PULYKATENYÉSZTÉS

PULYKATENYÉSZTÉS

A pulyka a legnagyobb egyedi hústermelésre képes gazdasági baromfifajunk. Tojása fogyasztható, de gyenge tojástermelõ képessége miatt drága.

A pulyka 20-24 hét alatt 70-110 db, egyenként 80-90 g tömegû tojást tojik.
Nagyon erõsen hajlamos a kotlásra, amelynek, ha az állományban elmélyül, a tojástermelés látja kárát. A legszakszerûbb kotlásmegelõzés mellett is számolnunk kell arra, hogy a kotló egyedek száma kiteszi az állomány egyharmadát.

A pulykával kétféle típusú végterméket állítunk elõ: a brojlerpulykát és a gigantpulykát. A brojlerpulyka egészben, sütésre kész kiszerelésben kerül piacra, míg a gigantpulyka darabolva, mellhúsa pedig filézve, csont nélkül kerül értékesítésre (több, mint 2 ,5 kg színhús).

A brojlerpulykát - a piac igényeinek megfelelõen - 12-19 hetes korban 5,5-13,5 kg élõtömeggel vágják. A gigantpulykát 22-24 hetes korig hízlalják és 20-35 kg élõtömeggel értékesítik.

A gigantpulyka elõállítására sokáig kizárólag bakokat használtak, mára a gigant hibridek mindkét ivarban megfelelő végtermék előállítására képesek. A pulyka takarmányértékesítése brojler esetén 2,6-2,8 kg/kg, gigantpulyka esetén 3,0-3,3 kg/kg értéket mutat.

5.1. A pulyka kor, ivar és hasznosítás szerinti elnevezései

- Napospipe - 48 óránál nem idõsebb, nem etetett fiatal pulyka.

- Növendék pulyka                   - Tenyészutánpótlásra szánt egyed ivarérésig (28-32. hét) Ivar szerinti megkülönböztetésben: növendék bak (kakas) é 232g64c s jérce.

- Kakas                        - Kifejlett hímivarú pulyka.

- Tojó    - Kifejlett nõivarú pulyka.

- Brojlerpulyka             - Egészben (bratfertig vagy grillfertig) értékesített végtermék vágóállat.

Típusai:

Mini: 12-13. hetes 4-6 kg élõtömeg.

Midi: 14-16. hetes 6,5-8 kg élõtömeg.

Maxi: 17-19. hetes 8,5-10,5 kg élõtömeg.

- Gigantpulyka              - 22-26 hétig nevelt 18-25 kg élõtömegû végtermék pulyka.

5.2. Pulykafajták, pulykahibridek

A pulykafogyasztás igazi kultusza Európában, Nagy-Britannia területén alakult ki az 1700-as éveket követõen. A gyarmatosítás folyamán a britek meglehetõsen nagy létszámú állományokat telepítettek idegen területeken, köztük a mai Egyesült Államok és Kanada területén is. A mai napig is az angolszász országok játszanak igazán jelentõs szerepet a pulyka tenyésztésében, a hibrid-elõállításban és a termékforgalmazásban.

A jelentõsebb pulykafajták fõbb jellemzõit a 10 . táblázat tartalmazza.

A hagyományos házkörüli tartás alapfajtái a parlagi fajta nemesítésével létrehozott standard bronzpulyka, a francia fekete pulyka és a késõbb kiszelektált szélesmellû bronzpulyka voltak. Közös jellemzõjük a nagy, robusztus testfelépítés, a sötét szín, a pigmentált bõr, a nagyfokú ellenállóképesség, jó élelemkeresõ - készség. A modern árutermelés igényeinek sötét színük továbbá kései vágóérettségük miatt nem felelnek meg. Ugyancsak kedvezõtlenek a vágóarányok is. Korábban ezek a fajták - rovarevõ életmódjuk miatt - alkalmasak voltak lucerna és burgonyavetemények kártevõinek ritkítására is. A szélesmellû bronzpulyka tudatos húsirányú szelekció eredménye. A mellhúsra történõ tenyésztés a fajta elnehezülését a korábbi jó tulajdonságok (élelemkeresés) elvesztését eredményezte a jobb vágóarányok okozta elõny ellensúlyaként. A hagyományos fajták egyre több szerephez jutnak a természetszerû pulykatartás genetikai alapjainak kialakításában.

