online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   

FRIEDRICH NIETZSCHE A vidam tudomany (aforizmak)

filozófia

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt

egyéb tételek

 
A filozófia egyik alapkérdésére adott valasz
Filozófia és az ideológia viszonya
A Magyar Philosophiai Szemle Repertóriuma
Ismeretelméleti alternatívak: RACIONALIZMUS
FRIEDRICH NIETZSCHE Emberi – túlsagosan is emberi (aforizmak)
Lételmélet (antológia) lehetséges valaszok
Ismeretelméleti alternatívak: EMPIRIZMUS
 
 

Friedrich Nietzsche

A vidám tudomány


 

Friedrich Nietzsche

A vidám tudomány

(aforizmák)
A mû eredeti címe:


Elsõ könyv

1

A lét céljának tanítói. – Akár jó szemmel nézem az embereket, akár ferde pillantással, úgy látom, mindig egyetlen feladattal foglalatoskodnak, mindösszesen és egyenként ugyancsak: azt teszik, ami az emberi faj fenntartásának kedvez. Mégpedig valójában nem is az emberi faj iránt érzett szeretetbõl, inkább egyszerûen azért, mert semmi sem õsibb, erõsebb, kérlelhetetlenebb és legyõzhetetlenebb bennük ennél az ösztönnél – mert éppen ez az ösztön fajunk és nyájunk lényege. A szokásos rövidlátással akármilyen gyorsan és fehéren-feketén osztjuk is fel felebarátainkat károsakra és hasznosakra, jó és rossz emberekre, a mûvelet egészére vonatkozó alapos megfontolás után végül is felébred gyanakvásunk az efféle tisztogatással és szétválogatással kapcsolatban, majd abbahagyjuk az egészet. Még a legkárosabb ember is lehet a leghasznosabb a faj fenntartásának szempontjából, mivel önmagában vagy másokra gyakorolt hatásában megõriz, ébren tart olyan ösztönöket, amelyek nélkül az emberiség már régen elkorcsosult vagy elpuhult volna. A gyûlölet, a más kárán érzett öröm, a rablási hajlam és az uralomvágy, és mindaz, amit még gonosznak kiáltottak ki: a faj fenntartásának különös ökonómiájához tartozik, persze lehet, hogy egy drága, tékozló és egészében véve felettébb esztelen ökonómiához – ám amelyrõl már bebizonyosodott, hogy napjainkig megõrizte, fönntartotta fajunkat. Már nem tudom, hogy te, kedves embertársam és felebarátom, vajon képes vagy-e még egyáltalán a faj kárára élni, tehát „esztelenül” és „roszszul”, talán már évezredekkel ezelõtt kipusztult az, ami a fajnak árthatott volna és mostanra már azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket maga Isten sem tud elképzelni. Engedelmeskedj hát legnemesebb vagy netán legrosszabb vágyaidnak és mindenekelõtt: pusztulj el! – mindkét esetben valószínûleg még mindig az emberiség útjának egyengetõje és jótevõje maradsz, és jogot formálhatsz a tetteidet dicsõítõkre, amint a cselekedeteidet gúnyolók szavára ugyancsak! De soha senkivel sem találkozol, aki téged, az egyedi lényt még a legjobb mivoltodban is nevetségessé tudna tenni, aki érzékeltetni tudná veled, az igazság kívánalmai szerint, határtalan légy- és varangy-nyomorúságodat. Valóban: önmagukon nevetni, de ahogy nevetni kellene, az igazság egészébõl fölhangzó nevetéssel, egészen mostanáig még a legjobbak sem tudtak, nem lévén elegendõ igazságérzékük hozzá, ehhez még a legtehetségesebbek sem elég zseniálisak. Megvan a jövõje talán még a nevetésnek is! Akkor, amikor az emberiség valóban magáénak vallja majd a következõ tételt: „a faj minden, az egyén semmi” – és ez a végsõ felszabadulás, ez a végsõ felelõtlenség mindenkinek mindenkor elérhetõ lesz. Talán majd akkor párosul a nevetés a bölcsességgel, talán majd akkor nem lesz egyéb tudomány, csak „vidám tudomány”. Pillanatnyilag azonban még teljesen másként áll a helyzet, a létezés komédiája még nem ébredt önnön „tudatára”, – még mindig a tragédia korszakában járunk, a morálok és a vallások korában. Mit jelent a morál- és vallásalapítók, a morális célokért harcra buzdítók, a lelkifurdalás és a vallásháborúk hirdetõinek újbóli és meg-megújuló fellépése? Mit jelentenek ezek a hõsök ezen a színpadon? – mert mostanáig ugyanannak a jelenetnek a hõseivel találkoztunk, meg minden egyéb idõnként túl közelrõl is látható dolog szintén csak ezen hõsök színrelépésének elõkészületéül szolgált, akár mint a színfalak és az õket mozgató gépezetek, akár mint a bizalmasok és lakájok szerepei. (Például a költõk mindig valamely morál lakájai voltak.) – Magától értetõdik, hogy e tragikus színészek ugyancsak a faj érdekében dolgoznak, jóllehet úgy gondolják, Isten érdekében dolgoznak, Isten küldötteiként. Õk szintén a faj életét egyengetik, az életbe vetett hitet erõsítve. Mindegyikük azt kiáltja: „érdemes élni, az élet jelent valamit, van mögötte valami, van benne valami, vigyázzatok rá!” Ez az ösztön, amely a legfejlettebb és a legközönségesebb emberben egyaránt munkál, a fajfenntartás ösztöne, bizonyos idõközönként az ész és a szellem szenvedélyének formájában jelenik meg, ilyenkor ragyogó érvek és okok veszik körül és minden erejével feledtetni igyekszik, hogy õ valójában csupán hajtóerõ, ösztön, oktalan és indokolatlan. Az életet szeretni kell, mert! Csak! Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, mert! És amit csak ezek a kellek és mertek jelenthetnek és fognak jelenteni a jövõben! És mindez azért, hogy ami szükségképpen és mindig, önmagától és cél nélkül is bekövetkezett, az mostantól meghatározott cél érdekében történjék és elhozza az embernek az ész és a végsõ törvény evidenciáját – ezért lép föl az etikai tanító a lét céljának tanítójaként; ehhez kitalál egy második és másféle létet és új mechanikája segítségével kiemeli a régi és közönséges létet régi és közönséges sarkaiból. Igen! távolról sem akarja, hogy nevessünk a léten, és önmagunkon sem – õrajta pedig még kevésbé, számára az egyén még mindig egyén, valami elsõ és utolsó, valami mérhetetlen, számára nem létezik faj, nem létezik összeg, nem léteznek nullák. Akármilyen ostobák is voltak a találmányai, bármilyen pontatlanok a becslései, bármennyire is félreismerte a természet folyását és megrágalmazta körülményeit – márpedig eleddig minden etika oly mértékben ostoba volt és természetellenes, hogy mindegyik képes lett volna tönkretenni az emberiséget, ha eluralkodhatott volna rajta – szóval mindazonáltal, ahányszor csak „e hõs” színpadra lépett, valami más következett be, a nevetés szörnyû ellentéte, számos egyén megrázkódtatása e gondolatra: „Igen, érdemes élni. Igen, méltó vagyok az életre!” – az élet, én, te, mi és mindannyian, megint érdekesek lettünk egymás számára bizonyos idõre. – Tagadhatatlan, hogy hosszú távon eleddig a nevetés, az ész és a természet még mindig diadalt aratott minden egyes ilyen nagy cél-tanítón: a rövid tragédia végül mindig föloldódott a lét örök komédiájában és „a megszámlálhatatlan kacagások hullámai” – Aiszkhülosszal szólva – végül átcsaptak a legnagyobb tragikus színészek feje fölött is. Ám egészében véve, e javító hatású nevetés ellenére a lét célja tanítóinak ez az ismételt megjelenése mégis megváltoztatta az emberi természetet – egygyel több igénye lett ezentúl, nevezetesen pedig a „cél” tanának és tanítóinak mindig új és új megjelenése. Az ember apránként fantasztikus állattá nõtte ki magát, amelynek minden egyéb állatnál jobban ki kell elégítenie idõnként egy létfeltételt: idõrõl-idõre hinnie kell, hogy tudja, miért létezik, fajtája nem tenyészhet zavartalanul az életbe vetett periodikus bizalom nélkül! Anélkül, hogy hinne az élet ésszerûségében! És az emberi nem idõrõl-idõre majd újra meg újra kijelenti: „márpedig van valami, amelyen egyáltalán nem szabad nevetni!” És az emberi nem legóvatosabb barátja még hozzáfûzi majd: „nem csupán a nevetés és a vidám bölcsesség, hanem leírhatatlan és emelkedett értelmetlenségével a tragikum is a fajfenntartás eszközeihez és szükségszerûségéhez tartozik!” – És következésképpen! Következésképpen! Következésképpen! Hát értitek már mit mondok, testvéreim? Értitek az apály és dagály ezen új törvényét? Egyszer még nekünk is eljön az idõnk!

2

Az intellektuális lelkiismeret. – Állandóan ugyanazt tapasztalom és mindig újra meg újra küzdök e tapasztalat ellen, nem akarom elhinni, jóllehet szinte kézzelfogható: a legtöbb embernek nincs intellektuális lelkiismerete, igen, gyakorta úgy tûnt, hogy ilyesfajta követelménnyel a legnépesebb városokban is olyan egyedül vagyok, mintha csak a sivatagban járnék. Mindenki idegen tekintettel néz rád, továbbra is megvonva a dolgok mérlegét, ezt jónak, azt meg rossznak nevezve, senkinek sem kergeti az arcába a vért a megjegyzésed, hogy jelentéktelen dolgokkal pepecselnek – még csak fölháborodást sem váltasz ki belõlük: talán még nevetnek is a kételyeiden. A következõt akarom mondani: a legtöbb ember egyáltalán nem találja megvetendõnek, hogy valamiben higgyen és aszerint is éljen, anélkül, hogy elõzõleg megvizsgálta volna a végsõ és legbiztosabb pro és kontra okokat, vagy legalább arra vette volna a fáradságot, hogy ezen okok mögé nézzen – sõt a legtehetségesebb férfiak és a legnemesebb asszonyok is e „legtöbb ember” közé tartoznak. De mit nekem a jószívûség, a finomság és a zsenialitás, ha egyszer az ilyen erények embere megtûri magában a lagymatag érzelmeket hitével kapcsolatban és az ítéletalkotásnál, ha a bizonyosság utáni vágy számára nem legbelsõbb óhaj és legmélyebb szükségszerûség – pontosan ez az, ami az értékes embert megkülönbözteti az értéktelentõl! Bizonyos jámbor híveknél az ész iránti gyûlölettel találkoztam és hálás voltam nekik érte: így legalább elárulta magát a rossz intellektuális lelkiismeret! Ám e rerum concordia discors (a dolgok kétértelmû cinkossága – A ford.) és a lét egész csodálatos bizonytalansága és sokértelmûsége közepette csak ott állni és nem kérdezni, nem reszketni a kérdés vágyától és örömétõl, még csak nem is gyûlölve a kérdezõt, sõt még jól szórakozni is rajta – ez az, amit én megvetendõnek érzek és elõször mindenkiben ezt az érzést keresem – valami bolondság azt súgja nekem, hogy minden embernek, minden egyéniségnek ez az érzése. Ez az én igazságtalanságom.

3

Nemes és közönséges. – A közönséges embereknek minden nemes és nagylelkû érzés célszerûtlennek és ezért mindenekelõtt hitelt nem érdemlõnek tûnik: ha ilyesmirõl hallanak, mindjárt cinkosan összekacsintanak, mintha azt akarnák mondani: „biztos valami elõnye származik a dologból, de az ember persze nem láthat át teljesen a szitán” – gyanakodnak a nemes lelkû emberekre, mintha azok kerülõ utakon akarnának elõnyökre szert tenni. Ha végül teljesen meggyõzõdnek az érdekek és személyes haszon hiányáról, akkor a nemes lelkû ember nem egyéb a szemükben szegény bolondnál: megvetik örömeit és gúnyolódnak szemének csillogásán. „Hogyan örülhet valaki a saját kárának? Hogyan akarhatja valaki, ha nyitva a szeme, hogy hátrányos helyzetbe kerüljön? Azt hihetnõk, hogy a nemes érzés velejárója valamiféle agybetegség” – ezt gondolják és közben megvetõen néznek: épp úgy, ahogyan az örömöt is megvetik, amely a bolond számára fixa ideából fakad. A közönséges emberre az a jellemzõ, hogy sohasem téveszti szem elõl a maga hasznát és ez a haszonelvûség, a cél és az elõnyök szem elõtt tartása erõsebb benne a legerõsebb ösztönöknél is, bölcsessége és önérzete abból áll, hogy soha nem engedni, hogy ösztönei célszerûtlen cselekedetekre ragadtassák. A nemes lelkû ember hozzá viszonyítva oktalanabb – mert a nemes, nagylelkû, önfeláldozó vereséget szenved a saját ösztöneitõl és legjobb pillanataiban kikapcsolja az észt. Egy állat, amely életveszélyben is kicsinyei életét védi vagy a párzási idõszakban még a halálba is követi a nõstényt, nem gondol a veszélyre, sem a halálra, kikapcsolja az eszét, mert teljességgel eluralkodik rajta az utódaiban vagy a nõstényében lelt öröm és a félelem, hogy megfosztják ettõl az örömtõl, ostobább lesz, mint rendes körülmények között, a nemesszívû és nagylelkû emberhez hasonlóan. Ez utóbbiban olyan erõs a kedv és a kedvetlenség érzése, hogy az értelemnek hallgatnia kell velük szemben, vagy szolgájukul kell szegõdnie: ilyenkor a szív száll fel a fejbe és ettõl kezdve „szenvedélyrõl” beszélünk. (Idõnként ennek ellentéte, a „szenvedély fordítottja” is elõfordul, mint például Fontenelle esetében, akinek valaki egyszer a szívére tette a kezét a következõ szavakkal: „Drága barátom, Önnek itt is az esze van.”) A közönséges ember a nemes lelkût a szenvedélye értelmetlenségéért, illetve számára kifordítottnak tûnõ értelméért veti meg, különösen, ha ez a szenvedély olyan tárgyra irányul, amelynek értéke fantasztikusnak vagy önkényesnek tûnik számára. Bosszankodik olyan ember láttán, aki áldozatul esik gyomra szenvedélyének, mégis megérti az efféle gyönyör zsarnokságát, azt viszont már nemigen érti meg, hogyan kockáztathatja valaki az egészségét és a becsületét például a megismerés szenvedélye kedvéért. A nemes lelkû ember, a magasabbrendû természet ízlése a kivételek felé fordul, olyan tárgyak felé, amelyek általában hidegen hagyják az embert és látszólag nem sok csáberõt rejtegetnek, a nemes lelkû ember egyedi értékmérõvel rendelkezik. Ám ízlésének idioszinkráziájában általában azt hiszi, hogy nincs egyedi értékmérõje, inkább általános érvényûnek tartja saját értékeit és értéktelenségeit, így lesz aztán érthetetlen és kevéssé gyakorlatias. Ritkán fordul elõ, hogy valamely nemes lelkû embernek annyi esze legyen, hogy a hétköznapi embereket a maguk módján értse és kezelje: legtöbbnyire azt hiszi a saját szenvedélyérõl, hogy az mindenki másnak is titkos szenvedélye és pontosan ebben a hitében lesz lángoló és ékesszóló. Ha az ilyen kivételes emberek nem érzik kivételnek magukat, hogyan érthetnék meg valaha is a közönséges embereket, helyesen értékelve a szabályszerûséget! – ezért aztán õk is az emberiség ostobaságáról, céltalanságáról, üres fantazmagóriáiról beszélnek, csodálkozva e világ értelmetlen folyásán no és megátalkodottságán, hogy nem képes beismerni, „mire is van szüksége”. – Ebben áll a nemes lelkû emberek örök igazságtalansága.

4

A faj fenntartója. – Eleddig a legerõsebb és leggonoszabb szellemek mozdították elõre leginkább az emberiség ügyét: õk lobbantották fel újra meg újra a kialudt szenvedélyeket – minden rendezett társadalom kioltja a szenvedélyeket –, õk ébresztették fel újra meg újra az összehasonlítás, az ellentmondás, az újdonságok, a merész kísérletezés érzékét, õk kényszerítették rá az embereket, hogy véleményt véleménynyel, mintaképet mintaképpel állítsanak szembe. Leginkább fegyverrel, határkövek ledöntésével és kegyeletsértéssel: ám új vallások alapításával, új morális rend felállításával is! Ugyanaz a „gonoszság”, amely egy hódítót rossz hírbe hoz, az új minden tanítójában és hirdetõjében megvan, – jóllehet bennük finomabban jut kifejezésre, nem lendíti mozgásba azonnal az izmokat, nem is keltve mindjárt az illetõ rossz hírét! Az új azonban minden körülmények között a gonosz, mert hódító szándékú, le akarja dönteni a régi határköveket, meg akarja sérteni a megszokott kegyeletet, hiszen csak a régi a jó! A jó emberek minden idõben azok, akik a régi gondolkodást mûvelik és gyümölcsöztetik, mint a szellem szántóvetõi. Ám ez a föld végül kimerül, mindenképpen el kell hát jönnie a Gonosz ekevasának. – Van most a morálnak egy elemi tévtana, amelyet különösen Angliában ünnepelnek nagyon: eszerint a „jó” és „rossz” ítéletek a „célszerû” (hasznos) és a „célszerûtlen” (haszontalan) tapasztalatok összegzései, eszerint, amit „jónak” neveznek, az kedvez a faj fennmaradásának, amit pedig „rossznak”, az kártékony a faj szempontjából. Valójában azonban a gonosz ösztönök éppen olyan nagy mértékben hasznosak, fajfenntartók és nélkülözhetetlenek, mint a jók: – csupán a funkciójuk különbözõ.

5

Föltétlen kötelességek. – Mindazok az emberek, akik úgy érzik, hogy a legerõsebb szavakra és hangütésre, a legbeszédesebb taglejtésekre, a legékesszólóbb viselkedésre van szükségük, hogy egyáltalán hatni tudjanak, a forradalmár-politikusok, szocialisták, keresztény vagy hitetlen bûnbánathirdetõk, mindazok, akik nem törõdhetnek bele a félsikerekbe: õk emlegetnek „kötelességeket”, mégpedig mindig föltétlen érvényû kötelességeket – ezek nélkül ugyanis nem formálhatnának jogot nagy pátoszukra: és ezt õk nagyon jól tudják! Ezért nyúlnak azokhoz a morálfilozófiákhoz, amelyek valamely kategorikus imperatívuszt hirdetnek, esetleg jó adag vallásosságot szívnak magukba, ahogyan például Mazzini tette. Mivel azt akarják, hogy föltétlenül megbízzanak bennük, elõször is arra van szükségük, hogy föltétlenül megbízzanak önmagukban, valamely végsõ, vitathatatlan és önmagán alapuló törvényre támaszkodva, és szeretnék magukat e törvény szolgáinak és eszközeinek érezni, illetve kiadni. Itt találkozunk a morális felvilágosodás és a szkepszis legtermészetesebb és többnyire nagyon befolyásos ellenségeivel: de õk elég ritkák. Viszont ezen ellenségek roppant népes osztályával találkozhatunk mindenütt, ahol az érdek az engedelmességet tanítja, míg a hírnév és a becsület mintha tiltaná az engedelmességet. Aki méltóságán alulinak érzi, hogy egy herceg, párt, szekta, vagy akár egy pénzember eszköze legyen, mondjuk például egy régi, elõkelõ család sarja, noha éppen ilyen eszköz akar lenni, vagy annak kell lennie önmaga és a nyilvánosság elõtt, annak szüksége van olyan patetikus elvekre, amelyeket mindenkor a szájára vehet – a föltétlen kötelesség elveire, amelyeknek szégyenérzet nélkül engedelmeskedhet és ezt az engedelmességet ki is mutathatja. Minden finomabb szolgalelkûség határozottan ragaszkodik a kategorikus imperatívuszhoz és halálos ellénsége mindazoknak, akik a kötelességet meg akarják fosztani föltétlen jellegétõl: ezt kívánja tõlük az illendõség és nemcsak az illendõség.

6

A méltóság csökkenése. – Az elmélyült gondolkodás a forma minden méltóságát elveszítette, a gondolkodás szertartását és ünnepélyes formáját a gúny tárgyává tették és már nem viselnének el egy régi stílusú bölcset. Túl gyorsan gondolkodunk, útközben, séta közben, mindenféle ügyünk közepette, még ha a legkomolyabb dolgokról van is szó, csak kevés elõkészületre, sõt. kevés csöndre van szükségünk – a gondolkodás úgy zajlik le, mintha egy feltartóztathatatlanul tovagördülõ gépet hordanánk a fejünkben, amely a legkedvezõtlenebb körülmények között is folyamatosan mûködik. Hajdan mindenkin meglátszott, ha éppen gondolkodni akart – hisz õ volt a kivétel! –, hogy éppen bölcsebbé akart válni és egy gondolat érkezését várta: az illetõ olyan arcot vágott, mintha imádkozni készülne és megállt, igen, óraszám csendben ácsorgott az ember az utcán, várva a gondolat „jöttét” – egy vagy két lábon. Ez volt „méltó a gondolkodáshoz”!

7

Jegyzet a szorgalmas embereknek. – Aki manapság a morális kérdéseket akarja tanulmányozni, a munka beláthatatlanul hatalmas terét nyitja meg önmaga elõtt. A szenvedélyek minden egyes fajtáját külön-külön végig kell gondolnia, végigvinni a különbözi korszakokon, népeken, kis és nagy egyéniségeken egyaránt, napvilágra kell hoznia értelmüket, értékbecsléseiket, általános felfogásukat! Mindeddig a létet megszínesítõ dolgoknak egyáltalán nem volt történelmük: mert ugyan hol kezdték tanulmányozni a szerelem, a kapzsiság, az irigység, a lelkiismeret, a kegyelet és a kegyetlenség történetét? Még a jog vagy akár csak a büntetés összehasonlító története is teljességgel hiányzik eleddig. Kutatták-e eddig valahol a különbözõ napi idõbeosztásokat, a munka, az ünnepek és a pihenõnapok rendszeres, szabályos meghatározásának következményeit? Ismerjük-e az élelmiszerek morális hatásait? Van-e a táplálkozásnak filozófiája? (A vegetariánizmus mellett és ellen állást foglaló, újra meg újra kitörõ handabandázás bizonyítja, hogy nincs ilyen filozófia!) Öszszegyûjtötték-e már valaha az együttélés, például a kolostorok tapasztalatait? Megmagyarázták-e már a házasság vagy a barátság dialektikáját? Rátaláltak-e már arra, aki átgondolta a tudósok, üzletemberek, mûvészek, iparosok erkölcseit? Annyi gondolkodnivaló akadna még! Mindazt, amit az emberek mostanáig „Létfeltételeiknek” tekintettek és az észt, a szenvedélyt, a babonát e szemléletmódban mindezt kiismertük-e már a velejéig? Szorgalmas emberek számára már az emberi ösztönöknek a különbözõ erkölcsi éghajlatok alatti, különféle aktuális és potenciális fejlõdési formáinak megfigyelése is nagyon sok munkát ad, nemzedékekre, módszeresen együttmûködõ tudósok egész nemzedékeire lesz itt szükség a szempontok és az anyag teljes kimerítéséhez. Ugyanez érvényes annak bizonyítására, hogy mi az oka a morális éghajlatok különbözõségének („miért világít itt az alapvetõ erkölcsi ítéletnek és a fõbb értékmérõknek éppen ez a napja – ott pedig egy másik?”). Megint újabb munkát jelentene ezen alapok téves mivoltának, valamint az egész eddigi morális ítélkezés lényegének magyarázata. Ha majd mindezeket a munkákat elvégezték már, akkor kerül elõtérbe a legkényesebb kérdés: képes-e a tudomány célt adni a cselekvésnek, miután bebizonyította, hogy képes elvenni és elpusztítani e célokat – ekkor vehetné kezdetét az a kísérletezés, amelyben mindennemû heroizmus kielégülhetne, az eddigi történelem minden nagy munkáját és áldozatát felülmúló évszázados kísérletezés. Mostanáig a tudomány még nem építette föl küklopszi építményeit, de ennek is eljön az ideje!

8

Öntudatlan erények. – Az embernek minden olyan tulajdonsága, amelynek tudatában van – és különösen akkor, ha feltételezi, hogy környezete számára is láthatók és nyilvánvalók – a fejlõdés egészen más törvényeinek engedelmeskedik, mint az öntudatlan tulajdonságok, vagy azok, amelyeket rosszul ismer és még az élesebb szemû megfigyelõ elõl is képesek finomságuk révén jóformán a semmi mögé is elrejtõzni. Így áll a helyzet a hüllõk pikkelyein látható finom „metszetekkel” is: tévedés volna díszítést vagy fegyvert gyanítani bennük – hiszen csak mikroszkóppal vehetõk ki, tehát olyan, mesterségesen éles szemmel, amilyennel a hasonló állatok, amelyek számára fegyvert vagy díszítést jelenthetnének, nem rendelkeznek! Látható morális tulajdonságaink és nevezetesen láthatónak vélt tulajdonságaink a maguk útját járják – és az egészen hasonló láthatatlanok, amelyek a többiekre nézvést se nem díszítések, se nem fegyverek, ugyancsak a maguk útját járják: valószínûleg egészen más fajta utat, oly finom vonalakkal, metszetekkel, amelyek talán szórakozást jelentenének egy isteni mikroszkóppal rendelkezõ istennek. Például szorgalmasak, gõgösek, éleselméjûek vagyunk: tudja ezt az egész világ, de ezen kívül valószínûleg nekünk magunknak is megvan a magunk szorgalma, a magunk gõgje, a magunk éleselméjûsége: ám e hüllõpikkelyeinkhez még nem találtak föl elég erõs mikroszkópot! – És e ponton mondják az ösztönös moralitás bajnokai, hogy „Brávó! Legalább az öntudatlan erényeket lehetségesnek tartja – ez nekünk elég is!” – Ó, mennyire szerények vagytok!

9

Kitöréseink. – Számtalan dolog, amelyet az emberiség korábbi fejlõdési fokain magáévá tett, de amelyek oly gyöngék és szinte embrionálisak voltak, hogy senki sem tudta õket valóban létezõként észlelni, hirtelen, sokkal, talán évszázadokkal késõbb a felszínre törhet: idõközben megerõsödött és megérett. Úgy tûnik, mintha bizonyos korszakokból, ahogy bizonyos emberekbõl is, teljesen hiányozna ez vagy az a tehetség, illetve ez vagy az az erény: de csak az unokákig vagy az unokák unokájáig kell várni, ha van idõnk – és õk minden bizonnyal napvilágra hozzák a nagyapák legbensõ birtokát, azt a belsõ világot, amelyrõl még maguk a nagyapák sem tudtak semmit. Gyakorta már a fiú is elárulja apját: így az apa jobban megérti önmagát, amióta megvan a fia. Mindanynyian hordunk magunkban rejtett kerteket és palántákat, és, másik hasonlattal szólva, mindannyian a kitörésük óráját váró, növekvõ vulkánok vagyunk – hogy ez a kitörés milyen messze vagy mily közel van, azt persze senki sem tudja, még a Jóisten sem.

10

Atavizmus. – Egy korszak különleges egyéniségeit legszívesebben elmúlt korok és erõik hirtelen fölbukkanó, kései leszármazottainak tekintem: úgyszólván valamely nép és erkölcsei atavizmusának – így aztán tényleg van rajtuk mit megérteni! Most idegennek, ritkának, rendkívülinek látszanak: és aki ezeket az erõket érzi önmagában, annak kötelessége azokat ápolni, védeni, tiszteletben tartani, fejleszteni egy velük ellenséges, másmilyen világgal szemben: ekképp vagy nagy ember lesz belõle, vagy bolond és különc, ha ugyan idõnek elõtte tönkre nem megy. Hajdanában ugyanezek a tulajdonságok gyakoriak voltak, következésképpen közönségesnek minõsültek, nem szúrtak szemet. Talán megkövetelték õket, feltételként szerepeltek, lehetetlen volt naggyá válni általuk, már csak azért sem, mert birtoklásuk nem hordozta magában azt a veszélyt, hogy õrültté és magányossá is lehetett válni velük. – Elsõsorban valamely nép fenntartó nemzetségeiben és kasztjaiban mutatkoznak e régi ösztönök fentiekhez hasonló visszaütései, míg ennek az atavizmusnak csekély a valószínûsége ott, ahol a fajok, szokások, értékítéletek túl gyorsan változnak. A népek fejlõdése hajtóerõi közt az ütem éppen olyan fontos, mint a zenében: esetünkben mindazonáltal a fejlõdés andante-ja a fontos, egy szenvedélyes és lassú szellem ütemeként: és a fenntartó, konzerváló nemzetségek szellemére éppen ez jellemzõ.

11

A tudat. – A tudatosság a szerves élet legutolsó és legkésõbbi fejleménye, következésképpen a legtökéletlenebb és legtörékenyebb is. A tudatosságból számtalan melléfogás származik, amelyek következtében egy ember vagy állat hamarabb megy tönkre, mint szükséges lett volna – „a sors ellenére”, amint Homérosz mondotta. Ha az ösztönök fenntartó ereje nem lenne sokkal hatalmasabb, ha nem szolgálna egészében szabályozóként, akkor az emberiség minden bizonnyal tönkremenne a nyakatekert ítéleteitõl, a nyitott szemmel való fantáziálástól, a megalapozatlanságától és hiszékenységétõl, röviden szólva épp tudatosságától: vagyis amazok nélkül emez már régen nem is létezne! A szervezet szempontjából minden funkció veszélyt jelent, mielõtt kifejlõdik és megérik: tehát jó, ha létrejötte folyamán alapos zsarnoki elnyomatás alatt áll! Ekképp a tudatosság is zsarnokian el van nyomva – és legkevésbé a büszkeség által. Úgy gondoljuk, itt találkozunk az ember magvával: maradandó, örök, végsõ, eredendõ vonásával. A tudatosságot állandó és változatlan adottságnak tekintjük. Tagadjuk fejlõdését, kihagyásait. A „szervezet egységének” vesszük! – A tudat e nevetséges túlbecslése és félreismerése azzal a nagy haszonnal járt, hogy ezáltal meggátolták túlságosan gyors kialakulását. Mivel az emberek azt hitték, hogy már a tudatosság birtokában vannak, nem igyekeztek azt nagy erõbefektetéssel megszerezni – és ma sem áll másként a helyzet! Még mindig egészen új és az emberi szem számára éppen csak hogy földerengõ, alig fölismerhetõ feladat: bekebelezni és ösztönössé tenni a tudást – és ezt a feladatot csak olyan emberek látják, akik megértették, hogy eddig csupán tévedéseinket kebeleztük be és egész tudatosságunk tévedésekre vonatkozik!

12

A tudomány céljáról. – Hogyan? A tudomány végsõ célja csak az lenne, hogy az embernek a lehetõ legtöbb örömet és a lehetõ legkevesebb bánatot szerezze? De mi volna akkor, ha öröm és bánat egyszer csak úgy bogozódnak össze, hogy aki a lehetõ legtöbbet akarja az egyikbõl, az a lehetõ legtöbbet kénytelen elfogadni a másikból – ha a helyzet úgy áll, hogy aki bele akar tanulni az „egetverõ ujjongásba”, annak készen kell állnia a „halálos lehangoltságra” is? És talán pontosan errõl van szó! Asztoikusok legalább is úgy hitték, így áll a dolog és következetesek is voltak, amikor lehetõleg kevés örömet kívántak maguknak, hogy lehetõleg kevés bánatuk legyen az életben. (Amikor a következõ mondást vették a szájukra: „Az erényes a legboldogabb”, akkor a széles néptömegek iskoláinak akartak jelmondattal szolgálni, ám egyszersmind kazuisztikus finomságnak is szánták ezt a finom ízlésû embereknek). Ma ugyanezen választás elõtt álltok: vagy a lehetõ legkevesebb bánat, vagyis fájdalommentesség – és alapjában véve a szocialisták és mindenféle pártpolitikusok tisztességesen nem is ígérnek ennél többet híveiknek – vagy a lehetõ legtöbb bánat addig még alig ízlelt és ritka ínycsiklandozó örömök és gyönyörök árán! Ha az elsõ mellett döntötök, vagyis csökkenteni vagy elnyomni akarjátok az emberek fájdalomérzékenységét, akkor bizony csökkenteni kell az emberek örömre való képességét is. A tudománnyal voltaképpen mindkét cél elérése megvalósítható! Ma talán elsõsorban éppen arról ismerik a tudományt, milyen nagy mértékben képes megfosztani örömétõl az embert, hogy hidegebbé, szoborszerûbbé, sztoikusabbá tegye. Ám egy nap még a nagy fájdalomhozót látják majd benne – és akkor talán fölfedezik ellenerejét is, iszonyatosan nagy hatalmát, amellyel az öröm új csillagvilágait képes felragyogtatni.

13

A hatalomérzet tanához. – Másokon a hatalmunkat jótéteményekkel és fájdalom okozásával gyakoroljuk – semmi egyebet nem akarunk! Fájdalom okozásával gyakoroljuk a hatalmunkat azokon, akikkel hatalmunkat még meg kell éreztetnünk, mert ehhez a fájdalom sokkal hatékonyabb és érzékenyebb eszköz, mint az öröm – a fájdalom mindig az okot keresi, míg az õröm hajlamos arra, hogy megálljon önmagánál és ne pillantson vissza. Jócselekedeteinket és jóakaratunkat olyanokon gyakoroljuk, akik valami módon már függnek tõlünk (vagyis akik megszokták, hogy az okaiknak tekintsenek bennünket), fokozni akarjuk hatalmukat, mert így a saját magunkét is fokozzuk, vagy meg akarjuk mutatni nekik, milyen elõnnyel jár, hogy tõlünk függnek – így elégedettebbek lesznek helyzetükkel, a mi hatalmunk ellenségeivel szemben pedig ellenségesebbek és harciasabbak lesznek. Cselekedeteink végsõ értékén mit sem módosít, hogy a jó vagy rossz cselekedettel áldozatot hozunk-e, még ha az életünket tesszük is rá, akár a vértanú a templomáért – ez mindig olyan áldozat marad, amelyet hatalomvágyunknak hozunk, vagy legalább is a hatalom érzésének megõrzése céljából. Mit meg nem adnának az emberek „az igazság birtoklásának” élményéért! Mi mindent át nem hajítana a fedélzet korlátján ez a birtokos, csak hogy a felszínen maradjon, azaz a többiek fölött, akik nélkülözik az „igazságot”! Természetesen az a lelkiállapot, amelyben rosszat teszünk, csak ritkán olyan kellemes, olyan tisztán kellemes, mint a jó cselekedet lelkiállapota – ez pedig annak a jele, hogy még nincs elég nagy hatalmunk, vagy e szegénység okozta szorongásunkról árulkodik és már meglévõ hatalmunkat illetõen veszélyekre és bizonytalanságra utal, a bosszú, gúny, büntetés, sikertelenség kilátásával sötétítve el a láthatárt. Csak a leghatalomvágyóbb emberek érezhetnek gyönyört a hatalmukkal ellenszegülõt megpecsételve: csak azok, akik számára már azoknak a látása is terhes és bosszantó, akik már a hatalmukban vannak (jóindulatuk tárgyaként). Minden attól függ, mivel szokták megfûszerezni életüket: ízlés dolga, hogy a hatalom növelésének lassú vagy hirtelen, biztos vagy veszedelmes és erõszakos módját kedvelik-e, vérmérsékletük szerint választják ezt vagy azt a fûszert. A büszke jellemek megvetendõnek érzik a könnyû zsákmányt és csak meg nem tört emberek láttán érzik jól magukat, akik az ellenségeik lehetnének, ahogy csak a nehezen megszerezhetõ zsákmány látványa lelkesíti õket, a szenvedõkkel szemben gyakorta keményen viselkednek, mert õk méltatlanok törekvéseikre és büszkeségükre – viszont annál szívélyesebbnek mutatkoznak a hasonlókkal szemben, akikkel a harc, a küzdelem mindenképpen felemelõ volna, amennyiben erre valaha jó alkalom kínálkozik. A lovagi kaszt tagjai e perspektíva hangulatában szoktak hozzá egymás között bizonyos keresett udvariassághoz. – Az együttérzés azon emberek legkellemesebb érzése, akik kevéssé büszkék és semmi kilátásuk nagy hódításokra: számukra a könnyû zsákmány nagyszerû – és ilyen minden szenvedõ ember. Az együttérzést az örömlányok erényeként dicsõítik.

14

Mi mindent neveznek szeretetnek. – Bírvágy és szeretet – mily különbözõ érzéseket kelt bennünk e két szó! – Pedig nagyon is lehetséges, hogy egyazon ösztönre vezethetõk vissza, két különbözõ néven: a már birtokon belül lévõk álláspontja szerint, akiknek a vágya már nyugvópontra jutott és akik féltik „birtokukat”, elítélendõ ez az ösztön, a kielégítetlenek és vágyakozók álláspontja szerint „jóként” dicsõített. Felebaráti szeretetünk – vajon nem újabb „birtoklás” utáni törekvés-e? Hát tudásvágyunk, igazságszeretetünk? és egyáltalán, minden újdonság iránti törekvés? Idõnként kinyújtjuk kezünket az új után, apránként megundorodva a régitõl, amelyet már teljes biztonsággal birtoklunk, még a legszebb táj, ahol már három hónapja élünk, sem lehet már biztos szeretetünkben és bírvágyunkat valamely távolabbi partvidék kezdi izgatni: a birtoklás általában csökkenti a birtok értékét. Önmagunkban is csak akkor telik kedvünk igazán, ha folyton valami újat változtatunk önmagunkká – épp ezt jelenti a birtoklás. Megunni egy birtokolt valamit annyit tesz, mint ráunni önmagunkra. (A túlzott bõségtõl szintén szenvedhetünk – az elhajítás, szétosztás vágyát is lehet a megtisztelõ „szeretet” szóval illetni.) Ha valakit szenvedni látunk, mindjárt megragadjuk a kínálkozó alkalmat, hogy a birtokunkba vegyük õt, ezt teszi például a jótevõ és az együttérzõ, õ is „szeretetnek” nevezi a lelkében az új birtok iránt ébredõ vágyat és örömmel hallgat az új hódítás hívó szavára. A birtoklás vágya azonban a szerelemben érhetõ tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak õt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében. Gondoljuk meg, hogy ez nem jelent egyebet, mint mindenki mást kizárni egy finom, becses, értékes dolog élvezetébõl: vegyük fontolóra, hogy a szerelmes ember valamennyi lehetséges vetélytárs lejáratására törekszik, kincsét õrzõ sárkánnyá szeretne változni, mint minden „hódítók” és kizsákmányolók legkíméletlenebb és legönzõbb képviselõje: végül pedig ne feledjük, hogy a szeretõ ember számára közömbösnek, színtelennek, értéktelennek tûnik az egész világ és kész minden áldozatot meghozni, minden rendet megzavarni és minden egyéb érdeket háttérbe szorítani: ezért aztán szinte csodálkozik az ember, hogy éppen a szerelemnek e vad bírvágyát és igazságtalanságát dicsõítették és magasztalták az egekig minden idõben, sõt ebbõl a szerelembõl származtatták a szeretet fogalmát, mint minden egoizmus ellentétét, holott valójában talán pontosan ennek az egoizmusnak a legnyilvánvalóbb kifejezõje. Itt minden kétséget kizáróan a birtokon kívüliek és a sóvárgók, a kielégületlenek – volt belõlük mindig éppen elég – határozták meg a nyelvhasználatot. Akiknek a sors ezen a téren sok birtoklást és kielégülést biztosított, valószínûleg elejtettek itt-ott egy-két szót a „dühöngõ démonról”, mint minden athéniak legszeretetreméltóbbja és legkedveltebbje, Szophoklész: ám Erósz mindenkor nevetett az efféle rágalmazókon – ugyanakkor épp ezek voltak az igazi kedvencei. – Itt-ott akad még a földön a szerelemnek egy bizonyos fajta folytatása, amelyben két személy eme bírvágya egy közös, értékesebb vágynak, egy fölötte álló ideál vágyának adja át helyét: de ki ismeri ezt a szerelmet? ki élte át? Igazi neve: barátság.

15

A távolból nézve. – Ez a hegy adja az általa uralt vidék minden báját és nagyszerûségét: miután ezt már elmondtuk vagy százszor, vagyunk olyan esztelenek és hálásak iránta, hogy azt gondoljuk, õ, e varázserõ birtokosa önmagában a vidék legnagyszerûbb pontja kell legyen – ezért aztán megmásszuk és csalódunk benne. Hirtelen mintha a hegyet és az egész vidéket körülöttünk és alattunk megfosztották volna varázsától, elfelejtettük, hogy bizonyos nagyságot, amint bizonyos jóságot ugyancsak, meghatározott távolságból kell néznünk, mégpedig alulról, és nem felülrõl – egyedül csak így fejtik ki hatásukat. Talán vannak olyan személyek a környezetedben, akik szintén csak meghatározott távolságból nézhetik önmagukat, hogy egyáltalán elviselhetõk vagy vonzók legyenek önmaguknak, erõt tudjanak önmagukból meríteni: az önismeret nem tanácsos számukra.

16

A pallóról. – Olyan személyekkel érintkezve, akik szégyenlõsek érzelmeik dolgában, érteni kell a színleléshez: hirtelen heves gyûlöletet éreznek az iránt, aki rajtakapja õket, amint finom, emelkedett, átszellemült érzelmet élnek át, mintha a titkukat fürkészte volna ki az illetõ. Ha ilyenkor jót akarunk tenni velük, nevettessük meg õket vagy mondjunk valami hûvös, metszõ gonoszságot – érzelmük így lecsendesedik, kihûl, õk pedig összeszedik magukat. A tanulságot közlöm a történet vége elõtt. – Valaha olyan közel voltunk egymáshoz az életben, mintha barátságunknak és testvériségünknek már semmi gátja nem lett volna, és csak egy kis palló választott volna el bennünket egymástól. És amikor rá akartál lépni e pallóra, azt kérdeztem tõled: „Átjössz hozzám a pallón keresztül?” – de akkor már nem is volt kedved átjönni és amikor még egyszer kértelek, csak hallgattál. Azóta hatalmas hegyek és vad folyók választanak el bennünket egymástól, és mindaz, ami csak elválaszthat és idegenné tehet és akkor sem mehetnénk át egymáshoz, ha akarnánk. De ha arra a rövidke pallóra gondolsz, nem találsz szavakat – csak elcsuklik a hangod és csodálkozol.

17

A szegénységet indokolva. – Természetesen semmiféle mûfogással nem csinálhatunk valamely szegényes erénybõl gazdagot, erõtõl duzzadót, ám szegényes mivoltát szépen átértelmezhetjük szükségszerûséggé, ekképp látványa nem bántó már és nem kell miatta szemrehányóan néznünk a Végzetre. Így tesz a bölcs kertész, aki kertjének gyéren csörgedezõ vízsugarát a források nimfájának kezébe teszi, ekképp indokolva a szegénységet – és õhozzá hasonlóan kinek ne volna szüksége nimf 929i82j ákra?

18

Antik büszkeség. – Az elõkelõség antik árnyalatát nem ismerjük, mert nem ismerjük az ókor rabszolgáját sem. Egy elõkelõ görög nemes a saját emelkedettsége és a rabszolgák alacsonyrendûsége között olyan rengeteg köztes lépcsõfokot és olyan távolságot érzett, hogy a rabszolgát már alig volt képes tisztán látni: még Platón sem látta õt teljes egészében. Másként áll a helyzet velünk, akik hozzászoktunk az emberi egyenlõségrõl szóló tanokhoz, ha magához az egyenlõséghez nem is. A szemünkben egyáltalán nem tûnik megvetendõnek az az emberi lény, aki nem rendelkezik önmagával és semmi nyugalma nincs; talán az antik társadalom rendjétõl elemi mértékben különbözõ társadalmi körülményeink és tevékenységünk miatt mibennünk is túl sok a rabszolgalelkület. – A görög filozófus azzal a titkolt érzéssel élte életét, hogy sokkal több a rabszolga, mint általában gondolnák – merthogy mindenki rabszolga, aki nem filozófus, büszkesége túláradt, ha elgondolta, hogy még a föld leghatalmasabb emberei is ezek közt az õ rabszolgái között vannak. Ez a büszkeség is felfoghatatlan számunkra és idegen tõlünk: a „rabszolga” szó még átvitt értelemben sem jelent nekünk sokat, nincs ereje.

19

A gonosz. – Vizsgáljátok meg a legjobb és legtermékenyebb emberek és népek életét és nézzétek meg, hogy a büszkén magasba terebélyesedõ fa vajon meglehet-e rossz idõ és viharok nélkül: hogy a kedvezõtlen körülmények és akadályok, mindenféle gyûlölködés, féltékenység, önzés, bizalmatlanság, keménység, bírvágy és kegyetlenség nem a legkedvezõbb körülmények-e, amelyek nélkül aligha lehetséges számottevõ gyarapodás még az erényekben sem? A méreg, amelybe a gyöngék belehalnak, csak erõsíti az erõseket – és õk nem is nevezik méregnek.

20

A bolondság méltósága. – Még néhány évezred az elmúlt évszázad útját folytatva! – és mindenben, amit csak tesz az ember, a legmagasabb rendû okosság fejezõdik ki: de éppen ezáltal veszíti el az okosság minden méltóságát. Okosnak lenni akkor majd szükséges lesz ugyan, de olyan szokásos és közönséges, hogy bármely nemesebb ízlésû ember közönségességnek érzi majd e szükségletet. És ahogy az igazság és a tudomány zsarnoksága képes volna rá, hogy a hazugságot magasra értékelje, az okosság zsarnoksága éppen úgy képes volna a nemes érzelmek egy új fajtáját létrehozni. Eszerint nemeslelkûnek lenni a következõt jelenti talán majd: az illetõnek bolondságokon jár az esze.

21

Az önzetlenség tanítóinak. – Egy ember erényeit nem az önmagára vonatkoztatott hatásai szempontjából nevezik jónak, hanem azon hatások szempontjából, amelyeket feltehetõen ránk és a társadalomra gyakorolnak – az erények dicsõítésének dolgában a kezdetektõl fogva nem nagyon mutatkoztunk „önzetlennek”, „altruistának”! Mert egyébként azt kellett volna látnunk, hogy az erények (mint például a szorgalom, az engedelmesség, az önmegtartóztatás, a jámborság, az igazságosság) többnyire károsak tulajdonosaikra nézvést, olyan ösztönökként, amelyek hevesen és vadul dolgoznak bennük és egyáltalán nem akarják engedni, hogy az ész egyensúlyban tartsa õket a többi ösztönökhöz képest. Ha van egy erényed, egy igazi, teljes erényed (és nem csupán afféle ösztönös vágyacska az erényre!) – akkor az áldozata vagy! Ám a szomszéd éppen ezért dicsõíti erényedet! A szorgalmas embert dicsérik, akár a szeme világának, akár szelleme frissességének és eredetiségének árt e szorgalommal: dicsérik és szánják az ifjút, aki „halálra dolgozta magát”, mert így ítélnek: „A társadalom egészének szempontjából még a legjobb egyén elveszítése is csak egy kicsiny áldozat! Elég baj, hogy meg kell hozni ezt az áldozatot! De sokkal rosszabb volna, ha az egyének másként gondolkodnának és nagyobb fontosságot tulajdonítanának önmaguknak, a saját fejlõdésüknek, mint a társadalom szolgálatában végzett munkának!” Ezért aztán nem saját magáért sajnálják ezt az ifjút, hanem azért, mert a halála hatásos és önmagával szemben kíméletlen eszköztõl – úgynevezett „derék embertõl” fosztotta meg a társadalmat. Azt azért talán mérlegelik, hogy a társadalom szempontjából nem lett volna-e hasznosabb, ha jobban kímélte volna magát és így hosszabb ideig dolgozhatott volna – igen, sõt azt is elismerik, hogy hasznot húztak ebbõl, ám a másik elõnyt maradandóbbnak, fontosabbnak ítélik: áldozatot hoztak a társadalomért és az áldozati állat szellemisége újfent szemmel láthatóan megmutatkozott. Tehát az erényeknek egyrészt eszköz-jellegüket dicsérik, amikor az erényeket dicsérik, meg a vak és minden erényben munkáló ösztönzést, amely az egyén teljességének elõnye által nem tartható kordában, röviden szólva: az erényben lévõ esztelenséget, amelynek révén az egyén az egész eszközévé alakítható át. Az erények dicsérete olyasmit magasztal, ami káros a magánélet szempontjából – azoknak az ösztönzéseknek a dicsérete ez, amelyek az embertõl legnemesebb önérzetét és önvédelmi erejét is elragadják. – Persze az erényes szokásokra nevelés és elsajátításuk útján az erények egész sor olyan hatása is napvilágra bukkan, amelyek az erény és a magánelõny összefonódását mutatják – és valóban létezik ilyen összefonódás! A vakon dühöngõ szorgalmat például, ezt a tipikusan eszközjellegû erényt, a gazdagsághoz és becsülethez vezetõ útként mutatják be, sõt, mint a leghatásosabb mérget az unalom és a szenvedélyek ellen: veszélyét, szörnyû veszedelmességét persze elhallgatják. A nevelés a következõképpen jár el: egy sor csábító elõny segítségével igyekszik meghatározni az egyénnél egy gondolkodás és cselekvési módot, amely, ha már ösztönzõ erõvé, szokássá és szenvedéllyé változott, uralkodóvá válik benne és rajta, önmaga ellenére és a saját rovására, ám a „legfõbb közérdek javára”. Milyen gyakran látom, hogy a vakon dühöngõ szorgalom ugyan gazdagságot és megbecsülést szerez, ám megfosztja az érzékeket finomságuktól, amellyel élvezni lehetne az említett gazdagságot és megbecsülést, éppen úgy, ahogy az unalom és a szenvedélyek ellen alkalmazott legfõbb orvosság eltompítja az érzékeket és megakadályozza a szellemet az új ingerek befogadásában. (Minden korszak legszorgalmasabbika – a mi korunk – sem képes a sok szorgalomból és pénzbõl semmi egyebet csinálni, csak még több szorgalmat és még több pénzt: már sokkal több sütnivaló kell a pénz elköltéséhez, mint megszerzéséhez! – Nos, lesz nekünk még „unokánk”!) Ha a nevelés sikerül, akkor az egyén minden erénye a közösségnek hasznos, az egyénnek, legfõbb magánéleti célját tekintve, káros lesz – valószínûleg valami szellemi-érzéki elnyomorodást eredményezve, sõt, esetleg korai pusztulást: gondoljuk csak át ebbõl a szempontból szép sorban az engedelmesség, a szûziesség, a jámborság és az igazságosság erényeit. Az önzetlen, önfeláldozó, erényes ember dicsérete – tehát azé, aki nem fordítja teljes erejét és eszét saját maga fenntartására, képzésére, fölemelésére, hatalmának növelésére, hanem szerény, igénytelen, sõt tán közömbös és ironikus életet él – ez a dicséret semmi esetre sem az önzetlenség szellemétõl származik! A „felebarát” dicséri az önzetlenséget, mert általa elõnyökhöz jut! Ha maga a „felebarát” is önzetlenül gondolkodna, elutasítaná az erõ ilyen megcsonkítását, szembeszállna az efféle hajlamok kifejlõdésével és mindenek elõtt tulajdon önzetlenségét azzal adná hírül, hogy az ilyesmit nem nevezné jónak! – Itt leplezi le saját magát annak a morálnak az alapvetõ ellentmondása, mely éppen mostanában áll nagy becsben: ezen morál indítékai ellentétben állnak elvével! Mert amivel e morál igazolni akarja önmagát, azt a moralitás kritériumai alapján cáfolja meg! A következõ tételt: „le kell mondanod önmagadról és fel kell áldoznod magad”, csak olyan lény jelenthetné ki – saját moráljának ellent nem mondva –, aki ugyanakkor ezzel lemondana önmaga elõnyérõl és aki számára talán az egyénektõl megkövetelt önfeláldozás a saját pusztulásához vezetne. Mihelyt azonban a felebarát (vagy a társadalom) ajánlja az altruizmust hasznossági céllal, azonnal a vele ellentétes értelmû mondat „az elõnyt kell keresned, akár mások rovására is” nyerne formát és egy szájból fújva hideget és meleget, azt prédikálná egyszerre, hogy: „ezt kell tenned” és „nem ezt kell tenned”!

22

L’ordre du jour pour le roi (Napi idõbeosztás a király számára – A ford.). – Kezdõdik a nap: kezdjük elrendezni legfelségesebb urunk e napi teendõit és ünnepeit, aki pillanatnyilag még aludni kegyeskedik. Õfelségének ma rossz az ideje: majd óvakodunk attól, hogy rossznak nevezzük, nem beszélünk az idõjárásról – ám a hivatalos teendõket majd valamivel örömtelibbé, az ünnepeket pedig ünnepélyesebbé tesszük ma a szükségesnél. Õfelsége netalán beteg lesz: a reggelihez felszolgáljuk neki az elõzõ este jó híreit is, Montaigne úr érkezését, aki olyan kellemesen tréfálkozva tud beszélgetni vele a betegségérõl – köve van, attól szenved. Fogadunk majd egynémely személyt (személyt! – mit mondana az a köztük lévõ felfuvalkodott vén varangy, ha meghallaná e szót! „Nem személy vagyok – mondaná –, hanem mindig maga a tárgy”) és a fogadás tovább tart majd, mint bárkinek kellemes volna: ez elegendõ ok, hogy szóba hozzuk azt a költõt, aki a következõt írta ajtajára: „Ki itt belép, megtisztel, aki nem – megörvendeztet.” – Ez aztán a módja, hogy udvariasan mondjunk udvariatlanságokat! És e költõnek a maga módján talán igaza is volt abban, hogy ennyire udvariatlan legyen. Azt beszélik, hogy versei jobbak a rímfaragók verseinél. Adja isten, hogy még sok verset írjon és lehetõleg vonuljon vissza, távol a világtól: éppen ez az értelme udvarias udvariatlanságának! És megfordítva: egy herceg mindig értékesebb a „verseinél”, még akkor is, ha – de mit csinálunk? Csevegünk és az egész udvar úgy véli, hogy már dolgozunk és törjük a fejünket: az egész városban nincsen ablak, amely hajnalban korábban lenne világos a miénknél. – Hallga csak! Nem harangszó volt ez? Az ördögbe! Már kezdõdik a nap és a tánc és mi még mit sem tudunk arról, hogyan járjuk! Akkor hát improvizálnunk kell – de hát az egész világ improvizálja a napját. Ma csináljuk mi is azt, amit az egész világ! – És ezzel szerte is foszlott csodálatos hajnali álmom, valószínûleg a toronyóra ütéseinek érces hangjától, amely a rá jellemzõ fontoskodással az imént ütötte el az ötöt. Úgy tûnik, ezúttal az álmok istene alaposan gúnyt ûzött szokásaimból – mert az én szokásom úgy kezdeni a napot, hogy a saját magam számára elrendezem és próbálom elviselhetõvé tenni és bizony lehet, hogy ezt gyakorta túl formálisan és túlságosan hercegi módon tettem.

23

A hanyatlás (a korrupció) elõjelei. – Figyeljünk fel a társadalom azon idõrõl idõre szükségszerû állapotainak elõjeleire, amelyeket általában a „hanyatlás” szóval jelölünk. Mihelyt valahol hanyatlás üti fel a fejét, tarka babonaság kezd uralkodni, és a nép eladdig általános hite megrendül és tehetetlen lesz vele szemben: a babona amolyan másodrendû szabadszellemûség – aki átadja magát neki, kiválaszt néhány, neki tetszõ formát és formulát és felruházza magát a választás jogával. A vallásos emberhez képest a babonás sokkal „személyesebb” és az lesz a babonás társadalom is, amelyben már nagyon sok az egyéni ember és roppant mód kedvelik az egyéni dolgokat. E szempontból megítélve a babona mindig haladást jelent a hithez képest és annak a jele, hogy az értelem függetlenebb lesz és követeli a jogait. Ilyenkor a vallás és a vallásosság hívei hanyatlásról panaszkodnak – eleddig õk határozták meg a nyelvhasználatot is, rossz hírbe hozva a babonát még a legszabadabb szellemeknél is. Jegyezzük meg, hogy a babona a felvilágosodás szimptómája. – Másodsorban, legyengüléssel vádolják azt a társadalmat, amelyben a hanyatlás jelei mutatkoznak: a háborút és a harci kedvet minden kétséget kizáróan kevesebbre becsülik és éppen annyira törekszenek most az élet nyújtotta kényelmek birtoklására, mint régebben harci és atlétikai erényekére. Ám általában szem elõl tévesztik a tényt, hogy ezek a régi népi-energiák és népi-szenvedélyek, amelyek olyan pompásan megmutatkoztak a háborúkban és a lovagi tornákon, most számtalan magán-szenvedélybe tevõdtek át és nem olyan nyilvánvalóak; igen, a hanyatlás állapotaiban egy nép akkor felhasznált energiáinak ereje és erõszakossága valószínûleg nagyobb, mint valaha és az egyén úgy fecsérli ezeket, mint azelõtt soha – mert annakidején még nem volt hozzá elég gazdag. És pontosan a „legyengülés” e korszakai azok, amikor a tragédia megfordul a házakban és szaladgál az utcákon, amikor nagy szerelmek és mélységes gyûlöletek születnek, amikor a megismerés lángjai vakítóan csapnak föl az égre. – Harmadsorban, általában úgy gondolják, hogy a hanyatlás e korszakai – mintegy a babona és a legyengülés, mint vádak kárpótlásaképpen – engedékenyebbek az elõbbieknél és ilyenkor a kegyetlenség tetemes mértékben alábbhagy a régi, hívõ és erõteljes korszakokban tapasztalt kegyetlenség mértékéhez képest. Ám e dicséretet éppen úgy nem osztom, mint a vele ellentétes elõjelû vádaskodást: mindössze annyit ismerek el, hogy most a kegyetlenség roppantul kifinomul és ettõl kezdve régi formái sértik a jó ízlést: ám a szóval és tekintettel való sértés és kínzás a hanyatlás e korszakaiban teljesedik csak ki igazán – ekkor születik meg a gonoszság és a gonoszság öröme. A hanyatlás embere szellemes, vicces és rágalmazó, nagyon jól tudja, hogy gyilkolni nemcsak tõrrel és rajtaütéssel lehet – azt is tudja, hogy az emberek mindent elhisznek, amiért valaki jótáll. – Negyedszer: amikor „az erkölcsök hanyatlanak”, akkor legelõször azok a lények bukkannak elõ, akiket zsarnokoknak neveznek: õk az individuum elõfutárai és koraérett elsõ példányai. Csak egy kis idõ telik el és ez a gyümölcsök gyümölcse máris éretten sárgállik valamely nép fáján – és ez a fa csak ezen gyümölcsök kedvéért van a világon! Amikor a hanyatlás a tetõpontra ér és a sokféle zsarnok a legelkeseredettebben harcol egymással, akkor jelenik meg Cézár, a legfõbb és utolsó zsarnok, aki az egyeduralomért folytatott fárasztó küzdelemnek véget vet, a kifáradás szelét a maga vitorlájába fogva. Az egyéniség általában az õ idejében a legérettebb, ennélfogva tehát a „kultúra” is a legkifinomultabb és a leggyümölcsözõbb – de nem az õ kedvéért és nem általa, jóllehet a legmagasabb rendû kultúremberek szívesen hízelegnek azzal Cézárjuknak, hogy az õ mûvének adják ki magukat. Ám az igazság az, hogy külsõ nyugalomra van szükségük, mert nyugtalanságukat és munkájukat önmagukban hordják. Ezekben az idõkben a legnagyobb a megvesztegethetõség és az árulás, mert a csak nemrégiben felfedezett ego szeretete most sokkal hatalmasabb a régi, megszokott, agyonbeszélt „haza” szereteténél, és az az igény, hogy a sors szörnyû ingadozásai közepette bárhogyan is némi biztonságot szerezzen magának az ember, már nemes lelkû embereket is arra késztetett, hogy nyújtsák ki kezüket, mihelyt egy hatalmas és gazdag ember késznek mutatkozik arra, hogy aranyat szórjon bele. Mostanában olyan kevéssé biztos a jövõ: ezért élnek az emberek a mának, ez olyan lelkiállapot, amely minden csábítónak rendkívül kedvez – az emberek ugyanis csak „mára” hagyják magukat elcsábítani és megvesztegetni, míg erényüket és jövõjüket fenntartják maguknak! Az egyének, ezek az igazi Magánvaló és Magukért való lények, mint tudjuk, inkább törõdnek a pillanattal, mint ellentéteik, a nyáj-emberek, mert önmagukat éppen olyan kiszámíthatatlannak tartják, mint a jövõt: azért csatlakoznak szívesen az erõszakos emberekhez, mert olyan tettekre és feladatokra érzik képesnek magukat, amelyek a nép körében sem megértésre, sem kegyelemre nem tarthatnak számot – de a zsarnok vagy Cézár megérti az egyén jogát még túlkapásaiban is és érdeke fûzõdik ahhoz, hogy egy merész magánmorál szócsöve legyen, sõt kezet nyújtson neki. Mert azt gondolja magáról és azt akarja, hogy azt gondolják róla, amit Napóleon egyszer a maga klasszikus módján kinyilatkoztatott: „Minden panaszra mindig is jogom lesz azt felelni, hogy ’ez vagyok én!’. Nem tartozom senkihez, nem fogadok el feltételeket senkitõl. Alá kell vetnie magát minden szeszélyemnek és egészen egyszerûen el kell fogadnia, hogy nem sajnálom magamtól az ilyen vagy olyan szórakozást.” Így szólt egyszer Napóleon a hitveséhez, amikor annak minden oka megvolt rá, hogy kétségbe vonja házastársi hûségét. – A hanyatlás ideje az a korszak, amelyben az alma lehullik fájáról: mármint amelyben az egyéniségek, a jövõ magjának hordozói, a szellemi gyarmatosítás, az állami és társadalmi szövetségek újjáalakításának ösztönzõi „lehullanak”. A hanyatlás csupáncsak szitokszó valamely nép õszidejére.

24

Különféle elégedetlenségek. – Az elégedetlenek között a gyöngék és a mintegy elnõiesedett emberek a legtalálékonyabbak az élet megszépítése és elmélyítése dolgában, az erõs elégedetlenek – közöttük a férfias erõt képviselõk, hogy képünkhöz hûek maradjunk – gondoskodnak az élet jobbá tételérõl és biztonságáról. Az elõbbiek abban tárják elénk gyöngeségüket és nõies mivoltukat, hogy egy idõre gyakorta szívesen hagyják magukat becsapni és átadják magukat a mámoros lelkesedésnek, ám egészében véve sohasem elégíthetõek ki és szenvednek elégedetlenségük gyógyíthatatlanságától, továbbá õk mindazok támogatói, akik ópiátokkal és egyéb narkotikus szerekkel igyekeznek megvigasztalni önmagukat és mivel mindenkivel szemben ellenségesek, aki az orvost többre tartja a papnál, õk járulnak hozzá az igazi ínséges állapotok huzamos fenntartásához. Ha a középkortól fogva Európában nem ez a fajta elégedetlenkedõ lett volna túlsúlyban, talán egyáltalán nem jött volna létre az állandó átváltozás híres európai képessége: mivel az erõs elégedetlenek igényei nem túl kifinomultak és alapjában véve alig nevezhetõk igényeknek, õk végül mindenképpen kielégíthetõk. Kína annak az országnak a példája, ahol az elégedetlenség nagyjából-egészébõl, míg az átváltozás képessége már évszázadokkal ezelõtt teljesen kihalt; Európában a szocialisták, valamint az állam bálványimádói az élet jobbá tételét és biztonságát célzó intézkedéseik révén könnyedén nálunk is kínai körülményeket tudnának teremteni, eljuttatva minket a kínai „boldogsághoz”, föltéve, hogy ki tudnák irtani itt elõbb ezt a betegesebb, kifinomultabb, nõiesebb, egyelõre még túlsúlyban lévõ elégedetlenséget és romantikát. Európa az a beteg, aki csak köszönettel és hálával tartozik gyógyíthatatlanságáért és szenvedése örök változásáért: ezek az állandóan új helyzetek, ezek az éppúgy állandóan új veszélyek, fájdalmak és csillapító szerek végül is olyan intellektuális érzékenységet hoztak létre, amely már önmagában is majdnem zsenialitás, mindenesetre azonban minden zseni anyja.

25

Nem a megismerésnek szánták. – Létezik egyfajta, meglehetõsen gyakori, ostoba alázatosság, amelynek ha csak a fuvallata is megérint bennünket, egyszer s mindenkorra alkalmatlanná válunk arra, hogy a megismerés tanítványai legyünk. Ugyanis: abban a pillanatban, amikor az efféle ember valami szokatlan dolgot észlel, úgyszólván sarkonfordul és így kiált föl: „Tévedtél! Hol hagytad a szemed? Ez nem lehet az igazság!” – és ahelyett, hogy még egyszer tüzetesen górcsõ alá venné a szóbanforgó valamit, menekülésre fogja a dolgot, mintegy megfélemlítve a szokatlan tárgy láttán és igyekszik olyan gyorsan kiverni a fejébõl, ahogy csak tudja. Mert belsõ törvénye így szól: „Semmit sem akarok látni, ami ellentmond a dolgok szokásos megítélésének! Vajon éppen engem teremtettek új igazságok feltárására? Amikor már régi igazság is van éppen elég.”

26

Mit jelent élni? – Élni – azt jelenti: szakadatlanul eltaszítani magunktól mindazt, ami haldoklik, élni – azt jelenti: kegyetlennek és kérlelhetetlennek lenni minden ellen, ami csak gyönge és régi van bennünk és nemcsak bennünk. Élni – tehát ezt jelenti: nem szánni a haldoklót, a nyomorultat, az elaggottat? Szakadatlanul gyilkosnak lenni? – És az öreg Mózes mégis így szólt: „Ne ölj!”

27

Aki lemond. – Mit tesz, aki lemond? Értékesebb világ felé törekszik, az igenlés minden emberénél távolabbra, meszszebbre és magasabbra kíván szárnyalni – és sok mindent eldob, ami akadályozza a szárnyalásban, köztük még számára értékes és kedves holmikat is: a magasság iránti vágyának áldozva ezeket. Az áldozathozatalnak ez a módja, a dolgoknak ez az eldobása pontosan az az egyetlen vonás, ami kívülrõl meglátszik rajta: errõl kapja a nevét, õ az az ember, aki lemond és így áll elõttünk, kámzsájába burkolózva és mint egy szõrcsuha lelke. De õ nagyon is elégedett e reánk gyakorolt hatással: vágyát, büszkeségét, azt a szándékát, hogy fölöttünk szárnyaljon, el akarja rejteni elõlünk. – Igen! Okosabb õ, semmint gondolnánk, és nagyon udvarias velünk ez az – igent mondó ember! Mert valójában hasonlít õ ránk, lemondása ellenére.

