online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   

Az egyén szocializaciója. Az agens és szerepe. A szocialis tanulas formai: utanzas, azonosulas, szereptanulas

szociológia

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt

egyéb tételek

 
A MAGYAR NÉP EREDETE
ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS
A tarsadalom, amelyben élünk
DROGOK – EGY ISMERETLEN VILÁG?
DROGOK – EGY ISMERETLEN VILÁG?
Tarsadalomszerkezet, tarsadalmi egyenlőtlenség
Tarsas készségek. Az együttműködés. Interakciós függőségek: alfüggőség, aszimmetrikus függőség, reaktív függőség, kölcsönös függőség.
A tarsas lény
Az emberi magatartas és tarsadalmi szabalyozasa
Az interakció fogalma, célja, az interakciós eszközök. A jarulékos a kifejező és az eszközjellegű kommunikació. A kontroll megoszlasanak és az affilia
 
 

Az egyén szocializációja. Az ágens és szerepe. A szociális tanulás formái: utánzás, azonosulás, szereptanulás

A szociálpszichológia szó magyarul társadalomlélektant jelent. A szociálpszichológia általános megfogalmazásban a társadalmi élet és a lélektani jelenségek különféle viszonyaival, a kollektív tényezők által determinált pszichikus jelenségekkel foglalkozó tudomány. Jellegét tekintve alapvetően tapasztalati (empirikus, tapasztalati) tudománynak minősül.

A társadalom legkisebb önálló szociális egysége az egyén. Az ember t 818g68i ársadalmi lény, aki egy már kialakult élettérbe: az elődök alkotta szociális környezetbe születik bele. Születése pillanatától kezdve kénytelen megismerni és elsajátítani társadalmi környezetét, hogy énazonosságát elnyerve a többi emberhez hasonlóan valódi társadalmi lénnyé váljék.

Az egyén szocializációja

Az egyén társadalomba való beilleszkedésének, társadalmivá válásának szociálisan meghatározott folyamatát szocializációnak nevezzük. A szocializáció tehát az a folyamat, amelynek során az egyén megismeri szűkebb és tágabb környezetét, annak szokás- és normarendszerét, hagyományait, értékeit, együttélési szabályait, életmódját. Ezalatt sajátítja el anyanyelvét, a kultúra elemeit, a mindennapi élet sikeres viteléhez nélkülözhetetlen sztereotípiákat, mechanizmusokat. A szocializáció lényegét tekintve tanulási folyamat. A szocializáció nem a „nagybetűs” társadalomban, hanem annak meghatározott közegeiben bonyolódik, azokban a közegekben, amelyekben az egyén az élete során megfordul. A szociális tanulás nem standard sémák szerint megy végbe, hanem az adott közegben élő emberek személyes közvetítésével. A tanulás nem egyirányú és nem is egyoldalú. Egyrészt azért nem, mert a befogadó aktív részese, másrészt azért sem, mert e folyamatban nemcsak formálódik, hanem formál is az egyén, azaz ő maga is tevékeny közreműködője a közvetlen környezetében élők személyisége alakításának. Az egymásra hatás tehát kölcsönös.

A szociális tanulás folyamatában közvetítő szerepet betöltő személyeket ágensnek nevezzük. Ilyenek a családtagok, az óvodai, iskolai, munkahelyi kollektívák, ill. mindazon társadalmi csoportok tagjai, amelyekben az egyén megfordul. Az ágens lehet pozitív vagy negatív is. Kezdetben a család tagjainak van meghatározó szerepe a szociális tanulás segítésében: a beszéd, a járás elsajátításában, a szobatisztaság elérésében, az alapvető szokások és viselkedésminták kialakításában, az énazonosság erősítésében, a nemi szerep megalapozásában, a kapcsolattartás alapszabályainak a megtanulásában, egyes erkölcsi normák megismerésében. A kisgyermekkorban a családtagok közül mindebben az édesanyának jut a domináns szerep, a többi családtag ágensszerepének funkcionálása csak valamivel később következik be. A különböző kortárscsoportokba (óvodai, iskolai kollektívákba) kerüléssel a további személyes kibontakozásban már egyre inkább a társak, ill. a gyermekekkel foglalkozó felnőttek (pedagógusok) befolyásoló hatása érvényesül. A család szerepe fokozatosan csökken, ill. módosul, de a szélsőséges eseteket kivéve véglegesen sohasem szűnik meg. Az oktatási intézmények különösen fontos szerepet töltenek be az egyén szocializációjában, a szociális fejlődés megalapozásában. Az iskolás években jelentősen gazdagodnak a gyermek társas együttéléssel kapcsolatos ismeretei, egyre szilárdabbá válnak a közösségi normák, szabályok, gyarapodnak a szerepkészletek is. Valahányszor más közegbe kerül az egyén, mindannyiszor felgyorsul a szociális tanulás üteme. A szocializáció kiteljesedése, a szociális tanulás kezdeti eredményeinek stabilizálódása és további elemekkel való kiegészülése a munkába lépést követően következik be. E tanulási folyamat tehát felnőttkorban sem ér véget. 2-3 éves korra kialakul az ember jelleme.


