online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia állatok Fizikai Földrajz Kémia Matematika Növénytan Számítógépes
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

A BAROMFI GAZDASÁGI JELENTÕSÉGE - A BAROMFITARTÁS ÉS -TENYÉSZTÉS KULTÚRTÖRTÉNE

állatok

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
KÉKES RÉTIHÉJA - Circus cyaneus
AZ ÁLLATTARTÓ TELEP LÉTESÍTÉSÉNEK FOLYAMATA
Baromfitenyésztés
GYÖNGYTYÚKTENYÉSZTÉS
HÁZIKACSA- ÉS PÉZSMAKACSA TENYÉSZTÉS, MULARDKACSA- ELÕÁLLÍTÁS
BORJÚ– ÉS NÖVENDÉKNEVELÉS MÓDSZEREI
BORJÚNEVELÉS TECHNOLÓGIÁI ÉS BERENDEZÉSEI
 
 

A BAROMFI GAZDASÁGI JELENTÕSÉGE - A BAROMFITARTÁS ÉS -TENYÉSZTÉS KULTÚRTÖRTÉNE

1.1. A baromfi árutermelés jelentõsége

A világon napjainkban fellelhetõ mintegy 8600 madárfaj közül csupán egy tucatra tehetõ azoknak a szárnyasoknak a száma, amelyeket a baromfiak közé sorolunk. A baromfi ugyanis a tenyésztett háziszárnyas állatok összefoglaló neve, így idesoroljuk a tyúk-, a pulyka-, a gyöngytyúk-, a páva-, a lúd-, a bütyköslúd-, a kacsa-, a pézsmakacsa- és a galambfajokat. Ezeknek a fajoknak a háziasítása idõszámításunk elõtti IV. és az idõszámításunk elõtti I. évezredre tehetõ. A baromfifajok sora azonban jelen évezredünkben tovább bõvült a japán fürj, a strucc, és a nandu háziasításával, de napjainkban már a bütykös hattyú is egészen háziasítottá vált. Ugyancsak a baromfiak között kell megemlíteni a gazdasági haszonállatként elõállított és végtermékként hasznosított baromfifajhibridet, a mulárdkacsát is.

Összességében ezek a háziszárnyasok a világ háziállat-állományának a legnépesebb csoportját adják, ugyanis az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezetének (FAO) a felmérése szerint 1972-ben az összes háziállat 62,0 %-át a baromfiak tették ki, s ebbõl a tyúkfaj 59,6 %-kal részesedett. A világ baromfitartásában évtizedek óta óriási mértékû fellendülés van, így a baromfiak létszáma rohamosan nõ. Ebbõl adódóan a baromfitermékek egyre fontosabb szerepet töltenek be a Föld lakóinak élelmezésében. A világ összes hústermelésében a sertéshús és a marhahús után nagyságrendben a baromfihús következik. Az 1991-es évben a világ összhústermelésének 22,93 %-a, azaz 41,1 millió tonna hús a baromfiaktól származott. Ennek 86,65 %-át a tyúkfaj, 9,48 %-át a pulyka, 3,15 %-át a kacsa és 0,72 %-át a liba adta. A baromfihús mellett, ugyanabban az évben a világon 677,358 milliárd tojás is megtermelõdött. Így a Föld mindegyik lakójára számítva az évi átlagos baromfihús-fogyasztás 7,79 kg-ot, a tojásfogyasztás 6,03 kg-ot tett ki. A szóban forgó évben a legtöbb baromfihúst az amerikai földrészen (31,03 kg/fõ), ezen belül az Amerikai Egyesült Államokban (43,07 kg/fõ), a legtöbb tojást pedig Magyarországon (20,09 kg/fõ) fogyasztottak.

A baromfitenyésztés gyors ütemû fejlõdését jelentõsen elõsegítette, hogy

- a baromfihús ízletes, könnyen emészthetõ, igen tápláló húsféleség, mivel összességében jelentõs mennyiségû, 21 % fehérjét, 13 % zsírt, 1 % ásványi anyagot és 65 % vizet tartalmaz,

- kedvezõ a vágott baromfi húskitermelése (a vágóbaromfi bratfertig · kihozatala az élõsúly arányában kifejezve 66,43 és 82,08 % között változik), és ezen belül magas az ehetõ húsrészek aránya is (ami a grillfertig·· tömeghez képest 65,40-80,93 %-os értéket ér el),

- a tojás nagy táplálóértékû, sok fehérjét, zsírt, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz. Egy 60 grammos tojásban 6,7 gramm biológiailag teljes értékû fehérje, 6,0 gramm zsír, 0,3 gramm nitrogénmentes kivonat van, így annak kalóriaértéke azonos súlyú, vagyis 60 gramm borjúhúsnak, 120 gramm nyers tehéntejnek felel meg,

- a liba, a pézsmakacsa és a mulárdkacsa hizlalása során kapott hízott máj luxus igényeket is kielégítõ, a baromfitermékek között a legmagasabb áruértéket képviselõ delikatesz élelmiszer,

- a viziszárnyasok hizlalásakor nyert baromfizsír, és ezen belül is a libazsír alacsony koleszterin-tartalma miatt étkezési zsírként igen ízletes, értékes táplálék. Hiszen a libazsír koleszterin-tartalma megközelítõleg fele a sertészsírénak és csupán negyede a vajban található koleszterinénak ( a libazsír koleszterin-tartalma 75, a sovány borjúhúsé 70-90, a vajé 230-280, a tojásé 450-500 mg /100g )

- a baromfihús és a tojás a különbözõ népek konyhakultúrájában rendkívül széles ételválasztékot adó állati eredetû élelmiszer,

- az egyes ókori valláskultúráktól eltérõen, a baromfihús és a tojás fogyasztását ma már egyetlen világvallás sem tiltja. Ugyanakkor bizonyos kultúrákban, népcsoportoknál, vallási közösségeknél némely gazdasági haszonállat, illetve háziállat húsának a fogyasztásához tilalmak kötõdnek. Így például a marhahús fogysztását Indiában, Kelet- és Dél-Ázsiában, a sertéshús evését pedig a zsidóknál, valamint az iszlámoknál is tiltják,

- a baromfitartáson belül a viziszárnyasoktól származó liba- és kacsatoll rendkívül értékes alapanyagot szolgáltat a könnyûipari termékek (paplanok, párnák, pehely- és tolltartalmú ruházati cikkek) gyártásához,

- a baromfitartás során keletkezett baromfitrágya magas nitrogén- és foszfortartalma miatt a talajerõ-gazdálkodásban, illetve a feldolgozott baromfitrágya a kérõdzõ állatok és a sertések takarmányozásában fontos szerepet kap,

- a különbözõ háziállatok között a baromfiak reprodukciós képessége, vagyis az egy nõivarú állattól elõállítható utódok száma a legke 111j94b dvezõbb (mivel a naposbaromfiak száma: 145 pecsenyecsirke/tojótyúk és 40 pecsenyelúd/tojólúd között változik),

- a vágóállat elõállításának idõigénye a baromfiaknál a legkedvezõbb, hiszen - baromfifajtól és hasznosítási típustól függõen - már 28-30 napos korban a húsgalamb, 5-6 hetes nevelés után a japán fürj, 5-14 hetes hizlalást követõen a brojlercsirke, 7 hetes hizlalás után a pecsenyekacsa, 8 hetes korban a pecsenyeliba, 9-12 hétig tartó hizlalás után a húshasznosítású pézsmakacsa, 12-13 hetesen a pecsenyegyöngyös és 12-24 hetes nevelés után a brojlerpulyka, illetve az óriás vagy gigant pulyka kiváló húsformájú vágóbaromfit ad.