28

Legjobb tulajdonságunkkal ártani. – Erõs oldalunk idõnként olyan messzire ragad bennünket, hogy már nem tudjuk elviselni gyöngeségeinket és elpusztulunk tõlük: persze jól látjuk elõre a dolgok ilyetén kimenetelét, mégsem akarjuk másként. Akkor kemények leszünk mindazzal szemben önmagunkban, ami kíméletre szorulna és nagyságunk egyben e kíméletlenséget is jelenti. – Az efféle élmény, amelyért végsõ soron életünkkel kell fizetnünk, egyszersmind nagy emberek másokra és korukra gyakorolt hatásának képe is – akik éppen a legjobb tulajdonságukkal, azzal, amit csak õk tudnak, tesznek tönkre nagyon sok gyönge, bizonytalan, fejlõdõ, alakuló lényt és ezért károsak. Igen, elõállhat olyan eset is, hogy mindent figyelembe véve, csak azért károsak õk, mert legjobb tulajdonságukat csak olyanok veszik át, mondhatnánk olyanok fogadják be, akik – mint erõs italtól – elveszítik tõle eszüket és önzésüket: õket olyan részegség keríti hatalmába, hogy okvetlenül összetörik minden végtagjukat azokon a tévutakon, amelyekre e részegség ûzi õket.

29

A hozzá-hazudók. – Amikor Franciaországban Arisztotelész hármas egységét elkezdték vitatni, tehát védelmezni is, akkor megint olyasmit lehetett látni, ami nagyon gyakran látható, ám aminek látása olyan kevéssé örvendetes: kitaláltak okokat, amelyeknek alapján a hasonló törvényeknek fenn kell maradniuk, csak hogy ne kelljen bevallaniuk önmaguknak, hogy hozzászoktak ezen törvények uralkodásához és nem akarnak változtatni rajtuk. És minden uralkodó morál és vallás ehhez hasonlóan jár el és mindig is így járt el: a szokás mögött rejlõ okokat és szándékokat mindig csak akkor hazudják hozzá, találják ki a szokáshoz, ha némelyek vitatni kezdik a szokást, valamint okait és szándékait vizsgálni. Ebben áll minden idõk konzervatívjainak nagy becstelensége – õk a hozzá-hazudók.

30

A híres emberek komédiázása. – A híres emberek, akiknek szükségük van a dicsõségre, mint például az összes politikus, szövetségeseiket és barátaikat soha többé nem hátsó gondolatok nélkül választják: az egyiktõl erényének csillogását, visszfényét kívánják, a másiktól nyugtalanító tulajdonságainak félelmetes hatását, amelyet mindenki ismer, a harmadiktól közismert lustálkodási és henyélési szokásait lopják el, mert érdekük úgy kívánja, hogy idõnként hanyagnak és lustának tartsák õket – mivel ez jól leplezi, hogy nagyon is résen állnak, hol fantasztákra van szükségük a közelükben, hol szakértõkre, hol nyugtalan kutatókra, hol pontos tisztviselõkre, mintegy pillanatnyi énjük képviselõiként, de aztán hirtelen már nincs többé szükség rájuk! Ekképp környezetük és külsõ megjelenésük szakadatlanul elhal, miközben mintha minden épp e környezetbe igyekezne, és a „jellemükké” akarna válni: ebben hasonlítanak a nagyvárosokra. Hírnevük folyton változik, csakúgy, mint a jellemük, mivel változatos eszközeik megkövetelik e változatosságot, és hol ezt, hol azt a valóságos vagy kitalált tulajdonságot tolják elõtérbe, ki a színre: barátaik és szövetségeseik, amint már említettem, ezek közé a színpad-tulajdonságok közé tartoznak. Ezzel szemben amit akarnak, annak annál rendíthetetlenebbnek és szilárdabbnak kell lennie, tartósan egy helyben fénylenie – és idõnként ez is komédiázást és színészkedést kíván tõlük.

31

Kereskedelem és nemesség. – Venni és eladni manapság olyan közönséges dolognak számít, akár az írás és az olvasás mûvészete: mindenki begyakorolta magát, még akkor is, ha nem kereskedõ és mindennap gyakorolja magát a technikájában: ahogy hajdan, az emberiség vad korszakában, mindenki vadász volt és nap mint nap gyakorolta magát a vadászat technikájában. Akkoriban a vadászat közönséges dolog volt: de amint a gazdagok és hatalmasok kiváltsága lett, elveszítette mindennapi és közönséges jellegét – azáltal, hogy megszûnt szükségessége, és pillanatnyi kedv és luxus tárgya lett: ez történhet talán egykor majd a vétellel és az eladással is. Elképzelhetõk a társadalom olyan állapotai, amelyekben nem lesz már vétel és eladás, és amikor e technika szükségessége apránként teljesen feledésbe merül: akkor talán akad majd néhány egyén, aki az általános törvényeknek nem lévén olyan nagy mértékben alávetve, a vételt és eladást az érzékelés luxusaként engedheti meg magának. Csak ettõl kezdve lesz a kereskedelem az elõkelõség megkülönböztetõ ismérve és a nemesek akkor majd talán éppen olyan szívesen foglalkoznak a kereskedelemmel, mint addig a háborúval és a politikával: másrészt viszont lehet, hogy ettõl kezdve a politika becsértéke teljességgel megváltozik. Már most sem a nemesek mestersége: lehetséges, hogy eljön a nap, amikor a politikát oly közönségesnek találják majd, hogy a pártirodalommal és a napi zsurnalisztikával együtt a „szellemi prostitúció” kategóriájába sorolják.

32

Nem kívánatos tanítványok. – Mit kezdjek e két tanítványommal? – kiáltott fel szorongva egy filozófus, aki „megrontotta” az ifjúságot, ahogy Szókratész rontotta meg egykor – számomra nem kívánatos tanítványok õk. Az egyik nem képes nemet mondani, a másik meg furton furt azt hajtogatja: „igen is, meg nem is”. Feltéve, hogy valaha is megértik tanaimat, az elõbbi túlságosan szenvedni fog tõlük, mivel gondolkodásmódom harcias lelket követel, a megbántás szándékának képességét, a nemet mondás örömét és vastag bõrt – ez az ember elvérezne belsõ és nyílt sebeitõl. A másik pedig minden általa képviselt ügyet a középszerûséghez igazít, vagyis középszerûvé tesz majd – az ilyen tanítványt inkább ellenségül kívánom magamnak!

33

Az elõadótermen kívül. – „Hogy bebizonyítsam önöknek, hogy az ember alapjában véve a jóindulatú állatok fajtájához tartozik, emlékeztetném önöket arra a tényre, hogy mennyire hiszékeny volt nagyon sokáig. Csak mostanára, tehát nagyon késõn, lett bizalmatlan állat, önmaga hallatlanul nehéz leküzdése révén – igen! az ember most gonoszabb, mint valaha.” Nem értem a következõt: Miért lenne most bizalmatlanabb és gonoszabb az ember? – „Mert most már egy tudomány birtokában van – tudományra van szüksége!”

34

Historia abscondita (Rejtett történelem – A ford.). – Minden nagy emberben van bizonyos visszafelé ható erõ: miatta teszik újra meg újra mérlegre az egész történelmet, ilyenkor a múlt ezer titka lopakodik elõ a zugokból – az õ napvilágára. – Sosem látható elõre, mi mindenbõl lesz egy nap még történelem. A múlt talán lényegét tekintve örökre rejtve marad. Még olyan sok visszafelé ható erõre van szükség!

35

Eretnekség és boszorkányság. – A nem szokásos módon való gondolkodás – ez már régóta nem egy jobb intellektus jele, hanem az erõsebb, gonoszabb hajlamoké, a felszabadító, elválasztó, dacoló, kárörvendõ, kaján hajlamoké. Az eretnekség a boszorkányság párja és semmi esetre sem ártalmatlan és semmi tiszteletre méltó nincs benne. Az eretnek és a boszorkány a gonosz ember két fajtája: közös bennük, hogy gonosznak is érzik magukat, de ellenállhatatlan vágyat éreznek az iránt, hogy az uralkodó emberek és nézetek ellen ágáljanak. A reformáció, amelyet bizonyos értelemben a középkori szellem megkettõzõdésének tekinthetünk, olyan korban, amikor e szellemnek nem volt már jó a lelkiismerete, mindkettejüket csak úgy ontotta.

36

Utolsó szavak. – Emlékszünk rá, hogy Augustus császár, ez a félelmetes ember, aki nagy kegyetlenségekre volt képes és úgy tudott hallgatni, akár valami bölcs Szókratész, utolsó szavaival indiszkréciót követett el önmaga ellen: elsõ alkalommal hagyta, hogy lehulljon róla az álarc, amikor mindenkinek értésére adta, hogy csak álarcot viselt és komédiázott: csak alakította, bár mindenkit megtévesztõen a haza atyját és a bölcs embert a trónon. Plaudite amici, commoedia finita est! (Tapsoljatok barátaim, a komédiának vége! – A ford.) – A haldokló Néró gondolata: qualis artifex pereo! (micsoda mûvészt veszít el velem a világ! – A ford.) a haldokló Augustus gondolatához hasonlít: amolyan színészhiúság ez! Színészfecsegés! És a haldokló Szókratész tökéletes ellentéte! – Tibérius viszont, minden önkínzók legmegkínzottabbja, hallgatagon halt meg – õ igaz ember volt és nem színész! Utolsó pillanatában vajon mi villanhatott át az agyán? Talán ez: „Az élet csak afféle hosszú haldoklás. – Én bolond, mennyi életet megrövidítettem! Arra termettem tán, hogy jótevõ legyek? Az örök életet kellett volna megadnom nekik, ekképp örökké láthattam volna a haldoklásukat. Ehhez olyan jó szemem volt: qualis spectator pereo!” (micsoda nézõt veszít el bennem a világ! – A ford.) Amikor hosszú haláltusa után mintha újból erõre kapott volna, jobbnak látták párnával megfojtani – kétszeres halállal halt meg.

37

Három tévedésbõl. – Az utóbbi évszázadok folyamán a tudományt részben azért fejlesztették, mert vele és általa remélték megérteni Isten jóságát és bölcsességét – ez volt a nagy angolok (mint Newton) legfõbb lelki indítéka –, részben azért, mert hittek a megismerés abszolút szükségességében, amely a legerõsebb kapocs a morál, a tudomány és a boldogság között – ez a nagy franciák (mint Voltaire) lelkének legfõbb indítéka –, részben pedig, mivel a tudományban mindenáron valami önzetlen és ártalmatlan dolgot, valami önmagában is megállót, valami ártatlant szerettek volna látni, amihez az ember gonosz ösztöneinek az égvilágon semmi közük – ez Spinoza legfõbb lelki indítéka, aki megismerõként isteninek érezte magát: – tehát három tévedésbõl kifolyólag!

38

A robbanékonyak. – Ha meggondoljuk, hogy a fiatalemberek erejének mennyi robbanékonyságra van szüksége, akkor nem csodálkozunk rajta, amikor azt látjuk, mennyire rosszul és kevéssé körültekintõen döntenek ebben vagy abban az ügyben: nem maga az ügy izgatja õket, hanem az a lelkesedés, amellyel az ügy körül mások sürgölõdnek, mintegy az égõ kanóc látványa. A tapasztaltabb csábítók nagyon jól értenek hozzá, hogy beígérjék nekik a robbanást, ügyük megalapozását elhanyagolva: holmi megalapozásokkal az efféle lõporos hordók nem nyerhetõk meg!

39

Ízlésváltozás. – A közízlés megváltozása fontosabb a vélemények megváltozásánál, a vélemények minden bizonyítékukkal, cáfolatukkal, minden intellektuális cicomájukkal csupán az ízlésváltozás tünetei és távolról sem e változás okai, amint ezt gyakorta tévesen gondolják. Hogyan változik meg a közízlés? Úgy, hogy hatalmas, befolyásos egyének szégyenérzet nélkül kijelentik: hoc est ridiculum, hoc est absurdum (ez nevetséges, ez a józan ész ellenére való – A ford.), tehát kinyilatkoztatják ízlésük és undoruk ítéletét és ezt zsarnokian keresztül is viszik – sokakra ráerõszakolják, de apránként mind többen megszokják, végül pedig szükségletté válik mindenkinél. Hogy ezek az egyének másként éreznek és más az „ízlésük”, annak oka életmódjuk, táplálkozásuk, emésztésük egyedisége, talán több vagy kevesebb szervetlen só van a vérükben, az agyukban, az ok tehát fizikumukban keresendõ: viszont megvan hozzá a bátorságuk, hogy ezt a fizikumot vállalják és feszülten figyeljenek legfinomabb követelményeire is: esztétikai és morális ítéleteik a fizikum „legfinomabb hangjai”.

40

Az elõkelõ forma hiánya. – Katonák és vezéreik még mindig tisztességesebben viselkednek egymással, mint a munkások és a munkaadók. Legalább is pillanatnyilag a katonailag megalapozott kultúra még messze az úgynevezett ipari kultúra fölé magasodik: utóbbi jelenlegi formájában különben is a legközönségesebb létforma, amely valaha csak létezett. Itt egyszerûen a nyomor törvénye uralkodik: élni akarnak és ezért el kell adniuk magukat, ám megvetik azt, aki e nyomort kihasználja és megvásárolja magának a munkásokat. Különös, hogy az emberek a hatalmas, félelmetes személyeknek, sõt szörnyetegeknek, zsarnokoknak és hadvezéreknek való alávetettséget távolról sem érzik oly kínosnak, mint ezeknek az ismeretlen és jelentéktelen személyeknek való alávetettséget, mint amilyenek az iparbárók valamennyien: a munkás a munkaadóban rendszerint csak ravasz, vérszívó, a nyomorra spekuláló, aljas kutyát lát, akinek a neve, külseje, erkölcsei és hírneve teljességgel közömbösek számára. A gyárosok és kereskedelmi nagyvállalkozók eleddig minden bizonnyal az értékes, magasabb rendû fajta minden olyan formáját és jellemvonását nélkülözték, amelyek érdekessé teszik a személyeket, ha megjelenésükben és mozgásukban rendelkeztek volna a született nemesség finom elõkelõségével, akkor valószínûleg sohasem létezett volna a tömegek szocializmusa. Mert ez utóbbiak mindennemû rabszolgaságra készek, föltéve, hogy feljebbvalójuk, a fölöttük álló ember értékesebbként, parancsolásra születettként legitimálja önmagát – az elõkelõ forma útján! A legközönségesebb ember is érzi, hogy az elõkelõség nem improvizálható és hogy hosszú idõ gyümölcsét kell tisztelnie benne – de az elõkelõ formák hiánya és a gyáros kiáltó durvasága, kérges, vörös keze azt súgja neki, hogy csupán a véletlen szerencse emelte itt az egyik embert a másik fölé: hát jó – vonja le a következtetést –, akkor majd mi is kipróbáljuk a véletlent és a szerencsét! Vessünk csak kockát! – és kezdõdik a szocializmus.

41

A megbánás ellen. – A gondolkodó a saját cselekedeteivel, kísérleteivel és kérdéseivel elsõsorban felvilágosítást akar kapni valamirõl: siker és sikertelenség számára elsõsorban válaszok. De a kudarcon érzett bosszankodást vagy megbánást átengedi azoknak az embereknek, akik csak parancsra cselekszenek és akiknek verésre kell számítaniuk, ha a nagyságos úr elégedetlen az eredménnyel.

42

Munka és unalom. – Munkát keresni a bér miatt – ebben a civilizált országok majdnem minden embere hasonlít egymásra, a munka eszköz számukra, nem pedig maga a cél, ezért nem is válogatósak munka dolgában, föltéve, ha busás nyereséggel kecsegtet. Ám van egy ritkább embertípus, amelyik inkább tönkremenne, semmint hogy örömtelen munkát vállaljon: ezek a válogatósak, a nehezen kielégíthetõk, akik nem érik be a tekintélyes haszonnal, ha nem maga a munka jelenti minden hasznok hasznát. E ritka fajtához tartoznak a mûvészek és a mindenféle szemlélõdõ ember, de azok a henyélõk úgyszintén, akik vadászattal, utazással, szerelmi viszonyokkal és kalandokkal töltik az életüket. Mindezek az emberek a munkát és a nyomort akkor vállalják, ha öröm is vegyül bele, és ebben az esetben, ha kell, a legkeményebb, legnehezebb munkától sem riadnak vissza. Egyébként viszont megrögzött lustaság jellemzi õket, még akkor is, ha ennek egyenes folyománya az elszegényedés, a becstelenség, az egészség és az élet veszélybe sodrása. Az unalomtól nem félnek annyira, mint az örömtelen munkától: még szükségük is van sok unalomra, ha a saját munkájukat sikerrel akarják végezni. A gondolkodóknak és minden érzékeny szellem számára az unalom a lélek azon kellemetlen „szélcsendje”, amely megelõzi a sikeres utat és a kedvezõ szelet, el kell viselnie, ki kell várnia a hatását – éppen ez az, amit a gyöngébb jellemek egyszerûen nem kívánhatnak önmaguktól! Az unalmat mindenáron elûzni magunktól éppen olyan közönséges dolog, mint örömtelen munkát vállalni. Az ázsiaiakat talán pontosan az különbözteti meg az európaiaktól, hogy õk képesek egy huzamosabb ideig tartó, mélyebb nyugalomra, míg az utóbbiak nem, még az ázsiai narkotikumok is lassan hatnak, türelmet követelve az európaiak mérge, az alkohol ellenszenvesen gyors hatásával ellentétben.

43

Mirõl árulkodnak a törvények? – Nagyon melléfogunk, ha valamely nép büntetõtörvényeit úgy tanulmányozzuk, mintha jellemének kifejezõdései lennének, a törvények nem arról árulkodnak, hogy egy nép micsoda, hanem arról, ami számára idegennek, különösnek, félelmetesnek és külföldinek tûnik. A törvények a szokások erkölcseinek kivételeire vonatkoznak, a legkeményebb büntetések azt sújtják, ami megfelel a szomszédos nép szokásainak. Így például a vahabitáknál csak két halálos bûn van: nem a vahabiták istenét, hanem valamelyik másik istent imádni, és – dohányozni (ami náluk „az ivás szégyentelen módját” jelenti). „És mi van a gyilkossággal és a házasságtöréssel?” – kérdezte az az angol, aki meglepetten tapasztalta ezeket a dolgokat. „Hát, Isten kegyelmes és irgalmas!” – válaszolta neki a vén fõnök. – A régi rómaiaknál az a nézet uralkodott, hogy egy nõ csak kétféleképpen követhet el halálos bûnt: elõször is házasságtöréssel, másodszor pedig borivással. Az öreg Cato úgy gondolta, hogy a rokonok közti csók csak azért lett szokássá, hogy a nõket ebbõl a szempontból ellenõrzés alatt tartsák, a csók azt jelentette: borszagú-e ez a nõ? Valóban voltak olyan esetek, amikor boriváson kapott nõket halálbüntetéssel sújtottak: és egyáltalán nemcsak azért, mert a nõk a bor hatására idõnként egyáltalán nem tudtak többé nemet mondani, hanem mert a rómaiak mindenekelõtt attól az orgiasztikus és dionüszoszi szellemtõl tartottak, amely az európai dél asszonyait idõnként, amikor a bor Európában még újdonságnak számított, megkísértette, mint valami szörnyû külföldi veszedelem, ami sértette a római közerkölcsöt, a rómaiak ezt hazaárulásnak tekintették, úgy érezték, mint a külföld bekebelezését, teljes elfogadását.

44

Milyen motívumokban hiszünk? – Bármilyen fontosnak is látszik azon motívumok ismerete, amelyek szerint az emberiség eleddig cselekedett, a megismerõ számára talán még lényegesebb az ebben vagy abban a motívumban való hit, tehát az, amit az emberiség eddig mintegy emelõként a tettei alá feszített, valódi indítéknak képzelve. Az emberek belsõ boldogsága vagy nyomorúsága ugyanis az ebbe vagy abba a motívumba vetett hitüktõl függött – és nem attól, ami valójában a motívum volt. Ezen utóbbi csak másodlagos fontosságú.

45

Epikurosz. – Igen, büszke vagyok rá, hogy Epikurosz jellemét másként érzékelem, mint bárki, akiktõl csak hallok, vagy akiknél olvasok róla, az ókor alkonyának boldogságát élvezve: látom szemét, amint végigpillant a tágas, ezüstös tengeren, a napfényben fürdõ parti sziklákon, míg kis és nagy állatok játszanak e fényben, nyugodtan és biztonságosan, mint amilyen e fény és e tekintet maga. Ilyen boldogságot csak egy állandóan szenvedõ ember tudott kitalálni, a szem boldogságát, amelynek hatására a létezés tengere lecsillapult és amely egyszerûen nem volt képes betelni e felület és a tarkán, finoman borzongó tenger-bõr látványával: ezelõtt sohasem létezett a kéjes örömnek ez a szerénysége.

46

Csodálkozásunk. – Mély és elemi boldogság rejlik a tényben, hogy a tudomány olyan dolgokat vizsgál, amelyek ellenállnak e vizsgálatnak és újra meg újra újabb vizsgálódásra adnak alapot – hiszen mindez másként is lehetne! Igen, annyira meg vagyunk gyõzõdve ítéleteink bizonytalanságáról, fantasztikumáról, minden emberi törvények és fogalmak örök változékonyságáról, hogy csodálkozásra késztet, mégis mennyire idõtállóak a tudomány eredményei. Régen mit sem tudtak minden emberi dolgok e változékonyságáról, a szokások erkölcse ébren tartotta a hitet, hogy az ember belsõ életét örök bilincsek kapcsolják az acélos szükségszerûséghez – talán akkor érezték ugyanezt a kéjes csodálkozást, amikor legendákat és tündérmeséket hallgattak. A csodálatos elem azoknak az embereknek tett jót, akiket néha kimerített a sok szabály és az örökkévalóság. Csak egyszer elveszíteni a talajt az ember lába alól! Lebegni! Õrjöngeni! Bolondozni! – így festettek a Paradicsom gyönyörei és élvezetei akkoriban: míg a mi üdvösségünk a hajótöréshez hasonlít, aki partot érve és mindkét lábával a szilárd talajon állva csodálkozik, hogy e talaj nem ingadozik a lába alatt.

47

A szenvedélyek elfojtásáról. – Ha az ember huzamosabb ideig megtiltja önmagának a szenvedélyek kifejezését, mint olyasmit, ami csak a „közönséges” embereknek való, amit át kell engedni a durvább, polgári és paraszti természetû embereknek – tehát nem magukat a szenvedélyeket akarja elnyomni, hanem csak nyelvüket és gesztusaikat, akkor pontosan azt éri el, amit egyáltalán nem akart: maguknak a szenvedélyeknek az elfojtását, vagy legalább is legyöngítésüket és megváltoztatásukat – amint ezt XIV. Lajos király udvarának tanulságos példája mutatja, valamint minden, ami ettõl függött. Ezért a következõ korszaknak, amelyet a kifejezés elfojtására neveltek, egyáltalán nem voltak szenvedélyei, csak helyettük valami kellemkedõ, felületes és megjátszott, satnya utánzás – ez volt az a korszak, amely egyszerûen képtelen volt arra, hogy udvariatlan legyen: még a sértéseket is kötelezõen udvarias szavakkal fogadták és viszonozták. Talán a mi korszakunk jelenti ennek legkiáltóbb ellentétét: az életben, a színházban, valamint nem csekély mértékben az írásokban is, a szenvedély legdurvább kitöréseinek és gesztusainak kedvelését látom: manapság egyfajta szenvedélyesség-konvenciót követelnek meg – csak épp magát a szenvedélyt nem! Ám mindezek ellenére egy nap majd elérkezünk a szenvedélyhez is és utódainkra hamisítatlan vadság lesz jellemzõ és nem csupán a formák vadsága és bárdolatlansága.

48

A nyomorúság ismerete. – Talán semmi sem különbözteti meg jobban az embereket és a korszakokat egymástól, mint nyomorúságuk ismeretének különbözõ foka: mégpedig mind a lélek, mind pedig a test nélkülözéséé. Ami ez utóbbit illeti, mi, mai emberek talán mindannyian, fogyatékosságaink és érzékenységünk ellenére, a gazdag én-élmény hiánya miatt, kontárok és fantaszták vagyunk egyszersmind, legalább is a rettegés korszakához képest – ez volt valamennyi korszak között a leghosszabb –, amelyben az egyénnek a maga eszközeivel kellett védekeznie az erõszak ellen és e célból neki magának ugyancsak erõszakos embernek kellett lennie. Hajdan egy férfi a kínzások és testi nélkülözések kemény iskoláját járta ki és bizonyos fájdalom-gyakorlatok útján kegyetlen volt még önmagával szemben is, e kegyetlenséget a fennmaradásához szükséges eszköznek tekintve; akkoriban az emberek környezetüket a fájdalom elviselésére nevelték, szívesen okoztak szenvedést és szívesen nézték végig mások iszonytató szenvedéseit, anélkül, hogy a saját biztonságuk érzésén kívül bármi egyebet éreztek volna. Ami viszont a lélek nyomorúságát illeti, most minden egyént abból a szempontból vizsgálok, hogy tapasztalatból vagy leírásból ismeri-e ezt, csak színleli-e ennek ismeretét, esetleg a magasabb mûveltség jeleként tartva szükségesnek, vagy lelke mélyén egyáltalán nem is hisz abban, hogy õ is átélhet nagy lelki fájdalmakat és amikor emlegetni hallja õket, csupán nagy testi fájdalmak, mint a fogfájás vagy gyomorfájás jutnak eszébe. Úgy gondolom, a legtöbb esetben így áll a helyzet. E kétfajta fájdalom tapasztalatának általános hiányából és abból a ténybõl, hogy manapság már nem túl gyakran látunk szenvedést, fontos következtetés adódik: ma sokkal jobban gyûlöljük a fájdalmat, mint a régi emberek, hangosabban pocskondiázzuk, mint valaha, már a fájdalom puszta létének gondolatát is alig tudjuk elviselni és a létezésnek teszünk szemrehányást miatta, lelkiismereti kérdést csinálva belõle. A peszszimista filozófiák felbukkanása azonban nem a szörnyû nagy nyomorúságok jele, minden élet értékét olyan idõkben kérdõjelezik meg, amelyekben a létezés kifinomultsága és könnyebbsége a lélek és a test elkerülhetetlen szúnyogcsípéseit túl véresnek és veszélyesnek ítéli, és a valóságos fájdalom-élmények hiánya már a gyötrõ általános képzeteket a legmagasabb rendû szenvedésnek állítaná be. – A pesszimista filozófiák, valamint a túlzott érzékenység ellen volna recept, amely szerintem nem egyéb a „jelen valóságos nyomorúságánál” –: ám e recept talán túl kegyetlennek tûnik és bizonyára ezt is azok közé a jelek közé sorolnák, amelyek alapján manapság így ítélnek: „a létezés valami rossz dolog”. Nos! A „nyomor” elleni recept így hangzik: nyomor.

49

Nagylelkûség és rokonai. – Azon paradox jelenségek, mint pl. az érzelmi beállítottságú ember kedélyének hirtelen lehûlése, a melankolikus humora, elsõsorban pedig a nagylelkûség, mint a bosszúról való lemondás és az irigység kielégítése – elsõsorban olyan emberekben lépnek föl, akikben sok a fölösleges erõ, azokban az emberekben, akiknél a jóllakottság és az undor hirtelen következik be. Kielégülésük olyan gyors és heves, hogy mindjárt unalom és ellenszenv követi, valamint az ízlés azonnal átlendül az ellentétes irányba: az érzés görcse ebben az ellentétben oldódik, az egyik embernél a hirtelen lehûlés által, a másiknál nagy nevetés segítségével, a harmadiknál könnyek és önfeláldozás által. A nagylelkû ember – legalább is az a nagylelkû ember, aki mindig a legjobban fölhívta magára a figyelmet – szerintem a legbosszúszomjasabb fajta, aki számára e bosszúvágy kielégítésének lehetõsége mutatkozik a közelben és aki már a bosszú képzetét is olyan mélyen és alaposan kiélvezi szinte az utolsó csöppig, hogy e gyors elragadtatást még gyorsabb undor követi – és amint mondani szokás, „önmaga fölé emelkedve” megbocsát ellenségének, sõt áldja és tiszteli õt. Önmaga e megerõszakolásával, hatalmas bosszúvágyának e kigúnyolásával egy új késztetésnek enged csupán, amely az imént lett úrrá rajta (az undor) és ezt éppen olyan türelmetlenül és megszállott módon teszi, ahogy nemrégiben a bosszú örömét már képzeletében is megelõlegezte magának, mintegy ki is merítve azt. A nagylelkûségben ugyanolyan szintû egoizmus mûködik, mint a boszszúban, ám ez más minõségû egoizmus.

50

Az elmagányosodás érce. – Még a leglelkiismeretesebb emberek lelkiismereti aggálya is gyönge azzal az érzéssel szemben, hogy: „Ez vagy az a te társadalmad erkölcseinek ellenére van.” Az emberek, még a legerõsebbek is, azoknak a hideg tekintetétõl, elhúzott szájától tartanak leginkább, akik között és akik számára felnevelõdtek. Voltaképpen mitõl is félnek? Az elmagányosodástól! Ez az érv romba dönti a valamely személy vagy ügy melletti legjobb érveket is. – Csorda-ösztönünk szól ekképp hozzánk.

51

Igazságérzék. – Megtapsolok minden szkepszist, amelyre a következõt felelhetem: „Próbáljuk ki!” Ám hallani sem akarok mindazon dolgokról, sem kérdésekrõl, amelyek nem engedik a kísérletezést. Ez képezi „igazságérzékem” határát: mert a merészség ezen túl veszíti el jogait.

52

Amit a többiek tudnak rólunk. – Mindaz, amit önmagunkról tudunk és emlékezetünkben õrzünk, az életünk boldogsága szempontjából nem is olyan döntõ, mint hinnénk. Eljön a nap, amikor ránkzúdul mindaz, amit mások tudnak (vagy tudni vélnek) rólunk – és akkor jövünk rá, hogy ez a fontosabb. Az ember a saját rossz lelkiismeretével jobban boldogul, mint rossz hírnevével.

53

Ahol a jó kezdõdik. – Ahol a gyönge szem a gonosz hajlamokat kifinomultságuk miatt már nem képes azonosítani vagy kivenni, ott rajzolja ki az ember a jó birodalmának határát és az az érzés, hogy immár elérkeztünk a jó birodalmába, minden oly ösztönt mûködésbe hoz, amelyeket a gonosz ösztön fenyegetett és elfojtott, mint a biztonság, a kényelem és a jóakarat érzését. Tehát: minél rosszabb a szem, annál messzebbre terjed a jó! Ezért olyan vidám örökké a nép és a gyerekek! Ebbõl ered a nagy gondolkodók nyomott kedélye és a rossz lelkiismerettel rokon komorságuk.

54

A látszat tudata. – Milyen csodálatos és új, egyszersmind félelmetes és ironikus helyzetben érzem magam, amikor ismereteimet szembeállítom a léttel. Fölfedeztem a magam számára, hogy az egész régi ember-voltunk és állat-voltunk, sõt az egész érzékelhetõ lét õsideje és teljes múltja költ, szeret, gyûlöl és gondolkodik bennem mindegyre tovább – hirtelen fölriadtam ezen álom közepette, de csak azért, hogy tudatára ébredjek, tovább kell álmodnom, ha nem akarok tönkremenni: ahogy az alvajárónak is aludnia kell, ha nem akar lezuhanni. Mi nekem hát a „látszat”? Biztosan nem valamely lényeg ellentéte – mit tudnék bármely lényegrõl kijelenteni egyebet, mint éppen látszatának prédikátumát? Biztosan nem valami élettelen maszk, amelyet valamely ismeretlen X-re erõszakolunk és bármikor levehetünk. A látszat szerintem maga a ható és élõ valóság, amely olyan messzire megy önmaga kigúnyolásában, hogy érezteti velem: nincs itt egyéb, csak látszat, lidércfény és kísértetek tánca – hogy ezen álmodók között, én, a „megismerõ” is a magam táncát járom, hogy a megismerõ csak arra termett, hogy minél tovább tartson e földi tánc, és ennyiben õ is a lét ünnepeinek rendezõi közé tartozik és hogy minden megismerés kivívott következménye és összetartozása talán a legfontosabb eszköz most – és a jövõben úgyszintén – az álmodozás egyetemességének, mindezen álmodozók egymás kölcsönös megértésének és éppen ezért az álom tartós mivoltának fönntartására.

55

A nemeslelkûség végsõ értelme. – Mitõl lesz valaki „nemeslelkû”? Biztosan nem attól, hogy áldozatot hoz: még a szertelen kéjvágyó is hoz áldozatot. Biztosan nem attól, hogy valamely szenvedély vezérli õt: vannak megvetendõ szenvedélyek is. Biztosan nem attól, hogy önzetlenül tesz másért valamit: az önzés konzekvenciája talán éppen a legnemeslelkûbb emberekben a legnagyobb. – Egy embert inkább az tesz nemeslelkûvé, hogy a szenvedélye egyedi, anélkül, hogy õ maga ennek tudatában lenne: hogy ritka és különleges mércével mér, és hogy ez majdhogynem maga az õrület: megérzi a forróságot oly dolgokban, amelyek mindenki más érintésére hidegek maradnak: oly értékeket sejt és talál, amelyek számára még nem találták föl a mérleget: áldozatot mutat be egy eleddig ismeretlen isten oltárán: a kitüntetés vágya nélkül bátor: túlcsordulóan önelégült, s ez kisugárzik az emberekre és dolgokra. Mostanáig tehát a ritkaság és e ritkaság tudatának hiánya tett egy embert nemeslelkûvé. Gondoljuk meg azonban, hogy az ilyen alapelv az összes megszokott, közeli és nélkülözhetetlen dolgot, röviden a faj fennmaradását legjobban szolgálókat, és egyáltalán az egész eddigi emberiség szabályát méltatlanul ítélte meg, sõt voltaképpen megrágalmazta, a kivételek kedvéért. A szabály védõügyvédjéül szegõdni – talán ez lehet az utolsó forma és kifinomultság, amelyben e földön a nemeslelkûség megnyilvánul.

56

A szenvedés iránti vágy. – Ha arra a tettvágyra gondolok, amely millió meg millió ifjú európait szakadatlanul sarkantyúz és ösztönöz, akik az unalmat és önmagukat nem képesek elviselni, akkor megértem, hogy bizonyára a szenvedés vágya motoszkál bennük, hogy szenvedésükbõl formáljanak aztán egy lehetséges okot a tettre, a cselekvésre. A szükség szükséges! Ez az oka a politikusok szájtépésének, minden lehetséges osztály sok hamis, kitalált, eltúlzott „válságának”, meg annak, hogy az emberek mindezt vakon és készségesen elhiszik. Ez a fiatal nemzedék azt kívánja, hogy kívülrõl jöjjön vagy mutatkozzék meg – no nem a boldogság, hanem – a boldogtalanság, és fantáziája már jó elõre lázasan dolgozik, hogy szörnyeteget formáljon belõle, hogy aztán késõbb megküzdhessen a szörnyeteggel. Ha e szükségletre szomjazó ifjak éreznének magukban erõt ahhoz, hogy belsõleg, maguknak tegyenek valami jót, önmagukkal küzdjenek meg, akkor ahhoz is értenének, hogyan alkossák meg belülrõl saját szükségleteiket. Ekképp találmányaik finomabbak lennének, kielégüléseiknek pedig finomabb, zenei csengése volna, míg jelenleg a világ csak úgy visszhangzik nekikeseredett segélykiáltásaiktól, amelyekbõl kicsendül a szükséglet érzete! Nem tudnak mit kezdeni önmagukkal, ezért a mások szerencsétlenségét festik a falra: mindig másokra van szükségük! – És újra meg újra más másokra! – Bocsássátok meg barátaim, hogy a falra merészeltem festeni a saját boldogságomat.
Második könyv

57

A realistáknak. – Ti józan emberek, akik úgy érzitek, föl vagytok fegyverezve a szenvedélyek és fantáziálás ellen és ürességeteket szívesen rejtitek büszke gõg és cikornyás szavak mögé, ti realistáknak nevezitek magatokat, azt állítván, hogy a világ valójában olyan, ahogyan számotokra megjelenik: a valóság csak elõttetek mutatkozik meg leplezetlenül és talán ti magatok vagytok e valóság legjobb része – ó a ti kedvelt Sais képeitek! De még legleplezetlenebb állapotaitokban is nem vagytok-e igazán szenvedélyes és érthetetlen lények a halakhoz viszonyítva, nem hasonlítotok-e még mindig túlságosan egy szerelmes-mûvészre? – és ugyan mit jelent a „valóság” egy szerelmes mûvésznek? Még mindig a dolgoknak azokat az értékbecsléseit hordozzátok magatokban, amelyek elõzõ évszázadok szenvedélyeibõl és szerelmeibõl fakadt! Józanságotokat még mindig átitatja valami titokzatos részegség, amelybõl nem tudtok kijózanodni. Itt van például a „valóság” iránti szerelmetek – ó régi, õsrégi „szerelem” ez! Minden érzésben, minden érzék-benyomásban van valami ebbõl a régi szerelembõl: ugyanakkor van és mûködik benne fantáziálás, elõítélet, esztelenség, tudatlanság, félelem és a jó ég tudja, még mi minden! Látjátok ott azt a hegyet? Itt meg ezt a felhõt? Ugyan mi a „valóságos” ezekben? Vonatkoztassátok el egyszer belõlük, ti józanok, a fantazmát, meg mindazt, amit az ember adott hozzájuk! Persze, ha meg tudnátok ezt tenni! Ha feledni tudnátok származásotokat, múltatokat, elõképzettségeteket – egész emberi és állati mivoltotokat! Számunkra nincs „valóság” – és számotokra sincs, ti józanok –, és távolról sem vagyunk olyan idegenek egymás számára, mint gondolnátok, és igyekezetünk, hogy magunk mögött hagyjuk a részegséget, talán érdemel annyi figyelmet, mint a ti meggyõzõdésetek, hogy képtelenek lennétek megittasulni.

58

Csak alkotóként! – Mindig is sokat veszõdtem és veszõdni is fogok a következõvel: képtelen vagyok belátni, hogy elmondhatatlanul fontosabb, hogyan nevezik a dolgokat, mint hogy mik is e dolgok valójában. Valamely dolog híre, neve, látszata, érvénye, szokásos mértéke és súlya – amelyek eredetileg többnyire tévesek és önkényesek, csak úgy rá vannak vetve a dolgokra, akár valami ruha és közben teljességgel idegenek lényegüktõl, de még felszínüktõl is – és a beléjük vetett hit erejével, nemzedékrõl nemzedékre, apránként belenõttek a dolgokba, eggyé váltak velük, összeolvadva testükkel, a kezdeti látszat egyre inkább lényeggé lesz és lényegként hat! Milyen bolond volna az az ember, aki úgy vélné, hogy elegendõ lenne rámutatni erre az eredetre és az õrületnek erre a járulékos fátylára, hogy azt mint az igaznak tartott világot, az úgynevezett „valóságot” megsemmisíthessük. Csak alkotóként tudunk megsemmisíteni! – Ám ne feledjük a következõt sem: elegendõ új neveket, értékbecsléseket, valószínûségeket alkotnunk, hogy huzamosabb idõre új „dolgokat” alkossunk.

59

Mi mûvészek! – Ha szeretünk egy nõt, akkor nagyon könnyen meggyûlölünk minden olyan ellenszenves természeti vonást, amelyet a természet minden nõre rákényszerített, gondolatban szívesen elkerüljük ezeket, de ha mégis elõfordul, hogy lelkünk e dolgokat súrolja, türelmetlenül összerezzen és megvetõ tekintettel méregeti a természetet – meg vagyunk sértve, mintha a természet birtokháborítást követett volna el ellenünk, ráadásul a legavatatlanabb kézzel. Mindennemû fiziológia ellenében betapasztjuk a fülünket és titokban kijelentjük önmagunkban: „Hallani sem akarok arról, hogy az ember még valami egyéb is, mint lélek és forma!” „A bõr alatti ember” minden szeretõ személynek szörnyûség, szégyenteljes gondolat, istenkáromlás és a szerelem meggyalázása. – Nomármost, amit a szeretõ ilyenkor érez a természet és a természetesség vonatkozásában, úgy érzett hajdan minden istent és az õ „szent mindenhatóságát” tisztelõ ember: mindabban, amit a csillagászok, geológusok, fiziológusok és orvosok a természetrõl mondtak, legbecsesebb javainak sérelmére elkövetett birtokháborítást látott, és következésképpen támadást – ráadásul a támadó szégyentelenségét! A „természeti törvény” emlegetése az istenkáromlás erejével hatott rá, a legszívesebben mindennemû mechanikát szándékos és önkényes morális aktusokra vezetett volna vissza: de mivel senki sem tehette meg neki ezt a szívességet, amennyire csak tudta, eltitkolta maga elõl a természetet és e mechanikát, és õ maga álomvilágban élt. Ó, ezek a hajdani emberek még értettek az álmodáshoz és arra sem volt szükségük, hogy elaludjanak! – és mi mai emberek ugyancsak nagyon jól értünk még hozzá, minden jóakaratunk mellett nagyszerûen tudunk ébren álmodni fényes nappal! Elég ha szeretünk, gyûlölünk, sóvárgunk, egyszóval érzünk és – mindjárt elhatalmasodik rajtunk az álom szelleme és ereje és azonnal nyitott szemmel és hideg fõvel lépdelünk fölfelé a legveszélyesebb utakon a legnagyobb veszedelmek felé, szárnyalunk a fantáziálás tetõi és tornyai felé és még csak el sem szédülünk, mintha csak a magasba emelkedésre termettünk volna –, mi, a fényes nappal alvajárói! Mi mûvészek! Mi a természetesség titkolói! Mi holdkórosok és istenkeresõk! Mi, halálos csöndben fáradhatatlanul vándorlók, olyan magaslatok felé törünk, amelyeket nem is magaslatoknak látunk, hanem a mi síkságunknak, a mi biztonságunknak!

60

A nõk és távolba ható erejük. – Van-e még fülem? Netán már csak fül vagyok és semmi egyéb? Itt állok a hullámtörés hullámtörése közepén, a fehér tajték lábamat nyaldossa – minden oldalról megrohanva, üvöltve, fenyegetve, hangosan zúgva ostromolnak, míg a legmélyebb mélységekben a föld õsi mozgatója zengi áriáját, olyan erõvel, akár egy felbõszült bika: kíséretül nekivadultan toporzékol, olyan rengetõ ütemet ver, hogy még e töredezett sziklák ördögeinek szíve is torkukban dobog. És akkor hirtelen, mintha csak a semmibõl termett volna itt, megjelenik e pokolbéli labirintus kapuiban, alig néhány karnyújtásnyira – egy nagy vitorláshajó, kísérteties némaságban szelve a vizet. Ó, ez a kísérteties szépség! Micsoda varázserõvel bénít meg! Hogyan? A világ minden nyugalma és némasága hajózott be ide? E csendes helyen van a saját boldogságom, boldogabbik énem, második, megörökített önmagam? Még nem haltam meg, de már tán nem is élek? Akár valami kísérteties, csöndes, figyelõ, sikló, lebegõ köztes lény? A hajóhoz hasonlóan, amely fehér vitorláival akár valami óriás pillangó szeli a tenger sötét vizét! Igen! A lét fölött siklani! Ez az! Ez lenne az! – Úgy tûnik, ez a pokoli zaj tett fantasztává? Minden nagy zajban a távolba és a csöndbe menekítjük boldogságunkat. Ha egy férfi saját zaja, saját tetteinek és terveinek hullámtörése kellõs közepén találja magát: õ is varázslatos és csöndes lényeket lát elsuhanni maga mellett, és sóvárog az õ boldogságuk és visszafogottságuk után – õk az asszonyok. Csaknem azt hiszi, hogy jobbik énje ott lakik, ezeknél az asszonyoknál: e csöndes helyeken még a leghangosabb hullámverés is halálos csönddé csitul és maga az élet álom lesz az életrõl. És mégis! Mégis! Túlfûtött lelkû barátom, a legszebb vitorláshajókon is annyi a lárma és a zaj és sajnos annyi a kicsinyes, szánalmas lárma! A nõk varázsereje és óriási hatalma, a filozófussal szólva abban áll, hogy ez távolba ható erõ, actio in distans: ehhez azonban, elsõsorban és mindenekelõtt a distancia tartozik.

61

A barátság becsületére. – Az, hogy az ókorban a barátság érzése volt a legnemesebb érzés, nemesebb még a bölcsek és önelégültek híres-neves büszkeségénél is, vagyis ennek egyetlen és szent testvéri párját jelentette: mindez jól kifejezõdik Makedónia azon királyának történetében, aki egy ízben Athén valamely világmegvetõ filozófusának egy tálentumot adott ajándékba és visszakapta tõle. „Hogyhogy? – kérdezte a király – hát nincs barátja?” Ezzel pedig ezt akarta mondani: „Becsülöm a bölcs és független ember büszkeségét, de még többre tartanám emberségét, ha a barát legyõzte volna benne a büszkeséget. E filozófus némiképp lejáratta magát elõttem, mert bebizonyította, hogy a két legnemesebb érzés közül az egyiket nem ismeri – mégpedig a legnemesebbet!”

62

Szerelem. – A szerelem még a sóvárgást is megbocsátja a szeretett lénynek.

63

A nõ a zenében. – Hogy lehet, hogy a meleg és esõs szelek magukkal hozzák a zenei hangulatot és a melódia találékony örömét is? Vajon nem ugyanazok a szelek ezek, amelyek megtöltik a templomokat és szerelmes gondolatokat sugallnak a nõknek?

64

Szkeptikus. – Attól tartok, hogy az öregasszonyok szívük legeldugottabb sarkában szkeptikusabbak minden férfinél: hisznek abban, hogy a lét felületessége voltaképpen azonos lényegével és számukra minden erény és lelki mélység ezen „igazság” álcája csupán, bizonyos pudendum (szemérem – A ford.) nagyon is kívánatos álcája – tehát tisztesség és szégyenérzet dolga, semmi egyéb!

65

Odaadás. – Léteznek némiképp együgyû, nemeslelkû aszszonyok, akik legmélyebb odaadásukat kifejezendõ, úgy vélik, nem tudnak magukon másként segíteni, mint erényeik és szemérmük felkínálásával: ez a legértékesebb birtokuk. És ezt az ajándékot gyakran sokkal kevésbé lekötelezetten fogadják el, mint azt az ajándékozó gondolná – ez ám a szomorú történet!

66

A gyöngék ereje. – Minden asszony kényes arra, hogy eltúlozza gyöngeségét, sõt találékonyak is gyöngeségükben, hiszen olyan törékenynek akarnak látszani, mint azok a díszítések, amelyeknek még egy porszemecske is árt: puszta létük mutatja meg a férfinak tulajdon bárdolatlanságát és a lelkiismeretéig hatol. Így védekeznek a nõk az erõsek és minden „ököljog” ellen.

67

Színlelni önmagát. – A nõ szereti a férfit és ettõl kezdve olyan nyugodt bizalommal néz maga elé, akár valami tehén: de vigyázat! Varázsereje éppen abban állt, hogy állandóan változékonynak és megfoghatatlannak tûnt! A férfi pedig már éppen eléggé torkig volt saját természete változatlanságával! Nem tenné-e jól a nõ, ha színlelné régi jellemét? Ha színlelné a szeretetlenséget? Nem ezt tanácsolja-e neki – a szerelem? Vivat comoedia! (Éljen a komédia – A ford.)

68

Akarat és engedelmesség. – Egy ifjút vezettek egy bölcs elé és így szóltak: „Nézd csak, ezt az ifjút megrontják a nõk!” A bölcs megcsóválta fejét és nevetett. „A férfiak rontják meg a nõket – kiáltott föl –, és a nõk minden fogyatékosságáért a férfiakat kell felelõssé tenni, nekik kell a nõk hibáit kijavítani – mert a férfi alkot képet a nõrõl és a nõ e kép szerint alakul.” – „Túl lágy szívû vagy a nõkhöz – mondta valaki a tömegbõl – nem ismered õket!” A bölcs így felelt: „A férfi természete az akarat, a nõé az engedelmesség – ez a nemek törvénye, valóban! kemény törvény a nõ számára! Minden ember ártatlan a létezésben, ám a nõ egy második szinten is az: kinek lenne hát irányában elegendõ türelme és gyöngédsége?” – „Miféle türelem? Miféle gyöngédség? – kiáltotta valaki más a tömegbõl – jobban kell nevelni a nõket!” – „A férfiakat kell jobban nevelni” – mondta a bölcs és intett az ifjúnak, hogy kövesse. – Az ifjú azonban nem követte.

69

A bosszú képessége. – Megítélésünk szerint az még nem jelent szégyent, ha valaki nem tudja és ezért nem is akarja megvédeni magát: de nem sokra becsüljük azt az embert, akiben sem képesség, sem akarat nem él a bosszúra – akár férfiról, akár nõrõl van szó. Meg tudna minket tartani („bûvkörében”, ahogy mondani szokás) az olyan nõ, akirõl nem tudjuk elképzelni, hogy adott esetben a tõrt (bármiféle fajta tõrt), képes lenne ellenünk fordítani? Vagy önmaga ellen: ami bizonyos esetben sokkal finomabb bosszú volna (a kínai bosszú).

70

Az urak úrnõi. – Amikor erõteljes alt hangot hallunk, mint néha a színházban, úgy érezzük, olyan lehetõségek elõtt emelkedik föl a függöny, amelyekben általában nem hiszünk: egyszerre csak hiszünk abban, hogy valahol a világban léteznek emelkedett, királyi, hõsi lelkületû nõk, akik képesek és készek nagyszabású találkozásokra, döntésekre, elhatározásokra, áldozathozatalra, képesek és készek a férfiak fölötti uralomra, mert bennük a férfiak legjobb tulajdonságai, a nemek különbségén túl, eleven ideállá kristályosodtak. Pedig a színházak távolról sem akarják, hogy e hang nyomán ilyen elképzelés szülessen meg bennünk a nõkrõl: a hangnak általában az ideális férfi szerelmest, mondjuk Rómeót kell képviselnie; ám tapasztalataim szerint, a színház és a zenész, aki ilyen hangtól ilyen hatásokat vár el, rendszerint téved. Az ilyen szerelmesekben nem hisznek: az efféle hangokban mindig van valami anyai és háztartásbeli árnyalat és ez épp akkor a leghatározottabb, ha kicsendül belõle a szerelem.

71

A nõi önmegtartóztatásról. – Van valami egészen meglepõ és szörnyû az elõkelõ nõk nevelésében, sõt talán nincs ellentmondásosabb ennél. Mindenki egyetért abban, hogy in eroticis (szerelem dolgában – A ford.) a lehetõ legnagyobb tudatlanságban kell nevelni õket, mélységes szemérmet elültetve a lelkükben e kérdésekkel kapcsolatban, valamint azt, hogy pillanatra se tûrjék, sõt meneküljenek el, mihelyt ilyesmire utalnak elõttük. Alapjában véve csak itt tét a nõk egész „becsülete”: egyébként mit meg nem bocsátanának nekik! Ám e téren szívük mélyéig tudatlannak kell maradniuk – ne legyen se szemük, se fülük, se szavuk, se gondolatuk e „gonosz” számára: igen, itt már a tudás maga a gonosz. Pedig, pedig! Mihelyt mintegy a villámcsapás kíméletlen erejével és hirtelenségével a valóságba és a tudásba vettetnek, vagyis a házasság pillanatában – ráadásul éppen az veti oda õket, amit a legjobban szeretnek és sokra becsülnek: rajtuk üt a szerelem és szemérem ellentmondása, hiszen egyszerre kell átélniük elragadtatást, kiszolgáltatottságot, kötelességet, együttérzést és az Isten és állatiasság váratlan szomszédságától való rémületet, meg a jó ég tudja, még mi mindent! – Itt aztán a lélek úgy összecsomózódik, hogy nemigen látni párját! Még a legbölcsebb emberismerõ könyörületes kíváncsisága sem elegendõ annak kitalálásához, hogy emez vagy amaz a nõ miképpen találja meg e rejtély megoldását és e megoldás rejtélyét, és milyen szörnyû, mélyreható gyanúk ütik fel a fejüket a szegény, sarkából kifordult lélekben, míg a nõ végsõ filozófiája és szkepszise e ponton végül horgonyt vet! – Minekutána ugyanaz a mélységes csönd következik, mint annakelõtte volt: és gyakorta önmaguk elõtt is hallgatnak, önmaguk elõtt is becsukják a szemüket. – A fiatalasszonyok nagyon igyekeznek, hogy felületesnek és gondtalannak látszszanak, az igazán finom érzésûek egyfajta szemtelenséget színlelnek. – Az asszonyok férjüket egykönnyen becsületük kérdõjelének érzik, gyermekeiket pedig apológiának vagy vezeklésnek – szükségük van a gyermekekre, vágynak rájuk, és egészen más értelemben, mint ahogy egy férfi. – Röviden szólva, sohasem lehetünk elég gyöngédek a nõkhöz!

72

Az anyák. – Az állatok másként gondolkodnak a nõstényekrõl, mint az emberek, az õ szemükben a nõstény produktív lény. Apai szeretet náluk nincs, de van olyasmi, mint a szeretett lény gyermekeinek szeretete és azok megszokása.
A nõstények a kicsinyekben találják meg uralomvágyuk kielégítését, a birtokukat, az elfoglaltságukat, valamit, ami számukra teljességgel érthetõ, akikkel fecsegni lehet: mindez együtt az anyai szeretet – amely a mûvész szeretetéhez hasonlítható, amellyel mûvét szereti. A várandósság a nõket szelídebbé, várakozóbbá, félénkebbé, alávetettebbé tette; és éppen így alakítja a szellemi várandósság a szemlélõdõ ember jellemét, amely rokon a nõi jellemmel: õk a hímnemû anyák. – Az állatoknál a hímnem számít a szebbik nemnek.

73

Szent kegyetlenség. – Egy szenthez eljött egy ember, újszülött csecsemõvel a karján. „Mit csináljak ezzel a gyerekkel? – kérdezte – csenevész, alulfejlett és annyi élet sincs benne, amennyi a halálhoz elegendõ.” „Öld meg! – kiáltott föl a szent iszonytató hangon – öld meg és utána három éjjel, három nap tartsd a karodban, hogy emlékezetedbe vésd – így soha többé nem nemzel gyermeket, amikor nem jött még el számodra a nemzés ideje.” – Amikor az ember ezt meghallotta, csalódottan távozott, és sokan kárhoztatták a szentet e kegyetlen tanácsért, hogy meg kell ölni a gyereket. „De ha életben hagyjuk, az nem nagyobb kegyetlenség-e?” – mondta a szent.

74

A sikertelenek. – Azoknak a szegény asszonyoknak soha nincs sikerük, akik nyugtalannak és bizonytalannak mutatkoznak és túl sokat beszélnek a szeretett férfi jelenlétében, mert a férfiak a legbiztosabban bizonyos titokzatos és flegmatikus gyöngédséggel csábíthatók el.

75

A harmadik nem. – „Egy kistermetû férfi ellentmondásos jelenség, de mégiscsak férfi – ám a kistermetû nõk a magasakhoz képest, mintha egy más nemhez tartoznának” – mondta egy öreg tánctanár. Az alacsony nõ sohasem szép – mondta az öreg Arisztotelész.

76

A legnagyobb veszély. – Ha nem lett volna minden idõben túlságosan is sok olyan ember, akik fejük – „racionális eszük” – képzését büszkeségüknek, kötelességüknek, erényüknek érezték, akik az „egészséges emberi értelem” barátaiként sértve és megszégyenítve érezték magukat a gondolkodás mindennemû túlfûtött, fantaszta csapongása láttán, akkor az emberiség már régen tönkrement volna. Feje felett ott lebegett és még mindig ott lebeg legnagyobb veszedelmeként a kitörni készülõ õrület – vagyis éppen a látás, hallás, érzés, szertelen gondolkodásmód, az értelmetlenség öröme tetszõlegességének kitörése. Az esztelen õrültek világának nem az igazság és bizonyosság az ellentéte, hanem egy hit egyetemessége és egyetemes érvénye, vagyis az önkényesség, a tetszõlegesség hiánya az ítéletalkotásban. És az emberek legnagyobb munkája eleddig abban állt, hogy igyekeztek minél nagyobb számú dologban megegyezésre jutni, egyszóval fölállítani az egyetértés törvényét – és teljességgel közömbös volt, hogy e dolgok igazak-e vagy hamisak. Az észnek ez a nevelése tartotta fenn az emberiséget – ám az ezzel ellentétes irányú késztetések még mindig olyan hatalmasak, hogy az emberiség jövõjét tekintve alapjában véve kevés bizakodást engedhetünk meg magunknak. A dolgok képe szakadatlanul mozog, változtatja helyét és mostantól talán még sokkalta fokozottabban és gyorsabban, mint valaha, éppen a legkiválóbb elmék lázadnak fel állandóan a dolgok általános érvénye ellenében – az igazság kutatói az élen! Az általános érvényûség hiedelme állandóan és újra meg újra undort ébreszt és új, kielégületlen vágyat a legfinomabb elmékben: és már maga a szellemi folyamatokra jellemzõ lassú tempó is, a teknõsbéka utánzása, amelyet itt normának ismernek el, azt eredményezi, hogy a mûvész és a költõ elõre rohan, ezek a türelmetlen szellemek azok, akikbõl kitör az õrület formális öröme, mert az õrületnek oly vidám a ritmusa! Szükség van tehát erényes értelemre – ó, a legkevésbé kétértelmû szót akarom használni – szükség van az erényes ostobaságra, a lassú szellem legmegbízhatóbb metronómjára, hogy a nagy összhiedelem hívõi együtt maradjanak és táncukat mindegyre járhassák: így kívánja, így parancsolja az elsõrendû szükség. Mi többiek vagyunk a kivétel és a veszély – nekünk kell örökké védenünk magunkat! – Márpedig mégiscsak felhozható valami a kivétel védelmére, föltéve hogy sohasem akar szabállyá válni.

77

A jó állati lelkiismeret. – A közönségesség mindabban, ami Dél-Európában tetszik, legyen az bár az olasz opera (például Rossini és Bellini), vagy a spanyol kalandregény (számunkra elsõsorban a Gil Blas francia álöltözetében a legkönnyebben hozzáférhetõ) nem kerüli el figyelmemet, de nem is sérti ízlésemet, éppúgy, ahogyan az a közönségesség sem, amellyel Pompeji környékén sétálgatva, vagy alapjában véve bármely ókori könyv olvastán találkozom: honnan származik mindez? Talán onnan, hogy itt hiányzik a szemérem és minden közönségesség oly magabiztosan és határozottan lép föl, mint valamelyik nemes, szeretetreméltó és szenvedélyes vonás ugyanebben a zenében vagy regényben? „Az állatnak éppúgy megvannak a maga jogai, mint az embernek: szaladgálhat ide-oda, és te, kedves embertársam, mindennek ellenére még mindig ez az állat vagy!” – nekem úgy tûnik, pontosan ebben áll a dolog morálja és délvidéki emberiesség sajátossága. A rossz ízlésnek éppúgy megvan a maga joga, mint a jónak, sõt még elõjoga is van ez utóbbihoz képest, amennyiben õ a nagy szükséglet, a biztos kielégülés és az általános nyelvhez hasonlóan egy feltétlenül érthetõ maszk és viselkedés: a jó ízlésben viszont állandóan van valami keresõ, kísérletezõ, mint aki nem biztos az értelmében – sohasem népszerû és nem is volt az! A maszk volt és lesz népszerû! Ezekben az operákban a melódiákat és kádenciákat, a ritmus szökelléseit és élénkségét érezzük álarcszerûnek. Az ókori élettel hasonlóképpen áll a helyzet! Mit is érthetnénk belõle, ha nem értjük az álarc mögé rejtõzés örömét, sem a minden álarcosság jó lelkiismeretét! Ez az ókori szellem fürdõje, felüdülésének helye – és talán e fürdõre, pihenésre a régi világ ritka és emelkedettebb lelkeinek még nagyobb szükségük volt, mint a közönségeseknek. – Ezzel szemben kimondhatatlanul bánt engem egy közönséges fordulat az északi mûvekben, például a német zenében. Szégyen keveredik a mûbe, a mûvész leereszkedett saját szintjérõl és még azt sem tudta megakadályozni, hogy belepiruljon: vele együtt szégyelljük magunkat és meg vagyunk sértve, mert sejtjük, a mûvész miattunk gondolta, hogy le kell ereszkednie hozzánk.

78

Amiért hálásnak kell lennünk. – Csak a mûvészek és különösen a színház mûvészei adtak az embereknek szemet és fület, hogy bizonyos élvezettel hallják és lássák, kik is õk voltaképpen, õk maguk mit élnek meg és mit akarnak, csak õk tanítottak meg minket a minden hétköznapi emberben ott rejlõ hõs tiszteletére, meg arra a mûvészetre, hogy hõsnek tekintsük magunkat, mintegy a távolból szemlélve önmagunkat, leegyszerûsítve és átlényegülten – vagyis arra a mûvészetre, hogy önmagunkat a magunk szemében „színre léptessük.” Csak így tudunk néhány csapnivaló tulajdonságunktól megszabadulni! E mûvészet nélkül elõterek lennénk csupán és annak az optikának a bûvkörében élnénk, amely a legközelebbi és legközönségesebb részleteket hatalmasra nagyítja, és mint a valóságot magát láttatja. – Talán hasonló érdemmel rendelkezik az a vallás, amely minden egyes ember bûnösségét erõs nagyításban mutatta és a bûnösbõl nagy, halhatatlan bûnözõt csinált: örök perspektívákkal írva körül személyét, arra tanította az embert, hogy önmagát a távolból valami elmúlt, befejezett egészként szemlélje.

79

A tökéletlenség bája. – Egy költõt látok itt, aki – amint annyian mások – tökéletlenségével nagyobb vonzerõt fejt ki, mint mindazzal, ami keze alól lekerekítve és tökéletesen kerül ki – igen, elõnyös helyzetét és dicsõségét inkább hibáinak köszönheti, mint kiérlelt erejének. Mûve sohasem mondja ki azt, amit eredetileg ki akart mondani, amit látni szeretett volna: mintha mindig csak egy vízió elõérzetét élte volna meg, de sohasem a víziót magát – ám lebírhatatlan vágy maradt a lelkében e vízió után és ebbõl meríti ékesszólását, elapadhatatlan bõbeszédûségét. Ennek segítségével emeli hallgatóját saját mûve és minden egyéb „mû” fölé, ezzel ad neki szárnyakat, hogy olyan magasra emelkedjék, ahová a hallgató egyébként nem szárnyalhat soha: és ekképp a hallgatók maguk is költõvé és látnokká válva csodálattal adóznak a boldogságuk alkotójának, mintha a legvégsõ és legszentebb látványhoz vezette volna õket, mintha elérte volna célját, és vízióját valóban látta és közzétette volna. Hírnevének jót tesz, hogy voltaképpen nem érte el célját.

80

Mûvészet és természet. – A görögök (vagy legalább is az athéniak) szívesen hallgattak jó beszédeket: sõt mohón vágyakoztak is rájuk és ez minden másnál jobban megkülönbözteti õket a nem-görögöktõl. És így a színpadon megjelenített szenvedélytõl is megkövetelték, hogy jól beszéljen, kéjjel engedve át magukat a drámai vers természetellenességének – hiszen a természetben a szenvedély oly szófukar! oly néma és zavart! Vagy, ha talál is szavakat, azok zûrzavarosak és értelmetlenek és szégyenére válnak! A görögöknek hála, mindanynyian megszoktuk már e színpadi mesterkéltséget, ahogy az olaszoknak hála elviseljük, mégpedig szívesen a másik színpadi mesterkéltséget, az éneklõ szenvedélyt. – Olyan szükséglet született bennünk, amelyet a valóságban nem tudunk kielégíteni: hallani akarjuk, ahogy a legnehezebb helyzetben lévõ emberek jól és kimerítõen beszélnek, elbûvöl minket, ha a tragikus hõs szavakat, okokat, beszédes mozdulatokat talál és a tiszta szellemiség állapotában leledzik, amikor élete az örvényes szakadék felé sodródik, amely helyzetben a valóságos ember általában elveszti fejét, de legalábbis tiszta kifejezõkészségét. E természettõl való eltérés talán az emberi büszkeség legzamatosabb eledele. Az ember õmiatta szereti a mûvészetet egy magas rendû és hõsies mesterkéltség és konvenció kifejezéseként. Joggal teszünk szemrehányást a drámai költõnek, ha nem változtat mindent értelemmé és szóvá, hanem visszatart valami kis maradék csöndet (A többi néma csönd... – utalás Hamlet végszavára – A szerk.) –, ahogy az operaszerzõvel is elégedetlenek vagyunk, ha a legfõbb indulatot nem változtatja melódiává, hanem indulatos, „természetes” toporzékolással és kiabálással tudja csak kifejezni. Pontosan itt kell ellentmondani a természetnek! A közönséges báj pontosan itt kell hogy átadja helyét a kifinomultabb bájnak! A görögök messzire, nagyon messzire mennek ezen az úton – ijesztõen messzire! Ahogy olyan szûkre építik a színpadot, mennyire csak lehetséges, úgy tiltják a mély hátterek minden hatását, ahogyan lehetetlenné teszik a színésznek az arcjátékot és a könnyû mozgást, ünnepélyes, merev, álarcszerû alakká változtatva õt – úgy vették el magától a szenvedélytõl is a mély hátteret a szép beszéd törvényét diktálva neki és általában mindent elkövettek, hogy a félelem- és részvétkeltõ képek elementáris hatása ellen küzdjenek: mivel pontosan a félelembõl és részvétbõl nem kértek – Arisztotelész becsületére legyen mondva! Ám biztosan nem találta el a szöget, a fejérõl nem is szólva, amikor a görög tragédia végsõ céljáról beszélt! Nézzük csak meg abból a szempontból a görög tragédiaköltõket, hogy mi kelti föl leggyakrabban igyekezetüket, találékonyságukat, versenyszenvedélyüket – biztosan nem az, hogy indulatokkal rohanják le a nézõt! Az athéni polgár azért ment színházba, mert szép beszédet akart hallani! És pontosan ez a szép beszéd foglalkoztatta Szophoklészt! bocsáttassék meg nekem ez az eretnekség! – Igencsak másként áll a helyzet a komoly operával! Valamennyi mestere igyekszik megakadályozni, hogy megértsék szereplõiket. „A figyelmetlen hallgatónak csak egy véletlenül elkapott szó jöhet esetleg segítségére: a helyzetnek önmagában kell beszédesnek lennie – a szavakon semmi sem múlik!” – Mind így gondolkodnak és mindannyian így ûztek csúfot a szavakból. Talán csak a bátorságuk hiányzott hozzá, hogy kifejezzék, milyen kevésre tartják a szavakat: ha Rossini még egy kicsit pimaszabb lett volna, egész végig csak azt énekeltette volna, hogy la-la-la! – és ez is lett volna az ésszerû! Az operaszereplõk esetében nem a „szavaknak” kell hinnünk, hanem a hangoknak. Ez a különbség, ez az a szép mesterkéltség, amelynek kedvéért operába járunk! Még a recitativo secco-t (kevés hangszerrel kísért szakadatlan, énekelt beszéd – A ford.) sem szövegként és beszédként kell hallgatni: ez a félzene inkább adjon némi pihenést a zenei fülnek (mivel már belefáradt a melódiába, e mûvészet legfinomabb és ezért legmegerõltetõbb élvezetébe) –, de nagyon hamar valami egyebet is: fokozódó türelmetlenséget, fokozódó ellenállást, új vágyat a teljes zene, a melódia iránt. – Vajon hogyan fest ebbõl a szempontból Richard Wagner zenéje? Másképp talán? Gyakorta mintha az lett volna a benyomásom, hogy mûveinek szavait és zenéjét az elõadás elõtt kívülrõl meg kellett volna tanulni: mert enélkül – szerintem – nem halljuk sem a szavakat, sem pedig a zenét.

