|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
A termelés a gazdasági folyamat meghatározó mozzanata, az ember és a természet közötti k 242g65c apcsolat, amelynek során az ember a természet tárgyait elsajátítja, munkával átalakítja, alkalmassá teszi szükségleteinek kielégítésére. A termelés olyan anyagi javak létrehozása, amelyek vagy személyes fogyasztási tárgyai, vagy további termelés célját szolgálják, mint munkaeszközök, vagy mint munkatárgyak. A termelés mindig társadalmi jellegű, mivel meghatározott társadalmi gazdasági alakulat keretein belül meghatározott termelési viszonyok között valósul meg. A különböző társadalmi gazdasági alakulatokban más és más a termelés módja.
A ráfordítás vagy termelési tényező olyan áru vagy szolgáltatás, amelyet a cégek a termelési folyamatokban használnak fel.
A gazdaságszervezés három alapvető fontosságú gazdasági problémája: Mit és milyen mennyiségben termeljen az összes lehetséges jószág és szolgáltatás közül? Hogyan használja fel a javak előállítására a gazdasági erőforrásokat? Kinek a számára termelje a javakat, azaz, milyen legyen a fogyasztás megoszlása a különböző egyének és osztályok között?
Gyakran mondják, hogy a folyamatoknak van ráfordításuk és kibocsátásuk. A ráfordítás vagy termelési tényező olyan áru vagy szolgáltatás, amelyet a cégek a termelési folyamatukban használnak fel. A ráfordításokat összekapcsolják, hogy kibocsátásokat állítsanak velük elő.
Azokat a hasznos javakat és szolgáltatásokat értjük, amelyek a termelési folyamat eredményei, és bekerülnek a fogyasztásba, vagy a termelésben tovább alkalmazzák őket.
A kibocsátások általában három csoportba sorolhatók: a föld és a természeti erőforrások, a munka és a tőke. A földet gazdálkodásra használják, a természeti erőforrások pedig a fűtőanyagok, ásványi anyagok fűrészárúk stb. A munka a termelésben töltött emberi időből áll. A munka teljesen mindennapi és rendkívül fontos tényező minden gazdaságban. A tőke tartós javakból áll, amelyeket a gazdaság abból a célból állít elő, hogy még további javakat termeljen. Kiváló tőkejavak sokaságának felhalmozására van szükség ahhoz, hogy megvalósulhasson a gazdasági fejlődés folyamata.
A három gazdasági nyelven újrafogalmazva, a társadalomnak el kell dönteni: Mit, vagyis milyen kibocsátásokat termeljen, és milyen mennyiségben; Hogyan állítsa elő őket - azaz, milyen módszerrel kapcsolja össze a ráfordításokat, hogy a kívánt kibocsátásokat állíthassa elő; Kinek a számára állítsa elő és ossza el a kibocsátásokat.
A ráfordításokat termelési tényezőknek mondjuk.
A termelési folyamat objektív és szubjektív feltételei.
Tőke: mint erőforrás a gazdaság tartós javaiból áll, ezeket azért hozzák létre, hogy más termékek előállítását szolgálják. A tőkejavak között (gépek, utak, gépkocsik, épületek. stb.) vannak.
A tőkejavak felhalmozásának alapvető jelentősége van a gazdasági fejlődés szempontjából.
Munka: a termelésre fordított idő. Ez a fejlett ipari országok leghétköznapibb és legfontosabb ráfordítása.
Föld: természeti erőforrások, a természet adományát képviselik a termelésben.
Pénz: fizetési vagy csereeszköz, vagyis az a készpénz vagy csekk, amelyet vásárláskor használunk. Elősegíti a csereügyletet. A kormányzatok a pénzkínálatot a központi bank részvételével tartják kézben. A pénzkínálat megfelelő szabályozása minden országban a kormányzat makrogazdasági politikájának egyik fő feladata.
A különböző áruk előállítására képes erőforrások összességének korlátozottsága arra kényszeríti a társadalmat, hogy válasszon a viszonylag szűkösen rendelkezésre álló áruk között. Ezt kvantitatívan, egyszerű számtani példákkal és mértani ábrákkal szemléltethetjük.