- a baromfiak zárt, intenzív tartásakor a termelés egész évben folyamatossá és a földrajzi helytõl, az éghajlati viszonyoktól függetlenné tehetõ,

- mind a baromfitartás alapanyaga, a keltetõ-, illetve a tenyésztojás, vagy a naposbaromfi nagy távolságokra is jól szállítható,

- a baromfitartás takarmányszükséglete - annak más takarmányokkal szembeni kedvezõbb szállíthatósága és tárolhatósága miatt, megfelelõ beszerzési lehetõségek esetén a termõföldtõl függetleníthetõ,

- a háziállatok között a baromfiak takarmányértékesítõ képessége a legkedvezõbb, hiszen pl. a pecsenyecsirke egy kilogramm testsúly elõállításához 2 kg körüli takarmányt használ fel, ugyanakkor ez az érték a sertéshizlalásnál 3 kg fölött van, a marhahizlalásnál is 5 kg körül alakul,

- a befektetett erõforrások (élõmunka, tõke) gyors megtérülése, rugalmas piaci alkalmazkodást biztosít a termelõnek.


Mindezek alapján joggal állítható, hogy az állattartás legdinamikusabban fejlõdõ fajai a jövõben is a baromfiak maradnak. Ezen belül is különösen a tyúkfaj szélesebb körû elterjedésére lehet számítani, amely a hús- és tojástermelésével a sertés mellett a jövõ húsállataként a szarvasmarhával együtt a fõ táplálkozási cikkeket, állati fehérjéket termelõ állatunk lesz.

1.2. A baromfitartás és -tenyésztés kultúrtörténete

Õseink a baromfiak összefoglaló elnevezésére az apró marha, aprólék, szárnyasjószág kifejezést, illetve a középkorban használatos jövevényszóból kialakult majorság megnevezésthasználták.
Hazánk területén a Kárpát-medencében folytatott baromfitartás már a honfoglalás elõtti idõkben is közismert állattartási tevékenység volt. Ezt bizonyítják a római kori és a honfoglalást megelõzõ avar kori temetõkbõl feltárt csontleletek is. Õseink azonban a kóborló nomád életben baromfitartást valószínûleg nem folytattak, de a letelepült gazdálkodási formát mutató Etel-közben való tartózkodásuk idejébõl visszamaradt és feltárt baromficsontok arra utalnak, hogy már az õshazában is tartottak szárnyasokat. Sõt az Etel-közben kimutatott kacsa, jó ideig hiányzott a Kárpát-medence háziszárnyasai közül.


A magyarországi baromfitenyésztés korai szakaszának fejlõdésérõl elsõsorban a jobbágyok kötelezõ szolgáltatásait meghatározó urbáriumokból, oklevelekbõl kaphatunk tájékoztatást. Ezekbõl az okmányokból egyértelmûen kitûnik, hogy a korai Árpád-kori (XI-XII. századi) idõkben a ház körüli baromfitartásban a tyúkon kívül a lúd is szerepet kapott. A földesuraknak járó "konyhai ajándékok" és az egyházi tizedek között a tyúk, a pulyka, a csirke, a kappan, a lúd és a tojás gyakran szerepelt. Ebbõl adódóan, különösen az egyházi birtokosok szorgalmazták a baromfiak tartását. Így a földesurak és a kolostorok házi gazdaságaiban igen korán kialakult a baromfitartás, de az úrbéri beszolgáltatások, az egyházi tizedek teljesítése, továbbá a jobbágyság baromfihús- és tojásszükségletének kialakulása miatt, a baromfiak többségét mégis a jobbágyság udvaraiban tartották.

Középkori baromfitenyésztésünk fejlõdését igen komoly mértékben elõsegítették a kolostorok lakói és a Nyugat-Európából betelepült népcsoportok is. Mindebbõl látható, hogy a ház körüli állattartáshoz  a szárnyasjószág, a baromfi már õsidõk óta hozzátartozik. Az egyes baromfifajok azonban a különbözõ történeti korokban eltérõ jelentõséggel bírtak, s ez megmutatkozott az egyes baromfifajok tartásának eltérõ fejlõdésében is.


Házityúkot  õseink már a régi hazájukban is tartottak, ami azonban még a házityúk õseihez hasonló, bankivaszerû tyúk lehetett. A népvándorlások idején az egyes népcsoportok az idõszámításunk elõtti III. évezredben - a bankiva vagy vörös dzsungeltyúkból, a ceyloni dzsungeltyúkból, a szürke dzsungeltyúkból és a jávai, más néven a villásfarkú dzsungeltyúkból - háziasított tyúkot a háziasítás helyérõl, India, Burma, Szumátra, Ceylon, Jáva szigetvilágának a területérõl keletre haladva eljuttatták Mezopotámiába, Egyiptomba és az idõszámításunk elõtti I. évezredben már Európában is elterjedt baromfiféle lett a tyúkfaj.

A háziasított tyúk azonban az eltérõ földrajzi viszonyok miatt más-más jellegzetességgel rendelkezõ tyúkfajták kialakulásához vezetett. Így a honfoglalóink által - feltételezhetõen - behozott tyúkok a helyi tyúkokkal keresztezõdve az õsi magyar parlagi tyúk kialakulását eredményezték. A középkori Magyarországon a parlagi tyúkfajtát már fehér, sárga, kendermagos és fogoly színben tenyésztették. Alacsony testsúlyának (1,25-1,50 kg) és kevés tojáshozamának javítására Magyarországra is behozták az ázsiai eredetû cochin (kosin) és az amerikai származású brahma tyúkfajtákat. Tyúkállományunk javításában azonban átütõ szerepet a XIX. század második felében az Észak-Amerikából behozott nemesített kendermagos (plimut), továbbá a XX. század elejétõl pedig az angliai eredetû nemesített orpigton fajta kapott fajtaátalakító, nemesítõ szerepet.

A kendermagos plymouth fajtával való keresztezések eredményeként alakult ki a magyar nemesített kendermagos tyúkfajtánk.  Majd  a századfordulónk táján az Amerikai Egyesült Államokból a tojáshozam emelésére rhode island (rodájlend), és késõbb, 1948-ban new hampshire (nyuhemsír) tyúkfajtákat hoztak be Magyarországra, amelyek a magyar sárga nemesített tyúkfajta kialakításában is szerepet játszottak. Így a magyar tyúkfajnak három színvariánsa: a sárga, a kendermagos és a fehér magyar nemesített változata alakult ki. E fajták kiinduló fajtaváltozatait õshonos tyúkokként tartjuk, hasonlóan a tyúkkülönlegességnek számító kopasznyakú tyúkokkal, az erdélyi kopasznyakú fekete, kendermagos és fehér színváltozatokkal együtt.


A második világháború után azonban a tojástermelés növelése érdekében  bevezetett új, kifejezetten tojó típusú tyúkfajta, az amerikai nemesítésû leghorn az intenzív gazdálkodásban az említett hagyományos fajtákat háttérbe szorította. Napjainkban pedig a fajtatisztán tartott hagyományosan vegyes hasznosítású és egyoldalú tojástermelõ tyúkfajtákat is - az intenzív gazdálkodást folytató vállalkozásokban - az egyhasznú hús típusú, illetve tojástermelõ hibridek váltják fel. Ez irányú fajta- illetve hibridváltás nem új keletû, hanem már több évtizede megindult, intenzív fejlesztésnek a következménye.