81

Görög ízlés. – „Mi szép van ebben? – kérdezte egy bizonyos földmérõ az Iphigenia elõadása után – nem bizonyítanak be benne semmit!” Vajon messze voltak-e a görögök ettõl az ízléstõl? Szophoklésznál mindenesetre „mindent bebizonyítanak”.

82

A nem görög esprit. – A görögök egész gondolkodásukban leírhatatlanul logikusak és egyszerûek, és ebbe, legalábbis legjobb idejükben, mely igen hosszú volt, nem is untak bele, ellentétben a franciákkal, akik gyakorta beleuntak: ez utóbbiak nagyon is szívesen tesznek egy kis ugrást az ellenkezõ irányba és csak akkor viselik el a logika szellemét, amikor ez néhány ilyen ellenkezõ irányba tett kis ugrás segítségével elárulja társadalmi természetét, társadalmi önmegtagadását. A logika olyan szükségszerûnek tûnik számukra, akár a kenyér és a víz, ám ezekhez hasonlóan egyfajta börtönkosztnak is, mihelyt tisztán, magában kell élvezniük. A jó társaságban sohasem szabad akarni, hogy csak mi legyünk tökéletesen és egyesegyedül az igazság birtokában, amint ezt a tiszta logika akarja: ezért van egy kis adag esztelenség minden francia esprit-ben. – A görögök társadalmi érzéke távolról sem volt olyan fejlett, mint a franciáké most és volt a múltban: ezért van olyan kevés esprit még a legszellemdúsabb görögökben is, bohócaik is ezért olyan kevéssé viccesek, ezért – ah, ezeket a mondataimat már nem hiszik majd el nekem, pedig mennyi hasonló nyomja még a lelkemet! – Est res magna tacere (hallgatni arany – A ford.) mondja Martiális minden fecsegõvel.

83

Fordítások. – Valamely korszak történelmi érzékének nagyságát abból lehet megítélni, hogyan fordítanak abban a korban, és hogyan igyekeznek magokévá tenni az elmúlt korokat és a régi könyveket. Corneille ideje és még a forradalom franciái is olyan módon sajátították ki maguknak a római ókort, amelyhez manapság nekünk nem lenne bátorságunk – fejlettebb történelmi érzékünknek köszönhetõen. És maga a római ókor: milyen erõszakosan, egyszersmind naivan tette rá a kezét a régi jó görög ókor minden elõkelõ és nemes értékére! Milyen szépen átültették õket a római jelenbe! Milyen hanyag nemtörõdömséggel és szándékosan törölték le a pillanat pillangóinak szárnyáról a hímport! Horatius például idõnként Alkaioszi és Arkhilokhoszt ültetett át, Propertius Kallimakhoszt és Philétászt (aki Theokritosszal egyenrangú költõ volt, ha szabad ítélnünk): mit törõdtek õk azzal, hogy az eredeti alkotó ezt vagy azt átélt és ebbõl ezt vagy azt megörökített a költeményében! költõként teljesen figyelmen kívül hagyták a történelmi érzéket megelõzõ archeológiai kutató szellemet, költõként teljességgel elhanyagolták a személyes részleteket és neveket és mindazt, ami egy város, egy partvidék, egy évszázad sajátja volt, mint viselete és maszkja, hanem helyükre mohón a saját római aktualitásukat csempészték. Mintha csak azt kérdeznék tõlünk: „Nem kell-e a régit újra szabnunk saját magunk számára, hogy fölismerjük benne önmagunkat? Talán nem szabad saját lelkünket lehelnünk ebbe a halott testbe? Mert az biztos, hogy egyszer s mindenkorra halott: s milyen csúf minden, ami halott!” – Nem ismerték a történelmi érzék örömét; az elmúlt és idegen dolgok kínosak voltak számukra és rómaiakként római hódításra ösztönözte õket. Valóban, a fordítás útján voltaképpen hódítottak – nemcsak azzal, hogy elhagyták a történelmi elemet: nem, hozzáfûzték a jelenre való utalást is, és mindenekelõtt kihúzták a költõ nevét, hogy a sajátjukat írják a helyére – és nem a tolvajlás érzésével, hanem az Imperium Romanum legjobb lelkiismeretével.

84

A költészet eredetérõl. – Az emberben rejtõ fantasztikum szerelmesei, akik ugyanakkor az ösztönös moralitás tanát is képviselik, így gondolkodnak: „ha egyszer, mióta csak világ a világ, az emberek minden korban a hasznot tisztelték istenként, ugyan honnan is származhat a költészet? – a beszédnek ez a ritmizálása, amely a közlemény érthetõségét inkább gátolja, mint segíti és amely, ennek ellenére, mintegy kigúnyolva minden hasznos célszerûséget, világszerte újra meg újra elõtör? A költészet vad szépségû esztelensége rátok cáfol, ti hasznosság örök hirdetõi! Az embert éppen az emelte föl, hogy végre meg akart szabadulni a hasznosságtól, ez inspirálta a mûvészetre és a moralitásra!” Pedig most a hasznosság hirdetõinek kell örömet okoznom itt – olyan ritkán van igazuk, hogy megesik rajtuk az ember szíve! Azokban a régi idõkben, amikor a költészet megszületett, az embereknek igenis a hasznosságon, mégpedig egy roppant fontos hasznon járt az eszük – akkoriban, amikor a ritmust engedték behatolni a beszédbe, azt az erõt, amely újrarendezi a mondat minden atomját, amely kiválasztja a szavakat, a gondolatokat pedig átszínezi, sötétebbé, idegenebbé, távolibbá teszi: bizony, ezen a babonás hasznosságon járt az eszük! A ritmus segítségével az isteneket kegyesebb hajlandóságra lehetett bírni az emberek ügyei iránt, miután rájöttek, hogy az ember a verset jobban megõrzi emlékezetében, mint a kötetlen beszédet; továbbá úgy gondolták, hogy a ritmikus tiktak által nagyobb távolságban is hallhatóak lesznek, tehát a ritmizált ima bizonyára közelebb jut az istenek füléhez. Mindenekelõtt azonban annak az elemi hatásnak a hasznát akarták kiaknázni, amely az embert a zene hallatán keríti hatalmába: a ritmus kényszer, lebírhatatlan kedvet támaszt az emberben, hogy engedjen, maga is bekapcsolódjon, s nem csupán a léptek, a lélek is követi az ütemet – sõt talán, így gondolták, az istenek lelke is! Megkísérelték tehát a ritmussal kényszeríteni az isteneket, bizonyos erõszakot tenni rajtuk: a költészetet mágikus hurokként vetették az istenek nyakába. Akadt még egy további varázslatos elképzelés is: és talán ez járult hozzá a leghatározottabban a költészet kialakulásához. A pithagoreusoknál a költészet filozófiai tanként jelenik meg, valamint nevelési mûfogásként: ám az ember még jóval a filozófusok megjelenése elõtt felismerte a zene indulatokat levezetõ, lelket tisztító erejét, mely csillapítja a ferocia animi-t (a lélek vadságát A ford.) – éspedig pontosan a zenei ritmus segítségével. Amikor a lélek jótékony feszültsége és harmóniája odalett, az embernek táncolnia kellett, az énekes üteme szerint – ez volt ennek a gyógyító mûvészetnek a receptje. Terpandrosz ennek segítségével csillapított le egy zendülést, Empedoklész ennek alkalmazásával nyugtatott meg egy dühöngõ õrültet, Damón pedig egy szerelemittas ifjú lelkét tisztította meg, e gyógymód alkalmazásával csitították le a megvadult, bosszúszomjas isteneket is. Elõször azáltal, hogy a tetõpontra korbácsolták zabolátlan, szertelen indulataikat, tehát a dühöngõt õrültté, a bosszúszomjast a bosszútól megittasulttá tették – az összes orgiasztikus kultusz valamely isten ferocia-ját (vad és dacos bátorságát – A ford.) akarja egy pillanat alatt felszabadítani, és orgiává alakítani, hogy aztán szabadabbnak, nyugodtabbnak érezze magát és ne háborgassa az embereket. A melos eredetileg csillapítószert jelent, nem azért, mert önmagában nyugodt, hanem mert utóhatásában nyugtat. – És nem csupán a kultikus énekben, hanem a legrégebbi idõk világi énekében is ott rejtõzik a feltevés, hogy a ritmikus dolgok mágikus erõt fejtenek ki, például vízmerítés vagy evezés közben: a dal a hiedelem szerint varázserõt gyakorol az e tevékenység közben aktívnak vélt démonokra, engedelmes, az embert szolgáló eszközökké téve õket. És ha az emberek valamely cselekvést végeznek, az máris alkalom arra, hogy énekeljenek – mert minden cselekvés a szellemek segítségéhez kapcsolódik: valószínûleg a varázserejû dal és a ráolvasás a költészet két õsképe. Ha a verset a jóslásnál is használni kezdték – a görögök úgy tartották, hogy a hexametert Delphoiban találták föl –, annak oka az lehetett, hogy a ritmus itt is kényszerítõ erõvel hasson. Próféciát mondatni, jósoltatni – ez eredetileg (a görög szóból való, szerintem valószínû levezetés szerint) azt jelentette, hogy „meghatároztatni valamit”, úgy gondolták, azáltal tudják kényszeríteni a jövõt, hogy megnyerik ügyüknek Apollót: õt, aki a legrégibb elképzelések szerint sokkal több egy jövõbe látó istennél. Ahogyan a formulát kimondják, betû szerint és ritmikusan is pontosan, az köti meg a jövendõt: ám a formula Apolló találmánya, aki a ritmusok isteneként a sors istennõit szintén megkötheti. – Egészében véve tehát kérdezem: volt-e a hajdani babonás ember számára a ritmusnál hasznosabb valami? A ritmussal mindent elérhetett: varázserõvel fokozhatta a munkát, bármely istent megjelenésre kényszeríthetett, vagy arra, hogy meghallgassa õt és a közelében legyen, a jövõt a saját akarata szerint alakíthatta, a saját lelkét megszabadíthatta mindennemû nyomasztó érzéstõl (szorongástól, mániától, szánalomtól, bosszúvágytól) és nem csupán a saját lelkét, hanem a leggonoszabb démon lelkét ugyancsak – vers nélkül az ember senki sem volt, verssel majdhogynem istenné magasztosult. Az efféle elemi érzést soha többé nem lehet teljesen kiirtani – és még most is, az efféle babonákkal folytatott több ezer éves harc után is megesik, hogy közülünk a legbölcsebb ember is alkalomadtán a ritmus bolondjául szegõdik, ha csak azért is, mert valamely gondolatot igazabbnak érez, ha metrikus formája van és isteni hoppszasza útján nyilvánul meg. Vajon nem rendkívül vicces dolog-e, hogy mindig a legkomolyabb filozófusok, akik bizonyosan
a legszigorúbban veszik a dolgokat, hivatkoznak legtöbbször a költõi nyelvre, gondolataiknak erõt és hihetõséget biztosítandó? – és mégis, az igazság számára az a legveszélyesebb, ha egy költõ hivatkozik rá, ahelyett, hogy ellentmondana neki! Mert már Homérosz is megmondotta: „A dalnokok bizony sokat hazudnak!”

85

A jó és a szép. – A mûvészek mindig mindent csak magasztalnak – mást sem tesznek: mégpedig azokat az állapotokat és dolgokat, amelyeknek az a hírük járja, hogy velük és általuk az ember jónak vagy nagynak, mámorosnak vagy vidámnak, egészségesnek vagy bölcsnek érezheti magát.
A mûvészek témái e válogatott dolgok és állapotok, amelyek értéke az emberi boldogság szempontjából biztosnak és beigazoltnak számít: a mûvészek mindig ilyenekre leselkednek, ilyet szeretnének felfedezni, ezeket akarván átmenteni a mûvészet területére. Mármint úgy értem: nem õk maguk a boldogság vagy a boldog ember értékmérõi, de mindig ezen értékmérõk közelébe tolakodnak, a legnagyobb kíváncsisággal és hévvel hasznosítva becsléseiket. Ekképp, mivel saját türelmetlenségükön kívül a hírnökök nagy tüdejével és a futók gyors lábával is rendelkeznek, mindig az elsõk között lesznek, akik az új jót magasztalják, és gyakran azoknak látszanak, akik ezt elsõként nevezik és minõsítik jónak. Ám ez, amint már mondottuk, tévedés: õk egyszerûen csak gyorsabbak és hangosabbak az igazi értékmérõknél. – De hát akkor ez utóbbiak kicsodák? – A gazdag és henyélõ embereik.

86

A színházról. – E naptól megint erõs és emelkedett érzéseket kaptam, és ha este zenét hallgathatnék és mûélvezetben lehetne részem, nagyon jól tudnám, milyen zenébõl és mûvészetbõl nem kérek, nevezetesen pedig azokból nem, amelyek igyekeznek megmámorosítani hallgatóikat és adott pillanatra magasra korbácsolnák az erõs és emelkedett érzéseket – a lélek hétköznapjának embereiben, akik este nem a diadalmenetbeli kocsik gyõzõire hasonlítanak, hanem holtfáradt vakondokra, akiken túl sokszor csattant az élet ostora. Honnan is tudhatnának az efféle emberek az „emelkedettebb hangulatokról”, ha nem lennének a mámort létrehozó szerek és ideális korbácsütések! – Ekképp nekik is megvannak a „lelkesítõik”, ahogy megvan a maguk bora is. De mit jelent nekem az õ italuk és részegségük? Van-e szüksége borra az átszellemült, fellelkesült embernek? Inkább egyfajta undorral tekint a szerre és e szer használóira, akik elegendõ alap nélkül akarnának hatást kiváltani – ezen emelkedett állapot utánzását! – Hogyan? Szárnyakat, büszke illúziókat adnának a vakondnak – elalvás elõtt, mielõtt visszatakarodna a lyukába? Színházba küldik nagy ókulákat helyezve fáradt, sõt vak szemére? Emberek, akiknek az élete nem „cselekvés”, hanem üzlet, ott ülnek a színpad elõtt és idegenszerû lényeket bámulnak, akik számára az élet több puszta üzletnél? „Így rendes dolog ez, mondjátok, így szórakoztató, így akarja a kultúra!” – Nahát, akkor semmi közöm a kultúrához: mert ez a látvány túl gyakran undorító nekem! Akinek elege van magából a tragédiából és a komédiából, az jobban teszi, ha távol marad a színháztól, esetleg, kivételesen, az egész folyamat – színházastul, közönségestül, szerzõstül – lesz maga a tragikus és komikus színmû, amelyhez képest a bemutatott elõadás édeskeveset jelent e nézõnek. Aki maga olyan, mint Faust vagy Manfred, azt mit érdekelnék a színházi Faustok és Manfredok! – jóllehet igencsak törheti a fejét rajta, hogy egyáltalán színpadra állítanak ilyen figurákat! Miért mutatják be a legerõsebb gondolatokat és szenvedélyeket olyan embereknek, akik gondolkodásra és szenvedélyre nem képesek – hanem csak mámorra! És elõbbiek szolgálnak eszközül az utóbbi számára! Így csinálnak a színházból és a zenébõl az európaiak számára hasis-szívást és bételdió-rágást! Ó, ki mondja el nekünk valaha a narkotikumok igaz történetét? – Ez majdhogynem a „kultúra”, az úgynevezett magas kultúra története lesz!

87

A mûvészek hiúságáról. – Azt hiszem, hogy a mûvészek gyakorta nem tudják, mihez is értenek a legjobban, mert túl hiúak és értelmük valami büszkébb dologra irányul mint azokra a kis palántáknak látszó valamikre, amelyek újonnan, különösen és szépen, valódi tökéletességben sarjadhatnak az õ talajukon. A saját kertjük, saját szõlõjük végsõ értékét lebecsülik, szeretetük és megértésük nincs azonos szinten. Itt áll elõttünk egy zenész, akinek mesteri tudása, minden más zenész mesteri tudásánál jobban, abban nyilvánul meg, hogy a szenvedõ, elnyomott, vértanú lelkek birodalmából meríti hangjait és még a néma állatok számára is nyelvet alkot. Senki nem ér föl vele, ha arról van szó, hogy meg kell festeni a késõ õsz színeit, egy végsõ, legvégsõ, legapróbb jólesõ érzés leírhatatlanul megható boldogságát, jól ismeri a lélek titokzatos-félelmetes éjfelének hangárnyalatait, amelyekben ok és okozat mintha érvényét veszítette volna és minden pillanat, mintha a „semmibõl születne”, legszívesebben az emberi boldogság alsó rétegeibõl merít és mintegy annak fenékig ürített serlegébõl, amelynek alján a legédesebb cseppek végül összevegyültek a legkeserûbbekkel és legutálatosabbakkal, ismeri a lélek lassú maga-vonszolását, a lélekét, amely már sem szárnyalni, sem szökellni, de még járni sem tud; éles szeme van a rejtõzködõ fájdalom, a vigasztalan megértés, a bevallatlan elválás számára: igen, minden eltitkolt nyomorúság Orpheuszaként nagyobb õ bárkinél és sok olyasmivel gazdagítja a mûvészetet, amelyek nélküle ismeretlenek és mintegy a mûvészetre méltatlanok maradtak volna, amelyek szavakkal megfoghatatlanok, mert a szó összezagyválja õket csupán – a lélek megragadhatatlan, mikroszkopikusan apró valóságmozzanatait: igen, õ az egészen kis dolgok mestere. De nem akar az lenni! Jelleme jobban kedveli a széles falakat és a merész freskókat! Képtelen felfogni, hogy szellemének más az ízlése, hajlama és legszívesebben romos házak szögleteiben gubbaszt csöndesen – ott rejtõzködve mindenki elõl, még önmaga elõl is, festi igazi mestermûveit, amelyek mind nagyon rövidek, gyakorta csak ütem idejéig tartanak – de csak ebben mutatkozik nagyon jónak, nagynak, tökéletesnek és talán egyedül csak ebben. – De õ nem tudja! Túl hiú ahhoz, hogy tudja.

88

Komolyan venni az igazságot. – Komolyan venni az igazságot! Mennyire máshogy értik az emberek e szavakat! Pontosan ugyanazok a nézetek, ugyanazok a bizonyítékok és elemzések, amelyeket egy gondolkodó túlságosan is könnyûnek érez és amelyeknek ekkor vagy akkor szégyenszemre áldozatául esett – ugyanezek a nézetek egy mûvésznek, aki felfedezi õket és egy ideig velük él, megadhatják azt a tudatot, hogy most valóban az igazság legkomolyabb oldalát pillantotta meg és úgy vélheti, igazán csodálatra méltó, hogy mûvész létére milyen komoly vágyat érzett a látszat ellentéte iránt. Így lehetséges, hogy valaki pontosan a komolyság pátoszával árulja el, milyen felületes és korlátolt szerepet játszott szelleme mindeddig a megismerés birodalmában. – De hát nem árulónk-e minden, amit komolyan veszünk? Megmutatja, mire helyezzük a hangsúlyt és mire nem.

89

Most és egykoron. – Mivégre mûalkotásaink minden mûvészete, ha elveszítjük a magasabb rendû mûvészetet, az ünnepek mûvészetét! Egykor valamennyi mûalkotást az emberiség ünnepeinek sugárútján állítottak föl az emelkedett és nemes pillanatok emlékmûveként és emlékeztetõjeként. Most a mûalkotásokkal a szegény és kimerült embereket akarják az emberiség szenvedésének tágas országútjáról félrecsalogatni, néhány kéjes röpke pillanatra csupán, egy kis mámort és õrületet kínálnak nekik.

90

Fények és árnyak. – A könyvek és szövegük írása a különféle gondolkodóknál különfélék: az egyik összegyûjtötte könyvében mindazt a ragyogást, amelyet a bensejében felvillanó felismerés fényébõl nagy hirtelen el tudott lopni és menekíteni, a másiknál árnyak vannak csupán, szürkében és feketében visszaverõdõ képei mindannak, ami elõzõ este fölépült a lelkében.

91

Óvatosság. – Alfieri, amint ismeretes, élete történetét mesélve nagyon sokat hazudott meghökkent kortársainak. Azon önmaga iránti zsarnokságból hazudott, amelyet például azzal a móddal igazolt, ahogy megalkotta önmagának saját nyelvét, költõvé zsarnokoskodva önmagát – végül megtalálta az emelkedettség szigorú formáját, amelybe életét és emlékeit belepréselte: mindeközben rengeteget kínlódhatott. – Semmiféle hitelt nem adnék Platon saját kezûleg írt élettörténetének sem: legalább olyan keveset, mint Rousseau-énak vagy Dante vita nuova-jának.

92

Próza és költészet. – Gondoljuk csak meg, hogy a próza nagy mesterei majdnem mindig költõk is voltak, akár nyilvánosan, akár titkon csupán, az „asztalfiók számára”, és jó prózát mindig is csak a költészetet tekintetbe véve írtak! Mert a próza nem egyéb, mint szakadatlan háború a költészettel: minden vonzereje abban áll, hogy állandóan kitér a költészet elõl és ellentmond neki, minden elvont fogalom költészetellenes csínytevésnek tekinti önmagát és gúnyos hangnemben szeretne elhangzani, minden száraz és hûvös hangütés ejtse kellemdúsan kétségbe a kellemdús istennõt, gyakorta elõfordulnak közeledések és átmeneti kibékülések, ám utánuk mindjárt következik a hirtelen elhidegülés és a gúnykacaj, gyakorta fölemelik a függönyt és éles fényt engednek beáradni, épp amikor az istennõ a félhomályt és a tompa színeket élvezi, gyakran kiveszik szájából a szót és oly dallammal kezdik el dúdolni, amelynek hallatán finom kezét finom kis fülecskéje mögé illeszti – szóval e háborúnak, a vereségekkel együtt, ezer meg ezer apró bájos mozzanata van még, amelyrõl a nem-költõi lelkeknek, az úgynevezett prózai embereknek fogalmuk sem lehet – de hát õk csak rossz prózát írnak és beszélnek! A háború minden jó dolgok atyja, a háború az atyja a jó prózának is! – Ebben az évszázadban négy nagyon különös és igazán költõi ember élt, akik a prózaírást mesterfokon gyakorolták, amely prózára egyebekben méltatlan volt e század – költõiség hiányában, amint már utaltam rá. Goethe kivételével, akit joggal követel magának az az évszázad, amelyik kinevelte õt: nem látok mást, mint Giacomo Leopardit, Prosper Mérimée-t, Ralph Waldo Emersont és Walter Savage Landort, az Imaginary Conversations szerzõjét, akik méltóak a próza mestere névre.

93

Dehát miért írsz? – A: Nem tartozom azok közé, akik tintába mártott tollal a kezükben gondolkodnak, még kevésbé azok közé, akik a nyitott tintatartó elõtt átadják magukat szenvedélyüknek, székükön ülve és merõn bámulva a papírlapot. Mindenféle írás miatt bosszankodom vagy szégyenkezem: az írás nekem afféle szükségszerûség – még példázatokban sem beszélek róla szívesen. B: Akkor meg minek írsz? A: Hát, barátom, õszintén, szólva: eleddig nem találtam magamnak más eszközt, hogy megszabaduljak a gondolataimtól. B: És miért akarsz megszabadulni tõlük? A: Hogy miért akarok? Dehát akarok egyáltalán? Meg kell – B: Elég! Elég!

94

Poszthumusz hírnév. – Azok a morális dolgokról mondott rövidke merész szavak, amelyeket Fontenelle vetett sebtében papírra a halhatatlan Holtak párbeszédeiben, az õ korában kétes értékû viccelõdés paradoxonainak és játékainak tûntek, még az ízlés és a szellem legfõbb bírái sem láttak többet bennük – sõt talán Fontenelle maga sem. És most valami hihetetlen dolog történik: e gondolatok igazsággá változnak! Bizonyítja õket a tudomány! A játék komolyra fordul! És ma másként érezve olvassuk e párbeszédeket, mint ahogy Voltaire és Helvetius olvasták õket és szerzõjüket akaratlanul is másik és sokkal magasabb szellemi osztályba soroljuk, mint õk tették – jogosan-e? Vagy jogtalanul?

95

Chamfort. – Hogy egy olyan jó emberismerõ és a tömegeknek olyan ismerõje, mint Chamfort, a tömegeket választotta és nem állt félre, hogy megmaradjon a filozófusi lemondásban és védekezésben, azt csak a következõképpen tudom megmagyarázni: egy ösztön erõsebb volt benne a bölcsességnél és sohasem elégült ki: minden vér szerinti nemesség gyûlölete: talán az anyjában élõ, nagyon is érthetõ gyûlölet volt ennek oka, amelyet az anyja iránt érzett szeretet szentesített Chamfortban, – a gyermekéveitõl kezdve benne élõ bosszú ösztöne, amely csak a pillanatot várta, hogy bosszút álljon anyjáért (Chamfort törvénytelen gyermek volt – A szerk.). Ám az élet és saját zsenialitása, valamint ah, leginkább valószínûleg az ereiben csörgedezõ atyai vér mégis arra csábította, hogy a nemesek közé álljon velük egyenrangúként – hoszszú, hosszú éveken át! Végül már nem tudta a saját látását elviselni, mint „régi embert” a régi rendszerben, akkor sokáig heves bûntudat gyötörte, ezért húzta fejére a csõcselék öltözetét, mint sajátszõrcsuháját! Rossz volt a lelkiismerete a bosszú elmulasztása miatt. – Ha Chamfort akkoriban akár csak egy fokkal inkább megmaradt volna filozófusnak, a forradalom szegényebb lett volna a tragikus akasztófahumorral és nem kapta volna kezébe legélesebb tüskéjét, sokkalta ostobább eseménynek tûnne, és nem fejtene ki ekkora szellemi csáberõt. Ám Chamfort gyûlölete és bosszúja egy egész emberfajtát nevelt ki: és a legnevezetesebb emberek járták ki ezt az iskolát. Gondoljuk csak meg, hogy Mirabeau úgy nézett Chamfort-ra, mint saját idõsebb és jobbik énjére, akitõl ösztönzést, figyelmeztetést és ítéletet várt és tûrt el – Mirabeau, akire egészen másfajta emberi nagyság jellemzõ, mint a tegnap és a ma akár elsõ számú államférfiainak nagysága. – Különös, hogy ilyen barát és pártfogó ellenére – hiszen ismerjük Mirabeau Chamfort-nak írott leveleit – ez a legmaliciózusabb moralista a franciáknak idegen maradt, Stendhalhoz hasonlóan, aki talán a leggondolatgazdagabb szemmel és füllel rendelkezett eme század valamennyi franciája között. Talán azért, mert ez utóbbiban túlságosan sok volt egy németbõl meg egy angolból ahhoz, hogy a párizsiak még elviseljék? – míg Chamfort, aki mély és gazdag lélek volt, szenvedõ, komor és szenvedélyes – olyan gondolkodó, akinek állandóan gyógyszerként volt szüksége a nevetésre, hogy el tudja viselni az életet és aki kárbaveszettnek minõsítette azt a napot, amelyen egyáltalán nem nevetett – inkább olasznak, Dante vagy Leopardi vérrokonának látszik, mint franciának! Ismerjük Chamfort utolsó szavait: Ah, mon ami, mondta Sieyésnek, je m’en vais enfin de ce monde, ou il fant que le coeur se brise ou se bronze–” („Ó, barátom, mondta Sieyésnek, végre elmegyek ebbõl a világból, ahol az emberi szív megszakad vagy kõvé válik–”) Ezek nem egy haldokló francia szavai, az biztos!

96

Két szónok. – Két szónok közül az egyik csak akkor tudja kifejteni ügyének minden érvét, ha átadja magát a szenvedélynek: csak ez pumpál elegendõ vért és hevességet az agyába ahhoz, hogy magas szellemiségét megnyilatkozásra késztesse. A másik itt-ott idõnként ugyanezzel próbálkozik: ügyét a szenvedély segítségével úgy elõadni, hogy jól hangzó, heves és magávalragadó legyen – de általában sikertelenség az osztályrésze. Ilyenkor nagyon hamar elkezd zûrzavarosan hetet-havat összehordani, túlzásokba bocsátkozik, ki is felejt ezt azt a beszédébõl, bizalmatlanságot ébresztve ügye iránt: hiszen eközben õ maga is bizalmatlan vele szemben, ezzel magyarázható a leghûvösebb és legtaszítóbb hangnembe való idõnkénti hirtelen átcsapás, amely hangnem kételyt ébreszt a hallgatóban, vajon egész szenvedélyessége õszinte, igazi volt-e. Nála a szenvedély minduntalan elnyomja a szellemet, talán mert õbenne ez erõsebb, mint az elsõben. Ám õ akkor van ereje teljében, ha érzékenysége viharos rohamainak ellenáll, sõt mintegy kigúnyolja azt: csak ilyenkor lép elõ szelleme a rejtekhelyérõl: egy logikusabb, gúnyosabb, játékosabb és mégis félelmetesebb szellem.

97

Az írók bõbeszédûségérõl. – Létezik a harag bõbeszédûsége – gyakori Luthernél és Schopenhauernél is. Az a bõbeszédûség, amely a fogalmi formulák túl nagy mennyiségébõl ered, mint Kantnál. Bõbeszédûség, mely az ugyanazon dolog új meg új fordulatai felett érzett örömbõl származik: ezzel Montaigne-nál találkozunk. A kárörvendõ természetû emberek bõbeszédûsége: aki e korszak írásait olvassa, két íróra fog emlékezni e szempontból. A megfelelõ szavak és kifejezési formák feletti jókedvbõl adódó bõbeszédûség: nem ritka Goethe prózájában. Az érzések ricsaja és zûrzavara belsõ örömének bõbeszédûsége: például Carlyle-nél.

98

Shakespeare dicsõségére. – A legszebb, amit Shakespeare, az ember dicséretére mondhatok, a következõ: hitt Brutusban és ezt az erényt egyetlen porszemnyi bizalmatlansággal sem szennyezte be. Neki szentelte legjobb tragédiáját – amelyet még ma is rossz címmel illetünk (a Julius Caesarról van szó, amelynek valódi hõse Brutus – A szerk.) – neki és az emelkedett morál legszörnyûbb lényegi megtestesülésének. A lélek függetlensége – mert errõl van itt szó! Egyetlen áldozat sem lehet e célból túlságosan nagy: legjobb barátunkat is fel kell tudnunk áldozni érte, még ha a legnemesebb lelkû ember is, a világegyetem ékessége, páratlan zseni – ha a szabadságot nagy lelkek szabadságaként szeretjük és épp õmiatta fenyegeti veszély e szabadságot – Shakespeare valahogy így érezhetett. Az a magasság, ahová Ceasart helyezi, a legnagyobb megtiszteltetés, amelyben csak Brutust részesíthette: ez utóbbi belsõ problémája csak ettõl kezdve válik igazán szörnyû naggyá, ahhoz a lelkierõhöz hasonlóan, amely e csomót megoldani képes! – És valóban a politikai szabadság volt-e az, amely e költõt arra ösztönözte, hogy együtt érezzen Brutus-szal – ez tette volna õt Brutus bûntársává? Netán a politikai szabadság valami kimondhatatlan dolog szimbóluma volt csupán? Talán a költõ lelkének eleddig ismeretlen, sötét eseményével és kalandjával állunk szemben, amelyrõl csak jelzések segítségével kívánt beszélni? Mi az egész Hamlet-melankólia Brutus melankóliájához képest! – és Shakespeare talán ezt is, mint a másikat, tapasztalatból ismerte! Talán õneki is megvolt a maga sötét órája és gonosz angyala, mint Brutusnak! – De bármiféle is lett légyen köztük e titkos hasonlóság, Shakespeare Brutus egész lénye és erkölcse elõtt a földre borult, méltatlannak érezve rá magát és távolinak – ennek bizonyítékát beleírta a tragédiájába. Kétszer léptet föl benne költõt és mindkétszer olyan türelmetlen és porig alázó megvetéssel sújtja, hogy az már kiáltás – az önmegvetés kiáltásának erejével hat. Brutus, még maga Brutus is elveszíti türelmét, amikor a költõ beképzelten, patetikusan, tolakodóan föllép, már ahogy a költõk szoktak, olyan lényként, aki igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy mindennemû nagyságban, erkölcsi nagyságban is bõvelkedik, míg a cselekvés és az élet filozófiájában az egészen közönséges becsületesség szintjét is alig éri el. „Ha a kor ismeri, én meg ismerem a hangulatait – dobjátok ki e bohócot!” – kiált föl Brutus. Ültessük ezt át és vissza a költõ lelkébe, aki költötte.

99

Schopenhauer hívei. – Amit kultúrnépek és barbárok érintkezése esetén megfigyelhetünk: az alacsonyabb kultúra a magasabbtól rendszerint annak bûneit, gyöngeségeit és túlzásait veszi át legelõször és ettõl kezdve erõsen vonzódik hozzá, végül pedig az átvett bûnök és gyöngeségek útján átvesz valamit a magasabb kultúra értékes erejébõl is – amit közvetlen közelünkben ugyancsak megfigyelhetünk, persze rafináltabb és kifinomultabb, kevésbé kézzelfogható formában, ezért szükségtelen távoli vidékekre, barbár népekhez utaznunk. Schopenhauer tanítványai Németországban általában mit vesznek át elõször a mestertõl? – ezek a tanítványok az õ magasrendû kultúrájához viszonyítva nyugodtan oly mértékben barbárnak érezhetik magukat, hogy neki elõször barbár módon kell elbûvölnie és elcsábítania õket. Talán határozott tény-érzékét, világosságra és ésszerûségre törekvését veszik át, amelyek miatt gyakran annyira angolnak és olyan kevéssé németnek látszik? Vagy intellektuális lelkiismerete erejét, amely lelkiismeret kibírta a lét és az akarat közötti élethoszsziglani ellentmondást és arra kényszerítette õt, hogy írásaiban állandóan, és szinte minden ponton ellentmondjon önmagának? Vagy tisztaságát a keresztény isten és az egyház ügyeiben? – mert ebben olyan tiszta volt, mint eladdig egyetlen német filozófus sem, olyannyira, hogy „voltaireiánusként” élt és halt meg. Avagy a szemlélet intellektualitásáról, az okság törvényének aprioritásáról, az intellektus eszköz-jellegérõl és az akarat nemszabad jellegérõl szóló halhatatlan tanításait? Nem, ez az egész nem bûvöli el õket, és nem is érzik a varázserejét: ezzel szemben varázslatos Schopenhauer misztikus zavarodottsága és mûfogásai mindazon pontokon, ahol a tényszerûség gondolkodóját elcsábította és megrontotta az a hazug ambíció, hogy õ oldja meg a világegyetem rejtélyét, varázslatos az Egy Akarat bizonyíthatatlan tana („valamennyi ok csak az akarat megjelenésének alkalmi oka, adott idõben, adott helyen”, „az élet akarása minden lényben, még a legkisebben is, egységesen és oszthatatlanul jelen van, olyan tökéletesen, mint mindazokban együttvéve, amelyek valaha csak léteztek, léteznek vagy létezni fognak, az egyén tagadása („valamennyi oroszlán alapjában véve csak egy oroszlán”, „az egyének sokfélesége látszat”, ahogy a fejlõdés is látszat csupán: – Lamarck gondolatait „zseniális, abszurd tévedésnek” nevezi), a zseniért való rajongást („az esztétikai szemléletben az egyén nem egyén már, hanem a megismerés tiszta, akarat és fájdalom nélküli, idõtlen szubjektuma”, „a szubjektum, amely teljesen feloldódik szemlélõdése tárgyában, maga lett ez a tárgy”), az együttérzés ostobasága és a principii individuationis ebben rejlõ lehetséges áttörése mint a moralitás forrása, hozzászámítva az efféle kijelentéseket: „a lét voltaképpeni célja a halál”, „a priori nem tagadható le az a lehetõség, hogy egy halottból varázserejû hatás áradhat ki”: a filozófus efféle és ezekhez hasonló túlzásait, túlkapásait és hibáit mindig elsõként fogadják el, a hit tárgyává téve õket – a hibákat és a túlkapásokat mindig a legkönnyebb utánozni, ez igazán nem igényel hosszú elõgyakorlatokat. De beszéljünk Schopenhauer leghíresebb élõ hívérõl, Richard Wagnerrõl. Vele is az történt, ami már éppen elég sok mûvésszel megesett: melléfogott az általa alkotott alakok értelmezésében és félreértette tulajdon mûvészetének kimondatlan filozófiáját. Richard Wagner hagyta, hogy élete feléig Hegel vezesse tévutakra, késõbb ugyancsak hagyta magát félrevezetni, amikor azt hitte, hogy saját szereplõibõl Schopenhauer tanait olvassa ki és az „akarat”, „zseni” és „együttérzés” fogalmaival kezdte meghatározni önmagát. Ennek ellenére továbbra is igaz: Schopenhauer szellemének semmi nem mond annyira ellent, mint ami kifejezetten wagneri Wagner hõseiben – mármint a legfõbb önzés ártatlansága, a nagy szenvedélyben, mint a magánvaló jóban való hit, egyszóval: hõseinek „Siegfried-szerû” jelleme. „Ez az egész inkább Spinozától szaglik, mint tõlem” – mondaná talán Schopenhauer. Wagnernek tehát bármily kitûnõ okai lennének arra, hogy más filozófusokra hivatkozzon, ne pedig Schopenhauerre: a varázserejû rontás, amelynek áldozatául esett e filozófus esetében, nemcsak a többi filozófussal szemben vakította el, hanem a tudománnyal szemben is, egész mûvészete egyre inkább a schopenhaueri filozófia képviselõjének és kiegészítésének igyekszik kiadni önmagát, egyre nyomatékosabban mondva le arról a becsvágyról, hogy az emberi megismerés és tudomány képviselõje és kiegészítõje legyen. És nem csupán e filozófia egész titokzatos csillogása bûvöli el, amely egy Cagliostrót is elbûvölt volna: mindig is csáberõt gyakoroltak rá a filozófusok egyes gesztusai és indulatai! Schopenhauertõl származik például az a hevület, amelylyel Wagner a német nyelv züllöttségét igyekszik leleplezni: és ha ebben megállapíthatjuk a filozófus utánzását, akkor azt se hallgassuk el, hogy Wagner stílusa épp azoktól a dagályosságoktól és fogyatékosságoktól szenved, amelyeknek láttán Schopenhauer mindig éktelen dühbe gurult, azt se feledjük, hogy ami a németül író Wagner-híveket illeti, a wagnerománia kezd már olyan veszedelmes méreteket ölteni, mint hajdan a hegelománia. Ugyancsak Schopenhauertõl származik Wagnernél a zsidók gyûlölete, akiknek még legnagyobb tettével szemben sem igazságos: hiszen a zsidók a kereszténység feltalálói! Schopenhauertõl származik Wagner azon kísérlete, hogy a kereszténységet a buddhizmus szélfútta magvaként fogja föl és Európa számára, a katolikus-keresztény formulák és érzések átmeneti elfogadásával, buddhista korszakot készítsen elõ. Schopenhauertõl származik Wagnernak az a prédikációja, amely szerint legyünk irgalmasak az állatokkal; e téren Schopenhauer elõdje köztudomásúan Voltaire volt, aki talán már, utódaihoz hasonlóan, az állatok iránti irgalmasság álruhájába tudta bújtatni bizonyos tárgyak és emberek iránt érzett gyûlöletét. Wagnernak a tudomány elleni gyûlöletét, amely e prédikációból csendül ki, egyáltalán nem a lágyszívûség és a jóság szelleme inspirálta – sõt, amint ez magától értetõdik, nem inspirálta semmiféle szellem. – Végsõ soron egy mûvész filozófiája nem sokat számít, ha egyszer utólagos csupán és nem tesz kárt mûvészetében. Nem õrizkedhetünk eléggé attól, hogy megharagudjunk egy mûvészre alkalmi, talán nagyon szerencsétlen és nagyképû maszkja miatt, ne feledjük hát, hogy kedves mûvészeink többé-kevésbé mindannyian szükségképpen színészek és annak is kell lenniük, színészkedés nélkül nehezen viselnék el a létezést hosszú távon. Maradjunk hûek Wagnerhoz abban, ami igaz és eredeti benne – nevezetesen pedig azáltal, hogy mi, a tanítványai, hûek maradunk magunkhoz abban, ami bennünk igaz és eredeti. Hagyjuk meg neki a maga intellektuális hangulatait és görcseit, mérlegeljük inkább tárgyilagosan, milyen különleges tápláléka lehet az olyan mûvészetnek, mint az övé, hogy élni és fejlõdni tudjon! Nem túl fontos, hogy gondolkodóként gyakorta nincs igaza, az igazságosság és a türelem nem az õ erõs oldala. Az élete a saját szemében, igaz élet volt és az is maradt: ez elég. Ez az élet, amely mindegyikünknek ezt kiáltja: „Légy férfi és ne engem kövess – hanem önmagadat! Hanem önmagadat!” A mi életünknek ugyancsak igaznak kell lennie a saját szemünkben! Nekünk is szabadon és bátran, ártatlan önzéssel, önmagunkból kell kinõnünk és virágba borulnunk! És ha erre az emberre gondolok, még ma is, mint egykor, a következõ mondatok visszhangoznak fülemben: „a szenvedély jobb a sztoicizmusnál és a képmutatásnál, még a gonoszban való becsületesség is jobb, mint eltévelyednünk a hagyomány moralitásában, a szabad ember lehet jó is és gonosz is, de a rab ember a természet szégyene és sem égen, sem földön nem lel vigasztalást, végezetül pedig: mindenkinek, aki csak szabad akar lenni, önmaga által kell szabaddá lennie, önmagát kell szabaddá tennie, mert a szabadság senkinek sem hullik az ölébe égbõl pottyant ajándék gyanánt”. (Richard Wagner in Bayreuth: I 431.)

100

A hódolat iskolája. – Az embernek a hódolatot is meg kell tanulnia, csakúgy mint a megvetést. Aki új utakon jár és sokakat új utakra vezetett, csodálkozva fedezi föl, milyen ügyetlennek és együgyûnek mutatkozik e sok ember a hála kifejezésében, hogy egyáltalán a háládatosság csak olyan ritkán juthat kifejezésre. Mintha valami a torkán akadna, valahányszor csak szólni akar, ezért aztán csak köszörüli a torkát és elnémul újra. Majdnem komédiába illõ az a mód, ahogy egy gondolkodónak végre sikerül megéreznie gondolatainak hatását, átformáló és megrázó erejét, idõnként úgy tûnik, hogy azok, akikre hatottak e gondolatok, mintha sértve éreznék magukat és általuk fenyegetettnek hitt függetlenségük védelmében csak sértõ módon tudnának megnyilatkozni. Csak nemzedékek múltán sikerült végre legalább a hála udvarias konvencióját kialakítani: és csak nagyon késõn jön el az az idõpont, mire a hálába sikerül egyfajta szellemnek és zsenialitásnak is bejutnia. Akkor általában akad majd valaki, aki e nagy hála befogadója lesz, és nemcsak a mindazért a jóért feléje áradó hálát fogja fogadni, amelyet õ maga tett, hanem többnyire mindazért a jó és nemes dolgokból álló kincsért is, amit elõdei apránként fölhalmoztak.

101

Voltaire. – Mindenütt, ahol csak udvartartás létezett, kialakult a jó beszéd és ezzel együtt a stílus törvénye az írók számára. Az udvari nyelv azonban az udvaroncok nyelve, akik nem szakemberek és akik még a tudományos dolgokról való beszélgetéseik során is megtiltották maguknak a kényelmes szakkifejezéseket, mert szakmai a hangulatuk, ezért a szakkifejezések és mindaz, ami elárulhatná a szakembert, folt a stíluson az udvari kultúra országaiban. Most, amikor már minden udvar a jelen és a múlt karikatúrája csupán, csodálkozva látjuk, hogy e pontban maga Voltaire is mily kimondhatatlanul rugalmatlan és vaskalapos volt (például olyan stilisztákra vonatkozó ítéleteiben, mint Fontenelle és Montesquieu), – mi mindannyian fölszabadultunk az udvari ízlés hatása alól, míg Voltaire ennek valóságos betetõzõje volt.

102

Egy szó a filológusoknak. – Hogy egyáltalán vannak ily értékes és felséges könyvek, hogy egész tudósnemzedékeket jól tudtak alkalmazni és felhasználni, mert erõfeszítéseik nyomán e könyvek megmaradtak tisztának és érthetõnek – a filológia azért van, hogy mindig újra meg újra megerõsítsen bennünket e hitben. Föltételezi, hogy nincs hiány azon ritka emberekben (ha pillanatnyilag éppen nem is mutatkoznak), akik ilyen értékes könyveket valóban tudnak használni – valószínûleg azokról van szó, akik maguk is tudnak vagy tudnának ilyen értékes könyveket csinálni. Csak azt szeretném mondani, hogy a filológia föltételez egy nemes hiedelmet, miszerint igen sok, keserves, sõt tisztátalan munkát kell elõre elvégezni egyesek, kevesek számára, akik „majd eljönnek egyszer”, ám pillanatnyilag még nincsenek sehol: mindezen nagy munka in usum Delphinorum (a trónörökösök használatára – A ford.) készül.

103

A német zenérõl. – A német zene már most azért több bármely más európai zenénél, mert csak benne jutott kifejezésre mindazon változás, amelyet a forradalom Európában elõidézett: csak a német zeneszerzõk tudják jól kifejezni a széles néptömegek nyugtalan mozgását azzal a pokolbéli mesterséges lármával, amelynek még csak túl hangosnak sem kell lennie, míg például az olasz opera csak a szolgák és katonák kórusát ismeri, de a „népét” nem. Ehhez járul még, hogy minden német zenébõl mélységes polgári féltékenység hallatszik ki a nemességre, nevezetesen pedig az esprit-re és az élégance-ra, mint egy udvarias, lovagias, régi, magabiztos társadalom kifejezõdésére. Ez nem olyan zene, mint a Goethe-féle énekesek kapu elõtti muzsikája, amelyet még a „nagyteremben”, a királyok is szívesen hallgattak, mert már nem arról van szó, hogy „Tüzes levente bátran néz / a szép hölgy szemlesütve” (Dóczy L. fordítása – A szerk.). A német zenében maga a kellem is a lelkiismeretfurdalással együtt lép fel, a német csak akkor jön igazán morális hangulatba, ha a kellem mellett megjelenik vidéki ikertestvére, a báj is – és ettõl kezdve nincs megállás a rajongó, iskolázott, gyakorta mogorva, dörmögõ „emelkedettségig”, a beethoveni emelkedettségig. Ha megpróbáljuk elképzelni azt az embert, aki megfelel ennek a zenének, akkor gondoljunk éppen Beethoven-ra, amint megjelenik Goethe mellett ama bizonyos teplitzi találkozón: ahogy a kultúra mellett a félbarbárság, a nép mellett a nemesség, ahogy a jóindulatú ember mellett a „jó” vagy még annál is „jobb” ember, ahogy a mûvész mellett a fantaszta, a megvigasztalódott ember mellett a vigasztalásra szoruló, a kiegyensúlyozott mellett a túlzó és gyanakvó, mint a szeszélyesen rajongó és az önkínzó, mint a bolondos/szertelen, a boldog/szerencsétlen, a hûséges/mértéktelen, mint az illedelmes és plump – és mindent egybevetve mint az „idomítatlan” ember: így látta és jellemezte õt maga Goethe, Goethe a kivételes német, akihez méltó zene eleddig sohasem született még! – Végezetül pedig gondoljuk csak meg, hogy a melódia megvetése és a melódia iránti érzék kihalása a németeknél nem demokratikus elfajzás és nem a forradalom utóhatása-e. A melódia valóban olyan nyilvánvaló hajlandóságot tanúsít a törvényesség irányában és ellenszenvet minden leendõ, formátlan és önkényes dologgal szemben, hogy az európai valóság régi rendje visszhangjaként észleljük, valamint minket e régi rendhez visszavezetõ, sajátos csábításként.

104

A német nyelv hangzásáról. – Tudjuk, honnan származik az a német nyelv, amely néhány évszázada az általános írott német nyelv. A németek, az udvar iránt érzett túlzott tiszteletükkel, szándékosan igyekeztek átvenni a kancelláriák stílusát, mindenben, amit csak írniuk kellett, tehát levelezésükben, okirataikban, végrendeleteikben és a többi. Ha valaki a kancellária stílusában írt, akkor ezzel egyszersmind az udvari és kormányzati követelményeknek is megfelelt – ez valami elõkelõ dolog volt azzal a közönséges némettel szemben, amelyet épp abban a városban beszéltek, ahol az illetõ élt. Apránként levonták a következtetést, és úgy is beszéltek, ahogy írtak – így még elõkelõbbek lettek, a szavak formájában, a szavak és a fordulatok megválasztásában, végül pedig a hangzásban is: beszédben az udvari hangzást utánozták és ez az utánzás második természetük lett. Talán sehol sem jött létre ehhez egészen hasonló: az írott nyelv stílusa túlsúlyba jutott a beszélt nyelvvel szemben, egy egész nép szóvirágai és elõkelõsködése vált egy közös, már nem nyelvjárási beszéd alapjává. Azt hiszem, a német nyelvnek a középkorban és különösen a középkor után kifejezetten paraszti és közönséges hangzása volt: az utóbbi évszázadok során valamelyest nemesedett, elsõsorban azáltal, hogy kénytelen volt utánozni a roppant sokféle francia, olasz és spanyol hangzást, elsõsorban a német (és osztrák) nemességnek köszönhetõen, amely nem elégedett meg az anyanyelvével. De Montaigne és Racine számára mindezek ellenére elviselhetetlenül közönségesen hangozhatott a német nyelv: és még most is, az olasz csõcselék közepette, az utazók szájából oly nyersen, rekedtesen, valahogy erdei módon hangzik, érzõdik rajta a füstös kocsmák és az udvariatlan (Nietzschénél szójátékkal: udvar-nélküli) vidékek hangulata. – És most azt veszem észre, hogy a kancelláriák egykori csodálóinak körében ismét hódít a nemesebb hangzásra való törekvés és a németek egészen kárhozatos és idegen „varázslatos hangzásnak” kezdenek hódolni, amely hosszú távon valóságos veszedelem lehet a német nyelvre nézve – mert ennél csúfabb hangzásokat hiába is keresnénk Európában. Gúnyos, hideg, közönyös és hanyag elemek vegyülnek e hangba: a németeknek most mindez „elõkelõen” hat – és az efféle elõkelõségre való jóindulatú törekvést hallom az ifjú tisztviselõk, tanárok, asszonyok és kereskedõk hangjában, még a kislányok is ezt a tiszti németet utánozzák már. Mert a katonatiszt, mégpedig a porosz tiszt e hangzások feltalálója, ugyanez a tiszt mint katona és mint szakértõ rendelkezik a szerénységnek azzal a csodálatra méltó tapintatával, amelyet minden németnek meg kellene tanulnia (a német professzorokat és muzsikusokat is beleértve!). Ám mihelyt megszólal és megmozdul, mindjárt a régi Európa legfelfuvalkodottabb és legízléstelenebb lényévé válik – amit õ maga kétségtelenül észre sem vesz! És a jámbor német sem veszi észre, aki benne a legelsõ és legelõkelõbb társasági embert csodálja és „szívesen venné, ha õ határozná meg a hangnemet”. Ezt aztán meg is teszi! – elõször is az õrmesterek és altisztek utánozzák és durvítják el e hangot. Figyeljünk csak a parancsszavakra, amelyek valósággal visszhangoznak a német városokban, mostanában, amikor minden város kapui elõtt folynak a katonai gyakorlatok: micsoda pökhendiség, micsoda dühöngõ tekintélyelvûség, micsoda gúnyos hidegség csendül ki ezekbõl az üvöltésekbõl! Valóban muzikális nép volna a német? – Az biztos, hogy a németek most nyelvük hangzását tekintve militarizálódnak: valószínû, hogy mivel a katonai beszédet már begyakorolták, végül katonai nyelven fognak írni is. Mivel bizonyos hangzások megszokása mélyen behatol a jellembe – hamarosan a szavak és a fordulatok, sõt maguk a gondolatok is e hangzásnak megfelelõek lesznek. Talán már most is a tisztekre jellemzõ módon írunk, talán csak túlságosan keveset olvasok el mindabból, amit manapság Németországban írnak. De valamiben még biztosabb vagyok: a külföldre irányuló nyilvános német jelenlétet nem a német zene inspirálja, hanem éppen az elõbb említett ízléstelen arcátlanság új hangütése. A legelsõ német államférfi (Bismarck – A szerk.) csaknem minden beszédében van olyan hangsúly, még akkor is, ha császári szócsövén keresztül nyilvánul is meg, amely sérti az idegen fület, amely azt ellenszenvvel utasítja el: ám a németek elviselik – elviselik önmagukat.

105

A németek mint mûvészek. – Ha egy németet egyszer úgy istenigazából elragad a szenvedély (és nem csupán, amint általában elõfordul, a szenvedély iránti jó szándék!), akkor úgy viselkedik, ahogy viselkednie kell, anélkül hogy törõdne viselkedésével. De az az igazság, hogy ekkor nagyon ügyetlenül és csúfságosan viselkedik, mintegy taktus és melódia nélkül, úgyhogy a nézõk zavarba jönnek vagy meghatódnak, de semmi több – hacsak föl nem emelkedik a nemes elragadtatottságig, ameddig egynémely szenvedély képes fölemelni õt. Akkor aztán még a német is szép lesz! A német mûvészeket az ûzi egyre nagyobb magaslatokra és a szenvedély túlzásaiba, hogy megsejtik, a szépség milyen magasságokból képes varázsával még a németeket is beragyogni: igazi, mély vágy tehát ez, fölülemelkedni a csúfságon és ügyetlenségen, legalább is kitekinteni egy jobb, könnyedebb, déliesebb, naposabb világba. És ekképp a görcsök sok esetben csak annak a jelei, hogy táncolni szeretnének: ezek a szegény medvék, akikben rejtõzködõ nimfák és erdei istenek mozgolódnak – sõt, idõnként magasabbrendû istenségek is!

106

A zene mint közbenjáró. – „Olyan mesteri zeneszerzõt kívánnék – mondta egy újító a tanítványának –, aki kiolvasná gondolataimat és saját nyelvén beszélné el õket: így közelebb kerülnék az emberek füléhez és szívéhez. Hangokkal az ember minden tévedésre és minden igazságra rávehetõ: ki tudna megcáfolni egy hangot?” – „Tehát cáfolhatatlan akarnál lenni?” – kérdezte a tanítványa. Az újító így válaszolt: „Azt akarom, hogy a magból fa legyen. Hosszú ideig kell hinni egy tanban, ha azt akarjuk, hogy fává terebélyesedjék: és cáfolhatatlannak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy higgyenek benne. A fának viharokra, kételyekre, férgekre, gonoszságra van szüksége ahhoz, hogy magjának természete és ereje megnyilatkozzék, törjön csak ketté, ha nem elég erõs. Ám a magot mindig csak megsemmisíteni lehet – de cáfolni soha!” – Amikor ezt mondotta, tanítványa nagy hévvel fölkiáltott: „De én hiszek a tanodban és olyan erõsnek tartom, hogy elmondok mindent, mindent, amit még a szívem mélyén ellene érzek!” – Az újító nevetett magában és megfenyegette õt az ujjával. – „Az efféle ifjúság – mondta aztán –, a legjobb, de veszélyes és nem minden tanítás viseli el.”

107

Végsõ hálánk a mûvészet iránt. – Ha nem írtuk volna jóvá a mûvészeteket és nem találtuk volna föl a valótlannak ezt a fajta kultuszát, akkor egyáltalán nem tudnánk elviselni a bepillantást abba az általános hamisságba és hazugságba, amely bepillantást most a tudomány nyújt nekünk – az õrületbe és a tévedésbe mint a megismerõ és érzõ létezés feltételeibe való bepillantást. A becsületesség következménye undor és öngyilkosság volna. Csakhogy becsületességünknek rendelkezésére áll egy olyan ellenhatalom is, amelynek köszönhetõen kitérhetünk az efféle következmények elõl: a mûvészet, mint a látszólagos iránti akarat. Nem mindig tiltjuk meg tekintetünknek, hogy kikerekítsen, végigköltsön: és akkor már nem az örök tökéletlenséget emeljük a levés folyama fölé – hanem úgy véljük, egy istennõt viszünk, s gyermeteg büszkeséggel tölt el, hogy megtehetjük neki e szolgálatot. Esztétikai jelenségként a létezés még mindig elviselhetõ számunkra és a mûvészetnek köszönhetjük, hogy szemünk és kezünk, de mindenekelõtt jó lelkiismeretünk alkalmas arra, hogy magunkat ilyen jelenséggé tudjuk alakítani. Idõnként ki kell pihennünk magunkat, úgy, hogy kitekintünk és lepillantunk önmagunkra a mûvész távlatából, nevetünk magunkon vagy sírunk magunkon: a hõst éppen úgy fel kell fedeznünk, mint a bolondot, aki megismerõ szenvedélyünkben rejtõzik, idõnként derülnünk kell ostobaságunkon, hogy bölcsességünkhöz hûek maradjunk. És mert végsõ soron nehéz és komoly emberek vagyunk, és inkább súlyok vagyunk, mint emberek, ezért illik olyan jól ránk a csörgõsipka: önmagunk elõtt van szükségünk rá – szükségünk van minden könnyed, lebegõ, táncoló, túláradóan jókedvû, gúnyolódó, gyerekes és boldog mûvészetre, amelyet ideálunk követel meg tõlünk, hogy a dolgok fölötti szabadságunk veszendõbe ne menjen. Visszaesés volna számunkra, éppen kényes becsületességünkkel belekerülni a morálba, és azoknak a túlzott követelményeknek a kedvéért, amelyeket ebben önmagunkkal szemben állítottunk, mi magunk is erényes szörnyekké, amolyan madárijesztõkké váljunk. Arra is képesnek kell lennünk, hogy a morál fölött álljunk: és ne csupán álljunk, az olyan ember szorongó merevségével, aki minden pillanatban attól tart, hogy elcsúszik és elvágódik, hanem játékosan lebegjünk fölötte. Hogyan is nélkülözhetnénk ebben a mûvészetet, hogyan nélkülözhetnénk a bolondot? – És mindaddig, amíg akárhogy is, de szégyenkeztek önmagatok elõtt, még nem tartoztok hozzánk!
Harmadik könyv

108

Új küzdelmek. – Miután Buddha meghalt, még évszázadokig mutogatták az árnyékát egy barlangban – egy iszonyatosan félelmetes árnyékot. Isten halott: ám az ember természete már csak olyan, hogy talán még évezredekig lesznek barlangok, amelyekben megmutatják az Isten árnyékát. – És nekünk – nekünk még az árnyékát is le kell gyõznünk!

109

Óvakodjunk! – Óvakodjuk attól a gondolattól, hogy a világ élõlény! Merrefelé is terjeszkedhetne? Mibõl táplálkozhatna? Hogyan növekedhetne és szaporodhatna? Hisz körülbelül tudjuk mi az, hogy szerves: és ezt, a csak föld kérgén észlelt végtelenül esetlegest, késeit, ritkát, véletlenszerût kellene átértelmeznünk valami lényegessé, általánossá és örökké, mint azok teszik, akik a világmindenséget organizmusnak nevezik? Ettõl undorodom. Már attól a hiedelemtõl is õrizkedjünk, hogy a mindenség gép, bizonyára nem adott cél érdekében hozták létre, a „gép” szóval túlságosan is magasra értékeljük. Óvakodjunk attól, hogy mindenkor és mindenhol feltételezzük szomszédos csillagaink ciklikus mozgásának formai tökéletességét, már a Tejútra vetett egyetlen pillantás is kétségeket támaszt bennünk, hogy nincsenek-e ott sokkalta nyersebb és ellentmondásosabb mozgásformák, nincsenek-e olyan csillagok, amelyek esési pályája örökké egyenesvonalú és hasonlók. Az a csillagászati rend, amelyben élünk, kivételt képez, ez a rend és az a meglehetõsen hosszú idõtartam, amelyet feltételez, tették lehetõvé a kivételek kivételét: a szervesség kialakulását. A világ összkaraktere ezzel szemben öröktõl fogva a káosz, nem a hiányzó szükségszerûség értelmében, hanem a hiányzó rend, tagoltság, forma, szépség, bölcsesség értelmében, meg akárhogyan is hívják emberi világunk esztétikai kategóriáit. Észítéleteinknek megfelelõen messzemenõen a szerencsétlen kockavetések a szabályok, a kivételek pedig távolról sem valamiféle titkos célra irányulnak és az egész játékszerkezet vég nélkül ismétli önmagát, amely ismétlést sohasem lehet melódiának nevezni, és végtére is maga a kifejezés: „szerencsétlen dobás” már rosszallást magába foglaló emberiesített fogalom. Ám hogyan is bírálhatnánk vagy dicsérhetnénk a mindenséget? Óvakodjuk attól, hogy szívtelenséget, esztelenséget vagy ezek ellentéteit vessük a szemére: sem nem tökéletes, sem nem szép, nem is nemes és nem is akar semmi ehhez hasonló lenni, egyáltalán nem arra törekszik, hogy az embert utánozza! Egyáltalán nem vonatkoznak rá esztétikai és morális ítéleteink! Nincs benne önfenntartási ösztön és egyáltalán semmiféle ösztön vagy késztetés; törvényeket sem ismer. Óvakodjunk attól a kijelentéstõl, hogy a természetben törvények vannak. Csak szükségszerûségek vannak: ott nem parancsol senki, nem engedelmeskedik senki, nem követ el kihágást senki. Ha tudjátok, hogy nincsenek célok, akkor azt is tudjátok, hogy nincs véletlen: mert csak a célok világában van a „véletlen” szónak értelme. Óvakodjunk attól a kijelentéstõl, hogy a halál ellentétes az élettel. Az élõ csak a halott egy létezési módja, ráadásul nagyon ritka módja. – Óvakodjunk attól a gondolattól, hogy a világ örökké újat alkot. Nem léteznek örökké tartó szubsztanciák, az anyag éppen olyan tévedés, mint az eleaták istene. De hát mikor érünk már a végére ennek az egész elõvigyázatoskodásnak? Istennek ezek az árnyékai meddig borítanak még sötétbe minket? Mikor fosztjuk meg a természetet végérvényesen istentõl? Mi emberek, mikor kezdhetünk végre természetesek lenni a tiszta, újra megtalált, újra megváltott természet kebelén?

110

A megismerés eredete. – Az értelem iszonyatosan hosszú ideig csak tévedéseket termett, néhány ilyen tévedés hasznosnak és fajfenntartónak bizonyult: aki ezeket elfogadta vagy örökölte, nagyobb sikerrel harcolt önmagáért és utódaiért. Az állandóan továbböröklõdõ és végül csaknem az emberi faj alapvetõ javaivá vált téves hittételek például a következõk: hogy léteznek huzamos ideig tartó dolgok, hogy vannak azonos dolgok, hogy léteznek dolgok, anyagok, testek, hogy valamely dolog az, aminek látszik, hogy akaratunk szabad, hogy ami nekem jó, az önmagában szintén jó. Az ilyen tételek tagadói, a kételkedõ emberek csak nagyon késõn léptek föl – csak nagyon késõn lépett föl az igazság, mint a megismerés legerõtlenebb formája. Sokáig úgy tûnt, nem is lehet együtt élni vele, egész szervezetünk az ellenkezõjére volt beállítva, minden magasabbrendû funkció, az érzékszervek észleletei és egyáltalán mindenfajta érzéklet az õsidõkben belérögzült elemi tévedésekkel dolgozott. Sõt, mi több: e tételek a megismerésen belüli normákká lettek, amelyek alapján az „igazat” és „nem igazat” megítélték – egészen a tiszta logika legtávolabbi területeiig. Tehát: az ismeretek erejét nem igazságfokuk adja, hanem életkoruk, megemésztettségük mértéke, valamint életfeltétel jellegük. Ahol élet és megismerés látszólag ellentmondásba keveredett, ott sohasem folytak komoly küzdelmek, ott a tagadás és a kétely õrületnek minõsült. Az olyan kivételes gondolkodók, mint az eleáták, akik mégis megalapozták és fenntartották a természetes tévedések antinómiáit, hittek abban, hogy ez az antinómia megélhetõ: föltalálták a bölcset, mint a szemlélet változatlanságának, személytelenségének és egyetemességének emberét, aki egy személy s ugyanakkor mindenki is, és sajátos képességgel rendelkezik e fordított megismeréshez; azt hitték, hogy megismerésük egyszersmind az élet alapelve is. De ahhoz, hogy mindezt állíthassák, tévedniük kellett tulajdon állapotuk lényegét tekintve: el kellett képzelniük a változatlan személytelenséget és tartamot, félreismerni a megismerõ lényegét, tagadni az ösztönök erõszakosságát a megismerésben és egyáltalán az értelmet teljesen szabad, önmagából fakadó aktivitásként fölfogni; szemet hunytak ama tény fölött, hogy õk maguk is úgy jutottak tételeikhez, hogy ellentmondtak az érvényesnek, vagy hogy nyugalomra, a kizárólagos birtoklásra és uralomra sóvárogtak. A becsületesség és a szkepszis kifinomultabb fejlõdése végül lehetetlenné tette ezeket az embereket is, az õ életük és ítéletük is függetlennek bizonyult minden érzékelõ létezés õsi ösztöneitõl és alapvetõ tévedéseitõl. – Eme kifinomultabb becsületesség és szkepszis mindenütt azokon a pontokon keletkezett, ahol látszólag két egymásnak ellentmondó tétel volt alkalmazható az életre, mivel mindkettõ összeegyeztethetõ volt az elemi tévedésekkel, vagyis ott, ahol vitatható volt az élet szempontjából a hasznosság kisebb vagy nagyobb foka, valamint ott is, ahol az új tételek, ha nem mutatkoztak is hasznosak az élet számára, de legalább károsak sem voltak rá nézve egy intellektuális játékösztön megnyilvánulásaiként, ártatlanul és boldogan, mint minden játék. Az emberi agy apránként megtelt ilyen ítéletekkel és meggyõzõdésekkel, e halmazban aztán erjedés, harc és hatalomvágy keletkezett. Nem csupán a hasznosság és az öröm, hanem minden ösztönfajta részt vett az „igazságok” körüli harcban, az intellektuális harc foglalatosság, öröm, hivatás, kötelesség, méltóság lett –: a megismerés és igazra való törekvés végül is szükségletként kapott helyet a többi szükséglet között. Ettõl kezdve nem csupán a hit és a meggyõzõdés volt hatalom, hanem a vizsgálódás, a tagadás, a bizalmatlanság, az ellentmondás ugyancsak, az összes „rossz” ösztönt a megismerés alá rendelték és szolgálatába állították és így megkapták a megengedett, tiszteletreméltó és hasznos dolgok fényét, végül pedig a jó szemét és ártatlanságát. A megismerés maga tehát az élet egy darabkája lett és mint élet egyre nagyobb hatalomra tett szert: míg végül az ismeretek és a régi elemi tévedések megütköztek egymással, mindkettõ életként, mindkettõ hatalomként, mindkettõ egyazon emberben. A gondolkodó: most õ az a lény, akiben az igazság ösztöne és a létfenntartó tévedések elõször küzdenek egymással, miután az igazságösztön ugyancsak létfenntartó hatalomnak bizonyult. E harc fontosságához képest minden egyéb elenyészõ: itt az élet feltételeinek végsõ kérdésével állunk szemben és tegyünk egy elsõ próbálkozást, hogy a kérdésre kísérlettel válaszoljunk. Milyen mértékben viseli el az igazság, ha saját magunk részévé tesszük? – ez hát a kérdés, ez hát a kísérlet.