A Beltswille-i pulyka kis testtömege, jó tojástermelõ képessége, fehér tollazata révén értékes anyai alapfajtája a pulykahibridek kialakításának. Húsformái kis élõtömege ellenére kiválóak. Fajtatisztán az árutermelésben ma már egyáltalán nincs szerepe.

Az Empire white közepes tömegû, széles mellû, fehér tollazatú fajta. Angliában nemesítették ki három típusban (mini,midi,maxi). Szaporasága közepes. Magyarországon ennek a fajtának ma nincs jelentõsége.

A Virginiai fehér fajta Európában eléggé elterjedtnek számít. Fajtatisztán árutermelésre alig használják, jelentõsége inkább a hibrid-elõállításban van. Kiemelkedõen jó a növekedési erélye, ellenálló, szilárd szervezetû fajta.

A pulykafajban a hibridizáció szintje igen magas, ám Magyarországon számottevõ pulykatenyésztõi munka nem folyik. A piac által igényelt paramétereknek megfelelõ tenyészalapanyagot importáljuk.

A Magyarországon forgalmazott fõbb pulykahibrideket a 11. táblázat ismerteti.

5.3. A pulyka takarmányozása

A pulyka okszerû takarmányozása ma már, az intenzív hibridek korában, kizárólag intenzív keveréktakarmányokkal képzelhetõ el. A faj õse a vegyes táplálkozású mexikói pulyka. Ennek megfelelõen az õsi parlagi tájfajták (bronzpulyka, feketepulyka) még mezõre járó életmódjuk folytán nagy mennyiségû rovart is fogyasztottak, alapvetõen növényi táplálkozásuk mellett. A pulyka ebbõl eredõen magas állatfehérje igénye a hibridek esetében is megmaradt. A pulykatápok nyersfehérje-tartalmát ma is mintegy 40%-ban állati fehérjehordozókkal (halliszt, húsliszt, stb.) alakítjuk ki. Ennek következménye a pulykatápok igen magas ára, valamint a rövid szavatossági idõ.Tekintettel arra, hogy a pulykaistállóban fõleg a nevelés kezdeti heteiben magas a hõmérséklet és a páratartalom, a szokásosnál fokozottabban kell ügyelni az etetõk naponkénti teljes kiürítésére, nehogy a romlott takarmány anyagforgalmi betegségek forrása lehessen.

Tenyészállat-nevelés és tartás

A napospipe igen gyámoltalan állat. Letelepítését követõen önálló mozgásköre nem nagyobb egy egyméteres átmérõjû körnél. Ha ezen a körön belül nem talál enni- és innivalót, képes az etetõtõl 20 cm-re éhenhalni. Ilyenkor, ha nem akadályozzuk meg, az alomból lakik jól, ami jó esetben étvágycsökkenéssel, rosszabb esetben bélelzáródással, elhullással jár.

10. TÁBLÁZAT:

A jelentõsebb pulykafajták

11. TÁBLÁZAT:

Pulykahibridek

Nagyon fontos feladat tehát az alomevés megakadályozása (hullámpapírral le kell takarni), az állat elrekesztése (csibegyûrû) és az állat figyelmének felhívása arra, hol talál takarmányt (világító tálca, üveggolyó.) Erre részletesebben a technológiai fejezetnél térünk ki.

A szülõpárok nevelésekor és tartásakor az alábbi takarmányozási program javasolható. ( 12. Táblázat )

12. TÁBLÁZAT:   Pulyka szülõpárok takarmányozása

A takarmányozási rendszer a 4. hétig étvágy szerinti etetést ír elõ. Ezt követõen - az elhízás veszélye miatt- a takarmányfelvételt korlátozni kell. Az adagolt etetés és a napkihagyásos módszer egyaránt alkalmazható azoknak az elõnyöknek és hátrányoknak a figyelembevételével, melyeket a tyúktenyésztési fejezetben leírtunk. Korlátozódik a takarmányfelvétel az etetési idõ csökkenésével is, s ez a nevelés fényprogramja alapján a világítási idõtartam fokozatos csökkenésével van összefüggésben. Egyes esetekben azonban a rövidebb napszakhoz alkalmazkodva az állatok intenzívebb takarmányfelvétele tapasztalható, a takarmánykorlátozás ilyen módja tehát nem túl megbízható.

