpa termesztése
A mezögazdasag gazdasagi és tarsadalmi funkciója
Egynyari, nem pillangós szalas takarmanyok
Kender
HOGYAN FIZETHETŐK MEG A MEZŐGAZDASÁG KÜLÖNBÖZŐ TELJESÍTMÉNYEI
Takarmanyrépa
Az agrarpolitikai és az agrarpiaci tényezök kapcsolatrendszere
A MEGVALÓSÍTÁS KERETE: A NEMZETI AGRÁR-KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM (NAKP)
Baltacim
 
 

Az NAKP információs rendszere

Közhelyszerü az információ fontosságát hangsúlyozni napjainkban. Mégis, annak ellenére, hogy jelentöségével szinte mindenki egyetért, az információ kezelésével kapcsolatos elvek és módszerek sok esetben még tisztázatlanok. Emiatt nem csoda, hogy a szükségesnél kevesebben rendelkeznek – különösen a mezögazdálkodás területén – megfelelö informatikai ismeretekkel.

Különösen bonyolult a helyzet az agrár-környezetgazdálkodás területén, hiszen itt a gazdálkodási gyakorlat változtatásával együtt kell az informatikai elvárásoknak is megfelelni. Emellett az is nehezíti a gazdálkodók helyzetét, hogy egyszerre kell informatikai szolgáltatókká és használókká válniuk.

A következökben az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatos informatikai feladatok áttekintésével szeretnénk segítséget nyújtani annak elfogadásához, hogy az informatikával való foglalkozás nemcsak kényszerü kötelezettség, hanem a sikeres gazdálkodás egyik legfontosabb feltétele, és emiatt alapvetöen a gazdálkodó érdekeit kell, hogy szolgálja.

1.1.   Milyen célokat szolgál az informatika?

Az informatikával valójában nagyon egyszerüek a céljaink: d 141j91b öntéseinket szeretnénk segítségével megalapozottabbá tenni. Ahogy bövül a környezetünkröl rendelkezésre álló ismeretek köre, ugyanúgy – söt talán sokkal nagyobb mértékben – válik egyre nehezebbé a döntéshozatal, és igényli egyre inkább a mérlegelést segítö információt. Különösen igaz ez az agrár-környezetgazdálkodásra, hiszen itt amellett, hogy új szemléletet igénylö gazdálkodási gyakorlatot kell kialakítanunk, a természeti folyamatok jellegéböl fakadóan sokszor nincs elég idö a döntéshez szükséges információ beszerzésére, ezért hiányos ismeretek birtokában kell döntenünk. Mindez csak növeli a jelentöségét azon információs rendszereknek, melyek az információs hiánnyal küszködö döntési helyzeteken kívánnak segíteni.

1.2.   Mire kell számítanunk az EU-csatlakozás után?

Magyarország EU-csatlakozása az informatika terén is új feladatokat – és egyben új lehetöségeket – teremt a gazdálkodók számára. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a legtöbb változás – amivel a gazdálkodóknak szembe kell nézniük a csatlakozás után – éppen az informatikával kapcsolatos. Ezek megértéséhez elengedhetetlen legalább nagy vonalakban ismerni az EU agrár-informatikai rendszerét, ezért a továbbiakban röviden összefoglaljuk az ezzel kapcsolatos – elsösorban a gazdálkodókat érintö – ismereteket.

Az EU agrár-informatikai rendszere alapvetöen kettös célt szolgál. Egyrészt a különbözö szintü statisztikai elemzésekhez biztosít adatokat, másrészt pedig az agrártámogatások, kifizetések nyilvántartásának és ellenörzésének feltételeit teremti meg. Részletesebben az alábbi feladatok elvégzése kötödik hozzá.

·      Gazdasági helyzetelemzések és elörejelzések készítését teszi lehetövé a mezögazdasági piacokon, a politikai szabályozás megalapozásának és eredményeinek elemzése céljából. Ezen feladatok elvégzésének kényszerét tovább erösítették a Közös Agrárpolitikában az elmúlt 10 évben történt változások, melyek nemcsak a piacpolitikát hanem a társadalomszerkezeti és vidékfejlesztési politikát is érintették.

·      A mezögazdasági piacok „menedzselése” a mezögazdasági termékekre alkalmazott közös piaci rendelkezésekkel összhangban (például: az ugaroltatás mértéke, intervenciós felvásárlások és eladások, export programozás és piaci támogatás).

·      A mezögazdaság szerkezeti változásainak és fejlödésének követése, gyengeségeinek meghatározása, a mezögazdasági üzemek számának és termelésének nyomon követése, a mezögazdasági struktúrát fejlesztö intézkedések megalapozása, és az alkalmazott intézkedések eredményeinek értékelése.

·      Gazdasági modellek tervezése a mezögazdasági szektor számára a közép és hosszú távú elörejelzések készítése és a politikai intézkedések hatásainak elemzése céljából.

·      Az alkalmazott eszközök költségvetésre gyakorolt hatásának kimutatása a költségek programozhatósága végett.

·      Az EU különbözö – a kereskedelmet szabályozó – rendelkezései információs igényeinek kielégítése, különösen a nemzetközi egyezmények elökészítése, az egyes megállapodások hatásainak kimutatása és a kereskedelmi egyezmények jobb menedzsmentje érdekében.

Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának hatékony müködtetéséhez tehát elengedhetetlen a pontos, idöszerü és átfogó adatszolgáltatás, mely bizonyos mértékü elörejelzést is lehetövé tesz. Az EU agrárstatisztikai és információs rendszere a tagországok gyors, pontos és harmonizált adatszolgáltatására építve olyan központi adatbázist hozott létre, mely az EUROSTAT keretein belül müködve segíti a bizottságot a fenti célok elérésében. A tagországok tehát eleget téve a pontosan szabályozott adatszolgáltatási kötelezettségüknek, fontos és friss adatokkal töltik fel ezt a rendszert. A központi irányításnak az adatszolgáltatási kötelezettség szabályainak kialakításában és az adatok feldolgozásában, értékelésében van szerepe.

Ennek értelmében:

·      az adatgyüjtések csak a megengedett statisztikai módszerekkel végezhetök el, különös tekintettel a minöségre;

·      az adatgyüjtés bázisának le kell fednie a tagország mezögazdasági teljesítményértékének legalább 99 %-át, ezért a gazdaságok mérethatárát ennek megfelelöen kell kialakítani;

·      az adatokat megadott határidöre kell eljuttatni az EUROSTAT-hoz;

·      a tagországi adatoknak összehasonlíthatóknak kell lenniük más tagországi adatokkal, tehát az alkalmazott felvételezési és kiértékelési módszereknek egyezniük kell.