111

A logika eredete. – Mibõl keletkezett a logika az ember fejében? Bizonyára a logikátlanságból, amelynek birodalma eredetileg szörnyû nagy lehetett. De megszámlálhatatlan lény ment tönkre, akik másként gondolkodtak és döntöttek, mint ahogy most mi gondolkodunk: mindig lehetett még egy kicsit igazabb! Aki például az „azonost” nem tudta elég gyakran megkülönböztetni eledel vagy ellenséges állatok dolgában, aki tehát túlságosan lassan osztályozott, túlságosan óvatos volt az osztályozásban, annak a túlélése kevésbé volt valószínû, mint azé, aki bárminemû hasonlóság esetén mindjárt azonosságra gondolt. Az a túlsúlyba került hajlam, amely a hasonlót rögtön azonosként kezeli, logikátlan – mivel azonos, mint olyan, nem létezik – eszerint tehát a logikátlanság hajlama alkotta meg a logika alapjait. Ugyanígy, a dolgok változékonyságát nagyon sokáig nem volt szabad meglátni vagy észlelni, hogy a szubsztancia fogalma létrejöhessen, amely nélkülözhetetlen a logika számára, jóllehet a valóságban egyáltalán semmi sem felel meg neki, a pontatlanul látó lények bizonyára elõnyben voltak azokkal szemben, akik észlelték a dolgok „folyását. Önmagában véve már minden túlzott óvatosság a döntésekben, minden szkeptikus hajlam nagy veszély az életre. Egyetlen élõlény sem maradna életben, ha nem tenyésztették volna ki benne azt a rendkívül erõs ellentétes hajlamot, amely szerint inkább megerõsíti, semmint felfüggeszti az ítéletet, inkább téved és fantáziál, semmint várakozik, inkább helyesel semmint tagad, inkább ítél, semmint igazságos lenne. – A logikus gondolkodás és következtetés folyamata mai agyvelõnkben ösztönök harcának felel meg, amelyek egyenként fölöttébb logikátlanok és igazságtalanok; mi rendszerint csak a harc kimenetelét észleljük: olyan gyorsan és annyira elrejtve játszódik le bennünk ez az õsrégi mechanizmus.

112

Ok és okozat. – „Magyarázatot” mondunk, ám voltaképpen csak „leírás” az, ami megkülönböztet bennünket a megismerés és tudomány régebbi szakaszaitól. Jobban írunk le – ám éppen olyan kevéssé magyarázunk, mint a régiek. Ahol a régi kultúrák naiv embere, õsi kutatója csak két dolgot látott, „okot” és „okozatot”, ahogy mondani szokták, ott mi többszörös egymásutániságot fedeztünk fel, tökéletesítettük a levés képét, de nem jutottunk tovább, nem jutottunk el a kép mögé. Az „okok” sora minden esetben tökéletesebben áll elõttünk és így következtetünk: ennek vagy annak kellett elõbb történnie, hogy ez meg ez bekövetkezzék – de ezzel még semmit sem értettünk meg. Például a minõségi változás minden kémiai folyamatban továbbra is ugyanúgy a „csoda” erejével hat, mint korábban, ahogy minden folytonos mozgás ugyancsak, az „ugrást”, a „kezdõlökést” senki sem magyarázta még meg. De hogyan is tudnánk megmagyarázni? Csupa nemlétezõ dologgal operálunk, vonalakkal, síkokkal, testekkel, atomokkal, osztható idõkkel, osztható terekkel – hogyan is volna lehetséges a magyarázat, ha elõször mindent a magunk képére képiesítünk? Elegendõ, ha a tudományt a dolgok viszonylag hû emberiesítésének tekintjük és máris megtanuljuk önmagunkat egyre pontosabban leírni, pusztán azáltal, hogy a dolgokat és egymásutániságukat leírjuk. Ok és okozat: ilyen kettõsség valószínûleg sohasem létezik, a valóságban egy kontinuum áll elõttünk, amelyben elszigetelünk néhány szakaszt, ahogy egy mozgást mindig csak elszigetelt pontokként észlelünk, voltaképpen tehát nem látunk, hanem kikövetkeztetünk. Az téveszt meg bennünket, hogy az okozatok olyan nagyfokú hirtelenséggel jelennek meg, ám ezt csak mi észleljük hirtelennek. A hirtelenség egyetlen másodpercében végtelen sok olyan folyamat van, amelyet mi nem észlelünk. Egy intellektus, amely képes volna kontinuumként látni az okot és az okozatot, tehát nem úgy, mint mi, önkényesen tagolt és földarabolt módon, hanem az események folyója tudná észlelni – elvetné az ok és az okozat fogalmát, valamint tagadna minden feltételhez kötöttséget.

113

A mérgek tanához. – Sok mindenre van szükség a tudományos gondolkodásmód kialakulásához: és a szükséges erõket egyenként kellett föltalálni, kimûvelni és gondozni! Egyenként azonban nagyon gyakran egészen más volt a hatásuk, mint most, amikor a tudományos gondolkodás határain belül kölcsönösen korlátozzák és kordában tartják egymást – egykor még méregként hatottak, mint például a kételkedés ösztöne, a tagadás ösztöne, a kivárás ösztöne, a gyûjtés ösztöne, a föloldás ösztöne. Emberek számos hekatombája esett áldozatul, mielõtt ezek az ösztönök megtanulták az egymásmellettiséget és együtt egyazon egyénben mûködõ szervezõ erõ funkcióinak érezték magukat. És milyen messze vagyunk még attól, hogy a tudományos gondolkodás megtalálja a mûvészeti erõket és az élet gyakorlati bölcsességét is, hogy egy magas rendû szerves rendszer alakuljon ki, amelyhez képest a tudós, az orvos, a mûvész és a törvényhozó, ahogy jelenleg ismerjük õket, csak szánalmas, ásatag alakoknak látszanak!

114

A morális elem terjedelme. – Egy képet, amelyet akkor pillantunk meg elõször, összes régi tapasztalatunk segítségével szerkesztünk meg, minden alkalommal becsületességünk és igazságosságunk foka szerint. Még az érzékelés terén is csak morálisan megélt tapasztalatok vannak.

115

A négy tévedés. – Az embert tévedései nevelték csak igazán: elõször, mindig csak tökéletlenül látta magát; másodszor, képzeletbeli tulajdonságokkal ruházta föl önmagát; harmadszor, úgy érezte, hogy a lények hierarchiájában nincs jó helyen a rangsorban az állat és a természet között; negyedszer, állandóan új értéktáblázatokat talált fel és ezeket egy ideig öröknek és változhatatlannak tekintette, ekképp hol az egyik, hol pedig a másik emberi ösztön és állapot állt az elsõ helyen, és lett e becslés által fölmagasztosítva. Ha leszámítjuk e négy tévedés hatását, azzal mindjárt az emberséget és az „emberi méltóságot” is leszámítottuk.

116

Csordaösztön. – Ahol morállal találkozunk, ott megtalálható az emberi ösztönök és cselekedetek értékelése és rangsora is. E becslések és rangsorok mindig valamely közösség és csorda szükségleteit fejezik ki: elsõsorban azt, ami neki hasznos – meg másod- és harmadsorban is –, és minden egyén számára is ez a legfõbb értékmérõ. A morál vezeti rá az egyént, hogy a csorda funkciójává váljon és csak mint funkciónak tulajdonítson értéket önmagának. Mivel valamely közösség fönnmaradásának feltételei nagyban különböztek egy másik közösség fönnmaradásának feltételeitõl, a morálok nagyon sok tekintetben különböztek egymástól, és ha figyelembe vesszük a csordák, közösségek, államok és társadalmak eljövendõ változásait, akkor megjósolhatjuk, hogy még nagyon sok különféle morál lesz e földön. A moralitás nem egyéb az egyén csordaösztönénél.

117

Csorda-lelkiismeretfurdalás. – Az emberiség réges-régi múltjában egészen másféle volt a lelkifurdalás, mint manapság. Ma csak azért érezzük felelõsnek magunkat, amit akarunk és teszünk, és magunkban hordjuk büszkeségünket: valamennyi jogtudósunk az egyénnek ebbõl az önérzetébõl és kielégülésérzésébõl indul ki, mintha örök idõktõl fogva itt volna a jog forrása. Ám az emberiség történetének legnagyobb részében nem volt annál félelmetesebb, mint ha valaki egyedül maradt. Egyedül lenni, egyedül érezni, nem engedelmeskedni, de nem is parancsolni – akkoriban ez nem öröm volt, hanem büntetés, ez az illetõ arra ítéltetett, hogy „individuum” legyen. A gondolatszabadság maga volt a rossz közérzet. Míg mi a törvényt és a beilleszkedést kényszernek és büntetésnek érezzük, hajdan az emberek az egoizmust kínos dolognak, valamiféle bajnak értékelték. Hogy valaki önmaga legyen és önmagát saját mértéke és súlya szerint ítélje meg – ez hajdan a jóízlés ellenére volt. Már a hajlamot is õrültségnek ítélték volna: mert az egyedülléttel nyomorúság és szorongás járt együtt. Akkoriban a „szabad akarat” a rossz lelkiismeret tõszomszédságában kapott helyet: és minél kevésbé szabadon cselekedtek és a cselekedetbõl minél inkább a csordaösztön és nem a személyes indíték beszélt, annál erkölcsösebbnek tartották magukat. Az egyén lelkifurdalásának – sõt a szomszédjáénak, sõt az egész csordáénak – egyedüli forrásául az szolgált, ami a csordának kárt okozott, akár az egyén akaratával, akár nélküle történt! Erre vonatkozóan változott meg a felfogásunk a legalaposabban.

118

Jóakarat. – Erényes dolog-e, ha egy sejt egy nála erõsebb sejt funkciójává válik? Nincs más választása. És gonoszság-e, ha az erõsebb asszimilálja? Õ sem tehet mást. Szükségszerû a számára, mert önmaga bõ pótlására törekszik és regenerálódni akar. Eszerint a jóakaratban megkülönböztetendõ: a kisajátítási ösztön és az alárendeltségi ösztön, aszerint, hogy az erõsebb vagy a gyöngébb érzi-e a jóakaratot. Az erõsben az öröm és a birtoklás vágya van együtt, mert valamit a saját funkciójává akar alakítani, míg a gyöngébbre, amely funkció szeretne lenni, az öröm és az odaadás vágya a jellemzõ. – A gyöngébb láttán érzett szánakozás lényegében a kisajátítási ösztön elsõ kellemes érzése: de ne feledjük, hogy „erõs” és „gyönge” relatív fogalmak.

119

Nem altruizmus! – Sok embernél túlzott erõt és kedvet látok a funkcióvá alakulásra, szinte tolonganak e cél érdekében és a legfinomabb szimatuk van az olyan helyek iránt, ahol éppen õk funkcionálhatnak. Ide tartoznak azok az asszonyok, akik egy férfi funkciójává válnak, akinél épp az a funkció csak gyöngén fejlett, és ekképp e férfi pénztárcája, politikája vagy társadalmi kapcsolatrendszere lesznek. E lények akkor maradnak fönn a legbiztosabban, ha beilleszkednek egy idegen organizmusba, ha ez nem sikerül nekik, akkor zsörtölõdõk és ingerlékenyek lesznek, majd fölemésztik önmagukat.

120

A lélek egészsége. – A közkedvelt orvosi morálformula (amelynek szerzõje khüoszi Ariston volt): „Az erény a lélek egészsége” – a használhatóság szempontjából mindenképpen némi módosításra szorul: „A te erényed a te lelked egészsége”. Mert egészség önmagában nem létezik és szánalmasan kudarcot vall minden olyan kísérlet, amely egy dolgot ilyenképpen határozna meg. Itt célod, láthatárod, erõid, ösztöneid, tévedéseid a fontosak, nevezetesen lelked eszményei és fantáziaképei, hogy meg lehessen határozni, mit jelent éppen a te testednek az egészség fogalma. Ekképp tehát a test végtelen sok egészsége lehetséges, és minél inkább megengedik az egyszeri és megismételhetetlen egyénnek, hogy fölemelje fejét, minél inkább elfelejtik az „emberek egyenlõségének” dogmáját, orvosainknak annál inkább meg kell lenniük egy normál egészség, normál diéta és valamely betegség normális lefolyásának fogalma nélkül. És csak ezután jön el annak az ideje, hogy a lélek egészségén és betegségén elmélkedjünk és meghatározzuk kinek-kinek a saját egészségéhez tartozó erényt: amely az egyiknél persze úgy nézhet ki, mint a másiknál az egészség ellentéte. Végül még nyitva marad az a nagy kérdés, hogy egyáltalán nélkülözhetjük-e a betegséget, akár erényünk kifejlesztésében is, és hogy a beteg lélek megismerését és önismeretét nem éppen úgy szomjazza-e megismerési vágyunk, mint az egészségesét: röviden szólva, vajon az egészség egyedüli akarása nem elõítélet, gyávaság, talán afféle kifinomult barbár maradvány és visszahúzó erõ-e?

121

Az élet nem érv. – Fölépítettünk magunknak egy világot, amelyben élni tudunk – testek, vonalak, síkok, okok és okozatok, mozgás és nyugalmi helyzet, forma és tartalom feltételezésével: e hittételek nélkül ma senki sem tudna élni! Ám ezzel még nem nyertek bizonyítást. Az élet nem érv, az életfeltételek között a tévedés is szerepelhet.

122

A morális szkepszis a kereszténységben. – A kereszténység is tekintélyes mértékben hozzájárult a felvilágosodáshoz: a morális szkepszist tanította – mégpedig roppant nyomatékos és hatékony módon: keserûen vádolva, de fáradhatatlan türelemmel és finomsággal, minden egyes emberben megsemmisítette az „erényeibe” vetett hitet: mindörökre eltüntette a föld színérõl az erény nagy alakjait, amelyekben az ókor bõvelkedett – azokat a saját tökéletességük tudatával átitatott népszerû embereket, akik torreádorok méltóságával jöttek-mentek föl s alá. Amikor most mi, a szkeptikus keresztény iskolákban nevelkedett mai emberek a régiek, például Seneca és Epiktétosz morális könyveit olvassuk, pillanatnyi fensõbbséget érzünk magunkban és tele vagyunk titkos megértéssel és áttekintéssel, õket olvasva az az érzésünk támad, mintha egy gyermek beszélne egy aggastyán elõtt, vagy egy ifjú széplélek La Rochefoucauld elõtt: mi jobban tudjuk, mi fán terem az erény! De végül ugyanezt a szkepszist alkalmaztuk minden vallásos állapotra és eljárásra is, mint amilyen a bûn, megbánás, kegyelem, szentség és hagytuk a kételyt olyan mélyre hatolni, hogy most már minden keresztény könyv olvastán is ugyanazt a könnyed fölényt és fennsõbbséget érezzük – mi jobban ismerjük a vallásos érzéseket is! Pedig igencsak itt az ideje, hogy jól ismerjük és jól le is írjuk õket, mert a régi hit jámbor hívei is kihalófélben vannak – mentsük meg képüket és típusukat legalább a megismerésnek!

123

A megismerés több mint eszköz. – Ezen új szenvedély – mármint a megismerés szenvedélye – nélkül is haladna a tudomány: eddig is nélküle nõtt nagyra. A tudományba vetett erõs hit, a számára legelõnyösebb elõítélet, amely ma uralkodik államainkon (amint hajdan az egyházon uralkodott), alapjában véve azon nyugszik, hogy az a bizonyos feltétlen törekvés olyan ritkán nyilvánult meg a tudományban és hogy a tudomány éppen hogy nem szenvedély, hanem állapot és „ethosz”. Gyakorta elegendõ a megismerés amour-plaisir-je (szeretet-öröme – A ford.) ez a kíváncsiság, elég az amour-vanité (szeretet-hiúság – A ford.), a tudomány megszokása, a megbecsülés és az anyagi biztonság hátsó gondolatával, elég, ha egyszerûen sok olyan ember van, aki tömérdek szabad idejével nem tud mást kezdeni, mint hogy olvas, gyûjtöget, adatait rendezi, megfigyel és másoknak is beszél róla; az õ „tudományos ösztönzõjük” az unalom. X. Leo pápa egyszer (a Beroaldohoz írott apostoli levélben) megénekelte a tudomány dicséretét: életünk legszebb ékszereként és legnagyobb büszkeségeként jellemzi a tudományt, nemes foglalatosságként boldogságban és balsorsban egyaránt, „nélküle – mondja végül –, minden emberi vállalkozás szilárd támasz nélkül maradna – pedig vele együtt is túlságosan változékony és bizonytalan az élet!” Ám ez a meglehetõsen szkeptikus pápa elhallgatja végsõ ítéletét a tudományról, ahogyan ezt teszi a tudomány valamennyi egyházi dicsõítõje. Hiába halljuk ki szavaiból, hogy a tudományt a mûvészet fölé helyezi, ami elég különös a múzsák e híresen nagy barátjától, végsõ soron csak merõ udvariasságból nem beszél egyáltalán arról, amit magasan mindenféle tudomány fölé helyez: a „kinyilatkoztatott igazságról” és a „lélek örök üdvösségérõl” – ezekhez képest mit neki ékszer, büszkeség, szórakozás, az élet biztosítása! „A tudomány valami másodosztályú, nem végsõ, föltétlen, nem szenvedély tárgya” – ez az ítélet Leo lelke mélyén maradt: a tudomány valódi keresztény megítélése! – Az ókorban az mérsékelte a tudomány méltóságát és tekintélyét, hogy még legszorgosabb mûvelõi is többre tartották nála az erényre való törekvést, és úgy gondolták, akkor adják meg a megismerésnek a legmagasabb tisztességet, ha az erény legjobb eszközét ünneplik benne. Új szín a történelemben, hogy a megismerés több akar lenni, nemcsak eszköz.

124

A végtelen láthatárán. – Elhagytuk a szárazföldet és hajóra szálltunk! Fölégettük magunk mögött a hidakat, sõt nem csupán a hidakat, hanem a földeket is! No most már hajócskánk, csak óvatosan! Melletted csak az óceán, igaz, nem mindig bömböl fenyegetõen, néha kisimul, akár a selyem, szelíden fénylik, mint az arany és az álmodó jóság. De jönnek majd oly órák, amikor rájössz, hogy végtelen és nincs iszonyatosabb a végtelenségnél. A szegény madár jajszava, amelyik szabadnak érezte magát és most e kalitka rácsába ütközik! Jaj neked, ha elfog a honvágy a föld után, mintha ott nagyobb szabadság lett volna – és nincsen már „föld” többé!

125

Az õrült. – Nem hallottatok arról az õrültrõl, aki fényes délelõtt lámpást gyújtott, a piacra rohant s közben folyton azt kiabálta: „Istent keresem! Istent keresem!” – Mivel a jelenlévõk között épp sokan voltak, akik nem hittek Istenben, nagy nevetés támadt. Tán elvesztetted? – kérdezték egyesek. Talán csak nem szaladt el valamerre, mint valami gyerek? – így mások. Vagy netán elrejtõzött? Fél tõlünk? Hajóra szállt? Kivándorolt? – így kiabáltak és nevetgéltek összevissza. Az õrült közéjük vetette magát, szinte átlyukasztva õket a tekintetével. – „Hová lett Isten? – kiáltott föl. – Majd én megmondom nektek! Megöltük õt – ti és én! Gyilkosai vagyunk mindannyian! De hogyan is csináltuk ezt? Hogyan is lehettünk képesek kiinni a tengert? Ki adta kezünkbe a spongyát az egész láthatár letörléséhez? E vonalak nélkül mi lesz egész építõmûvészetünkbõl? Állnak-e házaink a jövõben is? És mi magunk vajon megleszünk-e még? Mit tettünk, amikor e földet elszakítottuk napjától? Merre halad most? Mi hová tartunk? Minden naptól egyre távolodunk? Nem zuhanunk egyenesen elõre? Vagy hátra vagy oldalt vagy minden irányba? Van-e még fönt, és lent van-e? Nem a végtelen semmiben bolyongunk? Nem érezzük az üres tér borzongató fuvallatát? Vajon nem lett-e hidegebb? Nem jön-e közelebb és mindegyre közelebb az éj? Nem kell-e lámpást gyújtanunk fényes délelõtt? Nem halljuk tán az Istent temetõ sírásók ricsaját? Nem érezzük-e az isteni rothadás szagát? – elrohadnak az istenek is! Isten halott! Halott is marad! És mi öltük meg õt! Mivel vigasztaljuk magunkat mi, minden gyilkosok gyilkosai? A világ eleddig legszentebbje és leghatalmasabbja elvérzett késszúrásainktól – ki törli le rólunk a vérét? Milyen vízzel mossuk le magunkról? Miféle vezeklést, milyen szent játékot találjunk ki önmagunknak? E tett nagysága nem túlságosan nagy hozzánk képest? Nem kell-e istenné lennünk nekünk is, hogy méltónak mutatkozzunk e tett nagyságára? Ennél nagyobb tett nem létezett soha – és aki e tett után születik, az éppen e tett révén magasabb rendû történelemhez tartozik majd, mint az elõzõ volt!” – Az õrült most elhallgatott és megint hallgatóira nézett: õk szintén hallgattak és idegen tekintettel bámulták õt. Végül a földhöz vágta a lámpást, hogy az menten kialudt és ezer darabra tört. „Túl korán jövök – mondotta –, még nincs itt az én idõm. Még útban van ez az iszonytató esemény, még vándorol – még nem jutott el az emberek fülébe. A mennydörgésnek és a villámlásnak idõre van szüksége, a csillagok fényének idõre van szükségük, a tetteknek idõre van szükségük, még elkövetésük után is, hogy meglássák és meghallják õket az emberek. Ez a tett még sokkal messzebb van tõlük, mint a legtávolabbi csillagok – és mégis ugyanezt tették meg!” – Beszélik még, hogy az õrült azon a napon különféle templomokba tolakodott be és rázendített Requiem aeternam deo-jára (örök nyugodalmat istennek – A ford.). Amikor kivezették és felelõsségre vonták, egyre csak azt hajtogatta: „Ugyan mi egyebek ezek a templomok, ha nem Isten kriptái és síremlékei?”

126

Misztikus magyarázatok. – A misztikus magyarázatokat mélynek tartják, az igazság azonban az, hogy még csak nem is felületesek.

127

A legrégebbi vallásosság utóhatása. – Minden ember, aki nem gondolkodik, úgy véli, csak az akarat az egyetlen ható tényezõ, az akarat valami egyszerû, közvetlenül adott, nem levezethetõ, hanem magától értetõdõ dolog. Meg van gyõzõdve arról, hogy ha valamit tesz, például üt egyet, akkor õ az, aki üt és azért ütött, mert ütni akart. Mit sem vesz észre abból, hogy a jelenség milyen problémát hordoz, elég neki az akarat érzése és nem csupán az ok-okozat valóságának elfogadásához, hanem ahhoz a hithez is, hogy érti kapcsolatukat. Mit sem tud az esemény mechanizmusáról, sem a százféle apró finom munkáról, amelyet el kell végezni, hogy eljusson az ütéshez, sem arról, hogy az akarat önmagában képtelen a munka akár csak legparányibb törtrészét is elvégezni. Az õ szemében az akarat mágikusan hatóerõ: az akaratba vetett hit, csakúgy mint az abban való hit, hogy az akarat hozza létre az okozatot, a mágikusan ható erõ hite. Márpedig eredetileg az ember mindenütt, ahol csak történést látott, hitt egy akaratban, mint okban és a háttérben egy személyesen akaró lényben – minthogy a mechanika fogalma még teljességgel meghaladta értelmét. Mivel azonban az ember iszonyatosan hosszú ideig csak személyekben hitt (nem pedig anyagokban, erõkben, dolgokban stb.), az ok és az okozat hite elemi hit lett a számára, amelyet mindenütt alkalmaz, ahol csak valami történik – még ma is, ösztönösen és egyfajta legrégebbi eredetû atavizmusként. A következõ tételek: „ok nélkül nincs okozat” és „minden okozat megint csak ok lesz” sokkal korlátozottabb tételek általánosításának tûnnek: „ahol okozat van, ott elõzõleg akarat is volt”, „csak akarattal rendelkezõ lényekre lehet hatni”, „soha nincs okozati, következmény nélküli szenvedõlegesség, hanem minden szenvedõlegesség az akarat ösztönzése” (tettre, védekezésre, bosszúra, megtorlásra) – ám az emberiség õskorában e tételek azonosak voltak, az elsõk nem a másodikak általánosításai voltak, hanem a másodikak az elsõk magyarázatai. – Schopenhauer õsrégi mitológiát emelt trónra azzal a feltételezéssel, hogy minden, ami létezik, csak valami akaró lehet; mintha azért nem kísérelte volna meg sohasem az akarat elemzését, mert minden akarat egyszerûségében és közvetlenségében, mint mindenki – míg az akarat nem egyéb, mint olyan jól beidegzõdött mechanizmus, hogy a megfigyelõ csaknem szem elõl téveszti. Schopenhauerrel szemben állítom föl a következõ tételeket: elõször is, hogy akarat jöhessen létre, ahhoz szükség van az öröm és ellentéte, a kellemetlenség képzetére. Másodszor: az interpretáló értelem dolga, hogy valamely heves ingert örömként vagy kellemetlenségként fogunk föl, amely értelem persze többnyire számunkra öntudatlanul dolgozik, egy és ugyanaz az inger örömként és kellemetlenségként is interpretálható. Harmadszor: csak értelmes lénynél van öröm, kellemetlenség és akarat, az organizmusok túlnyomó többsége mit sem tud ilyesmirõl.

128

Az ima értéke. –Az imát olyan embereknek találták ki, akiknek nemigen támadnak saját gondolataik és akiknél a lélek fölemelkedése ismeretlen, vagy észrevétlenül megy végbe: mit is csinálnának õk a szent helyeken és minden fontos, nyugalmat és egy kis méltóságot követelõ élethelyzetben? Hogy legalább ne zavarjanak, minden bölcs vallásalapító, kicsi és nagy vallás alapítója egyaránt, az ima formuláit ajánlotta nekik, az ajkak hosszú, mechanikus munkájaként az emlékezet erõltetésével, a kéz és a láb meghatározott, kötött tartásával – sõt a tekintet irányának megszabásával! Ezek után már teljesen mindegy, hogy számtalanszor kérõdzik-e ugyanazt, mint a tibetiek az „Om mane padme hum”-ot (Ó, te, lótuszvirág hordozója – A ford.), vagy mint Benaresben az isten nevét Ram-Ram-Ram (és így tovább, könnyed bájjal, vagy anélkül) ahányszor csak kimondják, az ujjaikon számolják: vagy Visnut imádják, ezer nevének fölemlegetésével, esetleg Allahot, kilencvenkilenc nevét elõsorolva: használhatnak imamalmot vagy rózsafüzért – a fõ dolog az, hogy e munka lekösse õket egy idõre és közben elviselhetõ látványt nyújtsanak: az õ saját imájukat a jámbor hívek részére találták föl, akik tapasztalatból ismerik a gondolatokat és a fölszárnyalásokat. És még õket is megrohanja néha a fáradtság, ilyenkor jót tesz nekik a becses szavak és hangok elõsorolása és az egész jámbor gépiesség. Ám föltéve, hogy e ritka emberfajta – a vallásos ember minden vallásban kivétel – tud segíteni magán: az említett lelkiszegények nem tudnak segíteni magukon, ha megtiltják nekik az imakereplést, akkor ez annyit tesz, mintha eltiltanák õket a vallástól: amint a protestantizmus révén ez egyre világosabbá válik. A vallás ezektõl nem vár többet, mint hogy megõrizzék nyugalmukat, a szem, kéz, láb és minden egyéb szerv tekintetében: így egy idõre megszépülnek és – emberi formát öltenek!

129

Isten föltételei. – „Maga Isten sem lehet meg bölcs emberek nélkül” – mondotta Luther, éspedig joggal, de: „Isten még kevésbé lehet meg ostoba emberek nélkül” – ezt viszont nem mondotta a derék Luther!

130

Veszélyes döntés. – Az a keresztény döntés, amely a világot csúfnak és rossznak találta, tette csúffá és rosszá a világot.

131

Kereszténység és öngyilkosság. – A kereszténység a születése idején tetõzõ, hihetetlenül nagy, az öngyilkosságra való vágyakozást a hatalomba való felemelkedése egyik eszközéül használta: az öngyilkosságnak csupán két formáját engedélyezte, ezeket fölékesítette méltósággal, felruházta a leghõbb reményekkel és minden más öngyilkosságot szörnyû átokkal sújtott. De a vértanúságot és az aszkéták lassú önpusztítását megengedte.

132

A kereszténység ellen. – Most az ízlésünk szól a kereszténység ellen, már nem az érveink.

133

Alapelv. – Egy megkerülhetetlen hipotézis, amelyhez az emberiségnek újra meg újra vissza kell térnie, hosszú távon hatalmasabb, mint valamely nem-igaz dologba vetett hit (mint a keresztény hit). Hosszú távon: ez jelen esetben százezer évet jelent.

134

A pesszimisták, mint áldozatok. – Ahol mélységes életundor lesz úrrá, ott hamarosan világosan látszódnak egy nép hosszú idõn át elhibázott diétájának utóhatásai. Így például a buddhizmus elterjedése (nem a keletkezése) túlnyomórészt a hinduk majdnem kizárólagos rizsfogyasztásának tulajdonítható, és az ebbõl eredõ általános legyengülésnek. Talán a modern idõk európai elégedetlenségének okát abban kellene keresnünk, hogy elõdeink az egész középkor folyamán keményen ittak az Európában uralkodó germán befolyás nyomán: a középkor nem más, mint Európa alkoholmérgezése. – A német életundor lényegileg téli sorvadás, beszámítva a pincék áporodott levegõjének és a német lakóterek kályhabûzének hatásait.

135

A bûn eredete. – A bûn, amint azt mindenütt átélik, ahol a kereszténység uralkodik vagy uralkodott valaha, zsidó érzés, zsidó találmány és minden keresztény moralitás ezen hátterét figyelembe véve a kereszténység voltaképpen arra törekedett, hogy az egész világot „elzsidósítsa”. Hogy ez milyen mértékben sikerült neki Európában, azt legfinomabban annak az idegenségnek mértékén érezzük, amelyet a görög ókor – a bûntudat nélküli világ – vált ki még mindig belõlünk, minden közeledési és beolvasztási jó szándék ellenére, amelyet egész nemzedékek és nagyszerû személyiségek tanúsítottak. „Isten csak akkor irgalmas hozzád, ha bûnbánatot mutatsz” – e mondat egy görögbõl bosszús nevetést váltana ki: azt mondaná: „Így csak a rabszolgák éreznek”. Itt egy hatalmas, mindenható és mégis bosszúvágyó lényt feltételeznek: a hatalma olyan nagy, hogy egyáltalán nem lehet kárt okozni neki, legföljebb becsületén eshet sérelem. Minden bûn függelemsértés, crimen laesae majestatis divinae (az isteni fölség megsértésének bûne – A ford.) – és semmi egyéb! Bûnbánat, megalázkodás, leborulás a porba – ez a kegyelem elsõ és utolsó feltétele: tehát az isteni becsület helyreállítása. Az már teljesen közömbös e becsületét féltékenyen õrzõ, mennyekben trónoló, keleti kényúrnak, hogy a bûn okoz-e még egyéb károkat, hogy gyorsan terjedõ mételyt olt az emberekbe és egyiket a másik után fertõzi és öli meg: a bûn õrajta esett sérelem és nem az emberiségen! – akit megajándékoz a kegyelmével, azt megajándékozza a bûn természetes következményei iránt érzett tulajdon közönyével is. Isten és emberiség itt annyira különválasztott módon léteznek, annyira szembeállították õket egymással, hogy alapjában véve az utóbbit nem is lehet vétkessé tenni – mert minden aktust csakis természetfölötti következményei viszonylatában kell megítélni, nem pedig természetes vonatkozásaiban: így akarja a zsidó érzés, amelynek minden természetes dolog már önmagában méltatlan. A görögökhöz viszont közelebb állt a gondolat, hogy a szentségtörésben és a bûnben is lehet bizonyos méltóság – még a tolvajlásban is, mint Prométheusz esetében, még a jószág lemészárlásában is, Ajax õrült irigységének kitörésében is: vágyukban, hogy a bûnnek méltóságot adjanak, föltalálták a tragédiát – azt a mûvészetet és örömöt, amely a zsidóktól lényegileg idegen maradt, minden költõi tehetségük és emelkedettségre való hajlandóságuk ellenére.

136

A választott nép. – A zsidók, akik a népek között kiválasztott népnek érzik magukat, éspedig azért, mert a népek között õk képviselik a morális zsenialitást (azon képességük révén, hogy önmagukban az embert mélyebben megvetették bármely egyéb népnél) – a zsidók szent és isteni uralkodójukkal érintkezve ugyanazt az élvezetet érzik, amelyet a francia arisztokrácia érzett XIV. Lajossal érintkezve. Ez az arisztokrácia hagyta, hogy megfosszák minden hatalmától és önállóságától és ezért megvetendõ lett: hogy ezt ne érezze és hogy feledni tudjon, szüksége volt a királyi pompára, a királyi tekintélyre és arra a példátlan hatalomra, amely csak az õ rendelkezésére állhatott. Amint e kiváltságnak köszönhetõen az udvar magasságába emelkedett, mindent maga alatt látott és megvetéssel szemlélt, ezzel fölülemelkedve minden lelkiismereti gátláson. Így épülgetett a királyi hatalom tornya egyre magasabbra, föl a felhõkbe, mert utolsó építõkõként mindig hozzáadták a saját hatalmukat is.

137

Példázattal szólva. – Jézus Krisztus csak egy zsidó tájban volt lehetséges – úgy értem, olyan tájban, amelyre állandóan a haragvó Jehova vészterhes viharfelhõi nehezedtek. Egyedül itt érezték a „szeretet” csodájának, a ki nem érdemelt „kegyelem” sugarának a ritka, hirtelen áttûzõ napsugarat, amely áttörte az állandó szürkeséget, az általános és örökös nappali éjszakát. Krisztus egyedül csak itt álmodhatott szivárványáról és mennybéli lajtorjájáról, amelyen Isten leszállt az emberekhez, a jó idõ és a napfény máshol mindenütt szabályként és hétköznapiságként hatott.

138

Krisztus tévedése. – A kereszténység megalapítója úgy vélte, hogy az emberek semmitõl sem szenvednek úgy, mint bûneiktõl – és ez volt a tévedése, egy olyan ember tévedése, aki bûntelennek érezte magát, akibõl a bûn élménye, tapasztalata hiányzott. Ezért áradt lelkébõl az a csodával határos irgalom egy olyan féle ínség felé, amely még népénél, a bûn feltalálójánál is csak ritkán volt nagy! – Ám a keresztények értettek hozzá, hogyan adjanak utólag igazat mesterüknek és miképp szentesítsék a tévedést „igazsággá”.

139

A szenvedélyek színe. – Az olyan jellemek, mint például Pál apostol, „ferde szemmel” nézik a szenvedélyeket, csak a piszkot, a szívfájdalmat, és azt látják bennük, hogy kifordítja az embereket önmagukból – a legszívesebben teljesen kipusztítanák a szenvedélyeket a föld színérõl: úgy látják, az istenibõl a szenvedélyek teljesen hiányoznak. Pállal és a zsidókkal szöges ellentétben a görögök pontosan a szenvedélyekben találták meg ideális törekvésük irányát, ezeket szerették, magasztalták, dicsõítették és istenítették. A szenvedély állapotában nyilvánvalóan nem csupán boldogabbnak érezték magukat, hanem tisztábbnak és istenibbnek is, mint egyébként. – Hát a keresztények? Ebben is túl zsidók akartak lenni? Talán azok is lettek?

140

Túl zsidós. – Ha Isten a szeretet tárgya akart lenni, akkor le kellett volna mondania az ítélkezõ és igazságosztó szerepérõl: egy bíró nem lehet szeretet tárgya, még akkor sem, ha irgalmas. A kereszténység megalapítójának – zsidóként – ehhez nem volt elég finom érzéke.

141

Túl keleties. – Hogyhogy? Egy isten, aki az embereket csak azzal a feltétellel szereti, hogy hisznek benne és félelmetes, fenyegetõ pillantásokat lövell afelé, aki nem hisz ebben a szeretetben! Hogyhogy? A mindenható isten szeretete csak afféle szerzõdéses szeretet volna? Olyan szeretet, amely még a becsületen és a lebírhatatlan bosszúvágy érzésén sem emelkedett felül? Milyen keleties ez az egész! „Mi közöd hozzá, ha szeretlek is?” – ez akár az egész kereszténység kimerítõ kritikája lehetne.

142

Tömjénfüst. – Buddha így szólott: „Ne hízelegj jótevõdnek!” E mondást keresztény templomban kellene megismételni: azonnal minden keresztény elemtõl megtisztítaná a levegõt.

143

A politeizmus legnagyobb haszna. – Mindeddig az volt a legnagyobb emberi eltévelyedés és az istenkáromlás netovábbja, ha az egyén fölállította a saját ideálját, ebbõl vezetve le saját törvényét, örömeit és jogait, annak a néhány embernek, aki ilyesmire vetemedett, még önmaga elõtt is mindig apológiára volt szüksége, amely általában így hangzott: „nem én tettem! nem én mondtam! hanem egy isten általam!” A csodálatos erõ és mûvészet, amely isteneket alkotott – a politeizmus – volt az, amelyben ez az ösztön kifejezésre juttathatta magát, megtisztulhatott, tökéletesedhetett, megnemesedhetett: mert eredetileg közönséges és csúnya kis ösztön volt ez, a makacsság, az engedetlenség és az irigység rokona. A saját ideálra való törekvés ösztönével szemben ellenségesnek lenni: hajdan ez volt minden morál törvénye. Egyetlen norma létezett csupán: „az ember” – és minden nép úgy gondolta, hogy ezen egyedüli és végsõ norma birtokában van. Ám azt megengedték, hogy az ember önmaga fölött és önmagán kívül, egy távoli felsõvilágban akár számos normát képzeljen el: az egyik isten nem számított a másik tagadásának vagy káromlásának! Itt engedtek meg maguknak elõször egyéniségeket, elsõ ízben itt adták meg a tiszteletet az egyén jogainak. Az istenek, hõsök és minden rendû és rangú emberfölötti, melletti és alatti ember kitalálása, törpék, tündérek, kentaurok, szatírok, démonok és ördögök kitalálása volt az egyéni önérzet és öntudat igazolásának felbecsülhetetlen értékû elõjátéka: a szabadságot, amelyet az istennek a többi istennel szemben megadtak, végül önmaguknak is megadták a törvényekkel, szokásokkal és szomszédokkal szemben. A monoteizmus viszont, a normál-ember tanának ez a merev következménye –, tehát egy normál-istenbe vetett hit, amely istenen kívül már csak hamis, hazug istenek lehetnek – talán eleddig az emberiség legnagyobb veszedelme volt: innen fenyegette a korai állandósulás veszélye, amelyet, amennyire ma láthatjuk, a legtöbb egyéb állatfaj már régen elért; mint olyan, mindegyik hisz egy normál-állatban, fajának ideáljában és a közerkölcsöt már végérvényesen hússá és vérré lényegítette. A politeizmus alakította ki az ember szabadszellemûségét és szellemi sokoldalúságát: benne van az erõ, hogy egyre új és sajátabb szemmel nézze a világot, és mindig újra és egyre egyénibb módon: ekképp tehát az összes állat közül csak az ember számára nem léteznek örök láthatárok és perspektívák.

144

Vallásháborúk. – A tömegek által megtett legnagyobb elõrehaladás mostanáig a vallásháború volt: mert bizonyítja, hogy a tömegek már bizonyos tisztelettel közelednek fogalmak felé. Vallásháborúk akkor robbantak ki, ha már a szekták közötti finomabb nézeteltérések kifinomították a közgondolkodást, ha már a csõcselék is finomkodik és fontosnak tart apró-cseprõ dolgokat, sõt lehetségesnek tartja, hogy a „lélek örök üdvössége” a fogalmak apró különbségein múlik.

145

A vegetáriánusokra leselkedõ veszély. – A túlzott rizsfogyasztás az ópium és egyéb narkotikus szerek alkalmazására ösztönöz, ugyanúgy, ahogy a túlzott burgonyafogyasztás a pálinka élvezetére: – finomabb utóhatása azonban narkotikus hatású gondolkodásmódra ösztönöz és érzelmekre indít. Ezzel összevág, hogy a narkotikus gondolkodásmódok terjesztõi, mint a hindu „doktorok”, éppen azokat a diétákat dicsõítik és szeretnék a tömegek törvényévé tenni, amelyek tisztán vegetáriánusak: pontosan így provokálják és fokozzák azt a szükségletet, amelyet õk képesek kielégíteni.

146

Német remények. – Ne feledjük, hogy a népek nevei eredetileg csúfnevek voltak. A tatárok neve például „kutyát” jelent: a kínaiak keresztelték el õket így. A „németek” (Deutschen) szó eredetileg „pogányokat” jelentett, megtérésük után a gótok nevezték így a nagy tömegû, meg nem keresztelt rokonságot a Septuaginta görög szövegének fordítására utalva, amelyben a pogányokat „a népek” névvel jelölik, nézzünk utána Ulfilasnál. – Még mindig lehetséges volna, hogy a németek régi csúfnevükbõl utólag megtisztelõ nevet csináljanak, ha Európa elsõ nem keresztény népévé lennének: Schopenhauer érdemükként említette, hogy erre nagymértékben alkalmasak. Ekképp teljesedne be Luther mûve, aki arra oktatta õket, hogy legyenek Róma-ellenesek, mondván: „Itt állok! Én nem tehetek másként!”

147

Kérdés és válasz. – Mit vesznek át ma elsõként a vad népek Európától? A pálinkát és a kereszténységet, ezeket a európai narkotikumokat. – És mitõl mennek tönkre a leggyorsabban? Az európai narkotikumoktól.

148

Ahol a reformációk keletkeznek. – A nagy egyházromlás idején éppen Németországban volt az egyház a legkevésbé romlott: ezért keletkezett itt a reformáció, annak jeleként, hogy már a romlás kezdetét is elviselhetetlennek érezték. Viszonylag egyetlen nép sem volt keresztényibb, mint a német Luther idejében: a németség keresztény kultúrája éppen arra a pontra jutott, hogy ezer árnyalatú, pompás virágot bontson – már csak egyetlen éjszaka hiányzott hozzá, ám akkor tört ki a mindent elpusztító vihar.

149

A reformációk kudarca. – Hogy a görögöknek már az aránylag korai idõkben is magasrendû kultúrájuk volt, abból is kitûnik, hogy több alkalommal kudarcba fulladtak az új görög vallások alapítását célzó kísérletek, ez arra a tényre mutat rá, hogy Görögországban már korán nagyon sok különféle egyéniség létezhetett, akiknek különféle szükségleteit nem lehetett a hit és a remény egyetlen fajta receptjével kielégíteni. Püthagorasz és Platon, sõt talán Empedoklész is, valamint jóval elõttük az orphikus látnokok mind új vallásokat igyekeztek alapítani, az elsõként említett kettõ annyira kifejezetten vallásalapító lélek és tehetség volt, hogy kudarcukon nem tudunk eléggé csodálkozni: de csupán szektákat hoztak létre. Mindahányszor egy egész nép megreformálása megbukik és csak szekták alakulnak ki, arra következtethetünk, hogy a nép már nagyon sokféle önmagában és igyekszik szabadulni a durva csordaösztöntõl, valamint a szokás erkölcsiségétõl: jellemzõen ingadozó állapot ez, amelyet a romló erkölcsök és a korrupció állapotaként szoktak pocskondiázni: holott mindez inkább a tojás érlelõdését és a tojáshéj széttöredezését jelenti. Luther reformációjának sikere északon annak a jele, hogy észak elmaradott volt Európa déli részéhez képest, és hogy északon az igények meglehetõsen egyöntetûek és színtelenek voltak: és Európa egyáltalán nem keresztényesedett volna el, ha a dél régi világa az apránként benyomuló barbár germán vérkeveredés hatására nem barbarizálódott volna, végül elveszítve kulturális fölényét. Minél általánosabb és abszolútabb módon fejtheti ki hatását az egyén, vagy az egyéni gondolkodás, minden bizonnyal annál egyöntetûbb és alantasabb a tömeg, amelyre hatást gyakorol, míg ellentétes törekvések belsõ ellentétes igényekrõl árulkodnak, amelyek a kielégülés és az érvényesülés irányába tartanak. És megfordítva: mindig magas kulturális színvonalra következtethetünk, ha hatalmas és uralomvágyó természetû emberek csak csekély és szektás hatást váltanak ki: ez érvényes az egyes mûvészetekre és a megismerés területére is. Ahol valaki uralkodik, ott tömegek vannak: ahol tömegek vannak, ott eleven a rabszolgaság igénye. Ahol rabszolgaság van, ott csak kevés egyéniség található, akikkel szemben ott a csordaösztön és a lelkiismeret.

150

A szentek kritikája. – Vajon ha valaki erényre akar szert tenni, mindjárt a legbrutálisabb formában kell azt birtokolnia? – ahogy a keresztény szentek akarták és ahogy szükségük is volt rá, keresztény szentként csak azzal a gondolattal tudták elviselni az életet, hogy erényeik puszta látványára mindenkit megragad az önmegvetés. Ám én brutálisnak tartom azt az erényt, amelyiknek ilyen hatása van.

151

A vallás eredetérõl. – Nem a metafizikai szükséglet a vallások eredete, miként azt Schopenhauer szeretné, hanem ez a vallások kései leszármazottja csupán. A vallásos gondolatok uralma hatására hozzászoktunk egy másik világ (mögöttes világ, alvilág, felsõbb világ, túlvilág) képzetéhez, mégpedig oly mértékben, hogy a vallásos elragadtatottság megszûntével nyugtalanító ûrt érzünk, nélkülözünk – és ebbõl a kellemetlen érzésbõl születik meg ismét egy „más világ, de ez már csak metafizikai és nem vallási. Ám ami az õsidõkben egy „más világ” létének elfogadására indította az embereket, az nem ösztön volt vagy szükséglet, hanem bizonyos természeti jelenségek téves értelmezése, tehát értelmi zavar.

152

A legnagyobb változás. – Az összes dolog megvilágítása és színe megváltozott! Már nem egészen értjük, miképp fogták föl a régi emberek a legközelebbi és leggyakoribb dolgokat – például a nappalt és az ébrenlétet: az ébrenlét más fényt kapott azáltal, hogy a régiek hittek az álmokban. Ugyanígy az egész élet a halál visszfényében és jelentésével: a mi „halálunk” egészen másfajta halál. Minden élmény másként fénylett, mert egy isten világossága ragyogta be, ugyancsak mások voltak az elhatározások és a távolabbi jövõ kilátásai: mert voltak jóslatok, titkos utalások és hittek a jövendölésben. Az „igazságot” másként élték át, mert hajdan az eszelõs is lehetett az igazság szócsöve – amitõl mi elborzadunk vagy amin jót nevetünk. Minden jogtalanság másként hatott az érzelemre, mert isteni megtorlástól féltek, nem csupán a polgári büntetéstõl és megbecstelenítéstõl. Milyen volt az öröm akkoriban, amikor hittek az ördögben és a kísértõben? Milyen volt a szenvedély, amikor démonok ólálkodtak a közelben? Milyen a filozófia, amikor a kételyt a legfélelmetesebb bûnnek tekintették, szentségtörésnek az örök szeretettel szemben, bizalmatlanságnak mindennel szemben, ami jó, nemes, tiszta és irgalmas? – Mi újjászíneztük a dolgokat, állandóan átfestjük õket – de mire is lehetnénk mi képesek az öreg mester, mármint a régi emberiség színpompájához hasonlítva.

153

Homo poeta (A költõi ember – A ford.). – „Én, aki saját kezemmel alkottam meg a tragédiák e tragédiáját, amennyiben tényleg elkészült, én, aki saját kezûleg csomóztam a morál kötelét a létezésbe, mégpedig olyan erõsen, hogy csak egy isten tudná kibontani – hiszen Horatius így kívánja! –, én magam öltem meg valamennyi istent a negyedik felvonásban – a morál sugallatára! Mirõl szóljon akkor az ötödik? Honnan vegyem a tragikus megoldást? – Nem kellene-e inkább komikus végkifejleten gondolkodnom?”

154

Az élet különféle veszedelmei. – Fogalmatok sincs, mi az, amit átéltek, részeg gyanánt botorkáltok át az életen, idõnként legurulva egy-egy lépcsõn. De a részegségeteknek köszönhetõen tagjaitok nem törnek össze: izmaitok petyhüdtek, fejetek túl tompa, ezért nem érzitek a lépcsõ köveit olyan keménynek, mint mi! Számunkra az élet nagyobb veszélyt jelent: üvegbõl vagyunk – jaj nekünk, a legcsekélyebb ütközésre is! És minden elveszett, ha elesünk!

155

Ami hiányzik nekünk. – Szeretjük a nagy természetet és mi fedeztük föl, ennek az az oka, hogy a fejünkbõl hiányoznak a nagyemberek. A görögöknél fordítva áll a helyzet: természet-érzékük teljesen más, mint a miénk.

156

A leghatásosabb ember. – Ha egy ember egész korával szembeszáll, úgymond feltartóztatja a kapunál és mindenrõl elszámoltatja – kell, hogy hatása és befolyása legyen! Hogy akarja-e, az már mindegy, a lényeg, hogy képes erre.

157

Mentiri (Hazudni, kitalálni valamit – A ford.). – Vigyázzatok! épp gondolkodik: mindjárt elhangzik egy hazugság!
A kultúra e fokát egész népek érték el. Gondoljuk csak meg, mit fejeztek ki a rómaiak a mentiri igével!

158

Kényelmetlen tulajdonság. – Kényelmetlen tulajdonság, ha valaki minden dolgot mélynek érez: ettõl aztán az illetõ állandóan erõlteti a szemét és a végén többet lát, mint amennyit szeretett volna.

159

Minden erénynek megvan a maga ideje. – Aki most hajlíthatatlan, annak a becsületesség gyakorta okoz lelkifurdalást, mert a hajlíthatatlanság más korszak erénye, mint a becsületesség.

160

Az erényekhez való viszony. – Lehetünk méltóság nélküliek egy erényhez és hízelkedõk.

161

Az idõ szerelmeseihez. – A kiugrott pap és a szabadon bocsátott rab állandóan keresi a felöltendõ arckifejezést: múlt nélküli arcot akarnak maguknak. – De láttatok-e már olyan embereket, akik tudják, hogy a jövõ tükrözõdik arcukon és akik olyan udvariasak veletek, ti „idõ” szerelmesei, hogy jövõ nélküli arcot vágnak?

162

Egoizmus. – Az egoizmus a lélek perspektivikus törvénye, amely a közeli dolgokat nagynak és súlyosnak mutatja: távolodva a dolgok veszítenek nagyságukból és súlyukból.

163

Egy nagy gyõzelem után. – A nagy gyõzelemben az a legjobb, hogy eloszlatja a gyõztesnek a vereségtõl való félelmét. „Most már miért is ne veszíthetnék egyszer? – mondja magában: Igazán megengedhetem magamnak.”

164

A nyugalom kedvelõi. – A nyugalomra vágyó szellemeket arról a sok sötét tárgyról ismerem fel, amelyet fölhalmoznak maguk körül: aki aludni akar, elsötétíti szobáját, vagy bemászik egy barlangba. – Intelem azoknak, akik többnyire nem tudják, tulajdonképpen mit is keresnek, de szeretnék tudni!

165

A lemondás emberének boldogságáról. – Aki határozottan és hosszú idõre lemond valamirõl, az, ha véletlenül megint összeakad azzal a dologgal, amelyrõl lemondott, tévesen szinte azt hiszi, hogy felfedezte – és mennyire örül minden felfedezõ! Legyünk okosabbak a kígyóknál, amelyek túl sokáig maradnak egyazon tûzõ napon!

166

Mindig a saját társaságunkban vagyunk. – A természetben és a társadalomban, ami csak rokon velem, mind beszél hozzám, dicsér, ösztönöz, vigasztal – a többit meg sem hallom vagy azonnal elfelejtem. Mindig megmaradunk a saját társaságunkban.

167

Mizantrópia és szeretet. – Csak akkor mondjuk, hogy torkig vagyunk az emberekkel, ha már nem tudjuk õket megemészteni, mikor pedig tele van velük a begyünk. A mizantrópia csupán egy túlságosan torkos emberszeretet, „emberevés” következménye – de hát ki mondta neked, Hamlet hercegem, hogy úgy nyeld az embereket, akár az osztrigákat?

168

Egy betegrõl. – „Rosszul néz ki!” – Mi baja? – „Szenved a vágytól, hogy dicsérjék és e vágyát nem képes kielégíteni.” – Érthetetlen! Mindenki ünnepli és nemcsak hogy a tenyerükön hordják, hanem állandóan ajkukon is felcsendül a neve! – „Igen, csakhogy rossz a hallása a dicsérethez. Ha egy barátja dicséri, úgy hallja, mintha önmagát dicsérné ez a barát, ha ellensége, akkor mintha maga ez az ellenség szeretne dicséretben részesülni; végül pedig, ha valaki közömbös személy dicsõíti – ilyen egyébként nem sok van, hiszen olyan híres! – akkor emberünk azon sértõdik meg, hogy az illetõ nem akar se barátja, sem pedig ellensége lenni; azt szokta mondogatni: „Miért érdekelne az, aki velem szemben a tárgyilagost próbálja játszani?”

169

Nyílt ellenségek. – Az ellenséggel szemben állva bátornak lenni – az egy dolog: ám attól még lehet gyáva vagy határozatlan, zavaros fejû az illetõ. Napóleon szerint például a „legbátrabb ember”, akit csak ismert, Murat volt – amibõl kiviláglik, hogy bizonyos emberek számára nélkülözhetetlenek a nyílt ellenségek, amennyiben az õ erényükhöz, férfiasságukhoz és vidámságukhoz kell felemelkedniük.

170

A tömeggel. – Mostanáig csak sodródott az árral és dicsõítette a tömeget: ám egy napon majd az ellensége lesz! Mert abban a hitben követi, hogy a saját lustasága megtalálja majd a számítását: még nem vette észre, hogy a tömeg nem elég lusta neki! hogy a tömeg mindig elõre tolong! hogy senkinek sem engedi meg, hogy megálljon! – Pedig õ annyira szívesen áll meg!

171

Dicsõség. – A dicsõség akkor születik, amikor sok ember egyvalaki iránt érzett hálája minden szemérmet félredob.

172

Az ízlésrontó. – A.: „Úgy hírlik, rontod a közízlést!” B.: „Így van! Mindenkinek a saját pártja iránti kedvét, ízlését rontom – ezt aztán egyetlen párt sem bocsátja meg nekem.”

173

Mélynek lenni és mélynek látszani. – Aki mélynek gondolja magát, átlátszó világosságra törekszik, aki a tömeg szemében akar mélynek látszani, sötétségre törekszik. Mert a tömeg mindent mélynek lát, aminek nem látszik az alja: annyira fél, és oly kevéssé szívesen megy vízbe.

174

Kívülálló. – A parlamentarizmus, vagyis az a nyilvános engedély, hogy öt politikai alapvélemény között lehessen választani, nagyon sok olyan embernek hízeleg, aki függetlennek és egyéninek akar látszani és szívesen harcolna a nézeteiért. Végtére is azonban közömbös, hogy a csordára egy nézetet erõszakolnak rá, vagy öt közül választhat. – Aki az öt alapvetõ véleménytõl eltér, és kívül áll, mindig az egész csordával találja magát szemben.

175

Az ékesszólásról. – Kinek a birtokában volt mostanáig a legmeggyõzõbb ékesszólás? A dobpergésében: és ameddig ez a királyok hatalmában lesz, addig õk lesznek a legjobb szónokok és a nép szemében leghatásosabb agitátorok.

176

Együttérzés. – Szegény uralkodó hercegek! Mostanában valamennyi joguk észrevétlenül változik igénnyé és az igény hamarosan úgy hangzik, mint valami követelés! Ha csak azt mondják, hogy „mi” vagy „a népem”, máris gúnyosan vigyorog rajtuk a vén, gonosz Európa. Bizony, a modern világ szertartásmestere velük ugyan nemigen bánna szertartásosan, talán még ki is jelentené: „Les souverains rangent aux parvenus.” (Az uralkodók a fölkapaszkodott újgazdagok után következnek. – A ford.)

177

A „neveléstudományhoz”. – Németországban az értékes ember az egyik jelentõs nevelési eszközzel nem rendelkezik: az értékes ember nevetésével: az ilyen ember Németországban nem nevet.

178

A morális felvilágosításhoz. – A németeket fel kell szabadítani Mefisztofelészük hatása alól: meg Faustjuk hatása alól is. Mindkettõ morális elõítélet a megismerés értéke ellen.

179

Gondolatok. – A gondolatok érzelmeink árnyékai. Mindig sötétebbek, üresebbek, egyszerûbbek érzelmeinknél.

180

A szabad szellemek kedvezõ korszaka. – A szabad szellemek szabadok a tudománnyal szemben is és azok is maradnak, ameddig az egyház áll. Ennyiben élik manapság kedvezõ korszakukat.

181

Követni és megelõzni. – A.: „E kettõ közül az egyik mindig megelõzi a másikat, a másik meg mindig követi az elõzõt, ahová csak a sors vezeti õket. És mégis az elõbbi uralja a másikat erénye és szelleme révén!” B.: „És mégis? És mégis? Ezt valaki másnak mondtad, nem nekem, nem nekünk! – Fit secundum regulam. (A szabály szerint történik – A ford.)

182

A magányban. – Ha valaki egyedül él, nem beszél túl hangosan, nem is ír túl hangosan: mert fél az üres visszhangtól Echo nimfa kritikájától. – És a magányban minden hang másként cseng!

183

A legszebb jövõ zenéje. – Számomra az elsõ számú muzsikus az lenne, aki csak a legmélyebb boldogság szomorúságát ismeri és semmi más szomorúságot: ilyen eleddig nem született.

184

Igazság. – Inkább hagyom meglopni magam, semmint madárijesztõk vegyenek körül. És ez minden körülmények között ízlés kérdése csupán – semmi egyéb!

185

Szegény. – Õ szegény ma: de nem azért, mert mindent elvettek tõle, hanem mert mindent eldobott – de hát mit számít ez neki? Megszokta, hogy majd csak talál valamit. – Csak a szegények értik félre önkéntes szegénységét.

186

Rossz lelkiismeret. – Csak derék és rendes dolgokat mûvel mostanában – és mégis rossz a lelkiismerete. Mert az õ feladata pontosan a rendkívüli.

187

Sértõ hangnem az elõadásmódban. – Ez a mûvész azzal sért meg engem, ahogyan ötleteit, nagyon jó ötleteit elõadja: olyan nyomatékosan szól, a rábeszélés annyi durva mûfogását használja, mintha a csõcseléknek beszélne. Valahányszor idõt áldozunk mûvészetének, kisvártatva úgy érezzük, „rossz társaságba” kerültünk.

188

Munka. – Manapság még a leglustább emberhez is milyen közel áll a munka és a munkás! E szavak királyi udvariassága: „mindannyian munkások vagyunk!” XIV. Lajos király udvarában még cinizmus és arcátlanság lett volna.

189

A gondolkodó. – Õ gondolkodó: vagyis ért hozzá, hogy egyszerûbbnek lássa a dolgokat, mint amilyenek.

190

Azok ellen, akik dicsérnek. –A.: „Az embert csak a hozzá hasonlóak dicsérik!” B.: „Igen! És aki dicsér téged, azt mondja: te hasonló vagy hozzám!”

191

Bizonyos védelem ellen. – A legalattomosabb módon úgy ártunk egy ügynek, ha szándékosan hibás érvekkel védelmezzük.

192

A jó szándékú emberek. – Mi különbözteti meg a jó szándékú embereket, akiknek már az arcáról is szinte sugárzik a jóindulat, a közönséges emberektõl? Jól érzik magukat minden újdonsült ismerõs társaságában, és hamar belészeretnek, jót akarnak neki, elsõ ítéletük „tetszik nekem”. A sorrend náluk a következõ: a kisajátítás vágya (a másik személy értékével keveset törõdnek), gyors kisajátítás, a birtoklás öröme és cselekvés a birtokba vett személy javára.

193

Kant tréfája. – Kant az „egész világ” számára meghökkentõ módon akarta bizonyítani, hogy az „egész világnak” igaza van – így festett e lélek titkos tréfája. A tudósok ellen írt, a népi elõítéletek érdekében, de a tudósoknak, nem pedig a népnek.

194

A „nyíltszívû”. – Az az ember valószínûleg mindig elõttünk elhallgatott okokból cselekszik, mivel mindig szinte tálcán hordozza cselekvésének okait, készen arra, hogy az orrunk alá tartsa õket.

195

Nevetnivaló! – Nézzétek! Nézzétek csak! Az az ember elmenekül a többiek elõl: õk azonban követik, mivel elõttük fut – a csorda már csak ilyen!

196

Hallásunk határai. – Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni.

197

Tehát vigyázat! – Semmi sincs, amit szívesebben osztanánk meg másokkal, mint a hallgatás pecsétjét – azzal együtt, ami alatta van.

198

A büszke ember bosszúsága. – A büszke embert még azok is bosszantják, akik õt elõbbre viszik: haraggal tekint kocsijának lovaira.

199

Bõkezûség. – A gazdag embernél a bõkezûség gyakorta bizonyos félénkség csupán.

200

Nevetni. – Nevetni annyit tesz: kárörvendõnek lenni, de jó lelkiismerettel.

201

Helyeslés. – A helyeslésben mindig van valamiféle lárma: még abban is, amivel önmagunknak tartozunk.

202

Tékozló. – Még nem olyan szegény, mint az a gazdag, aki már egyszer minden kincsét átszámolta – a tékozló természet esztelenségével tékozolja szellemét.

203

Hic niger est (Fekete lélek – A ford.). – Általában nincsenek gondolatai – de kivételképpen rossz gondolatai támadnak.

204

A koldusok és az udvariasság. – „Az ember nem udvariatlan, ha kõdarabbal kopogtat az ajtón, amelyrõl hiányzik a csengõ” így gondolják a koldusok és minden szûkölködõ, de senki sem ad nekik igazat.

205

Igény. – Az igény a keletkezés okának számít: valójában azonban gyakorta csak a létrehozott dolog okozata.

206

Esõben. – Esik, és a szegény emberekre gondolok, akik összezsúfolódnak sokféle gondjukkal és ezek palástolásában oly gyakorlatlanok, tehát mindegyik kész rá, hogy megbántsa a másikat és megszerezze magának a jó közérzet szánalmas érzését még ebben a rossz idõben is. – Ez, és csak ez a szegények szegénysége!

207

Az irigy. – Ez az ember irigy – nem szabad neki gyermekeket kívánni, csak irigy lesz rájuk, mert õ már nem lehet többé gyermek.

208

Nagy ember! – Abból, hogy valaki „nagy ember” még nem következtethetünk arra, hogy meglett férfi, talán csak egy fiú, vagy az összes életkor kaméleonja, esetleg amolyan kis hisztériás boszorka.

209

Okaink kérdezésének egy módjáról. – Létezik okaink kérdezésének olyan módja, amely nemcsak ahhoz segít hozzá minket, hogy legjobb okainkat is elfelejtsük, hanem felébreszti bennünk a dacot és ellenszenvet mindennemû ok iránt – nagyon butító kérdésfeltevési mód ez, általában zsarnoki emberek mûfogása!

210

A szorgalom mérséklése. – Ne igyekezzünk túlszárnyalni apánk szorgalmát – ez beteggé tesz.

211

Titkos ellenségek. – Titkos ellenséget tartani – ez akkora luxus, amelyhez általában még az emelkedett szellemek moralitása sem elég gazdag.

212

Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat. – Szellemének rossz a modora: kapkod és valósággal reszket a türelmetlenségtõl: ekképp alig gyanítjuk, milyen beláthatatlanul hatalmas lélekben lakozik.

213

A boldogság útja. – Egy bölcs megkérdezte egy bolondtól, melyik a boldogság útja. A másik készséggel válaszolt, mint akitõl a legközelebbi városhoz vezetõ utat kérdezték: „Csodáld önmagadat és élj az utcán!” „No várj csak – kiáltott föl a bölcs –, túl sokat kívánsz, elég, ha csak csodáljuk önmagunkat!” A bolond így válaszolt: „De hát állandó megvetés nélkül hogyan lehetséges az állandó csodálat?”

214

A hit boldoggá tesz. – Az erény csak azokat teszi boldoggá és azoknak szerez bizonyos üdvöt, akik hisznek is erényükben nem pedig azokat a finomabb lelkeket, akiknek az erénye abban áll, hogy mélységesen bizalmatlanok önmagukkal és minden erénnyel szemben. Végsõ soron itt is „a hit tesz boldoggá!” – és jól jegyezzük meg, nem az erény!

