online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   

Mentalhigiéné a középiskolaban – a serdülőkor specialis problémai

pszichológia

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt

egyéb tételek

 
SZEMÉLYISÉGLÉLEKTAN Személyiséglélektani alapismeretek
EGY ETOLÓGIAI TANULÁSELMÉLET
EMLÉKEZÉS
Személyiség (personality)
Az apolaslélektan targya, feladata
A szerepfogalom hatarai és külsö szerepkonfliktusok
A pszichológia természete
CSOPORT, CSOPORT MŰKÖDÉSEK
A mentalhigiéné történetének rövid attekintése
Mentalhigiéné a középiskolaban – a serdülőkor specialis problémai
 
 

Mentálhigiéné a középiskolában – a serdülőkor speciális problémái

A serdülőkorra jellemző változások már az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályaiban elkezdődnek, majd a középiskolás években teljesednek ki. Bár a változások kezdete és befejeződése egyénenként eltéréseket mutat, nem is szólva arról, ha a serdülő és a szülők kapcsolata sérül, a gyereknek át kell élnie szülei válását vagy egyik szülő halálát. Ha a serdülő optimális körülmények között él, ez az életkor akkor is sajátos problémákat eredményez. A szocia 929e43j lizáció menete felgyorsul és diszkontinuissá válik. Ebben elsősorban a biológiai folyamatok játsszák a főszerepet: a test gyors növekedésnek indul és megjelennek a felnőttes jegyek. A fiúk mutáló hangja meg-megbicsaklik, nem tudják hova tenni hirtelen megnyúlt kezüket, lábukat, a lányok rejtegetik növekvő keblüket, akik pedig „késésben” vannak, titokban irigykednek rájuk.

Új, interperszonális helyzetben kell helyt állniuk, gyakran hallanak szüleiktől, nevelőiktől is eltérő elvárásokat: „Te már majdnem felnőtt vagy, nem viselkedhetsz úgy, mint egy gyerek!”, vagy „Azért még nem vagy igazán felnőtt, ezt nem engedheted meg magadnak!” A felnőttek ellentmondó elvárásainak nehéz megfelelni, nem is beszélve a kortárscsoport még ehhez képest is eltérő elvárásairól. „A személyiség önszervező fejlődésében a mindinkább kimunkált vezérelv, a saját énről keltett benyomás, a saját én minél kedvezőbb képének kinyilvánítása központi jelentőségűvé válik.”( Buda, 1986. p.79.)  Ekkor erősödik fel a másik nem iránti érdeklődés, először csak a vágyak, fantáziák szintjén, majd fokozatosan a valóságban is közvetlen testi közelség alakul ki a másik nem képviselőivel.           

Ezekkel a személyiséget és kapcsolatait érintő változásokkal egy időben először áll a serdülő jelentős döntés előtt: hol, melyik középiskolában tanuljon tovább, szakmát válasszon vagy diploma megszerzésével próbálkozzon. A fiatalok többnyire még nem képesek önállóan dönteni, szükséges a szülők és az iskola bevonása, de gyakran nem racionális okok alapján választanak, többet számít az, hogy milyen irányban tanulnak tovább a barátok, ismerősök, mit mondanak a már középiskolás diákok.

A diákok és a szülők számára több pályaválasztási fórum is rendelkezésre áll, ahol az iskolák képviselői marketingből „vizsgáznak”, de nem biztos, hogy ez valós képet nyújt az iskoláról. A szülők gyakran saját serdülőkori tapasztalataikra támaszkodnak, vagy saját elképzelt –esetleg meg nem valósult- vágyaikat képviselik.

 Az általános iskolák pedagógusai az aktuális teljesítményt veszik alapul, javaslataikban kevésbé tudják figyelembe venni a serdülő fejlődési szakaszát és az egész személyiség fejlődését.

Ma már nagyobb városokban segítséget nyújt a FIT számítógépes pályaválasztási tanácsadó programja. Egyre több pedagógus él a lehetőséggel, és elviszi az osztályát erre a tanácsadásra.

Azonban ettől a programtól sem lehet csodákat várni, inkább arra alkalmas, hogy a diákokat vagy a szülőket feltételezéseikben megerősítse.