Az EU statisztikai rendszere jól példázza a szubszidiaritás elvének érvényesülését a gyakorlatban, hiszen az EU mezögazdasági statisztikáinak adatai gyakorlatilag szinte teljesen a tagállamok nemzeti statisztikai rendszereitöl függnek annyiban, hogy az EU maga nem müködtet semmilyen önálló adatelöállító rendszert, bár ez a helyzet megváltozhat a távérzékelés fokozódó használatával. Az EU intézmények (elsösorban az EUROSTAT) szerepe a koordinálás, a metodológia összehangolása, és az egyes tagállamok tevékenységének egyeztetése, ezáltal lehetövé téve olyan statisztikák elöállítását, amelyek segítségével az információ országok közötti összehasonlíthatósága révén egyfajta „EU kép” is kialakítható.

A tagországok többféle szintü jogszabályok alapján kötelezettek az információ szolgáltatásra az EUROSTAT és a brüsszeli bizottság felé, (rendeletek, irányelvek, határozatok) valamint úgynevezett „gentlemen’s agreement”-eken keresztül is, melyek ugyan jogilag nem kötelezö érvényüek, gyakorlatilag mégis annak tekintik öket a tagországok.

A tagországbeli agrárstatisztikai információk az EUROSTAT útján jutnak el az EU Bizottsághoz. Az EUROSTAT mintegy hitelesíti a tagországoktól kapott információkat, és ezután küldi tovább a bizottság felé, mivel a bizottság csak az EUROSTAT-tól kapott információkat fogadja el hitelesnek. Az EUROSTAT pedig csak a tagországbeli statisztikai hivataltól fogad el agrárstatisztikai információkat, mivel csak ezeket tekinti hitelesnek. Hazánk csatlakozásakor tehát a Központi Statisztikai Hivatalnak kell majd ezen adatszolgáltatási kötelezettségeknek eleget tennie.

Az EU információs rendszere két nagy csoportra osztható:

·      primer (elsödleges) információs rendszerek,

·      szekunder (másodlagos) információs rendszerek.

Az elsödleges információs rendszerek az EU nagy adatgyüjtö és feldolgozó rendszerei, melyekre az agrárinformációs rendszer is épül. Az elsödleges információs rendszer négy fö elemböl áll:

·      az EUROSTAT által vezetett és koordinált agrárstatisztika, mely statisztikai adatokat nyújt az EU mezögazdasági termeléséröl, föbb tendenciáiról;

·      a Piaci Információs Rendszer, mely kettös funkciót ellátva egyrészt tájékoztatja a piaci résztvevöket a piaci folyamatokról, másrészt a brüsszeli vezetés számára nyújt információkat;

·      a tesztüzemi rendszer feladata a gazdaságok pénzügyi folyamatainak, jövedelmi helyzetének nyomon követése;

·      a negyedik elem leglényegesebb része az Integrált Igazgatási és Ellenörzö Rendszer, mely elsösorban az agrárpolitikai támogatások ellenörzésére szolgál.

A másodlagos információs rendszerek nem végeznek az elsödleges rendszerekhez hasonlítható adatgyüjtést. Adataikat elsösorban az elsödleges rendszerek adatbázisából nyerik. Feladatuk egy-egy speciális adatszolgáltatási igény kielégítése, a termelési, felhasználási és technológiai adatok összefogása, valamint a rövid távú elörejelzés. Ilyen másodlagos információs rendszer például a Mezögazdasági Számlák Rendszere.

Mindezen rendszerek közül a gazdálkodók számára a legfontosabb az Integrált Igazgatási és Ellenörzö Rendszer, hiszen ezzel találkoznak majd a legtöbbször, és ennek hazai kialakítása jelentös hatással lesz gazdálkodási gyakorlatukra is. Emiatt a továbbiakban egy kicsit részletesebben kitérünk e rendszer felépítésére.

1.2.1.     Az Integrált Igazgatási és Ellenörzö Rendszer

Az Integrált Igazgatási és Ellenörzési Rendszer az EU elsödleges információs rendszerének negyedik pillére, ami azonban alapjaiban különbözik a másik három pillértöl. Míg a statisztikai, a piaci információs rendszerek és a tesztüzemi rendszerek a gazdaságpolitikai döntések megalapozását és utólagos kontrollját szolgálják, addig az Integrált Igazgatási és Ellenörzési Rendszer kizárólag a Közös Agrárpolitika (KAP) egyik meghatározó elemének, a kompenzációs vagy direkt támogatásoknak adminisztrálására és ellenörzésére szolgál. Lehetöséget nyújt a kérelmezett támogatások felhasználásának ellenörzésére és jogosságának tisztázására.

Mivel a kompenzációs kifizetések alapja a megmüvelt földterület és a tartott állatlétszám, a rendszer ennek ellenörzését végzi a következö támogatási formákra kiterjedöen:

·      szántóföld-hasznosítási támogatás,

·      speciális marhatartási prémium,

·      borjastehén prémium,

·      hegyvidéki jószágkompenzációs járadék,

·      éves juhprémiumhoz kapcsolódó elmaradott térségi támogatás,

·      szemestermények és hüvelyesek segélyprogramja.

A szántó-földhasznosítási kompenzációs támogatás egyik alapvetö feltétele a megmüvelt terület bizonyos hányadának az élelmiszer termelésböl való kivonása. A vágóállatokra járó prémium odaítélésének feltétele pedig az, hogy a gazdaság állatsürüsége ne lépje túl a megadott értéket. Ezeknek a szabályoknak a betartását szintén ellenörzi a rendszer. Tehát a kompenzációs kifizetésekkel járó mindenféle adminsztráció (támogatási kérelmek benyújtása, kifizetések engedélyezése és lebonyolítása, nyilvántartása) valamint a felhasználás ellenörzése és a visszaélések felderítése az Integrált Adminisztrációs és Ellenörzö Rendszer feladata.

Ennek megfelelöen a területtámogatási kérelmek 5 %-át, az állattartási prémium kérelmeknek pedig 10 %-át kötelesek központilag a helyszínen ellenörizni. Ezt az arányt visszaélések esetén az adott régióban növelni kell. Ezen központi ellenörzés mellett természetesen a tagországok maguk is ellenörzik támogatási kérelmeiket és azok jogosultságát, hiszen visszaélés esetén szigorú büntetések sújtják az országot és a gazdát. Ha a tévedés 3-20 % közötti, a támogatási többlet kétszeresét kell büntetésként befizetnie a gazdának. Ha a tévedés 20 % feletti, nem fizetnek támogatást, és a gazdát a következö évre kizárják a támogatásból. A tagországokat a nekik szánt kompenzációs keretnek a tévedés mértékének megfelelö csökkentésével szankcionálja a brüsszeli központ.

A rendszer müködésének megfelelöen a gazdáknak évente csak egyszer – természetesen megfelelö adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése mellett – kell benyújtaniuk a kompenzációs támogatásra irányuló kérelmüket. A rendszer az alábbi részekböl áll:

·      számítógépes adatbank, mely a támogatási kérelmek adatait tárolja,

·      a megmüvelt szántóföldi táblák azonosító rendszere, mely az ingatlan-nyilvántartásra és a légi- illetve ürfelvételekre támaszkodik,

·      az állatok azonosítási rendszere,

·      a támogatási kérelmek nyomtatványai,

·      az integrált ellenörzö rendszer, mely a tényleges szakigazgatási és szúrópróbaszerü ellenörzést végzi.