215

Ideál és anyag. – Nemes ideál lebeg a szemed elõtt: ám te magad elég nemes kõbõl vagy-e ahhoz, hogy ilyen istenképmást lehessen faragni belõled? Enélkül pedig – egész munkád nem barbár szobrászat csupán? Ideálod káromlása?

216

Veszély a hangban. – Ha valakinek túl erõs a hangja, csaknem képtelen rá, hogy finoman gondolkodjék.

217

Ok és okozat. – Az okozat elõtt más okokban hiszünk, mint az okozat után.

218

Ellenszenvem. – Nem szeretem azokat az embereket, akiknek valósággal föl kell robbanniuk, mint valami bombának, ha valamilyen hatást akarnak elérni és akiknek a közelében az ember mindig ki van téve annak a veszélynek, hogy hirtelen elveszíti a hallását – sõt annál többet is.

219

A büntetés célja. – A büntetés célja, hogy megjavítsa azt az embert, aki büntet, – ez a büntetés védelmezõinek végsõ mentsvára.

220

Áldozat. – Az áldozatról és áldozat bemutatásáról az áldozati állatok másként gondolkodnak, mint a nézõk: de még sohasem engedték szóhoz jutni õket.

221

Kímélet. – Apák és fiúk sokkal jobban kímélik egymást, mint anyák és lányok.

222

A költõ és a hazug. – A költõ tejtestvérét látja a hazugban, aki elõl õ itta el a tejet, ezért maradt alultáplált az utóbbi és még addig sem jutott el, hogy jó lelkiismeretre tegyen szert.

223

Az érzékek helynöksége. – „A szemek azért is vannak, hogy halljunk”, mondta egy öreg gyóntató pap, aki megsüketült, „és a vakok között az a király, akinek a leghosszabb a füle”.

224

Az állatok kritikája. – Attól tartok, az állatok magukhoz hasonló lénynek tekintik az embert, aki a lehetõ legveszedelmesebb módon elveszítette egészséges, állati értelmét, – úgy tekintik, mint tébolyodott állatot, nevetõ állatot, síró állatot, boldogtalan állatot.

225

A természetes emberek. – „Mindig a gonosznak volt nagyobb hatása! Márpedig a természet gonosz! Tehát legyünk természetesek!”, titkon így gondolkodnak az emberiség nagy hatásvadászai, akiket túl gyakran soroltak a nagy emberek közé.

226

A bizalmatlanok és a stílus. – A legerõsebb dolgokat mondjuk egyszerûen, föltéve, hogy olyan emberek vannak körülöttünk, akik hisznek erõnkben: az efféle környezet „egyszerû stílusra” nevel. A bizalmatlanok indulatosan beszélnek, a bizalmatlanok indulatossá tesznek.

227

Rossz következtetés, elhibázott hálóvetés. – Az a férfi nem tud uralkodni magán és ebbõl a nõ azt a következtetést vonja le, hogy könnyû lesz uralkodni rajta és kiveti rá a hálóját, – szegény asszony, rövidesen a férfi rabszolganõje lesz.

228

A közvetítõk ellen. – Aki két eltökélt gondolkodó között közvetíteni akar, azt középszerûnek jellemzik, nincs szeme arra, hogy észrevegye, ami egyszeri, a rossz szemre jellemzõ, hogy mindenütt azonosságokat és hasonlóságokat lát.

229

Dac és hûség. – Dacból tart ki egy ügy mellett, amelyen keresztüllátott – de e kitartást „hûségnek” nevezi.

230

A diszkréció hiánya. – Egész lényében nincs semmi meggyõzõ ennek pedig az lehet az oka, hogy soha egyetlen jócselekedetét sem hallgatta el.

231

Az „alapos” emberek. – Akik lassúak a megismerésben, úgy vélik, hogy a lassúság a megismeréshez tartozik.

232

Álmok. – Az ember egyáltalán nem álmodik, vagy ha igen, akkor érdekes dolgokat. Meg kell tanulnunk ugyanígy virrasztani – vagy sehogy, vagy érdekesen.

233

A legveszélyesebb szempont. – Amit most teszek vagy nem teszek, minden eljövendõ dolog számára pontosan olyan fontos, mint a múlt legnagyobb eseménye: a hatásnak ebben a rendkívül tág perspektívájában minden cselekedet egyformán nagy vagy kicsi.

234

Egy zenész vigasztaló szavai. – „Életed nem ver visszhangot az emberek fülében: õszerintük néma életet élsz és rejtve marad elõttük minden melodikus finomság és a hangok egymásutánjának és egymáselõttiségének minden könnyed feloldása. Igaz: nem az út közepén jössz a katonazene hangos csinnadrattájával – ám ezért e jó emberek még nem mondhatják, hogy az életedbõl hiányzik a zenei mozgalmasság. Akinek füle van, hallja.”

235

Szellem és jellem. – Néhányan jellemként érnek el életük csúcspontjára, szellemük azonban elmarad e magasságtól – míg mások éppen fordítva.

236

A tömegre hatni. – Nem kell-e önmaga színészének lenni annak az embernek, aki a tömegre akar hatni? Nem kell-e önmagát már szinte groteszkül érthetõ módon átformálnia, egész személyét és ügyét e durva leegyszerûsítésben elõadnia?

237

Az udvarias ember. – „Olyan udvarias!” – Igen, mindig van nála egy darab csokoládé a Cerberus számára és olyan félénk, hogy mindenkit Cerberusnak néz, téged is meg engem is – ebben áll az „udvariassága”.

238

Irigység nélkül. – Nincs benne irigység, de ez nála nem érdem, mert olyan országot akar meghódítani, amelyet eddig még senki sem szállt meg, sõt még csaknem is igen látott.

239

Az örömtelen ember. – Egyetlen egy örömtelen ember is képes arra, hogy az egész házban tartós rosszkedvet és állandó lehangoltságot okozzon, és valóságos csodának kell történnie ahhoz, hogy ilyen ember ne legyen a házban! – A boldogság távolról sem ilyen ragályos betegség – ennek mi lehet az oka?

240

A tengernél. – Nem építenék magamnak házat (és egyenesen a boldogságomhoz tartozik, hogy ne legyek háztulajdonos!). De ha házat kellene építenem, akkor bizonyos rómaiakhoz hasonlóan, egészen a tengerig építeném a házat – lehet, hogy van néhány közös vonásom ezzel a szép szörnyeteggel.

241

Mû és mûvész. – E mûvész becsvágyó és semmi több: végsõ soron mûve nagyítóüveg csupán, amelyet mindenkinek felkínál, aki csak feléje fordul.

242

Suum cuique (Mindenkinek a magáét – A ford.). – Bármilyen nagy is a tudásszomjam, semmi egyebet nem tudok kivenni a dolgokból, csak ami már egyébként is az enyém – míg a más tulajdona a dolgokban marad. Hogyan lehet az ember tolvaj vagy rabló?!

243

A „jó” és „rossz” eredetérõl. – Javulást csak az képes kitalálni, aki át tudja érezni: „Ez nem jó”.

244

Gondolatok és szavak. – Még saját gondolatainkat sem tudjuk szavakban teljesen visszaadni.

245

Dicséret a választásban. – A mûvész kiválasztja anyagát: nála ez a dicséret módja.

246

Matematika. – A matematika finomságát és szigorát minden tudományba be akarjuk csempészni, amennyire csak lehetséges, nem abban a hitben, hogy ezen az úton majd megismerjük a dolgokat, hanem azért, hogy emberi viszonyt létesítsünk a dolgokkal. A matematika az általános és végsõ emberi megismerés eszköze csupán.

247

Megszokás. – Minden megszokás elmésebbé teszi kezünket, de kevésbé kezessé elménket.

248

Könyvek. – Mit ér az a könyv, amely nem emel bennünket még az összes könyv fölé sem?

249

A megismerõ ember sóhaja. – „Ó, átkozott mohóságom! E lélekben nem lakik önzetlenség – inkább egy mindenre sóvárgó Én, amely sok egyén szemével szeretne úgy látni, mintha csak a saját szemével látna, kezével úgy szeretne fogni, mintha csak a sajátjával fogna, – ez az Én visszahozná az egész múltat, semmit sem akarván elveszíteni abból, ami egyáltalán hozzá tartozhat! Ó, a mohóságomnak ez az átkozott lángolása! Ó, bárcsak újjászülethetnék száz meg száz lényben!” – Aki e sóhajt nem ismeri tapasztalatból, az nem ismeri a megismerõ ember szenvedélyét sem.

250

Bûn. – Jóllehet a boszorkányok legéleseszûbb bírái, sõt maguk a boszorkányok is meg voltak gyõzõdve a boszorkányság bûnének létezésérõl, a bûn nem létezett. Minden bûnnel így áll a helyzet.

251

Félreismert szenvedõk. – A nagyszerû jellemek máshogy szenvednek, mint ahogy tisztelõik elképzelik: a legkeményebben néhány gonosz pillanat alantas, kicsinyes felindulásától szenvednek, vagyis a tulajdon nagyszerûségükben való kételkedéstõl – nem pedig az áldozattól és a vértanúságtól, amelyet feladatuk megkövetel tõlük. Amíg Prométheusz együtt érez az emberekkel és föláldozza magát értük, boldog és nagy önmagában, de amikor irigykedik Zeuszra és a halandók hódolatára – akkor szenved.

252

Inkább adósnak maradni. – „Inkább adósnak maradni, mint olyan pénzzel fizetni, amelyen nincs rajta a képmásunk!” – függetlenségünk kívánja így.

253

Mindig otthon. – Egy nap elérjük célunkat – és büszkén mutatunk rá a tényre, hogy milyen hosszú utat tettünk meg érte. Valójában észre sem vettük, hogy utaztunk. Ám éppen azáltal jutottunk olyan messzire, hogy minden egyes megálláskor azt képzeltük: otthon vagyunk.

254

A zavar ellen. – Aki mindig erõsen elfoglalja magát, sohasem jön zavarba.

255

Utánzók. – A: „Hogyan? Te nem akarod, hogy utánozzanak?” B.: „Nem akarom, hogy utánam csináljanak valamit, azt akarom, hogy mindenki magától állítsa példának önmaga elé: amit én csinálok” – A: „Tehát –?”

256

Bõrösség. – A mélység embere akkor boldog, ha a repülõhalakra hasonlíthat, míg a hullámok taraján való siklást élvezi, a dolgokban azt tartják a legtöbbre – hogy van felszínük, vagyis a bõrösségüket – sit venia verbo (engedtessék meg nekem e kifejezés, bocsánat a szóért – A ford.)

257

Tapasztalatból. – Néhányan nem tudják, milyen gazdagok, egészen addig a napig, míg meg nem tudják, milyen gazdag emberek lopnak tõlük.

258

A véletlen tagadói. – Egyetlen gyõztes sem hisz a véletlenben.

259

A Paradicsomból. – „Jó és Rossz Isten elõítéletei” – szólt a kígyó.

260

Egyszeregy. – Egy mindig téved, de kettõvel elkezdõdik az igazság. – Egy nem tud bizonyítani, de kettõt már nem lehet megcáfolni.

261

Eredetiség. – Mi az eredetiség? Látni valamit, aminek még nincs neve, amit még nem lehet megnevezni, jóllehet mindenkinek egyformán a szeme elõtt van. Általában jellemzõ az emberekre, hogy valamely dolog neve teszi láthatóvá magát a dolgot. – Többnyire az eredeti emberek adtak nevet is a dolgoknak.

262

Sub specie aeterni (Az örökkévalóság jegyében – A ford). – A: „Egyre gyorsabban távolodsz az élõktõl: hamarosan törölnek a listáikról!” B.: „Ez az egyetlen eszköz arra, hogy a holtak elõjogában részesüljünk.” A.: „Miféle elõjogban?” B.: „Hogy többé ne kelljen meghalni.”

263

Hiúság nélkül. – Amikor szeretünk, azt akarjuk, hogy fogyatékosságaink rejtve maradjanak – nem hiúságból, hanem mert nem akarjuk, hogy a szeretett lény szenvedjen. Igen, a szerelmes ember Istennek szeretne látszani – és ennek sem a hiúság az alapja.

264

Amit teszünk. – Amit teszünk, soha nem értik meg, mindig csak dicsérik vagy szidják.

265

Végsõ szkepszis. – Végsõ soron mik az ember igazságai? – Az ember megcáfolhatatlan tévedései.

266

Ahol a kegyetlenség szükséges. – Akiben nagyság él, az kegyetlen másodlagos erényeivel és megfontolásaival szemben.

267

Ha nagy célunk van. – Ha nagy célunk van, akkor ez az igazságosság fölé is helyez bennünket, nem csupán tetteink és bíráink fölé.

268

Mi tesz hõsiessé? – Ha elébe megyünk és nekimegyünk legnagyobb szenvedéseinknek és legnagyobb reményeinknek.

269

Miben hiszel? – Abban, hogy minden dolgok súlyát újból meg kell határozni.

270

Mit mond lelkiismereted? – „Légy, aki vagy!”

271

Miben rejlik a legnagyobb veszély? – Az együttérzésben.

272

Mit szeretsz másokban? – Saját reményeimet.

273

Kit nevezel hitványnak? – Azt, aki mindig a megszégyenítésre törekszik.

274

Mi számodra a legemberibb dolog? – Megkímélni a szégyentõl valakit.

275

Mi a kivívott szabadság pecsétje? – Ha már nem szégyelljük magunkat önmagunk elõtt.
Negyedik könyv

Sanctus Januarius

Te, akinek lándzsa-lángja

olvasztja lelkem jegét,

s lelkem tovazúgva látja

reményei tengerét:

egészségben, ragyogásban

szabadságot adni tudsz –

így dicsérem szép csodádat,

te szent Januarius!

Hajnal Gábor

Genova, 1882. január

276

Az új évhez. – Még élek, még gondolkodom: még élnem kell, mivel még gondolkodnom kell. Sum, ergo cogito: cogito, ergo sum. (Vagyok, tehát gondolkodom: gondolkodom, tehát vagyok – A ford.) Ma mindenki megengedheti magának, hogy kimondja kívánságát, legkedvesebb gondolatait: nos hát, én is ki akarom mondani, amit ma önmagamtól önmagamnak kívánnék, meg azt a gondolatot, amely az új évben elsõként villant át a szívemen – amely gondolat majd egész további életem alapja, kezese és megédesítõje legyen! Mindig többet és többet akarok tanulni, meglátva a dolgokban a szükségszerûséget mint szépséget – így leszek majd egyike azoknak, akik megszépítik a dolgokat. Amor fati (a végzet szerelme – A ford.): mostantól kezdve ez az én szerelmem! Nem viselek háborút a rút ellen. Nem vádolok, még a vádlót sem vádolom. Tagadásom egyedül a félrenézés lesz! És mindent öszszevetve: valamikor még szeretnék igent mondani!

277

Személyes gondviselés. – Az életben van egy bizonyos tetõpont: ha ezt elértük, akkor minden szabadságunk ellenére, valamint azon tény ellenére, hogy a lét szép káoszának nem tulajdonítunk jóságos és ésszerû gondviselõ szerepet, újra a legnagyobb veszélyben forgunk, hogy visszazuhanunk a legkeservesebb szellemi szolgaságba, és kénytelenek vagyunk a legnehezebb próbát kiállni. A személyes gondviselés gondolata ugyanis ekkor lép föl a lehetõ leghatározottabban, leghatásosabb szószólója, a látszat is mellette áll, most, hogy szinte kézzelfoghatóvá vált, hogy minden, de minden, amihez csak hozzányúlunk, amivel csak találkozunk, állandóan a javunkat szolgálja. Ezután minden nap és minden óra élete mintha egyebet sem tenne, mint ezt a tételt bizonyítaná, legyen az bár jó idõ vagy rossz idõ, egy barát elvesztése, betegség, rágalom, egy levél meg nem érkezése, lábunk kificamodása, egy boltba vetett pillantás, egy ellenérv, egy könyv fellapozása, egy álom, egy csalás: rögtön vagy hamarosan kiderül, hogy ez mind, mind azért történt így, mert „nem történhetett máshogy” – teli van mély értelemmel és haszonnal, de csakis számunkra! Létezik-e veszedelmesebb csábítás Epikurosz isteneinek, e gondtalan ismeretleneknek a megtagadásánál, hogy aztán ki tudja miféle gondos és kicsinyes istenségben higgyünk, aki minden szál hajat is személyesen ismer fejünkön, és legszánalmasabb szolgálatunkat is makulátlanul hibátlannak tartja? Nos – én mindazonáltal úgy gondolom, hagyjuk csak békében az isteneket, meg a szolgálatkész szellemeket, mi magunk pedig érjük be azzal a feltételezéssel, hogy gyakorlati és elméleti ügyességünk az események értelmezésében és koordinálásában itt érte el a tetõpontját. Ne tartsuk túlzottan sokra bölcsességünk ezen ujjtechnikáját, ha néha a hangszerünk játéka nyomán felhangzó csodálatos harmónia álmélkodásra is késztet bennünket: soha nem hittük volna, hogy képesek vagyunk megszólaltatni ilyen tökéletes harmóniát. Valójában idõnként játszik velünk valaki – mégpedig a jóságos véletlen: õ vezeti néha a kezünket és a legbölcsebb gondviselés sem találhatna föl soha szebben hangzó zenét annál, amely érzéketlen kezünk alól ilyenkor kikerül.

278

A halál gondolata. – Melankolikus boldogságot érzek át utcácskák, kívánságok, hangok zûrzavarában élve életem: mennyi öröm, türelmetlenség, vágy, az életnek mennyi szomja és mámora születik meg itt nap mint nap! És mégis: e lármás, élõ, életre szomjazó lényekre hamarosan ráköszönt a csend! Mindegyik mögött ott áll árnya, sötét útitársa! Olyan az egész, mint az utolsó pillanat a kivándorlók hajójának indulása elõtt: az embereknek több mondanivalójuk van egymásnak, mint valaha, az idõ egyre sürget, az óceán és sivatagi csöndje türelmetlenül vár az egész hangzavar mögött – sóvárogva, zsákmányát oly biztosra véve! És mind, mind azt gondolják, hogy az addig megélt élet semmi vagy csak nagyon kevés, és a közeli jövõ lesz minden: ezért van ez az egész fülsiketítõ kiabálás, egymás túlharsogása és tolakodás! Mindegyik elsõ akar lenni ebben a jövõben – és mégis a halál és a halál csöndje e jövendõ egyetlen bizonyossága és egyetlen közös vonása. Milyen különös, hogy ez az egyetlen bizonyosság, az egyetlen közös sors majdnem semmilyen hatással sincs az emberekre és éppen attól vannak a legtávolabb, hogy átéljék a testvériséget a halállal. Azt azonban örömmel látom, hogy az emberek nem akarják végiggondolni a halál gondolatát! És szívesen tennék azért valamit, hogy az élet gondolatát százszor átgondolásra méltóbbá tegyem számukra.

279

Csillag-barátság. – Barátok voltunk és elidegenedtünk egymástól. De jól van ez így és nem akarjuk véka alá rejteni vagy letagadni, mintha szégyellnünk kellene. Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e találkozást, amint ezt valaha tettük, – és akkor a derék hajók nyugodtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötõben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk lebírhatatlan ereje ismét külön utakra ûzött bennünket, különbözõ tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást – vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különbözõ napsütések megváltoztattak minket! Felettünk álló törvény, hogy el kellett idegenednünk egymástól: éppen ezáltal leszünk tiszteletre méltóbbak egymás szemében. Éppen ezáltal lesz szentebb hajdani barátságunk emléke! Valószínûleg van egy hatalmas, láthatatlan csillagút, egy kanyar, amelyen annyira különbözõ útjaink és céljaink egy röpke szakaszon közösek – emelkedjünk föl e gondolathoz! Ám életünk túlontúl rövid, látásunk túl gyönge, ezért nem lehetnénk többek ezen emelkedett lehetõség értelmében vett barátoknál. – És ezért szeretnénk hinni csillag-barátságunkban, még ha a földön ellenségeknek kellene is lennünk.

280

A megismerõ ember építészete. – Egy nap már meg kellene érteni, és ez a nap valószínûleg elég közel van, mi hiányzik mindenekelõtt nagyvárosainkból: csöndes, tágas helyek a gondolkodásra, amelyek hosszú és magas oszlopcsarnokokkal volnának ellátva rossz idõ vagy tûzõ nap esetére, ahová nem hatol el a kocsik zaja, sem a kikiáltók lármája és ahol a finom belátás még a papnak is megtiltaná a hangos imádkozást: vagyis oly épületek és kertek, amelyek egészükben tekintve a gondolkodás és a félrehúzódó élet finomságát fejezik ki. Elmúlt már az az idõ, amikor az egyház birtokolta a gondolkodás monopóliumát, amikor a vita contemplativá-nak (a szemlélõdõ életnek – A ford.) elõbb vita religiosá-nak (vallásos életnek – A ford.) kellett lennie: és mégis ezt a gondolatot fejezi ki minden, amit az egyház csak építtetett. Nem tudnám megmondani, hogyan lehetnénk elégedettek építményeivel, még ha le is számítjuk egyházi rendeltetésüket, ezek az épületek isten házaiként és a túlvilággal való érintkezés pompázatos helyeiként sokkal patetikusabb és elfogódottabb nyelvet beszélnek annál, semmint hogy mi istentelenek a saját gondolatainkat ott végiggondolhatnánk. Mi önmagunkat szeretnénk kõbe és növényzetbe átfordítani, szeretnénk önmagunkban sétálgatni, amikor e csarnokokban és kertekben járkálunk föl s alá.

281

Tudni megtalálni a véget. – Az elsõrendû mestereket arról lehet fölismerni, hogy õk – nagyban és kicsiben egyaránt – tökéletesen meg tudják találni a véget, akár egy melódia, akár egy gondolat végét, akár egy tragédia vagy történelmi dráma ötödik felvonását. A másodrendû zenészek java mindig a darab vége felé kezd el nyugtalankodni, nem ismervén azt a fenséges és derûs szabályszerûséget, amellyel például Portofino hegylánca bukik a tengerbe ott, ahol a genovai öböl melódiája éneklésének végére ér.

282

A járás. – A szellemnek vannak bizonyos vonásai, amelyek még nagy szellemek esetében is elárulják, hogy az illetõ a népbõl vagy az alsó középosztályból származik – az eszük járása és a gondolatmenetük leplezik le õket, és nem tudnak járni. Így például Napóleon, a saját legnagyobb bosszúságára, nem tudott hercegi és „legitim” módon járni, olyan alkalmakkor sem, amikor tulajdonképpen képesnek kell rá lenni, mint például koronázási menetben és hasonló esetekben: ilyenkor is csak egy menetoszlop vezére volt – büszkén, sietõsen lépdelt és ezt maga is jól tudta. – Igazán nevetséges látványt nyújtanak azok az írók, akik a korszak cifra öltözékeit suhogtatják maguk körül: ekképp akarva elterelni a lábukról a figyelmet.

283

Elõkészítõ emberek. – Üdvözlök minden olyan jelet, amely férfias és harcias korszak közeledtét jelzi, amely kor majd mindenekelõtt megint képes lesz megbecsülni a bátorságot. Mert ez egy még értékesebb korszak útját egyengeti és gyûjti az erõt, amelyre annak egykor még szüksége lesz – azét a korszakét, amely hõsiességet visz a megismerésbe és háborút visel a gondolatokért és következményeikért. Mindehhez most sok bátor elõkészítõ emberre van szükség, akik azonban nem tudnak a semmibõl elõpattanni – még kevésbé a mai civilizáció és nagyvárosi fejlõdés homokjából és nyáladékából: oly emberekre van szükség, akik képesek csöndesen, magányosan és elszántan, nem látványos tevékenységben megtalálni boldogságukat: olyan emberekre, akik belsõ hajlandóságból minden dologban azt keresik, ami nekik ellenáll, amit le kell gyõzniük: olyan emberekre, akikre a vidámság, a türelem, az egyenesség és a hiúság megvetése éppen úgy jellemzõ, mint a nagylelkûség a gyõzelemben és a minden legyõzött kisszerû hiúságának figyelembe vétele: olyan emberekre, akik minden gyõzõt szabadon és pontosan ítélnek meg, valamint pontosan ítélik meg a véletlen szerepét is a gyõzelemben és a dicsõségben: olyan emberekre, akik saját ünnepekkel, saját munkanapokkal, saját gyászidõkkel rendelkeznek, megszokták a parancsolást, biztosak benne, de készek engedelmeskedni, ahol kell, mindkét esetben egyforma büszkén szolgálva ügyüket: veszélyeztetettebb emberekre, termékenyebb emberekre, boldogabb emberekre! Mert, higgyetek nekem! – a titok, amelynek révén a létezés legnagyobb bõségét, legnagyobb örömét lehet learatni, nem egyéb: mint a veszélyes élet! A Vezúvra építsétek városaitokat! Hajóitokat küldjétek ismeretlen tengerekre! Háborúzzatok a hozzátok hasonlókkal és önmagatokkal! Legyetek rablók és hódítók, amíg nem lehettek uralkodók és birtokosok, ti megismerõ emberek! Hamar elszáll az idõ, amikor azzal is beérhetitek, hogy félénk szarvasokként meghúzódtok az erdõben! A megismerés végül kinyújtja kezét afelé, ami megilleti – uralkodni és birtokolni akar és vele együtt ti is!

284

Hinni önmagunkban. – Csak kevesen hisznek teljesen önmagukban; – és e kevesek közül egyesek belülrõl kapják e hitet, afféle szükséges vakságként vagy szellemük részleges elsötétüléseként – (mit látnának, ha önmaguk mélyére tudnának pillantani!), míg másoknak e hitre szert kell tenniük: mindaz, ami jót, bátrat, derék dolgot csak mûvelnek, elõször érvként szolgál a bennük lakozó szkeptikus ellen: õt kell legyõzni, meggyõzni és ehhez szinte egy zsenire van szükség. Õk az önmagukkal elégedetlen, nagy emberek.

285

Excelsior! (Magasabbra! – A Ford.) „Soha többé nem fogsz imádkozni, soha többé nem fogsz senkit csodálni, soha többé nem pihened ki magad a végtelen bizalomban – megtiltod magadnak, hogy megállj a végsõ bölcsesség, végsõ jóság, végsõ hatalom elõtt, és hogy megszabadulj gondolataidtól – hetedik magányodhoz senki sem szegõdik barátnak, vagy õrnek – nem nyílik számodra kilátás a hegytetõre, amely havat hord a csúcsán és lángolást szívében – senki sem áll bosszút érted, senki sem nyújt neked segítõ kezet – mindabban, ami megtörténik veled, nincs semmi értelem, és nem lesz semmi szeretet – szíved soha többé nem tud majd megpihenni sehol, ahol már csak találni kell és nem keresni, védekezni fogsz mindennemû végsõ béke ellen, háború és béke örök visszatérését kívánod: lemondás embere, minderrõl le akarsz mondani? Ki adja majd neked ehhez az erõt? Senkinek sem volt még ehhez ereje!” Van egy tó, amely egy szép napon lemondott a lefolyásról és töltést emelt azon a helyen, ahol régebben kifolyt: azóta ennek a tónak a szintje egyre emelkedik. Talán éppen az efféle lemondás adja nekünk azt az erõt, ami lehetõvé teszi a lemondás elviselését, talán az ember attól kezdve egyre magasabbra emelkedik, amikor már nem folyik ki valamely istenbe.

286

Közbeszólás. – Itt vannak a remények: de mit láttok és hallotok belõlük, ha a tulajdon lelketekben sohasem éltetek meg ragyogást, izzást és hajnalpírt? Csak emlékeztetni tudok – semmi egyebet! Csak nem akarnátok tán, hogy köveket mozdítsak meg, állatokból embert csináljak? Ó, ha még csak kövek és állatok vagytok, elõbb keressétek meg magatoknak Orpheuszotokat!

287

A vakság öröme. – „Gondolataimnak – szólt a vándor az árnyékához – kell megmutatniuk, hol állok, de nem árulhatják el nekem, hová megyek. Szeretem, ha a jövõt illetõen tudatlan vagyok és nem akarok áldozatául esni a türelmetlenségnek, sem a beígért dolgok elképzelt zamatának.”

288

Emelkedett hangulatok. – Úgy tûnik, a legtöbb ember egyáltalán nem hisz az emelkedett hangulatokban, hacsak nem pillanatokig, legföljebb negyedóráig tartóakban – azon keveseket kivéve, akik tapasztalatból ismerik az emelkedett érzés hoszszabb idõtartamát. Ám egészen mostanáig álom volt csupán, amolyan vonzó lehetõség az az ember, akit egyetlen emelkedett érzés lelkesít, aki egyetlen nemes hangulatnak a megtestesítõje: a történelem nem szolgál nekünk ilyen példával. Mindennek ellenére azért egyszer még szülhet ilyen embereket – majd akkor, ha már jó csomó kedvezõ elõfeltétel teljesült, amelyeket ma még a legszerencsésebb véletlen sem hozhat össze. Ezeknek az eljövendõ lelkeknek talán éppen az volna a szokásos állapot, amelyet eddig csak néha észleltünk borzongva lelkünkben ritka kivételként: állandó mozgás magasság és mélység között és a magasság és a mélység érzése, mintha állandóan lépcsõn mennénk fölfelé, megpihenve néha a felhõkön.

289

Föl a horgonyt! – Ha meggondoljuk, hogy egy egész élet és gondolkodásmód filozófiai össz-igazolása miképp hat az egyénre – mint valami melengetõ, áldásos, megtermékenyítõ, egyenesen csak õrá sugárzó napfény, dicsérettõl és szidalmaktól függetlenül, megengedve neki, hogy elégedett legyen önmagával, gazdaggá és nagylelkûvé teszi õt a boldogságban és a jóindulatban, a rosszat folyton jóvá alakítva, valamennyi erejét virágba borítja, megérleli, a rosszkedv és a mardosó kétely gizgazát nem engedve kinõni – akkor végül vágyakozva fölkiáltunk: ó, bárcsak lenne még sok-sok ehhez hasonló nap! A gonosz, a boldogtalan, a kivétel-embernek is legyen meg a filozófiája, legyenek jogai, legyen napfénye! Nem részvéttel kell viseltetni iránta – a gõg ezen inspirációját el kell felejtenünk, bármennyire is tõle tanult a emberiség egészen mostanáig, tökéletesen begyakorolva magát – nem gyóntató, ördögûzõ és feloldozó kell neki. Hanem új igazságosságra van szükség! Új jelszóra! És új filozófusokra! A morális föld is kerek! A morális földnek is vannak antipódusai! És az antipódusoknak is joguk van a létezésre! Fel kell fedeznünk egy másik világot – mit egyet! Föl a horgonyt, filozófusok!

290

Egy a szükséges. – Jellemünknek „stílust adni” – ez aztán a ritka és nagy mûvészet! Az gyakorolja, aki mindent áttekint, amit természete erõben és gyöngeségben kínál és mindezt mûvészi tervbe illeszti, míg mindegyik mûvészetnek és ésszerûségnek nem látszik, még a hiba is elbûvöli a szemet. Itt egy darab elsõdlegesen fontos vonást vettek el az egészbõl, ott meg sok másodlagosan fontosat tettek hozzá – de mindkét esetben hosszas gyakorlással és napi munkával érték ezt el. Itt még rejtõzködik a magát eltüntetni nem hagyó csúf egy darabja, amott pedig sikerült ugyanennek emelkedett értelmet adni. Sok bizonytalan és a megformálásnak ellenálló dolgot megtartottak és kihasználtak a távoli perspektíva miatt – ezek majd a távolba, a mérhetetlenbe intenek. Végül pedig, amikor a mû már kész, kiderül, hogy ugyanannak az ízlésnek a kényszere uralkodott, amely mind a kis, mind pedig a nagy részleteket kimunkálta: hogy ez jó vagy rossz ízlés volt-e, kevesebbet számít, mint gondolnánk – lényeg az, hogy egyáltalán ízlés volt! Az erõs és uralomvágyó jellemek lesznek azok, amelyek igazán tudják majd élvezni legfinomabb örömeiket saját törvényük ilyen kényszerében, ilyen kötöttségben és tökéletességben, erõszakos akaratuk szenvedélye a stilizált természet, a legyõzött és szolgáló természet látványától enyhül meg, még akkor is ellenükre van szabad folyást engedni a természetnek, amikor palotákat kell építeniük és kerteket létesíteniük. – És megfordítva: a gyönge és önmagukon uralkodni nem tudó jellemek gyûlölik a stílus kötöttségét: úgy érzik, keserû kényszernek kell engedelmeskedniük és ettõl közönségesek lesznek: rabszolgákká változnak, mihelyt szolgálnak, gyûlölik a szolgálatot. Az ilyen szellemek – akik elsõosztályú szellemek is lehetnek – mindig azon vannak, hogy önmagukat és környezetüket szabad, vad, önkényes, fantaszta, rendszertelen, meghökkentõ természetként nyilatkoztassák ki és interpretálják: és ezt jól teszik, mert csak így tudnak jót tenni önmagukkal. Mert egy a szükséges: hogy az ember végre elégedett legyen önmagával ha mindjárt a mûvészet vagy a költészet erejével is: mivel az ember csak ekkor nyújt elviselhetõ látványt! Aki elégedetlen önmagával, állandóan kész arra, hogy ezért bosszút álljon: és ennek mi, többiek leszünk az áldozatai, ha csak azért is, mert nekünk kell folyvást elviselnünk e csúf látványt! Mert a csúfság látványa hitvánnyá és komorrá tesz.

291

Genova. – Alaposan megnéztem ezt a várost, vidéki házaival, díszkertjeivel, beépített magaslataival és lankáival, végül is ki kell mondanom: letûnt nemzedékek arcait látom – ez a vidék merész és független emberek képét viseli önmagán. Ezek az emberek valóban éltek és fönn akartak maradni – ezt mondják nekem házaikkal, amelyeket évszázadokra építettek és díszítettek, nem pedig néhány tünékeny órára csupán: jók voltak az élethez, még akkor is, ha gyakorta roppant gonoszak voltak önmagukkal szemben. Mindig az építõ embert látom, amint tekintetét a közelben és távolban emelt épületeken nyugtatja és ugyanígy nézi a várost, a tengert, a hegyvonulatot, szinte megerõszakolva a természetet, e tekintettel hódítva: amit csak lát, beilleszti tervébe, végül pedig birtokává teszi, azáltal, hogy mindez tervei részévé válik. Ezt az egész vidéket e csodálatos, telhetetlen, zsákmányra és birtoklásra éhes vágy mûveli meg és ahogy ezek az emberek nem ismertek határokat a távolban és folyton az újra szomjazva egy új világot helyeztek a régi mellé, a hazában is úgy lázadt föl mindenki mindenki ellen és találta föl a maga módját arra, hogy kifejezze fölényét, és saját maga és a szomszédja közé helyezze személyes végtelenségét. A hazát még egyszer mindenki meghódította önmagának, rákényszerítve építészeti gondolkodásmódját, úgyszólván a saját háza képére teremtve újjá. Északon a városok építési módját szemlélve mindig a törvény, az általános kedv a törvényességre és az engedelmességre a szembeötlõ: itt felsejlik az ember belsõ egyenlõségre, alkalmazkodásra, beilleszkedésre való törekvése, amely minden építõ lelkében uralkodhatott. Itt viszont minden utcasarkon fölfedezel egy embert, egyéniséget, aki ismeri a tengert, a kalandot és a Keletet, egy embert, akit a törvény és a szomszéd csak bosszant és untat és minden régi és már megalapozott dolgot féltékeny tekintettel méreget: legszívesebben egy képzeletbeli csínytevés útján legalább gondolatban mindent újraalkotna saját kezével, a saját személyes értelmével ruházva föl a dolgokat – még ha csak egy napfényes délután egyetlen pillanatára is, amikor telhetetlen és melankolikus lelke végre jóllakhatna egyszer, tekintetének látóterében pedig csak a saját világa bukkanna föl, nem pedig az idegen.

292

Az erkölcsprédikátoroknak. – Nem akarok erkölcsöt csinálni, ám akik megteszik, azoknak a következõt tanácsolnám: ha a legjobb dolgoktól és körülményektõl is mindenáron el akarjátok venni a tisztességet és értéket, akkor csak csináljátok, továbbra is beszéljetek róluk úgy, mint eddig! Állítsátok erkölcsötök csúcsára, éjt nappallá téve beszéljetek csak mindegyre az erény boldogságáról, a lélek nyugalmáról, az igazságosságról és arról, hogy isten majd megbünteti a bûnösöket: ha így folytatjátok, mindezek az eredetileg jó dolgok népszerûek lesznek és az utca nyilvánosságára kerülnek; de ezzel aztán minden aranymáz is lekopik róluk, sõt: minden arany ólommá változik bennük. Ti aztán tényleg értetek az alkímia fordított mûvészetéhez, a legértékesebb anyag elértéktelenítéséhez! Egyszer próbáljatok ki másfajta orvosságot, hogy ne jussatok, mint eddig, az ellenkezõ eredményre, mint amilyet szeretnétek elérni: tagadjátok meg ezeket a jó dolgokat, vonjátok ki belõlük a csõcselék tapsát, számítsátok le a könnyû sikert, tegyétek meg õket újra a magányos lélek rejtett szégyenének és mondjátok: legyen tiltott dolog a morál! Talán éppen így nyeritek meg ügyeteknek azokat az embereket, akiken megfordulnak a dolgok, mármint a heroikus embereket. De akkor lennie kell a morálban valami félelmetesnek is és nemcsak undorítónak, mint eddig! Nem mondhatjuk-e el ma a morálról, amit Eckhardt mester mondott: „kérem Istent, hogy szabadítson meg Istentõl!”

293

Levegõnk. – Tudjuk jól: aki mintegy séta közben felületes pillantást vet a tudományra, akár a nõk és sajnos mint sok mûvész: annak a számára van valami szédítõ és félelmetes a tudomány szolgálatának szigorában, a kis és nagy dolgokban megnyilvánuló kérlelhetetlenségében, a mérlegelésben, ítéletben és megítélésben tanúsított gyorsaságában. Legjobban az rémíti meg, ahogy itt a legnehezebbet követelik, a legtöbbet teljesítik és ezért nem jár dicséret vagy kitüntetés, hanem inkább, mint a hadseregben, szinte csak a feddés és a megrovás kap hangot – tehát a jól elvégzett dolog a szabály, míg az elhibázott kivétel, de itt, csakúgy mint másutt, a szabályos hallgatag. A „tudomány szigorával” úgy áll a helyzet, akár a legeslegjobb társaság formaságaival és udvariasságával – vagyis elrémíti a beavatatlant. De aki megszokta, nem is tud máshol élni, csak ebben a világos, átlátszó, erõs, erõsen elektromos töltésû levegõben, ebben a férfias légkörben. Másutt sehol sem elég tiszta és szellõs számára a levegõ: gyanítja, hogy tevékenységének legjobb részét ott senki sem használná föl érdeme szerint és neki magának sem lenne benne öröme, hogy a félreértések miatt a fél élete kifolyna a kezébõl, hogy állandóan sok elõvigyázatosságra, rejtõzködésre, alkalmazkodásra volna szükség – és mindez nem lenne egyéb felesleges erõfecsérlésnél. Ebben a szigorú és világos elemben azonban ereje teljében van: itt szárnyalhat! Miért szállna megint le a zavaros vízbe, ahol úszni kell és csörtetni az iszapban, még esetleg beszennyezné szárnyát. – Nem! Ott túlontúl nehéz számunkra az élet: mit tehetünk arról, hogy a levegõ, a tiszta levegõ számára születtünk, mi, a fénysugár vetélytársai, és hogy legszívesebben az éteri porszemecskékhez hasonlóan meg is lovagolnánk a fényt, nem a naptól távolodva, hanem belerepülve a napba! Erre azonban nem vagyunk képesek – de akkor legalább tegyük azt, amit egyedül tudunk: fényt hozni a földre, legyünk a „föld fénye”. Erre termett a szárnyunk, ezért vagyunk gyorsak és szigorúak, ezért vagyunk mi magunk is férfiasak és félelmetesek, akár a tûz. Rettegjenek tõlünk, akik nem tudnak a közelünkben felmelegedni és világosságot találni!

294

A természet rágalmazói ellen. – Ezek számomra kellemetlen emberek, akiknél minden természetes hajlamból azonnal betegség lesz, szétzüllesztõ, már-már szégyenteljes – ezek az emberek vezettek bennünket oda, hogy azt gondoljuk, az ember hajlamai és ösztönei gonoszak, õk az okai a természettel, a saját természetünkkel szembeni nagy igazságtalanságunknak! Van éppen elég olyan ember, akik megtehetnék, hogy bátran és gondtalanul adják át magukat ösztöneiknek: ám nem teszik ezt, mégpedig a természet képzeletbeli „gonoszsága” miatti szorongásból. Ebbõl adódik, hogy az emberek között olyan kevés lelki elõkelõséggel találkozunk: ennek az elõkelõségnek a jellemzõje mindig az lesz, hogy az ember nem fél önmagától, nem vár magától szégyenletes dolgokat, és szabadon szárnyal abba az irányba, amerre lendülete röpíti, amerre minket, szabadnak született madarakat röpít a természetes lendület! Mindig szabad és napos teret találunk, akármerre is szárnyalunk!

295

Kérészéletû szokások. – Szeretem a rövid ideig tartó szokásokat és felbecsülhetetlen értékû eszköznek tartom õket arra, hogy sok dolgot és állapotot ismerjünk meg, méghozzá a felejükig, minden édes és keserû zamatukkal együtt, természetem teljességgel megfelel a rövid szokásoknak, még a testi egészség szükségleteit tekintve is, amennyire meg tudom ítélni: a legköznapibbtól a legfontosabbig. Mindig azt gondolom, hogy ez majd hosszú idõre kielégít – a rövid szokásban is él a szenvedélyes hit, az örökkévalóság hite – és azt képzelem, irigylésre méltó vagyok, hogy megtaláltam és fölismertem: és ez a hit táplál engem reggel és este, mélységes elégedettséget áraszt bennem szét önmaga körül, ezért nem is kívánok mást és elõzõleg még összehasonlítgatnom, megvetnem és gyûlölnöm sem kellett. Ám eljön a nap, amikor a rövid szokásnak kitelik az ideje: megválik tõlem, de nem mert már undorodom tõle, hanem békésen, mint ami jóllakott velem és amivel jóllaktam magam is, mintha kölcsönösen hálásnak kellene lennünk, és így nyújtanánk egymásnak kezet búcsúzóul. És a következõ már ott vár az ajtó elõtt és vele a hitem ugyancsak – ez az elpusztíthatatlan bölcs és bolond –, hogy ez az új lesz az igazi, a végképp igazi. Így van ez nálam ételekkel, gondolatokkal, emberekkel, városokkal, költeményekkel, zenékkel, tanokkal, napirendekkel, életmódokkal. – A tartós szokásokat viszont gyûlölöm és úgy érzem, mintha egy zsarnok lopakodna a közelembe és az éltetõ levegõm fogyna, amikor az események úgy alakulnak, hogy azokból szükségképpen tartós szokások látszanak kifejlõdni: például amikor egy hivatal, tartós együttlét ugyanazokkal az emberekkel, állandó lakhely, kivételes egészségi állapot kap helyet az életemben. Igen, lelkem mélyéig hálás vagyok a nyomorúságomnak és a betegségemnek, meg minden egyéb tökéletlenségemnek – mivel száz meg száz kiskaput nyitnak, amelyeken el tudok osonni a tartós szokások elõl. – A legelviselhetetlenebb, az igazán félelmetes számomra valószínûleg persze a teljesen szokások nélküli élet lenne, a szakadatlan rögtönzést követelõ élet – ez az én számûzetésem és Szibériám lenne.

296

A szilárd hírnév. – A szilárd hírnév valaha rendkívül hasznos volt: és mindenütt, ahol a társadalmon ma a csordaösztön uralkodik, még most is hasznos, sõt a legcélszerûbb, ha mindenki változatlannak mutatja jellemét és foglalatosságát – még akkor is, ha távolról sem ez az igazság. „Õbenne megbízhatunk, nem fog megváltozni” – a társadalom minden veszélyes helyzetében ez a legsokatmondóbb dicséret. A társadalom elégtétellel érzi, hogy minden pillanatban biztosan birtokol egy eszközt, az egyik ember erényében, a másik gõgjében, a harmadik gondolkodásában és szenvedélyében ezt az eszköz-jelleget becsüli, ezt az önmagunkhoz való hûséget, a szándékoknak, törekvéseknek, sõt fogyatékosságoknak ezt a megváltoztathatatlanságát tartja a legnagyobb becsben. Az efféle becslés, amely mindenütt a közerkölccsel együtt virágzik és virágzott, „jellemeket” nevel és minden változásnak, minden véleménycserének és új értelmezésnek rossz hírét kelti. Bármilyen nagy is legyen e gondolkodásmód elõnye,
a megismerés szempontjából ez az általános ítéletalkotás legkárosabb módja: mivel éppen a megismerõ jó szándékát – hogy bátran és bizalmatlanul elvet minden olyan nézetet és egyáltalán mindent, ami már kész megszilárdulni bennünk – ítélték el itt és keverték rossz hírbe. A megismerõ gondolkodásának szembehelyezkedése a „szilárd hírnévvel” becstelennek minõsül, míg a nézetek megmerevedése minden megbecsülést kiérdemel: ilyen értékelésmód átka alatt kell ma még élnünk! Milyen nehezen él az ember, ha azt érzi, hogy sok évezred ítélete fordul szembe vele! Valószínû, hogy az évezredek során a megismerés együtt járt a rossz lelkiismerettel és a történelem folyamán a legnagyobb szellemek sorsába rengeteg önmegvetés és titkos nyomorúság kellett vegyüljön.

297

Ellentmondani tudni kell. – Ma már mindenki tudja, hogy az ellentmondás elviselésének képessége a kultúra megbízható jele. Sõt némelyek azt is tudják, hogy az értékes ember kívánja önmagának és kihívja az ellentmondást, hogy tudatára ébredjen a saját, számára mindeddig nem tudatosult igazságtalanságának. Ám az ellentmondani-tudás képessége, a megszerzett jó lelkiismeret a megszokott, hagyományos, szentesített dolgokkal való ellenségesség állapotában – ez több az ellentmondás elviselésénél és provokálásánál, ez voltaképpen kultúránk nagysága, csodálatra méltó újdonsága, a felszabadult szellem óriási elõrelépése: ki tudja ezt?

298

Sóhaj. – Futólag kaptam el ezt a benyomást és gyorsan megpróbáltam az elsõ, rossz szavakkal rögzíteni, nehogy megint elröppenjen. Ám elsorvadt, elpusztult e száraz szavaktól és most holtában is reszketve himbálózik rajtuk és amikor ránézek, már nem is tudom, minek is örülhettem anynyira, amikor megfogtam ezt a madarat.

299

Mit tanuljunk el a mûvészektõl. – Milyen eszközök állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy a dolgokat széppé, vonzóvá, kívánatossá tegyük, ha egyszer nem azok? – és úgy vélem, önmaguktól sohasem olyanok! Itt az orvosoktól kell tanulnunk valamit, amikor például fölhígítják a gyomorkeserût, vagy bort és cukrot tesznek a keverõkorsóba, ám még többet tanulhatunk a mûvészektõl, akik voltaképpen mindig azon fáradoznak, hogy ilyen találmányokat és trükköket vigyenek végbe. Eltávolodni a dolgoktól, mindaddig, amíg részleteik el nem homályosulnak, olyannyira, hogy a szemnek újból ki kell találni õket, hogy egyáltalán meglássa a tárgyakat – vagy csak bizonyos szögbõl nézni a dolgokat, mintegy kivágásban – esetleg úgy helyezni el, hogy részben eltolódjanak, és csak perspektivikus nézõpontokat engedjenek meg – netán színes üvegen át vagy alkonyi fényben nézni õket – vagy olyan felszínt és bõrt adni nekik, amely nem teljesen átlátszó: mindezt a mûvészektõl kell eltanulnunk, egyebekben pedig bölcsebbnek kell lennünk náluk. Mert náluk ez a finom erõ általában megszûnik ott, ahol véget ér a mûvészet és elkezdõdik az élet, mi azonban az életünk költõi akarunk lenni, elõször is a legkisebb és leghétköznapibb dolgokban.

300

A tudomány elõjátékai. – Azt hiszitek talán, hogy a tudományok megszülettek és naggyá lettek volna, ha nem elõzték volna meg õket a varázslók, alkimisták, asztrológusok és boszorkányok, akiknek az ígérgetései és káprázatos csodatettei elõbb fölkeltették a rejtõzködõ és titokzatos hatalmak iránti szomjúságot, éhséget, ezek elõérzetével. Nem látjátok e, hogy sokkal többet kellett ígérni, mint amennyit valaha is teljesíteni lehetett volna, hogy legalább a megismerés birodalmában teljesüljön valami? – És ahogy itt nekünk minden a tudomány elõjátékának és a tudományra való felkészülés elõzetes gyakorlatának tûnik, amit nem ilyenként gyakoroltak és nem is ekképpen éltek át, talán valamely távoli korszak szemében az egész vallás ugyancsak ilyen gyakorlatnak és elõjátéknak tûnhet: talán a vallás lehetett az a különleges eszköz, amely bizonyos embereknek lehetõvé tette valaha, hogy élvezzék az isteni állapotot és az istenre jellemzõ önmegváltás erejét. Igen! Föltehetjük a kérdést: a vallás iskolája és elõtörténete nélkül az ember egyáltalán megtanulta volna-e, hogy éhezzen és szomjúhozzon önmagára és megtalálja önmagában a bõséget szükségleteinek csillapítására? Vajon nem kellett-e Prométheusznak gyanítania, hogy ellopta a fényt és ezért bûnhõdnie kell, hogy végül rádöbbenjen: voltaképpen megalkotta a fényt, az iránta való vágyával és nem csupán az ember, de még az Isten is az õ keze munkája, a kezével megformált agyag? Minden a képalkotó képe csupán? – éppen úgy, mint az õrület, a tolvajlás, a Kaukázus, a keselyû és minden megismerõ ember egész tragikus Prométheája?

301

A szemlélõdõ emberek õrülete. – A magasrendû ember abban különbözik az alacsonyrendûtõl, hogy elmondhatatlanul többet lát és hall nála, és gondolkodva lát és hall – és éppen ez különbözteti meg az embert az állattól, a magasrendû állatokat az alacsonyrendûektõl. Az ember-lét magaslata felé törekedve a világ egyre inkább kiteljesedik, az érdeklõdés egyre több horgát vetik ki számára, ingereinek tömege állandóan növekszik, valamint öröm- és kellemetlenség-fajtáinak száma ugyancsak – a magasrendû ember mindig egyszerre lesz egyre boldogabb és boldogtalanabb. Egy bizonyos õrület azonban végigkíséri útján: úgy véli, nézõnek és hallgatónak állították oda a nagy fény- és hangjáték elé, amely nem egyéb, mint maga az élet: természetét kontemplatívnak (szemlélõdõnek – A ford.) nevezi, nem véve észre, hogy õ maga egyben az élet voltaképpeni költõje és folytonos továbbköltõje is – és hogy e dráma színészétõl, az úgynevezett cselekvõ embertõl, õ valóban sokban különbözik, ám még jobban különbözik e színpad szemlélõjétõl, az elõadás díszvendégétõl, aki a színpad elõtt foglal helyet. Õreá, mint költõre a vis contemplativa (szemlélõdõ élet – A ford.) és a mûre való visszapillantás a jellemzõ, ám ugyanakkor és elsõsorban, a vis creativa, ami a cselekvõ emberbõl hiányzik, a látszat és a közhiedelem ellenére. Mi, gondolkodva érzõ emberek vagyunk azok, akik valóban és szakadatlanul csinálunk valamit, ami még nem létezik: a becslések, értékelések, színek, hangsúlyok, perspektívák, fokozatok, igenlések és tagadások egész egyre terebélyesedõ világát. Ezt az általunk kitalált költeményt az úgynevezett gyakorlati emberek (mintegy a mi színészeink) folyton betanulják, begyakorolják, a hús és vér, vagyis a hétköznapiság nyelvére fordítják. Ami érték csak van a mai világban, azt nem önmaga természetében birtokolja – a természet mindig értéktelen –: hanem a világnak egy nap valaki odaadta, odaajándékozta ezt az értéket, és mi magunk voltunk ezek az adományozók és ajándékozók! Mi alkottuk meg az emberérdekû világot! Ám éppen ez a tudat nem vert gyökeret bennünk, és ha meg is ragadjuk egy-egy pillanatra, kisvártatva elfeledjük ismét: legjobb erõnket félreismerjük, kissé alábecsüljük önmagunkat, mi szemlélõdõ emberek – nem vagyunk sem olyan büszkék, sem olyan boldogok, amilyenek lehetnénk.

302

A legboldogabb emberre leselkedõ veszély. – Kifinomult érzékekkel és jó ízléssel rendelkezni, megszokni a szellem legjobb, igazán kiváló dolgait, akár a legtermészetesebb jó asztali fogásokat, erõs, merész és rámenõs lélekkel rendelkezni, nyugodt tekintettel és szilárd léptekkel haladni át az életen, minden rendkívüli dologra, akár valami ünnepre készen, telítve vággyal még fel nem fedezett világok és tengerek, emberek és istenek iránt, minden vidám zenére úgy fülelni, mintha víg pihenõt tartó bátor embereket, katonákat, hajósokat jelezne, a pillanatot teljesen kiélvezve egészen a könnyekig meghatódva átérezni a boldogság bíbor melankóliáját: ki az, aki nem szeretné, hogy mindez az õ birtoka, személyes java, lelkiállapota legyen? Ilyen volt Homérosz boldogsága! Annak az embernek a lelkiállapota, aki föltalálta a görögöknek isteneiket – de mit is beszélek, talán inkább aki maga találta föl a saját isteneit! Ám ne rejtsük véka alá ezt sem: akinek e homéroszi boldogság van a lelkében, egyben a legnagyobb szenvedésre hajlamos teremtmény is a nap alatt! És csak ezen az áron vásárolhatjuk meg a legdrágább kagylót, amelyet ez ideig a létezés hullámai a partra mostak! Ha a tulajdonosai vagyunk, egyre érzékenyebbek leszünk a fájdalomra, sõt végül már túlérzékenyek: Homérosznak végül egy kis rosszkedv és undor is elég volt ahhoz, hogy szenvedjen az élettõl. Mondjuk az, hogy nem tudott megfejteni egy apró, butácska rejtvényt, amelyet fiatal halászok adtak föl neki. Igen, a legboldogabb emberre nézve az apró rejtvények jelentik a veszélyt!

303

Két boldog ember. – Ez az ember, fiatalsága ellenére, tényleg nagyon ért az élet rögtönzéséhez és a legélesebb szemû megfigyelõt is csodálatba ejti – úgy tûnik, mintha egyetlen hibát sem követne el, jóllehet állandóan a legveszélyesebb játszmát játssza. A zenei improvizációk azon mesterére emlékeztet, akirõl a hallgató úgy véli, hogy kezében isteni tévedhetetlenség lakozik, noha itt-ott hibát vét azért, akárcsak minden közönséges földi halandó. De gyakorlott és találékony, és a kellõ pillanatban mindig kész alkalmi hangulatának akár legvéletlenebb hangját is azonnal beilleszteni a tematikus szerkezetbe és a véletlennek pompás értelmet és szép lelket kölcsönözni. – Aztán van itt egy egészen másfajta ember is: ennek semmi sem sikerül, bármit akar vagy tervez. Ezt világéletében az vitte egészen közel a romláshoz és a teljes csõd széléhez, ami a legfontosabb volt neki, és ha el is kerülte a véget, nem úszta meg szárazon. Azt hiszitek, hogy boldogtalan emiatt? Már régóta eltökélte, hogy nem veszi túlságosan komolyan a saját kívánságait és terveit. „Ha ez nem sikerül – mondogatja –, majd sikerül valami más, és egészében véve nem is tudom, nem köszönhetek-e sokszor többet sikertelenségemnek, mint bármilyen sikernek. Arra teremtettek tán, hogy makacs legyek, és egy bika szarvait viseljem? Számomra az élet értéke és eredménye, haszna másutt van, büszkeségem és nyomorúságom is másutt található. Többet tudok az életrõl, mert olyan sokszor közel voltam az elveszítéséhez: és éppen ezért, nekem több jutott az életbõl, mint nektek mindannyiótoknak!”

304

Ha valamit megteszünk, egyebet elmulasztunk. – Alapjában véve minden olyan morál ellenszenves nekem, amelyik így szól: „Ne tedd ezt! Mondj le róla! Gyõzd le önmagad!” – viszont szívesen engedelmeskedem minden olyan morálnak, amely arra ösztönöz, hogy valamit tegyek meg, majd azt újfent tegyem meg és reggeltõl estig csak arról álmodozzam és mindig csak arra gondoljak: ezt nagyon jól kell csinálnom, olyan jól, ahogy csak én csinálhatom! Aki így él, arról minden, nem ehhez az élethez tartozó dolog egymás után válik le: gyûlölet és ellenszenv nélkül látja be, hogy ma ettõl, holnap pedig attól kell búcsút vennie, ahogy õsszel a megsárgult levelek hullanak le, amelyeket a legszelídebb fuvallat is elszakít a fától: vagy észre sem veszi, hogy ezek búcsút intenek, olyan eltökélten szögezi céljára tekintetét és általában elõre néz, nem pedig oldalt, hátra vagy félre. Cselekvésünknek meg kell határoznia, amit nem teszünk: ha valamit megteszünk, azzal el is mulasztunk valamit – szerintem ez már csak így van, ezt súgja a placitumom (véléményem – A ford.). Ám nem járulok hozzá tudatosan elszegényedésemhez, nem kérek semminemû negatív erénybõl – az olyan erényekbõl, amelyek lényege az önmagunkról való lemondás és önmagunk megtagadása.

305

Önuralom. – Azok a moralisták, akik elõször és legfõképpen arra ösztönzik az embert, hogy uralkodjék önmagán, különös betegséget oltanak belé: állandó ingerlékenységet minden természetes hajlam és igény iránt, egyfajta viszketegség gyanánt. Ezentúl bármi taszítja, vonzza, csalogatja, ösztönzi, buzdítja õt belülrõl vagy kívülrõl – ennek az ingerlékeny embernek mindig úgy tûnik majd, mintha önuralma kerülne veszélybe: ezentúl egyetlen egy ösztönében, egyetlen egy lelki rezdülésében sem bízhat, állandóan õrséget kell állnia, éles szemmel, bizalmatlan tekintettel, állig fegyverben önmaga ellen, a vára elõtt, – amivé önmagát tette. Igen, mindezzel sokra viheti. De milyen kiállhatatlan lesz bárki másnak, milyen nehezen fogja elviselni önmagát, mennyire elszegényedik és hogy elvágja magát a lélek legszebb véletleneitõl! Igen, és minden további tanulástól szintén! Mert hosszú idõre el kell tûnnünk a saját szemünk elõl, ha valami olyan dologtól akarunk ellesni valamit, ami nem mi vagyunk.

306

Sztoikusok és epikureisták. – Az epikureista megválasztja magának a helyzetet, a személyeket, de még az eseményeket is, amelyek az õ rendkívül érzékeny intellektuális adottságainak megfelelnek és minden egyébrõl – azaz majdnem mindenrõl lemond, mert az túl nehéz és emészthetetlen táplálék lenne számára. A sztoikus viszont azt gyakorolja, hogy lenyel köveket, férgeket, üvegcserepeket, skorpiót és még csak nem is undorodik tõlük, gyomra végül is közömbös lesz mindennel szemben, amit a létezés véletlene beletölt – az Algírban honos Assaua arab szektára emlékezteti az embert, és ezekhez az érzéketlen emberekhez hasonlóan õ is szívesen teszi közszemlére érzéketlenségét a meghívott közönségnek, amely nélkül viszont az epikureista nagyon jól megvan – hiszen neki ott van a „kertje”! A sztoicizmus nagyon hasznos és tanácsos lehet olyan embereknek, akikkel a sors improvizál, olyanoknak, akik kegyetlen idõkben élnek és hirtelen haragú, változékony hangulatú emberektõl függenek. Aki viszont bizonyos mértékig elõre látja, hogy a sors megengedi neki: hosszú ideig ugyanazt a nótát fújhatja, az jól teszi, ha epikureista álláspontra helyezkedik! Eleddig minden szellemi munkát végzõ ember ezt tette! Nekik a veszteségek vesztesége volna elveszíteni finom ingerlékenységüket és ennek ellenében a sztoikus vastag bõrét és sündisznótüskéit kapni ajándékba.

307

A kritika javára. – Most tévedésnek tûnik elõtted valami, amit egykor igazságként vagy valószínûségként kedveltél: eltaszítod magadtól azt képzelve, hogy értelmed aratott diadalt. De abban az idõben, amikor még valaki más voltál – egyébként mindig valaki más vagy –, az a tévedés talán éppen olyan fontos volt számodra, mint az összes mai „igazságod”, akárcsak valami bõr, ami sok mindent elrejtett, elleplezett elõtted, amit akkor még nem volt szabad látnod. Új életed ölte meg számodra ezt a véleményt, nem pedig értelmed: nincs már szükséged rá, magától összetört és az esztelenség féregként lopakodik elõ belõle a fényre. Ha kritikát gyakorlunk, akkor ez egyáltalában nem önkényes vagy személytelen, hanem, legalább is gyakorta, annak bizonyítéka, hogy eleven hajtóerõk mûködnek bennünk, készen arra, hogy lerobbantsanak rólunk egy-egy réteget. Tagadunk és tagadnunk is kell, mert valami élni akar bennünk és igent akar mondani, valami, amit talán még nem is ismerünk, még nem is látunk! – Ennyit a kritika javára.

308

A hétköznapok története. – Mibõl áll nálad a hétköznapok története? Nézd csak meg szokásaidat, amelyekbõl e történet összeáll: számtalan apró gyávaság és lustaság termékei ezek, vagy bátorságodé és leleményes értelmedé? A két eset bármennyire is különbözik egymástól, lehetséges, hogy az emberek ugyanazzal a dicsérettel halmoznak el, mivel mindkét esetben ugyanolyan hasznot hajtasz nekik. Ám dicséret, haszon és tiszteletre méltóság elég lehet annak, aki nem kíván többet a jó lelkiismeretnél – de nem neked, a vesékbe látó tekintetû embernek, aki a lelkiismeretrõl töméntelen ismerettel rendelkezik.

309

A hetedik magányból. – Egy szép napon a vándor becsapott maga mögött egy ajtót, megállt és sírva fakadt. Majd így szólt: „Ez a törekvés az igazra, a valóságosra, a látszat mögöttire, a bizonyosra! Mennyire haragszom rájuk! Miért éppen engem követ ez a komor és szenvedélyes hajcsár? Szeretném kipihenni magam, de õ nem engedi. Mennyi minden csábít, hogy maradjak! Mindenütt Armida kertjei várnak, s ezért újabb meg újabb elszakadások és a szív keserûsége vár rám! Föl kell emelnem újra meg újra fáradt, fölsebzett lábamat és mivel kell, csak egy-egy haragos pillantást vetek viszszafelé a legszebb dologra is, amely nem tudott föltartóztatni – amiért nem tudott föltartóztatni!”

310

Akarat és hullám. – Milyen mohón közeledik ez a hullám, mintha el akarna érni valamit! Micsoda félelmetes sietséggel kúszik be a sziklás üregek legeldugottabb zugába is! Olyan, mint ha meg akarna elõzni valakit, mintha rejtõzne ott valami értékes, roppant értékes. – És már jön is vissza, valamivel lassabban, még egész fehéren a felindulástól, talán csak nem csalódásban volt része? Megtalálta, amit keresett? Netán csak színleli a csalódást? – De már közeleg is a következõ hullám, még mohóbban az elõzõnél és mintha ennek a lelke is titokkal volna tele, mintha sóvárogna a homokba rejtett kincs után. Így élnek a hullámok – így élünk mi, akarattal teli emberek! – többet nem mondok. – Tessék? Nem bíztok bennem? Dühösek vagytok rám, ti szép szörnyetegek? Csak nem féltek, hogy titkotokat teljesen elárulom? Nos? Csak dühöngjetek, veszedelmes, zöld testeteket emeljétek csak olyan magasra, amilyen magasra csak tudjátok, emeljetek falat közém és a nap közé – mint most! Valóban, nem maradt egyéb a világból csak ez a zöld derengés és a zöld villámok. Táncoljatok kedvetekre ti dühöngõk, kéjes és gonosz üvöltéseteket hallatva – vagy merüljetek alá ismét, öntsétek a legmélyebb mélységbe smaragdjaitokat és vessétek a felszínre fehér, csipkés szegélyû végtelen tajtékhabotokat – én mindezt megtapsolom csupán, mert olyan jól áll nektek, nektek, akiknek mindent köszönhetek: hogyan is árulnálak el éppen titeket! Mert – tudjátok meg – ismerlek benneteket, a titkotokat, ismerem a fajtátokat! Ti és én egy vérbõl valók vagyunk! – Nektek és nekem egy a titkunk!

311

Fénytörés. – Nem mindig vagyunk bátrak s amikor lankadunk és erõt vesz rajtunk a gyöngeség, akkor a magunkfajta nem egyszer ekképp sopánkodik. „Olyan nehéz megbántani az embereket – kár, hogy szükség van rá! Mit használ nekünk, ha rejtõzködve élünk, ha egyszer nem akarjuk magunkban tartani, ami bosszúságot okoz? Nem volna-e tanácsosabb az emberi forgatagban élnünk és az egyénekkel szemben tenni jóvá azokat a bûnöket, amelyeket mindenki ellen szükségképpen el kell követni? Ostobának kellene lennünk az ostobákkal, gõgösnek a gõgössel, lelkesnek a lelkessel szemben? Nem volna-e így helyesebb, ha meggondoljuk, hogy egészében véve milyen nagyfokú az eltérés? Amikor mások ellenem irányuló gonoszságairól hallok – talán nem az elégtétel gondolata villan föl bennem elsõnek? És ez így van jól! – mintha ezt mondanám nekik – semmi közösséget nem érzek veletek és olyan sok igazság áll az én oldalamon: csak szórakozzatok a rovásomra továbbra is, ahányszor csak tudtok! Itt vannak a fogyatékosságaim, a tévedéseim, az õrületem, az ízléstelenségem, a zavarom, a könnyeim, a gõgöm, a bagoly módjára való rejtõzködésem, az ellentmondásaim! Van min nevetnetek! Hát akkor csak nevessetek és legyetek boldogok! Nem haragszom a dolgok azon törvényére és természetére, amelyek úgy akarják, hogy a hibák és tévedések örömet okoznak másoknak! – Persze jártak már szebb idõk is, amikor az ember, ahányszor csak némileg új gondolata is támadt, szinte kényszert érzett, hogy kilépjen az utcára és mindenkinek odakiáltsa: ’Íme! Elközelgett az Istennek országa!’ – Nem hiányoznék magamnak, ha nem lennék itt. Mindannyian nélkülözhetõk vagyunk!” De, amint mondottam, amikor bátran tesszük a dolgunkat, nem így gondolkodunk: nem is gondolunk erre.