Kanadai vizsgálatok szerint a takarmányfelvétel nevelés alatti korlátozására nincs szükség, mert ha az állatokat éheztetjük, majd a nevelést követõen átállunk az étvágy szerinti tojótáp-etetésre, az állatok extra mennyiségben fogyasztják azt, az elzsírosodás ebben az esetben a legkedvezõtlenebb idõben következik be, nem is beszélve arról, hogy a drága tojótáp terven felüli fogyasztása gazdasági szempontból is hátrányos.

A nevelési és tojástermelési idõszakban az elzsírosodás megakadályozható technológiai módszerekkel is, melyet a megfelelõ fejezetben ismertetünk

A pulykahízlalás takarmányozási technológiája

A takarmányozás alapelve - mint minden hízlalási tevékenység esetén - az állat mennyiségi és minõségi igényeinek korlátozás nélküli kielégítése. Az etetés ezért kizárólag étvágy szerinti. Természetesen a tápok szavatosságára, az etetõk kiürítésére itt is ügyelni kell.

13. TÁBLÁZAT: A pulykahizlalás takarmányozási programja

Az elõindító (prestarter) táp alkalmazása a nevelés kezdetén az intenzív fehérjebevitel (fehérje "lökés") révén a váz és az izomzat gyorsabb növekedését eredményezi. Segít az állatnak a kelés és a kitelepítés okozta stressz leküzdésében, és kis mennyiségû takarmányfelvétel mellett is biztosítja a növekedés táplálóanyag-szükségletét.

5.4. A pulykatartás technológiája

A napospipe fogadásának megszervezése - az extra környezeti igények miatt - nem kis feladat. A környezet kialakításának normáit az alábbiak szerint javasoljuk:

- Mindenképpen alakítsunk ki csibegyûrût, hogy az állat ne tudjon az etetõk - itatók és a mûanya mellõl elkószálni. 1 db l,5-2 m átmérõjû gyûrûbe 150-200 pipe helyezhetõ.

- Takarjuk le az almot az elsõ héten, hogy az alomfogyasztást megakadályozzuk. Az állat ebben az idõszakban rosszul lát (csupán fényt-árnyékot), a világos színû forgácsalomra elõbb odafigyel, mint a takarmányra. Az alom letakarását ugyanolyan hullámpapírral oldjuk meg, mint a csibegyûrû elkerítését. Sima felületû papír nem felel meg erre a célra, mert a pipék lába szétcsúszik, csüdkifordulás, maradandóan torzított lábtartás alakul ki.

- Az etetõre hívjuk fel az állat figyelmét. Ez megtörténhet az etetõ kivilágításával (vigyázzunk, hogy a világítótest hõt ne termeljen, mert a takarmány megromlik!), illetve nagyobb színes üveggolyók etetõbe helyezésével egyaránt. Az üveggolyó mérete akkora legyen, hogy az állat lenyelni ne tudja. Ilyenkor a színes csillogás a pipét odahívja az etetõhöz. Ezt követõen a golyót csipkedni próbálja, a csõre lecsúszik a sima felületen és a takarmányba verõdik.

- Az etetõt és az itatót ne helyezzük el a mûanya alatt, mert azon túl, hogy a hasznos területet foglaljuk az állat elõl, teret nyitunk a takarmánykomponensek bomlásának is. A fehérjék denaturálódnak, a zsírnemû anyagok avasodnak, s ez emésztés-élettani problémákhoz, takarmányártalmakhoz vezet. Az itató, és a benne lévõ víz felmelegítése révén kedvezõ közeget teremtünk bizonyos fertõzõ csírák elszaporodásához is. A tojást csõrével feltörõ naposállat önkéntelenül is szennyezõdik a tojás felületétõl. Az itatóba a felvett mikroszervezeteket iváskor belemossa, azok ott inkubálódhatnak, és megfelelõ táptalajra lelnek a szintén bemosódott takarmányon.