A támogatási kérelmek benyújtásakor az IIER az alábbi információkat tartalmazza:

A területtámogatási kérelmek esetében:

·      a gazdálkodó állandó, egyedi nyilvántartási száma,

·      az egyes mezögazdasági táblák egyedi azonosítói, a tagország által választott Mezögazdasági Parcella Azonosító Rendszer (LPIS, magyarul MEPAR) parcelláinak megfelelöen,

·      a különbözö földalapú támogatások alapját képezö terület, táblánként, két tizedesjegy pontossággal, ha-ban, támogatástípus szerinti bontásban,

·      az egyes mezögazdasági parcellákon termelt növény vagy területpihentetés,

·      a mezögazdasági tábla megtalálását segítö digitális térképi rendszer a LPIS, az annak alapját képezö térképi háttér és éves változásai,

·      a termelö nyilatkozata a szabályozás ismeretéröl,

·      a termelésböl való kivonásra vonatkozó nyilatkozat.

Az állattartási támogatási kérelmek esetében:

·      a termelö azonosítója,

·      a már benyújtott többlettámogatási kérelmekre történö hivatkozás,

·      a támogatandó állatok száma fajonkénti bontásban,

·      a termelö kötelezettségvállalása a bejelentett állatok elöírt idötartamig szóló üzemben­tartásáról,

·      az érintett állatok létszámára vonatkozó egyedi vagy általános korlátok,

·      a tejüzem esetében a referenciamennyiségek,

·      a termelö nyilatkozata a szabályozás ismeretéröl.

A beadási határidök igen szigorúak, a támogatási igények és adatok a beadás után nem, vagy csak igen indokolt esetben módosíthatók. 1-25 napig terjedö késedelmes beadás esetén az igényelt prémiumot munkanaponként 1 %-kal csökkentik, illetve 25 nap után elvész a támogatási jogosultság. Mód van azonban a határidö lejárta után a területtámogatási kérelmek esetében földterületek visszavonására, de csak írásban, megfelelö indoklással és adatszolgáltatással.

A gazdálkodók elsösorban az alábbi feladatok elvégzése érdekében használhatják a IIER adatait:

·      technológiai és vetésterv készítése, elövetemény-hatás kalkuláció;

·      vidékfejlesztési programok készítése;

·      agrár-környezetvédelmi vállalások tervezése;

·      segítség a kórokozók elleni védekezésben;

·      talajerö-gazdálkodás tervezése;

·      a biotópháló monitorozása, fejlesztése

·      az elöírt természetvédelmi követelmények teljesítésének kidolgozása;

·      a gazdaság profilváltásának (biotermelésre váltás, szerkezetátalakítás stb.) tervezése;

·      ültetvény telepítési (gyep, szölö, gyümölcsös) és müvelési ág váltási tervek készítése.

Magyarországon jelenleg még nem müködik az Integrált Adminisztrációs és Ellenörzö Rendszer, de kialakítására már történtek lépések, hiszen a kompenzációs kifizetésekben való részesedésnek elöfeltétele az ezirányú megfelelö felkészültség. A rendszer kialakítása több intézmény (FVM, FÖMI, AIK, OMMI, FVM-Hivatalok) összehangolt müködését igényli. A rendszer bonyolultságát jól mutatja az alábbi felsorolás, mely az IIER keretében megoldandó feladatokat összegzi:

1.      a támogatási/kifizetési kérelem összeállítása és kiküldése;

2.      segítségnyújtás a támogatási kérelem benyújtásához, a kérelmek elözetes ellenörzése, javaslattétel a korrekciókra;

3.      a támogatási kérelem befogadása, formai ellenörzése, regisztrációs igazolás kiállítása;

4.      a támogatási kérelem rögzítése, a rögzítések ellenörzése, teljességvizsgálat, hiánypótlás vagy elutasítás;

5.      a támogatási kérelmek nyilvántartása;

6.      a kérelmek adminisztratív keresztellenörzése (területi adatok ellenörzése, állattartók adatainak ellenörzése);

7.      az adminisztratív ellenörzések eredményeinek kiértékelése, az ellenörizendö gazdák körének kijelölése;

8.      helyszíni ellenörzés;

9.      távérzékeléses ellenörzés;

10.  a nyilvántartott és az ellenörzött adatok összevetése, a gazdák értesítése az ellenörzés eredményeiröl, az esetleges szankciók kezdeményezése;

11.  az ellenörzések felülvizsgálata;

12.  a szankciók elrendelése, államigazgatási határozathozatal;

13.  a támogatási összegek kiszámítása és utalványozása, értesítés a kifizetésröl;

14.  jelentés az Európai Bizottság illetékes Monitoring Bizottsága felé.



Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések nyilvántartása és ellenörzése valószínüleg szintén az IIER keretében fog történni, hiszen a kifizetések igénylésének és azok ellenörzésének eljárásrendje nagyon hasonló a többi területalapú támogatáshoz. Remélhetöleg az a viszonylag jelentös összeg (8 milliárd Ft), melyet a kormány a hazai IIER megteremtése érdekében elöirányzott, kellö alapot biztosít az EU-csatlakozás után várható területalapú támogatások és kifizetések befogadásához.

1.2.2.     Az agrár-információs rendszerek fejlödési irányai

Az EU információs rendszere dinamikusan fejlödik. Ennek egyrészt a folyamatosan fejlödö technikai lehetöségek (lásd távérzékelés), másrészt a gyorsan változó politikai és fogyasztói igények az okai. A KAP minden egyes reformja így újabb kihívások elé állítja az információs rendszert. Napjainkban leginkább a mezögazdaság multifunkcionalitásának és a vidékfejlesztés, természetvédelem fokozódó jelentösége támaszt újabb és újabb követelményeket. Ennek megfelelöen a fö támogatási célok a következök lettek:

·      a mezögazdasági szektor verseny- és életképességének növelése;

·      vidéki térségek életkörülményeinek és gazdasági lehetöségeinek javítása;

·      környezetbarát technikák és szolgáltatások javítása az élöhelyek, a biodiverzitás és táj védelme érdekében (multifunkcionális mezögazdaság).

A mezögazdasági statisztika néhány elemének továbbfejlesztése már megkezdödött, hogy képes legyen megfelelni a fenti új elvárásoknak. Ezek a következök:

·      a mezögazdasági háztartás jövedelmének kimutatása, mely nem csupán a kizárólagos mezögazdasági termelést tartalmazza;

·      információgyüjtés a farmok nem-mezögazdasági tevékenységeiröl a szerkezeti felmérésekben;

·      a mezögazdasági számlák rendszerének adaptációja (egyre kevésbé figyelembe véve a tisztán mezögazdasági termelést, és fokozatosan közelítve a Nemzeti Számlák (ESA) szélesebb, a pusztán termelési adatokon kívül más adatokat is tartalmazó számítása felé).