Mindezek mellett a tanulók ma is gyakran kerülnek olyan középiskolába, ahol nem érzik jól magukat, nem tudnak megfelelni a támasztott követelményeknek. A kudarcok miatt önbizalmuk megrendül, osztályt vagy iskolát kell váltaniuk. Feltételezésem szerint az iskolaváltás egyik oka a középiskolai pedagógusok túlzott teljesítmény elvárása az első évfolyamos középiskolásokkal szemben. Nincs elég lehetőségük az újdonsült középiskolásoknak arra, hogy „átálljanak” egy magasabb követelményszintre. Nem megoldás erre a gimnáziumok nulladik évfolyama sem, ahol az átmenet helyett az intenzív nyelvtanulásra koncentrálnak és a többi tantárgy háttérbe szorul. (Bár Csányi Vilmos etológus vágyálma a jövő iskolájáról hasonló elképzelésen alapul.)

A legtöbb serdülő számára mindenképpen nehéz és problematikus ez a korszak. Gyakran ekkor ütköznek ki a korábbi szocializáció hibái, ezek esetleges következményei. Ha például a család túl erős függőségben tartotta a gyermeket, most látványos konfliktusokra kerülhet sor, amely mögött mindig ugyanaz a tartalom húzódik meg: a serdülő önállósodási törekvése, az a vágya, hogy saját életét a továbbiakban ő szervezze és elhatárolja magát a szülőktől. Másik példa, ha a szülő túl korán kiengedi a gyermeket a függőségből, s ilyenkor valamilyen kortárscsoportban keresi a serdülőknek még szükséges támaszt. Ezek a csoportok akár a korábbiaktól eltérő szocializációs mintákat is építhetnek a személyiségbe, amely beilleszkedési zavarokhoz, deviáns viselkedési módok kialakulásához vezethet.

Gyenge Eszter gyermekpszichiáter egy tanulmányában összegezte tapasztalatait az iskolai mentálhigiénés tevékenységről: hangsúlyozza, hogy az iskolák mentálhigiénés szemlélete nagyon különböző. Egyes iskolákban a gyerekek szívesen járnak, ezekben hangsúlyos szerepet kap a nevelés, nem fordulnak elő „iskolai ártalmak”, nemcsak a jó tanulókra figyelnek. De vannak olyan iskolák is, ahol a teljesítménykényszer, a jó színvonalú oktatás mellett a nevelés háttérbe szorul, a „problémás” gyerekektől igyekeznek megszabadulni. Ezen belül a „középiskolák többségében a pedagógusok alig-alig tudják figyelembe venni a serdülőkor pszichés sajátosságait, kizárólag az elért tanulmányi eredmény, a teljesítmény számít és a deviáns megnyilvánulásokat, krízistüneteket szankciók, kizárás követi, ami csak súlyosbítja azokat. Bár ma már ritkább, hogy öngyilkossági kísérlet vagy alkalmi drogfogyasztás, alkoholizálás után fegyelmi büntetést kap egy gimnazista vagy eltanácsolják az iskolából, még ma is általános, hogy középiskolákban a krízisjelző viselkedésekről, tünetekről nem vesznek tudomást, bagatellizálják, elhallgatják, esetleg negatívan minősítik azokat.”( Gyenge, 1998. p 127-128.)

 A leírt gyakorlati tapasztalat és Buda Béla által felvázolt lehetőségek között még igen jelentős a különbség.

Szerencsés esetben a család és az iskola szorosan együttműködik a nevelés, a szocializáció folyamatában, de ez nem mindig valósul meg, s ilyenkor gyakran megesik az „egymásra mutogatás”, a felelősség hárítása. A szülő az iskolát okolja a viselkedési zavarok, tanulási problémák kialakulásáért, az iskola viszont a szülőtől várja a megoldást. Ezek a feszültségek csak nőttek az utóbbi években, amikor a család egyre sérülékenyebbé vált -válások, nemzedéki ellentétek -, s a nevelési feladatokból egyre többet hárít az iskolára. Véleményem szerint ez a tendencia csak felerősödik a középiskolás években, amikor a serdülők maguk is egyre növekvő mértékben érzik szűknek a családi kereteket, igyekezek minél jobban kikerülni a család fennhatóságából. Pedig igazából ekkor jelenthetnek komoly gondot a kortárscsoportokban felerősödő negatív társadalmi hatások. Ezeket jelentős mértékben a média különböző  csatornái „szállítják” a serdülőknek. Ha a családban is meghatározóak a negatív minták –mint a stressz feldolgozására használt túlzott gyógyszer- vagy ételfogyasztás- akkor legyen az adott iskolában bármilyen jól kidolgozott mentálhigiénés prevenció, a pedagógus feladatának teljesítése szinte tehetetlen.

Dolgozatomban egy olyan szakközép-és szakiskola mentálhigiénés erőfeszítéseit szeretném bemutatni, amelyben a fent említett gondok, negatív hatások halmozottan jelennek meg.

 

Találat: 1427