A pulykát idõszámításunk elõtt 1000 körül az amerikai földrészen, Mexikó területén élt indián népek a mexikói vadpulykából háziasították. Európába való behozatalukat - a korábbi nézetektõl eltérõen nem a XVI. században a spanyol hódítóknak, hanem - a XII-XIII. században az Újvilágba eljutott normann (viking) hajósoknak köszönhetjük. A pulyka háziasítása a spanyolok beáramlásakor már magas színvonalat tükrözött, hiszen a spanyol szerzõk már fehér színû pulykákat is említenek a köztudottan sötét tollazatú vadpulykákkal szemben.


Magyarországon a pulyka elõször a XVI. század végén jelent meg és különféle (indiai, tyúk, indiai páva) elnevezéssel illették. Kezdetben a pulykát Dunántúl és Erdély fõúri vadaskertjeiben tenyésztették, azonban nemcsak díszmadárként tartották, hanem kezdettõl fogva felhizlalva fogyasztották. Az alföldi pulykatartás valószínûleg a XVIII. században teljesedett ki. A földesúri majorokban és a parasztok udvaraiban is az egyéb baromfifajták mellett gyakori volt a pulyka is. Hazánkban fõleg a Duna-Tisza közén a pulykákat két változatban, egy fekete és egy fehér színben tartották. Késõbbiekben a Bosznia vidékérõl származó rézpulyka is ezen  a területen terjedt el. Ugyanis a kiterjedt tanyarendszer kiváló alkalmat nyújtott a magvak, fûfélék, rovarok hasznosításával a pulykák olcsó felneveléséhez.




A hazai  pulykafajták kialakításában a külföldrõl származó házipulykák fontos szerepet töltöttek be, melynek hatására a hazai viszonyokhoz jól alkalmazkodó kis testû magyar pulyka fekete és fehér változata fejlõdött ki. Az õshonos bronzpulyka génmegõrzése érdekében e pulykafajból külön védett pulykapopulációt tartanak fenn. A hazai pulykaállomány nemesítésére még a századforduló idején is mexikói pulykákat hoztak be. A II. világháború után mégis a bronzpulyka tenyésztése terjedt el. Napjaink korszerû pulykatartását azonban már itt is a modern, különbözõ típusú pulykafajtákra és hibridekre alapozzák.


A gyöngytyúk a tyúkfélék, más szóval a tyúkszerû szárnyasjószágok azon faja, amely az afrikai kontinensrõl származik, és a háziasítását az afrikai sisakos gyöngytyúkból idõszámításunk elõtt 1000 körül a Földközi-tenger mellékén élt valamely földmûvelõ népcsoport háziasította. A fáraók idején a gyöngytyúk szent állatnak minõsült és valószínûleg innen származtatható a "fáraó tyúkja" elnevezés is. A gyöngytyúkot azonban nem csupán vallási és folklórikus célokra alkalmazták, hanem táplálékként is fogyasztották, a tollukat pedig díszítésre használták. gyöngytyúktojások fogyasztása mellett - a kezdeti idõkben - a húsfogyasztás csupán másodrendû szerepet kapott. Az ókori  görögök és a rómaiak is jól ismerték a gyöngytyúkot. Görögországba, Elõ-Ázsiába a háziasított gyöngytyúk az idõszámításunk elõtti VI. században jelent meg. E fajnak az európai elterjedése Julius Caesar nevéhez fûzõdik, aki a hadjáratai idején a Földközi-tenger partjaira behozta. Mivel a gyöngytyúk fontos élelmiszerforrás volt a rómaiaknál, ezért a Római Birodalomban elterjedt baromfifaj lett. A birodalom hanyatlásával azonban a gyöngytyúk Európában szinte nyom nélkül kiveszett. A XVI. század végén a portugál hajósok Afrika nyugati partján újra felfedezték és elszállították Európába, valamint Amerikába is.


A gyöngytyúk háziasítása óta az õsi természetébõl keveset veszített. Így a XVI. században hazánkba bekerülve a földesúri majorokban, a paraszti udvarokban a gyöngytyúk csoportokba verõdve, félvad életmódját tovább folytathatta. Tenyésztésével ízletes, vadas ízû húsáért és kiváló minõségû tojásáért foglalkoztak, de a faj elõnyös tulajdonságának tartották, hogy a vad, harcias természete  folytán a baromfiállományoktól a ragadozókat, a vándorpatkányt távol tartotta. Hazánk területén a két világháború közötti idõszakban és a háborút követõen is elsõsorban a kékesszürke vagy más néven a közönséges gyöngytyúkot tenyésztették, de más egyéb változatok is, így pl. a fehér gyöngytyúk is elõfordult, illetve e színváltozatok ma is fellelhetõk. Hagyományos tartási módban a gyöngytyúkokkal fõleg az Alföldön foglalkoztak. Az egyéb baromfifajokhoz hasonlóan a gyöngytyúkok külterjes tartása az utóbbi évtizedekben háttérbe került, ezért az exportpiacokra termelõk - a piaci viszonyokhoz alkalmazkodva - a pecsenyegyöngyös neveléséhez új, korszerûbb hibrideket fejlesztettek ki.


A páva India, Burma, Jáva, Ceylon, Malajzia és Kongó területén õshonos madár. India sok vidékén a pávát szent állatnak tartják, így számos hindu templom körül félvad pávacsapatok tanyáznak, melyeknek az ellátásáról a templom papjainak kell gondoskodniuk.


A közönséges páva háziasítása idõszámításunk elõtt néhány századdal a jávai pávából történt. A páva azonban már az idõszámításunk elõtti II. évezredben Mezopotámiában is fellelhetõ volt. Így a görögök már az idõszámításunk elõtt 600 körül Számosz szigetén Héra istennõ templomkertjében pávákat tartottak. A korai keresztények is becsülték  a pávát, s azt a hallhatatlanság jelképeként fogadták el. Az Ótestamentum három helyen is említést tesz a páváról, s két igehelyen a Királyok I. könyve 10. fejezet 22. vers és a Krónika II. könyve 9. fejezet 21. verse is leírja, hogy ezt a madarat Salamon király uralma alatt (idõszámításunk elõtt 965-926) tarziszi hajósok szállították Izraelbe. Salamon király állítólag a pávát olyan értékesnek tartotta, mint az aranyait és az ezüstjeit. Nagy Sándor pedig csak az elsõ indiai hadjárata során, idõszámításunk elõtt 300 körül ismerte meg a pávát, és neki is úgy megtetszett, hogy  e faj szelídített madaraiból Görögország területére hazatérve számos egyedet magával hozott. A mohamedánok viszont a pávát tisztátalan állatnak tartják, mivel hitük szerint az édenkertben a páva vezette el a kígyót a tudás fájához.


A régi rómaiaknál viszont már ismert és elterjedt volt a páva, mivel a császárok lakomáin a pávasültet, a páva velõt és a pávanyelvet ínyenc eledelként szolgáltak fel. Európa nyugati országaiban viszont, így Németországban és Angliában még a XIV. és XV. században is nagyon ritka volt ez a szárnyasállat ezért, a fõnemesség lakomáin fölszolgált pávasült a gazdagság fitogtatását szolgálta. Hazánkba Németországon keresztül a XV. század végén került be. Különlegessége miatt  a fõurak, kolostorok kertjeiben gyakori díszmadár lett, de a földesúri majorokban a baromfiak között a páva sem volt ritka szárnyasállat. Két színváltozatban terjedt el; jobbára a színes tollú páva a gyakoribb, és a hófehér színû páva a különlegesen ritkán elõforduló madár. Az ázsiai eredetû páván kívül ismert még a kongó páva, melynek tartása egykor csak a Közép-afrikai királyok elõjoga volt. Említést érdemel még a Kínában tartott zöld glóriás páva is. A páva napjainkra csupán díszmadárrá vált, és a pávakakas feltûnõen impozáns farktollait ugyancsak dísztollként hasznosítják. Míg korábban a fiatalkori csibéket, növendékeket puha és pompás vadas ízû húsuk miatt sütve, a vén pávák húsát pedig levesnek megfõzve fogyasztották.