Az információs rendszer fejlesztésében az alábbi trendeket kell figyelembe venni.

·      Csak rendszeres statisztikai adatok által lehetséges a mezögazdasági piacok folyamatos monitoringja, valamint rövid és közép távú elörejelzések készítése. Valószínüsíthetö, hogy a KAP szerepe a mezögazdasági piacok irányításában csökkeni fog, mivel a piacok müködésébe való közösségi beavatkozás egyre inkább elveszti jelentöségét. Ugyanakkor egyre fontosabb lesz a versenyképesség megtartása szempontjából a kínálati oldal alakulásának figyelemmel kísérése nemcsak az EU hanem a versenytársak és potenciális fogyasztók piacain is.

·      A mezögazdasági tevékenységek diverzifikációja várható a gazdálkodók multifunkcionális tevékenységének felismerésével, melyet a statisztikai kimutatásoknak is követniük kell, felölelve a mezögazdasági termelésen kívül egyéb kiegészítö tevékenységeket is, mint a mezögazdasági termékek feldolgozása, marketingje, vidéki turizmus, erdészeti tevékenység és a tájfenntartás tevékenységei.

·      A statisztikának várhatóan még pontosabban kell követnie az új környezet-orientált és egészségesebb minöségi termelést. A statisztikai adatok regionális és sub-regionális részletezése a jövöben továbbra is döntö fontosságú lesz nemcsak a régióspecifikus intézkedések kialakításában, hanem azok végrehajtásában és értékelésében is.

1.3.   Melyek a NAKP információs feladatai?

Az informatikai feladatok elvégzéséhez különféle bonyolultságú információs rendszereket alkalmazunk. A „rendszer” szót is tulajdonképpen azért használjuk, hogy kifejezést adjunk a feladat bonyolultságának, mert sokszor indokolatlannak érezzük, ha egyszerü feladatokat is informatikai eszközökkel (számítógéppel) akarunk megoldani.

Szerencsére – vagy sajnos – az agrár-környezetgazdálkodás eléggé összetett ahhoz, hogy indokolt legyen a „rendszer” szó használata. Elég ha arra gondolunk, hogy a temészeti, gazdasági környezethez való alkalmazkodás korántsem egyszerü feladatait kell összehangolni az egymástól sokszor eltérö igényeket támasztó döntéshozói kör információs szükségleteivel.

A továbbiakban alapvetöen a „gazdálkodó kör”-re váró információs teendöket mutatjuk be, nem feledve, hogy ezek nagy része szoros kapcsolatban áll az ún. „felsöbb szintü” (minisztériumi) információs feladatokkal.

Az agrár-környezeti programban résztvevö gazdálkodók az alábbi esetekben kerülnek informatikai problémák közelébe:

·      a pályázatok beadásakor, az elbírálási pontszámok megállapításakor,

·      az agrárkörnyezeti üzemtervek készítésekor,

·      a különféle termelési nyilvántartások, naplók (táblatörzskönyvek, permetezési naplók) vezetésekor,

·      az ellenörzések során,

·      a különféle információ-igényük kielégítésekor.

A következö fejezetekben a felsorolt problémakörök közül az üzemtervek és a táblatörzskönyvek készítésével kapcsolatos teendöket ismertetjük.

1.3.1.     Agrárkörnyezeti üzemtervek

1.3.1.1.     Miért szükséges tervet készíteni?

A tervezés szó keltette gondolattársítások manapság valóban meglehetösen ellentmondásosak. Sokan a tervgazdálkodás fogalmával azonosítva kérdöjelezik meg létjogosultságát. Mások, változó és valóban bizonytalan gazdaságunkra gondolva, a tervezés értelmetlenségét hangoztatják. Ugyanakkor a tervezést elutasítók is nemegyszer jelentös eröfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a jövöbeli változások lehetséges következményeit minél elöbb megismerjék.

A fentiekben rejlö ellentmondás magában a tervezés szóban, pontosabban a hozzá kapcsolódó szemléletben keresendö. A tervezés általános értelmezése - nevezetesen, hogy az valamilyen kívánatosnak tartott jövöbeli állapot felvázolását, valamint az annak elérését lehetövé tevö út(utak) és feltételek (eszközök) meghatározását jelenti - ma is elfogadható. A problémát mindig az okozta, ha a tervezés eredményeként elkészült és gyakran túlzottan részletes tervhez mereven, mint egy megmásíthatatlan cselekvési programhoz ragaszkodtunk. Ez eredményezte a tervgazdálkodási rendszer torzulásait, hibáit. Ilyen értelmü tervezésre egy változó gazdaságban valóban nincs szükség.

Más értelemben viszont nem lebecsülendö a tervezés jelentösége napjainkban. Ennek elfogadása azonban szemléletváltást igényel. A tervezés célja ugyanis nem egy végleges cselekvési program kidolgozása, hanem - lehetöség szerint minél több “mi lenne, ha” jellegü vizsgálat eredményéböl kiindulva, a korábbi elképzeléseket mindig újratervezve - folyamatos alkalmazkodás a gazdasági környezet változásaihoz.

A természeti, gazdasági környezethez való alkalmazkodás szükségessége mellett az agrárkörnyezeti programokban való részvétel – már önmagában is – indokolja, hogy a gazdálkodó tervet készítsen. Elsösorban önmaga számára, hiszen a tervezés, mint folyamat során viszonylag könnyen tud szembesülni a vállalt agrárkörnyezeti elöírások teljesíthetöségével. Mondhatni talán azt is, hogy nem is annyira maga a terv, hanem a tervkészítés folyamata a legfontosabb, hiszen ennek során derül ki, hogy miképpen lehet a meglévö gazdálkodási gyakorlatba beilleszteni az újabb – agrárkörnyezeti – teendöket, vagy az, hogy milyen átalakítások szükségesek az addigi gazdálkodás terén. Mindez persze a programot koordináló tárca számára is fontos, hiszen a tervböl derül ki, hogy egyáltalán megvannak-e a feltételei a vállalt célprogram(ok) teljesülésének.

1.3.1.2.     Az üzemtervezés környezeti szempontjai

Környezeti szempontból kiegyensúlyozott és egyben gazdaságos, hosszú távon müködöképes birtokok csak úgy alakíthatók ki, ha azok tervezése a természeti és az agroökológiai, termöhelyi feltételekböl, a helyi tradíciókból, azaz összefoglalóan az adottságokból indul ki, és ezeket a szán­dékoknak, hosszú távú érdekeknek és a piaci lehetöségeknek megfelelöen hasznosítja. Erre építve végezhetö el a termelési és természetvédelmi célú földhasználat, az épületek, a szükséges közmüvek és infrastruktúra tervezése. Mindezek a tervezési program, a beruházási programterv, az enge­délyezési terv s végül a kiviteli terv formájában jelennek meg. E tervezési folyamat fö lépése­inek és környe­zeti szempontjainak, egyszerü gyakorlati számítási metódusainak ismerete a fenntartható bir­tokok kialakításában elengedhetetlen. E szempontok egyesítése a birtoktervezésben új megoldásokat követel, és az európai dokumentumokban megfogalmazott többfunkciós mezögazdálkodás, környezetgazdálkodás gyakorlati megvalósításának egyik legfontosabb eszköze.