A napospipe környezeti igényei az alábbiak szerint alakulnak:

- Hõmérséklet:                     37-38 ^oC

- Páratartalom:                     75-80 %

- Légcsere (2 hét után)         7-7,5 m³/óra/kg

- Légsebesség:                                 max. 0,3 m/s

- Világítás.                            23 óra

3,5 W/m²

- Állománysûrûség:               0-3 hétig 12 db/m²

A növendékpulyka nevelés technológiája

Telepítési sûrûség

A bakokat és a tojókat a köztük lévõ jelentõs élõtömeg-különbségek miatt elkülönítve neveljük fel. A tojóidõszakban is külön tartjuk a két ivart és mesterséges úton termékenyítünk.

Hõmérséklet

Az induló hõmérséklet igen magas (37-39 ^oC), ezért mindenképpen a kombinált fûtés ajánlható. Ha ezt a hõmérsékletet teremfûtéssel akarnánk megoldani, az igen költséges lenne, nehézzé tenné a gondozó munkavégzését és nem utolsó sorban az állandó magas hõmérséklet miatt csökkenne a takarmányfelvétel. A mûanyás megoldás lehetõvé teszi az állat számára, hogy az eltérõ hõmérsékletû helyek között szabadon válasszon. (17. táblázat)

A program során kiegészítõ világításra is szükség van. 0-2 napig minden mûanya felett egy db 100 W-os, 2-5 napig 15 W-os égõt alkalmazunk.

A növendékeket elsõként 14 hetes korban selejtezzük (10-15%-ot). Itt elsõsorban az állomány egységes testtömegét állítjuk be. (Átlag +- 0,5 kg)

A második selejtezés beólazáskor (28-30 hetes kor) történik meg. Ekkor az ivarszervek állapota, az egészségi állapot, a kondíció a fõbb selejtezési szempontok. A pipék etetése 10 napos korig a csibekartonból történhet. Ezután fokozatosan szoktatjuk hozzá az automata etetõkhöz. 8 hetes korig 150, 28 hetes korig 100 állatra számolunk 1 db 50 cm átmérõjû köretetõt.

Pulyka növendékállományok hömérséklet-igénye

Világítás

Pulyka szülõpár-növendékek nevelésének fényprogramja

A növendékeknél a tollcsipkedés és a takarmányválogatás elkerülése miatt az 5. héten elvégezzük a csõrkurtítást, melynek során a felsõ csõrkáva elülsõ negyedét speciális csípõfogóval levágjuk. A pulyka bizonyos esetekben képes ezt a csõrkávát visszanöveszteni, így a csõrkurtítást a tojóházba való áttelepítés elõtt meg kell ismételni.

Tenyésztojás - termelés

A tojóház kialakításakor tekintettel kell lenni a pulyka intenzív kotlási szokásaira. Az épületen belül ki kell alakítani egy kotlásleszoktató ketrecekbõl álló részt, valamint a tulajdonképpeni tojóházat. A tojóház közepén alakítsuk ki a közlekedõ utat, annak két oldalára építsük a csapdázó tojófészkek sorát. A tojófészek (csapófészek) a tojni készülõ pulykát beengedi, de a kivezetõ utat elzárja, ezzel lehetõséget ad az állat egyedi megfigyelésére, a kotló egyedek elkülönítésére. Az állat megfigyelésére tojásszedéskor kerülhet sor. Ekkor az aktív tojókat a gondozó visszaengedi a tojóházba, a kotlókat kiszedi és a leszoktató ketrecbe hajtja.

A kotlásleszoktatás módja:

- A ketrecben sûrûbb elhelyezésben tartjuk az állatokat, mint a tojóházban.

- Minden nap (4 napon át) másik ketrecbe hajtjuk az állományt.