A japán fürj háziasításának kezdete az idõszámításunk utáni XI. század körüli idõre tehetõ. A háziasítás helye Japánban történt, vagy ez idõ tájt vitték be Kínából, illetve Kóreából a szigetországba. Japánban az elsõ írásos anyag a XII. századból maradt fenn, miszerint ezt a madarat legelõször a szamurájok tartották és tenyésztették a fürjek énekéért. Tehát kezdetben énekes- és díszmadárként tartották, és csak a XIX. századtól vált hús- és tojástermelõ állattá.


A görögök és a rómaiak is ismerték a fürjet, de nem a húsáért, hanem õk is az énekükért tartották. A XX. század elején megnövekedett a tartásuk iránti érdeklõdés, azonban a második világháború alatt csaknem az összes háziasított japán fürj kipusztult. Úgy tartják, hogy a világháborút csupán néhány háziasított fürj élte túl, s ezeket használták fel a fürjállomány újrateremtésére, valószínûleg a Koreából és Taiwanból behozott vad japán fürjek felhasználásával. Az 1950-es években erõteljesen fellendült japánfürj-tenyésztés hatására a japán fürjet betelepítették Észak-Amerikába, Európába, de eljutott Közép- és Közel-Keletre is.


A japán fürj az 1950-es évek közepén került Európába, ahol elsõsorban mint kísérleti állatot tartották. Franciaországban és fõleg Olaszországban azonban már elkezdõdött a fürjek hústermelésre specializált tenyésztése, nemesítése is. Amerikában a tenyésztett fürjeket szabadon engedve vadászati célokra is használták. Késõbb azonban itt is megnõtt az érdeklõdés a húshasznú és a tojó típusú állatok kitenyésztése iránt, továbbá a laboratóriumi állatként való tartása is elõtérbe került. Ez utóbbi hasznosítási irányt a fürj  kiváló szaporaságának, gyors nemzedékváltásának, alacsony takarmányigényének és minimális férõhelyigényének lehet betudni.


A fürjtojás és fürjhús kedvezõ étrendi hatása miatt számos országban megnõtt e szárnyasállat iránti kereslet. Hazánkban az 1960-as évek elején kezdtek el vele foglalkozni. A specializálódott piaci igényeknek megfelelõen ma már kiváló tojástermelõ és hústermelõ, nagyon jó minõségû vágott pecsenyefürjet adó változatokkal rendelkeznek a fürjtenyésztõk.


A lúd háziasítására vonatkozó eddigi megállapítások számos bizonytalansággal terheltek. A vadludak ismert 15 fajából a valódi lúdfajok száma 14, melyek megjelenésükben igen változatosok. A biológiai hasonlatosság alapján azonban nem kétséges, hogy az európai lúdfajták a nyári lúdból származnak. Háziasításuk valószínûleg Délnyugat-Ázsiában, közelebbrõl Babilóniában az idõszámításunk elõtti IV. évezredben történt. Az Ázsiában és az amerikai földrészen elterjedt fajták, a bütykös ludak õse viszont egy másik lúdfaj, nevezetesen az ázsiai hattyúlúd, vagy más néven a kínai hattyúlúd. Ennek a fajnak a háziasítása az idõszámításunk elõtti II. évezredben Kelet-Ázsiában ment végbe. Nem kétséges azonban, hogy a lúd háziasítására Egyiptomban is sor került. Erre vonatkozóan bõséges írásos és festett bizonyítékok állnak rendelkezésre. A Nílus deltájában a vad nílusi lúd az ottani állatfauna fontos része volt, így ezen vadfaj domesztikációja Egyiptomban is elkezdõdhetett. A ludakra vonatkozóan Egyiptomban jelentõs írásos dokumentumok vannak az idõszámításunk elõtti 2686-1991-es idõszakból. Így az idõszámításunk elõtti III. évezredbõl származó írásos, képi bizonyítékok a házilúd egyiptomi kialakulásáról tanúskodnak, amelyek nyilvánvalóan nílusi ludak voltak. Vagyis ahhoz nem fér kétség, hogy létezett egy harmadik háziasított faj is, s ez a nílusi lúd volt. Az Egyiptomban honos nílusi ludaknak azonban ma már csak a vadon élõ változatai lelhetõk fel, háziállatként ezek ma már nem fordulnak elõ.


A nyári lúd háziasított változatát már az ókori görögök is háziállatként tartották, és nedvesített gabonán hizlalták. A ludat a gazdaság szimbólumaként tekintették és Aphrodité istennõnek áldozták.


A római civilizációban is fontos szerepet töltött be a lúd, mivel annak húsát és tojását is egyaránt fogyasztották. Ismerték a hízott libamáj elõállításának módját, és a libazsírt orvosságként is felhasználták. A Római Birodalom szakírói (Cato, Varro, Culumella, idõszámításunk elõtt II-I. évszázadban) részletes leírást adnak a ludak nevelésérõl, takarmányozásáról és a ludak hizlalásáról is. Véleményük szerint a legízletesebb libamájat akkor lehet elérni, ha a ludakat 30 napon keresztül tejben áztatott fügével hizlalják. A libamáj elõállításánál még a mézen és a tejen alapuló hizlalásról is említést tesznek.


A római nemesek azonban a libahúst nem fogyasztották, azt plebejus szokásnak tartották. Viszont a pirított lúdláb  kakastaréj-raguban tálalva, étrendjükben specialitásnak számított. A liba a rómaiaknál a táplálékforrás mellett a tollazat miatt is hasznos háziállatnak bizonyult. Az idõszámításunk utáni I. században a tollal töltött ágynemûk használatáról Plinius, az ókori római tudós és szakíró is említést tesz. Idõszámításunk utáni I. század táján élt mezõgazdasági szakíró, Columella egyik munkájában a ludak évenkénti kétszeri, tavaszi és õszi tépésükrõl számol be. A pehely ára a rómaiaknál igen magas volt, és ezért a tenyésztõket arra késztették, hogy lúdjaikat évente kétszer is megtépjék.


A rómaiak idején a germán törzsek fejlett lúdtenyésztéssel rendelkeztek, aminek az egyik fõ haszna a tollhozam lehetett, hiszen nemcsak tollal töltött párnát, hanem tollal bélelt takarót és tollágyat is használtak. Ez a tollágy általánosan elterjedt a hûvösebb éghajlatú területeken élõ népek körében is, s így a magyarság is használta. Az idõszámításunk után V-VI. században pedig a korábban használatos irónádat a lúdtoll (penna) váltotta fel és annak alkalmazása egészen a XIX. század közepéig fennmaradt.


Az európai lúdtenyésztés fejlesztésére vonatkozóan Nagy Károly idejébõl (748-814) vannak írásos emlékeink. Rendeletben szabályozta a baromfiak, s köztük a ludak tartását is. Késõbb a kolostorok részére történõ kötelezõ adományokban is rögzítették a ludak beszolgáltatását. Így hasonlóan Magyarországon is az úrbéri szolgáltatásokat és az egyházi tizedeket szabályozó rendeletekben már a XI. és XII. században kötelezõen elõírták a ludak beadásának idejét, a ludak létszámát és minõségét (a XIII. századtól kikötötték, hogy a beszolgáltatandó ludak fehér színûek legyenek).