A környezeti szempontból kiegyensúlyozott mezögazdasági termelöegységek (bir­tokok) mü­ködését úgy kell kialakítani és irányítani, hogy a mezögazdasági termelési ciklusok egymásra épüljenek. A mezögazdasági termelötevékenység alapja a növénytermesztés, az állattartó tevékenység erre alapulhat, és a két fö termelési ágazat jellemzöit (területhasználat, hozamértékek, épület- és technológiai igények/méretek, feldolgozás) azok harmonikus összhangja szerint kell kialakítani.

A mezögazdasági termelés egységei (a birtokok) a termelési ciklusokat tekintve alapvetöen kétfajta rendszerben müködtethetök.

Zárt rendszerü birtoknak tekinthetök azok, amelyekben az egyes termelési folyamatok a birtokon belül körfolyamatokká szervezettek, és amelyek rendelkeznek:

·      a termék elöállításhoz szükséges méretü földterületekkel,

·      a földek termöképességének biztosításához elegendö istállótrágyát termelö állatállo­mánnyal,

·      az állatállomány takarmány- és alomszükségletét biztosító növénytermesztési célú területhasználattal,

·      a birtok müködtetéséhez szükséges épület- és gépállománnyal,

·      eladható, a birtokon gazdálkodó személyek megélhetését biztosító termékmennyi­séggel.

Nyitott rendszerünek tekinthetök azok a meghatározott növényi vagy állati termékek elöállí­tására szakosodott termelöegységek, melyekben az egyes termelési folyamatok nem képeznek biológiai értelemben zárt körfolyamatokat, és a termékelöállításhoz szükséges anyagokat (ta­karmányt, trágyát, almot, stb.) nagyrészt külsö forrásból teremtik meg maguk számára.

A zárt és a nyitott rendszerü birtoktípusok között számos átmeneti jellegü formáció is elképzelhetö és létezik, azok létjogosultsága egyaránt indokol­ható, azonban a környezeti hatásuk eltérö, és tervezési szempontból más feladatokat jelente­nek.

A zárt rendszerü birtok saját területén belül megteremti a környezeti stabilitáshoz szükséges egyensúlyt a talajhasználat és tápanyag-utánpótlás, a saját takarmány-, alom- és trágyaigény, a termelési végcélt tekintve melléktermékeknek tekinthetö termékek hasznosítását illetöen, termelési profiljának sokoldalúsága révén rugalmasan tud a kereslethez, a piaci igényekhez alkalmazkodni. Ilyen értelemben független, autonóm életvitelt biztosít/igényel a gazda számára/ré­széröl. A függetlenség ugyanakkor a saját felelösséggel viselni szükséges kockázat mértékét növeli, széleskörü szakértelmet, gazdálkodni tudást igényel. Az alföldi tanyai gazdaságok nagy része ennek a függetlenségnek és piaci alkalmazkodóképességnek köszönheti, hogy a mai napig fennmaradt. Ide sorolhatók a biológiai, ökológiai orientációjú gazdálkodási rendszerek.

A nyitott rendszerü birtokok magukban, saját területeiken belül nem képesek a környezeti egyensúly biztosítására. Termelési profiljuk szük, specializált/egysíkú, az aktuális piaci igé­nyekhez alkalmazkodnak, elönyeik és hátrányaik egyaránt ebböl fakadnak. Célzottan, a felvá­sárló igényeinek megfelelö minöségü, mennyiségü termék elöállítására képesek, konjunkturá­lis idöszakokban jól jövedelmezö módon. A birtok igényli a felvásárlókkal, beszállítókkal, termelési rendszerekkel való kooperációs kapcsolatokat, speciális szakértelmet követel, vi­szonylagos védettséget, kockázatmentességet biztosít. Ugyanakkor nagyfokú függöséget, ki­szolgáltatottságot is jelent. A környezeti szempontból való kiegyensúlyozott müködés nem valósítható meg a birtokon belül, tágabb területi szinten (településrész, település, kistérség) van szükség a területen gaz­dálkodók összefogására, koordinált müködésére ahhoz, hogy a környezeti egyensúly létrejö­hessen, ami egyébként hosszú távon minden gazdálkodó egyéni érdeke is. A piaci igények változásához nehezen tudnak alkalmazkodni, a konjunkturális idöszakok végén profilváltásra vagy a gazdálkodási tevékenység befejezésére kényszerülnek. Ide sorolhatók az iparszerü, illetve ipari gazdálkodási rendszerek.

1.3.1.3.     Az üzemtervezés elvi folyamata

A fenntartható, környezetkímélö, környezetébe "belesimuló" mezögazdálkodás egyik legfon­tosabb eleme a termelési és természetvédelmi célú földhasználat összehangolt tervezése, olyan biológiai alapok (növényfajok, faj­ták) növényi struktúra kialakítása, amelyek környezeti igényeit a termöhely adottságai a leg­jobban kielégítik. Az így kialakuló növényfaj- és fajtastruktúra reális termésszintjeit a ter­möhelyi feltételekböl kiindulva kell meghatározni. Erre építhetö azu­tán az állattenyésztés (állateltartó-képesség), a várható termékmennyiségek és így kapacitási­gények tervezése. E folyamat kulcspontjai tehát a következök:

·      a térszerkezet ("ökológiai infrastruktúra"), biotóphálózati rendszer (élöhelyrendszer) kialakítása, területének kijelölése, az üzemi természetvédelmi terv elkészítése;

·      az ökológiai feltételeknek és a termelési tradícióknak megfelelö növényfajok, fajták kiválasztása;

·      e növényfajok hozamának táblánkénti, határrészenkénti reális, számszerü becslése az adott termöhely agroökológiai paraméterei alapján;

·      az állateltartó képesség vizsgálatával a takarmánytermö területek meghatározása;

·      az alomszalma igény és a trágyatermelés összehangolása a terület teherbíró képessé­gével;

·      a fennmaradó árunövény-termelö területek várható hozamai alapján a keletkezö ter­mékmennyiségek számszerü becslése;

·      a termékfajták vizsgálata alapján a feldolgozási kapacitások és értékesítési utak megtervezése, kialakítása;

·      a terv-variánsok közgazdasági vizsgálata alapján a megfelelö variáns kiválasztása.

A továbbiakban a felsorolt lépéseknek megfelelöen ismertetjük az integrált (ökológiai-ökonómiai szempontokat ötvözö) agrár-környezeti üzemtervezés folyamatát.