312

A kutyám. – Nevet adtam a fájdalmamnak és „kutyának” hívom – éppen olyan hû, éppoly készséges, szolgálatkész, szégyentelen, éppoly szórakoztató és éppoly okos, mint a többi kutya – és tudok rajta uralkodni és a rossz hangulataimat ugyancsak kitölthetem rajta: ahogy mások teszik a kutyájukkal, szolgáikkal és a feleségükkel.

313

Ne több vértanút ábrázoló képet. – Raffaellóhoz hasonlóan én sem akarok több vértanúképet festeni. Éppen elég emelkedett dolog van, nem kell még ott is keresni, ahol nõvérével, a kegyetlenséggel együtt fordul elõ, és büszkeségem nem örülne, ha emelkedett lelkületû hóhérlegényt csinálnék önmagamból.

314

Új háziállatok. – Azt akarom, hogy oroszlánom és sasom itt legyenek a közelemben, hogy minduntalan jelezzék és emlékeztessenek arra, erõs vagyok-e, vagy gyönge. Ma még félnem kell tõlük, ha lepillantok rájuk? És eljön-e újra az az óra, amikor õk emelik rám félelemmel a tekintetüket?

315

Az utolsó órácskáról. – A viharok veszélyesek reám: eljön-e az én viharom, amelynek áldozatául esem, ahogy Oliver Cromwell áldozatául esett a saját viharának? Vagy úgy hunyok ki majd, mint a gyertyaláng, amelyet még csak nem is a huzat fúj el, hanem önmagával torkig lakva és önmagába belefáradva egyszerûen kialszik – kiég? Netán: én magam fújom el magamat, mielõtt még kiégnék?

316

Prófétikus emberek. – Fogalmatok sincs róla, hogy a prófétikus emberek milyen szenvedõ emberek: csupán azt hiszitek, hogy szép „ajándékot” kaptak az élettõl és ti magatok is örülnétek ilyen ajándéknak – mégis egy hasonlat segítségével szeretném kifejezni magam. Mennyire szenvedhetnek az állatok a légkör és a felhõk elektromos töltésétõl! Azt látjuk, hogy néhány állatfajta prófétikus képességgel rendelkezik az idõjárás alakulását illetõen, például a majmok (amint ez még Európában is jól megfigyelhetõ, nem csupán az állatkertekben, hanem Gibraltáron is). Ám arra nem gondolunk, hogy éppen fájdalmaik – a prófétáik! Ha az erõs pozitív elektromosság hirtelen, egy még egyáltalán nem látható, de közeledõ felhõ hatására negatív elektromosságba csap át és idõjárás változás várható, ezek az állatok úgy viselkednek, mintha ellenség közeledne, védekezésre vagy menekülésre rendezkednek be, többnyire elbújnak – a rossz idõt nem idõjárásként, hanem ellenségként fogják föl, amelynek már érzik a kezét!

317

Visszapillantás. – Ritkán vagyunk tudatában egyes életszakaszaink tulajdonképpeni pátoszának, amíg azt a bizonyos szakaszt éljük, hanem mindig úgy véljük, ez az egyetlen lehetséges, ésszerû állapot számunkra, az egyetlen, s ezért teljességgel ethosz, nem pedig pathosz – hogy a görögökkel szólva egyszersmind különbözõségüket is kifejezzük. Néhány zenei hang ma emlékezetembe idézett egy telet és egy házat, meg a szigorú remeteéletet és azt az érzést, amelyet akkoriban éltem át: – akkor azt hittem, örökké így fogok élni. De most már megértem, hogy ez teljességgel pátosz és szenvedély volt és arra a fájdalmasan bátor és vigasztaló zenére hasonlított – olyan szenvedély, amely nem tarthat évekig vagy akár örökké: mert a végén még túl „földöntúliak” leszünk e bolygó számára.

318

Bölcsesség a fájdalomban. – A fájdalomban annyi bölcsesség van, amennyi az örömben: ez utóbbihoz hasonlóan a fájdalom is elsõrendû fajfenntartó erõ. Ha nem az lenne, már régen megszûnt volna létezni, nem ellenérv, hogy gyötrelmet idéz elõ, hiszen ez a lényege. Hallom a fájdalomban a hajóskapitány parancsszavát: „Vonjátok be a vitorlákat!” A merész hajósnak, az „embernek” alaposan be kellett gyakorolnia a vitorla megfeszítésének ezerféle módját, különben hamar vége lett volna életének és az óceán fenekén találta volna magát. Azt is meg kell tanulnunk, hogyan éljünk kevesebb energia felhasználással: mihelyt a fájdalom megadja figyelmeztetõ jelzéseit, ideje mérsékelni az energiafelhasználást – ha nagy veszély, mondjuk vihar közeledik, jól tesszük, ha vitorláinkat minél kevésbé engedjük „felfújni”. – Igaz, vannak olyan emberek, akik a nagy fájdalom közeledtével pontosan az elõbbivel ellentétes értelmû parancsszavakat hallanak és akik sohasem mutatnak annyi harciasságot, büszkeséget, soha nem olyan boldogok, mint amikor közeledik a vihar, igen, maga a fájdalom ajándékozza nekik legnagyobb pillanataikat! Ezek a heroikus emberek, az emberiség nagy fájdalomhozói: azon ritkák és kevesek, akiknek pontosan arra az apológiára van szükségük, mint a fájdalom általában szólva – és valóban! nem szabad megtagadni tõlük! Elsõrendû fajfenntartó és a faj fejlõdését szolgáló erõk: már csak azért is, mert ellenállnak a kényelemnek és az efféle boldogsággal szemben nem rejtik véka alá undorukat.

319

Élményeink interpretátoraiként. – A vallásalapítóktól és a hozzájuk hasonlóktól egy bizonyos fajta becsületesség idegen maradt – élményeiket sohasem tették meg a megismerés lelkiismereti ügyévé. „Mit is éltem át egyáltalán? Mi történt bennem és körülöttem? Vajon az értelmem elég világos volt-e? Akaratom elég szilárdan állt e a lábán minden érzékcsalódással és fantáziálással szemben?” – e kérdéseket egyikük sem tette föl önmagának és a jámbor vallásos lelkek ma sem teszik fel ezeket a kérdéseket: inkább olyan dolgokra szomjúhoznak, amelyek az értelem ellenére vannak és nem akarják megnehezíteni maguknak e szomjúság oltását, ezért történnek velük „csodák” és „újjászületések”, ezért hallják az angyalkák hangjait. De mi, többiek, akik az értelemre, az észre szomjazunk és élményeinkkel oly szigorúan akarunk szembenézni” mintha tudományos kísérleteket végeznénk, napról napra, óráról órára. Mi önmagunkkal akarunk kísérletezni, a saját kísérleti állataink akarunk lenni!

320

Viszontlátáskor. – A.: Jól értelek még? Keresel? A mostani való világban hol van a te szögleted és csillagod? Hol lesz a te helyed a nap alatt, ahol megvetheted a lábad és létezésed igazolja önmagát? Mintha azt mondanád, hogy mindenki magának keresse ezt meg és verjék ki a fejükbõl az általános dolgokat, a másokkal való törõdést, meg a társadalmat! – B.: Én ennél többet akarok, én nem keresek. Én saját napot akarok alkotni magamnak.

321

Új óvatosság. – Ne gondoljunk olyan sokat a büntetésre, elmarasztalásra és az emberek megjavítására! Nagyon ritka eset, hogy meg tudnánk javítani az egyént, és ha még sikerülne is, észrevétlenül valami egyéb is sikerülne vele együtt: mi magunk is megváltoznánk általa! Figyeljünk inkább arra, hogy saját befolyásunk minden eljövendõ dologra felérjen annak befolyásával, sõt túlszárnyalja azt. Ne bocsátkozzunk közvetlen harcba! – az elmarasztalás, büntetés és javítani akarás mind ilyen. Hanem emelkedjünk e dolgok fölé! Adjunk példaképünknek mindegyre fénylõbb színeket! A másikat pedig homályosítsuk el világosságunkkal! Nem! Miatta nem akarunk magunk is sötétebbek lenni, minden büntetõ és elégedetlen emberhez hasonlóan! Inkább húzódjunk csak oldalt! Nézzünk félre!

322

Hasonlat. – Azok a gondolkodók, akik szerint minden bolygó ciklikus pályán mozog, nem a legmélyebb gondolkodók: aki úgy tekint önmagába, mint a beláthatatlanul hatalmas világegyetembe és tejutakat hord önmagában, az tudja azt is, milyen szabálytalan minden tejút, a létezés káoszába és labirintusába vezetnek mind.

323

Szerencse a sorsban. – A sors azzal tüntet ki bennünket legjobban, ha megengedi, hogy egy ideig ellenségeink oldalán harcoljunk. Ekképp eleve nagy gyõzelemre rendeltetünk.

324

In media vita! (Az életút felén! – A ford.) Nem! Az élet nem csapott be engem! Inkább évrõl évre igazabbnak, vonzóbbnak, titokzatosabbnak érzem – attól a naptól kezdve, amikor eljött hozzám a nagy felszabadító, az a gondolat, hogy az élet a megismerõ ember kísérlete is lehet – és nem kötelesség, nem végzet, nem csalás! – És maga a megismerés is lehet másoknak valami más, például nyugágy, vagy út a nyugágyhoz, esetleg szórakozás, netán lazsálás – számomra veszélyek és gyõzelmek világa, amelyben a heroikus érzelmek is megtalálják helyüket a táncra és a tombolásra. „Az élet a megismerés eszköze” – ezzel az alaptétellel a szívben az ember nem csupán bátor lehet, hanem vidáman élhet és vidáman nevethet! És ki tudna jól nevetni és élni, ha elõzõleg nem értett volna jól a gyõzelemhez és a háborúhoz is?

325

Ami a nagysághoz tartozik. – Ki ér el valaha valamilyen nagy dolgot, ha nem érzi magában az akaratot és az erõt, hogy nagy fájdalmat is képes legyen okozni? A szenvedés képessége a legkevesebb: ebben a gyönge nõk, sõt még a rabszolgák is mesterfokú teljesítményt érnek el. De az már az igazi, a hamisítatlan nagyság, ha valaki nagy szenvedést okoz és e szenvedés kiáltásait hallva nem megy tönkre a belsõ nyomorúságtól és bizonytalanságtól.

326

A lélek orvosai és a fájdalom. – Valamennyi erkölcsprédikátornak és teológusnak van egy közös hibája: igyekeznek meggyõzni az embereket, hogy nagyon „rosszul” vannak és nélkülözhetetlen számukra egy kemény, végsõ és radikális kúra. És mivel az emberek kivétel nélkül szorgalmasan füleltek efféle tanokra az évszázadok folyamán, valóban visszamaradt bennük valami babonaság, amely szerint õk valóban igen rosszul vannak: ezért aztán most minden pillanatban készek rá, hogy sóhajtozzanak, már semmit se találjanak az életben és keserves arccal bámulják egymást, mintha az élet valóban elviselhetetlen lenne. Igazság szerint azonban tántoríthatatlanul bíznak az életükben, szenvedélyesen szerelmesek belé és tele vannak mindenféle finom és ötletdús mûfogással, hogy elvegyék az élet kellemetlen élét, eltávolítsák belõle a fájdalom és a szerencsétlenség tüskéjét. Nekem úgy tûnik, hogy a fájdalomról és a szerencsétlenségrõl mindig is túlzott mértékben sokat beszéltek, mintha az e téren való túlzás a jólneveltség kérdése lett volna: viszont határozottan hallgatnak arról, hogy a fájdalom ellen egész sereg csillapítószer létezik, mint például a kábítószerek, a gondolatok lázas sietsége, vagy egy nyugodt állapot, vagy jó és rossz emlékek, szándékok, remények, sokféle büszkeség és együttérzés, amelyek majdhogynem az érzéstelenítõ szerek hatásával érnek föl: míg a fájdalom legmagasabb fokán magától eszméletvesztés következik be. Nagyon jól értünk hozzá, hogyan locsolgassuk édeskés szirupokkal keserûségeinket, mármint a lélek keserûségeit, rendelkezésünkre állnak segédeszközök bátorságunkban és emelkedettségünkben, valamint az alávetettség és a beletörõdés állapotának nemes delíriumában. Valamely veszteség alig egy óra hosszat veszteség csupán: mintha vele együtt valamiféle ajándék is hullana alá a mennyek országából számunkra – új erõ például: mert mindez alkalom rá, hogy újból erõre kapjunk! Mi mindent össze nem hordtak az erkölcsprédikátorok a gonosz ember belsõ „nyomorúságáról”? Mi mindent össze nem hazudoztak már a szenvedélyes ember szerencsétlenségérõl! – igenis, a hazugság a helyes kifejezés! Minden bizonnyal nagyon jól ismerték az efféle emberek túláradó boldogságát, de makacsul elhallgatták, mivel elméletük cáfolatát jelentette volna, amely elmélet szerint minden boldogság csak a szenvedély megsemmisítésével és az akarat elhallgattatásával keletkezik. Ami pedig a lélek orvosainak receptjét és a kemény, radikális kúra javallatát illeti, föltehetjük a kérdést: a mi életünk vajon elég fájdalmas és kellemetlen-e ahhoz, hogy megérné kicserélni egy sztoikus és megkövesedett életmódra? Nem érezzük eléggé rosszul magunkat ahhoz, hogy sztoikus módon kelljen rosszul érezni magunkat.

327

Komolyan venni. – Az értelem a legtöbb embernél nehezen döcögõ, sötét és csikorgó gép, amelyet elég nehéz mûködésbe hozni: e mûködést pedig így hívják: „a dolgot komolyan venni”, így fejezik ki magukat, ha e géppel akarnak dolgozni és jól gondolkodni – ó, milyen nehezükre eshet az a bizonyos jó gondolkodás! Az ember, ez a kedves vadállat, úgy tûnik, minden alkalommal elveszíti jó hangulatát, ahányszor csak jól gondolkodik: „komoly” lesz! Mert „ahol vidámság van és nevetés, ott a gondolkodásnak semmi keresnivalója” – így hangzik e komoly vadállat elõítélete minden „vidám tudománnyal” szemben. Nos hát, mutassuk ki, hogy ez valóban elõítélet!

328

Ártani a butaságnak. – Az egoizmus elvetendõségének fennen hangoztatott és makacsul hirdetett hite minden bizonnyal ártott az egoizmusnak (és a csordaösztön javát szolgálta, amint ezt még vagy százszor el fogom ismételni), nevezetesen pedig azáltal, hogy elvette az egoizmustól jó lelkiismeretét és benne igyekezett megtalálni minden rossz forrását. „Önzésed nem egyéb életed szerencsétlenségénél” – így hangzott évezredeken át a prédikáció: amint mondottuk, ez kárt okozott az önzésnek sok szellemtõl, sok vidámságtól, jó érzékenységtõl és nagy szépségtõl fosztva meg, elbutította, gyûlöletessé tette és megmérgezte az önzést! – A filozófiai ókor ezzel szemben azt tanította, hogy a romlásnak más a fõ forrása: Szókratésztól kezdve a gondolkodók fáradhatatlanul prédikálták: „Gondolatszegénységetek, ostobaságotok, szabályok szerinti életmódotok, a szomszéd nézeteinek való alávetettségetek az oka, amiért csak olyan ritkán vagytok boldogok – mi, gondolkodók, gondolkodókként vagyunk a legboldogabbak.” Itt nem döntjük el, hogy ennek a butaság elleni prédikációnak jobb érvei voltak-e, mint ama önzés elleni prédikációnak, bizonyos azonban, hogy elvette az ostobaságtól a jó lelkiismeretét – ezek a filozófusok kárt okoztak az ostobaságnak.

329

Szabad idõ és henyélés. – Van valami indiános, az indián vérre jellemzõ vadság abban, ahogy az amerikaiak sóvárognak az aranyra és amilyen lázas sietséggel dolgoznak – voltaképpen ez az új világ bûne és fertõzés útján már kezdi megvadítani a vén Európát is és valami egészen csodálatos szellemtelenséget kezd itt terjeszteni. Az ember már szégyelli magát a nyugalmáért, a hosszas tûnõdés szinte lelkifurdalást idéz elõ. Az emberek órájukkal a kezükben gondolkodnak, ebéd közben a tõzsde híreit tanulmányozzák – mindenki úgy él, mintha esetleg minden pillanatban „elmulaszthatna valamit”. „Inkább bármit tenni, mint semmit” – ez az az elv, amelynek alapján elüldöznek minden képzettséget és jóízlést. És ahogy a dolgozó sietsége miatt szemmel láthatóan minden forma tönkremegy, úgy megy tönkre maga a formaérzék is, a fülnek és a szemnek a mozdulatok melódiája iránti érzékenysége. Ennek bizonyítéka az otromba nyíltság, amelyet manapság mindenütt megkövetelnek minden helyzetben, amelyben ember az emberrel becsületesen akar érintkezni, a barátokkal, nõkkel, rokonokkal, gyerekekkel, oktatókkal, diákokkal, vezetõkkel és hercegekkel való érintkezés során – nincs már idõ, sem pedig erõ a szertartásokra, semmiféle körülményeskedõ udvariasságra, a szellemességre a beszélgetésben, és egyáltalában semmi néven nevezendõ otium (szabad idõ – A ford.) nem létezik. Mert a nyereséghajhászó élet szakadatlanul arra kényszeríti az embert, hogy szellemét egészen a kimerülésig használja ki az állandó színlelésben, ravaszkodásban vagy megelõzésben: manapság az igazi erény abban áll, ha valamit rövidebb idõ alatt teszünk meg, mint más. Így aztán ritkák a megengedett becsületesség pillanatai: ilyenkor azonban az ember fáradt és nem csupán egyszerûen „hagyni” szeretné a dolgokat, hanem szeretne hosszan, kényelmesen és otrombán kinyújtózni. E hajlandóságnak megfelelõen írják manapság a leveleket is: e levelek stílusa és szelleme mindenkor az „idõ jelét” viseli önmagán. Ha létezik még társasági öröm és mûélvezet, akkor csak olyan, amilyet a halálra dolgoztatott rabszolgák vallanak magukénak. Ó, micsoda sorscsapás, hogy mûveltek és mûveletlenek egyaránt mennyire megelégedettek „örömükben”! Micsoda sorscsapás, hogy egyre gyanúsabb lett minden örömféle! Ezentúl a munkának lesz egyre jobb és jobb a lelkiismerete: az örömre való hajlandóságot ezentúl „pihenési igénynek” bélyegzik és az még saját maga elõtt is szégyelli önmagát. „Ennyivel tartozom az egészségemnek” – így beszélnek az emberek, ha véletlenül rajtakapják õket, hogy vidéki kiránduláson vesznek részt. Hamarosan talán már oda jutunk, hogy a vita contemplativa (szemlélõdõ élet – A ford.) iránti hajlamunknak (vagyis a barátokkal és a gondolatokkal való közös sétának) is csak restelkedve, önmegvetéssel és rossz lelkiismerettel engedünk. – Régen viszont fordítva állt a helyzet: a munka kapta a rossz lelkiismeretet. Egy jobb származású ember eltitkolta a munkáját, ha a szükség munkára kényszerítette. A rabszolga olyan érzés nyomása alatt dolgozott, hogy õ valami megvetendõt tesz – magában a „cselekvésben” volt valami megvetendõ. Elõkelõség és becsület egyedül az otiumban és a bellumban található: így csengett az antik elõítélet hangja.

330

Tetszés. – A gondolkodónak nincs szüksége tetszésnyilvánításra és tapsra, föltéve, ha önönmagától megkapja ezt a tapsot: ez azonban nem nélkülözhetõ. Vannak emberek, akik megvannak enélkül és általában mindennemû tetszésnyilvánítás nélkül? Kételkedem ebben, és még a legbölcsebbrõl is azt mondja Tacitus, aki pedig nem a bölcsek rágalmazója: quando etiam sapientibus gloriae cupido novissima exuitur (mert a bölcsek is a dicsõség utáni vágyról szoknak le utoljára – A ford.) – ami nála annyit tesz: sohasem.

331

Inkább süketen, semmint megsüketítve. – Hajdan az emberek hírnévre akartak szert tenni: ez ma már nem elég, mert a piac túl nagy lett – ma már kiáltás kell. Ennek az a következménye, hogy még a legjobb torkok is tönkreordibálják magukat, és a legjobb árukat rekedt hangon kínálják, piaci kiabálás és rekedtség nélkül ma már nincs zseni. – Ez persze kedvezõtlen korszak a gondolkodó szempontjából: meg kell tanulnia, hogyan találja meg két lárma között a csöndet és olyan sokáig kell színlelnie a süketet, amíg csak meg nem süketül. Amíg ezt meg nem tanulta, persze az a veszély fenyegeti, hogy tönkremegy a türelmetlenségtõl és a fejfájástól.

332

Mélypont idején. – Minden filozófus számára eljött egyszer a mélypont, egy sötét óra, amikor ezt gondolta: nem sokat érek, ha az emberek nem hiszik el a téves érveimet is! – Akkor egy kárörvendõ madárka röpült el a feje fölött ezt csicseregve: „Nem sokat érsz, nem sokat érsz!”

333

Mit jelent a megismerés? – Non ridere, non lugere, neque detestari, sed intelligere! (Nem kinevetni, nem gyászolni, nem megvetni, hanem megérteni – A ford.) mondja Spinoza a maga nemes egyszerûségével. De közben mi egyéb is ez az intelligere, mint forma, amelyben számunkra a három elõzõ egyszerre lesz érezhetõ? A kinevetni-, meggyászolni-, megvetni-akarás különféle és egymásnak ellentmondó ösztöneink eredménye? Mielõtt a megismerés lehetséges lenne, mindhárom impulzió a maga módján kellett mérlegelje a tárgyat vagy az eseményt, majd küzdelem zajlott le ezen egyoldalú szempontok között és e harc folyományaképpen jött létre köztük valamiféle kompromisszum, megnyugvás, hármuk között valami kölcsönös megegyezés, egyfajta igazságosság és szerzõdés: mert ezen igazságosság és szerzõdés útján tudja e három ösztön a létezésben megvetni a lábát és egymással is csak így lehetnek megfelelõ viszonyban. Mi, akiknek e hosszú kibékülési folyamat utolsó jelenete és végsõ eredménye jut el csupán a tudatunkba, ennek megfelelõen úgy véljük, hogy az intelligere valami szép, igazságos és jó dolog, olyasmi, ami lényegét tekintve ellentétes az ösztönökkel, pedig nem egyéb az ösztönök egy bizonyos, kölcsönhatáson alapuló viselkedési módjánál. A tudatos gondolkodást nagyon hosszú ideig azonosították magával a gondolkodással: csak most dereng föl bennünk az igazság, hogy szellemi munkánk legnagyobb része öntudatlanul, észrevétlenül zajlik le bensõnkben: ám úgy gondolom, az e téren egymással küzdõ ösztönök, jól értsük meg, teljesen érezhetõvé teszik magukat és egymást, fájdalmat okozva –: az a hirtelen támadó, nagyfokú kimerültség, amely minden gondolkodót megrohan, itt találhatja meg eredetét (azonos a csata után érzett kimerültséggel). Igen, harcoló bensõnkben talán van némi rejtett hõsiesség, de az biztos, hogy semmi isteni, semmi örökké magánvaló nincs, ellentétben azzal, ahogy Spinoza gondolta. A tudatos gondolkodás, nevezetesen a filozófusok gondolkodása a legerõtlenebb és ezért a gondolkodás viszonylag legszelídebb és legnyugodtabb fajtája: ekképp pontosan a filozófus vezethetõ a legkönnyebben félre a megismerés természetét illetõen.

334

Meg kell tanulni szeretni. – A zenében a következõ történik velünk: elõször is meg kell tanulnunk meghallanunk, kihallanunk, megkülönböztetnünk bizonyos módokat és bizonyos alakzatokat, amelyet magánvaló életként szigetelünk el és határolunk körül, majd fáradságra és jóakaratra van szükség, hogy egyáltalán elviseljük ezt minden idegensége ellenére, türelemmel kell elszenvednünk látványát és kifejezésmódját, jó szívvel kell lennünk furcsasága iránt –: végül eljön az a pillanat, amikor megszokjuk, amikor már várjuk, amikor gyanítjuk, hogy hiányozni fog, ha nem lesz, és ezentúl már állandóan a kényszer erejével fejti ki ránk a hatását újra meg újra, varázserõt gyakorol ránk, egészen addig, amíg alázatos és a gyönyörtõl megittasult szerelmesei nem leszünk, akik nem akarnak jobbat a világtól, csak õt és újra csak õt (mármint a zenét). – Ám nem csupán a zenében történik ez így velünk: hanem minden dolgot, amelyet most szeretünk, ily módon tanultunk meg szeretni. Jóakaratunkért, türelmünkért, egyenességünkért, gyöngédségünkért, az idegenek irányában mutatott jámborságunkért végül azzal kárpótolnak minket, hogy az idegen apránként leveti fátylát és egyszer csak új, leírhatatlan szépség áll elõttünk –: ez az õ hálája a vendégbarátságunkért. Aki önmagát szereti, az is csak ezen az úton tanulhatta meg: más út nincs. Szeretni is meg kell tanulni.

335

Éljen a fizika! – Mennyien értenek ma a megfigyeléshez! És azon kevesek között, akik értenek hozzá – hányan figyelik meg önmagukat! „Mindenki önmagától van a legtávolabb” ezt minden vesékbe látó tekintetû ember tudja, a kedve ellenére, és az a mondás, hogy „ismerd meg önmagad”! majdnem gonoszság egy isten szájából, ha embereknek mondja. Hogy az önmegfigyeléssel ilyen kétségbeejtõen áll a helyzet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, ahogyan valamely morális cselekedet lényegérõl majdnem mindenki beszél: az a gyors, sietõs, meggyõzõdéssel teli, szószátyár beszédmód, az a pillantás, az a nevetés, az a nagy ügybuzgalom. Mintha azt akarnák mondani neked: „De kedves barátom, ez igazán az én dolgom! Kérdéseddel épp ahhoz fordulsz, aki felelhet: véletlenül semmiben sem vagyok jobban otthon, mint ebben. Tehát: amikor az ember így ítél: ez a helyes és ebbõl így következtet: ezért ennek így kell történnie, és megteszi, amit tehát ilyen módon helyesnek és szükségszerûnek ismert el – ekkor cselekedete lényege morális.” De barátom, te itt három cselekvésrõl beszélsz egy helyett. Maga az ítélkezésed, például az, hogy „így a helyes” is cselekvés – amelyet ugyancsak meg lehet ítélni morálisan és nem morálisan! Miért ezt és éppen ezt tartod helyesnek? „Mert lelkiismeretem ezt mondja nekem, a lelkiismeret soha sem szól erkölcstelenül, hisz õ határozza meg, aminek morálisnak kell lennie!” – De miért hallgatsz lelkiismereted szavára? És mennyiben van jogod ilyen ítéletet igaznak és tévedhetetlennek tekinteni? E hit számára már nincs lelkiismeret? Az intellektuális lelkiismeretrõl még nem hallottál?
A lelkiismeretrõl, amely a te „lelkiismereted” mögött van? Annak az ítéletednek, hogy „így a helyes” megtalálható a maga elõtörténete ösztöneidben, hajlamaidban, ellenérzéseidben, tapasztalataidban és tapasztalataid hiányában, „hogyan keletkezett ez bennem?” ezt kell kérdezned, meg azt, hogy: „Arra késztet engem arra, hogy hallgassak rá?” Hallgathatsz erre a parancsra, ahogy a derék katona engedelmeskedik tisztje parancsának. Vagy mint egy nõ, aki azt szereti, aki parancsol neki. Vagy ahogy egy gyáva hízelgõ, aki fél a parancsnoktól. Esetleg mint egy buta alak, aki egyszerûen engedelmeskedik, mert neki magának semmi sem jut eszébe ellene. Röviden szólva: százféleképpen hallgathatsz a lelkiismeretedre. De hogy ezt vagy azt az ítéletet hallod meg lelkiismereted szavaként – tehát az, hogy helyesnek fogadsz el valamit, annak oka talán abban rejlik, hogy soha életedben nem gondolkodtál el magadról, és vakon elfogadod, amit gyerekkorodtól kezdve helyesnek ítéltek elõtted: vagy talán abban, hogy a kenyeret és a tisztességet egészen mostanáig azzal együtt kaptad meg, amit kötelességednek nevezel, azért tûnik „helyesnek” számodra, mert a te „létfeltételednek” látszik (mert hogy jogod van a létezéshez, azt megcáfolhatatlannak hiszed!). Morális ítéleted szilárdsága még mindig lehetne a személyes hitványság, a személytelenség bizonyítéka, „morális erõd” makacsságodban találhatná meg forrását vagy arra való képtelenségedben, hogy új ideálokat nézzél. Röviden szólva tehát: ha finomabb gondolkodó, jobb megfigyelõ lettél volna, és többet tanultál volna, akkor ezt a „kötelességedet”, meg a „lelkiismeretedet”, semmi körülmények között nem neveznéd a kötelességednek és lelkiismeretednek: a belátás, hogy miképp keletkeztek egyáltalán morális ítéletek valaha, elundorítana az ilyen patetikus fogalmaktól – csakúgy, mint a többi patetikus fogalomtól, mint például: „bûn”, a „lélek üdve”, „megváltás”, amelyektõl ugyancsak elment már a kedved. – És most ne emlegesd nekem a kategorikus imperatívuszt, barátom! – e szó csiklandozza a fülemet és nevetnem kell egész komoly valód ellenére: közben a jó öreg Kantra gondolok, aki fondorlatos módon szert téve arra a nevetséges „magánvalóra”, azt a büntetést kapta, hogy vállalni volt kénytelen a „kategorikus imperatívuszt” és ezáltal ismét visszatévelyedett szívében az „Isten”, a „lélek”, a „szabadság”, a „halhatatlanság” felé, akárcsak egy ketrecébe visszaoldalgó róka – pedig éppen akarata és okossága törte szét hajdan e ketrecet! – Hogyan? Csodálod lelkedben a kategorikus imperatívuszt? Úgynevezett morális ítéletednek ezt a „szilárdságát”? Az érzés ezen „föltétlen jellegét”: „mindenkinek úgy kell ítélnie, ahogy én ítélek”? Inkább önzésedet csodáld meg ebben! És önzésed vakságát, kicsinyességét és igénytelenségét! Mert ez az önzés pontosan: saját ítéletedet általánosan érvényesnek érezni, és vak, kicsinyes és igénytelen ez az önzés, mert elárulja, hogy még nem fedezted föl magad, még nem alkottad meg magadnak a saját, rád jellemzõ ideálodat – amely ugyanis soha nem lehetne senki másé, nemhogy mindenkié, mindenkié! – Aki még így ítél: „ebben az esetben mindenkinek így kellene cselekednie”, az még öt lépésnyire sem jutott az önismeretben: különben tudná, hogy nincsenek azonos cselekedetek, de még csak nem is lehetnek, hogy minden cselekedetet, amelyet megtettek, egészen egyedi és megismételhetetlen módon tettek meg és ugyanígy áll a helyzet minden eljövendõ cselekedettel, hogy a cselekvés minden elõírása csak a durva külsõségekre vonatkozik (még az idáig ismeretes morálok legbensõségesebb és legfinomabb elõírásai esetében is így van ez) – hogy általuk elérhetõ az azonosság látszata, ám csakis az azonosság látszata érhetõ el – hogy minden cselekvés ránézvést és reá visszanézve is önmagára vonatkozó, áthatolhatatlan dolog és az is marad – hogy a „jóról”, „nemesrõl” s „nagyról” alkotott nézeteink sohasem bizonyíthatóak a cselekedeteink által, mert minden cselekvés megismerhetetlen – hogy éppen véleményeink, értékbecsléseink és értéktáblázataink tartoznak cselekedeteink fogaskerékrendszerének emelõkarjai közé, viszont minden egyes esetre vonatkozóan kimutathatatlan mechanikájuk törvénye. Szorítkozzunk tehát véleményeink és értékbecsléseink finomítására, valamint egy saját értéktáblázat megalkotására – de ne törjük többé a fejünket „cselekedeteink morális értékén”! Igen, barátaim! Eljött az ideje, hogy mélységesen megundorodjunk az egész ilyen-olyan morális fecsegéstõl! Végül is jóízlésünknek mond ellent, hogy a morál nevében hozzunk ítéleteket! Hagyjuk ezt az émelyítõ fecsegést és rossz ízlést olyanokra, akiknek nincs más dolguk, mint egy kissé továbbhurcolni a múltat az idõben, és akik maguk soha nincsenek jelen idõben – tehát sok emberre, a legeslegtöbbre! Mi viszont azok akarunk lenni, akik vagyunk – az új, az egyszeri, a megismételhetetlen emberek, az önmaguknak törvényt szabók, az önmagukat megalkotók! És ezért nekünk kell a világ minden törvénye és szükségszerûsége legjobb megtanulóinak és felfedezõinek lennünk: fizikusoknak kell lennünk, hogy minden értelemben alkotók lehessünk – míg eddig minden értékbecslés és ideál a fizika nem-értésére vagy a vele való ellenkezésre épült. És ezért: Éljen a fizika! És még inkább éljen az, ami a fizika felé kényszerít bennünket – a becsületességünk!

336

A természet fösvénysége. – Miért volt a természet olyan szûkmarkú az emberhez, miért nem engedte fényleni az embereket, az egyiket jobban, a másikat kevésbé, mindegyiket belsõ fényereje szerint? A nagy embereknek miért nincs olyan szép fényük karrierjük elején és végén, mint a napkeltének és a napnyugtának? Mennyivel kevésbé kétértelmû lenne az emberek élete!

337

Az eljövendõ „emberiesség”. – Ha valamely távoli korszak szemével nézem a miénket, akkor a mai emberen nem találok érdekesebbet sajátos erényénél és betegségénél, amelyet „történelmi érzéknek” neveznek. Ez valami egészen új és idegenszerû dolog kezdete a történelemben: adjunk e csírának még néhány évszázadot vagy többet, és csodálatos palánta sarjad ki belõle, amelynek már a szaga is olyan csodálatos lesz, hogy jó öreg földünkön már csak ezért is kellemesebb lesz majd lakni, mint annak elõtte. Mi, a jelenben élõ emberek, csak most kezdjük összerakni a láncot, szemenként, egy eljövendõ hatalmas érzés láncát – s még alig-alig tudjuk, mit is teszünk. Majdnem úgy tûnik nekünk, mintha nem is egy új érzésrõl volna szó, hanem minden régi érzés fogyatkozásáról – a történelmi érzék még olyan szegényes és hideg valami: sokan úgy érzik, mintha dér telepedett volna rájuk, ami még szegényebbé és hidegebbé tette õket. Mások a közelgõ öregedés szimptómájának tartják és egész bolygónk súlyos betegnek látszik a szemükben, mint aki jelenét felejtendõ, elkezdi írni ifjúkora történetét. Valójában ez csak az új érzés egy színárnyalata: aki az ember történelmét egészében véve a saját történeteként is át tudja élni, az egyfajta hatalmas általánosításként érzi át a beteg keserûségét aki az egészségre gondol, az aggastyánét, akinek az ifjúi álmok járnak a fejében, a szeretõét, akitõl elrabolják szerelmének tárgyát, a vértanúét, akinek eszménye tönkresilányul, a hõs keserûségét az eldöntetlen csata utáni estén, amikor megsebesült és a harcban elvesztette barátját –; de hordozni e mindenféle keserûség hatalmas tömegét, képesnek lenni az elviselésére és mégis hõsnek lenni, aki a csata második napján köszönti a virradatot és a szerencséjét, olyan emberként, aki mögött és aki elõtt évezredek horizontjai állnak, a múlt minden szellemi elõkelõségének örököseként, ám kötelezettségek örököseként is, minden régi nemes legnemesebbjeként, ugyanakkor egy új nemesség elsõ tagjaként, akihez hasonlót még egyetlen korszak sem látott, sõt róla még csak nem is álmodott: mindezt vállalni lélekben, vállalni a legrégebbit és a legújabbat, az emberiség veszteségeit, reményeit, hódításait és gyõzelmeit: végül pedig mindezt egy lélekben és egy érzésben összesûríteni – ez valóban olyan boldogság lenne, amelyet ember még át nem élt egészen mostanáig – egy hatalommal és szeretettel, könnyekkel és nevetéssel teli isten boldogsága, olyan boldogság, amely mint nap estefelé, kimeríthetetlen gazdagságából folyvást ajándékoz és a tengerbe önti, és, mint a nap, csak akkor érzi magát igazán gazdagnak, ha a legszegényebb halász is arany evezõvel evez! Ezt az isteni érzést nevezik majd egykoron – emberségnek!

338

A szenvedés akarása és az együttérzõk. – Számotokra elõnyös-e mindenekelõtt együttérzõ embereknek lenni? És a szenvedõknek vajon elõnyös-e, hogy ti együttérzõk vagytok? Az elsõ kérdést pillanatnyilag hagyjuk válasz nélkül. – Amitõl a legmélyebben és a legszemélyesebben szenvedünk, az majdnem mindenki másnak érthetetlen és megfoghatatlan: ennyiben maradunk rejtve felebarátunk elõtt, még akkor is, ha egy tálból cseresznyézik velünk. Viszont mindenütt, ahol szenvedõként figyelnek fel ránk, szenvedésünket a lehetõ leglaposabb módon magyarázzák, az együttérzõ indulat lényegéhez tartozik, hogy az idegen szenvedést megfosztja tulajdonképpeni személyességétõl –, jótevõink” ellenségeinknél sokkal inkább kisebbítik értékeinket és akaratunkat. A legtöbb, szerencsétleneknek osztogatott jótett esetében van valami vérlázító abban az intellektuális hanyagságban, amelylyel a jótevõ itt a sors szerepét játssza: mit sem tud a bonyolult belsõ következményekrõl és összefonódásokról, amelyeknek neve számodra és számomra egyaránt szerencsétlenség! A kedves együttérzõ egyáltalán nem törõdik lelkem teljes háztartásával, rá sem hederít, hogy a szerencsétlenség kompenzálása nyomán milyen régi sebek szakadnak föl, milyen új igényeim támadnak, milyen mértékben szakítok múltammal – és általában semmivel sem törõdik, ami e szerencsétlenséggel összefügghet: segíteni akar és arra nem gondol, hogy a szerencsétlenségnek van egy személyes szükségszerûsége is, hogy nekem és neked a rettegés, a nélkülözés, az elszegényedés, a lélek éjfele, a kaland, a merészség, a melléfogás éppen olyan szükséges, mint ellentétük, hiszen – hogy misztikus modorban fejezzem ki magam – a saját mennyországunkba vezetõ ösvény mindig a saját poklunk kéjén keresztül vezet. Nem, minderrõl mit sem tud: az „együttérzés vallása” (vagy a „szív segítségnyújtást parancsol és úgy véljük, akkor segítettünk a legjobban, ha a leggyorsabban segítettünk! Amennyiben ezen vallás híveiként magatok irányában is azt az érzést tápláljátok, mint amit embertársaitok iránt, ha saját szenvedéseteket egyetlen órára sem akarjátok vállalni, ha mindennemû lehetséges szerencsétlenséget már jó elõre próbáltok megelõzni, ha a szenvedést és általában a kellemetlenségeket gonosznak, gyûlöletesnek, megsemmisítendõnek, a létezésen esett foltnak érzitek: nos akkor az együttérzés vallásán kívül más vallás is él a szívetekben és ez talán az elõbbi szülõanyja – a kényelem vallása. Ó, milyen keveset tudtok az ember boldogságáról, ti kényelmes és jóindulatú emberek! mert a boldogság és szerencsétlenség két testvér, egy ikerpár, akik együtt nõnek nagyra, vagy – mint a ti esetetekben – együtt maradnak kicsik! De térjünk vissza az elsõ kérdéshez! Hogyan maradhat meg az ember a saját útján? Valamilyen kiáltás állandóan le akar téríteni utunkról, ritka eset, hogy szemünk föl ne fedezne valami olyan helyzetet, amely azt követeli, hagyjuk oda ügyünket, és ugorjunk oda segíteni. Tudom: száz meg száz tisztességes és dicsteljes módja van annak, hogy letérjek utamról és ezek valóban emelkedetten „morális” módok! Igen, a mai együttérzés-erkölcsprédikátorok még azt sem átallják állítani, hogy ez és csakis ez a morális, ez az erkölcsös letérni a saját utunkról és felebarátunk mellé állni. Én is éppen ilyen biztosan tudom a következõt: elég, ha csak átadom magam az igazi nyomorúság megpillantásának, már végem is van! És ha egy szenvedõ barátom így szólna hozzám: „Nemsokára meghalok, ígérd meg, hogy velem együtt meghalsz te is” – én megígérném ezt neki, éppen úgy, ahogy annak a kis, szabadságáért küzdõ hegyi népnek a látványa is arra indít, hogy kezet nyújtsak neki, fölajánlva életem – hogy most az egyszer jó okból rossz példákat válasszunk! Igen, mindezek a szánalmat ébresztõ és segítséget hívó lények valamilyen titokzatos vonzerõt fejtenek ki: ráadásul „saját utunk” rögös és sokat követel tõlünk, és túlontúl messzire van a mások szeretetétõl és hálájától – ezért menekülünk el róla szívesen, és menekülünk el legszemélyesebb lelkiismeretünk elõl, és futunk a mások lelkiismeretéhez, a „szánalom vallásának” kedélyes templomába. Mihelyt manapság kitör egy háború, vele együtt kitör egy persze titokban tartott kéj is a nép legnemesebb embereiben: kéjes elragadtatással vetik bele magukat az új halálos veszedelembe, mert a hazáért való önfeláldozásban végül, úgy vélik, megkapták a régóta hõn óhajtott engedélyt – az engedélyt a saját céljuk elõl való kitérésre – hiszen a háború csupán kitérõ az öngyilkosság felé, ám jó lelkiismerettel vállalható kitérõ. És ha itt egynémely dolgot el is hallgatok: nem hallgathatom el a morálomat, amely így szól hozzám: élj rejtõzködve, hogy magadnak élhess! Semmit se tudj arról, amit korod a legfontosabbnak ítél! Saját magad és a ma közé helyezd el legalább három évszázadnyi idõ falát és ekkor a mai nagy ricsaj, a forradalmak és a háborúk lármája távoli morajlásnak tûnik csupán! De ha segíteni is akarsz majd: csakis azoknak, akiknek a szorult helyzetét igazán megérted, mert az õ szenvedésük és reményük a tiéddel közös – a barátaidnak: és csak úgy, ahogy magadnak segítesz – bátrabbá, kitartóbbá, egyszerûbbé, vidámabbá akarom tenni õket! Arra akarom tanítani õket, amit ma olyan kevesen értenek meg, az együttérzés prédikátorai pedig a legkevésbé – az együttes örömre!

339

Vita femina (Az élet egy nõ – A ford.). – Semmiféle tudás, a legjobb akarat sem elég ahhoz, hogy egy mû legvégsõ szépségét meglássuk, a legritkább szerencsés véletlenekre van szükség, hogy e magasságban a felhõk egyszer elvonuljanak és föltáruljon elõttünk a napsütötte csúcs. Nem csupán a megfelelõ helyen kell állnunk, ahonnan megpillanthatjuk: saját lelkünknek is le kell rántania a leplet tulajdon csúcsairól és külsõ kifejezõdésre, valamint példázatra kell hogy vágyjon, mintegy támpont gyanánt és hogy ura maradjon önmagának. Mindez azonban olyan ritkán jön össze egyszerre, hogy szeretném hinni: minden jó dolog legmagasabb csúcsai, akár mûrõl, cselekedetrõl, emberrõl természetrõl van is szó, eleddig többnyire rejtve maradtak a legtöbb ember, még a legértékesebbek szeme elõl is – ami viszont föltárul elõttünk, az egyetlen egyszer tárul föl! – A görögök jól imádkoztak: „Csak két-háromszor jöjjön vissza minden, ami szép!” Jó okuk volt az isteneket szólítani, mert az istentelen valóság egyáltalán nem adja meg nekünk a szépet, vagy csupán egyetlen egyszer. Azt akarom mondani, hogy a világ zsúfolásig tele van szép dolgokkal, és mégis szegény, nagyon szegény igazán szép pillanatokban, és e szép dolgok ritkán mutatkoznak meg. Ám talán éppen ebben áll az élet legerõsebb varázslata: arannyal áttört palást borítja, a gyönyörû lehetõségek ígéretes, kacérkodó, ellentmondásos, szemérmes, ironikus, együttérzõ és csábító palástja. Igen, az élet – egy nõ!

340

A haldokló Szókratész. – Csodálom Szókratész bátorságát és bölcsességét mindenben, amit tett, mondott és – nem mondott. Athénnek ez a gunyoros és szerelmes szörnyetege és varázslója, aki még a legvidámabb ifjakat is megfélemlítette és megríkatta, nem csupán a legbölcsebb fecsegõ volt, akit valaha is látott a világ: ugyanilyen nagy volt a hallgatásban is. Kívánom, hogy bár élete utolsó pillanataiban is szótlan maradt volna – úgy talán a szellemek még magasabb rendjébe tartozna. A halál volt-e vagy a méreg, a jámborság, vagy a rosszindulat – valami abban a pillanatban megoldotta nyelvét és így szólt: „Ó, Kriton, tartozom egy kakassal Aszklépiosznak.” Ezek a nevetséges és félelmetes „utolsó szavak” azoknak, akiknek fülük van, azt jelentik: „Ó, Kriton, az élet betegség!” Lehetséges hát? Ez a vidám ember, aki mindenki szeme láttára úgy élt, akár egy katona – pesszimista lett volna? Jó képet vágott az élethez, miközben egész életében véka alá rejtette végsõ ítéletét, legbensõbb érzését? Szókratész, Szókratész szenvedett az életrõl! És ezért bosszút is állt az életen – azokkal a burkolt értelmû, félelmetes, istenfélõ és istenkáromló szavakkal! Még egy Szókratésznek is bosszút kellett állnia? Egy cseppnyi nagylelkûség még hiányzott tengersok erényébõl? – Ó, barátaim! Még a görögöket is túl kell szárnyalnunk!

341

A leghatalmasabb teher. – Mi lenne, ha egy napon vagy éjszakán egy démon utánad lopakodna a legmagányosabb magányba és így szólna hozzád: „Ezt az életet, amelyet most élsz és amelyet éltél, még egyszer és még számtalanszor újra kell élned, és nem lesz benne semmi új, hanem minden fájdalomnak, kéjnek, minden gondolatnak és sóhajnak, életed minden kimondhatatlanul apró és nagy eseményének ugyanúgy kell visszatérnie hozzád, ugyanabban a sorrendben és egymásutániságban – pontosan ugyanennek a póknak kell visszajönnie és holdfénynek a fák között, pontosan ugyanennek a pillanatnak és nekem magamnak. A lét örök homokóráját újra meg újra megfordítják – és téged vele együtt, te porszemek porszeme!” – Nem vágnád magad fogcsikorgatva a földhöz, átkozva a démont, aki így beszélt? Vagy megéltél már valaha oly feledhetetlen pillanatot, amikor azt válaszoltad volna neki: „Isten vagy és sohasem hallottam még istenibbet ennél!” Ha e gondolat úrrá lenne rajtad, megváltoztatna teljes valódban, sõt talán föl is õrölne, a mindenre és minden dolgokra vonatkozó kérdés: „akarod-e mindezt még egyszer és számtalanszor újra?” nehezedne a legsúlyosabb teherként cselekvésedre? Vagy mennyi jóindulatról kellene tanúbizonyságot tenned önmagad és az élet iránt, hogy soha többé ne kívánj egyebet, csak e végsõ és örök megerõsítést és szentesítést?

342

Incipit tragoedia (Kezdõdik a tragédia – A ford.). Amikor Zarathusztra harmincéves lett, elhagyta hazáját, Urmi tavát és a hegyekbe vonulta Itt élvezte szellemét és magányát és mindebbe tíz álló évig nem fáradt bele. Végül azonban megváltozott a szíve és egy reggel fölkelt a virradattal együtt, odalépett a nap elé és imígyen szólott hozzá: „Hatalmas csillagzat! Mi lenne a te boldogságod, ha nem volnának azok, akiket megvilágítasz! Már tíz álló éve itt kelsz föl a barlangom fölött: már minden bizonnyal torkig lennél a tulajdon fényeddel és utaddal, ha nem lennék itt, a sasommal és a kígyómmal együtt, de mi vártunk téged minden reggel, megszabadítottunk téged fölöslegedtõl és áldottunk érte. Nézd hát! Beteltem a bölcsességemmel, akár a méh, amely túl sok mézet gyûjtött, szeretném kinyújtani a kezem, adni szeretnék, ajándékozni és osztogatni, míg az emberek között a bölcseknek ismét örömük nem telik az ostobaságukban, a szegények pedig nem örvendezhetnek megint gazdagságuknak. Ezért kell alászállnom a mélybe: amint ezt te esténként teszed, amikor a tenger mögött lebuksz és az alvilágnak is fényt viszel, te dúsgazdag csillagzat! – hozzád hasonlóan nekem is alá kell szállnom, amint az emberek ezt hívják, akikhez alászállni szándékozom. Ezért áldj meg engem, ó, te békés tekintet, amely irigység nélkül vagy képes szemlélni a túl nagy boldogságot! Áldd meg a serleget, amely szinte túlcsordul már, hogy a víz aranylóan gyöngyözzön ki belõle és a te gyönyörûséged visszfényét hintse mindenre! Nézd csak! Ez a serleg ismét ki akar ürülni és Zarathusztra újfent ember akar lenni.” – Imígyen kezdõdött Zarathusztra alászállása.


Ötödik könyv

Mi rettenthetetlenek

(1886)

Reszketsz, Carcasse? Még jobban reszketnél, ha tudnád, hová vezetlek.

Turenne

343

Mi az oka vidámságunknak? – Az új, legnagyobb esemény, hogy „Isten halott”, hogy a keresztény Istenben való hit hiteltelen lett – már elõre veti elsõ árnyait Európára. Legalább is azon kevesek, akiknek szeme, gyanakvó tekintete elég erõs és finom az egész színjátékhoz, úgy látják, valamiféle napnyugta tanúi éppen, mintha valami mélységes, régi bizalom kételkedésbe csapna át: számukra világunk minden bizonnyal napról napra hanyatlóbbnak, bizalmatlanabbnak, idegenebbnek és „öregebbnek” tûnik. Ám a dolgok lényegét tekintve azt mondhatjuk: maga az esemény túlságosan nagy, távoli, nagyon sok ember képességeit meghaladja, semhogy akár csak híre is már mindenkihez elérkezett volna, nemhogy még azt is tudnák sokan, voltaképpen mi is történt ezzel – és mi mindennek kell még összeomlania amiatt, hogy e hitet aláásták, mert reá épült, reá támaszkodott, belenõtt: például egész európai morálunk. A megszakításnak, széthullásnak, hanyatlásnak, bukásnak e hosszú egymásutánisága, amely elõttünk áll: ki tudna ma még eleget kitalálni, elõrelátni belõlük, hogy a rettegés iszonytató logikájának tanáraként és elõhírnökeként álljon elénk, olyan sötétség és napfogyatkozás prófétájaként, amilyet valószínûleg sohasem látott még ez a föld?... Még mi, a rejtélyek született megfejtõi, akik mintegy várakozunk a hegyen, a ma és a holnap közé állítva és a ma és a holnap közötti ellentmondásba feszítve, mi, az eljövendõ évszázad elsõ emberei és korán érkezõi, akiknek mostantól meg kell látniuk azokat az árnyakat, amelyekbe egyre inkább beburkolózik Európa: mi lehet annak oka, hogy még mi is viszonylag közönyösen nézzük ezt az elsötétedést, legalább is gond és félelem nélkül, mintha nem is minket fenyegetne? Talán még túlságosan közel vagyunk ezen esemény közvetlen következményeihez – és ezek a közvetlen következmények, az esemény következményei nekünk, a közhiedelemmel ellentétben, talán egyáltalán nem is lesújtóak, nem lehangolóak, hanem inkább olyanok, akár valamiféle fény, boldogság, megkönnyebbülés, föllélegzés, vigasztalás, hajnalpír, amelyet csak nagyon nehezen tudnánk leírni... Valóban: mi filozófusok és „szabad szellemek” arra a hírre, hogy a régi „Isten halott” úgy érezzük, mintha új hajnalpír ragyogna be minket, szívünk túlcsordul a hála, a csodálkozás, a sejtelem és a várakozás érésétõl – végre újból szabad elõttünk a láthatár, bár egyáltalán nem tiszta, de hajóink végre kifuthatnak újfent, még ha tömérdek veszedelem leselkedik is rájuk, ismét tér nyílt a megismerõ ember vakmerõsége elõtt, a tenger, a mi tengerünk ismét nyílt, talán még sohasem is volt ennyire „nyílt a tenger”.

344

Mennyiben vagyunk még jámborak. – Úgy mondják, éspedig alapos okkal, hogy a tudományban a meggyõzõdéseknek nincs polgárjoguk: csak akkor engedhetõ meg nekik a belépés, sõt bizonyos érték a megismerés területén, amikor szerényen leszállnak egy hipotézis szintjére, valamely kísérlet, egy regulatív fikció átmeneti szempontját vallva magukénak – ám ekkor is csak azzal a megszorítással, hogy a gyanakvás rendõri felügyelete alatt maradnak. – De ha tüzetesebben szemügyre vesszük az összefüggéseket, nem azt jelenti-e mindez, hogy a meggyõzõdés csak akkor nyer belépést a tudomány területére, ha megszûnik meggyõzõdés lenni? A tudományos szellem kitenyésztése vajon nem azzal kezdõdik-e, hogy nem engednek meg számára többé meggyõzõdést?... Valószínûleg így áll a helyzet: csupán még azt kell megkérdeznünk, hogy vajon nincs-e szükség egy meggyõzõdésre ahhoz, hogy e tenyésztés elkezdõdhessék, mégpedig olyan feltétlen és hajthatatlan meggyõzõdésre, hogy ennek aztán az összes többi meggyõzõdés áldozatául esik. Látjuk tehát, a tudomány alapja is hit, „feltételezés” nélküli tudomány nem létezik. Arra a kérdésre, hogy vajon szükség van-e igazságra, nem csupán már elõre igennel kell felelnünk, hanem oly mértékben igennel, hogy ebben az a tétel, hit, meggyõzõdés jut kifejezésre, hogy „már semmire sincs nagyobb szükség, mint az igazságra és hozzá képest minden egyéb másodlagos értékû csupán”. – Mit jelent az igazságnak ez a föltétlen akarása? Annak akarása-e vajon, hogy ne tévesszenek meg bennünket? Vagy annak akarása, hogy mi ne tévesszünk meg? Ugyanis ez utóbbi módon is interpretálhatnánk az igazság akarását: föltéve, hogy „a nem akarok megtéveszteni” általánosításba beleértjük a „nem akarom magam megtéveszteni” mondatot is. De miért ne tévesszünk meg senkit? Miért ne hagynánk, hogy megtévesszenek minket? – Jegyezzük csak meg, hogy az elsõ eset okai egészen más tartományban találhatók, mint a másodiké: azért nem akarjuk, hogy megtéveszszenek minket, mert elfogadjuk, hogy ez káros, veszélyes és végzetes – ebben az értelemben a tudomány amolyan hoszszantartó okosság, elõvigyázatosság, hasznosság volna, amelynek jogosan szegezhetnénk szembe a következõt: hogyhogy? Megtévesztésünk-nem-akarása kevésbé kártékony, kevésbé veszedelmes, kevésbé végzetes? Voltaképpen mit tudtok eredendõen a létezés karakterérõl, hogy el tudjátok dönteni, hogy a nagyobb elõny a föltétlen bizalmatlanság vagy a föltétlen bizalom oldalán áll-e? Ám ha mindkettõre szükség van, tehát sok bizalomra és sok bizalmatlanságra is: honnan venné a tudomány föltétlen hitét, meggyõzõdését, amelyen nyugszik, hogy az igazság fontosabb bármely egyéb dolognál, minden egyéb meggyõzõdésnél is? Éppen ez a meggyõzõdés nem jöhetne létre, ha igazság és igaztalanság egyaránt állandóan hasznosnak mutatkozna, mint esetünkben. Tehát – lehet, hogy a tudományba vetett hit, amely vitathatatlanul létezik, nem az efféle hasznossági számítgatásban találta meg eredetét, hanem éppen annak ellenére, hogy állandóan bizonyítják neki az „igazság akarása”, a „mindenáron való igazság” haszontalanságát és veszélyességét. „Mindenáron”: ó, ezt aztán nagyon is jól értjük, ha már egyik hitet a másik után hurcoltuk erre az oltárra és mészároltuk le rajta! – Következésképpen az igazság akarása nem azt jelenti, hogy „nem akarom, hogy megtévesszenek”, hanem azt – nem marad más választás –, hogy „nem akarok megtéveszteni, még önmagamat sem”: – és ezzel máris a morál földjére léptünk. Csak kérdezzük meg önmagunktól: miért nem akarsz senkit megtéveszteni? mintha annak a látszatnak kellene uralkodnia – és valóban az is a látszat –, hogy az élet a látszaton, mármint tévedésen, csaláson, színlelésen, megtévesztésen és önmagunk megtévesztésén alapul és ha másrészt pedig, az élet nagy formája valóban mindig a gátlástalan polütropoi (többértelmûség – A ford.) oldalát mutatta. Az ilyen elhatározás, finoman szólva, Don Quijotera volna méltó, nem lenne egyéb afféle rossz tréfánál, de ennél még valami rosszabb is lehetne, egy életellenes, romboló princípium... az „igazság akarása” – lehetne a halál burkolt akarása is. – Ekképp a következõ kérdés: mire jó a tudomány? visszavezet a morális problémához: mire jó egyáltalán a morál, ha élet, természet és történelem egyaránt „erkölcstelen”? Kétségtelen, az igaz ember e kiélezett és végsõ értelemben, amilyennek õt a tudományba vetett hit feltételezi, ezzel egy másik világra mond igent, nem az élet, a természet, a történelem világára, és amennyiben e „másik világot igenli, hogyan? vajon nem kell-e éppen ezzel ellentétét, ezt a világot, a mi világunkat – tagadnia?... Már bizonyára érthetõ, mire akarok kilyukadni: még mindig metafizikai hit az, amelyen a tudományba vetett hitünk alapul – hogy még mi, mai megismerõ emberek, mi istentelenek és metafizika-ellenesek is arról a tûzrõl vesszük parazsunkat, amelyet egy évezredes hit gyújtott meg, abból a Krisztushitbõl, amely Platon hite is volt, hogy Isten az igazság és az igazság isteni... De mi van akkor, ha ez egyre hihetetlenebb, ha többé semmi sem bizonyul isteninek, hacsak a tévedés, a vakság, a hazugság nem – ha maga Isten már csak a leghosszabb ideje tartó hazugságunknak bizonyul?

345

A morál mint probléma. – A személyiség hiánya mindenütt megbosszulja magát, egy legyengült, csenevész, kiégett, önmagát tagadó és újra meg újra megtagadó személyiség nem alkalmas már semmi jóra – legkevésbé a filozófiai gondolkodásra. Az „önzetlenségnek” sem égen, sem földön semmi értéke nincs, a nagy kérdések mindig nagy szeretetet követelnek és erre csak az erõs, kerek, határozott, magabiztos szellemek képesek, akik valóban uruk önmaguknak. A leglényegesebb különbség, hogy egy gondolkodó személyesen ragadja-e meg problémáját, benne találva meg sorsát, életszükségletét és legnagyobb boldogságát, vagy „személytelenül”: vagyis csak a hideg és kíváncsi gondolkodás tapogató csápjaival képes közeledni hozzá. Utóbbi esetben semmi sem lesz az egészbõl, ezt megígérhetem: mert a nagy problémák, ha egyáltalán hagyják magukat megragadni, sosem hagyják magukat varangyok és tehetetlen puhányok által megtartani, e problémák ízlése már csak ilyen egy örökkévalóság óta – ennyiben hasonlít az életvidám asszonykák ízlésére. – De miképp lehetséges, hogy még senkivel sem találkoztam, még a könyvekben sem, aki a morálhoz személyesen viszonyult volna, aki a morált problémaként, és ezt a problémát saját személyes szükségletként, gyötrelemként, kéjként, szenvedélyként ismerte volna? Úgy látszik, a morál eleddig egyáltalán nem jelentett problémát, inkább egyenesen azt jelentette, amiben minden bizalmatlanság, széthúzás, ellentmondás után meg lehetett egyezni egymással, a béke fölszentelt helye, ahol a gondolkodók végre kipihenhették magukat saját maguktól is, föllélegezhettek, fölélénkülhettek. Senkit sem látok, aki kritizálni merészelte volna a morális értékítéleteket, e területen hiába keresem a tudományos kíváncsiság, az elkényeztetett, kísérletezõ pszichológus- és történész-képzelõerõ kísérleteit, amely futólag megragadva könnyedén fölvázol egy problémát, anélkül, hogy igazán fogalma lenne róla, mit is ragadott meg. Alighogy néhány szerény kezdeményt találtam, hogy ezen érzések és értékbecslések keletkezéstörténetét elkészítsem (ami más, mint ennek kritikája és megint csak más, mint az etikai rendszerek története): egyetlen esetben mindent megtettem, hogy az efféle történetírásra való hajlamot és adottságot támogassam – ma olybá tûnik, hiába. Ezeknek a morál-történészeknek (mármint az angoloknak) nincs túl nagy jelentõségük: általában gyanútlanul elszenvedik egy meghatározott morál parancsnokságát és, anélkül hogy tudatára ébrednének, ennek fegyverhordozójául és csatlósául szegõdnek, engedve a keresztény Európa naiv és jóhiszemû népi babonájának, amely szerint a morális cselekvés jelentõsége a következõkben található meg: az önmagunkról való lemondás, az önvád, az önfeláldozás, vagy az együttérzés és a részvét. Föltételezésük szokásos hibája az, hogy a népek, legalább is a szelíd népek a jó ég tudja miféle consensusát teszik föl a morál bizonyos tételeit tekintve és ebbõl ezek még ránk valóan is föltétlen kötelezõ érvényére következtetnek; vagy megfordítva: miután földerengett számukra az igazság, mármint hogy a különbözõ népeknél a morális értékbecslések szükségképpen különbözõk, ebbõl arra következtetnek, hogy egyetlen morál sem kötelezõ érvényû: persze mindkettõ egyformán nagy gyerekség. Közülük a legfinomabb elméjûek hibája az, hogy egy nép talán ostoba nézeteit a morálról és az emberekrõl valamennyi morálra kiterjesztik, tehát e morál eredetére, a vallási törvényekre,
a szabad akarat babonájára és bírálva mindezeket úgy vélik, magát a morált bírálták. Ám egy „kell” formájú, elõírás értéke még alapvetõen különbözik és független az erre vonatkozó nézetektõl és a tévedés gizgazától, amellyel talán összenõtt: amint valamely gyógyszer értéke a beteg számára tökéletesen független attól, hogy a beteg tudományosan gondolkodik-e az orvostudományról, vagy mint egy babonás vénasszony. Maga a morál egy tévedésbõl is kinõhet: e belátás még csak nem is érinti értékének problémáját. Mostanáig még senki sem vizsgálta meg a leghíresebb, morálnak nevezett orvosság értékét: ehhez elõször is arra van szükség, hogy egyszer – megkérdõjelezzék. Nos, munkánk éppen ebben áll.

346

Kérdõjelünk. – De hát nem értitek? Valóban, gondjaik lesznek azzal, ha meg akarnak érteni bennünket. Szavakat keresünk, de talán füleket is. Végtére is, kik vagyunk mi? Ha régebbi kifejezésekkel akarnánk megnevezni magunkat, mint például istentelen vagy „hitetlen”, esetleg „immoralista”, akkor még távolról sem hinnénk, hogy ekképp meghatároztuk magunkat: mindhárom vagyunk egy túl kései stádiumban, hogy megértsük végre, hogy ti megértsétek végre, Kíváncsi Uraimék, mit érez lélekben, aki ilyen. Nem! ez már nem a talajavesztett, gyökértelen ember keserûsége és szenvedélye, akinek a hitetlenségébõl kell egy hitet, célt, vértanúságot alkotnia! Mi kiforrtunk, lehûltünk és megkeményedtünk abban a belátásban, hogy semmi sem történik istenien ezen a világon, még emberi mértékkel mérve sem ésszerû, irgalmas vagy igazságos semmi: tudjuk, hogy a világ, amelyben élünk, istentelen, erkölcstelen, „embertelen” – túlságosan hosszú ideig magyaráztuk hamisan és hazugul, ám tiszteletünk vágya és akarata szerint magyaráztuk, vagyis egy szükségletnek megfelelõen. Mert az ember tiszteletteljes állat! Ám bizalmatlan állat is: és nagyjából az a legbizonyosabb, hogy a világ nem ér annyit, amennyire becsültük, bizalmatlanságunknak végül e meggyõzõdés lett a gyümölcse. Ennyi bizalmatlanság, ennyi filozófia. Óvakodunk attól, hogy azt mondjuk: a világnak kisebb az értéke: ma egyenesen nevetségesnek is tûnik nekünk, hogy az ember makacsul olyan értékeket akart föltalálni, amelyek meghaladták a való világ értékét – pontosan ebbõl ábrándultunk ki, mint a gõg és az emberi esztelenség eltévelyedésébõl, amelyet nagyon sokáig nem ismertek föl. Utolsó kifejezését a modern pesszimizmusban találta meg, egy régebbi, erõsebb kifejezését pedig Buddha tanaiban, ám a kereszténység is tartalmazza, persze kétségesebben és kétértelmûbben, ám nem kevésbé csábító módon. Az egész „ember a világ ellen” attitûd kérdéses, az ember, mint „világtagadó” princípium, az ember, mint a dolgok mértéke, mint a világ bírája, aki végül magát a létezést teszi mérlege serpenyõjébe és könnyûnek találja – végül is rádöbbentünk ennek az attitûdnek a rettentõ otrombaságára és már undorodunk tõle – már nevetünk, ha azt látjuk, hogy valaki egymás mellé helyezi az „embert és világot”, amelynek két tagját az és szócska hihetetlen arcátlansága választja el egymástól. Hogyan? Nem tettünk-e éppen e nevetéssel csak egy további lépést az ember megvetése útján? Ráadásul a pesszimizmusban, a számunkra megismerhetõ létezés megvetésében? Nem hatalmasodott-e el rajtunk egy ellentmondás gyanúja, a világ ellentmondása, amelyben eleddig tiszteletünkkel otthon voltunk – amelynek kedvéért talán az életet is elviseltük és egy másik világé, amely nem más, mint mi magunk: elhatalmasodott rajtunk az önmagunkkal szemben érzett elkeseredett, könyörtelen, elemi gyanakvás, amely bennünket, európaiakat egyre erõsebben, egyre határozottabban a hatalmába kerít és még az eljövendõ nemzedékeket is könnyedén e félelmetes Vagy-Vagy elé állíthatja: vagy fölhagytok a tiszteletetekkel, vagy – önmagatoknak intetek búcsút! Az utóbbi volna a nihilizmus, de az elõbbi vajon nem szintén nihilizmus-e? – Ez a mi kérdõjelünk.