Hazánkban a lúdtartás valószínûleg a római idõkre nyúlik vissza, s így régi hagyományai vannak. A középkori települések és a késõbbi vidéki, tanyasi házak nélkülözhetetlen háziállatává vált a baromfiak között a lúd is, és a lúdtartás igen jelentõs szerepet kapott. Az Alföld, a Duna-Tisza köze, a Kisalföld vizenyõs területei, nagy kiterjedésû legelõi, a szétaprózódott kisüzemi birtokviszonyok, az extenzív jellegû mezõgazdasági termelés kedvezõ környezeti feltételeket teremtett a lúdtartás, a lúdtenyésztés számára.


Õsi parlagi ludunk is kétségtelenül az Alföld nedves vidékein alakulhatott ki, ahol a vadludak fiókáit ha csak tehették, begyûjtötték és otthon felnevelték. Ezek a vadludak a baromfiudvaron a háziludakkal keveredtek, egymás közt is szaporodtak. Ennek eredményeként a magyar parlagi ludak részben fehér, részben pedig szürke változatban fordultak elõ. Az õsi származású fajtákból szelekcióval alakult ki a magyar lúd, melynek azonban nemcsak fehér és szürke, hanem fodrostollú változata is létrejött. Ez utóbbi fajtát ma már õshonos lúdként génmegõrzés céljából tartják. A magyar parlagi lúd javítására is több külföldi eredetû fajtát hoztak be. Így a hizodalmasság és a testsúly növelése céljából a múlt század végén, 1890-ben az országba bekerült az emdeni lúd, majd a század végén a tolouse-i és a pomerániai lúdfajta is szerepet kapott a hazai lúdállomány nemesítésében. Mindezek hatására a fajtán belül két változat, a dunántúli és a nagyalföldi tájfajta jött létre. A szaporaság növelése érdekében 1961-ben kisebb állományban rajnai fajtát, majd 1963-ban a májtermelés javítására a francia eredetû szürke landesi ludat is tenyészteni kezdték Magyarországon. Késõbb, 1967-ben pedig egy viszonylag jó tojástermelõ és hústermelõ képességgel rendelkezõ fajtával, az olasz lúddal bõvült a hazai lúdállomány.


A hazai lúdpopuláció hagyományos kettõs hasznosítású, vagy egyoldalú típusait (tojó-, hús hasznú) ma már egyre inkább a termelési iránynak megfelelõ speciális, korszerû fajták és hibridek mind szélesebb fajtaválasztéka váltja fel.


A kacsa vad formája világszerte, Eurázsiában, Észak-Amerikában és Észak-Afrikában széles körben elterjedt. Háziasításukra vonatkozóan ezeken a területeken írásos feljegyzések szinte nem is maradtak  fenn. A hindu kultúra írásos emlékei azonban arról tanúskodnak, hogy az ókori kultúrákban idõszámításunk elõtti II. évezredben Indiában a kacsatenyésztést már ismerték. Elõ-Ázsiában fennmaradt kacsaábrázolások is arra utalnak, hogy a kacsatartás másik centruma erre a földrészre tehetõ. Így  információk hiányában feltételezik, hogy az elsõ háziasítás a tõkés réce (vadkacsa) megszelídítésével Távol-Keleten idõszámításunk elõtt az I. évezredben Kínában, és ettõl függetlenül Dél-Európában történt.


Az elsõ európai és távol-keleti kapcsolat kialakulásakor Távol-Keleten már igen fejlett volt a kacsatenyésztés. Korai emlékek szerint a görögök és a rómaiak is tartottak kacsát, de ezek még vadkacsák voltak. Varro (idõszámításunk elõtt 37-ben) említést tesz a kacsatartáshoz szükséges építményekrõl. A Római Birodalomban tehát már tartottak kacsát, azonban ezek még a háziasítás kezdeti stádiumában lehettek. A germán törzseknél valószínûleg késõbb terjedt el a kacsatartás, mint a rómaiaknál. Nagy Károly idejében (idõszámításunk utáni VIII. században) már a törvényekben, a tizedet beszolgáltató rendeletekben is említést tesznek a kacsákról.


A középkorban azonban a kacsa viszont csak többnyire díszmadárként szolgált. A németalföldi és a flamand  festmények alapján arra lehet következtetni, hogy a kacsafajon belül már több változat is létezett. Európában a múlt század végétõl kezdõdött el a különbözõ kacsafajták tenyésztése, amelyek fõként Angliából kerültek be, s azokat a szigetország ugyancsak importból, Ázsiából szerezte be. Ezeket kezdetben tojástermelésre tartották, s csak késõbb használták fel a nagyobb testsúlyú fajtákat hústermelési célra.


Kelet- és Délkelet-Ázsiában kialakult intenzív kacsatartásban viszont olyan típusokat is kifejlesztettek, amelyek ma is fontos szerepet töltenek be a lakosság  étkezési tojásfogyasztásában. Ezeken a vidékeken (Vietnam, Taiföld, Indonézia és a Fülöp-szigetek) a lakosság tojásfogyasztásának 20-30 %-át a kacsatojás adja. Így Kínában is igen régi hagyományai vannak a kacsahús fogyasztásának, de a  kacsatojás étkezési célú felhasználása is nagyon kedvelt. Kína húsállata a kacsa és a liba, amit a világ tollpiacán betöltött szerepe is kifejezésre juttat. Egyiptomban viszont a Níluson és deltájában a kacsatartást napjainkban haltenyésztéssel kombinálva végzik.


Magyarországon a kacsa vagy ahogyan a korábbi idõszakban nevezték a ruca, illetve a réce igen elterjedt háziállat volt. Bizonyos, hogy hazánk területén is a vad tõkésréce tojásait a lúdtojásokhoz hasonlóan begyûjtötték és otthon kikeltetve a házikacsákkal együtt nevelték. Így a házi és a vadszárnyasok keresztezõdése a domesztikáció folyamatában, a hazai viziszárnyas-állomány kialakulásában folyamatosan részt vett. A hazánk területén kialakult parlagi magyar kacsák tulajdonságainak megváltoztatásához, a testsúly gyarapodásához a középkorban bekerült, nagyobb testû török kacsák jelentõsen hozzájárultak. A parlagi magyar kacsa tarka változatai pedig a francia eredetû roueni fajtával való keresztezések eredményeként jött létre. A hazai kacsaállomány nemesítésében azonban átütõ sikert a Dél-Kínából származó pekingi kacsák hozták, melyekbõl nagyobb létszámot a második világháború között hoztak be az országba. Hazánkba a pekingi kacsát Ausztriából, Hollandiából és Dániából importálták. A pekingi kacsafajta jelentõsen hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban a pecsenyekacsa-nevelés gyors ütemben fejlõdött. Napjainkban is ennek a fajtának, illetve e fajta felhasználásával kialakított hazai és külföldi nemesítésû pekingi típusú kacsahibrideknek van a legnagyobb jelentõségük.