1.3.1.4.     Az üzemtervezés gyakorlata

Az NAKP keretében készítendö „agrárkörnyezeti üzemterv”-eknek az alábbi fö szerkezettel kell rendelkezniük:

  1. a gazdaság és a programba bevitt táblák jelenlegi helyzetének, állapotának értékelése (helyzetértékelés);
  2. az egyes célprogramok konkrét tervei, melyeket táblánkénti részletezettséggel és 5 évre elöre kell elkészíteni; a programba be nem vitt, de a gazdaság részét képezö területek gazdálkodását elegendö ágazati (növénykultúra) szinten, de szintén 5 éves idötartamra megtervezni.

A következökben áttekintö céllal bemutatjuk az egyes célprogramokhoz készítendö tervek tartalmát. A könnyebb értékelhetöség miatt célszerü, ha a tervek egységes szerkezetben készülnek. Ennek érdekében összeállításra került az üzemtervek ürlap-sorozata, mely kitöltésével lehet talán a legkönnyebben megfelelni mind a tartalmi, mind az egységesség által támasztott elvárásoknak.

Ennek megfelelöen az alábbi üzemterv ürlaptípusok kitöltésével történik a tervezés:

Űrlaptípusok megnevezése:

Kitöltendö

I.

Általános helyzetértékelés 1-4.

G

II/01

Táblaazonosító lap 1-2.

T

II/02

A táblák helyszínrajzainak összefoglaló táblázata

G

II/03

Vetésterv

G

II/04

Vetésforgó terv

G

III/02A

ÉTT célprogram: a gyepterület adatai és gyepgazdálkodási terv

T

III/02B

ÉTT célprogram: legelögazdálkodási terv

G

III/03

Tápanyaggazdálkodási terv

T

III/04

Termesztéstechnológiai lap

N

III/07

ÉTT célprogram: speciális termesztéstechnológiai lap ’A’ – szántók

N

III/08

ÉTT célprogram: speciális termesztéstechnológiai lap ’B’ – gyepek

N

III/09

ÉTT célprogram: üzemi természetvédelmi terv 1-2.

T

III/10

Fedezeti hozzájárulás számítása

N

G gazdaságonként egy ürlap töltendö ki

N növényenként egy ürlap töltendö ki

T táblánként egy ürlap töltendö ki

Az egyes célprogramokhoz pedig a következö ürlap típusokat kell beadni:

Talajvédö gazdálkodás

I, II/01, II/03, II/04, III/03, III/04, III/10

Integrált zöldségtermesztés

I, II/01, II/03, II/04, III/03, III/04, III/10

Integrált gyümölcstermesztés

I, II/01, II/03, II/04, III/01, III/03, III/04, III/05, III/10

Extenzív halgazdálkodás

I, II/01, II/02, III/06

ÉTT – szántó

I, II/01, II/02, II/03, II/04, III/03, III/04, III/07, III/09, III/10

ÉTT - gyep

I, II/01, II/02, II/03, II/04, III/03, III/04, III/08, III/09, III/10

A következökben példákat mutatunk arra, hogy az elöre összeállított ürlapok miképpen használhatók egy gazdaság agrár-környezeti tervének elkészítéséhez. Terjedelmi okok miatt csak az általános (minden célprogramnál egyaránt kitöltendö) ürlapokat mutatjuk be. A többi ürlap kitöltésére vonatkozó útmutató a www.nakp.hu honlapon található, ahol lehetöség van az összes ürlap letöltésére is.

a)      Általános helyzetértékelés

Az Általános helyzetértékelés ürlap egy négy oldalas dokumentum, amelyböl gazdaságonként egy ürlap töltendö ki a szerzödéskötés évében.

Az elsö oldalon a gazdaság azonosítását (gazdaság neve, NAKP szerzödés száma) követöen ’A gazdaság területhasználata’ c. részbe be kell írni a gazdaság összterületét hektárban, valamint az összterület müvelési ágankénti megoszlását saját tulajdonú és bérelt területi botásban.

’a gazdaság környezeti paraméterei’ c. részben a Kódszótárból ki kell keresni a gazdaság területi elhelyezkedésének megfelelö Agroökológiai körzetet, Klíma körzetet és a legközelebb esö Meteorológiai állomás helyét.

’a gazdaság gépparkja’ c. blokkban a gazdaság saját tulajdonú eszközeiröl kell részletesen (darab és típus szerint) nyilatkozni.

A Bérelhetö rubrikában  I – igen vagy N- nem jelöléssel kell ellátni azon eszközöket, amelyeket a gazdaság bérbe vesz vagy vele végzett müveletet szolgáltatásként vesz igénybe.

A növénytermesztés szerkezete’ c. részben 5 évre visszamenöleg kell felsorolni a gazdaságban termesztett növényfajokat és termesztési területüket. Ha nem áll rendelkezésre ilyen jellegü adat, akkor ezt a rubrikákban ’N/A’ (’nincs adat’) rövidítéssel jelöljük.

’az állattenyésztés szerkezete’ c. részben 5 évre visszamenöleg kell felsorolni a gazdaságban tartott állatfajokat. Ha nem áll rendelkezésre ilyen jellegü adat, akkor ezt a rubrikákban ’N/A’ (’nincs adat’) rövidítéssel jelöljük.

Az ’induló állatállomány’ c. táblázatrészben az agrár-környezetvédelmi programba történö belépés évének állatállományáról kell nyilatkozni állatfajonként, ezen belül pedig öshonos és nem öshonos fajtánkénti bontásban.

Az állatfajonként összesített darabszámokat összeszorozva a megfelelö számosállat szorzóval, az utolsó oszlopban szerepeltetjük az adott állatfaj számosállat egységben kifejezett értékét.

Számosállat szorzók:

·      szarvasmarha és ló: 0,8

·      sertés: 0,114

·      juh: 0,0714

Az összes állatfaj létszámának számosállat értékre történö számítását követöen, meg kell adni a gazdaság takarmánytermö területét hektárban, valamint a gazdaság összterületét.

Ezt követöen a takarmánytermö területre vonatkoztatott állatsürüség a számosállat összdarabszáma és a takarmánytermö terület hányadosaként, míg a gazdaság összterületére vonatkoztatott állatsürüség a számosállat összdarabszáma és a gazdaság összterületének hányadosaként számítható.

Az általános helyzetértékelés 3. oldala a gazdaság épületeiröl és a foglalkoztatásról kér információkat.

Az épületek megnevezése után megadjuk az épület funkciójának megfelelö kapacitási mértékegységet (pl. tárolókapacitás esetén m3 vagy tonna) és mennyiséget, valamint az építmény korát.

A foglalkoztatási kategóriák-at állandó és ideiglenes létszám bontásban kell megadni.

A 4. oldal a gazdaság múltjára, kialakulásának körülményeire vonatkozóan kér szöveges leírást.

b)      Táblaazonosító lapok

Az agrár-környezetvédelmi támogatás a mezögazdasági tábla területéhez kötödik.