A szociális tanulás formái

A szociális tanulás spontán formája az utánzás (imitáció), amely az észlelt viselkedésmódok, cselekvések megfigyelése, lemásolt követése, majd pedig mindezek többszöri megismétlése alapján végbemenő tanulási folyamat, spontán mintakövetés. Nem tévesztendő össze a passzív befogadáson alapul tanulással, hiszen itt kölcsönös egymásra hatás is megvalósul a modellel. Az utánzás sajátossága az is, hogy célja nem az ismeretszerzés, hanem a minta minél pontosabb lemásolása. Felnőttkorban is előfordul, a mintakövetés ez esetben azonban többnyire tudatos kiválasztás alapján történik és általában konkrét cél érdekében, jóllehet a spontaneitás a felnőtteknél sem zárható ki teljesen.

A szociális tanulás tudatos formái az azonosulás (identifikáció) és a szereptanulás.

Az azonosulás lényege ugyanaz, mint az utánzásé: a mintakövetés, a modell lemásolása azonban itt tudatos. Közös ismérv a mintát szolgáltató személyhez való erős érzelmi kötődés is, de az azonosulásban ezenkívül az értelmi elfogadás is benne van.

A szereptanulás az ún. szociális szerepek elsajátításának folyamata. A szerep valamely társadalmi helyzethez, konkrét funkcióhoz, pozícióhoz kapcsolódó társadalmi (közösségi) elvárások összessége. Az egyén arra törekszik, hogy a vele azonos státusú (társadalmi helyzetű) személyhez igazodjon, hozzá hasonlóan viselkedjen, vele hasonló módon érezzen, gondolkodjon. A szereptanulás folyamatában az egyénnek szankciókat kell alkalmaznia önmagával és másokkal szemben, ha saját, ill. azok viselkedése eltérne a kívánatostól. Le kell gátolnia azokat az érzelmeket, amelyek akadályozhatják e normákban foglalt kötelezettségek teljesítésében. Pl: egy ügyintéző számára a szerep megvalósításában problémát jelenthet a rokonszenv, ill. az ellenszenv befolyásoló hatása, ezért ezeket az érzéseket tudatosan háttérbe kell szorítania. Ágensek közvetítésével valósul meg, ennek ellenére mégsem egyszerűsíthető le a közvetítő-befogadó viszonyra, ill. az abban fellelhető hatásokra. A szereptanulás nem nélkülözheti a befogadó aktivitását, nem úgy, mint a klasszikus tanító-tanuló viszony, amelyben az utóbbi fél passzív szerepet is játszhat. Nem tanórák sorozata. Eredményességét nagymértékben segíti az elvárások tisztázottsága, a hasonló szerepek ismerete (transzferhatás), a modellt megtestesítő személlyel való azonosuláshoz szükséges feltételek biztosítottsága, az egyidejűleg vállalt szerepek összeegyeztethetősége és nem utolsósorban a befogadó előnyös személyes tulajdonságai: fogadókészsége, önismerete. Fontos tényező a szereppartner, vagyis az ellenpozíciót elfoglaló személy. A tökéletes elsajátítás ugyani feltételezi az ellentétes szerepek közötti pontos és egyértelmű különbségtételt is.


Találat: 1857