A pézsmakacsa vagy mosuszkacsa háziasításával kapcsolatosan a házikacsánál is kevesebb történelmi adat maradt fenn. Általában elfogadják, hogy a pézsmakacsát az amerikai szigeten háziasították a vad mosuszkacsából Amerika felfedezése elõtti idõkben. A mosuszkacsa õshonos Mexikóban, Közép-Ázsiában és Dél-Amerika legnagyobb részén. Sok helyen elterjesztették ezt a szárnyasfajt az eredeti élõhelyén kívül is, azonban Új-Zélandon való meghonosításuk nem  volt sikeres. Amerika felfedezése elõtt már háziasított állapotban találták a pézsmakacsát  Mexikóban is, ahol fontos vallási és  kultikus funkciót  töltött be az azték civilizációban. Tollazatukat dekoratív ruhák készítéséhez is felhasználták.


Háziasításuk tehát több ezer éve megkezdõdhetett, azonban a háziasított pézsmakacsa tenyésztése csupán 600-700 évre tekinthet vissza.


A pézsmakacsa Európába való behozatala Afrikán keresztül történt. Afrika nyugati partjain ez az egyetlen háziasított kacsafaj. Feltételezhetõ, hogy az esetleg visszavándorló rabszolgák  útján jutott el Dél-Afrikába ez a szárnyasállat. Innen származik a régi neve is: guienai kacsa. A faj elnevezésére azonban még számos kifejezést használnak, úgymint: berberkacsa, néma kacsa, braziliai, perui, muszkovi-, moszus, török, szemölcsös és repülõ kacsa. Újabban, a Franciaországból behozott tenyészállatok és végtermékek elterjesztése kapcsán egyre inkább használják a francia barbarie (barbari) megnevezést is. Fiatal történelme miatt a házi és a vad pézsmakacsa külleme nem sokat változott. A háziasított pézsmakacsa mintegy 25 %-kal nehezebb lett, mint a vad õse, de itt is megmaradt az ivarok közötti nagy testsúlybeli különbség a gácsérok javára. Európában a XVI. században gyorsan meghonosodott jó tojáshozama, könnyû tenyészthetõsége miatt. Ekkoriban  még a húsát kevésbé értékelték, azt másodrendûnek tartották. Õshazájában  a pézsmakacsát ugyancsak a magas tojáshozama miatt becsülik, de sokra értékelik a szülõk utódnevelõ képességeit is.


Napjainkban magas színvonalú tenyésztést folytatnak  elsõsorban Franciaországban, ahol húsra és májra szelektált típusokat hoztak létre. A pézsmakacsák testsúlya igen gyorsan gyarapszik, s kedvezõ a takarmányhasznosítása is. Húsuk nagyon ízletes, kevesebb zsírt tartalmaz, mint a házikacsa húsa. A hústermelés mellett a pézsmakacsa gácsérokat töméses hizlalással kiváló májak elõállítására is felhasználják. Erre a célra és külön a húshasznú pézsmakacsa elõállítására a francia tenyésztõk speciális vonalakat nemesítettek ki. Hazánkban a pézsmakacsa intenzív tenyésztése, tartása és hasznosítása - francia tapasztalatokra alapozva - rövid, néhány évtizedes múltra tekint vissza.

A mulárdkacsa  olyan viziszárnyas-fajhibrid, amelyet a házikacsa és a pézsmakacsa keresztezésével állítanak elõ. E két viziszányasfaj keresztezése hosszabb történeti múltra tekint vissza. Tajvanban ugyanis már 250 éve foglalkoznak a mulárdkacsa elõállításával. Tajvan mulárdkacsa programjában pézsmakacsa gácsért kereszteznek helyi kayia-nak nevezett házikacsa tojóval. Ezzel a keresztezéssel igen jelentõs mennyiségû kacsahúst állítanak elõ. Nagyon népszerû a mulárdkacsa-tartás Franciaországban is, ahol a kacsatermelés 85 %-a a pézsmakacsából, 15 %-a pedig döntõen a mulárdkacsából származik. Itt viszont a franciák ezt a fajhibridet elsõsorban a májáért tartják. Franciaországon kívül Dél-Kelet-Ázsiában mind a húshozama, mind pedig a májtermelése miatt nagyon kedvelt. Hazánkban az 1950-es évek elején végeztek kísérleteket a mulárdkacsa elõállítására, a házikacsa egyes tulajdonságainak a javítása céljából. Ennek eredményeként a kacsa mája 2,5-3-szorosára növekedett, és a kívánatos (2 kg-os) testsúlyt is rövidebb idõ alatt érte el.


A pézsmakacsa és a házikacsa keresztezésének utódai terméketlenek, tehát csak végtermék elõállítására használhatóak. Az utódok hízékonysága és vágóértéke a két kiinduló baromfifaj közé tehetõ, húsban  gazdagabb, de zsírban szegényebb vágóállatot ad. Felhasználhatóak pecsenyekacsának, de hízott máj elõállítására is nagyon alkalmasak, egységes, világos sárga színû 400 gramm körüli májat adnak.


A mulárdkacsa fajhibrid elõállításában szereplõ fajták apai, illetve anyai vonalként való felhasználásuk eredményeként eltérõ végtermékeket adnak. A pézsmakacsa gácsér és a házikacsa tojó keresztezéseként kapott hibrideket angol kifejezéssel a mule (mjúl), a házikacsa gácsér és a pézsmakacsa tojó utódait pedig a hinny (hini) angol kifejezéssel különböztetjük meg. Ez utóbbi hibridváltozatra a franciák a bardot kifejezést használják. Ebben az esetben az utódok nagyon különbözõek. A gácsérok jól megtermettek, a tojók pedig kicsi testtömegûek, csak fele akkorák, mint a gácsérok. Ebbõl adódóan csak a gácsérok tömhetõek, a tojókat pedig csak a kistermelõi körben hústermelésre lehet hasznosítani. Ezért ez a keresztezési konstrukció nem nagyon kelti fel az érdeklõdést. A pézsmagácsér és a házikacsa (pekingi típusú) tojó keresztezéseként kapott mule a kedveltebb fajhibrid, mivel itt a mulárdkacsa tojók és a gácsérok méretükben és testalakulásukban a pézsmakacsa gácsérokhoz hasonlóak, de ebben az esetben nincs ivari dimorfizmus, az utódok szinte egyöntetûek, mivel a keresztezett állatoknál az ivari különbség 2-4 %-ra lecsökken.


Hazánkban a mulárdkacsa fajhibrid elõállítását és forgalmazását elõször a Baranya megyei Baromfifeldolgozó Vállalat vásárolt alapanyagból 1981-ben indította el, majd a rákövetkezõ évben a fajhibrid-elõállítás technológiai eljárásainak megvásárlásával megalapozta a mulárdkacsa fajhibrid elõállítását. Ma már a tiszta vonalak tenyésztésére, a szülõpárok neveléséhez, a máj- és húshozamú mulárdkacsák forgalmazásához specializált tenyésztõ szervezetek, integrátorok állnak rendelkezésre.