Részletesen meg kell adni a programban részt vevö táblák elhelyezkedésének területi adatait, melyet az ingatlan-nyilvántartási adatok – helyrajzi számok és a tulajdoni lapon szereplö terület – segítségével készíthetnek el.

Az ingatlan-nyilvántartási adatokat az illetékes Körzeti Földhivatalban lehet beszerezni.

Mezögazdasági táblának nevezzük azt az összefüggö földterületet, melyet egy gazdálkodó müvel és egy növényt termeszt rajta, ugyanazon termesztési céllal (ide soroljuk a terület-pihentetésre kijelölt területeket is).

A táblaazonosító lapot minden, valamely célprogramba bevitt mezögazdasági táblára külön ki kell tölteni! A kapott lap fénymásolással sokszorosítható.

Megjegyzések:

A biztos egyedi azonosítás érdekében minden lapon fel kell tüntetni a gazdaság vagy gazdálkodó nevét és az NAKP szerzödés számát!

Folyamatosan (1-töl kezdve) be kell számozni a programban szereplö mezögazdasági táblákat. Ezt a sorszámot kell „ A tábla sorszáma” címü négyzetbe írni. Egy gazdálkodónak nem lehet két azonos sorszámú táblája!

3 Az 1-es sorszámhoz be kell írni a település nevét, melyen a mezögazdasági tábla elhelyezkedik. Elöfordulhat, hogy egy tábla több települést is érint, ez esetben településenként külön helyrajzi számokat kell megadni. Erre az esetre adtunk meg 2-es, 3-as sorszámú települések beírására lehetöséget.

4 A müvelési ághoz az alábbi kategóriák írhatók:

·       szántó

·       gyep (rét, legelö)

·       szölö

·       gyümölcsös

·       erdö

·       halastó

·       nádas

5 Az agrár-környezetvédelmi célprogramok kódjait kell a vastag keretbe beírni. Egy tábla csak egy célprogramban szerepelhet!

6 A mezögazdasági táblát leíró táblázat elsö oszlopában az „Érintett település(ek) neve” oszlopban szereplö település-sorszámokat kell feltüntetni.

7 A tábla területét érintö kataszteri azonosítókat, a helyrajzi számokat egyenként fel kell sorolni. Vannak olyan földrészletek, melyek nem teljes területtel szerepelnek a táblában, de minden, az adott mezögazdasági tábla által érintett földrészletet fel kell sorolni.

8 Ebbe az oszlopba a földrészlet teljes ingatlan-nyilvántartási területét kell beírni a tulajdoni lapok alapján. A területet hektárban, két tizedes jegyig, század hektárra kerekítve kell megadni.

9 Meg kell becsülni a kataszteri vázlatrajz segítségével, hogy a megjelölt kataszteri földrészletböl az adott táblában mekkora terület szerepel (ha a földrészlet teljes területe a táblában van, csak át kell másolni az elözö oszlop adatát).

10 Az utolsó oszlop értékeinek összege adja meg a tábla teljes területét.

A táblaazonosító lap 2. oldalán a tábla környezeti jellemzöi c. részben *-gal jelzett paraméterek kitöltésében a Kódszótárban található kategóriák közül kell kiválasztani az adott táblára érvényes jellemzöt. Ezt követöen meg kell adni a talajvíz mélységét méterben, valamint a terület aranykorona értékét.

A talajvizsgálati eredmények c. táblázatrészben kell bevezetni, hogy mikor történt talajmintavétel utoljára, majd a felsorolt paraméterek értékeit feltüntetve az ellátottsági szintet a Kódszótár kategóriái alapján besorolni.

A tábla elöélete c. táblázat az elmúlt 5 évre visszamenöleg a táblán

·      termesztett növényeket,

·      az elért hozamokat és

·      a bevitt tápanyagmennyiséget kéri.

Amennyiben nem áll rendelkezésre ilyen jellengü adat, akkor ezt a rubrikákban ’N/A’ (’nincs adat’) rövidítéssel jelöljük.

c)      Vetésterv

Ebben a táblázatban a gazdaságban termesztendö összes növényröl nyilatkozni kell.

A vetésterv ürlap elsö részében a következö 5 évben termeszteni kívánt növényeket és azok várható termesztési területét kell felsorolni. A 2002. évre vonatkozóan a feltüntetett termesztési területeket össze kell adni. Az itt kiszámított összterületnek meg kell egyeznie az I. számú általános helyzetértékelés c. ürlap ’A gazdaság területhasználata ’ c. részben feltüntetett összterülettel.



A vetésterv ürlap második részében az elözöleg felsorolt növények várható fötermék és melléktermék hozamát kell megadni t/ha-ban. Ugyanitt kell feltüntetni az 1 hektárról betakarítani tervezett fötermék várható értékesítési árát (Ft/t).

d)      Vetésforgó terv

A vetésforgó terv a szerzödött célprogramok által érintett táblákon (tehát II/01-es táblaazonosító lappal rendelkezö területekre) tervezett növényváltásról kér információt.

A táblák jelének és területének kitöltését követöen az elkövetkezö 5 évre vonatkozóan kell megadni, hogy a táblán milyen növény termesztése várható az egyes években.

1.3.2.     A táblatörzskönyvek készítése

A táblatörzskönyv vezetése több célt szolgál. Egyrészt – a gazdálkodási eseményeket rögzítve – ez a gazdálkodás legfontosabb dokumentuma, elsösorban a gazdálkodó számára. Másrészt a táblatörzskönyv teremti meg annak a lehetöségét is, hogy a rögzített adatok alapján különféle elemzéseket, összefüggés-vizsgálatokat készíthessünk. Nem utolsó sorban pedig az egyes programcsomagokban vállalt kötelezettségek utólagos ellenörzésének is a táblatörzskönyv az alapdokumentuma. A továbbiakban e célok elérése érdekében szükséges legfontosabb teendöket ismertetjük.

1.3.2.1.     A gazdálkodási események rögzítése

A táblatörzskönyvben – ahogy ez a nevéböl is következik – az egyes táblák legfontosabb környezeti paramétereinek rögzítése mellett a növénytermesztésben végzett munkamüveletek, anyagfelhasználások és egyéb, a gazdálkodást érintö tevékenységek nyilvántartása valósítható meg. Célszerü arra törekedni, hogy a gazdálkodás során bekövetkezö események naplószerü nyilvántartása mellett, azzal egyidejüleg lehetöség nyíljon a szakmai-agronómiai paraméterek rögzítésére is (pl. a vetömag mennyisége mellett fontos a vetömag minöségi paramétereinek és a vetett csíraszám mennyiségének az ismerete is). Az is fontos feladata (lenne) a táblatörzskönyvnek, hogy az egyes növénykultúrák költségeit és jövedelmezöségét is értékelhetövé tegye, elsösorban a gazdálkodó számára. Ennek érdekében olyan – számítógépes – táblatörzskönyvi rendszer használata indokolt, mely a megfogalmazott funkciókat egy rendszer keretében tudja müködtetni. Egy ilyen rendszer az alábbi feladatok elvégzését teszi lehetövé:

1.             rendszerparaméterek kezelése (növények, fajták, tápanyagok, növényvédöszerek, erö- és munkagépek, agronómiai jellemzök, stb., magyarázatát lásd késöbb);

2.             üzemi saját adatok nyilvántartása (táblák, talajvizsgálati eredmények, készletek, erö- és munkagépek, munkaerök, stb.);

3.             tápanyagszükséglet tervezése;

4.             mütrágyaválasztási kalkuláció;

5.             müveletek táblánkénti nyilvántartása;

6.             anyagfelhasználások táblánkénti nyilvántartása;

7.             gépek ráfordításainak, költségeinek nyilvántartása;

8.             dolgozók teljesítéseinek nyilvántartása;

9.             készletforgalom kezelése;

10.         költség-jövedelem összesítések táblánként, növényenként;

11.         gépek önköltségszámítása;

12.         táblatörzskönyv készítése;

13.         táblánkénti, növényenkénti technológiai tervezés;

14.         gazdaságok közötti kiértékelés lehetösége.

Az így felépített programnak természetesen lehetöséget kell adnia több gazdaság elkülönített kezelésére annak érdekében, hogy a program ne csupán egy adott gazdaság adatnyilvántartó rendszere legyen, hanem alkalmas legyen átfogó elemzések adatigényének kielégítésére is.

1.3.2.2.     Az elemzések lehetöségei

A táblatörzskönyvek alapján – megfelelöen rögzített adatok esetében – ökológiai tipizálás után lehetöség nyílik két- és többváltozós összefüggés vizsgálatok, ökonometriai elemzések elvégzésére is. Ezzel voltaképpen az a célunk, hogy képet kapjunk az egyes termöhelyek gazdálkodási gyakorlatáról, a programcsomagokban megadott elöírások teljesítéséröl. Mindez természetesen nem egy adott gazdaság szintjén történik, hanem sok gazdaság adatainak a felhasználásával. Emiatt nagyon lényeges az ún. csoportképzö tényezö kiválasztása (az, hogy milyen szempontok alapján tekintünk különbözö gazdaságokat egy csoportba tartozóknak), hiszen ezen múlik az egyes ökológiai típusok (ökotípusok) homogenitása. Elemezni (összehasonlítani) pedig csak azonos (homogén) ökotípusok termesztési eredményeit lehet.

Az összefüggés-vizsgálatoknak három fö típusát különböztethetjük meg:

a)      ökológiai csoportokban (ökotípusokban) az agrotechnika elemei és a termés mennyisége, minöségi jellemzöi, költsége, stb. közötti kapcsolat vizsgálata (“elsö típus”);

b)      agrotechnikai csoportokban (agrotípusokban) az ökológia elemei és a termés mennyisége, minöségi jellemzöi, költsége, stb. közötti kapcsolat vizsgálata (“második típus”);

c)      bizonyos idö eltelte után, megfelelö mennyiségü adat birtokában az agrotechnika elemei és az ökológia elemei közötti összefüggésvizsgálat (“harmadik típus”).

Példa az “elsö típusú” összefüggés-vizsgálatra:

¨      csoportképzö tényezö (pl:): klíma körzet, talajtípus, kötöttség, humusztartalom, stb.;

¨      célváltozó: termés mennyisége, költsége, jövedelem;

¨      okváltozók: elövetemény, szerves- és mütrágyázás mennyisége, ideje, vetés ideje, kivetett csíraszám, növényvédelmi védekezés módja, betakarítási idö, stb.

Példa a “második típusú” összefüggés-vizsgálatra:

¨      csoportképzö tényezö: elövetemény, növényfaj, fajta, tápanyagellátottsági szint, stb.;

¨      célváltozó:  termés mennyisége, költsége, jövedelem;

¨      okváltozók: agroökológiai jellemzök, pl. csapadék, hömérséklet, sugárzási viszonyok, talajtípus, fizikai talajféleség, kötöttség, ph, humusz, stb.

Példa a “harmadik típusú” összefüggés-vizsgálatra:

¨      csoportképzö tényezö: klímakörzet, talajtípus, kötöttség

¨      célváltozók: termöhelyi jellemzök

¨      okváltozók: agronómiai jellemzök

Például:

forgatás

-

humusztartalom

tápanyagellátás

-

humusztartalom

tápanyagellátás

-

pH

tápanyagellátás

-

talaj tápelem tartalma

monokultúra

-

humusztartalom

monokultúra

-

gyomborítás

töszám

-

talaj tápelem tartalma

talajmüvelés

-

erózió

talajmüvelés

-

vízkapacitás

Ez utóbbi összefüggés-vizsgálatok talán a legérdekesebbek, hiszen ezek segítségével nyerhetünk információt a környezet állapotáról, mely alapvetö fontosságú a fenntartható gazdálkodás irányelveiben megfogalmazottak számszerüsítésére.

Amiatt, hogy a fent bemutatott elemzési lehetöségeit a táblatörzskönyv biztosítani tudja, szükséges megteremteni az egyes gazdaságok nyilvántartásának összehasonlíthatóságát. Ennek érdekében ún. rendszeradatok formájában célszerü használni azokat a paramétereket, melyek több gazdaságnál is elöfordulhatnak, és egyforma használatuk a kulcsa annak, hogy az egyes gazdaságok adatnyilvántartása lehetöséget adjon azok valamely szempont szerinti összegzö értékelésére. Emellett a rendszeradatok segítségével vezethetök át a különféle anyag- és gépféleségek körében bekövetkezö változások az egyes gazdaságok nyilvántartása számára. A rendszeradatok tehát minden gazdaság számára elérhetö, közös adatbázist jelentenek. Tételesen az alábbi állományokat célszerü kialakítani:

·        környezeti paraméterek (agroökológiai körzetek; klímakörzetek; meteorlógiai állomások; alapközetek; fizikai talajféleségek; genetikai talajtípusok; domborzati kategóriák; eróziós kategóriák; tömödöttségi kategóriák);

·        növények (növénycsoportok; növényfajok; fenológiai fázisok; elövetemény sorrendek);

·        trágyázás (tápanyag csoportok; tápanyagok; trágyázási módok);

·        vetés (szaporítási fokok; vonal összetételek; minöségi osztályok; vetésmódok; állomány minösítési kategóriák);

·        növényvédelem (betegség, kártevö csoportok; betegségek, kártevök; növényvédö­szer csoportok; növényvédöszerek; dózisok);

·        technológia (müvelet csoportok; müveletek; erögépek; munkagépek; termelési célok; öntözési módok);

·        ráfordítás típusok;

·        mértékegységek;

·        elemi kár típusok.

A fenti elveknek megfelelö, számítógépen (interneten keresztül) használható táblatörzskönyvi rendszer kísérleti változata szintén a már korábban jelzett www.nakp.hu honlapon elérhetö illetve kipróbálható.


Találat: 3974