347

A hívõk és igényük a hitre. – Mennyi mindenre van szüksége az ember hitének a kiteljesedéshez, mennyi „szilárdságra”, amelynek megingathatatlannak kell lennie, mert abba kapaszkodik – ez erejének (vagy pontosabban szólva gyöngeségének) fokmérõje. Úgy látom, ma még a kereszténységre a legtöbb embernek Európában szüksége van: ezért hisznek még mindig benne. Mert ilyen az ember: egy hittételt ezerszer is megcáfolhatnak elõtte, továbbra is „igaznak” fogadja el, ha valóban szüksége van rá, a híres-neves „erõbizonyíték”-nak megfelelõen, amelyrõl a biblia beszél. Néhány embernek még szüksége van a metafizikára, de arra a hatalmas bizonyosság iránti vágyra szintén, amely ma a széles tömegekben tudományos-pozitivista formában nyilvánul meg, valami abszolút szilárd dolog birtoklásának vágya, akarása (míg e vágy hevében nagyon is keveset foglalkoznak e bizonyosság helyes megalapozásával): mindez arról árulkodik, hogy szükség van valami támaszra, támpontra, röviden szólva a gyöngeség ösztöne mûködik itt, amely bár nem alkotja meg a sokféle vallást, metafizikát és meggyõzõdést, de – konzerválja. Igaz, hogy ez a sok pozitivista rendszer a fáradtság, végzetszerûség, kiábrándulás, az újabb kiábrándulástól való félelem pesszimista, sötét füstjébe burkolózik – vagy ott gomolyog a tüntetõleg mutogatott düh, rossz hangulat, elkeseredett anarchizmus, meg a gyöngeség érzésének összes lehetõ és elképzelhetõ szimptómája és maszkja. Az a hevesség, amellyel legértelmesebb kortársaink is belevesznek a nyomorúságos zugokba és zsákutcákba, például hazaszeretet-féleségbe (amelyet Franciaországban sovinizmusnak, Németországban „németeskedésnek” hívnak), vagy a zug-hitvallásokba, például a párizsi naturalizmus módjára (amely a természetbõl csak a részletet leplezi le és azt mutogatja, ami undort kelt és csodálkozást vált ki – e részletet manapság szívesen nevezik la vérité vraie-nek [az igazi igazságnak – A ford.]), vagy a szentpétervári minta szerinti nihilizmusba (vagyis a hitetlenségbe vetett hitbe, egészen az ezért elszenvedett vértanúságig), elsõsorban mindig a hit, tartás, gerinc, támpont iránti igényre utal...
A hitet mindig ott óhajtják igazán sóvárogva, ott van a legnagyobb szükség rá, ahol hiányzik az akarat: mert az akarat a parancsolás affektusaként a függetlenség és az erõ döntõ ismertetõjele. Ami pedig azt jelenti, hogy valaki minél kevésbé tud parancsolni, annál inkább vágyik valakire, aki parancsol, roppant szigorúan parancsol neki: egy Istenre, hercegre, társadalmi osztályra, orvosra, lelki atyára, dogmára, párt-lelkiismeretre. Mindebbõl talán arra következtethetnénk, hogy a két világvallás, a buddhizmus és a kereszténység, valóban megtalálhatnák újjászületésük, hirtelen öntudatra ébredésük okát az akarat hihetetlenül nagymérvû elsorvadásában. És valójában így is történt: mindkét vallás kihasználta az akarat-sorvadás következtében föllépõ „ezt kell tenned” már szinte kétségbeesett, az esztelenségbe átcsapó vágyát, mindkét vallás a fanatizmust tanította az akarat-petyhüdtség idején és ezzel számtalan embernek nyújtott támaszt, az akarat új lehetõségét, az akarat gyönyörét biztosítva számukra. A fanatizmus az egyetlen „akaraterõ”, amely a gyöngékben és bizonytalanokban is megszülethet, mivel tulajdonképpen az egész érzéki-értelmi rendszert hipnotizálja, egyetlen egy fogalmi és érzelmi szempont túltáplálása (hypertrophia), túltengése érdekében, amely most már uralkodó lesz – a keresztény ember ezt nevezi hitének. Amikor egy ember arra a következtetésre jut, hogy neki valakitõl parancsokat kell kapnia, akkor lesz „hívõ”, ennek ellentéteként lenne elképzelhetõ az önmeghatározás vágya és ereje, az akarat szabadsága, amikor egy szellem megszüntetne önmagában minden hitet, minden bizonyosságvágyat és ezután a maga gyakorlott módján képes volna a lehetõségek vékony kötelén megmaradni, sõt a mélység fölött táncolni. Ez a szellem lenne a par excellence szabad szellem.

348

A tudósok eredetérõl. – A tudós Európában minden társadalmi osztályból és feltételbõl kinõ, olyan palántaként, amelynek nincs szüksége specifikus földrészre, ezért tartozik, lényegileg és önkéntelenül is, a demokratikus gondolkodás képviselõi közé. Ám ez az eredet el is árulja õt. Ha kicsit is gyakorlottak vagyunk tudós könyvek vagy tudományos értekezések olvasásában, és meg tudjuk találni, tetten tudjuk érni a tudós idioszinkráziáját – minden tudósnak van ilyenje –, akkor majdnem mindig megpillanthatjuk a tudós „elõtörténetét” is, családját, különösen ami a foglalkozást és a kézmûves munkát illeti. Ahol a következõ érzés jut kifejezésre: „ez már be van bizonyítva, ezzel elkészültem”, ott általában az õs jut szóhoz a tudós vérében és ösztönében, aki a saját szempontjából az „elvégzett munkát” hitelesíti – a bizonyítékba vetett hit csupán szimptómája annak, amit egy szorgos családban már õsidõk óta „jó munkának” tekintenek. Például: a mindenféle másolók és hivatali írnokok, akiknek fõ feladatuk mindig abban állt, hogy egy sokrétû anyagot elrendezzenek, fiókokba osszanak, általában sematizáljanak – ezek fiai, amennyiben tudósok lesznek, különös hajlandóságot árulnak el az iránt, hogy egy problémát majdhogynem megoldottnak tekintsenek, ha már kategorizálták. Vannak olyan filozófusok, akik lényegileg sematikus fõk csupán – az atyai mû formája számukra tartalom lett. Az osztályozó és kategorizáló tehetség is árulkodik valamirõl, az ember nem hiába a szülei gyermeke. Egy ügyvéd fiának kutatóként is ügyvédnek kell lennie: elõször azt akarja, hogy ügyének igaza legyen, majd talán azt, hogy neki legyen igaza. A protestáns lelkészek és iskolamesterek fiait naiv magabiztosságukról ismerjük meg, amellyel tudósként ügyüket máris bizonyítottnak tekintik, amikor még nem tettek egyebet, csak lelkesen és nagy hévvel ismertették azt: alaposan megszokták, hogy hisznek nekik – hiszen éppen apáik „kézmûves” igyekezetének gyümölcse ez. Egy zsidónál éppen fordítva áll a helyzet: õ, népe üzleti tevékenységi körének és múltjának megfelelõen éppen ehhez – hogy higgyenek neki – van a legkevésbé hozzászokva: nézzük csak meg a zsidó tudósokat – mindannyian nagy hangsúlyt fektetnek a logikára, tehát érvek útján igyekeznek az egyetértést kikényszeríteni, tudják, hogy ezzel nyerniük kell, még ott is, ahol faji- és osztály-ellenszenv irányul ellenük, ahol nem szívesen hisznek nekik.
A logikánál ugyanis semmi sem demokratikusabb: nem ismer semmiféle személyes tekintélyt és számára a görbe orr is egyenes. (Mellesleg szólva: Európa, és különösen a németek, ez a gyógyíthatatlanul ésszerûtlen nép, amelynek még ma is elõször is alaposan meg kell mosni a fejét, nem kevéssel tartozik a zsidóknak a logika elterjesztése és a szellemi szokások tisztasága dolgában. Mindenütt, ahol a zsidóknak befolyásuk volt, megtanították az embereket a finomabb különbségtételre, a pontosabb következtetésre, a világosabb és tisztább írásmódra: mindig az volt a feladatuk, hogy egy népet „észre” térítsenek.)

349

Még egyszer a tudósok eredetérõl. – Az önfenntartás akarása egy szükségállapot kifejezõdése, az elemi életösztön korlátozása, amely ösztönnek természetébõl adódóan a hatalom kiterjesztése a célja és ezért elég gyakran megkérdõjelezi, sõt föláldozza az önfenntartást. Szimptomatikusnak vehetjük bizonyos filozófusoknál, mint például a tüdõbajos Spinozánál, hogy éppen az önfenntartási ösztönben látták, ebben kellett látniuk a döntõ szempontot – hiszen ínséges helyzetben lévõ emberek voltak. Valószínûleg a legtöbb természetkutató tudós eredetével függ össze a tény, hogy modern természettudományaink annyira összefonódtak a Spinoza-féle dogmával (végül még és a legjobban a darwinizmussal is, annak érthetetlenül egyoldalú tanával, „a létért való küzdelem”-mel): e tekintetben õk a „néphez” tartoznak, õseik szegény és egyszerû emberek voltak, akik túlságosan is közelrõl ismerték a megélhetés nehézségeit. Az egész angol darwinizmus körül terjeng valamiféle angol túlnépesedéstõl-való-megfulladás bûz, a szegénység és nélkülözés kisember-szaga. Ám természettudósként ki kellene jönni ebbõl saját kis emberi sarkocskánkból: hiszen a természetben egyáltalán nem az ínség uralkodik, hanem a tékozlás, a pazarlás, már szinte az esztelenségig. A létért vívott küzdelem kivétel csupán, az élet akarásának átmeneti korlátozása, a létért vívott kis és nagy küzdelem egyaránt a bõség, a növekedés, a terjeszkedés, a hatalom körül folyik, a hatalom akarásának megfelelõen, amely nem egyéb az élet akarásánál.

350

A homines religiosi (vallás embereinek – A ford.) dicsõségére. – Az egyház ellen vívott harc többek között – mert nagyon sok mindent jelent – minden bizonnyal a közönséges, könnyelmû, gyanútlan, felületes természettel rendelkezõ emberek harca is a komolyabb, mélyebb, gondolkodóbb vagyis gonoszabb és gyanakvóbb emberek uralma ellen, akik már régóta kételkednek a lét értékében, sõt a tulajdon értékükben is – a nép vulgáris ösztöne, érzéki öröme, „jó szíve” föllázadt ellenük. Az egész római egyház az emberi természet ellenében érzett délvidéki gyanakváson alapul, amelyet északon mindig is félreértenek: e gyanakvást az európai Dél a mélyen gondolkodó Kelettõl, az õsi, titokzatos Ázsiától és kontemplációjától örökölte. Már a protestantizmus is népfelkelés a derék, õszinte, gyanútlan, felületes emberek érdekéiért (Észak mindig jóindulatúbb és laposabb volt a Délnél), de végérvényesen aztán a francia forradalom adta a jogart ünnepélyesen és visszavonhatatlanul a „jó ember” kezébe (a birka, a szamár, a liba és mindenkinek a kezébe, aki reménytelenül együgyû, lapos és szûklátókörû volt, valamint érett a „modern eszmék” tébolydájára).

351

A papi jellemek dicséretére. – Azt hiszem, attól, amit a nép bölcsességen ért (és manapság ki nem tartozik a „néphez” – ), a vidéki plébános azon áhítatosan derûs és jámbor kedélyétõl, amely a réteken a fûben pihen, és az életet komolyan és kérõdzve szemléli – ettõl mindenkor éppen a filozófusok érezték magukat a legtávolabb, valószínûleg azért, mert nem érezték magukat eléggé „népinek”, eléggé vidéki plébánosnak. Azt is az utolsók között fogják elismerni, hogy a nép valaha is megérthet bármit abból, ami oly távol esik tõle, vagyis a megismerés emberének nagy szenvedélyébõl, aki állandóan a legnagyobb problémák és a legsúlyosabb felelõsség viharfelhõinek légkörében él, kell élnie (tehát nem szemlélõdve, kívülállóként, közömbösen, biztonságban, tárgyilagosan...). A nép egészen másfajta embert tisztel, amikor a „bölcs” ideálját alkotja meg magának és ezerszer is igaza van abban, hogy éppen az ilyen fajta embert tiszteli a legjobb szavakkal: szelíd, komoly-egyszerû, mértékletes, papi természetû emberek õk, ilyen és ehhez hasonló tulajdonságokkal – nekik jár a nép bölcsességtisztelete. Kinek is lehetne hálásabb a nép, mint pontosan az ilyen férfiaknak, akik hozzá tartoznak és az õ körébõl jönnek, de mint beavatottak, kiválasztottak és az õ javáért áldozatot hozók – õk maguk azt hiszik, Istennek áldozzák magukat – elõttük hát büntetlenül bárki kiöntheti a szívét, megszabadulhat titkaitól, gondjaitól, minden rossztól (– hiszen az ember, aki „közli magát”, saját magától szabadul, és aki „beismert”, az felejt). Parancsoló szükségszerûség nyilvánul meg itt: mert a léleknek is szüksége van lefolyóra, ahová a szemetjét kidobálja, meg friss vízre, amely tisztítja, szüksége van
a szeretet gyors áradatára és erõs, alázatos és tiszta szívekre, akik a nem nyilvános egészségügyi gondozást e módon végzik el, állandóan készen az áldozathozatalra – mert igenis áldozat ez, a pap emberáldozat és az is marad... A nép a hit ezen áldozatos, csöndessé lett, komoly embereit bölcs emberként vagyis tudóssá-lettként értékeli, aki „biztos” pont a sok saját belsõ bizonytalanság közepette: ki tudná valaha is elvenni a néptõl e szót és e tiszteletet? – De, mint ahogy fordítva is igaz, a filozófusok között egy pap mindig „népi” jelenségnek minõsül, nem pedig „tudósnak”, mindenekelõtt mivel õ maga sem hiszi magát tudósnak és ebben a hitben és babonában már a „nép” érzõdik. A görögöknél a szerénység találta föl a „filozófia” (a. m. a bölcsesség kedvelõje, barátja – A szerk.) szót és a szellem színészeire hagyta a fenséges elbizakodottságot, hogy bölcsnek nevezzék önmagukat – a büszkeség és önuralom olyan hatalmasságainak szerénysége, mint amilyen Püthagorasz és Platon volt.

352

Amennyiben alig nélkülözhetõ a morál. – A mezítelen ember általában szégyenletes látvány – most rólunk, európai férfiakról beszélek (nem pedig az európai nõkrõl!). Tegyük fel, hogy egy mágus pajkos csínytevése következtében a legvidámabb asztaltársaság egyszerre csak arra eszmélne, hogy minden tagja anyaszült mezítelen – azt hiszem, abban a pillanatban nem csupán a jókedv lenne oda, hanem a legnagyobb étvágy is, mivel mi európaiak, olybá tûnik, nem nagyon nélkülözhetjük a ruházatnak nevezett álöltözetet. Vajon a „morális emberek” álöltözetének, a morális formulák és az illendõség fogalma mögé rejtõzködésének, egy szóval tetteink egész jóindulatú, a kötelesség, az erény, a tisztesség, a közösségi érzés, az önfeláldozás fogalma mögé történõ rejtegetésének ugye szintén meglehet a maga oka? Egyáltalán nem arra célzok, hogy ez az emberi rosszindulat és aljasság palástolását jelentené, a bennünk lakó vadállat álcázását, ellenkezõleg, úgy gondolom, hogy éppen megszelídített állatként nyújtunk szánalmas látványt és ezért van szükségünk az erkölcs ruhájára – hogy Európában a „befelé forduló ember” már régóta nem elég rossz ahhoz, hogy „meg merjék mutatkozni” (hogy ezáltal „szépnek” lássék). Az európai ember azért öltözik talpig morálba, mert beteg, nyavalyás, nyomorék állat lett belõle, akinek jó oka van arra, hogy „szelíd” legyen, mert majdhogynem félresikeredett torzszülött, amolyan gyönge, csenevész, elsatnyult valaki... Nem a vadállat iszonytatóságának van szüksége morális öltözetre, hanem a csordaállatnak a maga mélységes középszerûségével, szorongásával és azzal, hogy mennyire unja saját magát. A morál felemeli az európai embert valami – valljuk meg – elõkelõbb, jelentõsebb, csinosabb, „istenibb” magasságba.

353

A vallások eredetérõl. – A vallásalapítók tulajdonképpeni találmánya elõször is: egy bizonyos életmód és hétköznapi szokás megszabása, amely disciplina voluntatis-ként (az akarat fegyelmeként – A ford.) hat, egyszersmind elûzi az unalmat, majd pontosan ennek az életnek olyan interpretáció kölcsönzése, amelynek köszönhetõen ez az élet a legfõbb értékek fényében fürdik, tehát ez az élet valami jó lesz, amelyért küzdenek és szükség esetén még az életüket is föláldozzák. E két találmány közül valójában a második a lényegesebb: az elsõ, az életmód, általában már megvolt a többi életmód mellett, csak nem volt tudatában önmaga értékének. A vallásalapító jelentõsége, eredetisége többnyire abban nyilvánul meg, hogy meglátja, kiválasztja azt a bizonyos életmódot, elsõként sejtve meg, milyen célra használható és hogyan interpretálható. Például Jézus (vagy Pál) megtalálta a római provinciák kisemberének életét, egy szerény, erényes, gondokkal teli életet: interpretálta ezt az életet, a legtöbb értelmet és a legfõbb értékeket helyezte bele – és ezzel együtt erõt is, hogy hívei minden egyéb életmódot megvessenek, és a herrenhutiak csöndes fanatizmusát is, azt a titkos és tartózkodó bizakodást önmagukban, amely állandóan csak növekszik és növekszik, míg végül készen áll arra, hogy „legyõzze a világot” (vagyis Rómát és a birodalom felsõbb társadalmi osztályait). Buddha pedig olyanféle emberekkel találkozott, mégpedig elszórtan népének minden társadalmi osztályában és rétegében, akik lustaságból voltak jók és jóságosak (mindenekelõtt ártalmatlanok) és akik ugyancsak lustaságból éltek mértékletes, majdnem igénytelen életet; megértette, hogy e lények szinte óhatatlanul, a vis inertiának (tehetetlenségi nyomatéknak – A ford.) kiszolgáltatva sodródnak egy hit felé, amely azt ígéri nekik, hogy a földi hányattatások (vagyis a munka, és egyáltalán a cselekvés) sohasem térnek vissza – és ennek „megértése” volt az õ zsenialitása. A vallásalapítónak kell legyen valamiféle pszichológiai csalhatatlansága, amellyel tudja, vannak bizonyos átlagos emberi lelkek, amelyek még nem ismerték fel, hogy egybetartoznak. Õ lesz az, aki összeköti, összehozza õket, egy vallás megalapítása e tekintetben mindig a kölcsönös egymásraismerés hosszú ünnepélyévé válik.

354

A „faj géniuszáról”. – A tudat kérdése (pontosabban szólva az öntudatra-ébredés kérdése) csak akkor merül fel számunkra igazán, ha kezdjük fölfogni, mennyiben lehetnénk meg nélküle: és e megértés kezdetére repít bennünket a fiziológia és az állatok története (amelyeknek két évszázadra volt szükségük ahhoz, hogy igazolják a Leibniz által felvetett gyanút). Ugyanis tudnánk gondolkodni, érezni, akarni, emlékezni, sõt tudnánk a szó minden értelmében „cselekedni” is, és mindennek mégsem „kellene elhatolnia a tudatunkig” (képies kifejezéssel szólva). Az egész élet lehetséges volna anélkül, hogy egyben a tükörben is lássuk önmagunkat: ahogy nálunk még most is az élet legnagyobb része e tükrözés nélkül zajlik le – mégpedig gondolkodó, érzõ, akaró életünk is, még akkor is, ha ez sértõ egy idõsebb filozófus számára. De hát akkor minek egyáltalán a tudat, ha a fõ dolgokban fölösleges? – Nos, nekem úgy tûnik, ha a kérdésre adandó válaszomnak és az e válaszban talán túlságosan is fölsejlõ gyanúperre figyelmet szenteltek, hogy a tudat finomsága és ereje mindig függött egy ember (vagy állat) kommunikációs képességétõl, ez utóbbi pedig a kommunikációs igénytõl: ez utóbbit nem úgy kell érteni, mintha maga az egyes ember, aki többnyire mester igényei közlésében és megértetésében, szükségleteivel ugyanakkor majdnem teljes egészében a többiekre lenne utalva. Viszont ilyennek látom a helyzetet egész fajok, vagy egymást követõ nemzedékek esetében: ahol a szükséglet, az igény az embereket sokáig arra kényszerítette, hogy kölcsönösen és gyorsan közöljék egymással gondolataikat és megértsék egymást, ott végül is fölhalmozódott a közlés erejének és mûvészetének bizonyos fölöslege, mint valami kincs, amely lassanként gyûlt össze és most örökösét várja, aki majd pazarlóan elszórja (az úgynevezett mûvészek ezek az örökösök, valamint a szónokok, prédikátorok, írók, csupa olyan ember, aki mindig egy hosszú láncolat végén áll, a „késõn születettek”, a szó legjobb értelmében, akik – mint már mondottuk – lényegük szerint tékozlóak). Ha ez a megfigyelés helyes, akkor sejtelmemet követve kijelenthetem talán, hogy a tudat csak a közlési igény nyomására fejlõdhetett ki, hogy kezdettõl fogva csak ember és ember (különösen parancsoló és engedelmeskedõ között) volt szükség rá, csak itt volt hasznos és pontosan e hasznossági fok függvényében fejlõdött ki. A tudat voltaképpen csak kapcsolat-hálózat ember és ember között – csak mint ilyen kellett kifejlõdnie: a remete- és a ragadozó-természetû ember meglett volna nélküle. Az a tény, hogy cselekedeteink, gondolataink, érzéseink, sõt mozgásunk tudatosul bennünk – vagy legalább is ezek egy része –, az az emberen gyakorolt, iszonytatóan hosszú „kell” következménye, az embernek, mint a legveszélyeztetettebb állatnak szüksége volt védelemre, segítségre, szüksége volt a hozzá hasonlókra, ki kellett fejeznie igényeit, meg kellett tanulnia megértetni önmagát és mindehhez elõször is „tudatra” volt szüksége, tehát „tudnia” kellett, mi is hiányzik neki, „tudnia” kellett, mit érez, „tudnia” kellett, mit gondol. Mert még egyszer hangsúlyozom: az ember, mint minden eleven teremtmény állandóan gondolkodik, de nem „tud”,
a tudatossá váló gondolkodás csak a gondolkodás elenyészõ része, mondjuk ki, hogy a legfelületesebb, leghitványabb része – mert csak ez a tudatos gondolkodás történik szavakban, vagyis közlési jelekben, amelyek által a tudat eredete fölfedi önmagát. Röviden szólva: a nyelv fejlõdése és a tudat fejlõdése (nem az észé, hanem csak az ész öntudatosodásáé) kéz a kézben haladnak. Tegyük hozzá, hogy ember és ember között nem csupán a nyelv szolgál híd gyanánt, hanem a tekintet, az arckifejezés és a mozgás is; érzéki benyomásaink tudatosulása, ezek rögzítésének ereje, hogy mintegy rajtunk kívül helyezzük õket, olyan mértékben nõtt meg, ahogy a szükséglet növekedett, hogy jelek által másokkal is közöljük õket. A jelfeltaláló ember egyszersmind az egyre tudatosabb ember is, az ember csak társadalmi állatként tanulta meg énjét tudatosítani – még ma is ezt teszi és egyre inkább. – Én tehát, amint látható, a következõt gondolom: a tudat nem tartozik sajátosan az ember individuális létéhez, sokkal inkább ahhoz, ami benne közösségi és csorda jellegû; és hogy, amint ebbõl következik, a tudat csak a közösség és csorda-hasznosság tekintetében finoman fejlett és hogy mindegyikünk szükségképpen a legjobb akarattal a lehetõ legegyénibb módon értheti, „ismerheti önmagát”, soha nem téve egyebet a nem egyedi tudatosításánál, azt tudatosítja, ami „átlagos” benne, – gondolkodásunkat a tudat természete –; a benne megnyilvánuló „faj géniusza” útján mintegy fölértékeli és visszafordítja a csorda-perspektívába. Cselekvéseink alapjában véve mind leírhatatlanul személyesek, egyediek, korlátlanul individuálisak, ez nem vitás, de mihelyt a tudat nyelvére fordítjuk õket, már nem látszanak ilyennek... Ez a tulajdonképpeni fenomenalizmus és perspektivizmus, ahogy én értem: az állati tudat természete hozza magával, hogy a világ, amelynek tudatára ébredhetünk, felszínek és jelek világa csupán, egy tönkreáltalánosított és tönkreközönségesített világ – hogy minden, ami tudatosul, ezzel rögtön lapos, vékony, viszonylag ostoba, általános, jelszerû és csordajellegû lesz, és minden tudatosulással alapvetõ romlás, hamisítás, felületesítés és általánosítás megy végbe. A gyarapodó tudat végsõ soron veszély; és aki a legtudatosabb európaiak között él, még azt is tudja, hogy betegség. És itt, amint könnyû kitalálni, egyáltalán nem a szubjektum és objektum ellentétére célzok: e megkülönböztetést átengedem az ismeretelmélet szakértõinek, akik belegabalyodtak a nyelvtanba, ebbe a népi metafizikába. Nem is a „magánvaló” és a jelenség ellentétérõl van szó: mert távolról sem „ismerünk meg” olyan sok mindent, hogy ilyen különbségtételt eszközölhetnénk... De nincs külön szervünk a megismeréshez, az „igazsághoz”: pontosan annyit „tudunk” (vagy hiszünk vagy képzelünk el), amennyi az embercsorda, a faj érdekében hasznos lehet: és amit itt „hasznosságnak” nevezünk, az végsõ soron maga is hit vagy képzelõdés csupán, sõt talán pontosan az a végzetes ostobaság, amelytõl egyszer majd tönkremegyünk.

355

A „megismerés” fogalmunk eredetérõl. – A következõ fejtegetéseket az utcáról hoztam magammal: hallottam, hogy valaki a nép soraiból így szólt: „megismert”–: ekkor tettem föl magamnak a kérdést: voltaképpen mit is ért a nép a megismerésen? mire gondol, amikor a „megismerést” említi? Semmi egyébre, mint a következõre: valami idegent valami már ismertre lehessen visszavezetni. És mi, filozófusok – vajon mi többet értettünk-e ennél a megismerés fogalmán? Az ismert a következõt jelenti: azt, amit már eléggé megszoktunk ahhoz, hogy ne csodálkozzunk rajta, tehát hétköznapjainkat, bárminemû szabályt, amelyhez ragaszkodunk, mindent, amiben otthon érezzük magunkat – hogy is van ez? a megismerés vágya, igénye nem éppen az ismert iránti vágy, az az akarat, hogy minden idegen, szokatlan, kérdéses elem között végre felfedezzünk valamit, ami már nem nyugtalanít bennünket? Csak nem a félelem ösztöne sarkall bennünket a megismerésre? Az ismeretre szert tevõ ember ujjongása vajon nem a visszahódított biztonság érzésének ujjongása?... E filozófus „megismertnek” képzelte a világot, miután visszavezette az „ideára”: mindez nem azért történt tán, mert számára ez „idea” oly jól ismert, oly megszokott volt, mert már oly kevéssé félt ettõl az „ideától”? Ó, a megismerõ embernek ez az önelégültsége! Nézzük csak meg elveiket és világmagyarázó megoldásaikat ezzel a szemmel! Milyen boldogok abban a pillanatban, amikor a dolgokban, a dolgok között, a dolgok mögött találnak valamit, amit mi sajnos már jól ismerünk, mint például az egyszeregyünket, a logikánkat, akaratunkat vagy vágyunkat! Mert „ami ismerõs, az megismert”: ebben egyetértenek. Még a legóvatosabbak is úgy gondolják, hogy az ismerõs könnyebben megismerhetõ, mint az idegen, módszertanilag ajánlatos például a „belsõ világból”, a „tudat tényeibõl” kiindulni, mert ezek a számunkra ismertebb világ! Tévedések tévedése! Az ismerõs az megszokott, és a megszokottat a legnehezebb „megismerni”, vagyis problémaként meglátni, azaz idegenként, távoliként, „rajtunk kívüliként” szemlélni... A természettudományok nagy biztonsága a pszichológiához és a tudat-elemek kritikájához képest amelyeket szinte nem-természetes tudományoknak is nevezhetnénk – pontosan azon alapul, hogy a külsõ valóság, az idegen a tárgyuk: ezzel szemben van valami majdnem ellentmondásos és abszurd abban, ha valaki azt akarja tárgynak tekinteni, ami nem idegen számára...

356

Mennyiben lesz Európában az élet egyre „mûvészibb”. – A megélhetés még ma is – még átmeneti korunkban is, amikor már olyan kevés kényszerítõ körülmény van – arra kényszerít majdnem minden európai férfit, hogy vállaljon föl egy bizonyos szerepet, ez az õ úgynevezett foglalkozása, némelyeknek megadatik a szabadság, amolyan látszatszabadság, hogy e szerepet õ maga választhatja, de a legtöbbjük a helyette választott szerepet kénytelen vállalni. Az eredmény meglehetõsen különös: elõrehaladottabb korban majdnem minden európai összetéveszti magát a szerepével, õk maguk lesznek saját „jó kis játékuk” áldozatai, õk maguk felejtik el, mennyi hangulat, véletlen és szeszély uralkodott rajtuk akkor, amikor „foglalkozásuk” eldõlt – és mennyi egyéb szerepet is játszhattak volna: de akkor már késõ! Tüzetesebben szemügyre véve, a szerepbõl valóban jellem lett, a mûvészetbõl természet. Voltak olyan korszakok, amikor emberek makacs bizalommal, sõt áhítattal hittek abban, hogy éppen erre és erre a foglalkozásra hivatottak, erre predesztináltak, pontosan ezt a kenyérkeresetet kell ûzniük, nem akarván elismerni a benne rejlõ véletlent, a szerepet, a kényszerûséget: e hit segítségével társadalmi rétegek, céhek, testületek, öröklõdõ, foglalkozással járó kiváltságok jöttek létre, fölépült az a hatalmas társadalmi alakulat, amely a középkort jellemezte és amelynek egyvalamit mindenképpen a javára kell írni: mégpedig a tartósságot (a tartósság pedig elsõrendûen fontos érték ezen a földön!). Ám léteznek fordított korszakok is, a tulajdonképpeni demokratikus korszakok, amikor ezt a hitet egyre inkább elfelejtik és egy ezzel határozottan ellentétes, szemtelen kis szempont nyomul elõtérbe, az a bizonyos athéni hit, amely elõször Periklész korszakában bukkan fel, az a mai amerikai hit, amely egyre inkább európai hitté is akar válni; erre jellemzõ: az egyén meg van gyõzõdve arról, hogy nagyjából mindent tud, nagyjából minden szerephez képes felnõni, mindenki kísérletezik önmagával, rögtönöz, megint kísérletezik, kéjesen próbálkozik, itt minden természet megszûnik, hogy mûvészetté váljon... Elõször a görögök tették magukévá a szerep-hitet – ezt a mûvész-hitet, ha úgy tetszik – és amint ismeretes, lépésrõl lépésre csodálatos és nem minden tekintetben utánzásra méltó átalakuláson mentek keresztül: végül valóban színészekké váltak, ekként bûvölték el, gyõzték le az egész világot és végül még a „világbíró” Rómát is (mert a Graeculus histrio [a kis görög színész – A ford.] gyõzte le Rómát, nem pedig a görög kultúra, amint a naiv lelkek szokták volt mondogatni...). De amitõl félek, és ami ma már szinte kézzelfogható, ha lenne kedvünk hozzá, hogy mi, modern emberek, már teljesen ugyanezen az úton vagyunk, és mindahányszor egy ember kezdi fölfedezni, milyen mértékben is játszik szerepet, milyen fokig lehetne színész, színész is lesz... Ezzel pedig az emberiség új faunája és flórája jön létre, amelyek szilárdabb, korlátozottabb korban nem növekedhetnének – vagy „lent” hagyják õket, a becstelenség gyanújának és átkának igájában – ezzel mindig a történelem legérdekesebb és legizgalmasabb korszakai virradnak föl, amelyben a „színészek”, mindennemû színész, lesznek az igazi urak. Éppen ezáltal kerül egyre hátrányosabb helyzetbe a másik emberfajta, hogy végül ellehetetlenüljön: mindenekelõtt a „nagy építõk”, ilyenkor megbénul az építõ erõ, a hosszú távra való tervezés elbátortalanodik, egyszer csak hiányozni kezdenek a szervezõ zsenik – ki merészelne még mûvekre vállalkozni, amelyek befejezéséhez évezredekre volna szükség? Éppen az az elemi hit hal ki, amelynek alapján egy ember számolhat, ígérhet, elképzelheti a jövõt, áldozatokat hozhat terveiért, az az alapvetõ hit, hogy az embernek csak annyiban van értéke és értelme, amennyiben õ egy kõ a nagy építményben: ehhez pedig mindenekelõtt szilárdnak, „kõnek” kell lennie... És egyáltalán nem – színésznek! Röviden szólva – ó, még sokáig fognak hallgatni errõl –, amit mostantól fogva nem építenek már fel, amit nem lehet már fölépíteni, az – egy, a régi fogalmak szerinti társadalom: minden hiányzik ahhoz, hogy fölépítsenek egy efféle építményt, ám elõször is maga az építõanyag. Közülünk senki sem alkalmas építõanyag már többé egy ilyen társadalom fölépítéséhez: ez aztán az idõszerû igazság! Számomra közömbös, hogy e pillanatban a legrövidlátóbb emberfajta, talán a legõszintébb is, de mindenesetre a leglármásabb, vagyis Szocialista Uraimék ennek éppen az ellenkezõjét remélik, hiszik s álmodják, ám mindenekelõtt kiabálják és írják, jövõre utaló jelszavuk, a „szabad társadalom” máris olvasható minden asztalon és falon. Szabad társadalom? Igen! Igen! De tudjátok-e, uraim, mibõl épül fel? Fából vaskarikából! Abból a híres-neves fából vaskarikából! És még csak nem is fából van ez a vaskarika...

357

A régi témához: „Mi német?”. – Vegyük csak számba magunkban a filozófiai gondolkodás azon vívmányait, amelyeket német koponyáknak köszönhetünk: de vajon milyen értelemben írhatók mindezek az egész faj javára? Mondhatjuk-e: egyben a „német lélek” mûvei ezek, legalább is a szimptómái, abban az értelemben, amelyben Platon egész ideomániáját, majdnem vallásos formaimádatát a „görög lélek” eseményei és bizonyítékai közé szoktuk sorolni? Vagy homlokegyenest ennek az ellenkezõje igaz? E szellemi szerzemények olyan egyediek, olyan kivételesek a faj szelleme szempontjából, mint például amilyen jó lelkiismerettel Goethe volt pogány? Vagy amint Bismarck machiavellizmusát nevezik a németek között jó lelkiismerettel „reálpolitikának”? Filozófusaink talán még a „német lélek” szükségességét sem ismernék el? Szóval: a német filozófusok valóban – filozófus németek voltak-e? – Három esetet idézek föl. Elõször is Leibniz páratlanul nagyszerû belátását, amely szerint igaza volt nem csupán Descartes-tal, hanem mindenkivel szemben, aki eleddig filozofált – amennyiben azt állította, hogy a tudat csupán a képzet esetleges, de nem szükségszerû és lényeges attribútuma, tehát amit mi tudatnak nevezünk, az csupán szellemi és lelki világunk egy állapota (talán beteg állapota) és távolról sem maga a tudat – van-e ebben a gondolatban – amelynek mélységét még talán ma sem mérték föl vagy merítették ki – valami német? Van-e alapunk, jogunk azt feltételezni, hogy egy latin nem jutott volna ugyanerre a gondolatra, a látszat ilyetén megfordítására? – mert megfordításról van szó. Másodszor, emlékezzünk Kant beláthatatlanul hatalmas kérdõjelére, amelyet az okság fogalma után tett ki – nem mintha ennek létjogát, mint Hume, kétségbe vonta volna: inkább elkezdte óvatosan körülhatárolni azt a tartományt, amelyen belül e fogalomnak még egyáltalán értelme lehet (mindmáig nem készültünk el e körülhatárolással). Harmadsorban vegyük szemügyre Hegel különös mûfogását, amellyel lerombolta a logika minden régi lakályosságát és meghitt kényelmét, azt hirdetvén, hogy a faj fogalmai egymásból fejlõdnek ki, amely tétellel elõkészítette Európa nagy szellemeit a legutóbbi nagy tudományos mozgalom, a darwinizmus elindítására – Hegel nélkül tehát Darwinról szó sem lehet. Van-e valami német ebben a hegeli újításban, amely elsõként vezette be a tudományba az „evolúció” fogalmát? – Minden kétséget kizáróan van: mindhárom esetben úgy érezzük, hogy belõlünk tártak föl, sejtettek meg valamit és hálásak vagyunk ezért, ugyanakkor kissé meg is vagyunk lepve; mindhárom tétel a német lélek tudatának, tapasztalatának és önmagára ismerésének egy-egy darabja. Leibniz-cel együtt úgy érezzük, „belsõ világunk sokkal gazdagabb, kiterjedtebb és rejtettebb”: németként kételkedünk Kanttal együtt abban, hogy a természettudományos megismerés a végsõ érték és általában mindenben, ami causaliter megismerhetõ: ami megismerhetõ, mint olyan, csekély értéket képvisel. Mi, németek hegeliánusok vagyunk, sõt akkor is azok volnánk, ha maga Hegel sohasem létezett volna, amennyiben mi (minden latinnal ellentétben) a valamivé válásnak, a fejlõdésnek sokkal nagyobb jelentõséget, sokkal gazdagabb értéket tulajdonítunk, mint annak, ami „van” alig hiszünk a „lét” fogalmának legitimitásában –; továbbá annyiban is hegeliánusok vagyunk, hogy nem szívesen hisszük emberi logikánkról, hogy ez az egyetlen lehetséges logika, a magánvaló logika (inkább arról gyõznénk meg magunkat, hogy annak csak egy speciális esete, talán a legkülönösebb és legostobább –). Negyedik kérdés lenne, hogy Schopenhauer a maga pesszimizmusával és egyáltalán a létezés értékének megkérdõjelezésével, föltétlenül német-e? Nem hiszem. Az esemény, amely után bizonyossággal várható volt e probléma felmerülése, úgy, hogy a lélek csillagásza napra és órára pontosan megjósolhatta volna, a keresztény istenbe vetett hit megrendülése, hanyatlása, a tudományos ateizmus gyõzelme, összeurópai esemény, amelyben valamennyi európai fajnak része és dicsõsége kell legyen. Viszont éppen a németeknek – Schopenhauer német kortársainak – kellene tulajdonítanunk a tényt, hogy a lehetõ leghosszabban és legveszedelmesebben késleltették az ateizmus ezen gyõzelmét, nevezetesen Hegel volt a par excellence legfõbb késleltetõ, annak a nagy horderejû vállalkozásnak megfelelõen, hogy igyekezett meggyõzni bennünket a létezés isteni mivoltáról, végül hatodik érzékünk, a „történelmi érzék” segítségével. Filozófusként Schopenhauer volt az elsõ hitvalló és hajlíthatatlan ateista, miköztünk, németek között: Hegellel való szembenállásának ez az igazi háttere.
A létezés nem-isteni természete számára magától értetõdött, adott, kézzelfogható, vitathatatlan volt, mindannyiszor elvesztette filozófusi hidegvérét és fölháborodott, amikor azt látta, hogy valaki habozik és köntörfalaz e téren. E ponton találkozunk hamisítatlan becsületességével: a föltétlen és tisztességes ateizmus valóban kérdésföltevésének elsõ számú elõfeltétele, az európai lelkiismeret végre-valahára és ügygyel-bajjal kivívott diadala, a kétezeréves igazságra idomítás következményekben leggazdagabb aktusa, amely végül megtiltja magának az istenbe vetett hit hazugságát... Látjuk, voltaképpen mi gyõzte le a keresztény Istent: maga a keresztény moralitás, a becsületesség, az õszinteség egyre szigorúbban értelmezett fogalma, a keresztény lelkiismeret lelkiatya-finomsága, amelyet végül tudományos lelkiismeretté, minden áron való intellektuális tisztasággá fordítottak és szublimáltak. A természetet úgy tekinteni, mintha az Isten jóságának és oltalmának bizonyítéka volna, a történelmet úgy értelmezni, hogy egy isteni ész becsületére szolgáljon, vagy mint az erkölcsi világrend és az erkölcsi szándékok állandó bizonyítékát, a saját élményeinket úgy magyarázni, ahogy a jámbor emberek magyarázták jó hosszú ideig, mintha minden intelem, jel, figyelmeztetés lenne, és mindent a lélek üdvére és épülésére gondoltak volna ki és küldtek volna ide: mindennek immár vége, mindez most már ellenkezik a lelkiismerettel, ezt mostantól már minden finomabb lelkiismeret becstelennek, rosszhiszemûnek, csalásnak, nõiességnek, gyöngeségnek, gyávaságnak érzi – és éppen e szigor, ha egyáltalán valami, segít minket ahhoz, hogy európaiak legyünk, Európa legrégebbi és legderekasabb önuralmának méltó örökösei. Mikor tehát így elvetjük a keresztény interpretációt, amelynek „értelmét” pénzhamisításként elítéljük, rettenetes módon azonnal a schopenhaueri kérdés rohan meg minket: Van-e az életnek egyáltalán értelme? – ez az a kérdés, amelynek még néhány évszázadra szüksége lesz, hogy tökéletesen átélhessük a maga teljes mélységében. Schopenhauer válasza e kérdésre – bocsáttassék meg nekem – némiképp elhamarkodott és fiatalos volt, amolyan kompromiszszum csupán, egyfajta visszahõkölés, megtorpanás éppen a keresztény-aszketikus morál perspektívákban, amelyeknek hitét éppen akkor vetették el, amikor az istenhitet... De mégis föltette a kérdést – mint egy jó európai, amint mondani szokás, s nem mint német. – Vagy a németek már bizonyították volna a problémával való rokonságukat, vonzalmukat és igényüket iránta, elõkészületeiket, belsõ összetartozásukat és rokonságukat csupán azzal a móddal, hogy fölvállalták a schopenhaueri kérdést? Az a tény, hogy Schopenhauer után Németországban is – egyébként elég késõn – gondolkodtak az általa föltett kérdésen és kommentálták azt, természetesen még nem bizonyítja ráhangoltságukat, mindezzel akár szembe is lehetne állítani a poszt-schopenhaueri korszak pesszimizmusának bárdolatlanságát – a németek ebben az esetben úgy viselkedtek, mint akik szemmel láthatólag nincsenek saját elemükben. Itt egyáltalán nem Eduard von Hartmannra célzok, ellenkezõleg: régi gyanakvásomat mindmáig nem sikerült eloszlatni, hogy nekünk õ túlságosan is rugalmas és ügyes, mármint úgy gondolom, õ megrögzött tréfacsinálóként kezdettõl fogva talán nem tett egyebet, csak gúnyolódott – nemcsak a német pesszimizmuson, de végül is örökül hagyta a németekre azt a módot, ahogy bolondot lehet csinálni belõlük a konszolidáció kellõs közepén. Márpedig fölteszem a kérdést: a németek becsületére kellene idézni most azt a vén félnótás, madárijesztõ Bahnsent, aki egész életében nem tett egyebet, csak szinte kéjesen forgolódott a „reáldialektikus nyomorúság” és a „személyes balszerencse” körül? talán ez igazán német ügy? (Mellékelten futólag ajánlom írásait arra, amire én magam is használtam õket: antipesszimista orvosságként magam is szedtem, mégpedig elegantiae psychologicae-jük okán és nagyon hatékonynak találtam õket mindennemû, makacs, testi-lelki székrekedés ellen). Vagy: az igazi németek közé számítanak-e az olyan dilettánsok és vénkisasszonyok, mint Mainländer, a szüzességnek ez az édeskés apostola? Végül is zsidóval van dolgunk (minden zsidó édeskés lesz, ha moralizálni kezd). Sem Bahnsen, sem Mainländer, de különösen Eduard von Hartmann nem kezeli biztosan azt a kérdést, hogy ha Schopenhauer pesszimizmusa, rémült pillantása egy isteni természetétõl megfosztott, ostobává, vakká, bolonddá és kérdésessé lett világba, Schopenhauer e tisztességes iszonyata... nem csupán kivételt képez-e a németek között, hanem német eseményt is jelent-e, míg minden, ami máskor az elõtérben történik, bátor politikánk, vidám németeskedésünk, amely mindent egy kissé filozofikus szempontból tekint („Deutschland, Deutschland über alles”) tehát sub species speciei (a faj szempontjából –
A ford.), vagyis a német species szempontjából szemléli a németeket, egyértelmûen ennek éppen az ellenkezõjét mutatja. Nem! A mai németek egyáltalán nem pesszimisták! És még egyszer hangsúlyozom: Schopenhauer jó európaiként és nem jó németként volt pesszimista.

358

A szellem parasztlázadása. – Mi, európaiak hatalmas romhalmazzal állunk szemben; e romok egy része még fenyegetõen az égnek mered, sötéten és rozogán tornyosul a magasba, de legtöbbje, meglehetõsen festõien, a földön hever – hol voltak valaha is ezeknél szebb romok? – ilyen szépen benõve mindenféle gizgazzal! E romlásnak indult város az egyház: látjuk, hogy a kereszténység vallásos társadalma alapjaiban megrendült – az istenhit kiveszett az emberekbõl, a keresztény-aszketikus ideálba vetett hit végsõ harcát vívja. Egy ilyen lassan és alaposan épített építményt, mint a kereszténység – ez volt az utolsó római építmény! – persze nem lehetett egy csapásra romba dönteni, mindenféle földrengés kellett ehhez, minden rendû és rangú szellem, amely tépi, cibálja, fúrja, aláássa és alámossa. Ám ami a legcsodálatosabb: végül azok rombolták le teljesen a kereszténységet, akik a legjobban igyekeztek megõrizni és fönntartani – a németek. Úgy tûnik, a németek nem értik az egyház lényegét. Talán nem elég értelmesek? vagy nem elég gyanakvók? Az egyházépítés alapja minden esetben a szabadság és a szellem délvidéki nagyvonalúsága, valamint a délvidéki gyanakvás a természetre, az emberre és a szellemre – az ember teljesen másféle ismeretein és tapasztalatán nyugszik, mint amilyen az Észak világa. A lutheri reformáció teljes terjedelmében az egyszerûség lázadása volt valami „árnyalt” dologgal szemben, óvatosan fogalmazva afféle durva, naiv félreértés, amelynek sok mindent meg kell bocsátani – nem értette meg a gyõzedelmes egyház kifejezésmódját, csak a korrupciót látta, félreértette az elõkelõ szkepszist, a szkepszisnek és a türelemnek azon luxusát, amelyet minden gyõztes és magabiztos hatalom megenged magának... Ma már túlságosan is világos, mennyire végzetesen felszínesen, óvatlanul járt el Luther a hatalom sarkalatos kérdéseinek dolgában, elsõsorban olyan emberként, aki a népbõl származik, akibõl az uralkodó kaszt minden öröksége, a hatalom minden ösztöne hiányzik: ezért mûve, a római építmény restaurálására tett kísérlete akarata és tudta nélkül a rombolás kezdete lett. Szent dühvel éppen ott kezdte megbontani, szétszaggatni a hálót, ahol az öreg pók gondos és hosszú munkával a legszorosabbra szõtte. Mindenkinek rendelkezésére bocsátotta, kiszolgáltatta a szent könyveket – így kerültek végül a filológusok kezébe, vagyis olyan emberekhez, akik minden, a könyveken alapuló hitet megsemmisítettek. Luther azzal rombolta szét az „egyház” fogalmát, hogy elvetette a zsinatok inspiráltságának hitét: mert az „egyház” fogalma csak akkor õrzi meg erejét, ha feltesszük, hogy az inspiráló szellem, amely az egyházat létrehozta, tovább él és épít benne, mindegyre építve házát. Visszaadta a papoknak a nõkkel folytatott nemi kapcsolat lehetõségét: márpedig a tisztelet háromnegyed része, amelyre a nép, különösen a nõk, egyáltalán képes, azon a hiedelmen alapul, hogy egy e tekintetben kivételes ember minden egyéb tekintetben is kivételes – a néphit ezen a ponton valóban valami emberfelettit érez, igazi csodát, az isteni megváltót az emberben, itt találta meg legfinomabb és legvonzóbb szószólóját. Luthernek, miután visszaadta a nõt a papnak, el kellett tõle vennie a fülbegyónást, ami lélektanilag helyes volt: ám ezzel mintegy végérvényesen „megszüntette” a keresztény papot, akinek legmélyebb értelme mindenkor abban a tényben gyökerezett, hogy „szent fül” volt, a hallgatás kútja és a titkok sírja. „Mindenki a maga papja” – az ilyen megfogalmazások és a paraszti ravaszság mögött Luther határtalan gyûlölete húzódott meg a „felsõbbrendû ember” és a „felsõbbrendû ember” uralma iránt, ahogy ez az emberfajta az egyház elképzeléseiben szerepelt – elpusztított egy ideált, amelyhez õ maga nem volt képes fölérni, ám azt a látszatot keltette, hogy küzd ezen ideál elfajzott mivoltával, mélységesen undorodva tõle. Valójában õ, a lehetetlen szerzetes, a homines religiosi uralmát utasította el magától: az egyház társadalmi rendjének kebelén belül tehát pontosan ugyanazt tette, ami ellen olyan elkeseredetten, türelmetlenül harcolt a polgári rendben: „parasztlázadást” vitt végbe. Ki lenne olyan naiv, hogy Luthert azok miatt a rossz vagy jó következmények miatt vádolja vagy dicsõítse, amelyek reformációjából sarjadtak ki és amelyek még ma is értékelhetõk? Ezekben ártatlan õ, egyszerûen nem tudta, mit tesz. Az európai szellem ellaposodása, különösen Északon, jóságos jámbor együgyûsége, ha szívesebben hallják az erkölcs nyelvén kifejezve, jelentõs lépést tett elõre a lutheri reformációnak köszönhetõen, nem vitás; amint ugyancsak neki köszönhetõen megnövekedett a szellem mozgékonysága és nyugtalansága, függetlenség iránti vágya, a szabadság jogába vetett hite, „természetessége”. Ha végelemzésben meg akarnánk neki adni azt az érdemet, hogy olyasmit készített elõ és támogatott, amit mi manapság a „modern tudomány” néven tisztelünk, akkor persze azt is hozzá kell fûznünk, hogy bûnös a modern tudós elfajzásában is, tiszteletének, szégyenérzetének és mélységének hiányosságait tekintve, valamint a megismerés dolgaiban tanúsított bizakodásban és együgyûségben, röviden szólva, a szellem azon plebejizmusában, amely az elmúlt két évszázadra jellemzõ és amelytõl eleddig a peszszimizmus sem váltott meg minket – a „modern eszmék” szintén az Észak ezen parasztlázadásához tartoznak, a Dél hideg, kétértelmû, bizalmatlan szelleme ellen lázadva, amely a keresztény egyház fölépítésében nagy emlékmûvet emelt önmagának. Végezetül pedig azt se felejtsük el, mi az egyház, mégpedig minden „állammal” szemben: az egyház mindenekelõtt hatalmi struktúra, amely a legszellemibb embernek biztosítja a legmagasabb rangot és annyiban hisz a lelkiség hatalmában, hogy megtiltsa önmagának a durvább erõszak-eszközöket – az egyház már egyedül ezért minden körülmények között elõkelõbb intézmény az államnál.

359

Bosszút állni a szellemen és a morál egyéb titkos motívumai. – Mit gondoltok, a morálnak hol találhatók a legveszedelmesebb, legfurfangosabb szószólói?... Itt egy sikertelen ember, akiben nincs elég szellem, hogy örömet találhatna benne és épp elég mûvelt ahhoz, hogy ezt maga is jól tudja, unatkozik, életundor keríti hatalmába, zord lesz és megveti önmagát, sajnos valami kis vagyon révén, még a „munka áldása”, a napi munkagondba feledkezés is megtagadtatik tõle, az ilyen ember, aki elemi módon szégyelli létezését, talán még néhány apróbb bûnt is összeszed magának, másrészt pedig nem tudja megállni, hogy egyre jobban elkényeztesse, egyre hiúbbá ne tegye önmagát és kapcsolatba ne keveredjen olyan könyvekkel, amelyekhez semmi joga, vagy olyan társasággal, amely szellemesebb, semhogy értené: az ilyen ember teljességgel romlott, mert ezeknél a sikertelen embereknél a szellem méreggé lesz, a mûveltség méreggé lesz, a tulajdon méreggé lesz, a magány méreggé lesz – végül pedig az illetõ egy sajátos bosszú-lelkiállapotba kerül, a bosszú akarása vezérli... mit gondoltok, mire van szüksége, föltétlenül szüksége, hogy megadja magának a szellemibb emberek feletti fölény látszatát, hogy megszerezze magának a beteljesült bosszú gyönyörét, legalább is képzeletben? Lefogadhatjuk, hogy ez mindig a morál lesz, a nagy morál-szavak, mindig az igazságosság, bölcsesség, szentség, erény fülsiketítõ csinnadrattája, mindig az arc, a mozdulat sztoicizmusa (mert a sztoicizmus mennyire jól elrejt mindig mindent, amije nincs is az illetõnek!...), mindig az okos hallgatás, szívélyesség, lágyszívûség köntösébe burkolózik, meg ki tudja még miféle idealista köntösökbe, ilyen álöltözetben sétálgatnak e gyógyíthatatlan önmegvetõk, meg a gyógyíthatatlanul hiú emberek is. Ne értsetek félre: a szellem e született ellenségétõl születik meg néha az a különös emberpéldány, akit a nép a szent és a bölcs néven tisztel; ilyen emberekbõl lesznek a morális óriások, akik nagy lármát csapnak, történelmet csinálnak – Szent Ágoston is közéjük tartozik. A félelem a szellemtõl, a bosszúállás a szellemen... ó, hányszor de hányszor voltak már ezek a nagy hajtóerejû bûnök az erény gyökerei! Igen, sõt maguk az erények! – És, magunk között tegyük föl a kérdést, még a filozófusoknak az a híres-neves, bölcsesség iránti igénye is, amely itt-ott kifejezõdött idõnként, a legõrültebb és legszerénytelenebb igény valamennyi között – eleddig mind Indiában, mind pedig Görögországban, elsõsorban nemcsak amolyan rejtekhely volt-e? Idõnként talán pedagógiai szempontból, amely annyi hazugságot szentesít, a bölcsességnek ezt az igényét ajánlották a változás, a növekedés korát élõ fiatal embereknek afféle védelem gyanánt, azoknak a tanítványoknak, akiket gyakorta önmaguktól is meg kell védeni, a személybe vetett hit miatt (ami persze tévedés)... Leggyakrabban azonban a filozófus rejtekhelye ez, amelybe a fáradtság, az öregség, a lélek megkeményedése, az elhidegülés elõl menekül, érezve az egyre közeledõ véget, az állatok azon okos ösztönével, amellyel megérzik a közeledõ halált – félrevonulnak, elcsendesednek, a magányt választják, bekúsznak a barlangjukba és bölccsé válnak... Hogyan? A bölcsesség a filozófusok rejtekhelye, ott húzzák meg magukat a – szellem elõl?

360

Kétféle ok, amelyeket összetévesztenek egymással. – Elmondom, mit tartok leglényegesebb elõrelépésemnek és haladásomnak: megtanultam különbséget tenni a cselekvés oka és az éppen-így-és-így-cselekvés, éppen ebben az irányban cselekvés, az éppen e célból való cselekvés oka között. Az elsõ ok felhalmozódott erõmennyiség, amely arra vár, hogy valahogyan, valamire fölhasználják; a második ok viszont az elõbb említett meglévõ erõhöz képest valami egészen jelentéktelen dolog, amolyan apró véletlen, de amelynek következtében az említett erõmennyiség meghatározott módon „megváltozik”, „elszabadul”: ez a gyufaszál a puskaporos hordóhoz képest. Az ilyen apró véletlenek és gyufaszálak közé számítom az úgynevezett „célokat” és a még úgynevezettebb „élethivatásokat”: viszonylag tetszõlegesek, önkényesek, majdnem közömbösek a hatalmas mennyiségû erõhöz képest, amely arra törekszik – amint már említettük –, hogy valami módon fölhasználják. Mindezt általában más szempontból tekintik: megszokták, hogy a célban (célkitûzésben, hivatásban stb.) lássák a hajtóerõt, egy õsrégi tévedésnek megfelelõen – ám ez csak a vezérlõ erõ, tehát összetévesztették a kormányost a gõzzel. És még csak nem is mindig a kormányost, a vezérlõ erõt... Vajon a „célkitûzés”, a „cél” a leggyakrabban nem merõ szépítgetõ kifogás csupán, a hiúság utólagos önelvakítása, amely nem akarja tudomásul venni, hogy a hajó csak követi az áramlást, amelybe véletlenül sodródott? Hogy azért akar arra tartani, mert arra – kell tartania? Iránya van tehát, de kormányosa – egyáltalán nincs? – Kritikailag még szemügyre kell vennünk a „cél” fogalmát.

361

A színész problémájáról. – A színész problémája nagyon sokáig nyugtalanított, nem tudtam (és néha ma sem tudom), hogy nemcsak ennek alapján juthatunk-e közelebb a „mûvész” veszedelmes fogalmához, amelyet mostanáig megbocsáthatatlan jóindulattal kezeltünk. Jó lelkiismeretû hamisságról van szó, a színlelés öröme hatalomként robban ki, elnyomva az úgynevezett, jellemet”, néha már egészen a megsemmisítésig, vágy keríti hatalmába az egyént, hogy álarcot öltsön, szerepet vegyen magára, látszatot teremtve; mindenféle alkalmazkodó képesség túlsúlyával van dolgunk, amely már nem képes kielégülni a közvetlen, szigorú értelemben fölfogott hasznosság szolgálatában: mindez talán, nem csak maga a színész?... Az ilyen ösztön a legkönnyebben az alacsonyabb néposztályok családjaiban alakult ki, akiknek nehéz körülmények között, mindenkitõl függve kellett élniük, akiknek a takarójuk szerint lehetett csak nyújtózkodniuk, mindig új és új körülményekhez kellett alkalmazkodniuk, mindig másnak látszani, mint akik, állandóan készen a minden irányú köpönyegforgatásra, hogy ekképp maguk is szinte köpönyeggé változtak, azon állandó bújócska megtestesült mestereiként, amelyet az állatoknál mimikrinek neveznek: míg végül ez a nemzedékrõl nemzedékre fölhalmozott képesség zsarnokivá, ésszerûtlenné, fékezhetetlenné válik és ösztönként egyéb ösztönök felett is átveszi a parancsnokságot, s létrehozza a színészt, a „mûvészt” (a csepûrágót, a bohócot, az udvari bolondot, a clown-t, végül pedig a szolga klasszikus figuráját, Gil Blast: mert e típusokban megtalálható a mûvész elõtörténete, sõt gyakorta még a „zsenié” is). Elõkelõbb társadalmi osztályokban hasonló nyomásra ugyancsak kifejlõdik az egyén egy hasonló típusa: ám azzal a nevezetes különbséggel, hogy itt egy másik ösztönnek gyakorta sikerül megfékeznie a színészi ösztönt, például a „diplomaták” esetében – egyebekben pedig azt hiszem, hogy egy jó diplomata bármikor lehetne jó színész is, amennyiben éppen „megtehetné”. Ami viszont a zsidókat illeti, az alkalmazkodás mûvészetének par excellence népét, õbennük e gondolatmenetnek megfelelõen egy ízig-vérig színész népesség kitenyésztése világméretû vállalkozásának eredményét láthatjuk, valamiféle színésztenyészetet. És voltaképpen itt az ideje, hogy föltegyük a kérdést: ma melyik jó színész nem zsidó? A zsidó mint irodalmár is, mint az európai sajtó ura is színészi képessége alapján gyakorolja sajátos hatalmát: mert az irodalmár lényegileg színész – õ a „szakembert” játssza, a „szakértõt”. – Végül pedig a nõk: gondoljuk csak át a nõk egész történetét – elsõsorban és legfõképpen nem színésznõknek kell-e lenniük? Hallgassuk meg az asszonyszemélyeket hipnotizáló orvosokat! Végsõ soron, ha szeretik õket – akkor hagyják magukat „hipnotizálni”! Mi sül ki megint az egészbõl? Hogy akkor is elõadják magukat, amikor odaadják magukat... A nõ oly mûvészies...

362

Európa megférfiasodásába vetett hitünk. – Napóleonnak köszönhetjük (és távolról sem a francia forradalomnak, amely a népek közötti testvériség és a szóvirágos szív-csere nótáját fújta), hogy most néhány háborús évszázad következhet, amilyeneknek a történelemben nincs párja, vagyis röviden szólva, beléptünk a háború klasszikus korszakába, a tudós, ám népszerû, az eszközöket, adottságokat és a fegyelmet illetõen nagyléptékû háború korszakába, amely korszakra valamennyi eljövendõ évezred irigyen és tisztelettel tekint majd vissza – mert a nemzeti mozgalom, amelybõl ez a háborús dicsõség sarjad, ellencsapás Napóleonnal szemben és Napóleon nélkül nem is létezne. Egy nap még neki tulajdonítják majd, hogy Európában a Férfi ismét úrrá lett a kereskedõ és a nyárspolgár fölött, sõt, talán még „a Nõ” fölött is, akit a kereszténység, a XVIII. század rajongó-lelkes szelleme, de leginkább a „modern eszmék” nem szûntek meg ajnározni. Napóleon, aki a modern eszmékben és az egész civilizációban szinte valami személyes, nõi ellenséget látott, ezzel az ellenségeskedéssel a reneszánsz egyik legnagyobb örökösévé lépett elõ: õ hozta ismét a felszín napvilágára az antik lényeg egy darabját, talán a legfontosabb darabját, egy gránitkövet. És ki tudja, az antik lényeg e darabjának nem sikerül-e fölülkerekednie a nemzeti mozgalmon, hogy igenlõ értelemben örökölje és vigye tovább Napóleon erõfeszítéseit –, aki egy Európát akart, amint tudjuk, és ezt a föld úrnõjévé akarta tenni.

363

Mindkét nemnek a szerelemre vonatkozó elõítéletérõl. – Annak ellenére, hogy minden engedményre hajlandó vagyok a monogám elõítélet kedvéért, azt sohasem fogom elismerni, hogy a nõ és a férfi a szerelemben egyenjogúak, ilyen nincs. Ami annyit tesz, hogy a férfi és a nõ egyaránt mást és mást ért a szerelem fogalmán – és mindkét nemnél a szerelem föltételei közé tartozik, hogy az egyik nem a másiktól nem ugyanazt az érzést várja, a szerelemnek nem ugyanazt a „fogalmát”. Meglehetõsen világos, hogy a nõ mit ért a szerelem fogalmán: nem egyszerûen csak ad, hanem tökéletesen odaadja magát, testben-lélekben, mindennemû fenntartás nélkül, sõt talán egy feltételekhez kötött odaadás gondolatától szégyenkezve, félve. A feltételek e hiányában a szerelme hit is: és a nõnek egyéb hite nincs is. –Amikor a férfi egy nõt szeret, éppen ezt a szerelmet akarja tõle, következésképpen õ maga nagyon messze van a nõi szerelem elõfeltételétõl, föltéve viszont, s ha vannak is olyan férfiak, akiktõl nem idegen a tökéletes odaadás vágya – nos hát ezek nem is igazán férfiak. Ha egy férfi úgy szeret, mint egy nõ, akkor rabszolga lesz belõle, de ha egy nõ úgy szeret, mint egy nõ, akkor tökéletes nõ lesz... A nõ szenvedélyének, a saját jogairól való föltétlen lemondásának éppen az az elõfeltétele, hogy a másik oldalon nem áll fönn ugyanilyen pátosz, ugyanilyen lemondani akarás: mert ha szerelembõl mindkét fél lemondana önmagáról, abból a jó ég tudja, mi lenne... talán valami üres tér? – A nõ azt akarja, hogy elvegyék, elfogadják, tulajdonként birtokba vegyék, föl akar oldódni a „birtokbavételben”, tehát akar valakit, aki elveszi, aki nem adja és nem adja oda önmagát, ellenkezõleg, akit önmagában éppen gazdagabbá kell tenni, ereje, boldogsága, hite növelése révén, amelyet a nõ odaadása idéz elõ nála. A nõ ad, a férfi pedig gyarapszik és úgy gondolom, e természeti ellentmondást semmiféle társadalmi szerzõdés, a legjobb szándékú igazságszolgáltatás sem képes ellensúlyozni, bármennyire is kívánatos lenne, hogy e kemény, szörnyû, rejtélyes és erkölcstelen antagonizmus ne legyen folyton szem elõtt. Mert a szerelem, mint egész, nagy, átgondolt érzés, maga a természet és a természet öröktõl fogva, örökkön-örökké valami „erkölcstelen”. – Következésképpen a hûség a nõ szerelmében foglaltatik, ennek definíciójából következik, a férfinél lehet szerelmének következménye, hála vagy ízlése idioszinkráziája, esetleg kifinomult választás folyománya, ám nem tartozik szerelmének lényegéhez – olyannyira kevéssé tartozik hozzá, hogy a férfinél szinte a szerelem és a hûség közötti természetes ellentmondásról beszélhetünk: amely szerelem éppen a birtoklás akarása, nem pedig lemondás és odaadás, csakhogy a birtoklás akarása minden egyes esetben véget ér a birtoklással... Valójában a férfinél, aki csak ritkán és késõn vallja be e „birtoklást”, a finomabb és gyanakvóbb birtoklási vágy növeli a szerelem élettartamát, ekképp még az is lehetséges, hogy fokozódik a nõ teljes odaadása után – a férfi nem szívesen ismeri be, hogy egy nõ már semmit sem tud „adni” neki.