Vegyünk egy adott népességgel, adott technikai ismeretekkel, adott mennyiségű gyárral és szerszámokkal, adott nagyságú földterülettel, vízenergiával és természeti erőforrásokkal rendelkező gazdaságot. Annak eldöntéséhez, hogy Mit termeljen és Hogyan, a gazdaságnak valójában arról kell dönteni, hogy miként osszák el ezeket az erőforrásokat a különböző számba jöhető áruk ezrei között. Mennyi földet hasznosítsanak a gabonatermesztésre? Vagy mennyit legeltetésre? Hány gyár termeljen késeket? Mennyi szakmunkára van szükség a gépműhelyben?
Ezeket a problémákat még megvitatni is bonyolult feladat, nemhogy megoldani. Ezért le kell őket egyszerűsíteni. Tegyük fel, hogy csak két gazdasági jószágot kell termelnünk pl. a vajat és az ágyút. Tegyük fel, hogy az összes erőforrást a polgári javak (vaj) termelésére fordítjuk. Még ez esetben is csak adott maximális mennyiségű vaj állítható elő évente. Tegyük fel, hogy az adott gazdaságban adott erőforrásokkal és technikával előállított vaj maximális mennyisége 5 millió font.
Másik végletként képzeljük el, hogy vaj helyet a társadalom erőforrásait 100%-ban ágyúk gyártására használjuk. Ekkor is csak bizonyos számú ágyút lehet maximálisan előállítani, mondjuk 15 ezret, amennyiben hajlandóak vagyunk teljesen lemondani a vaj termeléséről
E két szélső lehetőség között még számos egyéb lehetőség is van. Ha hajlandók vagyunk lemondani némi vajról, úgy szert tehetünk némi ágyúra. Amennyiben még több vajról lemondunk még több ágyúhoz jutunk.
A vajat ágyúkká alakítják át; nem fizikai értelemben, hanem az erőforrások átirányításával.
Ágyú
I Folytonos görbe
köti össze a számszerű termelési lehetőségek felrajzolt á pontjait. Ez a határ
a választási lehetőségeket mutatja, amely mentén a társadalom úgy dönthet ,
hogy ágyúkkal helyettesíti a vajat, adott szintű technológiát és adott mennyiségű összes
erőforrást feltételezve.
vaj V
A határon kívül fekvő pontok elérhetetlenek vagy lehetetlenek, amint azt az I pont is mutatja. Bármely olyan pont, amely a görbén belülre esik, mint például az U, azt jelzi, hogy az erőforrásokat nem használják ki teljesen, a legjobban ismert módon.
Egy olyan gazdaságnak, amelyet a teljes foglalkoztatottság jellemez, egy bizonyos jószág előállítása fejében mindig szükségszerűen le kell mondani egy másik jószág termelésének egy bizonyos hányadáról. A helyettesítés az élet alaptörvénye egy olyan gazdaságban, amelyet a teljes foglalkoztatottság jellemez. A termelési lehetőségek határa a társadalom választási lehetőségeit ábrázolja.
A termelési lehetőségek határa sok alapvető gazdasági folyamatot szemléltethet. Így azt:
hogy a gazdasági növekedés miként tolja ki a t-l határt;
hogy a fejlődés során miként használunk fel viszonylag mind kevesebb erőforrást az élelmiszer szükségletek kielégítésére;
hogy miként választunk magánpiaci javak és kormányzati közjavak között, valamint a fogyasztási javak és a jövőbeli termelőkapacitást növelő tőkejavak között.
A termelési lehetőségek határa segít képet adni a technikai haladásról olyan t-l határok formájában, amelyek az idő múlásával mind kijjebb tolódnak.
Csökkenő hozadék törvénye kimondja, hogy egy bizonyos pont (technikai optimum) elérése után, ha egy változó ráfordításból (pl. munkából) egyenlő nagyságú többletadagokat adunk hozzá egy változatlan ráfordításhoz (pl. a földhöz), akkor a többletkibocsátás mennyisége vissza fog esni. E törvény esetében valójából az arányokról van szó: a változó ráfordítás mind kevesebb és kevesebb változatlan ráfordítással dolgozik össze.
A makroökonómiát a gazdaságpolitika és a külső változók mozgatják, létrehozva az indukált változókat.
Találat: 5339