- Erõsebb megvilágítást alkalmazunk, de a megvilágítás tartamát nem változtatjuk. (vedlés)

- Néhány kisebb testû bakot zárunk a kotlók közé.

Az állatok csapdázása miatt a sûrû tojásgyûjtésre, illetve a gyakori megfigyelésre gondot kell fordítani, hogy a pulyka amelyik megtojt ne legyen sokáig feleslegesen bezárva. Egy tojófészekre 4-5 tojót számoljunk.

Tenyészpulyka állományok világítási programja

A fényprogram szigorú betartásának gátat szabhat a tollcsipkedés és kannibalizmus elterjedése. Ennek egyik kiváltó oka (a takarmányozáson túl) az intenzív megvilágítás is lehet. Ilyenkor mérsékelt fénycsökkentés lenne indokolt, de az esetleg a tojástermelés csökkenését, a kotlás elmélyülését szolgálná. A termelõ gondja tehát, hogy megtalálja azt az optimális fényintenzitást, amely egyik téren sem okoz visszaesést.

A tojóházban az etetés általában 50 cm átmérõjû köretetõkbõl történik, 50 tojóra számítunk egy etetõt. Az itatás céljára megfelel a tyúktartásban is használatos függesztett súlyszelepes köritató.

A pulyka tojók elhízásának megakadályozása, illetve az unalom miatt kialakuló rossz szokások elkerülése végett ülõfákat, röpléceket helyezünk el az istállóban. A röpléc egy 0,7-0,8 m magas lábakra szerelt lécpadló, melyre jó, ha az állomány 1/3 része fér fel egyszerre. Mivel a pulyka szívesen tartózkodik ilyen magaslatokon, a lent maradó állatok felugorva a fent lévõket lelökik, így az állomány állandó mozgásban van.

A tenyésztojások megfelelõ termékenysége érdekében nagyon fontos a mesterséges termékenyítés gondos ütemezése és szakszerû végrehajtása. Ezt a munkát nagyobb telepeken egy önálló termékenyítõ brigád végzi.

A bak egy alkalommal 0,3-0,8 ml ondót ad. Az ondóvétel a has és a kloáka-tájék óvatos masszálása után a kifordított ivarszemölcsökbõl vehetõ le. Az ejakulátumot azonnal, maximum 15-20 percen belül fel kell használni. A felhasználás történhet eredeti állapotban és hígítással egyaránt. A hígítás 1:2, 1:3 arányban történik fiziológiás konyhasó-oldattal. Ezzel a módszerrel egy kakashoz 15-20 tojót oszthatunk be. A sperma makro- és mikroszkópos vizsgálata után következik a tojók inszeminálása.

Óránként a jelenlegi módszerekkel 500-700 tojót lehet termékenyíteni. Az elõkészített anyagot vékony (0,5-0,8 mm belsõ átmérõjû) üvegpipetta segítségével juttatják a kloakába 20-30 mm mélységben. A spermasejtek aktív mozgással a petevezetõ tölcsérig jutnak, annak redõi között 7-20 napon át életképesek maradnak. Az inszeminálások ütemezését mindig a tojó korának figyelembe vételével kell elvégezni, az alábbiak szerint:

- elsõ inszeminálás az átólazást követõ 11. napon

- elsõ héten háromszor,

- 2-4 hétig 5 naponként,

- 4-9 hétig 7 naponként,

- 9-17 hétig 10 naponként,

- 17-22 hétig 7 naponként,

- 22. héttõl 5 naponként.

A pulykahízlalás technológiája

A pulykahízlalásnak

- intenzív,

- félintenzív,

- extenzív formája terjedt el.

Az intenzív hízlalás teljesen zárt, klimatizált körülmények között zajlik. A félintenzív forma a zárt tartás csak az elõnevelés idejére (4-6 hetes kor) vonatkozik, míg a pulykák extenzív hízlalása csak télen igényel épületet, illetve többé-kevésbé zárt elhelyezést. Ebben az esetben csak a naposkorban, illetve az 5 hetes korig jelentkezõ klímaigényt kell mesterséges úton kielégíteni.

