A NEMZETKÖZI IUS COGENS

A nemzetközi ius cogens

A természetjogi felfogás alapján magától értetődő volt egy hierarchikusan felsőbb, a pozitív jog felett álló normarendszer, mely behatárolta az államok szerződéskötési lehetőségeit. Ezt nem csak általános igazságként fogták fel, hanem kísérlet történt az államok ú 717f53h n. alapjogának meghatározására is. Bár az alapjogok elmélete részleteiben és szerzőként különbözik, általában 5 alapjogot szoktak emlegetni: jogot a megmaradáshoz, a függetlenséghez, az egyenlőséghez, a tisztelethez és a nemzetközi kereskedelemhez. A Függetlenségi Nyilatkozat utal arra, hogy a gyarmatoknak joguk van háborúindításhoz, békekötéshez, szövetségek létesítéséhez, a kereskedelem szabályozásához. A tradicionális elmélet szerint e jogok alkotják a nemzetközi jog alapját.

A nemzetközi ius cogens szempontjából az ENSZ Alapokmánya azért különösen fontos, mert egyrészt implicit módon meghatározza azokat az elveket, melyekre az egész nemzetközi jogrend felépül, másrészt egyértelműen bevezeti a nemzetközi jogba a hierarchia elvét.

Az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága arra a felismerésre jutott, hogy le kell vonni a nemzetközi jog lényegét kifejező szabályok létezésének következményeit e területen is, melynek alapján kimondta a nemzetközi jog feltétlen érvényesülését kívánó szabályaiba ütköző szerződés semmisségét, illetve megszűnését.

Az 1968-69-es bécsi konferencia nagy viták során végül magáévá tette a Nemzetközi Jogi Bizottság álláspontját. A vita egyrészt arra vonatkozott, hogy egyáltalán van-e helye a nemzetközi ius cogens-nek a nemzetközi jogban, továbbá mi a fogalma, hogyan jön létre, és mely elvek identifikálhatók imperatív szabályként.

A bécsi egyezmény szerint: ".az általános nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabálya olyan normát jelent,  amelyet az államok nemzetközi közössége, mint egész, olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytől nem lehet eltérni, és amelyet csak a nemzetközi jognak az ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet megváltoztatni."

cogens szabály = imperatív szabály (feltétlen érvényesülést kívánó szabály)

Az imperatív szabály fogalmilag azonos norma, azaz nincs partikuláris kógens szabály.

Az idézett meghatározás tautologikusnak tűnik, jelesül imperatív szabály az, amelyet ilyenként fogadtak el és ismertek el.

Az imperatív szabály csak imperatív szabállyal módosítható.

Az imperatív szabályt a nemzetközi közösség mint egész alakítja ki, s kétségtelen az, hogy minden államot kötelez, erga omnes hatályú, még azokat is, akik esetleg ellenezték.

Az imperatív szabály lényegét nem a jogalkotási mód, hanem e szabályok tartalma adja, azaz különleges értéktartalmat hordoz.

A nemzetközi jog imperatív szabályait a bécsi konferencián részt vevők többsége a nemzetközi jog alapelveivel azonosította, bár ezen alapelvekben tartalmukban nincsen konszenzus.