A bütykös hattyú, vagy néma, illetve közönséges hattyú Európában õshonos madárfaj. Vad környezetébõl vették tenyésztésbe, s e tenyésztõ munka hatására napjainkra ez az egyik legnagyobb és leghosszabb ideig (30-60 évig) élõ viziszárnyas egészen háziasítottá vált. Európában elterjedtebb, mint az amerikai földrészen, de szerte a világon mindenhol megtalálható. Az Amerikai Egyesült Államokban tartott hattyúk közül a bütykös hattyú a legnépszerûbb, melyet a viziszárnyasok arisztokratájának tartanak, s ezért gyakran nevezik "királyi néma hattyúnak" is. Tollazatuk tiszta fehér, nyaktartásuk kecses, csõre narancssárga és a csõr tövén fekete bütyköt visel, s lábai is feketék. Díszes madár. Tartásuk ezért - napjainkban - kizárólag esztétikai értékük miatt történik. Bár a hattyú fiatal korában élvezhetõ húsféleséget ad, azonban a hattyúhús fogyasztása a zsidó-keresztény kultúrában mégsem terjedt el, mivel a Biblia (Mózes III. könyve 11. fejezet 17. verse) a hattyút a tisztátalan állatok közé sorolta. Viszont a XIX. század második felében, különösen a szórakoztató iparban viselt pehelykönnyû kabátok, fejdíszek, színpadi kosztümök, belépõk készítéséhez gyakran használták a bütykös hattyú és az énekes hattyú prémjeit. A bütykös hattyúk vízpartok mentén fészkelnek, így Magyarország tavainál, folyópartjainál, kisebb zárt parki tavakban úszkálva e néma hattyúk esztétikai élményt nyújtanak. A legenda szerint azonban a néma hattyú a halála elõtt megtalálja a hangját s egy szomorú haláldallal, az úgynevezett "hattyúdallal" el is búcsúzik.

A galamb az emberiség kultúrtörténetében igen jelentõs és sokszínû szerepet töltött be, és ez a többezeréves galambkultusz mind a mai napig fennmaradt, s fejlõdõben van.


A nagyszámú vadgalambfajok - több mint 600 faj - közül a házigalamb õsének a szirti galamb tekinthetõ, amelynek  háziasítása a Földközi-tenger partvidékén az idõszámításunk elõtti IV. évezredben történt. Elképzelhetõ, hogy az ember és a galamb közötti kapcsolat kialakulása arra vezethetõ vissza, hogy a vad õsök a szirti odút felcserélték az ember lakta helyeken a galamb számára kialakított fészkekre, vagy az emberek építettek védett helyekre épületeket, templomokat, ahová a galambok befészkeltek.


A vallási mítosz, a galamb és a lélek szimbólumának egybekapcsolása már a korai kultúrákban kialakult. Mezopotámiában és a Földközi-tenger keleti partvidékén az idõszámításunk elõtti II. évezredben írásos dokumentumok tanúskodnak a galambtartás vallási célú felhasználásáról. A Biblia  is említést tesz a galambról, mint áldozati állatról (Mózes III. könyve 1. fejezet 14. vers). Körülbelül idõszámításunk elõtti III. évezredbõl a galambtartással kapcsolatosan már írásos emlékek maradtak fenn Egyiptomból. De már az idõszámításunk elõtti IV. évezredbõl való galambábrázolások Szíria, Irak és Palesztína területérõl, a késõbbiekben pedig Elõázsiában Indiában, Krétában talált képek vallásos, kultikus ábrázolásokat tükröznek. A hódító hadjáratok során és a kereskedelem révén a galambkultusz egyre szélesebb körben terjedt, és Olaszországba is eljutott a dél-itáliai görögök révén.


A hindu mitológiában a szerelem istenét galamb formájában ábrázolták, és a mai Iránban, Indiában a mohamedánok körében is szent állatként tisztelik. A kereszténységnél pedig a harmadik isteni személynek, a Szentléleknek, az égi szeretetnek lett a jelképe.


A kultikus, vallási okokon kívül azonban a galambot már igen korán más célra, hírvivõ galambként is felhasználták. Erre vonatkozóan már a legrégebbi könyvben, a Bibliában (Mózes I. könyve 8. fejezet 8-12. vers) is találunk utalást, midõn Noé bárkája az Ararát hegyén fennakadva, a szárazföld földkutatására a bárkából három ízben is kibocsátott egy-egy galambot, melybõl a második galamb olajággal visszatérve a víz elapadásáról adott hírt, míg a harmadik viszont szárazföldet találva már nem tért vissza. De a hírvivés bizonyítékáról szolgálnak azok az idõszámításunk elõtti III. évezredbõl származó festmények is, amelyeket a fáraók koronázási ünnepén híradásul a világ négy égtája felé elröpítettek. Így Egyiptomban a galambtenyésztés legfõbb célja a hírközlés volt, s ebben az idõben az egyiptomiak számítottak a legnagyobb galambtenyésztõknek. Ezen kívül azonban a galambtartásnak más gazdasági haszna is volt. A bibliai hét szûk esztendõben pl. a fõpapok a galambhúst is fogyasztották. Idõszámításunk elõtti 2700-ból fönnmaradt étlapon a fogások között a galamb is szerepelt.



A görögöktõl Arisztotelész munkája nyomán fennmaradt alkotásból részletes leírást kaphatunk a kor galambtenyésztésének ismeretérõl. Az ókori görögök az olimpiai játékokon elért gyõzelmüket hírvivõ galambokkal tudatták az ottani honfitársaikkal. A keleti államokban a kalifák szintén nagyra értékelték a postagalambokat.

A házigalambnak Közép- és Észak-Európában való elterjedését a Római Birodalom idejére lehet tenni. Európában, különösen Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában kedvelt vágóállat volt a galamb, ezért ezekben az országokban a nagyobb testû fajták kaptak szerepet. Fogyasztásukat viszont hosszú idõn keresztül csak a földesurak élvezhették.

A galambokat azonban mint hírvivõ állatokat már igen korán felhasználták a különbözõ háborúkban kémszolgálatokra is. E szárnyasfajunkat - Plinius szerint - elsõként kémszolgálatra az ókori római hadvezetés használta fel. Így a légióknál bizonyos felderítõ szolgálatokat a hírvivõ galambok végezték. Ebbõl adódóan tartásukat engedélyhez kötötték. Hazánkban valószínûleg a postagalambok a keresztes hadjáratok idején terjedtek el. Zrínyi Miklós Szigetvár védelmekor szintén postagalamb útján kért volna segítséget a királytól, amit azonban a törökök erre a célra kiképzett vadászsólymai elfogtak. Európában Németország volt az elsõ állam, ahol postagalambokat hírszolgálatra mind a szárazföldi, mind pedig a tengeri haderõknél alkalmaztak. Az elsõ világháborúban már valamennyi hadviselõ állam - beleértve az amerikai hadsereget is - hírszolgálatra  felhasználta a postagalambokat. A kémszolgálatra alkalmas galambokat fotófelszereléssel látták el, és a második világháború alatt így fényképezték le a Maginot-vonalat.


A hírvivõ galambok sokrétû alkalmazásának köszönhetõen a galambászatban is kialakult egy versenysport, a postagalambászat. Azonban több országban mint versenysport - szigorú tiltó rendelkezések miatt - csak igen késõn, századunk 40-es évei körül (pl. Anglia) indulhatott meg. Bár voltak olyan országok is, mint pl. Belgium, ahol már 1826-ban megalakult az elsõ postagalamb sportegyesület, s ettõl kezdõdõen folyamatosan vannak postagalamb-versenyek. Bár a második világháború alatt a postagalamb-tenyésztés is törést szenvedett, de mára már ennek a sportágnak is ismét komoly eredményei vannak.

A postagalambászok 1938-ban rendezték meg elsõ galambolimpiájukat Brüsszelben, és a XIV. galambolimpiát pedig 1975-ben Budapesten tartották. A millecentenárium kapcsán az 1996-os évben Ópusztaszer-Budapest útvonalon ismét postagalamb szolgálatot indítanak.


A házigalamb a korai gyarmatosítókkal együtt már a többi háziállatfajunkkal együtt átkerülhetett az amerikai földrészre, ahol a galamb más célú hasznosításának kifejlesztése került elõtérbe. Az Amerikai Egyesült Államokban századunkban alakult ki az iparszerû galambhústermelés, és mind a mai napig különleges szerepet tölt be a baromfitermékek választékában. Húsa különösen a könnyû emészthetõsége, értékes fehérjetartalma és alacsony energiaszintje miatt  közkedvelt táplálék.