364

A remete szól. – Az emberekkel való bánásmód mûvészete lényegileg azon az ügyességen alapul (amelynek föltétele a hosszú gyakorlat): hogyan tudjuk elfogadni és elfogyasztani az olyan ételt, amelynek konyhájához nincs sok bizodalmunk. Ha farkasétvággyal ülünk asztalhoz, minden könnyen megy („a legrosszabb társaságban is jól érzed magad” – ahogy Mefisztofelész mondja), de ez a farkasétvágy soha nem akkor jelentkezik, amikor szükség lenne rá! Ó, milyen nehéz az embertársakat megemészteni! Elsõ alapelv: elõ a bátorsággal, mint nagy szerencsétlenségek idején, bátran nekivágni, csodálva önmagunkat, fogunk közé szorítva utálatunkat, legyûrve undorunkat! Második alapelv: embertársainkat „feljavítani”, például dicséret útján, hogy az izzadság verje ki õket boldogságukban, vagy megragadni valamelyik jó vagy „érdekes” tulajdonságuk csücskét és addig húzni, nyújtani, akár a rétestésztát, míg valóságos erény nem lesz belõle és aztán ebbe beburkolni az egész szóban forgó embertársat. Harmadik alapelv: önhipnózis. Rögzíteni az érintkezési tárgyat, akár valami üveggombot, míg végül nem érzünk már sem örömet, sem bánatot és észrevétlenül elalszunk, mereven, bizonyos tartás birtokában: jó kis háziszer ez, amelyet többször is kipróbáltak a házasság és a barátság területén, ahol nélkülözhetetlennek bizonyult, ám tudományosan még nem fogalmazták meg hatásmechanizmusát. Népszerû neve – türelem.

365

Újból a remete szól. – Mi is érintkezünk „emberekkel”, felöltjük szerényen ruhánkat, amelyben (amelyként) ránk ismernek, becsülnek, keresnek és ebben járunk társaságba, vagyis a maskarák közé, akik nem akarják, hogy így nevezzék õket: mi is úgy teszünk, mint minden okos maskara és minden kíváncsiságot, amely nem a mi „ruhánkra” vonatkozik, udvariasan kiküllebbítünk az ajtó elé. Ám vannak egyéb mûfogások is az emberek között az emberekkel való „bánásmódra”: például kísértetként megjelenni –, ami kifejezetten ajánlatos, ha az ember gyorsan meg akar szabadulni tõlük és félelmet akar ébreszteni. Ennek próbája: utánunk nyúlnak és nem sikerül megragadni bennünket. Az ilyesmi rémületet kelt. Vagy: áthatolunk a bezárt ajtón. Vagy: akkor jelenünk meg, ha már minden fényt leoltottak. Vagy: ha már meghaltunk. Ez utóbbi a par excellence poszthumusz emberek mûfogása. („Mit gondoltok? szólt egyszer egy ilyen ember, türelmetlenül – volna kedvünk elviselni ezt az idegenséget, hideget, síri csöndet magunk körül, ezt az egész föld alatti, rejtõzködõ, néma, nem is evilági magányt, amelynek neve nálunk élet, de éppígy lehetne halál is, ha nem tudnánk, mivé válunk, hogy mi csak halálunk után fogunk megszületni, akkor leszünk csak elevenek, ó, nagyon is elevenek! Mi, poszthumusz emberek!”)

366

Egy tudós könyv kapcsán. – Nem tartozunk azok közé, akik csak könyvek alapján, könyvek ösztönzésére tudnak gondolkodni – az a szokásunk, hogy a szabad levegõn gondolkodunk, járás közben, szökdécselve, a magasba kapaszkodva, táncolva, legszívesebben magas hegyeken vagy a tenger közvetlen közelében, olyan helyeken, ahol még az utak is elgondolkodtatóak. Emberre, könyvre és zenére vonatkozó elsõ érték-kérdéseink így hangzanak: „Tud-e járni? Sõt! Tud-e táncolni?”... Ritkán olvasunk, de azért nem rosszabbul, mint más... ó, milyen gyorsan megsejtjük, hogyan jutott valaki a gondolataihoz, vajon a tintatartó elõtt összegörnyedve, elnyomorított hassal hajolt-e a papír fölé: az ilyen ember könyvével aztán nagyon hamar elkészülünk! Az elnyomorított zsigerek elárulják magukat, erre akár mérget vehetünk, pontosan úgy, ahogy a szoba levegõje, alacsony mennyezete, szûkössége is elárulja magát. – Ezekkel az érzésekkel és hálásan, roppant hálásan, valamint némi megkönnyebbüléssel csuktam be egy tisztes, tudós könyvet... Egy tudós könyvében majdnem mindig van valami nyomottság, az egész légköre nyomasztó: kiütközik belõle a „szakember”, minden szorgalmával, komolyságával, tekintélyelvûségével, amint fontoskodva túlértékeli a zugot, ahol kotlik, végül pedig a púpjával együtt – minden specialistának megvan a maga púpja. Egy tudós-könyv mindig hétrét görnyedt lelket tükröz: minden foglalatosság meggörnyeszt. Csak nézzük meg ifjúkori barátainkat, miután birtokukba vették tudományukat: ó, mintha pontosan az ellenkezõje történt volna. Mennyire megszállta és birtokába vette õket a tudományuk! Valósággal odanõttek a szegletükbe, a fölismerhetetlenségig megnyomorodtak, rabszolgává aljasultak, lelki egyensúlyuk odalett, lefogytak, szögletessé váltak, csupán egyetlen egy ponton kerekek – az ember megindultan, zavartan hallgat, amikor így látja viszont õket. Minden foglalkozásnak, még ha arany is az alapja, alacsony, ólom a mennyezete, amely csak nyomasztja és nyomasztja a lelket, mígnem végül különccé és nyomorékká nyomja. Ezen pedig nem lehet változtatni. Ne gondoljuk, hogy lehetséges bárminemû mûvészeti nevelés útján elkerülni e fogyatékosságot. Minden komoly mesterségbeli tudást drágán kell megfizetni ezen a földön, ahol talán mindent túlontúl drágán kell megfizetni; az ember azon az áron ura mesterségének, hogy egyben áldozata is lesz. De ti másként akarjátok – „olcsóbban”, mindenekelõtt kényelmesebben, nem így van, kedves kortárs uraimék? Nos, rendben van hát! De amit így kaptok a kézmûves és a mester helyett, az nem lesz más, mint az irodalmár, a sokoldalú és „rugalmas” irodalmár, akinek persze nincs púpja, legföljebb az a púpja van, ami az elõttetek való sok hajlongásban nõtt a hátán, mint a szellem „kereskedõsegédjének”, a mûvelõdés „hordárának”, – az irodalmár, aki voltaképpen senki, de „reprezentál” majdnem mindent, aki a szakértõt játssza és „képvisel”, aki nagy szerényen még azt is magára vállalja, hogy helyette fizetteti, becsülteti, ünnepelteti magát. Nem, tudós barátaim! Megáldom én még a púpotokat is! Mégpedig azért, mert megvetitek az irodalmárt, és a kultúra parazitáját! És azért is, mert nem tudtok kufárkodni a szellemmel. Meg a nézeteitekért, amelyeket nem lehet pénzértékben kifejezni. Meg azért, mert semmit sem képviseltek, amik nem vagytok! Meg azért, mert egyetlen akaratotok, hogy iparotok mesterei legyetek, tiszteltek minden mesterségbeli tudást és rátermettséget, ám kíméletlenül elutasítotok minden látszatot, félmegoldást, szemfényvesztést, virtuozitást, demagógiát, színészkedést in litteris et artibus (a tudományban és a mûvészetben – A ford.) – mindazt, ami nem képes bizonyítani elõttetek egy nevelés és elõképzettség makulátlan becsületességét. (Még maga a zseni sem kompenzálja az efféle hiányosságot, bármilyen meggyõzõ módon keltsen is illúziót e tekintetben: mindezt alaposan megértjük, ha egyszer közvetlen közelrõl vettük szemügyre legtehetségesebb festõmûvészeinket és zeneszerzõinket, mivel õk, majdnem kivétel nélkül, ki tudták sajátítani maguknak a modorosság, a segédeszközök ravasz találékonyságát, még az elvekre is utólag és másodkézbõl téve szert, e tisztesség, kulturális és képzési szilárdság látszatát választva maguknak, persze önmagukat azért mégsem csapták be, rossz lelkiismeretüket tartósan nem hallgattatták el. Mert tudjátok jól, hogy minden nagy, modern mûvész a rossz lelkiismerettõl szenved...)

367

Hogyan kell elõször különbséget tenni a mûalkotások között. – Mindaz, amit gondolnak, költenek, festenek, komponálnak, építenek és megformálnak vagy a monologikus mûvészethez tartozik, vagy a tanúk elõtti mûvészethez. Az utóbbihoz még azokat a látszólag monologikus mûvészeteket is odasorolnám, amelyek magukba foglalják az istenhitet, az imádság egész líráját: mert egy jámbor lélek számára nem létezik magány – tehát ezt mi istentelenek találtuk föl. Nincs tudomásom arról, hogy egy mûvész összoptikájának létezne mélyebb megkülönböztetõ ismérve, mint a következõ: hogy a tanú szempontjából tekint e alakuló mûvére (önmagára), vagy ellenkezõleg: „elfelejtette a világot”, aminthogy minden monologikus mûvészet szempontjából ez a lényeges;
a feledésen alapul, a feledés zenéjének mûvészete.

368

A cinikus szól. – Ellenvetéseim Wagner zenéjével szemben fiziológiai természetû ellenvetések: minek tehát esztétikai képletekbe öltöztetni õket? „Tényállásom”, hogy nem lélegzem felszabadultan, amikor e zene hat rám, lábam megharagszik rá és föllázad ellene, mivel ütemre, táncra, menetre van szüksége, a zenétõl elragadtatást vár, amely a jó járásban, kilépésben, szökdelésben, táncban gyökerezik. – Hát a gyomrom vajon nem tiltakozik-e ellene? És a szívem? A vérkeringésem? A zsigereim? Nem leszek észrevétlenül rekedtebb közben? – Föl is teszem magamnak a kérdést: Egész testem vajon mit akar a zenétõl? Azt hiszem, megkönnyebbülést: mintha minden állati funkciót könnyû, merész, szertelen, magabiztos ritmus gyorsítana, mintha a vasból való, ólomból készült életet finom, nemes harmónia aranyozná be. Melankóliám a tökéletesség félreesõ rejtekhelyén akarja kipihenni magát: ehhez zenére van szükségem. Mi közöm a drámához! Mit érdekelnek engem az erkölcsi önkívület görcsei, amelyekben a „nép” megtalálja kielégülését! Miért tartozna rám a színészek egész megveszekedett mozgás- és arcjáték hókuszpókusza!... Már sejtjük: a dolgok lényegét tekintve színpadiasság(színház)-ellenes vagyok, míg Wagner, éppen ellenkezõleg, ízig-vérig színházi ember volt és színész, a leglelkesebb mimo-mániás, akit valaha is hordozott a hátán a föld, még muzsikusként is!... És, mellesleg szólva: ha az is volt Wagner elmélete, hogy „a dráma a cél, a zene mindig csak eszköz”, gyakorlata viszont kezdettõl a végig mindig az volt, hogy „az attitûd a cél és a dráma, sõt a zene is, mindig csak az eszköze”. A zene, mint sajátos eszköz a színész alakításának, külsõ megjelenésének jellemzésére, a drámai gesztus magyarázatára, megerõsítésére és bensõségesítésére, és a wagneri dráma egyetlen alkalom csupán a sok drámai attitûdre! Többi ösztönén kívül mûködtek még Wagnerben egy nagy színész parancsoló ösztönei is, mégpedig mindenféle vonatkozásban: és amint már említettem, ilyen volt zenészként is. Mindezt egy nap csak üggyel-bajjal tudtam megértetni egy becsületes Wagner rajongóval, és jó okom volt rá, hogy hozzáfûzzem „legyen egy kicsit becsületesebb önmagával szemben: hiszen nem színházban vagyunk!
A színházban nincs más becsületesség, csak a tömeg becsületessége, egyénként hazudik az ember, hazudik önmagának, meghazudtolja önmagát. Ha színházba megyünk, otthon hagyjuk önmagunkat, lemondunk a saját szó és választás jogáról, ízlésünkrõl, még a magunk bátorságáról is, amint azt a saját négy falunk között Istennel és emberrel szemben gyakoroljuk. A színházba senki sem hozza magával legfinomabb mûvészi érzékenységét, még a színháznak dolgozó mûvész sem: ott csak nép, publikum, csorda, nõ, farizeus, általános választójoggal rendelkezõ barom, demokrata, felebarát, polgártárs és embertárs vagyunk, még a legszemélyesebb lelkiismeret is áldozatul esik a „nagy számok” nivelláló mágiájának, a hülyeség csábító és ragályos, itt a „felebarát” uralkodik, mindenkibõl felebarát lesz...” (Elfelejtettem elmondani, mit válaszolt a felvilágosult Wagner rajongó fiziológiai ellenvetéseimre: „Szóval ön nem elég egészséges a mi zenénk számára!” –)

369

A mi egymásmellettiségünk. – Nekünk, mûvészeknek, vajon nem kell-e bevallani magunknak, hogy van bennünk valami nyugtalanító különbség, hogy ízlésünk és alkotóerõnk különös módon különbözik minden egyébtõl, hogy ilyen is marad és sajátos módon gyarapodik – mármint az öregség, fiatalság, érettség, petyhüdtség és rothadás egészen különbözõ fokait és tempi (idejét – A ford.) éli? Ekképp tehát, például egy zeneszerzõ olyan dolgokat alkothatna, amelyek ellentmondanak mindannak, amit megszokott hallgató fülével hall, hallgató szívével értékel, ízlel és kiválaszt – és még csak nem is kellene tudatára ébrednie ezen ellentmondásnak! Amint a majdnem kínosan szabályszerû tapasztalat tanúskodik róla, ízlésünkkel könnyen kinõhetjük alkotóerõnk ízlését, anélkül, hogy ez utóbbi ezáltal megbénulna és az alkotásban gátolva lenne, ám ennek ellenkezõje ugyancsak elõfordulhat és éppen erre szeretném fölhívni a mûvészek figyelmét. Egy állandóan alkotó ember, a szó nemes értelmében egyfajta „anyai” lény, olyasvalaki, akinek nincs más gondja, mint szellemének várandóssága és gyermekágya, akinek még arra sincs ideje, hogy önmagán és mûvén elmélkedjen, összehasonlításokat eszközöljön, aki már nem is ízlése szerint akar eljárni, hanem egyszerûen megfeledkezik róla, veszni hagyja, elveszíti vagy eldobja – az ilyen ember végre talán olyan mûveket alkot, amelyek horderejét õ maga már régen nem tudja megítélni: ezért mûvérõl és önmagáról ostobaságokat mond – mond és gondol. Szerintem ez termékeny mûvészeknél majdnem normális viszony – senki sem ismeri rosszabbul a gyermekét, mint a saját szülei és hogy roppant tekintélyes példát idézzünk, az egész görög költõ- és mûvészvilágra jellemzõ: sohasem „tudta”, mit csinál...

370

Mi a romantika? – Ugye emlékszünk rá, legalábbis is barátaim közül jónéhányan, hogy kezdetben rámutattam modern világunk jó pár nagy, kövér tévedésére és túlzására, de mindig olyan emberként, akiben él még a remény. A jó ég tudja, miféle személyes tapasztalatok alapján úgy fogtam föl a XIX. század filozófiai pesszimizmusát, mintha ez a gondolkodás erõfölöslege, a vakmerõ bátorság, az élet diadalmas teljességének szimptómája lenne, mint ez a XVIII. századra, Hume, Kant, Condillac és a szenzualisták korára is jellemzõ volt: úgy, hogy a tragikus megismerés kultúránk tulajdonképpeni luxusának tûnt számomra, a legdrágább, legelõkelõbb, legveszélyesebb tékozlásnak, ám bõsége okán mégis csak megengedett luxusnak. A német zenét hasonlóképpen interpretáltam fölismerve benne a német lélek dionüszoszi hatalmának kifejezését: érezni véltem benne azt a földrengést, amely által egy évszázadokon át fölhalmozódott õserõ tör elõ – teljességgel közönyösen az iránt, hogy ekképp mindent megreszkettet-e, amit kultúrának hívnak, vagy sem. Látható tehát, hogy nem ismertem föl se a filozófiai pesszimizmusban, sem pedig a német zenében azt, ami valódi jellemüket jelenti – vagyis romantikájukat. Mi a romantika? Minden mûvészetet, minden filozófiát segédeszköznek tekinthetünk, gyógyszerként használhatunk a gyarapodó, küzdõ élet szolgálatában: mindig szenvedõt és szenvedést föltételeznek. Ám kétféle szenvedõ létezik, elõször is az, akinek a túláradó élet okoz szenvedést, aki dionüszoszi mûvészetet akar és tragikus bepillantást az életbe, az élet tragikus szemléletét – a másik típus az élet elszegényedésétõl szenved, a mûvészetben és a megismerésben keresve a megváltást a nyugalmat, a csendet, a szélcsendes tengert, de a mámort, a görcsöket a kábulatot és az önkívületet szintén. Az utóbbiak kettõs igényének megfelel minden romantika a mûvészetekben és a tudományokban, nekik felelt meg (és felel meg) Schopenhauer pontosan úgy, mint Richard Wagner, hogy mindjárt a leghíresebb és legjellemzõbb romantikusokat említsem, akiket én egykor félreértettem – egyébként pedig egyáltalán nem is a hátrányukra, ezt igazán méltányos elismerni. Az életerõben leggazdagabb lény, a dionûszoszi isten és ember, nemcsak a szörnyûnek és kérdésesnek a látványát engedi meg magának, hanem el is követhet iszonyatos tetteket, megengedve magának a rombolás, bomlasztás, tagadás luxusát; számára a gonoszság, értelmetlenség és csúfság mintegy megengedett a nemzõ, megtermékenyítõ erõk bõsége folytán, amelyek minden sivatagból termékeny tájat képesek varázsolni. Viszont a legszenvedõbb, az életben legszegényebb lénynek volna leginkább szüksége szelídségre, békére, jóságra a gondolkodásban és a cselekvésben, sõt istenre, a betegek istenére és „megváltójára”, aki ugyancsak rá van szorulva a logikára, a lét fogalmi érthetõségére – mert a logika megnyugtat és bizalommal tölt el – röviden szólva meleg és szorongásûzõ szûklátókörûségre, optimista láthatárra volna szüksége. Ekképp értettem meg apránként Epikuroszt, a dionüszoszi peszszimista ellentétét és ugyanakkor a „keresztényt” is, aki valójában egyfajta „epikureista” csupán és mint az, lényegileg romantikus és tekintetem lassanként egyre jobban kivette az indukciónak (visszafelé következtetésnek) azt a legnehezebb és legcsalókább formáját – amely a mûrõl az alkotóra, a tettrõl a tettesre, az ideálról arra következtet, akinek szüksége van rá, tehát minden gondolkodás- és értékelési módról a mögötte lappangó szükségletre. Minden esztétikai érték vonatkozásában a következõ különbségtételt alkalmazom: minden egyes esetben azt a kérdést teszem föl, hogy itt „az éhség vagy a jóllakottság alkotott-e”? Mindjárt a kezdet kezdetén egy másfajta különbségtétel talán még alkalmasabbként kínálkozna – még sokkal szembetûnõbb lenne –, amely szerint arra kell figyelemmel lenni, hogy az alkotás oka a megmerevítés, a megörökítés, a lét (Sein) utáni vágy-e, vagy a rombolás, a változtatás, az új, az eljövendõ, a létesülés (Werden) iránti vágy. Ám alaposabb szemügyrevétel után mindkét vágy kétértelmûnek és kétféleképpen értelmezhetõnek bizonyul, mégpedig az általam jelzett különbségtétel alapján, amely mellett alapos okkal törtem pálcát. A rombolás, változás, levés iránti vágy kifejezheti a túlcsorduló, jövõt hordozó erõt is (e fogalmat, mint tudjuk a „dionüszoszi” szóval jelölöm), ám lehet a félresikeredettek, a nélkülözõk, a félresiklott életû emberek gyûlölete is, amely rombol, rombolnia is kell, mert minden fennálló, a fennálló rend, maga a lét fölháborítja, fölizgatja – ha ezt az indulatot meg akarjuk érteni, vegyük csak tüzetesen szemügyre anarchistáinkat. A megörökítés vágya ugyancsak kettõs magyarázatot igényel. Fakadhat a hálából és szeretetbõl – az ilyen mûvészet mindig apoteózis-mûvészet lesz, Rubensnél talán ditirambikus, Háfiznál emelkedett-gúnyoros, Goethé-nél világos és jóságos, minden dolgot homéroszi ragyogásba és dicsfénybe borító. De lehet a súlyos szenvedõk, küzdõk, elgyötörtek azon zsarnoki akarata is, amely egyetemes törvény karakterét igyekszik rákényszeríteni magára a szenvedés idioszinkráziájára, mindazzal, ami a legszemélyesebb, legegyedibb, legjellemzõbb benne és amely minden dolgon egyenlõ mértékben áll bosszút, azáltal, hogy az õ képét, szenvedésének képét kényszeríti rá, azzal bélyegzi meg, azt égeti bele. Az utóbbi a romantikus pesszimizmus a maga legkifejezõbb formájában, akár a schopenhaueri akarat-filozófiaként, akár a wagneri zeneként – a romantikus pesszimizmus kultúránk sorsának utolsó nagy eseménye. (Gyanítom és szinte látom, hogy létezhet másfajta peszszimizmus is, egy klasszikus pesszimizmus, e képet nem lehet elvenni tõlem, ez a propriumom, ipsissimumom [sajátos, elidegeníthetetlen tulajdonom – A ford.]: ám a „klasszikus” szó bántja a fülemet, túlságosan is sablonos, kerekre koptatott, felismerhetetlen ez a fogalom. A jövõ pesszimizmusát nevezem így – mert eljön, már látom jönni –, a dionûszoszi pesszimizmust.)

371

Mi érthetetlenek. – Panaszkodtunk-e valaha arról, hogy félreértenek, félreismernek, összetévesztenek, megrágalmaznak, rosszul hallanak vagy egyáltalán meg sem hallanak minket? Pedig éppen ez a sorsunk – és még nagyon sokáig, hogy szerények legyünk, mondjuk azt, hogy 1901-ig – ám ez a kitüntetésünk is, nem is tudnánk eléggé becsülni magunkat, ha azt kívánnánk, hogy ne így legyen. Azért tévesztenek össze minket, mert mi magunk is gyarapszunk, állandóan növekedünk, megszabadulunk régi kérgünktõl, minden tavasszal új kéreg nõ, mindig fiatalabbak, ígéretesebbek, értékesebbek, erõsebbek leszünk, mindig mélyebbre bocsátjuk gyökereinket a mélybe – a gonoszságba –, míg ugyanakkor egyre forróbb szeretettel öleljük magunkhoz az eget, minden águnkkal és lombunkkal mindegyre szomjasabban szíva magunkba a fényét. Úgy növekszünk, mint a fák – bajos ezt megérteni, mint minden életet – nem egy bizonyos helyen, hanem mindenütt, nem egy irányban, hanem fölfelé és kifelé, befelé és lefelé – erõnk egyszerre hajt, jelen van a törzsben, az ágakban és a gyökerekben, nem tehetünk külön-külön egyes dolgokat, nem lehetünk egyénileg elkülönült valakik... Amint mondani szokás, ez a sorsunk, a magasba növekszünk, és éppen ez a végzetünk, mert egyre közelebb kerülünk a villámhoz, de annál jobb, annál inkább tiszteljük és ez az amit nem akarunk megosztani, sem közölni, a magasság végzete, a mi végzetünk...

372

Miért nem vagyunk idealisták. – Hajdan a filozófusok féltek az érzékektõl – mi talán túlságosan is elfelejtettük ezt? Mi, a jelen és a jövõ filozófusai, mindannyian szenzualisták vagyunk, éspedig nem elméletileg, hanem gyakorlatilag... Õk viszont úgy vélték, hogy az érzékek kicsalogatják õket saját világukból, az „eszmék” hideg birodalmából egy veszedelmes délvidéki szigetre csábítva õket, ahol – ettõl tartottak – filozófusi erényeik úgy olvadnak el, akár napon a hó. „Viaszt a fülbe!” – akkoriban ez volt majdnem minden filozofálás feltétele, egy vérbeli filozófus már nem hallotta az életet, amennyiben az élet zene volt, megtagadta az élet zenéjét – régi filozófus-babona, hogy minden zene szirénzene. – Ma arra hajlunk, hogy pontosan fordítva ítéljünk (ami persze éppen olyan hamis lehet): hogy tudniillik az eszmék még jobban félrevezethetnek, mint az érzékek, minden hideg, anémikus (vérszegény – A ford.) látszatukkal együtt és e látszat ellenére, mindig is a filozófus „vérébõl” éltek, az érzékeibõl táplálkoztak, igen, akár hiszitek, akár nem, a „szívébõl”. Azok a régi filozófusok szívtelenek voltak: a filozofálás mindig egyfajta vampirizmus volt. Olyan alakokban, mint például Spinoza, nem éreztek valami mélységes rejtélyt és félelmetes titokzatosságot? Nem látjátok, miféle színjáték játszódik le itt, nincs szemetek az egyre sápadtabbá válásra, a mindegyre idealistább módon értelmezett elérzéktelenítésre? Nem gyanítjátok a háttérben régóta rejtõzõ vérszívót, aki az érzékekkel kezdi és a csontokat, a csontzörgést hagyja utoljára? – mármint a kategóriákat, képleteket, szavakat (mert, már bocsáttassék meg nekem, de ami Spinozából megmaradt, az amor intellectuadis lei [istennek ésszel való szeretete – A ford.], az csak afféle csontzene, nem egyéb, ugyan mi az amor, mi a deus, ha minden csepp vér hiányzik belõlük?...) In summa: eddig minden filozófiai idealizmus olyan volt, akár valami betegség, és amikor nem olyan volt, mint például Platon esetében, akkor a túlbuzgó és veszedelmes egészség óvatossága, a túl hatalmassá vált érzékektõl való félelem, egy okos szokratikus okossága uralkodott. –Talán mi modernek csak nem vagyunk elég egészségesek, hogy Platon idealizmusára legyen szükségünk? És nem azért félünk az érzékektõl, mert...

373

A „tudomány” mint elõítélet. – A rangsor törvényébõl következik, hogy a tudósoknak, amennyiben a szellemi középosztályhoz tartoznak, nem szabad megpillantaniuk az igazán nagy problémákat és kérdõjeleket. Bátorságuk nem elegendõ és különösen tekintetük nem elég éles ehhez –, ám mindenekelõtt igényük, ami kutatóvá teszi õket, belsõ, jövõre vonatkozó elképzelésük és kívánságuk, hogy a dolgoknak így és így kell lenniük, félelmük és reményük – mindez túlságosan hamar megnyugszik, lecsillapul, kielégül. Ami például Herbert Spencert, a pedáns angolt a maga módján lelkesíti és arra készteti, hogy megvonja reménye határát a kívánatos dolgok láthatárán, az „az egoizmusnak az altruizmussal való végsõ kibékülése”, errõl lantol õ, amitõl majdhogynem ránk tör az undor, mivel egy emberiség az efféle spenceri perspekívákkal csak megvetésre és megsemmisítésre volna érdemes csupán. De már az a puszta tény, hogy valamit igazán kecsegtetõ reménynek érez, amit más ellenszenves lehetõségnek lát és nem is láthat másként, pontosan az a kérdõjel, amelyet Herbert Spencer nem láthatott elõre... És pontosan így áll a helyzet azzal a hittel, amely ma olyan sok materialista természettudóst kielégít, olyan világba vetett hit ez, amely az emberi gondolkodásban, az emberi értékfogalmakban akarja megtalálni egyenértékûségét és mértékét, az „igazság világában”, amelyet végérvényesen meg lehetne ragadni szánalmasan szûk látókörû emberi értelmünkkel... Hogyan? Csak nem akarjuk talán a létet szolgai számítgatássá, szobában gubbasztó matematikusok pepecselésévé alacsonyítani? A legfontosabb, hogy nem vehetjük el a léttõl sokértelmû karakterét: ehhez kell a jó ízlés, igen tisztelt uraim, különösen a tisztelet érzése minden iránt, amely meghaladja az önök láthatárát! Ostobaság és naivitás, ha ugyan nem elmebetegség és idiotizmus azt gondolni, hogy csupán egyetlen világ-interpretáció létjogosult, amely éppen nektek felel meg, tudományosan éppen a ti értelmetek szerint (– ti voltaképpen mechanisztikusnak vélitek?) kutatható és fejleszthetõ tovább, amely nem enged meg egyebet, csak számolást, mérést, látást és kézzelfoghatóságot. Nem volna-e viszont erõsen valószínû, hogy pontosan a lét legfelületesebb és legkülsõbb, tehát a legláthatóbb része, mintegy a bõre, a megjelenítése, ragadható meg elõször? Sõt, talán kizárólag ez ragadható meg? Egy „tudományos” világ-interpretáció, ahogy ti értitek, következésképpen a – legostobább, vagyis érzékek dolgában a legszegényesebb lehet minden világ-interpretáció között: ezt kell a fülébe kiabálni és a lelkére kötni mechanikus uraiméknak, akik manapság szívesen vegyülnek el a filozófusok között, azt hívén, hogy a mechanika az elsõ és utolsó törvények tana, amelyre minden létezés alapjait kell leraknunk. Ám egy lényegileg mechanikus világ, lényegileg értelmetlen világ volna! Milyen abszurd volna a zene azon „tudományos” megközelítése, ha valamely zene értékét úgy akarnánk fölbecsülni, hogy hány elemet lehet megszámolni benne, mennyit képletben megfogalmazni! Mit ragadnánk meg, értenénk meg, ismernénk meg belõle? Semmit, semmit az ég világon, a zenébõl éppen a „zenét” nem értenénk meg!...

374

Új „végtelenünk. – Milyen messzire terjed a lét perspektivikus természete, vagy van-e egyáltalán másféle természete is, hogy egy interpretáció és mindenféle „értelem” nélküli lét nem „értelmetlenség”-e, viszont minden lét lényegileg nem interpretatív lét-e – éppen ez az, amit az értelem nem képes eldönteni, sem a legszorgosabb elemzés, sem pedig önmaga leglelkiismeretesebb vizsgálata útján: mivel az emberi értelem ilyen elemzés alkalmával okvetlenül a saját perspektivikus formáiban látja és csakis ezekben látja önmagát. Nem láthatunk tovább a látószögünknél: reménytelen kíváncsiság, ha azt akarjuk tudni, milyen egyéb típusú intellektusok és perspektívák létezhetnek még: például, hogy létezhetnek-e bizonyos lények, akik tudják visszafelé érzékelni az idõt? vagy váltakozva visszafelé és elõre (amivel az életnek más iránya és az ok-okozatnak más fogalma volna adott). De úgy gondolom, hogy ma messze vagyunk legalább már attól a nevetséges szerénytelenségtõl, hogy a saját szempontunkról kijelentsük: csak az e szempontból látott perspektívák érvényesek.
A világ inkább megint „végtelen” lett számunkra: amennyiben nem utasítjuk el a lehetõséget, hogy végtelen sok interpretációt zár magába. – Újból végigfut rajtunk a nagy borzongás, de kinek lenne kedve isteníteni a régi módon az ismeretlen világ e szörnyetegét? És ki szánná rá magát, hogy ezt az ismeretlent „az ismeretlen istenként” imádja? Ó, túlságosan is sok az interpretáció istentelen lehetõsége, ezt az ismeretlent is beszámítva, túl sok az ördögi vonás, az ostobaság, az interpretációs õrület – a mi saját, emberi, túlságosan is emberi interpretációnk, amelyet jól ismerünk...

375

Miért látszunk epikureusoknak? – Mi, modern emberek, óvatosan viselkedünk, a végsõ meggyõzõdésekkel szemben, bizalmatlanságunk résen áll a túlzott lelkesedés és a lelkiismeret csapdái miatt, amelyek ott lappangnak minden erõs hitben, minden föltétlen Igenben és Nemben: mi ennek a magyarázata? Talán az a tény, hogy ebben jórészt „az önmagát megégetett gyermek”, a csalódott idealista ébersége ismerhetõ föl, másfelõl és jelentõsebb részben viszont a hajdani semmittevõ ujjongó kíváncsisága is, akit semmittevése kétségbe ejtett valaha, most viszont boldogan és lelkesen örvendezik „határtalan szabadsága” fölött. Így jön létre egy majdnem epikureus megismerés-hajlam, amely nem engedi olcsón megválaszolni a dolgok kérdõjel-természetét, ugyanakkor ellenérzés születik meg a nagy morál-szavakkal és gesztusokkal szemben, olyan ízlés, amely elutasít minden hevenyészett, nyakatekert ellentétet és amely büszkén, ám óvatosan és fenntartásokkal tudatosítja önmagában gyakorlatát. Valójában büszkeségünk onnan származik, hogy még akkor is kissé szorosra húzzuk a gyeplõt, amikor bizonyosságunk felé galoppozunk és a lovas ura a helyzetnek még a legvadabb vágta közben is: mert mint a múltban, most is heves, tüzesvérû paripák száguldanak alattunk és ha habozunk, akkor legkevésbé sem a veszély késztet habozásra...

376

Leglassabban múló idõnk. – Minden mûvész és „mûalkotó”, anyai típusú ember így érez: az élet minden szakaszában, amelyeket egy-egy mû zár le, azt hiszik, hogy már magánál a célnál vannak, készen arra, hogy türelmesen nézzenek szembe a halállal, ezt érezvén: „megérettünk rá”. Mindez nem a fáradtság jele, inkább egy bizonyos langy, õszi napsütés hatása, amelyet mindig hátra hagy alkotójában a mû maga és a mû megérlelõdése. Akkor lelassul az élet ritmusa, besûrûsödik, akár a csorgatott méz – egészen a hosszú szünetekig, a hosszú szünetben való reménykedésig...

377

Mi hontalanok. – A mai európaiak közül nem hiányoznak az olyan emberek, akik joggal nevezik magukat hontalanoknak, a szó megkülönböztetõ és tisztes értelmében – nekik ajánlom nyomatékosan titkos bölcsességemet, egész gaya scienzámat (vidám tudományomat – A ford.)! Mert sorsuk kemény, reményük bizonytalan és szinte lehetetlen vigaszt találni számukra – de nincs mit tenni! Mi, a jövõ gyermekei, hogyan is találhatnánk otthonra ebben a jelenben? Nem hiszünk egyetlen ideálban sem, amelyekre támaszkodva valaki ebben a törékeny, képlékeny átmeneti idõszakban kicsit is otthon érezhetné magát, ám ami e korszak „realitásait” illeti, nem hisszük, hogy tartósan fönnállnak. A jég, amely ma tart még, már nagyon elvékonyodott: az olvadás szele fújdogál, mi magunk, mi hontalanok vagyunk az a valami, amely a jeget és a roppant vékony „realitásokat” föltöri... Nem „konzerválunk” semmit, semmiféle múltba nem akarunk visszatérni, egyáltalán nem vagyunk „liberálisak”, nem a „haladásnak” dolgozunk, nincs rá szükségünk, hogy betapasszuk fülünket a piac jövõ-szirénei ellen, amit énekelnek: „egyenlõ jogokat”, „szabad társadalmat”, „se urat, se szolgát többé” – egyáltalán nem csábít minket! – távolról sem tartjuk kívánatosnak az igazságosság és egyetértés birodalmának megalapítását e földön (mert ez mindenkor és minden körülmények között a középszerûsítés és a Kína-majmolás birodalma lenne), örülünk mindenkinek, aki hozzánk hasonlóan kedveli a veszélyt, a háborút, a kalandot, akiket nem lehet befogni, akik nem békülnek, nem hagyják szárnyaikat megnyirbálni, a hódítók közé számítjuk magunkat, új rendszer szerint gondolkodunk a szükségszerûségrõl, meg az új rabszolgaságról is, mert az ember minden megerõsödéséhez és fölszárnyalásához mindig új elrabszolgásodás tartozik nem igaz? Mindezzel talán nem lesz nyugtunk, egy olyan korban, amely azt követeli, hogy a legemberibb, a leglágyabb, a legigazságosabb korszaknak nézzék, amilyen csak létezett eleddig a nap alatt? Elég baj, hogy e szépen csengõ szavak hallatára olyan sötét hátsó gondolataink támadnak. Hogy csak a szörnyû kimerültség, az elöregedés, az elfajzottság kifejezését – és álöltözetét – látjuk bennük! Mit számít az nekünk, hogy a beteg milyen színpompás flitterekkel palástolja törõdöttségét! Akár erényeként is közszemlére teheti, semmi kétség, hogy a gyöngeség lággyá, ó nagyon is lággyá, igazságossá, ártalmatlanná és „emberivé” tesz! „A szánalom vallása”, amelyet belénk akarnak beszélni, ó, ismerjük mi éppen eléggé a hisztérikus emberkéket és asszonykákat, akiknek e vallásra éppen álruhaként és spanyolfalként van szükségük! Nem vagyunk emberbarátok, soha nem engednénk meg magunknak, hogy az „emberiség szeretetét” emlegessük – ahhoz mi nem vagyunk eléggé színészek! Vagy nem vagyunk eléggé saint-simonisták, vagy, ha úgy tetszik, franciák! Az erotikus ingerlékenység és szerelmes türelmetlenség jó vastag, gall bevonatára van szükség ahhoz, hogy valaki jóhiszemûen dörgölõzzék nekihevültségében, gerjedelmében az emberiséghez... éppen az emberiséghez! Az emberiség! Létezett-e valaha is szánalmasabb vénasszony a vénasszonyok között? (– az csak az „igazság” lehetett: filozófusoknak fönntartott kérdés). Nem, mi nem szeretjük az emberiséget, másrészt viszont már régóta nem vagyunk elég „németek”, legalább is úgy nem, ahogy manapság a „német” szót értik, ezért nem értünk szót a nacionalizmussal és a fajgyûlölettel, ezért nem örülünk a nacionalista szájtépésnek és vérfertõzésnek, amelyek miatt Európában jelenleg a népek szinte karanténba zárják egymást, egymás elõl. Mindehhez túl elfogulatlanok, gonoszak, túl romlottak, de túlságosan is „tájékozottak” vagyunk, nagyon is sokat utaztunk: inkább a hegyeken élünk, távol, „korszerûtlenül”, az elmúlt vagy eljövendõ évszázadokban, hogy ne kelljen átélnünk a néma dühöt, amelyre a politika szemtanúiként ítéltetnénk, amely lepusztítja a német szellemet azzal, hogy gõgössé, hiúvá teszi, azonkívül még kicsinyes politika is: nehogy a tákolmánya azonnal összeomoljon, hát nem két halálos gyûlölet közé kellett elhelyeznie? Nem akarja-e minden erejébõl állandósítani Európában a kis államokat?... Mi hazátlanok fajunkat és eredetünket tekintve túl sokfélék, túlságosan is kevertek vagyunk, mint „modern emberek”, következésképpen nem kísért meg minket a vágy, hogy részt vegyünk a faji öntömjénezésben, amely ma Németországban a német érzület közszemlére tett hivalkodó jele és a „történelmi érzék” népétõl kétszeresen is hamisan és tisztességtelenül hangzik. Röviden szólva tehát jó európaiak vagyunk – és ennél jobban nem tisztelhetnénk meg önmagunkat –, Európa örökösei, az európai szellem évezredeinek gazdag, dúsgazdag és lekötelezett örökösei: mint ilyenek, magunk mögött hagytuk a kereszténységet is és pontosan azért, mert belõle származunk és õseink olyan keresztények voltak, akik kíméletlen keresztyéni becsületességükben hitükért föláldozták javaikat, vérüket, társadalmi rangjukat és hazájukat is. Mi ugyanezt teszszük. És miért? A hitetlenségünkért? Mindennemû hitetlenségért? Nem, ezt ti jobban tudjátok, barátaim! A bennetek rejtõzködõ Igen erõsebb minden Nemnél és Talánnál, amelyektõl korszakotokban szenvedtek, és ha tengerre is kell szállnotok, ti kivándorlók, még titeket is egy hit kényszerít erre!...

378

„És újólag megvilágosodunk.” – Mi, a szellem nagylelkû és gazdag emberei, akik nyilvános kutakként állunk az utak mentén és senkitõl meg nem tagadjuk kincsünket, aki merítene belõle: sajnos nem tudjuk magunkat akkor megvédeni, amikor akarjuk, nem tudjuk megakadályozni, hogy összezavarjanak, zavarossá tegyenek minket – hogy a korszak, amelyben élünk, ne dobáljon belénk minden „korszerût”, mocskos madarak a piszkukat, vásott kölykök a kacatjaikat belénk ne hullassák, hogy a mellettünk megpihenõ vándor vicik-vacakjait belénk ne dobálja. Ám mi úgy teszünk, ahogy mindig is tettünk: mindent, amit csak belénk dobálnak, magunkkal viszünk a mélységünkbe – mert mélyek vagyunk, nem feledünk – és újólag megvilágosodunk, megtisztulunk...

379

A bolond közbeszólása. – Egyáltalán nem embergyûlölõ írta ezt a könyvet: az embergyûlöletet manapság túl drágán kell megfizetni. Ha úgy akarunk gyûlölni, ahogy a hajdani ember gyûlölt, timoni módon, szívvel-lélekkel, a gyûlölet minden szeretetével, akkor le kellene mondanunk a megvetésrõl, pedig mennyi örömet, türelmet, jóságot köszönhetünk éppen a megvetésünknek! Ráadásul „Isten kiválasztottai” is vagyunk általa. A finom megvetés kitünteti ízlésünket, ez az elõjogunk, mûvészetünk, sõt talán erényünk is, a legmodernebb emberek erénye a modernek között. A gyûlölet viszont egyenlõsít, azonos szinten állítja szembe egymással az embereket, a gyûlöletben megbecsülés rejlik, végül pedig a gyûlöletben sok a félelem, nagy része félelembõl áll. Mi rettenthetetlenek, a korszak szellemibb emberei, azonban elég jól ismerjük elõnyeinket ahhoz, hogy félelem nélkül élhessünk, ne féljünk ettõl a kortól, éppen a legszellemibb emberekként. Nemigen fejeznek le, zárnak be, számûznek minket, még csak könyveinket sem tiltják be, nem is égetik el. A korszak kedveli a szellemet, szeret minket, szüksége van ránk, még ha a fejébe vertük is, hogy a megvetés mûvészei vagyunk, hogy az emberekkel való minden érintkezés enyhe borzongást vált ki belõlünk, hogy minden szelídségünkkel, türelmünkkel, emberszeretetünkkel, udvariasságunkkal együtt nem tudjuk rávenni orrunkat arra, hogy mondjon le elõítéletérõl, amikor emberi lény közelébe kerül; hogy annál inkább szeretjük a természetet, minél kevesebb emberi vonás van benne, a mûvészetet pedig akkor, ha benne a mûvész menekül az ember elõl, vagy a mûvész gúnyolódik az emberen, netán a mûvész gúnyolódik önmagán...

380

„A vándor” szól. – Ha európai moralitásunkat egyszer a távolból akarjuk nézni, hogy összemérjük más, korábbi vagy eljövendõ moralitásokkal, akkor azt kell tennünk, amit a vándor tesz, ha tudni akarja, milyen magasak egy város tornyai: el kell hagyni a várost. „Gondolatok a morális elõítéletekrõl”: ha ezek az elõítéletek nem akarnak az elõítéletekre vonatkozó elõítéletek lenni, akkor a morálon kívül kell föltételezni egy pozíciót, valamilyen jón és rosszon túli helyet, ahová föl kell mászni, kúszni, röpülni – és, adott esetben, a mi jónkon és rosszunkon túl mindenekelõtt „Európa” szabadságát, ez utóbbit vérünkké váló parancsoló értékítéletek totalitásaként tekintve. Némiképp talán ostobaság ez a különcködõ, esztelen „kell”, hogy éppen oda akarunk menni, pont oda akarunk följutni – mivel még bennünk, megismerõ emberekben is él a „nem szabad akarat” idioszinkráziája: a kérdés tehát, hogy valóban föl tudunk-e menni oda. Ez sok föltételtõl függhet, a fõ dolog, hogy rájöjjünk, elég könnyûek vagyunk-e vagy túlságosan nehezek, tehát ez „fajsúly” kérdése. Nagyon könnyûnek kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy megismerési akaratunk ilyen távoli, ilyen hosszú idõt hidaljon át, egész korát úgyszólván, hogy aztán pillantásával évezredeket tudjon áthidalni, ráadásul a tiszta ég tükrözõdjön e tekintetben! Nagyon sok mindentõl meg kell szabadulnunk, ami éppen minket, mai európaiakat nyomaszt, gátol, akadályoz, visszatart. Az efféle „túlvilág” emberének, aki korának uralkodó értékmérõit akarja megpillantani, elõször is önmagában kell „leküzdenie” ezt a kort – ez az erõpróba – és következésképpen nemcsak saját korát, hanem a saját korával szemben érzett ellenszenvét is, e korszaktól való szenvedését, tulajdon idõszerûtlenségét, romantikáját...

381

Az érthetõség kérdéséhez. – Az ember nemcsak azt akarja, hogy megértsék, ha ír, hanem azt is, hogy ne értsék félre. Még nem elegendõ súlyú ellenvetés egy könyvvel szemben, ha bárki érthetetlennek találja: talán pontosan szerzõje szándéka szerint van ez így – nem is akarta, hogy bárki megértse. Minden elõkelõbb szellem és ízlés kiválasztja hallgatóságát, amikor közölni akar valamit, választásával a többiekkel szemben meg is húzza a határt. Minden finomabb stílus törvénye ebben gyökerezik: távolságot tart, distanciát teremt, megtiltja a „belépést”, a megértést, amint mondottuk, míg igenis fölnyitja azok fülét, akiknek füle rokon a miénkkel. És hogy magunk közt szólva a saját esetemrõl beszéljek: nem akarom, barátaim, hogy érthetetlen legyek számotokra akár tudatlanságom, akár vidám vérmérsékletem okán: vidámságot mondtam, jóllehet roppantul sürget, hogy közelítsek egy dologhoz, ha ugyan meg tudom közelíteni. Mivel szerintem a mély problémákkal úgy áll a helyzet, akár a hideg fürdõvel: az ember gyorsan beleugrik, aztán minél elõbb ki belõle. Babonásan rettegnek a hideg víztõl, víziszonyuk van mindazoknak, akik úgy vélik, hogy nem lehet, leszállni a mélység aljára, nem lehet elég mélyre merülni benne, ezt csak a tapasztalatlanság mondatja velük. Ó, a nagy hideg serénnyé teszi a embert! És mellesleg fölteszem a kérdést: valamely dolog csak azáltal marad megértetlen és ismeretlen, hogy futólag érintették csupán, hogy csak a szemük sarkából figyelik? Állandóan rágódni kell rajta? Állni rajta, mint valami tojáson és úgyszólván kikölteni? Diu noctoque incubando (éjjelnappal rajta kotlottam – A ford.), amint Newton mondotta önmagáról? Vannak legalább is szemérmes és csiklandós igazságok – amelyeket csak rajtaütésszerûen ragadhatunk meg, vagy hagyjuk õket... Végül pedig, rövidségemnek van egy másik értéke is: az engem foglalkoztató kérdésekrõl röviden kell beszélnem, hogy még rövidebben hallgassák õket. Különösen immoralistaként kell óvakodnunk attól, hogy megrontsuk az ártatlanságot, mármint a szamarakat és a mindkét nembeli öreg vénkisasszonyokat, akik az életbõl semmi mást nem éltek meg, csak ártatlanságukat; sõt, írásaimnak még lelkesíteniük is kell, lelkendezve tüzelni õket az erényre. Nem tudom, van-e vidámabb dolog a földön, mint lelkendezõ vén szamarakat és vénkisaszszonyokat látni, akiket az erény édes érzeményei fölizgatnak: és „én ezt láttam” – imígyen szólott Zarathusztra. Ennyit a rövidség szándékáról, rosszabbul áll a helyzet a tudatlanságommal, amelyet egyáltalán nem rejtek véka alá önmagam elõtt sem. Vannak órák, amikor szégyellem, persze olyan órák is vannak, amikor e szégyent szégyellem. Talán mi, filozófusok mindannyian és egészében rosszul viszonyulunk a tudáshoz: a tudomány fejlõdik és legtudósabbjaink közel állnak hozzá, hogy beismerjék: keveset tudnak. De még rosszabb volna, ha másként állna a helyzet, ha túlságosan is sokat tudnánk, elsõ számú feladatunk a jelenben, és a jövõben is ez lesz, hogy ne tévesszük össze önmagunkat olyasvalakikkel, akik nem vagyunk. Mi valaki más vagyunk, nem tudósok: jóllehet elkerülhetetlen, hogy alkalmilag tudósok legyünk. Mások az igényeink, másként fejlõdünk, másként emésztünk: többre van szükségünk, ugyanakkor kevesebbre is. Nincs képlet arra vonatkozóan, hogy egy szellemnek a növekedéshez mennyi táplálékra van szüksége; de ha ízlése a függetlenség felé vezérli õt, a gyors jövés-menésre, a vándorlásra, talán a kalandra is ösztönzi, amelyekre csak a legéberebb szellemek alkalmasak, akkor inkább szabadon él és sovány koszton, mint függõségben és teli gyomorral. A jó táncos nem akar elpocakosodni, ezért életerõt és nagyfokú rugalmasságot vár a táplálkozástól és nem tudom, hogy egy filozófus kívánhatna-e egyebet annál, hogy jó táncos legyen. A tánc az ideálja, mûvészete, áhítata és végsõ soron egyedüli „istentisztelete”.

382

A nagy egészség. – Nekünk, a még bizonytalan jövõ új, névtelen, nehezen érthetõ, korán született embereinek az új célhoz új eszközre is van szükségünk, nevezetesen új egészségre, erõsebb, jobb kedélyû, gonoszabb, makacsabb, rámenõsebb, vidámabb egészségre, mint az ezt megelõzõ egészségek voltak. Akinek a lelke erre szomjazik, aki arra vágyik, hogy valamennyi eddigi értéket és törekvést megéljen és ezen „idealista földközi tenger” valamennyi partját behajózza, aki a saját tapasztalata kalandjából akarja tudni, mi történik az ideál meghódítójának és fölfedezõjének lelkében, egy mûvész, szent, törvényhozó, bölcs, tudós, jámbor hívõ, jövendõmondó, egy régi stílusú, isteni módon kívülálló ember lelkében, annak elsõsorban egy dologra van szüksége: és ez a nagy egészség – amilyen még sohasem volt, amilyen nincs az embernek, hanem állandóan újra meg újra meg kell szereznie, szert kell tennie rá, mert újra meg újra elveszíti, el kell veszítenie!... És miután már nagyon régóta voltunk úton – mi, az ideál argonautái, talán bátrabbak vagyunk, mint amilyen okosok és már éppen elégszer szenvedtünk hajótörést és különféle károkat, ám amint mondottam, egészségesebbek vagyunk a megengedhetõnél, veszedelmesen egészségesek, újra meg újra egészségesek – határozottan úgy tûnik nekünk, mintha a jutalom, a még ismeretlen földrész állna ott elõttünk, amelynek határait eleddig még senki sem mérte föl, egy minden eddigi országok és ideálszögletek „túlvilága”, egy szépségben, idegenségben, kérdésességben és gyümölcsözõségben olyannyira bõvelkedõ világ, hogy kíváncsiságunk, valamint bírvágyunk nemkülönben az önkívületig fokozódik – olyannyira, hogy ezentúl már egyszerûen képtelenek leszünk bármivel is jóllakni. Ilyen távlatok, valamint a lelkiismeret és az ismeret ilyen farkasétvágya után hogyan is érnénk be a kortársi emberrel? Sehogyan: ám elkerülhetetlen, hogy legnemesebb céljait és reményeit egy üggyel-bajjal megõrzött komolysággal szemügyre ne vegyük, még akkor is, ha alig-alig tudunk odafigyelni rájuk. Egy másik ideál fut elõttünk, egy csodálatos, kísértõ, beláthatatlanul veszedelmes ideál, amelyre senkit sem akarunk rábeszélni, mert senkinek sem egykönnyen adjuk meg rá a jogot: egy olyan szellem ideálja, amely naivul, azaz önkéntelenül és túláradó hatalmassága okán mindennel játszik, amit eddig szentnek, jónak, érinthetetlennek és isteninek hívtak; amelynek a legfõbb dolgok, ahol a nép méltán értékkritériumait találja meg, nem jelentenek egyebet veszélynél, hanyatlásnál, lealacsonyodásnál, vagy legalább is föllazulást, elvakulást és néha önfeledtséget jelentenek, egy emberi-emberfölötti jólét és jóakarat ideálja, amely gyakorta embertelennek látszik, például olyankor, amikor minden eddigi földi komolyság mellett mutatkozik meg, minden mozgásban, szóban, hangban, tekintetben, morálban és feladatban megnyilvánuló ünnepélyesség mellett, ezek legélénkebb és legönkénytelenebb paródiájaként – és talán mégis ez az az ideál, amellyel kezdetét veszi a nagy komolyság, ezzel tették ki csak igazán a nagy kérdõjelet, míg a lélek sorsa változik, az óramutató halad és elkezdõdik a tragédia...

383

Epilógus. – De míg lassan-lassan a könyv végére érve apránként megfestem e sötét kérdõjelet és arra készülök, hogy emlékeztessem olvasóimat a figyelmes olvasás erényeire – ó, mennyire elfelejtett és félreismert erények ezek – egyszer csak fölhangzik körülöttem a leggúnyosabb, legvidámabb, legcsúfondárosabb vihogás: könyvem szellemei rohannak meg minden oldalról és a fülemet cibálva rendre intenek. „Nem bírjuk tovább – kiabálják – félre ezzel a hollófekete zenével. Nem a fényes délelõtt fog-e körül minket, a tánc birodalmának lágy és zöld pázsitján? Létezett-e valaha vidámságra alkalmasabb óra? Ki dalolja majd nekünk ezt a napos, könnyed, légies dalt, amely még az agyrémeket sem riasztja el, hanem inkább meghívja, énekeljenek, táncoljanak velünk? És inkább az egyszerû, paraszti dudaszót hallgatjuk, mint a titokzatos lantot, a rejtélyes bagolyhuhogást, síri hangokat és mormota szuszogást, amelyekkel a vadonjában eleddig szórakoztatott, mélyen tisztelt remete úr és a jövõ zenésze! Nem! Nem akarunk ilyen hangokat hallani! Inkább kellemesebbet, hangulatossabbat, örömtelibbet!” – Jó lesz így nektek, türelmetlen barátaim? Hát akkor így legyen! Ki ne tenne a kedvetekre? Vár már a dudám, a gégém nemkülönben, kissé talán rekedt lesz a dala, de azért fogadjátok szívesen! Hiszen itt vagyunk a hegyekben. Ám amit hallani fogtok, az semmiképpen sem új, és ha nem értitek, ha a dalnokot félreértitek, hát oda se neki! Ez csupán a „dalnok átka”. Viszont annál tisztábban halljátok a zenéjét és a dallamát, annál jobban tudtok a sípjára – táncolni. De akartok-e?...
Utószó

„Isten halott. – Nietzsche.”

„Nietzsche halott. – Isten.”

„Mindketten halottak. – Odin.”

„Isten nem halt meg. Csak nem

akar a dolgainkba belekeveredni.”

A hetvenes évek fenti amerikai falfirkái mindenesetre valamit egyértelmûen jeleznek: Nietzsche eleven hatóerõ még az emberekben és valószínûleg sokáig az is marad.

„Isten halott /.../ és nekünk... még az árnyékát is le kell gyõznünk”(108*).

E kijelentés mind explicit, mind pedig implicit alakban gyakorta elhangzik könyvünkben, olyannyira, hogy szinte az egész mû mottója lehetne.

A kötet hangnemben és tartalomban egyaránt rászolgál címére. Az 1879-ben betegsége mélypontján sínylõdõ, a halál árnyékában tengõdõ Nietzsche a nyolcvanas évek elején átmenetileg lassanként fölgyógyul és e gyógyulás élményének euforisztikus derûje és a szükséges morfiumtartalmú fájdalomcsillapítók euforisztikus mellékhatása adja meg az 1881-es „Hajnalpír” és az 1882-es „A vidám tudomány” alaphangját.

Magafeledkezetten igenli az életet és világot, fölfedezve, hogy a „megismerés szerelmesének minden merészsége megengedett újra”(343). Valósággal szerelmes a megismerésbe és az életbe, valamint a tõlük születõ emberiségbe.

Szenvedélyesen, már-már túlfûtött hangulatban és túláradó bizakodással lát vizsgálatukhoz a „Hajnalpír” fényénél, amely hajnal a régi isten halálhírére virradt föl.

A világ és az ember minél gyökeresebb megismerésére törekszik és valósággal elbûvöli az az emberi és filozófiai probléma, amelyet így fogalmaz meg: „bekebelezni és ösztönössé tenni a tudást”(11). Érdeklõdése homlokterében áll, amit az életkörülmények végsõ kérdésének nevez: „milyen mértékben kebelezhetõ be az igazság? Ez a kérdés, ez a kísérlet”(110).

Persze az igazságot és a megismerést, amelyekrõl itt Nietzsche beszél – és amelyek lehetõségérõl meggyõzõdött – össze kell egyeztetni alábbi fenntartásával: milyen messzire terjed a lét perspektivikus karaktere és egyáltalán rendelkezik-e a lét másféle karakterrel; e kérdés nem dönthetõ el, ezért fenntartandó annak lehetõsége, hogy a világ megengedi a végtelen sok interpretációt, vagyis az interpretációk korlátlan lehetõségét (374). Az egész kötet sodró lendületét azonban az adja, hogy e belátás nem keseríti el a „megismerés harcosát”, hanem vizsgálódása irányának áthangolására, megváltoztatására ösztönzi: a teljes megismerés romantikus álmáról le kell mondania és át kell térnie emberi valóságunk, világunk, hétköznapi életünk minél tökéletesebb megértésére.

Nietzsche itt is, csakúgy, mint egyebütt, nagy horderejû problémákkal aforisztikusan, röviden, tömören foglalkozik. Az ötödik könyv vége felé megcáfolja és elveti azt az elgondolást, amely szerint a rövidség nem illik e problémák megvilágításához:

„Mert mély problémákhoz úgy közeledem, akár a hideg fürdõhöz: gyorsan bele, aztán gyorsan ki újra. Babonásan rettegnek a hideg víztõl, víziszonyuk van mindazoknak, akik úgy vélik, hogy ilyen módon nem lehet elég mélyre hatolni.

Szükségképpen megértetlen és fölméretlen marad valami, ha csupán villanásszerûen, futólag érintik?... Mindenesetre vannak olyan félénk és nehezen kezelhetõ igazságok, amelyek csak rajtaütésszerûen ragadhatók meg – ezeket meg kell lepni, vagy hagyni õket, ahol vannak” (381).

Kötetünk öt könyvében Nietzsche fõ célja pontosan ez: sok olyan problémán kell rajtaütni, számos kérdést fölmérni és megérteni, villanásszerûen a kérdésfeltevés fényébe vonni, amelyek az Isten-hipotézis összeomlása után új és sokoldalú interpretációt igényelnek. Másrészt viszont a rövidség elemi követelmény volt olyan gondolkodásmód számára, amely a filozófia láthatárának lehetõleg az egészét igyekezett megvilágítani.

Ha csupán felszínesen lapozunk bele a könyvbe, az a benyomás alakulhat ki bennünk, hogy az aforisztikus egységek tartalmilag rendezetlenül, véletlenszerûen, összefüggéstelenül követik egymást; valójában azonban ennek ellenkezõje az igazság: már-már azzal a gyanúperrel élünk, hogy Nietzsche a dokumentumok rendezésének a könyvtári gyakorlatban kialakított módszerével (ETO = Egyetemes Tizedes Osztályozás) csoportosította anyagát, a mûve teljes terjedelmében megfigyelt enciklopédikus szándék szerint.

Nagyon röviden, tömören és némiképp egyszerûsítve, úgy fogalmazhatnánk, hogy Nietzsche a Vidám tudományban azt mutatja meg, miképp próbálná visszavezetni a természethez, a természetességhez az embert és mi módon változtathatnánk meg az emberi lehetõségekkel foglalkozó gondolkodásunkat. Különféle, ám egymással szervesen összefüggõ, sõt egymást kiegészítõ szempontokból azt igyekszik fölmérni és megértetni, hogy voltaképpen milyen lények is vagyunk, rámutatva létezésünk alapvonásaira, fejlõdésünk emberi, túlságosan is emberi tendenciáira, valamint arra, hogy miképp fokozható az emberi élet intenzitása.

Szerkezeti sajátosságnak tekinthetõ az alábbi kontrapunktikus beállítás: az esetek többségében a szerzõ röviden vázolja milyenek vagyunk, majd mindjárt azzal replikázik, hogy milyenek lehetnénk. E két pólus jelöli ki a kötet szerkezeti egységét, a mindent átfogó „Isten halott” kijelentés hátterén. Útközben pedig Nietzsche szerét ejti, hogy a filozófiai vizsgálódás minden jelentõsebb területén mondjon valamit, új fénybe vonva a tudományt és a logikát, a vallást és a mûvészetet, a társadalmi és kulturális jelenségeket, a moralitást és az értékeket.

Nietzsche – Marxhoz hasonlóan, de sokkal meggyõzõbb mûvészi-retorikai lendülettel – antropológiai paradigmaváltást indít el a filozófiában. Vagyis megváltoztatja a filozófiai gondolkodás irányát és „fajsúlyát”, egy sajátos antropológiai optikát alkotva meg, amelynek segítségével végrehajtható Isten trónfosztása, valamint önmagunk és a világ átértékelése. Filozófiai antropológia, mint központi érdekû filozófiai vállalkozás szempontjából értelmezi át az ismeretelméletet és a metafizikát, emberi természetünk és lehetõségeink jobb megértését tûzve ki célul.

Valóban: jóllehet Nietzsche aforizmaalkotó korszakának írásai tudományos érdekûek és értékûek, a filozófus sohasem bocsátkozik elvont, életidegen vitákba, tudatosan kerüli az akadémikus nyelvhasználatot. Mert Nietzschének voltaképpen egyetlen témája van: az emberi élet. A hétköznapok világa. Gondolkodót ennél nemesebb becsvágy aligha fûthet. Nem áll meg egy történelmi és filozófia korszak lezárásánál („Isten halott), hanem igyekszik megalkotni az új embert, világra segíteni azt a megismételhetetlen lényt, amely valaha állat volt, de már nem az. Akinek a láthatárán nem mutatkozik már semmiféle örökkévalóság, csak hatvanöt-hetven évnyi állandó feszült jelen, aki már nem az örökléttel méri, vigasztalja önmagát, hanem embertársai akaraterejével mérkõzik és politizálva, történelmet alkotva gyakorolja (cselekszi) vagy elszenvedi a hatalmat. Alig túlozva megkockáztathatjuk, hogy Nietzsche pontosan azt írta meg, amit Marx nem akart vagy nem tudott megírni: az embert, és e munkát Nietzschénél alaposabban nem végezte el senki (mellesleg gyanítom, hogy soha nem is fogja).

Életünk magyarázatát csak Nietzschénél kell keresnünk, mert egyszerûen nem is találhatjuk máshol. Nietzsche aforizmaíró korszakának (bár jószerével egész mûve egyetlen hatalmas aforizma) minden tizedmásodpercében, lélegzetében a hétköznapok élménye lüktet. Soha egyetlen filozófus nem faggatta még konkrétabban az életet. Soha senki nem érte még így tetten az alattomosan csörgedezõ, szétfolyó másodpercek özönét, a közöttük szétforgácsolódó mikroeseményekkel; soha senki nem élte meg mélyebben, hogy mi tûnik el belõlünk a múló idõvel, mivé kopnak értékeink, hová züllenek vágyaink, mennyiben „cselekedjük” és mennyiben „szenvedjük” el csupán tulajdon életünket. Soha senki még pozitívabban, empírikusabban nem magyarázta meg nekünk azoknak az apró ráncoknak az okát, eredetét az arcunkon, amelyekrõl keserûen állapítjuk meg esténként a tükörbe pillantva, hogy reggel még nem voltak sehol.

Mintha Nietzsche elõre megírta volna rólunk és helyettünk a naplónkat. Sorai olvastán az a benyomásunk támadhat, hogy õ „alkotott” minket. Semmit sem tehetünk, gondolhatunk vagy érezhetünk, ami már az õ perspektíváiban valami módon ne villant, derengett volna föl, interpretációiban ne lappangott volna, mint anyagban az energia. Mintha beláthatatlanul hatalmas filozófiai Mengyelejev rendszert alkotott volna (örök visszatérés), amelyben „vissza tudjuk keresni” önmagunkat, amelybe pontosan beleillünk minden nyomorúságunkkal, örömünkkel és közönyünkkel, reménytelen és beteljesült szerelmeinkkel, röviden szólva: az életünkkel.

Nietzsche tehát semmiképpen sem filozófus csupán, abban az értelemben, amint elõtte mondjuk Kant és Hegel vagy utána esetleg Husserl. Az õ igazságkutatásuk elvont fogalmisága Nietzschénél átadja helyét a megélt, élményre fogékony élet igazságának. Igen. Egész mûve félelmetesen hatékony „használati utasítás” a gyakorlati élethez. Gyermekek elõl gondosan elzárandó. A beteg, fölbomló agyvelõ a végletekig kifinomult, nagyfeszültségû diagnózis-prognózis-testamentuma. Mit ér az élet? Mi az örök jelen, az Örök Visszatérés ritmusának mértéke? Mit jelent a végtelen sok tovatûnõ pillanat szûnni nem akaró összehasonlítása? Mi az értelme, iránya a szakadatlan értékelésnek? Filozófiájának „megérzéséhez” tehát nem csupán olvasni tudás, és jóakaratú, tekintélytisztelõ szorgalom, szépen fejlett ülõgumó szükségeltetik, ez a gondolkodásmód nem tanulható meg, ebbõl nem lehet vizsgázni (legföljebb vizsgáztatni) hanem az élmény képessége szükséges, hogy ízlelgetni tudjuk a saját életünk minden egyes másodpercének külön zamatát, hogy az érzékelés, észlelés, gondolkodás és a nyelv állandó drámai feszültségébõl meg tudjuk komponálni a saját életünk leltárát, mérlegét, naplóját.

Ki tehát Nietzsche? Ha „nem zseniális költõ, nem is filozófus, nem moralista és még csak nem is pszichológus.” (Montinari).

Talán Nietzsche legnagyobb szerelmének, Lou von Salomének, volt igaza, aki a „tévelygõ szökevényrõl” (Fugitivus errans) – Nietzsche nevezte így önmagát 1882-ben Lou-nak dedikált fényképén – azt mondta, hogy nem filozófus, hanem „vallásalapító, aki hõsöket keres tanítványul.”

Romhányi Török Gábor


Tartalom

Elsõ könyv..................................................................  5

Második könyv..........................................................  53

Harmadik könyv.........................................................  95

Negyedik könyv.......................................................  147

Ötödik könyv...........................................................  196

Utószó....................................................................  257

Találat: 6328