A hizlalóépülettel szembeni követelmények megegyeznek a korábbiakban leírtakkal. Az etetõ- és itató-berendezések méretezése a növendékeknél alkalmazottakkal azonos.

Az istállóklíma paramétereit szintén a növendék-nevelés fejezeteiben találhatjuk. Lényeges eltérés a brojlerpulyka fényigénye tekintetében jelentkezik:

Életkor                            Megvilágítás Fényintenzitás

(nap) tartalma (óra) (W/m²)

0-5 23 2

6-42 14 2

14 0,8-2 az állomány

tollcsipkedésétõl függõen

Kiegészítõ világításra itt is szükség van. A 0-2 napos idõtartamban minden mûanya fölött egy db 100 W-os 2-42 napig 15 W-os izzót üzemeltetünk.

A tollcsipkedés és kannibalizmus már a 10. napon elkezdõdhet. Ennek kiküszöbölésére a fényintenzitás csökkentése lehet a kézenfekvõ módszer. Az intenzitás csökkentése addig tarthat, amíg az állatok takarmányfelvételét nem akadályozza.

A szellõzés - igény évszaktól függõen 5-7 m³ lehet óránként és testtömeg kg-onként. A pártartalom 60 % körül ideális. Elõfordulhat, hogy nyáron, az intenzív ventiláció 40 % alá csökkenti a páratartalmat. Ez az alom kiszáradásával, porosodásával jár. Az alompor kellemetlenül ingerli az állatok érzékeny nyálkahártyáit. Ilyenkor aktív párásítással javíthatunk a helyzeten.

A hízlalás alatti optimális állománysûrûség az alábbiak szerint alakul, vegyes ivarban:

Életkor Állománysûrûség

(hét) (db/m²)

0-3 12

3-8 10

8-12 7

12-16 5

5.5. ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK

1.- A pulyka termelõképessége, fõ hasznosítási iránya, végterméktípusai

2.- A napospipe fogalma, jellemzõi

3.- A pulyka ivar szerinti elnevezései

4.- A pulykafajták csoportosítása, a csoportok általános jellemzõi

5.- A színes fajták gazdasági jelentõsége, példák

6.- A fehér fajták gazdasági jelentõsége, példák

7.- A jelentõsebb pulykatenyésztõ vállalatok és hibridjeik (felsorolás)

8.- Soroljon fel minipulyka- hibrideket!

9.- Soroljon fel midipulyka- hibrideket!

10.- Soroljon fel maxipulyka hibrideket!

11.- A vadpulyka táplálkozási szokásai, jelentõségük a pulyka

takarmányozásában

12.- Napospulykák klímaigénye, a letelepítés körülményei

13.- A pipék etetõre szoktatása

14.- Az alomevés megakadályozásának módja

15.- Párásítási megoldások a pulykaistállóban

16.- Pulykanövendékek felneveléskori takarmányozásának alapelvei

17.- Takarmánykorlátozás a pulykanövendékeknél

18.- A pulykahizlalás takarmányozási fázisai

19.- A prestarter táp és feladata

20.- Az etetõk és itatók miért ne kerüljenek a mûanyák alá?

21.- Kortól és tömegtõl függõ telepítési sûrûség pulykaistállókban

22.- A csõrkurtítás szerepe idõpontja a pulykák esetében

23.- A kannibalizmus elleni védekezés pulyka szülõpár- és broiler állományok

esetén

24.- A kotlásleszoktatás során hogyan különítjük el a kotló egyedeket?

25.- Milyen módszerrel zajlik a leszoktatás? Hány napig tart?

26.- Hogyan változtatjuk a megvilágítást a leszoktatás alatt? A fénytartam miért

nem változik?

27.- A mesterséges termékenyítés szükségessége pulykaszülõpár állományok

szaporításánál

28.- Az ondóvétel és -vizsgálat módja

29.- Az inszeminálás ütemezése, annak élettani alapjai, végrehajtása

30.- Milyen elõnyei lehetnek a mesterséges termékenyítésnek a természetessel

szemben?

31.- A pulykahizlalás technológiai változatai

32.- Az extenzív pulykahizlalás paraméterei