Magyarország a galambhústermelésben ugyancsak jelentõs helyet foglal el. Tenyésztésünk kezdetben a parlagi galambbal indult meg, melynek keresztezéséhez eleinte nagyobb testû fajtákat, a Morvaországban nemesített strasszer fajtát alkalmazták. Napjainkban viszont már a jó hústermelõ képességû amerikai king és a texán fajták a meghatározóak a húsgalambok elõállításában.

A strucc tartása hosszú történeti múltra tekint vissza. Ugyanis az észak-afrikai sziklaképek bizonyítják, hogy a strucctartás az idõszámításunk elõtti V-IV. évezredben már ismeretes gazdasági állattartás volt. A struccfarmokat a karthágóiak tojástermelés céljára létesítettek. A strucc kialakulása az ázsiai sztyeppéken 40-50 millió évvel ezelõtt történt. Természetes élõhelye ma is Afrikára korlátozódik. Ma már azonban megtalálható az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában, Izraelben, az Egyesült Királyságban, Dél- és Nyugat-Európában, s így hazánkban is.


A strucc háziasítása azonban igen rövid történeti múltra tekint vissza, hiszen a háziasítása a XIX. században Dél- Afrikában történt. Az elsõ strucctenyésztõ országként Líbiát említik, ahol az állatokat a tollukért tartották. Közel 150 éve vált Dél-Afrika a strucctenyésztés központjává, ahol ma már a húsáért, a bõréért és a tolláért tartják. Az igen korán gazdasági haszonállatként tartott struccfajnak a háziasítási folyamatát minden bizonnyal gátolta, hogy a zsidók számára a strucchús fogyasztása tilos volt, mivel az Ószövetség szerint (Mózes III. könyve, 11. fejezet 16. vers) a strucc tisztátalan állatnak számított. E kort megelõzõen azonban az egyiptomiak a struccot fogságba ejtve vágóállatként tartották és fogyasztották.


A strucctenyésztésnek azonban a XIX. században kialakult madártoll- kereskedelem adott újra lendületet. A toll mint kiegészítõ ruházati kellék - nemcsak az õsi kultúrákban - hanem az elmúlt században is óriási méreteket öltött, s a párizsi divatközpontokban ez a bizarr tollipar nem  kevesebb mint tízezer embert foglalkoztatott. A könnyû- és a szórakoztató ipar ilyen irányú alapanyagának  megteremtésére 1838-ban Dél-Afrikában létrehozták az elsõ struccfarmot. Így évente egyre több strucctollat exportáltak, s ennek mennyisége 1910-re már elérte az évi háromszázhetvenezer kilogrammot. A strucc tollát ma is állandóan keresik, amit a tenyésztõk a struccok tollainak 7-8 havonta történõ tollvágással, illetve ritkább esetben a tollak tépésével nyerik.

A strucc azonban a hagyományos vágóállatokkal telített mezõgazdasági piacokon olyan különleges szerkezetû, kitûnõ ízû és koleszterinben szegény húst kínál a húsfélék választékában, amely jó hírnévnek örvend. A strucchús ugyanis 100 grammra vonatkoztatva csupán 114 kalóriát tartalmaz, s vörös színû húsa 24,4 %-ban könnyen emészthetõ értékes fehérjét tartalmaz. Az ízletes húson kívül további jó tulajdonsága a struccnak, hogy a bõre is nagyon értékes. Különleges megjelenési formája a krokodilbõrhöz hasonló értékûvé teszi. Elsõsorban luxuscikkek elõállítására használják, nõi táskák, óraszíjak, cipõk, finom kidolgozású kabátok készülnek belõle.


A strucc tojását elsõsorban tenyésztojásként hasznosítják azonban a terméketlen tojásokat az egyéb étkezési célra termelt tojásokhoz hasonlóan emberi táplálékként fogyasztják. Egy-egy strucctojás az étkezésben 23-24 tyúktojást helyettesíthet. A tojások másik hasznosítási módja a népmûvészetben való alkalmazásuk. De az ókori feljegyzések szerint a strucctojást edényként is felhasználták, s különösen nagyra értékelték e szárnyasállat hatalmas tojásait az ókori Kína császárai.

A strucctenyésztés - Afrikát kivéve - alig néhány évtizede kezdõdött el az amerikai földrészen. Az Amerikai Egyesült Államok farmjain 1930-ban jelent meg, de ütemesebb fejlesztése csak 1988 után indult meg. Amerikából Európába is átkerülve 1993-ban Magyarországon is megkezdõdött ennek a futómadárként ismert baromfifajnak a tenyésztése. Ma már hazánkban is több fajtaváltozata megtalálható, úgymint a namíbiai kéknyakú, az arábiai vörös és az afrikai fekete.

 

A nandu háziasítása a XIX. században Dél-Amerikában történt. A nanduk nagy termetû madarak, szintén röpképtelenek, mint a struccok. Testsúlyuk 25 kg körül alakul, magasságuk 0,9-1,5 m. Poligám állatok. Õshazájukból számos országba elkerültek. A futómadarak harmadik faja az emu. Testnagysága alapján a strucc után a második legnagyobb madár. Magassága 1,75 cm, testsúlya általában 50 kg. Õshazája Ausztrália. Az emu háziasítása még nem történt meg, de gazdasági haszonállatként már több országban, így hazánkban is hasznosítják. Húsa nagyon kedvelt, mert koleszterinben szegény. Tojásai is fogyaszthatóak. A tojáshéjat a díszítõmûvészek által hasznosítják. Az emu könnyebben kezelhetõ, szelídebb madár, mint a strucc, ezért a futómadarakat tartó vállalkozók körében egyre népszerûbb haszonállat.


1.3. ELLENÕRZÕ KÉRDÉSEK

 1.- A baromfi fogalma, A baromfifajok felsorolása?

 2.- Mikorra tehetõ a baromfifélék háziasítása?

 3.- Állománylétszám alapján milyen helyet foglal el a baromfi a világ  haszonállat-       elõállításában?

 4.- Milyen szerepet játszanak a baromfitermékek a világ- és Magyarország  élelmiszerfogyasztásában?

 5.- A házityúk õse(i), domesztikációjának helye, ideje.

 6.- A házityúk elterjedése.

 7.- A pulyka õse, domesztikációjának helye, módja, ideje.

 8.- A pulyka elterjedése

 9.- A gyöngytyúk õse, domesztikációjának helye, ideje.

10.- A gyöngytyúk elterjedése.

11.- A lúd õse domesztikációjának helye, ideje az eltérõ földrészeken.

12.- Az európai lúdfajták eredete

13.- Az ázsiai és amerikai lúdfajták eredete.

14.- A házikacsa õse, domesztikációjának helye, ideje.

15.- A pézsmakacsa eredete, domesztikációja, elterjedése

16.- A mulardkacsa fogalma, hasznosítása.

17.- A "mule" és a "hinny" közti fõbb eltérések

18.- A strucctenyésztés története

19.- A japánfürj- és hasznosítása.




· bratfertig feldolgozási formánál a vágott, kopasztott fej-, nyak- és lábvége nélküli tisztított testbe csomagolva visszahelyezik az ehető belsőségeket, vagyis a szivet, a májat és a zúzát.

·· grillfertig feldolgozási formánál a bratfertig formához hasonlóan kidolgozott testbe az ehető belsőségeket nem helyezik vissza.

Találat: 5053